Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)
1912-03-21 / 69. szám
1912 március 22. NÉPSZAVA A szervezett munkásság szoros egyetértésben lépett sztrájkba és egyértelmű elhatározással beszüntetik a sztrájkot, hogy újult erővel folytassák a küzdelmet az el nem maradható végső győzelemig. A keresztények gyalázatos árulása, a kormány terrorizmusa rövid időre győzelemre juttatta a bányák hatalmasait. A látszólag levert munkásság pedig fokozott buzgalommal folytatja a szervezkedés, a felvilágosítás munkáját, hogy alkalomadtán egységes erővel szálljon harcba jogaikért. A keresztény munkások nagyrésze tudatlan vakságában lett aljas árulója a munkásság ügyének. Az öntudatos munkásság nevelő erejével majd megérteti velük, hogy helyük a munkásság oldalán van, nem pedig az ellenség táborában. És amikor ezek a félrevezetettek is tudatára ébredtek emberi mivoltuknak, hasztalan lesz a kormány minden terrorja, a gépfegyverekkel való fenyegetés elveszíti provokáló hatását. Németország egyéb vidékein a sztrájkmozgalom mindegyre terjed. A szászországi bányavidékeken a sztrájkolók aránya már eddig is hetven százalék, de ez a szám minden csoportváltáskor emelkedik. Belgiumban szerdán mintegy tízezer bányász lépett sztrájkba. Ha a bányatulajdonosok nem teljesítik követeléseiket, rövidesen az egész ország bányászai beszüntetik a munkát. Az amerikai bányászok mozgalma. Az Északamerikai Egyesült Államok képviselőházában szerdán a bányamunkások szövetségének elnöke bejelentette, hogy április elsején négyszázötvenezer bányász sztrájkba lép, ha követeléseiket nem teljesítik. A legközelebbi napokban lesz a békéltető tárgyalás Newyorkban a bányatulajdonosok és a munkások között. A hangulat általában békére hajló. MŰVÉSZET IRODALOM 200 A Mari. (Heyermans drámai képe. Bemutatták az Új Színpadon, szerdán este.) Érdekes, sok helyen mulatságos, merész és jól fölépített darabot játszott el az Új Színpad szerda esti második bemutatóján. Heyermansnak „A Mari" című drámai képét, a realisztikus és modern szinműírásnak egy kis mesterművét. Mint írói és művészi munka is tele van nagyszerű kvalitásokkal ez a munka. Merész kézzel fogja meg az életnek egy nem éppen szép darabját, az éles megfigyelő szemével rajzol meg remekbe egy csomó embert, kevés fonálból sző egy érdeklődésünket mindvégig éberen tartó drámai történetet. Mari, az öreg cseléd zsarnokává lesz aszszonyának. Hosszú életen keresztül szótlanul és alázatosan tűrte a cselédsorsot, a sok munkát, a megaláztatást, viselte a cseléd örömdijjas életét, amely élet minden jobb emberi érzést, nemesebb lelki megmozdulást kiirt abból, akinek szomorú osztályrészül jutott Marit nem vették emberszámba egy hosszú életen keresztül és ezzel elérték azt, hogy ki is pusztult belőle minden emberség. Mi történik, amikor az egész életén keresztül eltiport és megrugdalt féreg hatalmat, méghozzá félelmes és veszedelmes fegyvert kap kezébe. Hogyan használja föl a hatalmat, amelyet a véletlen játszott kezébe és amelyet azok ellen fordíthat, akik eddig az ő nyakán tartoták a lábukat? Ezekre a kérdésekre eképpen felel Heyermans. A Mari asszonya a férjét távollétében fölszarvazza. Mari a véletlen szeszélyéből megszerez egy levelet, amely asszonya ballépéséről értesíti őt Ezzel a fegyverével azután elkezdi zsarolni az asszonyát, aki eddig őt zsarolta. Mari nem akar dolgozni, nem akar takarítani, vendégeit az uraság szobájában fogadja, a rokonait az úr szivaraival kínálja és borával itatja és durván, otrombán érezteti a titokadta hatalmát asszonyával. Az asszony mindent eltűr, mert attól tart, hogy" Mari különben mindent el fog mondani férjének. A férj hazajön, gyanús neki az első pillanattól fogva a cseléd rémuralma és hamarosan kitalálja az okát is. Az asszonynak megbocsát, Maritól pedig pénzen visszaváltja a kompromittáló