Népszava, 1887 (15. évfolyam, 1–52. sz.)

1887-01-02 / 1. szám

XV. évfolyam. Meg­jelen minden vasárnap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. killeó dob­ntera 3.3. Előfizetési­ dijak és kéziratok ide kü­ldendők. 3 / 0­­­1. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetés­i-d­ij: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 10 kr. Elő­fizetési­ dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. 90. Lapunk mai számával XV.­­ évfolyamába lép, melylyel a­j n­e­g­y­e­d­­­ évi előfizetés kezdődik. Felkér­jük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy ideje­korán nyitsák előfizetésüket, hogy a megküldésben félbeszakítás ne következ­zék be. Az előfizetési­ díj megmarad úgy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt­ Egyidejűleg felhivatnak azok, kik elő­fizetési díjakkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Munkások, terjeszszétek a la­pot és gyűjtsetek folyton új elő­fizetőket ! Újévkor. Egyik év váltja fel a másikat s az em­berek mintegy kárörvendve tekintenek vissza a lefolyt évre, csakhogy már lefolyt. Örülnek, hogy lezajlott s hogy beköszöntött az uj év melyhez annyi ujabb reményt fűz­nek. És ugy megy évről-évre örökös egy­formaságban anélkül, hogy az uj évhez kö­tött várakozások beteljesedtek volna. Tehát nem csak az egyik év váltja fel a másikat, hanem a csalódás és hiú ábránd is. Hogy is lehetne jobb az uj esztendő a lefolytnál? Emberek, viszonyok, intézmények stb. ugyanazonosak maradnak és a csodák vi­lága már régen letűnt. Vájjon mi jót rejthet titkos lepléje alatt az 1887-iki esztendő? Nézzünk szemébe a szimptomáknak és minden jóslati és diplo­mácziai művészet nélkül sejthetjük a közel jövő fejleményeit. Európa szurony-erdőben áll, minden­ütt felemelik a hadügyi költséget és a béke olajága az ágyukra van feltűzve. A népnek nincs kenyere, a munkásnak nincs munkája. Összeroskad a vagyontalan társadalom az állam által reája rótt terhek alatt. Ebből azután levezethetjük a többit és sejthetjük, hogy mit fog hozni az új év. Évtizedek óta így megy a világ folyása. A lefolyt évvel nem szűnik meg a létező baj, nincs vége a köznép szegénységének és a várva-várt közjólét helyett mind töme­gesebben lepi el az emberiség rétegeit a köznyomor és az inség. De hát ezért elcsüggedjünk-e ? Nem ! A változásnak okvetlenül be kell következnie. A közviszonyok elfajulása sietteti a várva­várt változást. Előre kell a talajt elkészíteni, művelni, hogy a jobbrafordulat czéljára el­hintett mag gyümölcsét érlelje, nem az egyes kasztok, nem az előjogokkal felruhá­zottak javára, hanem az egész nép javára. Ha mindenki megteszi kötelességét, az átalakulás nem fog sokáig magára váratni. És e kötelesség alatt azt értjük, hogy a nép emberei ismerkedjenek meg a közviszonyok­kal, gondolkozzanak a létező bajok felől és nyomozzák az okokat, melyek a közvi­szonyok ilyeténi állását előidézik. És ha kellőképen tájékoztató képet alkothatnak maguknak, akkor ne maradjanak tétlenül, hanem terjeszszék a felvilágosítás nemes eszméit és győzzék meg a népet a felől, hogy nem így kellene lenni amint van, ha­nem lehet jobb helyzet, ha a nép maga akarja. , Ha áll az, hogy mindenki saját sorsá­nak kovácsa lévén, akkor állani kell annak is, hogy a nép nagyrészben maga az oka a nyomorúságos helyzetnek, melyben nem életet, hanem tengést lel. Maga a nép az oka, hogy mind szomorúbbá válik jövője és sötétebb alakot ölt az a kecsegtető re­mény. Oka pedig azért, mert átengedi ma­gát a véletlennek, elhanyagol­ja saját érdekét, nem gondolkozik, nem tanulja megismerni a viszonyokat és nem igyekszik a kulisszák mögötti sáfárkodásról a leplet lerántani. Művelt, öntudatos és gondolkozni ké­pes nemzetek és népek nem sülyednek soha; ők képezik az állam és társadalom alapját és fentartó oszlopát, következésképen az állami és társadalmi életnek úgy kell fej­lődnie mint azt az ő igényük, az ő szükség­letük megköveteli. Ők alkotják a törvény­hozást, ők a kormányt és