Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-01-04 / 1. szám

VIII. é­v­folyama-1. szám. Budapest, ISSO- faknuá­r 4.-én. Megjelen m­inden vasárnap, Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dob-utcza 33. ez. minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. KRÓNIKA Társadalom-gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÁSRA 11 JOGOSULTAK KÖZLÖNYE. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre. . .­­ „ 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . —„ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal fogad el. ­ Előfizetési felhívás. A jelen számmal kezdi meg a „Krónika-Vili” évfolyamát. Lapunk iránya ismeretes. Valamint eddig nem engedtük magunkat küz­delmeinkben a szabadságért a rabszolga­ság ellen, a jogért a hatalom ellen, az igaz­ságért a hazugság ellen és a tudomá­nyért a vak hit ellen semmiféle befo­lyás­o­l­á­s által eltántoríttatni, úgy­szintén a jövőre is szilárdul kimondott elveinkhez fo­gunk ragaszkodni. A­mennyiben ez tőlünk függ, ennek utána sem törődvén az uralkodó pártok és szemé­lyek jóváhagyásával vagy rászalásával, to­vábbra is igyekezni fogunk azon elvünket érvényesíteni, mely szerint „nincs köte­lesség jogok nélkül és nincsenek jogok kötelességek nélkül" és min­denütt, hol jogtalanságra, leigázásra, önkényre, megvesztegetésre akadunk, teljes erőnkkel fel fogunk lépni az igazságtalanul elnyomott jogai érvényesítéséért. Jelszavunk: „egyforma jog min­denki számára!" Igyekezetünk oda irá­nyul , hogy a közjólétet helyezzük a mun­kás népnek az uralkodó osztályok általi ki­zsákmányolása helyébe. Ezen czél elérésére minden párt és véle­ménytársunk közreműködése szükséges. s min­denki, kinek komoly szándéka az összes nép­nöfe­d­eiűDC.'l JUgailaí tí d 1 5 1 i J ságához illő helyzetet kivivni és a ken­dőzetlen igazságnak tért nyitni, a „Krónika" -ban oly közlönyre találand, mely föfeladatául tűzte ki az emberi jogok diadalra vezetését és igy erkölcsi kötelessége, lapunkra előfizetvén és azt ilyetén hozzájárulása által felvirágoz­tatni. Az előfizetési­ díj Ausztria-Magyarországban: Évenként 2.40 kr. Félévenkint ........ 1­20 „ Évnegyedenként 2.60 „ bérmentes házba küldéssel. Legczélirányosabban előfizethetni postautalvány által. A szerkesztőség és kiadó-. hivatal. (Budapest, VII., külső dob-utcza 33.) Üdvözlet az emberiséghez ISSO ik új évre! Midőn ez újonnan bekövetkezett esztendőben meg­jelent az ügyünket képviselő és terjesztő: „Krónika", hasábjain üdvözöllek benneteket, az egyéni és elvtársi szeretet igaz érzetével. Jól esik keblemnek a meggyőző­dés hangján szólani hozzátok: az elvünkbeni meggyő­ződés állandóul uralkodjék sziveitekben. Igen, mert a szoczializmus kora, a szeretet egyik legszebb nyilvá­nulása, fő disze és ékessége a fáradhatatlan küzde­lemnek. Ha végigtekintünk a múlt idők eseményein, mély fájdalom hatja át szívünket. Mind a történelem lapjain, mind pedig az élet nehéz útjain vérbetűkkel látjuk fel­jegyezve azon szomorú idők emlékét, midőn egy részről a türelmetlenség szelleme el akarás fojtani a munkás­osztálynál a gondolkozási s lelkiismeretszabadságot, s ma is hatalmasabb fél az elnyomott vagy üldözött munkás nép ellen az önkény és erőszak minden fegyve­rét felhasználja, máglyákat gyújtott meg, melyeknek lángja s a rajtok szenvedett áldozatoknak keserves jajjai az egekig hatottak; börtönök teltek meg szabadon gon­dolkodó férfiakkal, kiknek szenvedő sóhajaik a levegő­vel összeolvadva elnémultak. Másrészről pedig az emberiség által alkotott val­lás, a szeretet vallása, a világi hatalommal karöltve, az uralom és nagyravágyás eszközéül használtatva, az em­beriséget szolgaságba sülyesztő és kiskorúságban tartotta. Mondom azért, bármely nehezen esik is, fedje az idők emlékét a feledés fátyola, eszközeit mentse ki — ha lehet — azon kor szelleme!! De ma ? Kedvesebb és szívemelőbb látvány tárul fel előt­tünk az újabb idők vizsgálatánál, midőn a magasabb álláspontra jutott