Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1990. szeptember 16. szerda A szovjet mezőgazdaság bemutatója Nem lehet pontosan tudni, hogy hányan nézték meg két és fél hét során a Szovjetunió pavilonját és mezőgazdasági gépeit a kiállításon. Az bizonyos, hgy több százezren tanulmányozták a gazdag bemutatót. A nagy látogatottság még akkor is érthető, ha csak a szorosan vett szakmai érdeklődést tekintjük. A mi mezőgazdaságunkat ezernyi szál fűzi a Szovjetunió mezőgazdaságához. A földjeinken dolgozó gépek, traktorok zöme szovjet gyárakból kerül hozzánk. A szovjet kutatóintézetekben nemesített növényfajták — sok növénynél — biztosabb, nagyobb termést adnak, mint a nálunk korábban ismertek. A magyar mezőgazdaságra ma jellemző az, hogy szakembereink nagy figyelemmel kísérik mindazt, ami a világ mezőgazdaságában történik. Fokozottabb érdeklődést mutatnak a Szovjetunió mezőgazdasága, mezőgazdasági gépgyártása, a kutatók tevékenysége iránt is. Hiszen az üzemi szerkezet hasonló, szocialista keretek között történik a termés feldolgozása is s a baráti Szovjetunió valóban szívesen adja át a termelési tapasztalatokat, mint ahogy ők is hasznosítják a magyar mezőgazdászok, gépesítők eredményeit. Nagy öntözési, talajjavítási program A pavilon jól tájékoztat a szovjet mezőgazdaság fejlődéséről a szocialista forradalom óta. A termelési eredmények eléggé közismertek. Ezért most néhány olyan területet említünk, amelyek a mezőgazdasági termelés anyagi, műszaki fejlesztésével kapcsolatosak. A Szovjetunióban a traktorok száma 19965-höz képest 1969- re több mint kétszázezerrel növekedett és meghaladja az 1,8 milliót. Ez idő alatt a gabonakombájnokból 61 ezerrel, a teherautókból százezerrel lett több a mezőgazdaságban. Egy másik grafikon a műtrágya-felhasználás számait mutatja. 1900-ban 11,2 millió tonna műtrágyát használtak fel a kolhozok és a szovhozok, öt év múlva ez a mennyiség több mint megkétszereződött, az idén pedig már 46—47 millió tonna műtrágya került a mezőgazdaságba. Ezek az adatok is jelzik: a szovjet mezőgazdaságban nagyon következetesen törekszenek arra, hogy fokozzák a gazdálkodás belterjességét, növeljék az egy területegységre jutó hozamokat. A biztonságosabb, az eredményesebb gazdálkodást szolgálja az öntözés gyors fejlesztése, a talajjavítás, a vízrendezés munkálatainak kiterjesztése, gyorsítása. Mint Szkobkin elvtárs, a pavilon igazgatóhelyettese mondja, 1966 és 1969 között 1,2 millió hektárral nőtt a szántóföldi öntözéses gazdálkodás területe, s így az elérte a 10,5 millió hektárt. A lecsapolt, vízrendezett földek nagysága ez idő során 3,1 millió hektárral gyarapodott, így tavaly már 9,5 millió hektár mentesült a belvíz- károktól. A következő ötéves tervidőszakban újabb 3 millió hektár öntözését és további 5 millió hektár lecsapolását, belvíz- rendezését tervezik. Az öntözött rétek, legelők területét 8 millió hektárral növelik. A kiállítás is meggyőzően szemlélteti a Moszkva környéki Zarja Kommunizma szovhoznak állattenyésztését. Ez a szovhoz 2332 tehenet tart. Ezer hektár öntözött fűtermő területén összesen mintegy 4000 szarvasmarha legel. A fűhozam az öntözés és a jó tápi anyag-utánpótlás nyomán rendkívül gazdag. A legeltetett állomány évi átlagos tejtermelése tavaly meghaladta a 4400 litert, s Takarmányegységben számítva mintegy 70 mázsa zabnak, árpá- nak megfelelő takarmányértéket terem itt egy-egy hektár legelő. Vitathatatlanul igaz, ennél gazdaságosabb takarmányozási rendszer nem létezik. |4 Vezosztájától a Kockásig A szovjet pavilonban a többi között nagy sikere van a különböző termények bemutatójának. A legtöbben azonban a búzafajták bemutatója körül csoportosulnak. Itt van Lukjanyenko akadémikus nálunk olyanynyira ismert búzája, a Bezosztaja, s több más fajta is tanulmányozható. A hatalmas szovjet országban több intézet is foglalkozik a búzanemesítéssel. S ez érthető, hiszen 1913-ban Oroszország 20 millió tonna búzát termelt. 