Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1970. szeptember 16, szerda Véget érnek Moszkvában a m­agyar-szovjet népgazdasági tervegyeztetési tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy az 1971—1975. évi tervek egyeztetése elősegíti a szovjet­­magyar integrációs folyamatok fejlődését, a KGST 23. (rendkí­vüli) és 24. ülésszaka határozatai­nak konkrét megvalósítását. A jegyzőkönyv ünnepélyes alá­írásakor — amelyen jelen voltak a magyar és a szovjet küldött­ség tagjai, a szovjet kormány több tagja, valamint az Állami Tervbizottság számos vezető mun­katársa, továbbá Rapai Gyula, ha­zánk moszkvai nagykövete , Nyikolaj Baj­bako­v és Párdi Imre beszédet mondott. Bajbakov a többi között hang­súlyozta: a szocialista országok­kal való gazdasági együttműködés kérdéseinek mi különös jelentő­séget tulajdonítunk és irányadó­nak tekintve pártunk határozatait, azt a jövőben is fejleszteni és mé­lyíteni fogjuk. Úgy véljük, hogy az egyes gazdasági problémák megoldása — az érdekelt orszá­gok erőfeszítéseinek és eszközei­nek egyesítése útján — elő fogja mozdítani az integrációs folyama­tok további fejlődését a szocia­lista közösség keretében. Példa­ként szolgálhat a most aláírt együttműködési egyezmény, a karton, az azbeszt és a foszfortar­talmú nyersanyagok termeléséről. A tervkoordináció során az ed­diginél nagyobb mértékben sike­rült átfognunk a termelési-mű­szaki együttműködés kérdéseit, ami elsősorban annak az ered­ménye, hogy ebben a munkában aktívan részt vett országaink csaknem összes ágazati minisz­tériuma és főhatósága. A terv­­koordináció sikeres lefolytatásá­hoz hozzájárult a szovjet—ma­gyar gazdasági, műszaki és tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság. Az országaink közötti gazdasá­gi együttműködés elmélyüléséről tanúskodik az a tény, hogy a kö­vetkező ötéves tervidőszakban a Szovjetunió és Magyarország kö­zötti áruforgalom több mint más­­félszeresére növekszik a jelenle­gi ötéves időszakban várható összértékhez képest és eléri a ki­­lencmilliárd rubelt. Jelentősen fejlődik az együtt­működés a gépipar területén, el­sősorban annak leghaladottabb ágazataiban. Ez az együttműkö­dés mind nagyobb mértékben alapul a termelési kooperáció és szakosítás további elmélyítésén, a műszaki haladás meggyorsítá­sán, így a májusban kötött egyez­ménnyel összhangban a szovjet és a magyar fél megszervezi az együttműködést az elektronikus számítástechnikai eszközök egy­séges rendszerének létrehozásá­ban. Ennek érdekében a KGST más érdekelt tagállamaival is egyesítjük erőfeszítéseinket. Eredményesen fejlődik a Szov­jetunió és Magyarország között a termelési-műszaki együttműködés az autóipar területén is. A köl­csönösen előnyös és stabil autó­ipari szakosítás lehetővé teszi, hogy jelentősen növekedjenek az autóbuszszállítások a Magyar Népköztársaságból a Szovjetunió­ba, valamint a személy- és teher­gépkocsik szállítása a Szovjet­unióból Magyarországra. A kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésének széles távlatai nyílnak meg a gépipar más ágazataiban is. A Szovjetunióból Magyaror­szágra a következő ötéves idő­szakra előirányzott villamos energia-, legfontosabb tüzelő- és nyersanyagszállítások jelentős mértékben biztosítják Magyaror­szág tüzelőanyag- és energetikai szükségleteit, az energiastruktúra lényeges javulását, a leggazdasá­gosabb