szabadon gondolkozás a felekezetiség rothadt posványából kibontakozva, nemesebben, sza­badabban gondolkozik a szoczializmus szelleme, a de­mokrácziának elevenítő ereje nemcsak itt, hanem a­hol csak száraz­föld van, annak minden helyein m­ind jobban jobban nyilvánul, mit igazolnak a több helyen megtartott szocziális kongresszusok. Tény az, hogy a szocziáldemokráczia elvei elfo­gadtattak már az egész világon számos emberek által, az ismerő, érző és akaró tehetséget egyaránt megha­totta­s elvei a társadalmi életben is kezdenek terjedni, szóval, az idők minden jelei oda mutatnak, hogy a szo­czializmus az érett férfikorba lépett át, felfogva a szó teljes értelmében itteni alapítójának czélját, szellemét, elveit. Nem­ akarom én ezen halvány sorokban a szoczia­lizmus tanait fejtegetni, hanem­ igenis az Európaszerte alakult közszellemet érinteni, csupán azon elvek dia­dalára akarom vezetni elvtársaim figyelmét, melyek a világ összes műveit polgári életében is kezdenek ér­vényre emelkedni. Ezek a szabadság, egye­nlőség és testvériség elvei. I. Szabadság. A szabadság egyik főeszméje az emberiségnek, szabadságra hivattattunk mindnyájan, barátaim, csak hogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való al­kalmul, hanem szeretetből egymásnak szolgáljatok. Szerintem a valódi szabadság nem egyéb, mint az em­beri érzésnek azon akadálytalan működése, mely szerint cselekményében nem aljas indulatok és szenvedélyek által vezettetik, hanem az erkölcsi törvény és ennél­fogva az okosság és lelkiismeret sugallataira a szív ne­mesebb érzelmeire hallgat. A társadalmi szabadság eme tiszta fogalma megszüntet minden tévnézetet, a társadalmi erkölcsi élet körében, egyszersmind nagy előnyt ad a polgári és társadalmi életben, a mai nap­ság felkarolt irányeszmék helyes felfogásában. E nagy jelentőségű szó „Szabadság" hangzik a mai korban minden alakról, a szolgaság békéit minden nép igyekszik lerázni magáról; találkoznak, kik 3/7t is Za­­bolátlansággal zavarják össze, vannak még a magasabb műveltségűek közt is, kik önző és nagyravágyó czél­jaik elérésére zsákmányolják ki e magasztos eszmét. Hogyan ad már a valódi emberi szabadság esz­méje e részben helyes, irányadó támpontot ? Úgy, ha a hivat­­tak az okosság és lelkiismeret, más részről a szív nemesebb érzelmei után indulva, tényezői lesznek a sza­badság eszméje megtestesülésének. A természet örök jogai, az észjog követelményei kijelölik azon utat, mely e részben legczélravezetőbb, legkielégítőbb. Azt követeli ez, hogy az önkény, az erő­szak és a zsarnoki hatalom minden eszközei elháríttas­sanak, egyesek érdekeinek a közügy fel ne áldoztas­sák, továbbá polgári és társadalmi meggyőződését kiki szabadon gyakorolhassa, a hagyományos országlati nézet az államokban, hitvallási kényszer a polgári s társa­dalm­i életben ne uralkodjanak, hogy a nép szava isten szava legyen, a népek akaratának érvényre juttatása le­gyen az uralkodó elv. Azonkívül a hideg ész szavához a szív melege is csatlakozzék, a nemesebb emberi érzelmek mérsékeljék az igazság kérlelhetlen szigorát, az ily módon felfogott szabadság nemcsak hogy a legnagyobb rokonszenvvel és elégültséggel is találkozik az emberi társadalom min­den rétegeiben, a polgári életet mintegy megszenteli és társadalmi méltóságra emeli. A jól felfogott polgári szabadság semmiben sem fog különbözni az okos szo­czialisztikus szabadságtól, a­midőn egy részről a pol­gári szabadság az alkotmány okleveléről a szívbe, az életbe, a gyakorlatba megy át, magasabb s nemesebb létezést nyer, igy az egész életet áthatja és meg­szenteli. Midőn tehát az idők jelenségei a szabadság esz­méjének megtestesülését a polgári életben is mutatják s a jelenkor szelidebb s emberiesebb szelleme kilátást nyújt, igy a szabadság minden szabad és művelt állam­ban érvényre jutand s jusson is. A szabadság eszméjének kifolyása s annak elvár­hatatlan társa II. Az egyenlőség. A szabadság akkor érdemes igazán a szép