a többi tényezőket, kik a néptől csak arra a czélra nyerték a meg­hatalmazást, hogy a népet és a hazát bol­doggá tegyék. Hogy mindeme tényezők mennyiben felelnek meg nevetes feladatuknak, azt e helyütt vázolnunk nem kell, azt tudja mindenki a hit szeme világa és józan esze cserben nem hagyott. Rajtad a sor te munkálkodó nép! Te vagy úttörője egy uj korszaknak, a becsüle­tes munka korszakának. Neked egyebed nincs munkaerődnél, munkaképességednél és értelmiségednél. Tanuld meg eme tu­lajdonságod értékét és becsét megismerni, szerezz annak értéket és törekedj a társada­lomban és közéletben ama pozicziót elérni és számodra állandóan biztosítani, melyre téged a kor kiáltó szava biztatóan felhív! Ne csüggedj, ne keseredjél el! Meg jön a te újéved is. De tenned kell és nem léhán tűrni, hogy még sokáig ugy marad­jon mint eddig volt. Jövőd saját kezedbe van letéve, de ne vesd tétlenül karba a kezedet. Tanulj, gon­dolkozzál, egyesülj saját osztályoddal és megizmosodott szellemi erővel törj előre! A mi gyenge erőnktől telük, azt az új évben is megteszszük; teljesítendjük kötele­ségünket. Lapunk programmjához, elvéhez és nevéhez méltóan kötelességérzettől át­hatva, továbbra is a nép szava lesz. Veletek és értetek fogunk küzdeni és ha van jogunk valamit tőletek követelhetni, ugy az csak abból állhat, hogy ti is küzdjetek velünk hazai munkások, saját jól felfogott érdekei­tekben. Támogassátok a Népszavát, mely egészen a tietek, mely 14 év óta bátor szó­szólótok, szellemi fegyvertek és hű tanács­adótok volt. Hazai munkások sorakozzatok tetterős és ernyedetlen munkára! Boldog új évet mindnyájatoknak! Hiányos intézmények. Kevés oly intézménye van társadalmunk­nak, melyre azt lehetne mondani, hogy jó, kifo­gástalan és nem szorul átalakításra. Akár­melyi­ket tekintünk, mindenütt észre­vesszük a hiányos­ságot. A közélet egyik igen lényeges intézménye a hitelügy, melyen ugyan foltozgatnak, de gyö­keresen segíteni rajta nem tudnak. Társadalmunk egész mai szervezete alkalmatlan arra, hogy a jelenlegi kerékvágásban azon nevezetes javítást eszközölni lehetne. Akinek vagyona van, annak vannak keze­sei is, annak minden pénzintézet kétséggel nyújt hitelt, ha esetleg üzletében rászorul a hitelre. És alig van vállalkozó, gyáros, vagy iparos­mester, kereskedő kisebb és nagyobb, ki hitelre ne szo­rulna. A munkás pedig, kit az üzleti apály és dagály első­sorban hullámszárnyaira kap, igen gyakran van kitéve annak a kényszernek, hogy „akárhol" hitelt vegyen igénybe, ott, ahol kap. Magától értetődvén, hogy a vagyontalan kisipa­ros és munkás nehezen jut hitelhez, mert a­ki kezese volna, az maga is vagyontalan és a jótál­lás nem egyéni, hanem anyagi biztosítékból áll. Bekövetkezik tehát az, hogy a hitelt kereső sze­gény ember oly „jószívű" hitelező kezébe kerül, ki csekély rizikó mellett magas kamatra állíttatja ki a váltót. Vannak ugyan amolyan hitelszövetkezetek is, melyek takarékbetétekkel vannak egybekötve és melyektől a hitelre szorult szövetkezeti tag vagy betéte arányához vagy nagyobb összegnél csak a szövetkezet által elfogadott kezes jótállása mellett kaphat pénzt. De itt is igen sokszor az a nehézség merül fel, hogy nem akadnak kezesek és a hitelt kereső iparos, kiskereskedő vagy munkás csak­is takarékbetéte arányához képest kaphat hitelt, ami egyértelmű saját befektetett pénzének felvételével. Ha elégtelen arra a czélra, a­melyre a nagyobb összeg kellene, hát elégtelen, a szövet­kezet nem segíth­et baján. A kisiparos és kiskereskedő ezenfelül a nagykereskedő útelére van utalva. Természetesen a váltó itt is főszerepet játszik , mert a nagyke­reskedő sem be­srteti pénzét vagy az avval egy ér­tékű váltót, hanem beváltatja valamely pénzinté­zet által. Ha az illető nagykereskedő szolid üzlet­ember, hát né­mikép meg van nyugtatva az illető váltó elfogadó, mert ha a lejáratkor nem is vált­hatja be a vált­ót, visszaváltja azt a hitelező és prolongálja. D­. na nem ilyen emberrel van dolga a­ z ICA.

Next