levelet. Amikor Mari búcsúzkodik, benyit az ajtón és a megbékélt házaspárt egymás karjában látja: beköp az ajtón. Ezzel a durva, de igaz és igazságos akkorddal végződik a darab, amely nagyszerűen jellemzett, jól meglátott alakok és helyzetek egész sokaságát állítja a néző elé. Talán itt-ott rövidíteni rajta nem ártott volna, de még helyenként kissé elnyúló jeleneteivel is mindvégig feszült érdeklődésben és izgalomban tartotta a közönséget Ennek a sikernek csak kisebb részét lehet az író javára virni, a nagyobbik rész az igazán elsőrendű művészi színjátszást és rendezést illeti. Amit az Új Színpad művészei ezúttal produkáltak, az egyenesen szenzációs volt. Minden egyes szereplő, azok is, akik néhány szavas szerepben keresztülmentek a színpadon és még inkább a nagy szerepek betöltői, nagyszerű, igaz, erős és jellemző alakokat teremtettek. A legnagyobb dicséret hangján lehet és kell írni elsősorban a címszerepet játszó Judik Etelről, aki realisztikus művészettel, igazán ritka és értékes színészi intelligenciával értette meg velünk az író szándékait: éles, jellemző, de azért túlzásokat és ízléstelenségeket elkerülő játéka valóságos reveláció-számba ment. Mellette különösen ki kell emelni Harsányi jellemzetes és eleven játékát és a bűnbevallás pillanatában igazán finom és bensőséges Markovics Margitot. Garas Márton és Halmos Ilonka méltó partnereik voltak. A közönség számtalanszor hívta a szereplőket. A munka művészi és magyaros fordítása Bresztovszky Ernő műve. (K. Zs.) (*) Rodostó. (Gróf Zichy Géza operája. Bemutató előadás az Operaházban.) Azt az egyiptomi tiz csapást, hogy Zichy Géza ismét operát irt, ezúttal azzal az örömhírrel enyhíthetjük, hogy ez a „dalmű" a „Rákóczi trilógiá"-nak vége. Tolsztoj Leó mély megegyelései jutnak az eszünkbe az úgynevezett „„rabszolga-művészet"-ről és szomorúan kérdezzük: miért kellett kétszáz művészfajta embernek heteken át csúfos gyötrelmeket kiállani, amíg Zichy elmeművét megtanulták, miért kellett ennek a gazdag magyar főúrnak a magánkedvtelései végett közpénzekből 30—40 ezer koronát díszletekre költeni, mért kell az Operaház közönségét ismét Zichyvel kínozni és mért kell az Operaházat és a magyar zeneművészetet a világ előtt újra meg újra kompromittálni. A szomorú kérdéseknél még szomorúbb felelet az, hogy nincs Magyarországon az erre illetékes emberek között egyetlen egy sem, akinek függetlensége is, hatalmas volna egy Zichy-opera előadását meggátolni és akinek ne kerülne a kenyerébe vagy a karrierjébe, hogy Zichy Géza ellen agitálni mer. Kétszeres kötelességünk tehát nekünk erre a fájdalmas és szégyenletes állapotra a legélesebb módon rávilágítani. Annyira közéletünk tükörképe ez a tünet, annyira szociológiai és nem művészeti jelenség ez, hogy nem merünk és nem is akarunk érte egyes személyeket felelőssé tenni. Méltánytalan volna társadalmi bűnökért bűnbakot keresni. Zichy Géza operájával épp ezért kritikailag nem is foglalkozunk. Megnyugszunk egyelőre abban, hogy a közönség a legridegebben vissza fogja utasítani a merényletet és ez a Zichy-opera is két-három kényszerelőadás után elődei megérdemelt sorsára, a feledés homályába fog merülni (mi) O A Theater an der Wien Budapesten. Hétfőn este kezdődik a bécsi Theater an der Wien teljes társulatának vendégjátéka a Népoperában. Karczag Vilmos igazgató színházának legjobb erőivel Lenár-ciklust rendez, amelynek minden előadását Lehár Ferenc dirigálja." Az Új Szinpad a szervezett munkásoknak. Az új Szinpad szervezett munkásoknak féláru jegyeket bocsát rendelkezésükre. E célból a színház a szakegyesületekhez jegyváltásra jogosító utalványokat küldött és ezekkel az utalványokkal féláru jegyek válthatók a színház pénztáránál. Azok a szervezett munkások, akiknek a szakegyesületük nem kap ilyen utalványokat, szakegyesületi tagsági könyvük