Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-11 / 241. szám

! Október I®. Tlgent még nem látott Budapest! Ez a mondás szállott szájról-szájra 1905 szeptember 15-én, amikor Budapestnek és környékének szociáldemokrata munkásai a parlament elé vonultak követelni az álta­lános választójogot. És ma, két év múltán, újra ez a szó szállt szájról-szájra. De ma hozzátehetjük: ilyent még nem látott Magyarország! Mert a munkásság ma nem csak Budapesten lé­pett ki a küzdőtérre az általános választó­jogért, hanem az egész ország minden va­lamire való városában. Szünetelt a munka országszerte mindenhol, ahol csak gyökeret vert a modern kapitalista termelés. Szeptember 15-én azt mondták a koalí­ciós hazaffyak, hogy az az óriási demon­stráció csak azért volt lehetséges, mert a darabont kormány rendezte! Hát a mai demonstrációról várjon mit mondanak? Hiszen a hazaffyas kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy paktál a hazátlan bitan­gokkal. Hiszen a kormány meg­tett ellenünk mindent, amit a koalíciós erkölcs paran­csolt neki: feloszlatta a szakegyleteinket, megnyomorította gyülekezési jogunkat, a legutóbbi napokban pedig reánk zúdította kitartott sajtóját, amely a leggazabb rágal­makkal uszította ellenünk a polgárságnak még azt a rétegét is, amelynek éppen olyan szüksége van az általános választó­jogra, mint nekünk. Október 10-ike mégis a ragyogó siker napja lett. A mai tüntetés messze túl­szárnyalta a két év előtt valót és így be­bizonyult, hogy a mi eszméink diadalmas előrenyomulásának semmiféle hatalom sem képes gátat vetni. Velünk az igazság, velünk a győzelem! Hiába tört ellenünk a hatalom minden rendelkezésére álló eszközzel, Magyarország munkásnépe ma már tudja, hogy sorsának gyökeres javítását addig még csak nem is remélheti, amíg az osztályparlamentet nem sikerül megdöntenie. Becsületes mun­kásvédő törvényeket, teljes egyesülési-, gyülekezési- és sajtószabadságot az osztályparlamenttől nem várhatunk, csak a népparlament rakhatja le a jö­vendő fejlődésnek ezeket az alapköveit. Szükséges pedig, hogy ezek az alapkövek minél előbb lerakassanak. Szükséges, hogy a proletárság a demokratikus szervezetű államban megszerezhesse magának azokat a fegyvereket, melyekkel az osztályharcot növekedő sikerrel folytathatja és győzel­mesen befejezheti. A mai nap arról tanúskodik, hogy a magyarországi proletárság ezeket az igaz­ságokat teljesen átérzi és átérzi. Csupán csak a fővárosban közel kétszázezer ember tette le a munkaszerszámot és vonult ki az utcára tüntetni az osztályparlament ellen, a népparlament mellett. Csend borult a dunaparti metropólisra. Az elnémult mű­helyek és gyárak ezrei, a becsukott boltok, kávéházak és vendéglők hosszú sorai hirdették, hogy ünnepnap van, na­gyobb ünnepnap azoknál, amelyeket a csalhatatlan pápa, az ötkönyves biblia, vagy a szigorú világi törvény rendel. Ezt az ünnepet az egy célért bővülő száz­ezrek akarata hozta létre. Ez az ünnep megmutatta, hogy a munka minden. Megmutatta, hogy a munkásság egységes akarata megállíthatja az egész ország gaz­dasági életét, letörheti a kiváltságosak dölyfös büszkeségét, megsemmisítheti mind­azt, amit a Tőke elbizakodottan vall a maga művének. Akik ezt ma látták, azok kénytelenek -­­ beletörődni abba, hogy ezt a munkásságot tovább már nem lehet a jogokból kizárni. Majd kétszázezer ember vonult végig Budapest főutcáin, önérzettel dagadó kebellel, büszke örömtől ragyogó arccal, önként, a maga akaratából. Mind tudta, hogy mit akar és valamennyit az erős meggyőződés, a győ­zelemben való szilárd bizakodás vezette. Ez a sok bátor harcos — és velük együtt az országban még vagy egy millió — le­mondott egy napi keresményéről és ez­olyan áldozatot hozott a maga meg­meg­győződésének, aminőt soha egyetlen polgári párt híveinél sem tapasztal­tunk. Az erkélyekről letekintő nagyságos, méltóságos és nagyméltóságú urak vájjon összehasonlították-e a szociáldemokrácia lelkes táborát a maguk tespedt lelkű híveivel, akiket pénzzel kell a szavazó urnákhoz csalogatni ? Vájjon összehason­lították-e a házas polgárokkal, akik­nek csak olyan programmban van hitük, amelynek érdekében a jelölt gummi­talpú hintón viteti őket szavazni? Vájjon belátták-e, hogy ez az óriási szervezett had­sereg, amely polgári jogainak kivívásáért ilyen áldozatokra képes, százszor érdeme­sebb a polgári jogok gyakorlására azoknál, akik ma e jogot bírják és nem elvek ér­dekében , hanem borravalóért gyakorol­ják ! ? Tettek-e ilyen összehasonlítást ? Gon­doltak-e arra, hogy eddig soha, semmiféle eszme érdekében Magyarország népét ilyen mértékben megmozgatni és áldozatokra bírni nem lehetett. Ha igen, akkor be kel­lett látniok, hogy az alattuk elvonuló, vége-hossza nélkül való seregé a jövendő. A parlament urai semmit sem láttak, mert nem akartak látni. Elbújtak a készen­létbe helyezett feketesárga közös hadsereg mögé. Annak az árnyékában nagyon jó a 48-as kurucoknak. De a munkásság kül­döttsége megjelent a képviselőházban, átadta a „népparlament" fejének a mun­kásság írásba foglalt kívánságát és megmagyarázta a kegyelmes urnak élő szóval is, hogy mit követel a nép. Igaz, hogy az elnök úr meglehetősen szüreti hangulatban volt és a magyar nagy uraknak a „jobbféle" cselédekkel szemben szokásos modorában bánt a küldöttséggel, de sebaj, az ilyen csekélységek számba se jönnek. Az általános választójog nem kés­hetik sokáig és Justh úr fog még a mun­kássággal gyalog is beszélni. Egyébiránt most már a belügyminiszter is mondja, hogy meglesz az általános vá­lasztójog. Mint szerdán este egy újságban megíratta, egész nyáron a választójog reformján dolgozott, annál sürgősebb dolga nem volt és most sincs. Ha a kiegyezéssel nem volna annyira elfoglalva a kormány, akkor — a miniszter úr szerint — már a választójog ügye is előbbre volna, de így sem késik a dolog sokáig és a népjogok kipróbált barátja „a költségve­tési tárgyalások során előterjeszti az általá­nos választójogról szóló törvényjavaslatot." Ma pedig, október 10-én, azt mondta a képviselőházban az újságíróknak, hogy esz­tendő ilyenkor már az általános választójog alapján fogja az ország lakossága az új képviselőházat megválasztani. Mindez nagyon szép a miniszter úrtól és mi nem csodálkozunk azon a különös „vé­letlenségen", hogy érdekes nyilatkozatait a nagy tüntetés előestéjén és a tüntetés napján tette meg. Hiszen igaz, hogy lett volna ideje a miniszternek ezeket a nyilat­kozatokat korábban megtenni, de mi nem ítéljük el őt azért, hogy van annyi józan esze, hogy a kényszerűség előtt — bár az utolsó pillanatban is — meghajol. Érdekes kije­lentései egyébiránt — még ha korábban történtek volna is — nem adtak volna okot a szerinte „teljesen felesleges tüntetés" elmaradására. Mert gróf Andrássy még mindig gondosan titkolja a reform alap­elveit. Az „általános" szót végre kinyögte ugyan, de nem szól arról, hogy a szava­zást titkosnak és községenként valónak ter­vezi-e ? XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. október 11. péntek. 241. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. .­. 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZ­ÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI­ ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR­ UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Lapunk mai száma 22 oldal

Next