1966-ban 104 millió tonna búzát takarítottak be. Ilyen hatalmas termőterület és termelési háttér megköveteli, a magas színvonalú nemesítést. Lukjanyenko új fajtái, az Aurora és a Kavkáz termőképességben, betegségellenálló képesség-ben felülmúlja a Bezosztaját is. A krasznodári területen üzemi kísérletekben 75—80 mázsás termést is adtak ezek a fajták hek- stáronként. Egy másik nemesítenek, Remeszlo akadémikusnak is van két új fajtája, a Jubilennaja 150, és az Iljicsovka. E fajták 6—7 mázsával többet adnak hektáron- 1 kánt, mint a Szovjetunióban mintegy 7 millió hektáron termelt Mirnovszkaja 808-as. Pedig ez a fajta az őszi búzatermesztés számára már nagyon északi területnek számító Litván Köztársaságban tavaly 24 mázsa hozammal fizetett hektáronként. Amit pedig a napraforgó-nemesítő Pusztovoj akadémikus tett, az külön is csodálatra méltó. Itt vannak azok a fajtái, amelyeknek az átlagos olajtartalma 47— 43 százalék 1928-ban a Szovjetunióban és a világ sok más országában termesztett napraforgófajták szemtermése 28 százalék körül tartalmazott olajat. Egyes mostani fajták olajtartalma már 53—54 százalék között mozog, s mint ezt Szkobkin elvtárs mondotta, van Pusztovoj akadémikusnak olyan nemesítési anyaga, amelyiknek az olajtartalma 60 százalék és minden remény megvan arra, hogy kialakul belőle a még újabb fajta. Élelmiszer-termelő kombinátok Külön szót érdemel a szovjet élelmiszer-gazdaságban az a törekvés, amelyet a mostani kiállításon a Rovno közelében levő Zarja Kommunizma kolhoz képvisel. Ennek a kolhoznak 104 hektár gyümölcsöse és nagyméretű zöldségkertészete van. A kolhoz konzervgyára évente 10 millió doboz zöldség- és gyümölcskonzervet küld a kereskedelemnek. A krasznodári terület Lenin szovháza a szőlőtermelésben, feldolgozásban és palackozásban hozta létre az üzemen belül a termésfeldolgozás egységes rendszerét. Következetesen érvényesül az a törekvés, hogy a termelőüzemek kombinátokként működjenek — ne csak élelmiszeripari alapanyagokat állítsanak elő, hanem végterméket is. Érdemes és helyes lenne tanulmányozni ezeket a megoldásokat, bizonyára sok hasznos tapasztalatot szerezhetnénk a magyar élelmiszer-gazdaság számára is. A Szovjetunió pavilonjának előterét gépek sokasága foglalja el. Közöttük néhány kitűnő gép még nem vagy csak alig ismert hazánkban. Ezek közé sorolható az SZK—5-ös gabonakombájn Teljesítménye több mint 25 százalékkal nagyobb, mint a málnaiunk is jól ismert elődjéé. Motorja az eddigi 75 helyett 105 lóerős. Az olajozóhelyek számát az SZK 2 4-hez képest felére csökkentették, s sok más műszaki újdonsággal is rendelkezik. Sorozatgyártására, valószínű, hogy jövőre kerül sor. Az SZKD—5R jelű rizskombájn iránt már csaknem minden nagyobb rizstermesztő gazdaságunk vezetői érdeklődtek. A hatalmas, lánctalpas kombájnt 105 lóerős motorja a legnehezebb terepen is biztonságosan üzemelteti, s a kombájn két dobja kitűnően kicsépeli a rizsbugákat. Az altáji traktorgyár T—4A jelű, 130 lóerős traktora nálunk még alig ismert. Az MTZ—52-es Super négykerék-meghajtású 70 lóerős új traktor is nagy sikerre, nemzetközi elismerésre számíthat. Almási István Az egymilliomodik látogató a Mezőgazdasági Kiállításon Osztrák építkezési módszer ismertetése — Tsz közös vállalkozás sajtótájékoztatója Kedd délelőtt 10 órakor megérkezett a mezőgazdasági kiállításra az egymilliomodik látogató. Máté Andrásnét, aki tízgyerekes családanya és a győr-újbaráti Dózsa Tsz tagja. Takács Sándor, a kiállítási iroda osztályvezetője