fölmutatása mellett a Aépnapa könyvkereskedés pénztáránál naponta délután 3 óráig válthatnak féláru jegyeket Vasárnap délután minden jegy ára egy korona. (') Az Uránia Színház vasárnap, március 24-én, délelőtt pont 10 órakor munkáselőadást tart. Színre kerül, hogyan készül az újság ? Jegyek 40 fillérért ma is kaphatók a rendes helyen. Öngyilkosság a vonaton. Szivák Imre országgyűlési képviselőt, a budapesti ügyvédi kamara elnökét szerda reggel Götzendorf állomáson Királyhida és Bécs között holtan találták az egyik elsőosztályú fülkében. Kezében browningot tartott. Götzendorf állomáson kiszállították a vonatból és az ottani temető halottasházába vitték. Semmiféle írást nem találtak nála. Szivák kedden este utazott el Bécsbe, állítólag abból a célból, hogy Zuckerkandel tanárral vizsgáltassa meg magát, két évvel ezelőtt súlyos vesekooperáción ment keresztül. Az utóbbi időben megint erős fájdalmai voltak és a budapesti tanárok megállapították, hogy újabb operációra van szükség. Szivák, mielőtt elhatározta magát az operációra, bécsi tanárokkal is konzultálni akart. Bizonyos oldalról mindenáron a betegséggel akarják magyarázni az öngyilkosságot. Az igazság azonban az, hogy Szivák betegsége egyáltalán nem volt komoly és semmi összefüggésben nincs az öngyilkossággal. Az öngyilkosság okát a Törlesztési Bank várható összeomlásában kell keresni. Szivák Imre elnöke volt a banknak, amelyben majdnem egész vagyona feküdt A Törlesztési Bank szerencsétlen spekulációkba bocsátkozott, esztendők óta nagy veszteségei voltak és mégis évről-évre öt százalék osztalékot fizet ö Szivák Imre öngyilkossága. A Törlesztési Bank hamis mérlegei miatt a halálba menekült. — Baross János parcella-ötletei. — A vő végzetes katasztrófába sodorta az apósát. Tipikus magyar politikai karrier ért véget szerdán reggel, amikor Szivák Imre országgyűlési képviselő, a budapesti ügyvédi kamara elnöke agyonlőtte magát. Szivák Imre a magyar közéletnek nevezetes, sokat szereplő alakja volt, akinek a neve nem is régen az igazságügyminiszteri tárcával kapcsolatban is forgalomba került. A miniszteri bársonyszék közvetlen közeléből szédült bele Szivák Imre az enyészetbe azért, mert nem elégedett meg előkelő társadalmi és politikai pozíciójával, nem elégedett meg azzal, hogy százezrei voltak, ő több, sokkal több pénzt, milliókat akart. A magyar közéletnek nagy átka, szégyene az, hogy itt a politikát üzletnek tekintik és a legelső sorban álló férfiaknak is majdnem mindig az a legfőbb törekvésük, hogy roppant vagyonokat politizáljanak össze. Szivák Imrének a pénz lett a végzete: hazárd és szerencsétlen spekulációi tönkretették és nem volt más választása, mint a browning. Az a revolverlövés, amely a götzendorfi állomás közelében vágtató vonal egyik elsőosztályú fülkéjében dörrent el, jellegzetesen magyar politikai pálya végétt tett pontot. És a Szivák Imre tragédiájában van valami, ami a boldogtalan ember felé hajtja minden részvétünket. Az, hogy Szivák Imre voltaképpen másnak az áldozata. A götzendorfi revolverlövés füstje mögött ott kavarog a magyar politikai közélet minden szemete, piszka és a szennyes hullámok közepéből kisötétlik a Baross János fekete profilla. Mert ezt a véres finálét voltaképpen Baross János képviselő úr rendezte, ugyanaz, aki, amiközben kiszívta kis zsidó bérlőjének a vérét, bemocskolta annak — hogy a Barossék frázisával éljünk — családi szentélyét is. Baross János nem elégedett meg azzal, hogy a kijárásaival százezreket keresett, ő kiszipolyozta, tönkretette az apósát, Szivák Imrét is, akit végzetes spekulációkba vitt bele csak azért, hogy neki meg legyen a maga jó kis províziója, És Szivák Imre ma már ravatalon pihen, Baross János pedig a politikai életben morált prédikál ... Szivák Imre öngyilkosságának részleteiről az alábbi tudósításunk szól: