Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
1970. szeptember 16. szerda NÉPSZABADSÁG líuanarhononi Franvianisaufból a SZOT hinitliinsvf/v Közlemény a látogatásról Kedden hazaérkezett a SZOT küldöttsége, amely Gáspár Sándor főtitkár vezetésével a CGT meghívására néhány napot Franciaországban töltött. A küldöttség megbeszéléseket folytatott francia testvérszervezetével a két ország szakszervezeti mozgalmának helyzetéről, az előttük álló feladatokról, valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A két küldöttség megbeszéléseit az őszinte, elvtársias légkör jellemezte. A tárgyalások eredményeiről közös közleményt írtak alá, amely hangsúlyozza a nemzetközi helyzet és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom alapvető kérdéseiben való nézetazonosságot. A két szakszervezeti központ kifejezte azt a közös akaratát, hogy tovább munkálkodnak az európai szakszervezeti központok egymáshoz való közeledésének megvalósításán, tekintet nélkül arra, hogy azok mely nemzetközi szövetséghez tartoznak. A két szakszervezeti központ a legszorosabban kapcsolódik az SZDSZ-hez és kifejezi azt a közös akaratát, hogy végrehajtja a 7. szakszervezeti világkongreszszus határozatait, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megvalósítsák a szakszervezetek közös frontjának feltételeit. A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége és a CGT Szövetségi Irodájának küldöttsége megbeszélései legnagyobb részét arra fordította, hogy kölcsönösen tájékoztassa egymást szakszervezetei tevékenységéről a két ország sajátos körülményei között és azokról a kérdésekről, amelyek a szocialista építés során a szakszervezeti mozgalom koncepciójára és szerepére vonatkoznak. A küldöttségek kifejezték azt az akaratukat, hogy még szorosabbra fűzik a testvéri együttműködést, hozzájárulva ezzel is a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállításához, a magyar és a francia munkásosztály barátságának erősítéséhez — hangsúlyozza a többi között a közös közlemény. A hazatért magyar küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke, valamint a SZOT titkárságának tagjai fogadták. KŐOSZTÁLYOZÓ A Dunabogdányban működő kőbányát nemrégen osztályozóval szerelték fel. Ez megkönnyíti a zúzott kőtörmelék kiválogatását és a szabványoknak megfelelő elhelyezését. (Kácsor László felvétele / MTI Fotó.) szombaton nincs éjszakai műszak — magyarázza Kutasi László igazgató —, és a mi munkásnőinknek sem mindegy, hogy vasárnap reggel, vagy szombaton este érkeznek haza. Munkaügyi osztályunk már kidolgozta a szombat éjjeli műszak megszüntetésének lehetőségeit és módját, de központunk nem engedélyezte, mondván, hogy néhány termékből így se, akkor meg különösen nem tudnánk annyit gyártani, amenynyit a fogyasztók kérnek. Szabóné marad Szabó Lászlóné három éve dolgozik a gyárban. Azt mondják, a harmadik év a döntő. Aki akkor is marad, már nem megy el. — Ha száz forinttal többet keresne máshol, elmenne? — kérdezem. — Nem. — Ha kétszázzal? — Nem. — Ha máshol csak két műszakban kellene dolgozni? — Nem. — Miért? — Egyrészt nagyon közel lakom ide, másrészt megszerettem itt. A gyár kétségkívül sokat tett ezért. Új öltözők, fürdők, virágos udvar, szabad szombat, és béremelések. Az igazgató mégis gondterhelt: — Negyven-negyvenöt embert azonnal fel tudnánk venni. Nem jönnek. Tíz-tizenöt év alatt sokat javultak az életkörülmények és a munkásnők megunták a három műszakot. Szívből megértem őket. — És a megértésen kívül lehet-e tenni is valamit? Kiderül, hogy az érvényben levő rendelkezések már így is alaposan korlátozzák azok körét, akik éjszakai műszakban foglalkoztathatók. — Gyárunknak 1600 dolgozója van — mondja az igazgató. — Tizenöt százalékuk