neve­zetre, ha az nem kiváltságos, nem egyes néposztály vagy rend sajátja, hanem kivétel nélkül minden becsü­letes polgáré, ennélfogva a szabadságnak ikertestvére a jog és törvény előtti egyenlőség, mely eszme a szoczia­lizmusból, a szeretet elvéből nőtte ki magát. Mindad­dig, mig a jelen rendszer fel nem bomlik, életbe nem léphet; mig a vagyoni állás és születés gyökeresen egyenlőnek nem tekintetik, mely szerint az alacsony szü­letés és vagyoni korlátolt állás nem zár ki senkit a tör­vényhozásból és az általános egyenlő jogból Ezen felséges eszme gyökeres és végleges alkal­mazása, miután még eddig czéljaihoz nem érhetett, ko­runk számára tartatott fenn, mint m­ag ott van ez már régóta, de azt érvényre juttatni, alkalmazásba venni az emberiség még mindekkoráig késik. Azonban minda­mellett ez eszme mindig szélesebb körben terjed, az em­beri méltóságot a polgári társaságban is kell, hogy kezdjék beismerni és méltányolni. Miután a rabszolga­tartás alárendelt helyzete legnagyobb részben megszűnt, sőt a hűbériség, jobbágyság is eltöröltetett, ezzel ugyan a haladó világosság sugára némi tekintetben visszave­rődik. De ez még nem mind valódi megtestesülése az egyenlőségnek, csak úgy lesz elérve, ha a nép általános és közvetlen választási jogot nyer, mert ott, hol a sza­badság egyengeti a talajt, ott kell, hogy az egyenlőség • •,„ i\i ..­­ ,„ .......', . ...,,»."„ /­'•i^nxi^ Jui .ti. atmuiAtt. i uijtiffci... .t/. C^J •.i.K.^yt: csak látszat fog maradni mindaddig a politikai téren, mig a társadalomban tért nem nyer, mivelődés által oda érlelődjünk, hogy a szocziális értelemben vett egyenlőség ellen türelmetlenkedők kigyófulánkjainak ereje elveszszen és a polgári társadalmi téren az egyen­lőség nagy hódítást tegyen, mintegy az elméletből át­menjen a gyakorlatba, a­mint ezt a szoczializmus tana hirdeti. A szabadság és egyenlőség eszméjének helyes fel­fogása és alkalmazva szüli és alapítja meg: III. A testvériséget. Uraság, szolgaság, kiváltság és jogból kizáratás mindenkor ellentétei maradnak egymásnak, ennélfogva önzetlen szeretettel soha sem érintkeznek egymással; még a legszívesebb egyetértés hátterében is ott van a titkos idegenség, az irigység. A testvériség tehát csak a szabadság és egyenlő­ség leánya lehet. Mint a két előbbi eszmének, úgy a testvériségnek is alapja a szoczializmus nagy és helyes elvében van letéve. Emelkedett lélekkel tanítják ezt többen a szoczialisták bátor férfiai közt, miszerint mind­nyájan egy család tagjai vagyunk és testvérek E testvéries világnézet tette oly ellenállhatlan erejűvé a szoczializmust keletkezésekor, a szíves egyet­értés, összetartás, kölcsönös segély, közügyünkért való lelkesülés okozza, minden nehézség daczára gyors terje­dését, e nézetnél fogva ölelt s ölel magába minden nem­zetet. Ez szülte azon világraható közszellemet, melynél­fogva a szoczializmusnak jeles férfiai vannak a föld minden részeiben, ennek eredményei: a szocziális mun­kásegyletek, kongresszusok, betegápoló és segélyző egy­leti társaságok, mint a szoczializmus kiváló sajátjai. E szellem eszközle, hogy nemcsak egy­nyelvű né­pek, hanem a művelt világ minden nemzetei is meg­unva a zsarnokság uralmát, tömörülni kezdettek és már tömörülnek is a szabadon gondolkodás fénylő napja kö­rül, fátyolt vetve régi elavult szokásaikra, a gyűlölet helyett testvérileg ölelik egymást, igazolva azt, hogy a népek és nemzetek egy családot alkotnak s mindnyájan testvérei egymásnak. A testvériség eszméjének elterjedése, gyakorlatba átmenetele a szoczialisztikus elveknek legnagyobb vív­mánya és diadala. Midőn tehát ily nagyszerű változá­sok tűnnek fel az emberiség életében, midőn a szabad­ság, testvériség és egyenlőség eszméi minden osztálynak szivébe és vérébe mentek át, valóban elmondhatjuk, hogy a testvériség eszméjének diadalával közeledik a szocziáldemokráczia győzedelme. Elő­tdtam ezen újévi üdvözletemben azt, hogy minő eredm­­ényre vezettek s vezetnek a szoczializmus

Next