Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)
1917-10-13 / 255. szám
AvViyum, Budapest, 1917. október 13. szombat. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: err évre ........ SI.— kor. 1 negyod évre...... I.—kor. fél évre.......... 18.— kor. egy hóra ........ I.— kor. esz hétre ....... 89 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VQI. COWTX-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL, VOT., COWTX-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Elvtársak! Ha a bérfizetéseknél agitáljatok a Népszaváért ! Minden szervezett munkás fizessen elő a Népszavára! A sajtó-gettó. Tűrhetetlenül súlyosak azok a bilincsek, amelyeket a cenzúra rak nap-nap után a magyar sajtóra. A nép ezer baját és panaszát csak hiányosan és tökéletlenül mondhatjuk el, mert a cenzúra belénk fojtja a szót. És mintha a papírhiányt is a háborúból élők és a háborún élősködők javára találták volna ki és tartanák fönn mesterségesen, minél kevesebb helyet kaphasson és minél törpébbre zsugorítottan jelenhessen meg a jaj és a panasz. A parlament néhány nap múlva együtt, ül. Ha már a sajtónak nincs elég hatalma és jórészében, sajnos, akarata, a cenzúra bilincseinek széttörésére, a parlamentnek kell védelmébe vennie a sajtószabadságot. Természetesen nem a munkapárti többségtől várjuk a sajtó védelmét, hiszen a munkapárti uralom már a háború eltt is összekötötte a "Pajtöscsabatitea«: kezét-lábát gonosz és hírhedt sajtótörvényével. Hanem várjuk a cenzúra erőszakos hatalmának csökkentését a kormányt támogató és a politikai demokrácia programjának alapján álló pártoktól. Tutáék bukása után az új rendszer egy darabig okosan és politikusan fölismerte az ország érdekeit és letörte a cenzúra szarvát. Egy darabig legalább a belső politika, az élelmezés és a munkásmozgalmak kérdéseiben tehetetlenné tették a cenzúrát. De most, egy idő óta megint szinte a régi honok és ártalmas erejével támadt föl a cenzúra ereje, hogy az ország kárára elfojtsa az igazságtevés, a panaszkodás és a segítés minden felhördülését. A magyar parlamentnek nem szabad tovább tűrnie, hogy a cenzúra felelősség és politikai ítélet nélkül tovább is garázdálkodjon. A német és az osztrák parlament most egymásután foglalkozott a cenzúrával és ráncba szedte a hadiérdek ürügyén ágáló politikai reakciót. A német birodalmi gyűlés, akármennyire ellenezte is a kormány képviselője, akármennyire hangoztatta is, hogy ez sérti a hazafias érdekeket, mégis erélyesen kikelt a cenzúra önkénye ellen és olyan határozatot hozott, amely a politikai cenzúra teljes megszüntetését követeli. Ez a határozat a háborús és békecéloknak, az alkotmánynak és a belső politika ügyeinek tárgyalását kiveszi a cenzúra karmai közül és pusztán csak a hadviselés tényeinek és a tények kritikájának szűk területére korlátozza. Ugyanezen a napon az osztrák képviselőház szintén a politikai cenzúra kérdését tárgyalta és olyan határozatot, fogadott el, amely fölszólítja a kormányt, hogy azonnal szüntesse meg a politikai cenzúrát és törvényes szabályozással szorítsa pusztán a katonai dolgok területére. Felháborító és valósággal hihetetlen dolgokat hoztak föl a cenzúra toxnbolásáról az osztrák képviselők. El se hinné az eiber, hogy mindez lehetséges, ha mindez nem volna ugyanígy nálunk Magyarországon. Teljes joggal mondotta az egyik szónok, hogy ha az osztrák, sajtó szabad lett volna, ha kifejezhette volna mindazokat az érzéseket, amelyek a népben fölgyülemlettek, akkor nem következett volna be Adler Frigyes dr. revolver-lövése és lehetetlen lett volna az első három, háborús év katonai uralma, amely nemcsak az erőszak, hanem, ami a legrosszabb, a legnagyobb fokú tapasztalatlanság uralmát jelentette". Egy másik szónok bebizonyította, hogy a cenzúra egyenesen az élelmiszer uzsorát mozdította azzal, hogy minden leleplező cikket elnyomott: „Ha ezek a cikkek nyilvánoságra kerültek volna, akkor ma „kfségtelenül jobban állna közéllmezésünk. Legrettentőbb és legveszedelmesebb ellenségünket, a hadiuzsorások kizsákmányolását a cenzúra védte és előmozdítolta." A kormány nevében fölszólaló belügyminiszter is kénytelen volt elismerni, ezeknek a panaszoknak