Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1970. szeptember 16, szerda Véget érnek Moszkvában a magyar-szovjet népgazdasági tervegyeztetési tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy az 1971—1975. évi tervek egyeztetése elősegíti a szovjetmagyar integrációs folyamatok fejlődését, a KGST 23. (rendkívüli) és 24. ülésszaka határozatainak konkrét megvalósítását. A jegyzőkönyv ünnepélyes aláírásakor — amelyen jelen voltak a magyar és a szovjet küldöttség tagjai, a szovjet kormány több tagja, valamint az Állami Tervbizottság számos vezető munkatársa, továbbá Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete , Nyikolaj Bajbakov és Párdi Imre beszédet mondott. Bajbakov a többi között hangsúlyozta: a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés kérdéseinek mi különös jelentőséget tulajdonítunk és irányadónak tekintve pártunk határozatait, azt a jövőben is fejleszteni és mélyíteni fogjuk. Úgy véljük, hogy az egyes gazdasági problémák megoldása — az érdekelt országok erőfeszítéseinek és eszközeinek egyesítése útján — elő fogja mozdítani az integrációs folyamatok további fejlődését a szocialista közösség keretében. Példaként szolgálhat a most aláírt együttműködési egyezmény, a karton, az azbeszt és a foszfortartalmú nyersanyagok termeléséről. A tervkoordináció során az eddiginél nagyobb mértékben sikerült átfognunk a termelési-műszaki együttműködés kérdéseit, ami elsősorban annak az eredménye, hogy ebben a munkában aktívan részt vett országaink csaknem összes ágazati minisztériuma és főhatósága. A tervkoordináció sikeres lefolytatásához hozzájárult a szovjet—magyar gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési kormányközi bizottság. Az országaink közötti gazdasági együttműködés elmélyüléséről tanúskodik az a tény, hogy a következő ötéves tervidőszakban a Szovjetunió és Magyarország közötti áruforgalom több mint másfélszeresére növekszik a jelenlegi ötéves időszakban várható összértékhez képest és eléri a kilencmilliárd rubelt. Jelentősen fejlődik az együttműködés a gépipar területén, elsősorban annak leghaladottabb ágazataiban. Ez az együttműködés mind nagyobb mértékben alapul a termelési kooperáció és szakosítás további elmélyítésén, a műszaki haladás meggyorsításán, így a májusban kötött egyezménnyel összhangban a szovjet és a magyar fél megszervezi az együttműködést az elektronikus számítástechnikai eszközök egységes rendszerének létrehozásában. Ennek érdekében a KGST más érdekelt tagállamaival is egyesítjük erőfeszítéseinket. Eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarország között a termelési-műszaki együttműködés az autóipar területén is. A kölcsönösen előnyös és stabil autóipari szakosítás lehetővé teszi, hogy jelentősen növekedjenek az autóbuszszállítások a Magyar Népköztársaságból a Szovjetunióba, valamint a személy- és tehergépkocsik szállítása a Szovjetunióból Magyarországra. A kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének széles távlatai nyílnak meg a gépipar más ágazataiban is. A Szovjetunióból Magyarországra a következő ötéves időszakra előirányzott villamos energia-, legfontosabb tüzelő- és nyersanyagszállítások jelentős mértékben biztosítják Magyarország tüzelőanyag- és energetikai szükségleteit, az energiastruktúra lényeges javulását, a leggazdaságosabb tüzelőanyag-fajták felhasználási arányának növekedését, erősítik továbbá a Magyar Népköztársaság nyersanyagbázisát, lehetővé teszik számos új szintetikus anyag és termék gyártásának bevezetését Magyarországon. A következő ötéves tervidőszakban az előirányzat szerint lényegesen növekszenek a közszükségleti cikkek kölcsönös szállításai, ezen belül a tartós fogyasztási cikkek szállításai a Szovjetunióból a Magyar Nép-köztársaságba, valamint a könynyűipari, élelmiszeripari és gyógyszeripari termékek, továbbá a mezőgazdasági termékek szállításai Magyarországról a Szovjetunióba. Ezzel nagy lehetőségek jönnek létre a termelési és műszaki együttműködés, ezen belül a kooperáció és a szakosítás további fejlesztése terén a közszükségleti