Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)

1882-01-01 / 1. szám

MM Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával új negyedévi elő­fizetés kezdődik. A „Népszava" a dolgozó nép lapja, szellemi tápláléka, azonban bármely osztályhoz tartozók is, kik korszerű­leg gon­dolkodni képesek, a szabad eszmék , tiszta erkölcsök barátai vagy legalább tisztelői, él­vezettel olvashatják lapunkat, egyrészt mivel abban reájuk többé kevésbé új eszméket, új nézeteket találnak; másrészt a közleményeket átrestáljuk és ezt is megválogatjuk; és elkö­vetünk minden lehetőt, hogy lapunk az olvasó tetszését megnyerje. Jelszavunk: egyenlő jog, egyenlő kötelezettségi Czélunk a közjólét megva­lósítása által a munkásosztály kizsákmányo­lását megszüntetni és általában a program­munk pontjainak gyakorlati érvényesítésére törekedni. Valamint eddig nem engedtük ma­gunkat küzdelmeinkben a szabadságért a rabszolgaság ellen, a jogért a hatalom ellen, az ig­a­z­s­á­g­é­r­t a hazugság ellen és a va­lódi tudományért a vakhit ellen sem­miféle befolyás által eltántoríttatni, úgy­szintén a jövőben is szilárdul fogunk ragasz­kodni kimondott elveinkhez. A­hol a nép igaztalan elnyomása, üldö­zése miatt kell szót emelnünk: tenni fogjuk azt erélyesen, férfiasan. Hol a közromlottság gyászintézeit kell ostorozni, azt tenni fogjuk kímélet nélkül. A­hol a társadalmi bajokat kell orvosolni, gyógyszereink gyökeresek lesznek. Ahol jogokért, elvekért kell küzdeni: küzdünk lelkesülten, rettenthetlenül, önfelál­dozással. Hogy azonban minél nagyobb sikerrel működhessünk, arra megkívántatik, miszerint lapunkat előfizetéseik által mindazok támo­gassák, kik többre becsülik a szabadsá­got az elnyomatásnál, a jogegyenlősé­get a rabszolgaságnál, a testvériséget a zsarnokságnál. Ámde akkor lehet a „Népszava" valóban a nép szava, ha az előfizetők száma legalább is a tízezeret meghaladta. Erkölcsi köte­lessége tehát minden elvrokonnak, elvtársunknak mentül több előfi­zetőt gyűjteni, hogy törekvéseink köny­nyíttessenek és szavunk ne legyen a pusztá­ban kiáltó szaval Hírlap elárusítás. Igen gyakran halljuk a panaszt, hogy a a magyar közönség nem szeret olvasni és hogy a napi­lapok részvét hiány miatt egymásután megbuknak. E panaszban van valami és az bizonyos, hogy valamint Német­alföld hírlapokra és könyvekre az első or­szág a világon, épp úgy lehet mondani, hogy arra nézve ha nem is épen a legutolsó, de min­den esetre a legutolsók egyike Magyarország Annak azonban, hogy nálunk oly kis számú az olvasó­közönség, igen sok és külön­féle okai vannak­ Magyarországban még most is a nép nagyobb része nem tud sem olvasni sem irni, csak a legfiatalabb nemzedék az mely azt tudja. Az olvasás és irás tudása csak attól az időtől fogva kezd terjedni, mióta az iskoláztatás kényszer rendszere behozatott Azonfelül Magyarországban a gazdagabb osz­tály, a mágnásság épen nem olvas egyebet mint legfeljebb színház és sport jelentéseket Csak a közép­osztály és az úgynevezett intel­ligencia az, a­mely nálunk olvas. Egyébiránt annak, hogy a hírlapoknak oly kevés előfizetőik vannak, igen sok külön­féle oka van. Magyarországban az úgynevezett kávéházi élet legtöbbet járul ahhoz, hogy lapokra nem fizetnek elő, kivált városokban. A­ kávéházakban egy hírlappéldányt napon kint 40 — 50 sőt talán még több ember olvas, ha most számításba vesszük, hogy Budapes­ten mindössze csak öt nagyobb és négy ki­sebb magyar politikai napilap van, a mellett a kávéházak száma igen nagy, akkor azt ta­láljuk, hogy az olvasó közönség aránylag igen nagy. Semmi sem segíti elő az átallános hírlap­olvasást annyira, mint az utczai elárusítás, ha az elárusítók értenek hozzá, miként csá­bítsák rá a közönséget arra, hogy hírlapokat vegyenek. Nagyobb városokban, jelesül Lon­donban, Párisban, Berlinben, Madridban, sőt még kisebbekben is az utczai elárusító egyik karján a lapokat viszi, mig a másik kezében plakátokat tart, melyekre nagy betűkkel fel van jegyezve a legnevezetesebb napi esemény mely mindenkit érdekel, némelykor több ily esemény is. Londonban, Párisban még azon kivül az utczai elárusítók femn szóval kikiált­ják a nagyérdekű legújabb híreket, ugy hogy mindenki kedvet kap megtudni a legújabb részleteket erről vagy amarról a katasztrófá­ról, ünnepélyről, nyert vagy vesztettt csa­táról s­­ó. t. Hogy az egyes példányok utczai eláru­sítása igen sokat járulna ahhoz, hogy egy hírlap több példányt adjon el, az kétségtelen. Igaz, hogy még akkor sem lehetne még aránylag is annyi példány eladására szá­molni, mint Angliában. Ott ugyan­is a nyil­vános kávéházi és korcsmai élet épen nem oly nagy kiterjedésű mint nálunk, alig talál­hatni