gyermekgondozási segéllyel három évre otthon maradt, másik 15 százalékuk terhes, őket már csak délelőtt szabad foglalkoztatni. De nem dolgozhatnak éjjel a továbbtanuló fiatalok, a csökkent munkaképességűek, a gyár sportolói és kultúrmunkásai sem, szóval kikerekedik az ötven százalék. Múlik az idő, éjjel egy óra van. Csendesednek a termek, elfogyott a napi mesélnivaló, megfogyatkozott a mesélési kedv is. A melegben gépies mozdulatok ismétlődnek százszor, ezerszer. Gépiesen, de a figyelem teljes összpontosításával dolgoznak. Átnedvesedett hajtincsek lógnak a homlokba, valaki átkiabál a társának, megkérdezi, hogy mikor jön el az evés ideje. Hajnal felé... A cukorkaosztályon új termékeik — a lengyel importtal való versenyre szánt — csomagolt töltött cukorkák masszáját öntik ki a gépből, a teherlift a nappal készült kekszet viszi a raktárba, ahonnan másnap távoli országokba, exportra indul a szállítmány. A szárítószekrények táján a jelenlevő kevés férfi egyike, Michna István árufelhordó büszkén tört ketté egy süteményt, ezt tessék megnézni. Majd ha a kenyérgyár is ilyen szépet tud sütni! De jojgos büszkeségével együtt odébb kell állnia, mert majdnem elüti egy kocsi, amelyet egyik szék-rénytől a másikig, mintegy 5 négyzetméternyi területen, meg-állás nélkül tologat egy magas, szőke lány. — Nem vagyok itt új ember — mondja a hűvös udvaron Horváth . Kállai lírusa a JKV/. níjyeilói nökénél Kállai Gyulát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, az országgyűlés elnökét, aki szabadságának egy részét a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés Elnökségének meghívására Jugoszláviában töltötte, kedden fogadta Stane Do- t lánc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének ügyvezető elnöke. " Az árvíz, sujtota Irbily újjjáépítésében részt vett katonák Izírsiglalása Kedden Szabolcs-Szatmár megyében ünnepélyesen elbúcsúztatták az árvíz sújtotta terület újjáépítésében részt vett katonákat, akik másfél hónappal ezelőtt érkeztek a Szamosközbe, hogy segítséget nyújtsanak a nagy menynyiségű építőanyag kirakásához. Az építőanyagok túlnyomó többsége már a helyszínen van, s a katonák szeptember 15-én befejezték a munkát. A nyíregyházi fegyveres erők klubjában rendezett ünnepségen részt vett Szücs László vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Ványai Sándor vezérőrnagy, dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vbelnökhelyettese, valamint a szállításban érdekelt szervek vezetői. A megyei pártbizottság és a tanács, valamint a lakosság képviseletében dr. Gombás Sándor mondott köszönetet a katonáknak. Ezután Szűcs László miniszterhelyettes méltatta a katonák munkáját; a katonai vezetés nevében elismerését és köszönetét fejezte ki, majd a munkában kitűnt parancsnokokat, tiszteket, tiszthelyetteseket dicséretben részesítette. Hasonló ünnepségeken a délutáni órákban Csengerben, Fehérgyarmaton, Mátészalkán és Vásárosnaményban ugyancsak elbúcsúztatták az újjáépítésben részt vett katonákat. József műszakvezető —, de még mindig gyakran csodálkozom azon, hogy mit meg nem tudnak tenni ezek a lányok és asszonyok. Férfiember, kérem szépen, már régen elszaladt volna ezekből a munkakörökből. Ők meg bírják, csinálják, pedig a legtöbbjüknek igen sok más gondja is van, nemcsak a gyár. Tíz perccel a műszak vége előtt a teasütemény-osztályon gyorsan összesöprik a munkahelyet, elhordják, lemérik a selejtet, aztán sietnek haza. Reggel hatkor, negyed hétkor nemigen álldogálnak férfiak a gyárkapu előtt. És ha állnának is ... Túri Györgynének sietnie kell Kónyra, mert talán még aznap csomagot is fog küldeni Pesten tanuló fiának. Szórádi Márta Szilbe utazik, jó negyven kilométerre, otthon gyorsan kialussza magát, mert aznap