tüzelőanyag-fajták fel­használási arányának növekedé­sét, erősítik továbbá a Magyar Népköztársaság nyersanyagbázi­sát, lehetővé teszik számos új szintetikus anyag és termék gyár­tásának bevezetését Magyarorszá­gon. A következő ötéves tervidő­szakban az előirányzat szerint lé­nyegesen növekszenek a köz­szükségleti cikkek kölcsönös szál­lításai, ezen belül a tartós fo­gyasztási cikkek szállításai a­­ Szovjetunióból a Magyar Nép-­­­köztársaságba, valamint a köny­­­­nyűipari, élelmiszeripari és gyógyszeripari termékek, továbbá a mezőgazdasági termékek szállí­tásai Magyarországról a Szovjet­unióba. Ezzel nagy lehetőségek jönnek létre a termelési és mű­szaki együttműködés, ezen belül a kooperáció és a szakosítás to­vábbi fejlesztése terén a közszük­ségleti cikkeket gyártó iparágak­ban. Bajbakov végezetül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két ország között kialakult gazdasági, kereskedelmi, tudományos és mű­szaki együttműködésnek a továb­biakban erősödnie és még jobban bővülnie kell a szocialista gazda­sági integráció fejlődése alapján, amiben a KGST összes tagállamai megállapodtak a KGST 23. (rendkívüli) ülésszakán. A most aláírt jegyzőkönyv — húzta alá — lényegében a szocialista gazdasá­gi integráció programjának gya­korlati megvalósítása. Ez hatá­rozza meg nemzetközi jelentősé­gét és ez arra­ kötelez bennünket, hogy megtegyünk minden intéz­kedést maradéktalan teljesítésére. Válaszbeszédében Párdi Imre egyebek között kijelentette: A mostani tárgyalásaink során közel háromévi munka eredmé­nyét foglaltuk össze és rögzítettük az általunk aláírt okmányban. Örömmel és megelégedéssel álla­píthatjuk meg, hogy az elvégzett munka, amelyet a nagyfokú igé­nyesség, a gazdasági realitások számbavétele jellemzett és mind­végig áthatott a proletár interna­cionalizmus, a testvéri megértés és őszinteség szelleme, igen jelen­tős eredményeket hozott. Az el­ért eredményekben nagy szerepe volt pártjaink és kormányaink vezetői legmagasabb szinten le­folyt találkozóinak, annak az ösz­tönzésnek és gondoskodásnak, amelyet gazdasági kapcsolataink további fejlesztése iránt tanúsí­tottak. A továbbiakban rámutatott: negyedik ötéves tervünk kidolgo­zása és a Szovjetunió gazdasági szerveivel folytatott tervkonzul­tációk során arra törekedtünk, hogy gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval az elkövetkező időszakban is dinamikusan fej­lődjenek. A Szovjetunió szállításai az 1971—1975-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fej­lesztéséhez szükséges energia- és energiahordozók importjának dön­tő részét. Jelentős mértékben elő­segítik a magyar vaskohászat fej­lesztését, mezőgazdaságunk mű­trágyával való ellátását. Fafeldol­gozó iparunk, papíriparunk, színes­fémkohászatunk ugyancsak jelen­tős mértékű szovjet nyersanyag­szállításokra alapozhatja a terme­lés bővítését. A következő öt évben nagymér­tékben bővülnek a gépipar terüle­tén kialakult hagyományos kap­csolataink. Az 1970-es évhez ké­pest, 1975-re, a kölcsönös gépipari szállítások több mint 80 százalé­kos növekedését irányozzuk elő. 1975-ben a Magyarországon for­galomban levő személy- és teher- s gépkocsi több mint fele szárma­­­­zik majd a Szovjetunióból. De úgy gondolom, hogy a Szovjetunióban sem lesz csekély azoknak a száma, akik napról napra magyar autó­buszokon jutnak el munkahelyük­re, otthonukba. Mezőgazdaságunkban