Népszabadság, 1974. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
1974. január 27., vasárnap M:P SZABADSG jelentősen bővíthetők a magyar—finn gazdasági kapcsolatok Dr. Bíró József hazaérkezett Helsinkiből Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter befejezte finnországi látogatását és szombaton viszszaérkezett Budapestre. A külkereskedelmi miniszter három napot töltött a finn fővárosban Jermy Laine finn külkereskedelmi miniszter meghívására, akivel a gazdasági kapcsolatokról folytatott megbeszéléseket. A két ország közötti áruforgalom az elmúlt évben mintegy 50 százalékkal haladta meg az előző évit és a magyar—finn gazdasági kapcsolatok történetében csúcsszintet ért el. A legutóbbi időben megélénkült a két ország vállalatainak érdeklődése a gazdasági, ipari, műszaki együttműködés iránt is. Csaknem nyolcvan kooperációs megállapodás létrehozásáról folynak tárgyalások. Ennek ellenére a két miniszter úgy ítélte meg, hogy a kétoldalú forgalom részesedése viszonylag alacsony mindkét ország külkereskedelmében és jelentősen bővíthető lenne. A megbeszélések középpontjában ezért az a kérdés állt, hogyan teremthetnének még kedvezőbb kereskedelempolitikai feltételeket a gazdasági kapcsolatok intenzívebb fejlődése számára. Egyetértettek a leglényegesebb elvi kérdésekben és megállapodtak abban, hogy a tárgyalásokat a két ország szakértői a közeljövőben folytatják. Növekvő gépexport • Lépések a szocialista gépimport fokozására A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat idei terveiből ( Tudósítónktól.) A Technoimpex 1973-ban az előző évhez képest a szocialista országokba 4,8 százalékkal, a tőkésországokba 41,7 százalékkal növelte a szerszámgépek kivitelét. A szerszámgépeken kívüli egyéb gépek exportja 30 százalékkal nőtt, és megközelítette az egymilliárd forint értéket. Ezen belül a tőkés export meghaladta a négymillió dollárt. Ez utóbbi gépek közül a növekedés a könnyűipari gépek területén a legnagyobb, elsősorban a textilipari berendezések, a cipőipari gépek, a műanyag- és nyomdaipari gépek kivitele nőtt Az 1974. évi szállítások jó részére már tavaly létrejöttek az üzletkötések. Segítik az export további növelését a különféle hoszszú lejáratú megállapodások is. Ilyenek elsősorban azok, amelyek értelmében a szakiskolák és egyetemek részére szállítanak gépeket, s ilyenek a már megvalósulás alatt levő kooperációk alapjántörténő gépszállítások is. Textilipari berendezésekből 1976-ig történő szállításra több mint tízmillió dollár értékű szerződést írt alá a Technoimpex. Tovább szélesítik a kábelipari és híradástechnikai berendezések gyártmányválasztékát, és a nagyarányú szocialista kivitel mellett ezek tőkés exportját is fejlesztik. Vákuumimpregnáló berendezésből a korábban NSZK-cégekkel kötött üzleteken kívül olasz céggel is írtak alá megállapodást. Az 1974. évi tőkésexport-előirányzat 5,5 millió dollár, ami az előző évhez viszonyítva mintegy 35 százalékos növekedést jelent. Ami az importot illeti, az ismert beruházási helyzet miatt nem várható, hogy a szocialista országokból idén nőni fog a szerszámgépek importja. A Technoimpex ezzel kapcsolatban azt tekinti egyik fő feladatának, hogy elősegítse a szocialista országokban gyártott szerszámgépek jobb hazai megismerését, közreműködjön a vásárlást akadályozó pénzügyi problémák megoldásában. Ezért például már tavaly is több műszaki delegáció kölcsönös látogatását szervezte meg: szovjet delegáció járt magyar üzemekben, magyar gépipari üzemek vezetői nyolc csehszlovák szerszámgépgyárat látogattak meg, az NDK-ból kereskedelmi és ipari szakemberek jöttek Magyarországra stb. Ezeknek és a hasonló akcióknak az eredménye kisebb részben az idei, nagyobb részben az 1975. évi behozatalban mutatkozik majd meg. Az egyéb gépek importja 1974- ben 14 százalékkal lesz magasabb a szocialista országokból, mint 1973-ban volt A behozatal elsősorban Bulgáriából nő, ahonnan mintegy 30 százalékkal több anyagmozgató eszközt vásárolnak, mint az elmúlt évben. Ugyancsak jelentősen növekszik a textilgépek behozatala. Lengyelországból kártoló- és fonógépeket vesznek, az év első felében pedig várhatóan aláírják a szerződést a kötöttáruipar