Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)
1888-01-01 / 1. szám
Megjelen minden vasárnap. XVI. évfolyam. Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetési-dij: Egész évre 1 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ara &kr. IM-fizetési-dijak jegyzésszerűbben postautalványnyal küldhetők be. Mesjslen minden vasárnap. Serkentőség és kiadóhivatal: VII. kor killed dob nteaa SS. J Btófise Séri-dijak és késiratok ide küldendők. HP* Lapunk mai számával XVI. évfolyamába lép,melylyel új negyedévi előfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán nyitsák előfizetésüket, hogy a megküldésben félbeszakítás ne következzék be. Az előfizetési díj megmarad ugy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt. Egyidejűleg felhivatnak azok, kik előfizetési díjakkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Munkások, terjeszszétek a lapot és gyűjtsetek folyton új előfizetőket! „Boldog uj évet" ... E szavakkal üdvözlik egymást az emberek az év változása alkalmával. Teszik szokásból, mert azt hiszik, hogy az uj év ujat hoz és amit felejteni szeretünk, az az ó évvel együtt a nagy semmiségben végleg eltűnik Újabb remény, buzdítás a kitartásra van az uj évvel egybekapcsolva. „Rossz volt a lefolyt év, tán jobb lesz az út." Így vélekedünk általában és vélekedtünk ezelőtt és valószínűleg így fogunk kombinálni még ezentúl is, amíg helyesebb fogalmat nem alkothatunk magunknak a dolgok természetes állásáról. A múltból lehet következtetést vonni a jövőre nézve. És méltán lehet elmondani, hogy a társadalmi viszonyaink oly alakot mutatnak, melyről könnyen lehet leolvasni, hogy az egész társadalom, osztálykülönbség nélkül, elégedetlen. Minden rétegben egy vulkánszerű kitörésre valló zúgás és nyugtalanság hallható, mely a legmegbízhatóbb hévmérője a közviszonynak. Mindenki panaszkodik, senki sincs megelégedve sorsával.Tobbat akar mindenki és mindemellett kevesen gondolkodnak afelől, hogy váljon miként, mi módon, mily tényezők alkalmazásával lehetne az életet megkönnyíteni, a létfeltételeket tűrhetőbbé tenni. Bízni a bizonytalanságba, remélni a véletlenségbe, — hiú ábrándok! A társadalom fokozatos művelődése és szellemi haladása újabb meg újabb áldozatokat követel az egyéntől. Az állam követelései fokozatosabb mérvben nehezednek a polgárokra vagyon és társadalmi állás különbsége nélkül és daczára mindennek, napról-napra rosszabodnak a viszonyok, nehezebbé válik a megélhetés. Mily óriási ellentétek ezek az állami és társadalmi életben?! Panaszkodik a tőkepénzes, hogy nem nyílik alkalma a vállalkozásra. Akármit kezdjen, nem nyer lendületet vállalata, mert csekély mérvű a fogyasztás A heverő kapitális pedig nem hozza meg neki a kívánt hasznot, mivel neki nem vagyon,apadás, hanem vagyonszaporodás kell. A földbirtokos panaszkodik, hogy nincs értéke a föld termékeinek és mégis nagy terheket ró reá az állam. Az iparos a gyáriparra haragszik, mert ennek versenye oly árak szabására kényszeríti őt, hogy azok mellett csak tengés az élete. A hivatalnok, kinek biztos fizetése jár, azon panaszkodik, hogy drágább az élet, a lakbér, megeszi mindenét, nem marad a többi szükségletekre semmi sem. A munkás az év nagy részét munkátlanul kénytelen eltölteni és ha dolgozik, oly csekély a munkadíj, hogy nem csak a munkátlanságból bekövetkezett hiányt nem pótolhatja, hanem az élet folyó szükségleteit sem fedezheti. így álltunk a lefolyt évben és ezen tapasztalatokkal lépjük át az új év küszöbét. Vajjon kinek lehet alapos oka e viszonynak jobbra fordulására komolyan gondolni, annélkül, hogy önmagát ne ámítsa? — Nézzük csak, hogy mit várhatunk és megfejtve találjuk a talányt, megvilágítva a homályt. Az élelmi czikkeket megdrágítja a kormány az újabb meg újabb fogyasztási adókkal, anélkül, hogy a kereseti viszonyok csak egy hajszálnyival is javulnának. Az állam mind