túlsúlyra jutnak a szovjet gyártmányú­­ traktorok, újabb kőolaj-feldolgozó,­­ kohászati, vegyipari üzemeket fo­gunk szovjet berendezésekkel fel­szerelni. A most befejezett tervkonzultá­ciók jelentőségét növelik azok a­­ termelési-együttműködési kord ■ mányegyezmények, amelyeket ki­dolgoztunk és megkötöttünk. Ma , a vegyiparunk fejlődésében új sza­­­­kaszt megnyitó olefin-kémiai­­ együttműködési egyezményt ír­tunk alá. Nagy jelentőségűnek­­tartjuk és a nemzetközi szocialista integrá­ció kibontakozása szempontjából előremutatónak a nyersanyag-ki­termelés fokozása terén teendő közös erőfeszítéseket szabályozó egyezményeket. Meggyőződésünk, hogy ezeknek­­ a kormányszintű egyezményeknek­­ a megkötésével jelentős lépéseket teszünk az országaink közötti gaz-­­­dasági integráció kibontakoztatása­­ irányába, a KGST 23. és 24. ülés-­­ szakán elfogadott határozatok szel­­­ lemében. Befejezésül Párdi Imre hangsú- l lyozta: az 1971—1975. évi terv­kon-­­ zultáció záró jegyzőkönyvének I [ aláírásával a magyar—szovjet­­ ! tervkonzultáció fontos szakaszát i­s zártuk le. Ugyanakkor teljes az­­ egyetértés köztünk abban, hogy a ! tervkonzultációt folyamatos mun- j |­kának tekintjük, és tervhivata- I | fáink, külkereskedelmi és ágazati minisztériumaink között további | tárgyalásokkal, új megállapodások­­ ! létrehozásával megalapozhatjuk­­ ■ gazdasági kapcsolatainknak a most | egyeztetettnél nagyobb mértékű J fejlődését. Kifejeztük kölcsönös egyetértő- ! lsünket, hogy 1971-ben megkezdjük ! ‘ országaink 1975 utáni gazdasági | ! együttműködése főbb kérdéseinek) ! kidolgozását, egyeztetését. • Mélységesen meg vagyunk győ- 1 s ződve arról, hogy az 1971—1975.­­ évi magyar—szovjet tervkonzultá- • ció nemcsak gazdasági kapcsola­ j­­­taink szorosabbá tételét segítette i j elő, de hozzájárult a magyar és­­ a szovjet nép közötti őszinte ba- b­a­rátság és testvéri együttműködés­­­i további erősítéséhez is — mondat- í­r­ta a Tervhivatal elnöke. * A jegyzőkönyvek és megálla­podások aláírása után Nyikolaj­­ Bajbakov a Szpiridonov-palotá­­­­ban fogadást adott a magyar de­­­­legáció tiszteletére.­­ A tervegyeztetési tárgyaláso­­­­kon részt vett magyar küldött­­­­ség különrepülőgépen ma indul­­ haza Moszkvából. Bár Dmitrij Poljanszkij, a Szovjet-­­­unió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese kedden fogadta a Moszkvában tartózkodó dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert. A ta­lálkozón, amelyet dr. Dimény Im­re kért, a felek meleg, baráti megbeszélést folytattak. A megbeszélésen részt vett Vlagyimir Mackevics, a Szovjet­unió mezőgazdasági minisztere. A TOT elnöksége megvitatta a mezőgazdaság negyedik ötéves tervjavaslatát (Tudósítónktól.) A Termelőszövetkezetek Orszá-­­ gos Tanácsának elnöksége ked­den, Szabó István elnökletével megvitatta a mezőgazdaság ne­gyedik ötéves tervjavaslatát és a szövetkezetek ezzel kapcsolatos várható feladatait. Az ülésen­­ részt vett Hont János, az Ország I­gos Tervhivatal elnökhelyettese­­ is.