fejlesztését célzó új kötöttárugyárak gépeinek behozatalára. Hefejc/Odrik Jiri (kit/ tárgyala Mii Jiri Götz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese január 24. és 26. között Budapesten megbeszéléseket folytatott Roska István külügyminiszter-helyettessel a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A csehszlovák külügyminiszterhelyettest magyarországi tartózkodása alatt fogadta Paja Frigyes külügyminiszter és Marjai József államtitkár; a megbeszéléseken részt vett Frantisek Dvorsky, budapesti csehszlovák nagykövet is. Jubiláló termelőszövetkezetet• Ezekben a napokban sok termelőszövetkezetben emlékeznek meg ünnepélyesen a szövetkezet 25 évvel ezelőtt történt alapításáról. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz szombaton a városi művelődési házban tartotta jubileumi közgyűlését, amelyen részt vett Karakas László munkaügyi miniszter is. Jubileumi zárszámadó közgyűlés volt tegnap a tízezer holdas füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben, valamint zárszámadási közgyűléssel egybekötve ünnepelte 25 éves fennállását a Rába mentén gazdálkodó rábacsanaki Kossuth Termelőszövetkezet is. 124 nyelven Lenin a világ legolvasottabb szerzője Az UNESCO adatai szerint Vlagyimir Iljics Lenin a világ legolvasottabb szerzője; műveit eddig 125 nyelven, 63 országban adták ki. Egyedül a Szovjetunióban 102 nyelven jelentek meg művei; összpéldányszámuk megközelíti a félmilliárdot. Lenin művei teljes, 55 kötetes gyűjteményének kiadása 1965-ben fejeződött be. Az egész életmű csaknem 9000 művet, dokumentumot tartalmaz. A most készülő második, bővített kiadást félmillió példányban jelentetik meg. A szocialista országokban is széles körben elterjedtek Lenin művei. A teljes gyűjteményes kiadás már mindenütt megjelent vagy kiadás alatt áll. Ismételten kiadják egyes műveit és különböző válogatásokat. A szocialista országokban eddig összesen 3024 alkalommal jelentettek meg Lenin-műveket. Akik a .,szamárlétrá ha" kapaszkodnak Még azoknak a vezető beosztású kádereknek a körében is, akik nem kerültek ilyen „próbatétel” elé, némelyütt fellelhető az úgynevezett szamárlétra-szemlélet. Ezek az emberek ugyanúgy veszik a párttól kapott funkciót, ahogyan valamikor a középosztálybeli tisztviselők, a kispolgári bürokraták tekintettek a hivatali hierarchia, a „szamárlétra” örök rendjére. Csoportvezető vagyok, ehhez ennyi és ennyi fizetés jár, ezt már elértem, ennél kisebb funkcióba már nem kerülhetek. Legközelebb osztályvezető leszek, ennyivel és ennyivel emelkedik majd a fizetésem. Később pedig, ha eljön az ideje... Az ilyen szemléletű ember persze kétségbeesik, ha a párt kiszólítja az „örök hierarchiából”, mert másutt van szükség a munkájára. De hát gondolkozhat-e szamárlétrában a párt katonája? Nem, és nemcsak azért, mert vonakodása valahol űrt hagy, hanem főképpen azért, mert aki szamárlétrában gondolkozik, az nem a szocializmus, nem az ügy perspektívájában gondolkozik. Más tudatosan politikai szolgálatot végezni, megint más valamilyen állást betölteni. Csakhogy a kommunisták számára ez még gondolatban sem téveszthető össze. Ennek a szamárlétra-komplexusnak tejtestvére a túlzott anyagiasság, a szerzési szenvedély, a státusszimbólumok gyűjtögetése és mutogatása. Egyszer baráti szemrehányással illettek egy járási vezetőt, mert már úgyszólván semmi más sem érdekelte, mint a garázsos új ház összekalapálása, természetesen kocsival a garázsban. A mi emberünk indulatosan azt kérdezte: hát másnak szabad, csak nekem nem szabad? És a házat építő maszek kőművesre ki-, A válaszútnál választani kell... A párt szembeszáll azzal a kóros jelenséggel, hogy némelyek a vállalati, a csoportérdeket megpróbálják a társadalmi érdek fölé helyezni, és a szocialista kollektíva érdekeivel, javaival is a „kaparj kurta, neked is jut” kapitalista elv alapján akarnak sáfárkodni. A párt politikája fontos szerepet juttat az ösztönző érdekeltségnek, és olyan irányt szabott, hogy a társadalmi és a csoportérdekek összhangban érvényesülhetnek. A két érdek egybevág, nem szabad szétválasztani őket. Nem véletlen, hogy amikor némelyek mégis szétválasztották, ez mindig a csoportérdek javára, a társadalmi