Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)

1888-01-01 / 1. szám

­ Megjelen minden vasárnap. XVI. évfolyam. Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Elő­fizetési-dij: Egész évre 1 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ara &­kr. IM-fizetési-dijak jegyzésszerűbben postautalványnyal küldhetők be. Mesjslen minden vasárnap. S­erken­tőség és kiadóhivatal: VII. kor killed dob­ nteaa SS. J Btófise Séri-dijak és késiratok ide küldendők. HP* Lapunk mai számával XVI. évfolyamába lép,melylyel új negyed­évi előfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy ideje­korán nyitsák előfizetésüket, hogy a megküldésben félbeszakítás ne következ­zék be. Az előfizetési­ díj megmarad ugy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt. Egyidejűleg felhivatnak azok, kik elő­fizetési díjakkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Munkások, terjeszszétek a la­pot és gyűjtsetek folyton új elő­fizetőket! „Boldog uj évet" ... E szavakkal üdvözlik egymást az em­berek az év változása alkalmával. Teszik szokásból, mert azt hiszik, hogy az uj év ujat hoz és a­mit felejteni szeretünk, az az ó évvel együtt a nagy semmiségben végleg eltűnik Újabb remény, buzdítás a kitartásra van az uj évvel egybekapcsolva. „Rossz volt a lefolyt év, tán jobb lesz az út." Így vélekedünk általában és vélekedtünk ez­előtt és valószínűleg így fogunk kombinálni még ezentúl is, a­míg helyesebb fogalmat nem alkothatunk magunknak a dolgok t­e­r­mészetes állásáról. A múltból lehet következtetést vonni a jövőre nézve. És méltán lehet elmondani, hogy a társadalmi viszonyaink oly alakot mutatnak, melyről könnyen lehet leolvasni, hogy az egész társadalom, osztálykü­lönbség nélkül, elégedetlen. Minden ré­tegben egy vulkánszerű kitörésre valló zú­gás és nyugtalanság hallható, mely a leg­megbízhatóbb hévmérője a közviszonynak. Mindenki panaszkodik, senki sincs megelégedve sorsával.­­Tobbat akar min­denki és mindemellett kevesen gondolkod­nak afelől, hogy váljon miként, mi módon, mily tényezők alkalmazásával lehetne az életet megkönnyíteni, a létfeltételeket tűr­hetőbbé tenni. Bízni a bizonytalanságba, remélni a véletlenségbe, — hiú ábrándok! A társadalom fokozatos művelődése és szellemi haladása újabb meg újabb ál­dozatokat követel az egyéntől. Az állam követelései fokozatosabb mérvben nehezed­nek a polgárokra vagyon és társadalmi ál­lás különbsége nélkül és daczára minden­nek, napról-napra rosszabodnak a viszo­nyok, nehezebbé válik a megélhetés. Mily óriási ellentétek ezek az állami és társadalmi életben?! Panaszkodik a tőkepénzes, hogy nem nyílik alkalma a vállalkozásra. Akár­mit kezdjen, nem nyer lendületet vállalata, mert csekély mérvű a fogyasztás A heverő kapitális pedig nem hozza meg neki a kí­vánt hasznot, mivel neki nem vagyon,apa­dás, hanem vagyonszaporodás kell. A föld­birtokos panaszkodik, hogy nincs értéke a föld termékeinek és mégis nagy terheket ró reá az állam. Az i­p­a­r­o­s a gyáriparra haragszik, mert ennek versenye oly árak szabására kényszeríti őt, hogy azok mellett csak tengés az élete. A hivatalnok, ki­nek biztos fizetése jár, azon panaszkodik, hogy drágább az élet, a lakbér, megeszi mindenét, nem marad a többi szükségle­tekre semmi sem. A munkás az év nagy részét munkátlanul kénytelen eltölteni és ha dolgozik, oly csekély a munkadíj, hogy nem csak a munkátlanságból bekövetkezett hiányt nem pótolhatja, hanem az élet folyó szükségleteit sem fedezheti. így álltunk a lefolyt évben és ezen ta­pasztalatokkal lépjük át az új év küszöbét. Vajjon kinek lehet alapos oka e viszony­nak jobbra fordulására komolyan gondolni, annélkül, hogy önmagát ne ámítsa? — Nézzük csak, hogy mit várhatunk és meg­fejtve találjuk a talányt, megvilágítva a ho­mályt. Az élelmi czikkeket megdrágítja a kormány az újabb meg újabb fogyasztási adókkal, anélkül, hogy a kereseti viszonyok csak egy hajszálnyival is javulnának. Az állam mind