talán még randevúja is lesz a vőlegényjelölttel, akit a szalag mellett oly sokszor emlegetnek tréfásan az asszonyok. Gecsei Tiborné öttevénybe siet, Horváth Irén Győrújfaluba. Siet, mindenki siet. Az izmok, a tekintetek még őrzik a fárasztó éjszaka emlékét, amikor vonatra, buszra, kerékpárra szállnak. Azt már láttam, hogyan tudnak egész éjjel erős akarattal, sokat dolgozni, csak azt nem értem, hogyan sikerül erőfeszítéseiket úgy eltitkolniuk, hogy annyi férjnek, vőlegénynek, fivérnek és gyermeknek fogalma sincs róla ... Megkezdődött a délelőttös műszak, kialszanak a kék és a sárga fények, a gyár homlokzatán. Az éjszakások elmentek. Északi szél kerget utánuk nehéz vaníliaillatot. Cserhalmi Imre TANÁCSTAGOK Néhány hét választja el tanácsainkat fennállásuk huszadik évfordulójától. Két évtizedes tevékenységükről a közelmúltban a párt Központi Bizottsága és a kormány együttesen deklarálta elismerő véleményét, munkásságukat alapvetően eredményesnek ítélve, egyúttal alkalmasnak találva a továbbfejlesztésre. Ebből az elismerésből joggal részesülnek mindazok az állampolgárok, akik e két évtized alatt tanácstagi tisztséget töltöttek be. Ma szerte az országban csaknem 85 ezren tesznek eleget ilyen közéleti megbízatásnak, s , jelentős érdemeket vallhatnak magukénak abban, hogy a párt IX. kongresszusa óta a tanácsok kapcsolata még szorosabbra fűződött a lakossággal. Községekben és városokban, más és más feltételek között fokozatosan nőtt szerepük, tekintélyük és telítődött tartalommal munkájuk. A fejlődést ők maguk is érzékelik, különösen azok — arányuk jelentős —, akik választóik bizalmából 20 év óta egyfolytában képviselik területüket a tanácsokban. A közéleti tisztségviselők sok tízezres táborának testületi tevékenysége, munkastílusa, választóik érdekképviselete minden tekintetben eredményes változásról tanúskodik. Mérhető ez a többi között a tanácsüléseken, amelyek a tapasztalatok szerint a legtöbb helyen ma már vitafórumokká váltak; e plénumokon a tanácstagok nagy többsége intenzíven értékeli, elemzi, tolmácsolja a lakosság kommunális, településfejlesztési, kulturális, egészségügyi ellátását érintő kérdéseket. Az ezekkel kapcsolatos napirendek előkészítésében, tárgyalásában otthonosan mozognak, sűrűn hangzanak el észrevételeik, bírálataik, interpellációik. Megtestesítve azt az elvet, hogy a nép által választott testület ellenőrizze az igazgatási szervezet tevékenységét, a tanácsülésekre mindinkább az a jellemző, hogy a felszólalók határozottan számon kérik az intézkedések elmulasztását a szakigazgatási szervektől, végrehajtó bizottságoktól, kifogásolják a helytelen határozatokat. Örvendetes, hogy jogaikat az oly gondos mérlegelést kívánó költségvetési tárgyalásokban is nagy buzgalommal és nem kisebb hozzáértéssel gyakorolják, s a sürgősségi, fontossági sorrend mellett érvelve, javasolják a tanácsi bevételek hasznosításának legcélszerűbb módjait, a tervezett kiadások ésszerű átcsoportosítását. A közügyek tárgyalásainál vitakészségükhöz kétségtelenül a legilletékesebbektől, a lakosságtól kapják a „muníciót”: mindennapos gyakorlat az is, hogy a sokakat érintő egyéni panaszokról — gondosan megrostálva a „kijárást” célzó kéréseket — személyesen konzultálnak a tanácsok hivatali szerveinek szakelőadóival, vezetőivel. A választókhoz fűződő kapcsolatuk azonban nemcsak a tanácsházak irányában érvényesül, hanem fordítva is. Nem kétséges, hogy a tanácstagok nagy érdemeket szereztek a társadalmi munka rangjának visszaszerzésével, szervezésével és végzésével, s nagy szolgálatot tettek az elmúlt években a község- és városfejlesztésnek. Többnyire a személyes példamutatás erejével hatottak oda, hogy a helybeli lakosság ne csak az állam pénzétől, tétlenül