és vádaknak az alaposságát:« „Nem Vöanya ma ebben az ügyiben a képviselők elé álnt. Beszédeikben ,jól választották meg azokat a példákat, amelyek a mai állapot kevéssé kivonatos voltát bizonyítják." Elismerte, hogy a cenzúrát méhol szabályozni kell és maga is hangoztatta, hogy el kell választani a politikai és a hadicenzúrát. Kijelentette, hogy élesen el kell határolni a hadicenzúra területét és alapul azt kell venni, hogy a cenzúrának csak ott van joga a beavatkozásra, ahol közvetett vagy közvetlen összefüggés van a hadviselés érdekeivel. A német és az osztrák parlament példáját kell követnie a magyar képviselőháznak is. Ha a képviselő urakat nem hajtja önmaguktól az az alapérzés, hogy a sajtó szabadsága minden nap legnagyobb kincsei közé tartozik, akkor hajtsa őket az az erkölcsi lehetetlenség, hogy amíg Németországban és Ausztriában ezután szabadon képviselheti a nép érdekeit a sajtó, addig Magyarországon a határok közé nem szorított cenzúra valósággal nagyobb hatalommá nőhessen, mint maga a kormány és a parlament. Meg kell szűnnie annak, hogy a magyar lapokat továbbra is a cenzúragettójába zárják. A középkorban a gettó zsidóinak megbélyegzés jeléül sárga foltot kellett viselniük, ma a magyar sajtónak kell megbélyegzésül fehér foltokkal eléktelenítenie a köntösét. Annak a kormánynak, amely a választójogot beterjeszti, kötelessége ennek a sajtó-gettónak a szégyenes bélyegét eltörülni. Lapunk mai száma 8 oldal. A magyar küldöttek berni feladatai. Luzern, október 6. — A Népszava kiküldött tudósítójától. Amint előrelátható volt, a szakszervezeti kongresszus jellege nem maradt tisztán szakszervezeti, hanem szükségszerűen foglalkozott a nemzetközi proletariátus belső és külső kérdéseivel, az Internacionálén belül és kívül eső politikai problémákkal is. Bernnek stockholmi volt a karakteres föladatai közül a legjelentékenyebb a proletár-nemzetköziség helyreállítása s a világbéke útjának egyengetése volt. Nem a konferencián múlott, hogy ezt a föladatot csak félig oldhatta meg, ami elsősorban az antant szakszervezeteinek távolmaradásán múlott. Ennek a távolmaradásnak oka nem abban található, mintha a proletariátusból a nemzetközi kaesetet' szükségességeink 'ntfedte kitarti volna. A francia szakszervezetek ' kifejezték akaratukat a nemzetközi találkozáson való résztvételre, de a francia kormány, következettes útlevélmegtagadó politikája miatt ez a kifejezett akarat nem érvényesülhetett. Az olasz szervezetek semmiesetre sem maradtak nemzetközi proletárérzés dolgában a franciák mögött. Az Avanta-nak a konferencián jelenlévő tudósítója szerint is egyesegyedül az olasz kormányon múlott, hogy az olasz proletariátus képviselőinek valamennyi irányzata — a szindikalistáktól kezdve s az intervenciós lista reformistákon végezve — nem vett részt a tanácskozáson, sőt erre vonatkozó határozatáról sem értesíthette a konferenciát. Az angol proletariátus a szakszervezetek blackpooli kongresszusán tudvalevőleg szintén a nemzetközi kongresszusok szükségessége mellett döntött s az angol szaktanács szociálpatriótái nem kaptak számbavehető kisebbséget sem a németekkel való tárgyalást ellenző javaslatuk számára. A szaktanács e súlyos veresége ellenére sem riadt vissza kongresszuson való résztvétel nyilvános, levélbeli megtagadásától mégpedig oly, politikailag tapintatlan, szocialistához nem illő megokolással, amely a német népet teszi a felelőssé a háborúért. Ez a levél rögtönös és erőteljes visszautasítást provokált és félő volt, hogy a nemzetközinek indult kongresszusból egyoldalúan ántantellenes konferencia válik, aminek a béke ügyére súlyos és szomorú következményei lehettek volna. Az angol szociálpatriótáknak adandó válasznak nem németbarát, hanem békebarát és munkásbarát válasznak kellett lennie. A német szélsőkkel szemben a svájci és a magyarországi párt gyakorolt bizonyos szükséges ellenhatást, aminek nyoma az elfogadott határozaton is rajta van. A magyar küldöttek a felelősség tárgyalásának lehetősége helyett egy közös, nemzetközi, akció lehetőségét akarták az elfogadott határozaton túlmenő javaslatukkal biztosítani. Javaslatuk gyakorlati, természetű volt és elsősorban a«