mélyebben süly­ed az adósság eneketlen örvényébe, vele együtt a pol­gárság is. A háború furiája pedig ráadásul fel­emelni akarja a fejét. Az orosz hatalom terjedni akar és rettegésbe ejti az érdekelt birodalmakat. Tetőtől talpig fegyverkezik a monarchiánk is és sok milliót költ újab­ban a hadsereg felszerelésére. Mindenki a­egborzasztóbbra van elkészülve, ha össze­csapásra kerül a dolog. A népfelkelés szer­vezése által a nemzet minden épkéz­lábú fia katona Súlyos gondok háborgatják már most is a szegény családokat, kiket az a veszély fenyeget, hogy kenyérkeresőjüket egy vér alá fogják szólítani és ők nyomor­ban és ínségben fognak visszamaradni. Aid­ák már most is ama korszakot, mely c­z­i­vilizácziójával még most is csak ott van a hol évezredekkel ezelőtt , "­nely még nem volt képes végleg megsz­i a tömeges gyilkosságot, az öldöklést, nyatos vérfürdőt, melyet évezredeké -t ez előtt egyes emberek provokál és most is csak egyes emberek szeszélye és akarata provokálhat. Ennyire vitték a közviszonyokat és ilyen gondok kisérnek át benünket az új évbe, melyhez annyi remény és bizalom üződik.... Jót ne várjunk és a reménytől ne hagyjuk magunkat elámítani. A nép csak annak adjon hitelt, a­mit ő maga alkothat saját megnyugtatására. Nem fog javulni a helyzet általában mindaddig, míg az államok társadalmi és közgazdászati viszonyai alapot nem cse­rélnek. A mostani nem jó, nem felel meg, azt látjuk, azt elég keservesen tapasztaljuk. Át kell alakítani az egészet és egészségesebb alapra fektetni, ha nem akarjuk, hogy az a háborgó vulkán, mely ha kitör, irtózatos lehet, megsemmisítsen mindent, hogy az­után még csak a romok eltávolítása után lehessen újat, jobbat építeni. A nép békét és jólétet akar ! Vegyék azt figyelembe a hatalmasok és nagyok és intézkedjenek, hogy a nép eme jogos kíván­ságát kielégítsék. Ha nem képesek erre, akkor hagyják ott azt a helyet, mert nem tehetnek eleget hivatásuknak, nem felelhet­nek meg annak, a­mire vállalkoztak. Nehéz idők közelednek. De azért ne veszítsük el lélekjelenetünket, legyünk éb­rek és figyeljünk meg mindent. Legyen jobb a jövő, mint volt a múlt! A budapesti népgyűlés. Az általános választási jog és a gyári tör­vényhozás tárgyában országszerte tartott nép­gyűlések sorozatát a karácsony másodnapján Budapesten tartott népgyűlés fejezte be. Hogy várjon nem lesz-e szükséges a mozgalmat a két tárgyra nézve újból és talán hathatósabban meg­kezdeni, azt a közeljövő fogja megmutatni. A hazai munkásosztály számos gyűlésben meg nem dönthető érvekkel formált magának jogot a két tárgyra nézve és teljesen meg van győződve a felől, hogy ha szavát most sem hall­gatják meg azok, kiknek egyrészt módjukban áll a jogos követelést kielégíteni, és másrészt, kiknek kötelességükben áll a munkások intellig­nsebb nagy részének nyilvánított véleményét figye­lembe venni, akkor csupán a hatalom nem akarja azt és ezentúl is saját hazájának mostoha gyermekévé tekinti a munkásosztályt. Keserű tapasz­alat volna, melynek beláthatlan konze­kvencziái lehetnének. A gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Hétfőn délután a lövölde terme ismét élénk képet nyújtott. Ezernél több munkás és ipa­ros jelent meg, hogy meghallgassa ismét az igaz­ságos szót, amit a mai korrumpált viszonyok közt csakis még munkásgyűléseken lehet hallani és másrészt, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak a napirendre tűzött tárgyak igazságos és méltá­nyos voltéhoz. Ferenczy elvtársunk nyitotta meg a seyülést és ajánlatára dr. Csillag Zsig­mo­n t­­­ársunk választatott elnöknek, helyet­te­sóvá a gyűlés Ferenczy­t, jegyzőknek K­o­h­n és Jusinger elvtársainkat választotta. A napi­rendre tűzött tárgyakat dr. C­s­i­ll­a­g, I­h­r­­­i­n­ger és Kürschner elvtársaink referálták. Az általános választási jogot dr. Csillag adta elő. Eszmékben és indokokban gaz­dag beszédéből adjuk a következőt: Naponta több s több áldozatot kiván a mun-

Next