várja kívánságainak teljesítését, hanem ki-ki önként vállalt munkájával vagy saját forintjaival járuljon a közös érdekeket szolgáló létesítmények — járdák, törpe vízművek, csatorna- és villanyhálózatok — elkészültéhez. Hogy tavaly szerény számítások szerint is több mint 700 millió forint értékű társadalmi munka s ezzel együtt töméntelen óhaj, igény valósult meg az országban, abban nem kis szerepe volt a tannácstagok lelkes, okos érvekkel mozgósító, odaadó tevékenységének. És hozzáértésüknek is. A pártszervezetekkel, népfrontbizottságokkal közösen végzett konzultációk, a különböző vitafórumok, nemegyszer egyetemi tanároktól hallgatott előadások értékes segítséget nyújtottak a közéleti tisztségek viselőinek munkájához. A 85 ezer tanácstagnak „csak” egyharmada végzett egyetemet vagy középiskolát, mégis döntő többségüket a helyi közvélemény igényeinek, területük fejlesztési lehetőségeinek szakavatott ismerőivé, tapasztalt és tájékozott társadalmi munkásaivá avatja az a tény, hogy hosszú évek óta tevékenykednek a közéletben. A tájékozottság, a tapasztalat és az önzetlenül végzett munka együttesen biztosítja számukra azt a tekintélyt és bizalmat, amely nélkülözhetetlen választókörzetükben, valahányszor a lehetőségek korlátait kell megértetni a jogos vagy jogtalan igények szószólóival, s olyankor is, amikor új lehetőségek, tartalékok kiaknázására hívják fel a figyelmet. Kongresszusra készülő pártunk Központi Bizottságának irányelvei tanácsaink államigazgatási, népképviseleti és önkormányzati jellegének erősítése mellett a társadalmi kapcsolatok fejlesztésének szükségességét hangsúlyozzák. „A tanácsi szervek hatáskörébe kell utalni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a kerület, illetve a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazdaságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek oldhatnak meg” — hangoztatják a kongreszszusi tézisek. E céloktól elválaszthatatlan az a követelmény, hogy a lakosság mind tevékenyebb részese legyen az állami munka ellenőrzésének éppúgy, mint a város- és községfejlesztésnek. A tanácstagok négyéves mandátuma néhány hónap múlva lejár; az a törekvés, hogy a lakosok több jelölt között válasszák ki a nekik legmegfelelőbb tisztségviselőket, minden bizonnyal még odaadóbb munkára serkenti a tanácstagokat. Figyelembe véve, hogy a választási rendszer továbbfejlesztése új lehetőségeket teremt a dolgozók tömegesebb részvételére a közügyek intézésében, nem kétséges, hogy az állami és a gazdasági élet korszerűsítésének, a tanácsok növekvő önállóságának időszakában még inkább érdemi munka hárul a tanácstagokra. Államunk és az egész dolgozó nép ezért számít minden eddiginél jobban a tanácstagok ügybuzgóságára, felkészültségére, közösség iránti felelősségérzetére. Fekete Gábor A Épül az ország első folyamatos öntőműve A Dunai Vasműben 1,1 milliárd forintos költséggel épül az ország első folyamatos acélöntőműve, amelynek berendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsarnok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka. Ebben két folyamatos öntőgépet helyeznek el. A 280 tonna teherbírású öntődarut is a Szovjetuniótól vásárolják. Ezzel a daruval emelik majd 25 méter magasba a folyékony acéllal teli üstöket és öntik az acélt a folyamatos öntőgépbe. Az öntőmű építkezésén együtt dolgoznak a 26. Építőipari Vállalat, valamint a Ganz-Mávag szakemberei. Előbbiek a mélyben, a gépalapozásokon, utóbbiak az Erzsébet toronydaruval a vasszerkezetek szerelésén dolgoznak. Az év végéig 300 millió forint értékű munkát végeznek el. A szovjet szállítások előrehaladottak, az első gép berendezéseinek jó része már a vasműben van. Az 1. sz. öntőgépet 1972. első felében helyezik üzembe.