cikkeket gyártó iparágakban. Bajbakov végezetül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két ország között kialakult gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködésnek a továbbiakban erősödnie és még jobban bővülnie kell a szocialista gazdasági integráció fejlődése alapján, amiben a KGST összes tagállamai megállapodtak a KGST 23. (rendkívüli) ülésszakán. A most aláírt jegyzőkönyv — húzta alá — lényegében a szocialista gazdasági integráció programjának gyakorlati megvalósítása. Ez határozza meg nemzetközi jelentőségét és ez arra kötelez bennünket, hogy megtegyünk minden intézkedést maradéktalan teljesítésére. Válaszbeszédében Párdi Imre egyebek között kijelentette: A mostani tárgyalásaink során közel háromévi munka eredményét foglaltuk össze és rögzítettük az általunk aláírt okmányban. Örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az elvégzett munka, amelyet a nagyfokú igényesség, a gazdasági realitások számbavétele jellemzett és mindvégig áthatott a proletár internacionalizmus, a testvéri megértés és őszinteség szelleme, igen jelentős eredményeket hozott. Az elért eredményekben nagy szerepe volt pártjaink és kormányaink vezetői legmagasabb szinten lefolyt találkozóinak, annak az ösztönzésnek és gondoskodásnak, amelyet gazdasági kapcsolataink további fejlesztése iránt tanúsítottak. A továbbiakban rámutatott: negyedik ötéves tervünk kidolgozása és a Szovjetunió gazdasági szerveivel folytatott tervkonzultációk során arra törekedtünk, hogy gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval az elkövetkező időszakban is dinamikusan fejlődjenek. A Szovjetunió szállításai az 1971—1975-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia- és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyával való ellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja a termelés bővítését. A következő öt évben nagymértékben bővülnek a gépipar területén kialakult hagyományos kapcsolataink. Az 1970-es évhez képest, 1975-re, a kölcsönös gépipari szállítások több mint 80 százalékos növekedését irányozzuk elő. 1975-ben a Magyarországon forgalomban levő személy- és teher- s gépkocsi több mint fele származik majd a Szovjetunióból. De úgy gondolom, hogy a Szovjetunióban sem lesz csekély azoknak a száma, akik napról napra magyar autóbuszokon jutnak el munkahelyükre, otthonukba. Mezőgazdaságunkban túlsúlyra jutnak a szovjet gyártmányú traktorok, újabb kőolaj-feldolgozó, kohászati, vegyipari üzemeket fogunk szovjet berendezésekkel felszerelni. A most befejezett tervkonzultációk jelentőségét növelik azok a termelési-együttműködési kord ■ mányegyezmények, amelyeket kidolgoztunk és megkötöttünk. Ma , a vegyiparunk fejlődésében új szakaszt megnyitó olefin-kémiai együttműködési egyezményt írtunk alá. Nagy jelentőségűnektartjuk és a nemzetközi szocialista integráció kibontakozása szempontjából előremutatónak a nyersanyag-kitermelés fokozása terén teendő közös erőfeszítéseket szabályozó egyezményeket. Meggyőződésünk, hogy ezeknek a kormányszintű egyezményeknek a megkötésével jelentős lépéseket teszünk az országaink közötti gaz-dasági integráció kibontakoztatása irányába, a KGST 23. és 24. ülés- szakán elfogadott határozatok szel lemében. Befejezésül Párdi Imre hangsú- l lyozta: az 1971—1975. évi tervkon- zultáció záró jegyzőkönyvének I [ aláírásával a magyar—szovjet ! tervkonzultáció fontos szakaszát is zártuk le. Ugyanakkor teljes az egyetértés köztünk abban, hogy a ! tervkonzultációt folyamatos mun- j |kának tekintjük, és tervhivata- I | fáink, külkereskedelmi és ágazati minisztériumaink között további | tárgyalásokkal, új megállapodások ! létrehozásával megalapozhatjuk ■ gazdasági kapcsolatainknak a most | egyeztetettnél nagyobb mértékű J fejlődését. Kifejeztük kölcsönös egyetértő- ! lsünket, hogy 1971-ben megkezdjük ! ‘ országaink 1975 utáni gazdasági | ! együttműködése főbb kérdéseinek) ! kidolgozását, egyeztetését. • Mélységesen meg vagyunk győ- 1 s ződve arról, hogy az 1971—1975. évi magyar—szovjet tervkonzultá- • ció nemcsak gazdasági kapcsola jtaink szorosabbá tételét segítette i j elő, de hozzájárult a magyar és a szovjet nép közötti őszinte ba- barátság és testvéri együttműködési további erősítéséhez is — mondat- írta a Tervhivatal elnöke. * A jegyzőkönyvek és megállapodások aláírása után Nyikolaj Bajbakov a Szpiridonov-palotában fogadást adott a magyar delegáció tiszteletére. A tervegyeztetési tárgyalásokon részt vett magyar küldöttség különrepülőgépen ma indul haza Moszkvából. Bár Dmitrij Poljanszkij, a Szovjet-unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese kedden fogadta a Moszkvában tartózkodó dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert. A találkozón, amelyet dr. Dimény Imre kért, a felek meleg, baráti megbeszélést folytattak. A megbeszélésen részt vett Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere. A TOT elnöksége megvitatta a mezőgazdaság negyedik ötéves tervjavaslatát (Tudósítónktól.) A Termelőszövetkezetek Orszá- gos Tanácsának elnöksége kedden, Szabó István elnökletével megvitatta a mezőgazdaság negyedik ötéves tervjavaslatát és a szövetkezetek ezzel kapcsolatos várható feladatait. Az ülésen részt vett Hont János, az Ország Igos Tervhivatal elnökhelyettese is.Az elnökség állásfoglalása szerint a mezőgazdasági termelés 18 százalékos — ezen belül az állattenyésztés 22 százalékos, a növénytermesztés 16 százalékos — , növelése a következő öt évben elérhető. A termelőszövetkezetek- re háruló feladatokat érzékelteti, hogy a közös gazdaságok terme- j lését az átlagosnál gyorsabban, 3 százalékkal, sertéshústermelé- süket például 88 százalékkal kell növelni, miközben mindent el kell követni a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért is. Megállapította az elnökség azt is, hogy az idei kedvezőtlen idő- járás miatt, a tsz-ek egy része nehéz helyzetbe került, lecsökkent termelési és biztonsági alapokkal, megnövekedett terhekkel kezd hozzá a jövő évi munkához. Az idén sok gazdaságban előreláthatóan csökken a jövedelemrészesedés is. Az elnökség álláspontja szerint a tervcélok csak úgy érhetők el, ha a tsz-ek kihasználják erőforrásaikat, növelik a munka termelékenységét, javítják a vezetést. A TDT elnöksége felkérte az illetékes minisztériumokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a mezőgazdasági gép-, gépalkatrészgyártás és kereskedelem minőségi, szervezeti problémáinak megoldására. Szükséges az elnökség szerint az is, hogy az illetékesek a terv irányelveivel összhangban levő, de a jelenlegi helyzet nehézségeit is figyelembe vevő, olyan átmeneti intézkedéseket dolgozzanak ki, amelyek helyreállítják az árvíz és belvíz sújtotta tsz-ek gazdálkodásának egyensúlyát. Budapesten tartja jubileumi kongresszusát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Világméretű vita a DIVSZ politikai programtervezetéről Október 26. és november 5. között Budapesten tartja Vili, jubileumi kongresszusát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. Ekkor ünnepli meg a világ minden tájáról érkező 700 küldött — köztük hazánk delegátusai is — a DÍVSZ fennállásának 25. évfordulóját. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség huszonöt esztendővel ezelőtt, 1945. november 10-én alakult meg Londonban s ma már száznál több ország csaknem 250 ifjúsági szervezetének százmillió fiatalját tömöríti soraiban. A DIVSZ a nemzetközi demokratikus ifjúsági mozgalom legszélesebb szövetsége, tagjai között ott vannak a világ legjelentősebb demokratikus, haladó ifjúsági mozgalmai, szervezetei. A londoni alapító kongresszuson kimondták: olyan szövetség alakul, amely a békéért küzd, harcol a fasizmus újraéledése ellen, az új háborús veszély elkerüléséért. A DÍVSZ fennállása óta hű maradt ezekhez az alapelvekhez. Több szocialista ország — köztük hazánk — következetes és aktív közreműködésének eredményeképpen a DJVSZ lényegében jó politikai feltételek között készül kongresszusára és a 25. évforduló megünneplésére. Elkészült a szövetség politikai programtervezete, amelyet a Katowicéi végrehajtó bizottsági ülés egyhangúlag elfogadott vitaalapnak. A programot