­­Az elnökség állásfoglalása sze­rint a mezőgazdasági termelés 18 százalékos — ezen belül az állat­­tenyésztés 22 százalékos, a nö­vénytermesztés 16 százalékos — , növelése a következő öt évben­­ elérhető. A termelőszövetkezetek-­­ re háruló feladatokat érzékelteti, hogy a közös gazdaságok terme- j lését az átlagosnál gyorsabban,­­ 3­­ százalékkal, sertéshústermelé-­­ süket például 88 százalékkal kell­­ növelni, miközben mindent el kell­­ követni a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért is. Megállapította az elnökség azt­­ is, hogy az idei kedvezőtlen idő-­­ járás miatt, a tsz-ek egy része­ nehéz helyzetbe került, lecsök­kent termelési és biztonsági ala­pokkal,­ megnövekedett terhekkel kezd hozzá a jövő évi munkához. Az idén sok gazdaságban előre­láthatóan csökken a jövedelemré­szesedés is. Az elnökség álláspontja szerint a tervcélok csak úgy érhetők el, ha a tsz-ek kihasználják erőfor­rásaikat, növelik a munka terme­lékenységét, javítják a vezetést. A TDT elnöksége felkérte az illetékes minisztériumokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a mezőgazdasági gép-, gépalkatrész­gyártás és kereskedelem minősé­gi, szervezeti problémáinak meg­oldására. Szükséges az elnökség szerint az is, hogy az illetékesek a terv irányelveivel összhangban levő, de a jelenlegi helyzet nehéz­ségeit is figyelembe vevő, olyan átmeneti intézkedéseket dolgozza­nak ki, amelyek helyreállítják az árvíz és belvíz sújtotta tsz-ek gazdálkodásának egyensúlyát. Budapesten tartja jubileumi kongresszusát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség V­ilágméretű vita a­ DIVSZ politikai programtervezetéről Október 26. és november 5. kö­zött Budapesten tartja Vili, ju­bileumi kongresszusát a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség. Ekkor ünnepli meg a világ min­den tájáról érkező 700 küldött — köztük hazánk delegátusai is — a DÍVSZ fennállásának 25. év­fordulóját. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség huszonöt esztendővel ezelőtt, 1945. november 10-én ala­kult meg Londonban s ma már száznál több ország csaknem 250 ifjúsági szervezetének százmillió fiatalját tömöríti soraiban. A DIVSZ a nemzetközi demokrati­kus ifjúsági mozgalom legszéle­sebb szövetsége, tagjai között ott vannak a világ legjelentősebb de­mokratikus, haladó ifjúsági moz­galmai, szervezetei. A londoni alapító kongresszuson kimondták: olyan szövetség alakul, amely a békéért küzd, harcol a fasizmus újraéledése ellen, az új háborús veszély elkerüléséért. A DÍVSZ fennállása óta hű maradt ezekhez az alapelvekhez. Több szocialista ország — köz­tük hazánk — következetes és aktív közreműködésének eredmé­nyeképpen a DJVSZ lényegében jó politikai feltételek között ké­szül kongresszusára és a 25. év­forduló megünneplésére. Elké­szült a szövetség politikai prog­ramtervezete, amelyet a Katowicéi végrehajtó bizottsági ülés egyhan­gúlag elfogadott vitaalapnak. A programot a tagszervezetek meg­kapják, s jelenleg a dokumentum világméretű vitája folyik. Véglege­sítéséről, valóra váltásának mód­szereiről a DÍVSZ jubileumi, bu­dapesti kongresszusa hivatott ha­tározni. ÉJSZAKA A GYÁRBAN GYŐRI MUNKÁS NŐK KÖZÖTT Kék és sárga neonbetűk alatt, csupaüveg-csupafém kapuban tábla, rajta felírás: női munka­erőket felveszünk. A táblára már rá se néznek, akik befelé sietnek­, hogy pont­ban tízkor megkezdőd­hessék az éjszakai műszak a Győ­ri Keksz- és Ostyagyárban. A délutánosokat férjek, vőle­gények, udvarlók várják a kapu előtt, fényben vagy sötétben áll­dogálva, a kapcsolat jogi státusa szerint. De ki fogja várni őket, akik még csak most kezdik a munkát? Őket, akik meleg kardi­gánból, miniszoknyából, könnyű sálból, szaporán kopogó cipőkből