érdek rovására történt. Itt is fel kell tenni a kérdést: vajon azok, akik a csoportérdekért hajlandók feláldozni a társadalom vagy más kollektívák érdekét, egyáltalán értik-e, mit jelent a szocializmus ügyének szolgálata? A kádermunka javulásának része van benne, hogy vezető beosztású kádereink nagy többsége eredményesen dolgozik, lépést tart a követelményekkel, jól oldja meg a feladatait. Odaadó munkájuk bizonyítja, hogy azt szolgálatnak tekintik. A november 28-i párthatározat, amely választ ad a káder- és személyzeti munka valamennyi időszerű kérdésére, és a mostani feladatokhoz igazítja a tennivalókat, további javulás kiindulópontja lesz. Ehhez szükséges, hogy kádereink a határozatban megfogalmazott igényekkel szembesítsék a munkájukat. Az irányító szervek kötelessége, hogy elemezzék a hibás módszerekkel dolgozó, vagy elfogadhatatlan magatartást tanúsító káderek tevékenységét, és erélyes bírálattal segítsék visszavezetni őket a helyes útra. Az eltévelyedők esetében válaszútról van szó. A válaszútnál pedig választani kell. Ügyünknek csak az használhat, akire felnézhet a környezet, akiben mindenki a párt, a nép ügyét eredményesen szolgáló vezetőt tisztelheti. Horváth József s Az eltrermndés részeivel kádermunkánk alapelve a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség hármas követelménye. Ez mind következetesebben érvényesül a vezető beosztású káderek kiválasztásánál és munkájuk megítélésénél. Persze ez a hármas követelmény erősen sűrített s esetének tenni: szolgálat A X.pártkongresszus azt az útmutatást adta, hogy „a pártmunka továbbfejlesztésének és az ország egész fejlődésének alapvető követelménye a kádermunka javítása”. A Központi Bizottság ennek megfelelően hozta meg 1973. november 28-i határozatát „a párt káderpolitikájáról, a káder- és személyzeti munka helyzetéről, valamint főbb feladatairól”. A határozat mélyrehatóan és sokoldalúan elemzi a párt káderpolitikájának a legutóbbi éveikben elért eredményeit, a kádermunka végrehajtásának gyengéit, a további tennivalókat. Ez a határozat, minthogy megjelent a Pártéletben, már ismertté vált a párt aktivistái előtt. Politikai, társadalmi és államéletünkben, a népgazdaság, a kulturális építőmunka különböző fontos posztjain több tízezernyi vezető beosztású káder dolgozik. Sok tekintetben a kezükben van politikánk végrehajtásának, s ezzel szocialista fejlődésünknek a kulcsa. Más szóval: nagy felelősség van rajtuk a párt vezető szerepének érvényesítéséért. Különösen nagy öt-hat év óta, amióta az irányítás — mindenekelőtt a gazdaságirányítás —a továbbfejlesztett rendszerében dolgozunk. Mai feladataink megkívánják, hogy valamennyi vezető a párt politikájának alapos ismeretében, annak szellemében, önállóan, kezdeményező és döntési készséggel, demokratikus módszerekkel irányítsa a rábízott közösség munkáját. Pozíció, rang, szolgálni Pártunk a nép szolgálatát vallja hivatásának. Ebből fakad káderpolitikánknak az az alapgondolata, amely a november 28-i határozaton is végigvonul, hogy a szocialista rendszerben vezetőnek lenni: szolgálat. Ennek mély megértése kulcsfontosságú mindenki számára, akit a közösség bizalma vezetői munkakörbe állított. A mély megértetés szándékával hangsúlyozzuk, hogy a mi társadalmunkban a hatalom oszthatatlanul a dolgozó népé. A társadalom szervezetében és működési mechanizmusában szükségszerű fölé- és alárendeltség tehát semmiképpen sem azt fejezi ki, hogy a döntési joggal felruházott s a munka irányításával megbízott vezető a hatalom letéteményese volna azokkal szemben, akiknek a végrehajtás a feladata. A vezető is dolgozó. A kiválasztás annak a szocialista alapelvnek megfelelően történik, hogy mindenki képességei szerint vegyen részt a termelésben, a társadalom építésében. Vagyis a vezetőkre és beosztott dolgozókra való tagolódás nem más, mint célszerű munkamegosztás. A vezetők és a beosztott dolgozók között nem a hatalomból való részesedés, nem a közösen szolgált ügy, nem az emberi rang tekintetében, hanem csupán a feladat jellegében van különbség. A közösen szolgált ügyről beszéltünk. Az ügy, a párt ügye, a dolgozók ügye, a szocialista társadalom védelmének és építésének az ügye ennek a szolgálatnak