a roppant világvárosban egyet kettőt, ahol teke asztal van, ide csak külföldiek jár­nak. Londonnak nagyobb politikai lapjai mindegyikének legalább is 100 -250 ezer olvasója van és ott egy ember nem olvas több mint egy lapot s állandóan ahhoz köti magát. Az bizonyos, hogy semmi sem mozdítja annyira elő az olvasási kedvet, kivált hirla­pokra, mint az utczai elárusítás és annak tudása, minő tárgyak találtathatnak az illető lapokban, továbbá a szenzáczionális czímek és rajzok. Minthogy pedig minden embernek, kinek az emberiség boldogsága szivén fek­szik, óhajtani kell a művelődés terjedését, melynek egyik eszközéül szolgál a hírlap ol­vasás is, annál fogva oda kell működni, hogy a hírlapok egyes példányai épp úgy árusí­­tassanak el, mint ez a Magya­r-osz­trák monar­chián kivül, az egész világon divatban van még a rendszabályozott, a kis és nagy ostrom­állapot alatt nyögő Németországban is. Azt mondják, hogy az utczai hirlapeláru­sítás 1867-ben tiltatott be a Magyar újság­ban megjelent Kossuth levele miatt, melyet váczi választóihoz intézett. Mit ért el ez által a kormány ? Ha egy lap valamely nevezetes czikket tartalmaz, most is néhány száz pél­dánnyal többet nyomat és némelykor még az sem elég. Nálunk, hol a példányok lefoglalása nem történik, sőt nem is történhetik, az utczai elárusítás eltiltása a legnagyobb ab­szurdum s ezt minden áron be kellene hozni. De év, de Egy év letelt, és de kevesen pillanthatnak meg­elégedéssel vissza az elmúlt évre, de sokan pedig csak gonddal pillanthatnak a jövő év elé. Nem voltak nagy háborúk, a bécsi katasztrófát kivéve világ­rendítő események nem voltak, a tespedés a növekedő korrupció éve volt az. És még­is mennyivel rosszabbodott a helyzet. A közbi­ztonság soha oly rossz lábon nem állott, a híres ötvenes években sem a zsandárvilág alatt. A prostitúczió óriási mérveket öltött, még a ser­dülő leánykákra és a gyermek leányokra is ragadt. A nő­vásár már külföldre is megnyílt, ki­viszik viruló hajadonainkat a külföldi bűnbarlangokba és mi néz­zük és tűrjük. öngyilkosság már mindennapi dolog, már fel se tűnik. Micsoda ? Nyomorult volt, el vele, minek volt a világon ha szegény volt ? ezt szóról szóra mondá egy ember, egy gazdag bourgeois, mikor öngyilkosság tör­tént a házában. Él vele, ha nyomorult, olcsó nálunk az em­berélet. A családi boldogság már oly ritka nálunk, mint a fehér holló. Mit találunk most legtöbbnyire a családokban, a férj mást szer­t a nő is. A gazdagoknál a divat, a szegényeknél a nyomorúság visz arra. A gyermekek gondatlanul nevelve, mi válik belőlük? A­ányok hiú divatbábok vagy még rosszabbakká lesz­nek, a fiatal ledér ifjú. Ez most a mi társadalmunk. Ezer embert hagynak elégni a bécsi színházban, mert kell a jelentés: »Alles gerettet." Servilitásból, hogy magas egyéneknek kellemetlen pillanatot ne szerezzenenek oda dobnak százakat a tűzhalálnak. A nép babonás, az most is mind e fölött nem jó­zanon, de szenvedélyesen itélt A bigottabb benne az isten ostorát látja, mert az emberek mulatnak a lé­gér színműveken. A nemzetiségi gyűlölők azt mond­ják, azért történt, mert sok zsidó volt jelen Mások, mert e hely átkos volt, Blum Róbert és Messenhauser 48-ban ott vérzettek el. Az igazi átok volt a gondat­ág, a könnyelműség, mert nálunk az emberélettel nem gondolnak sokat, és még a szegény három négy emeletbeli közönség, mi az? munkás, katona, varró­leány, ki heti fáradalmai után ott akarja egy pár óráig nyomorúságát elfelejteni, minek annak szé­les kijárat? Ha még a páholybeli közönség volna, így van az mindenben. — Hány baleset történik az illető közegek gondat­lansága miatt, az újságba irják , maga gond­atlansága miatt,­­bizony a halott­­ nem dementálhatja, hogy volt. — Szomorúan végződik az év, az üzletek panganak és mindenben a levertségnek egy neme mutatkozik, mert a tignl-tangi korcsmák, a lebujok minden este tömve vannak, az még nem mutatja egy nemzet jólé­tét, inkább hanyatlását. é0­folyama. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dob-utcza 33. sz. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. 1. szám. * / p Társadalmi és gazdászati neplajMKi.'rrv A MAüYARoRSZAül ALTALAÍtOS MIMASPÁRT KOZIWítoOtlTE. Budapest, ISSB. január 1-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr Fél évre . . Negyedévre. Egy hóra . 1 . 20 „ -„ 60 , — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Előfizetési dijak. Évenként . 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként —.60 „ Havonként —.20 » bérmentes házba küld m asor. Előfizetésekre legajánlatosabb a postautalvány haszná­lata. A szerkesztőég és kiadó­hivatal (Budapest, VII., külső dob­ utcza 33.) ^ /

Next