köszöntötte. Máténé, mint az egymilliomodik látogató megkapta a kiállítási iroda ajándékát, egy 100 kilogrammos kocát. A Ravilltól televíziókészüléket kapott, s megajándékozták Máténét a szocialista országok pavilonjainak igazgatói is. Kedd délelőtt az osztrák Dodit Baustoffwerk cég szakemberei előadásokat tartottak az osztrák mezőgazdasági építkezési módszerekről. A könnyűszerkezetű mezőgazdasági épületek, elemek gazdag választéka sok látogatót vonz. A bemutatót megtekintette Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese is. Az iparszerű sertéstartó tsz-ek közös vállalkozásának igazgatója, Bajor Ferenc tájékoztatta az újságírókat vállalatuk tevékenységéről. Az idén 11 sertéstelep készül el a vállalkozáshoz tartozó közös gazdaságokban. Tegnap a Szövkönyv ankétjén a falusi könyvterjesztés helyzetét tárgyalták meg a könyvesboltok vezetőivel. I &H Ogymilliomodik látogató, Máté Andrásné leányával. SZÜLŐKINEK NEVELÉSRŐL A gyermek is személyiség • a Michelangelo bűvölettel nézte elkészült alkotását, Mózes márványba faragott szobrát, s ráütött: „Szólalj meg!” Az alkotás azonban hallgatott, mert a márvány anyag csupán. A véső és kalapács eszközök ahhoz, hogy évszázadokra megváltoztathatatlanul örökítsék meg a művész gondolatait, mindazt, amit az ihlet sugalmazására kortársainak és a késő utódoknak művével ábrázolni akart. Sokan vannak, akik gyermeküket hasonló elképzelésekkel szeretnék nevelni. Minden vágyuk arra összpontosul: fiuk, lányuk olyanná legyen, amilyenként elképzelték. A szülői kudarcokat hozza helyre sikereivel, s kiemelkedő képességeivel feledtesse apja, anyja mulasztásait. A művész olyan művet alkotott, amilyent akart, de az a műalkotások törvényei szerint élte tovább életét. A gyerek fejlődése az első lélegzetvétel pillanatától szintén csak saját törvényei szerint alakulhat. Nem az a nevelés feladata, hogy ezeken a törvényeken reménytelenül erőszakot igyekezzék elkövetni. A törvények érvényesüléséhez kell megteremtenie a legkedvezőbb feltételeket, hogy ezzel a fejlődés irányát terelhesse a legmegfelelőbb társadalmi célok felé. Minden eredményes nevelés titkát ebben találhatjuk meg. Azok, akik a feltételeket biztosítják, jelentős szerepet játszhatnak annak meghatározásában, milyen legyen gyermekük. Azok viszont, akik ehelyett minden megengedett és meg nem engedett eszközzel azt igyekeznek megvalósítani: mi legyen belőle, rendszerint a gyermek idegrendszerének, jellemének, jövő boldogságának kockáztatásával biztosítják mindennapi érvényesülését. Nevelésünk legsúlyosabb gondja, hogy a legtöbb szülő még napjainkban is fontosabbnak tartja az utóbbit, mint az elsőt, mit sem törődve azzal, hogy ezen az úton legfeljebb a közösségi társadalom hajótörötteinek számát növelheti gyermekével. Aki cinikus lesz a lelkesedők között, önös érdekeket fog hajszolni a közérdek szolgálóinak sorában, mindig csak állást és hivatalt lesz képes betölteni, míg a többieknek helyük is akad koruk társadalmában. A gyerek nevelésében a legtöbb hibát akkor követjük el, ha mindig csak a jövő felnőttjét keressük benne. Igaz, az élet törvénye: a ma gyereke holnapra ifjúvá serdül, felnőtté válik, munkába áll, majd nyugdíjjogosult lesz belőle, s ha megéri, panaszkodni fog, hogy nehezen bírják viselni testét a lábai. Életünk állandó folyamat, percnyi megállás sincs benne. De amint nyugdíját is a ma munkájával érdemli meg az ember, holnapi felnőttségének tartalmát is mai gyermekélete határozza meg. Nem elegendő tehát, ha megtanul írni és olvasni. Erőszakos természetének korai megnyilvánulásaira is érdemes felfigyelnünk. Nem elég, ha kitűnő az iskolában, ettől ugyanis még lehet feltűnő a szemtelensége, tolakodása, durvasága és önzése. Nem elég, ha már korán