az értelme. Bármilyen magas pozíciót tölt is be a vezető, ennek az ügynek a szolgálata a feladata, a kötelessége. És csak addig lehet vezető, amíg ezt teljes odaadással vállalja. A vezető szolgálatának fontossága, és a követelményeknek megfelelő munkájának értéke semmivel sem kisebbedik, ha nyíltan kimondjuk, hogy nálunk a vezetői pozíció nem olyan, mint hajdan az örökös felsőházi tagság, nem előjog, nem kiváltság, nem méltóság, nem hitbizomány. Egyszerűen: feladat, formula. A vezetőtől jogosan megkívánt tulajdonságok és vonások sokaságát foglalja magában, mint például a szocialista meggyőződésen nyugvó elkötelezettség, a nagyfokú politikai és szakmai tudás, a szüntelen tanulás és fejlődés belső igénye, a szilárd jellem és más emberi, erkölcsi értékek. Ha a követelményeknek ez az épülete hézagos, a vezetőt kudarcok fenyegetik. De mindenképpen eltévelyedik az a vezető, aki megfeledkezik róla, hogy hivatásának és munkájának alapvető értelme: szolgálat. Vegyünk szemügyre néhány ilyen lehetőséget. A párt a legutóbbi években több olyan vezetőt kénytelen volt felelősségre vonni, akinek a fejébe szállt a dicsőség, gőgös és úrhatnám volt, semmibe vette az elvtársi környezet tanácsait, nem tűrte el a bírálatot, előjogokat követelt magának. Röviden szólva: visszaélt a rábízott hatalommal. Vajon elképzelhető-e, hogy az ilyen vezető szolgálatnak tekintette volna a megbízatását? Nem. Éppen az sodorta az eltévelyedésbe, hogy önmagát a szolgálandó ügy fölé helyezte. Ez nem történhet meg azzal az emberrel, aki annak a tudatában él és dolgozik, hogy szolgálatot végez. A vezető beosztású kádereknek fenntartás nélkül a párt rendelkezésére kell állniuk. Azaz mindig azon a poszton kell szolgálniuk a párt ügyét, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Megtörténhet, hogy egy-egy ilyen feladatváltás, egy-egy munkaköri áthelyezés némi áldozatkészséget is követel, például másik lakóhelyre kell költözni, új irányú tanulásba kell fogni, vagy az új beosztásban kisebb a fizetés. Nem egy példa volt rá, hogy az új funkcióba kiszemelt káder vonakodott vállalni ezt az áldozatot, ha ugyanezt egyáltalán áldozatnak szabad nevezni a pártban! Erre sokkal inkább az a meghatározás illik, hogy az illető a párt érdekét, az ügy szolgálatát alárendelte a maga személyes érdekének. Ismét azt kell kérdezni: vajon elképzelhető-e, hogy az ilyen káder szolgálatnak tekinti a funkcióját? vatkozott, neki már mindez megvolt. De hát először is, miért volna egy kommunista járási vezetőnek példaképe a maszek kőműves? Másodszor, nem az itt a hiba, ha ő a megtakarítását házra,, garázsra, kocsira fordítja, hanem az megengedhetetlen, hogy minden figyelmét erre összpontosítsa, s ez legyen számára az élet fő tartalma. Vajon az ilyen tisztségviselő gondol-e rá, hogy valamikor egy nagy ügy szolgálatára tette fel az életét? Hadd szóljunk itt egy másfajta jelenségről is. Az ember teljesítőképessége véges. Vagy elkoptatja a múló idő, vagy túlnőnek rajta a feladatok. De annak, aki több évtizedes harcokban, becsületes és áldozatkész munkában fáradt el, nincs restellnivalója. Az ügy, a szolgálat és a humanizmus egyaránt azt parancsolja, hogy az ilyen elvtársakat helyezzék olyan munkakörbe, amit még jól el tudnak látni. Az ilyen esetekben a habozás álhumanizmus. Az érintettek részéről pedig a helyzet belátása és a változtatás vállalása természetes megoldása egy természetes problémának. Mégis vannak, akik rettegve vonakodnak az ilyen változástól, mivel úgy érzik, hogy azt a környezet lecsúszásnak venné. Ezzel az ostoba előítélettel szembe kell szállni. Ha az ügyről, a fejlődés követelményeinek megfelelő színvonalú munkáról van szó, az irányító szervek nem habozhatnak. Mégis előfordul, hogy olyan vezetőket is megtartanak, akik már régen bebizonyították az alkalmatlanságukat. S ha nagyon szorít a cipő, néha áthelyezik őket ugyanolyan igényű beosztásba, nehogy kétszáz forinttal csökkenjen a fizetésük, holott tudják, hogy ott is kudarcot fognak vallani. Ez megengedhetetlen felelőtlenség. Egyik konfliktus sem fordulna azonban elő, ha sohasem tévesztenék szem elől, hogy vezetőnek lenni nem eleve elrendelés, nem előjog, hanem szolgálat.