mélyebben sülyed az adósság eneketlen örvényébe, vele együtt a polgárság is. A háború furiája pedig ráadásul felemelni akarja a fejét. Az orosz hatalom terjedni akar és rettegésbe ejti az érdekelt birodalmakat. Tetőtől talpig fegyverkezik a monarchiánk is és sok milliót költ újabban a hadsereg felszerelésére. Mindenki aegborzasztóbbra van elkészülve, ha összecsapásra kerül a dolog. A népfelkelés szervezése által a nemzet minden épkézlábú fia katona Súlyos gondok háborgatják már most is a szegény családokat, kiket az a veszély fenyeget, hogy kenyérkeresőjüket egy vér alá fogják szólítani és ők nyomorban és ínségben fognak visszamaradni. Aidák már most is ama korszakot, mely czivilizácziójával még most is csak ott van a hol évezredekkel ezelőtt , "nely még nem volt képes végleg megszi a tömeges gyilkosságot, az öldöklést, nyatos vérfürdőt, melyet évezredeké -t ez előtt egyes emberek provokál és most is csak egyes emberek szeszélye és akarata provokálhat. Ennyire vitték a közviszonyokat és ilyen gondok kisérnek át benünket az új évbe, melyhez annyi remény és bizalom üződik.... Jót ne várjunk és a reménytől ne hagyjuk magunkat elámítani. A nép csak annak adjon hitelt, amit ő maga alkothat saját megnyugtatására. Nem fog javulni a helyzet általában mindaddig, míg az államok társadalmi és közgazdászati viszonyai alapot nem cserélnek. A mostani nem jó, nem felel meg, azt látjuk, azt elég keservesen tapasztaljuk. Át kell alakítani az egészet és egészségesebb alapra fektetni, ha nem akarjuk, hogy az a háborgó vulkán, mely ha kitör, irtózatos lehet, megsemmisítsen mindent, hogy azután még csak a romok eltávolítása után lehessen újat, jobbat építeni. A nép békét és jólétet akar ! Vegyék azt figyelembe a hatalmasok és nagyok és intézkedjenek, hogy a nép eme jogos kívánságát kielégítsék. Ha nem képesek erre, akkor hagyják ott azt a helyet, mert nem tehetnek eleget hivatásuknak, nem felelhetnek meg annak, amire vállalkoztak. Nehéz idők közelednek. De azért ne veszítsük el lélekjelenetünket, legyünk ébrek és figyeljünk meg mindent. Legyen jobb a jövő, mint volt a múlt! A budapesti népgyűlés. Az általános választási jog és a gyári törvényhozás tárgyában országszerte tartott népgyűlések sorozatát a karácsony másodnapján Budapesten tartott népgyűlés fejezte be. Hogy várjon nem lesz-e szükséges a mozgalmat a két tárgyra nézve újból és talán hathatósabban megkezdeni, azt a közeljövő fogja megmutatni. A hazai munkásosztály számos gyűlésben meg nem dönthető érvekkel formált magának jogot a két tárgyra nézve és teljesen meg van győződve a felől, hogy ha szavát most sem hallgatják meg azok, kiknek egyrészt módjukban áll a jogos követelést kielégíteni, és másrészt, kiknek kötelességükben áll a munkások intellignsebb nagy részének nyilvánított véleményét figyelembe venni, akkor csupán a hatalom nem akarja azt és ezentúl is saját hazájának mostoha gyermekévé tekinti a munkásosztályt. Keserű tapaszalat volna, melynek beláthatlan konzekvencziái lehetnének. A gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Hétfőn délután a lövölde terme ismét élénk képet nyújtott. Ezernél több munkás és iparos jelent meg, hogy meghallgassa ismét az igazságos szót, amit a mai korrumpált viszonyok közt csakis még munkásgyűléseken lehet hallani és másrészt, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak a napirendre tűzött tárgyak igazságos és méltányos voltéhoz. Ferenczy elvtársunk nyitotta meg a seyülést és ajánlatára dr. Csillag Zsigmon társunk választatott elnöknek, helyettesóvá a gyűlés Ferenczyt, jegyzőknek Kohn és Jusinger elvtársainkat választotta. A napirendre tűzött tárgyakat dr. Csillag, Ihringer és Kürschner elvtársaink referálták. Az általános választási jogot dr. Csillag adta elő. Eszmékben és indokokban gazdag beszédéből adjuk a következőt: Naponta több s több áldozatot kiván a mun-