a tagszervezetek megkapják, s jelenleg a dokumentum világméretű vitája folyik. Véglegesítéséről, valóra váltásának módszereiről a DÍVSZ jubileumi, budapesti kongresszusa hivatott határozni. ÉJSZAKA A GYÁRBAN GYŐRI MUNKÁS NŐK KÖZÖTT Kék és sárga neonbetűk alatt, csupaüveg-csupafém kapuban tábla, rajta felírás: női munkaerőket felveszünk. A táblára már rá se néznek, akik befelé sietnek, hogy pontban tízkor megkezdődhessék az éjszakai műszak a Győri Keksz- és Ostyagyárban. A délutánosokat férjek, vőlegények, udvarlók várják a kapu előtt, fényben vagy sötétben álldogálva, a kapcsolat jogi státusa szerint. De ki fogja várni őket, akik még csak most kezdik a munkát? Őket, akik meleg kardigánból, miniszoknyából, könnyű sálból, szaporán kopogó cipőkből fehér köpenyre és fejkendőre váltottak, és ott ülnek, állnak már az olajjal festett falak közt, zsúfolt termekben, zakatoló gépek, forró kemencék, gyors szalagok mellett. Teasütemény-osztály. Tizennyolc embert kívánna a szalag, de sohasem teljes a létszám, hiába lóg a tábla a kapuban. Porhanyós, kerek kis tészták sorakoznak, rendeződnek, töltődnek az asztalon. Ez a beszórt piskóta, óránként 64 kiló 40 deka a norma. Tehát fiigyelni, sietni kell. Gottlieb Árpoldnénak, a már nyugdíjba készülő Teri néninek éppen úgy, mint a 20 éves Nagy Ibolyának, aki 40 kilométerről jár be. Molnár Ferencné és Cserhalmi Sándorné se nagyon nézhet másfelé, hiszen nekik kell különböző színű és ízű krémekkel tölteniük a süteményeket. Könnyű munka? Hát tessék megpróbálni egész éjszaka emelni, fogni a töltőzsákot és minden darabka süteményre nyomni az édes masszából. Sokezerszer egy éjszaka, és pontosan annyit, amennyit kell. Molnárnénak éveken át hasogatott műszak után a karja. Aztán megszokta. Mindent meg lehet szokni, mondják a munkásasszonyok, csak az alvás hiányát nem. Meg a szombat éjszakát. — Négyen vagyunk — mondja Molnárné —, ha hazamegyek, nyolcig nem alhatok, mert a családra kell dolgozni, tizenkettő után megint nem alhatok, mert akkor már ebédet kell főzni. Ma csak délután négytől nyolcig alhattam, annyira összejött otthon a munka. Hiába nyitva az ablak, harminc fok meleg van. De mi ez ahhoz a 43 fokhoz képest, amit nyári délutánokon mértek itt. Olyankor balfi vizet, hideg tejet kapnak és fürdeni is elengedi őket a művezető. Major Imréné, a művezető, munkásként kezdte 1957-ben, nagyon is érti a dolgozókat. És bár régi szakember, éjjel két óra körül mindig ideges kissé. Ha van baleset, mindig ilyenkor van. Kettőtől háromig — ez a kritikus időszak, amelyben a fáradtság, az álmosság szinte lerohanja az embereket. Este tíztől hajnali hatig megállás nélkül? Nem. Kettőkor tízperces étkezési szünet. És ha munkát — pontosabban süteményt — cserélnek, körülbelül öt percig fel lehet állni a szalag mellől, lehet nyújtózkodni, derekat ropogtatni, beszélgetni. De túl sok azért ebből se legyen, mert ha sokféle a munka, nehezebb a normát teljesíteni. A kereset több lett ez utóbbi másfél évben, csak az éjszakai pótlék 15 százalékra nőtt. Az említett szalag mellett 1500 forintot lehet keresni. Amin Lenke sem nevet Zámbó Lenke 1800 forintot keres. A kekszosztály hatalmas kemencéje előtt áll. A kemencéből három sorban megállás nélkül érkeznek eléje a lemezek a frissen sült mézes puszedlival. Lenke felemeli a forró lemezeket, egyet fordul, kettőt-hármat lép velük, mert a háta mögött állnak a forgatható állványok, amelyekre helyezi őket. És már lép is vissza, újabb lemez... Percenként húsz! És mert Lenke alacsony, a lemezek jó részét a feje feletti magasságba kell emelnie. A karja csupa folt. Ha csak egy kicsit is figyelmetlen, megégeti a lemez. De Lenke csak nevet ezen. Huszonkét éves. Harmadmagával lakik albérletben Győrött, egyenként 250 forintot fizetnek a főbérlőnek. Van udvarlója, együtt járnak színházba, moziba. Lenke elégedett és vidáman nevet. Hetenként elutazik a családjához. Fertőendrédre. Igen, ott is jó, Győrött is. És éjjel? Csak most nem nevet Lenke. Mert az éjszakai műszakot ő sem szereti. Különösen szombaton nem. — A győri textilesüzemben