beleszuggerálják, hogy neki vezető szerepet kell betöltenie a jövő közösségében. Észre kell vennünk azt is, hogy a játszótéren, az óvodában sem képes beilleszkedni egyenrangú félként a ma gyermeki közösségébe. Jogosan, jogtalanul büszkélkedhet, hogy társai között neki van a legszebb ruhája, legértékesebb játéka, de tudja szégyellni is magát, mert ezt a ruhát, cipőt még mindig másoknak kell ráadniuk. Idejében tanulja meg, a munka eredményeire csak akkor lehetünk büszkék, ha szerepet játszottunk létrehozásukban, megteremtésükben is. A tudományok mindezeket az igazságokat tömören úgy fogalmazzák meg, hogy minden ember, tehát a gyermek is a személyiség. Jövője a mában alakul, de ne határozzam meg már a pályában, hogy gyermekemnek egyetemet kell végeznie, orvossá kell válnia. Tegyem lehetővé, hogy képességeit kibontakoztathassa, és ne saját álmaimhoz szabjam a jövőjét! Ismerjük Menenius Agrippa meséjét a végtagok lázadásáról. Igaz, a római szenátor a társadalmi egyenlőtlenségek jogosságát kívánta igazolni meséjével, és ezt elítéljük. Tény azonban, hogy a gyomor egészségének védelme már a fogak ápolásával kezdődik, mert szervezetünk egységes egész, bárhol érje a sérelem, kihat egész működésére. Kevésbé világos, hogy ugyanez a személyiségre is érvényes. A nevelésnek a személyiség egészére kell hatnia, a biológiai lét edzését, fejlesztését éppúgy nem szabad elhanyagolnunk benne, mint a képességek kibontakoztatását, a jellem alakítását vagy a megfelelő társadalmi szerepek kiépítését! Feledkezzünk meg csak az egyikről: az egész fejlődésben torzulások jöhetnek létre! Így nevelődnek a vasgyúró akarnokok, s a képességeiket mindig meghaladó szerepeket játszó jellemgyengék, a meggyőződés nélküli helyezkedők, a mások életét megkeserítő törtetők. Nevelésük hibáiból, az egész társadalom kárára, néha veszélyére! A család nevelése éppen ezért tulajdonképpen mindig azzal kezdődik, hogy a szülők felteszik önmaguknak a kérdést: képesek-e gyermeküket igazán, helyesen, okosan szeretni?! Sokan nem jutnak el idáig, megelégednek azzal, hogy önmagukat csodálják, imádják gyermekükben is. Pedig az a szülő, aki okosan szereti őket, a legtöbbet tehet értük. Tiszteli és tökéletes kibontakozáshoz segíti gyermeke személyiségét! Dr. Kerékgyártó Imre vezető felügyelő, Budapest Juibileumi honismereti konferencia (Tudósítónktól.) Megkezdődtek a jubileumi honismereti konferencia előkészületei. Az október 12—13-án összeülő országos tanácskozáson megvitatják a tízéves múltra visszatekintő mozgalom aktuális problémáit. A többi között arról lesz szó, hogy miképpen lehetne egységesebbé tenni a különböző művelődési otthonokban, könyvtárakban, iskolákban működő 1400 honismereti szakkör, klub, illetve munkacsoport irányítását. Jelenleg ugyanis az Országos Népművelési Tanács mellett alakult Országos Helytörténeti Bizottságon kívül módszertani kérdésekben a Népművelési Intézet végez irányítómunkát. A Hazafias Népfront, s a KISZ keretében is működik országos jellegű honismereti bizottság, sőt a Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság szintén részt vállal az — elsősorban néprajzi jellegű — honismereti tevékenység irányításából. Nyilvánvaló, hogy az említett szervek munkájának összehangolása hathatósan segíti a honismereti mozgalom további fejlődését. A konferencia napirendjén szerepel a honismereti mozgalom helye, szerepe a hazafias nevelésben, valamint a levéltárakkal, múzeumokkal, könyvtárakkal való gyümölcsözőbb kapcsolat kialakításának fontos témaköre. Megvitatják a honismeret új hajtásainak — a többi között a társadalmi műemlékvédelemnek és természetvédelemnek, a régészeti jelentőszolgálatnak — a problémáit, s egy honismereti folyóirat megindításának a lehetőségét.