fehér köpenyre és fejkendőre vál­tottak, és ott ülnek, állnak már az olajjal festett falak közt, zsúfolt termekben, zakatoló gépek, forró kemencék, gyors szalagok mellett. Teasütemény-osztály. Tizen­nyolc embert kívánna a szalag, de sohasem teljes a létszám, hiá­ba lóg a tábla a kapuban. Porha­­nyós, kerek kis tészták sorakoz­nak, rendeződnek, töltődnek az asztalon. Ez a beszórt piskóta, óránként 64 kiló 40 deka a nor­ma. Tehát fi­igyelni, sietni kell. Gottlieb Árpoldnénak, a már nyugdíjba készülő Teri néninek éppen úgy, mint a 20 éves Nagy Ibolyának, aki 40 kilométerről jár be. Molnár Ferencné és Cserhal­mi Sándorné se nagyon nézhet másfelé, hiszen nekik kell külön­böző színű és ízű krémekkel töl­teniük a süteményeket. Könnyű munka? Hát tessék megpróbálni egész éjszaka emelni, fogni a töltőzsá­kot és minden darabka sütemény­re nyomni az édes masszából. Sokezerszer egy éjszaka, és ponto­san annyit, amennyit kell. Mol­­nárnénak éveken át hasogatott műszak után a karja. Aztán meg­szokta. Mindent meg lehet szok­ni, mondják a munkásasszonyok, csak az alvás hiányát nem. Meg a szombat éjszakát. — Négyen vagyunk — mondja Molnárné —, ha hazamegyek, nyolcig nem alhatok, mert a csa­ládra kell dolgozni, tizenkettő után megint nem alhatok, mert akkor már ebédet kell főzni. Ma csak délután négytől nyolcig al­hat­tam, annyira összejött otthon a munka. Hiába nyitva az ablak, harminc fok meleg van. De mi ez ahhoz a 43 fokhoz képest, amit nyári dél­utánokon mértek itt. Olyankor balfi vizet, hideg tejet kapnak és fürdeni is elengedi őket a műve­zető. Major Imréné, a művezető, munkásként kezdte 1957-ben, na­gyon is érti a dolgozókat. És bár régi szakember, éjjel két óra kö­rül mindig ideges kissé. Ha van baleset, mindig ilyenkor van. Kettőtől háromig — ez a kritikus időszak, amelyben a fáradtság, az álmosság szinte lerohanja az em­bereket. Este tíztől hajnali hatig megál­lás nélkül? Nem. Kettőkor tíz­perces étkezési szünet. És ha munkát — pontosabban süte­ményt — cserélnek, körülbelül öt percig fel lehet állni a szalag mellől, lehet nyújtózkodni, dere­kat ropogtatni, beszélgetni. De túl sok azért ebből se legyen, mert ha sokféle a munka, nehe­zebb a normát teljesíteni. A kereset több lett ez utóbbi másfél évben, csak az éjszakai pótlék 15 százalékra nőtt. Az em­lített szalag mellett 1500 forintot lehet keresni. Amin Lenke sem nevet Zámbó Lenke 1800 forintot ke­res. A kekszosztály hatalmas ke­mencéje előtt áll. A kemencéből három sorban megállás nélkül érkeznek eléje a lemezek a fris­sen sült mézes puszedlival. Lenke felemeli a forró lemezeket, egyet fordul, kettőt-hármat lép velük, mert a háta mögött állnak a for­gatható állványok, amelyekre he­lyezi őket. És már lép is vissza, újabb lemez... Percenként húsz! És mert Lenke alacsony, a leme­zek jó részét a feje feletti magas­ságba kell emelnie. A karja csupa folt. Ha csak egy kicsit is figyelmetlen, megégeti a lemez. De Lenke csak nevet ezen. Huszonkét éves. Harmadmagával lakik albérletben Győrött, egyen­ként 250 forintot fizetnek a fő­bérlőnek. Van udvarlója, együtt járnak színházba, moziba. Lenke elégedett és vidáman nevet. He­tenként elutazik a családjához. Fertőendrédre. Igen, ott is jó, Győ­rött is. És éjjel? Csak most nem nevet Lenke. Mert az éjszakai műszakot ő sem szereti. Különö­sen szombaton nem. — A győri textilesüzemben

Next