Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)

1917-10-13 / 255. szám

ÄvWiy&m, Budapest, 1917. október 13, szombat. AZ ELŐFIZETÉS ÄRA: err évre ........ Sí.— kor. 1 a«cyod évre...... I.—kar. fél érre.......... 18.— kor. | eg-y hóra ........ J.— kor. esr hétr« ....... 89 fillér. EGYES SZÁM ÁRA 12 FILLÉR. A MA6YAR0RSZÄ6I SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VQI„ COWTX-ÜTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL« VOT., COWTX-TTTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Elvtársak! Ha a bérfizetéseknél agitáljatok a Képszaváért S Minden szervezett munkás fizessen elő a Népszavára! A sajté-gettó. Tűrhetetlenül súlyosak azok a bilincsek, amelyeket a cenzúra rak nap-nap után a ma­gyar sajtóra. A nép ezer baját és panaszát csak hiányosan és tökéletlenül mondhatjuk el, mert a cenzúra belénk fojtja a szót. És mintha a papirhiányt is a háborúból élők cs a hábörnn élősködők javára találták volna ki és tartanák fönn mesterségesen: minél keve­sebb helyet kaphasson és minél törpébbre zsu­gorított an jelenhessen meg a jaj és a panasz. A parlament néhány nap múlva együtt, ül. Ha már a sajtónak nines elég hatalma és jó­részében, sajnos, akarata, a cenzúra bilincsei­nek szóttörésére, a parlaniontnek kell védel­mébe vennie a sajtószabadságot. Természete­sen nem a in űr kapart i töbljs'gtől várjuk a sajtó védelmét, hiszen a munkapárti uralom már a háború eWtt is összekötötte a "Päjtö- sssabaitteá«: kezét-lábát gonosz és hírhedt sajtó­törvényével. Hanem várjuk a cenzúra erő­szakos hatalmának csökkentését a. kormányt támogató c-s a politikai demokrácia program­jának alapján álló pártoktól. TUzáék bukása után az uj rendszer egy darabig okosan és politikusán fölismerte az ország érdekeit és letörte a cenzúra szarvát. Egy darabig leg­alább a belső politika, az élelmezés és a mun­kásmozgalmak kérdéseiben tehetetlenné tet­ték a cenzúrát. De most, egy Idő óta megint szinte a régi honok és ártalmas c re jé r el tá­madt föl o cenzúra ereje, hogy az ország ká­rára elfojtsa az igazságtevés, a panaszkodás és a segítés minden felhördülését. A magyar parlamentnek nein szabad to­vább tűrnie, hogy a cenzúra felelősség és po­litikai ítélet nélkül tovább is garázdálkodjon. A német és az osztrák parlament most egy­másután foglalkozott a cenzúrával és ráncba szedte a hadiérdek ürügyén ágáló politikai reakciót. A német birodalmi gyűlés, akár­mennyire ellenezte is a kormány képviselője, akármennyire hangoztatta is, hogy ez sérti a hazafias érdekeket, mégis erélyesen kikelt a cenzúra önkénye ellen és olyan határozatot hozott, amely a politikai cenzúra teljes meg­szüntetését követeli. Ez a határozat a háborús ós békecéloknak, az alkotmánynak és a belső politika ügyeinek tárgyalását kiveszi a cen­zúra karmai közül és pusztán csak a hadvise­lés fényeinek és o tények kritikájának sziik területére korlátozza. Ugyanezen a napon az osztrák képviselőház szintén a politikai cenzúra kérdését tárgyalta ós olyan határozatot, fogadott cl, «moly föl­szólítja a kormányt, hogy azonnal szüntesse meg a politikai cenzúrát és törvényes szabá­lyozással szorítsa pusztán a katonai dolgok területére. Felháborító és valósággal hihetetlen dolgo­kat hoztak föl a cenzúra toxnbolásáról az osz­trák képviselők. El se hinné az eíiiber, hogy mindez lehetséges, ha mindez — nem volna ugyanígy nálunk Magyarországon. Teljes joggal mondotta az egyik szónok, hogy . ha az osztrák, sajtó szabad lett volna, ha kifejez­hette volna mindazokat az érzéseket, amelyek a népben fölgyülemlettek, akkor nem követ­kezett volna be Adler Frigyes dr. revolver­lövése és lehetetlen lelt volna az első három, háborús év katonai uralnia, amely nemcsak az erőszak, hanem, ami a legrosszabb, a leg­nagyobb fokú tapasztalatlanság uralmát je­le ".tette". Egy másik szónok bebizonyította, hogy a cenzúra egyenesen az élelmi szer uzso­rát mozdította azzal, hogy minden lelep­lező cikket elnyomott: „Ha ezek a cikkek nyilváno^ágrn kerültek volna, akkor ma „kfi^gtelgniil jobban állna k^özéhlmezesünk, Legrettentőbb és legveszedelmesebb ellensé­günket, a hadiuzsorások kizsákmányolását o cenzúra védte és elömozdtiolta." A kormány nevében fölszólaló belügymi­niszter is kénytelen volt elismerni, ezeknek a panaszoknak és vádaknak az alaposságát:« „Nem Vöauyü ma ebben az ügyijén a képvi­selők elé ál uii. Beszédeikben ,iól választották meg azokat a példákat, amelyek a mai állapot kevéssé kivonatos voltát bizonyítják." El­ismerte, hogy a cenzúrát uihol szabályozni kell és maga is hangoztatta, hogy el kell vá­lasztani a politikai és a liadicenzurát. Kije­lentette, hogy élesen el kell határolni a hadi­eenzuia területét és alapul azt kell vonni, hogy a cenzúrának csak ott van joga a be­avatkozásra, ahol közvetett vagy közvetlen összefüggés van a hadviselés érdekeivel. A német és az osztrák parlament példáját kell követnie a magyar képviselőháznak is. Ha a képviselő urakat nem hajtja önmaguk­tól az az alapérzés, hogy a snjtó szabadsága minden m'-p legnagyobb kincsei közé tartozik, akkor hajtsa őket az az erkölcsi lehetetlenség, hogy amig Németországban és Ausztriában ezután szabadon képviselheti a nép érdekeit a sajtó, addig Magyarországon a határok közé nein sroritott cenzúra valósággal nagyobb ha­talommá nőhessen, mint maga a kormány és a parlament. Meg kell szűnnie óvnak, hogy a magyar lapokat továbbra is a cenzúra •gettó­jába zárják. A középkorban a gettó zsidóinak megbélyegzés jeléül sárga foltot kellett vi­selniük, ma a magyar sajtónak kell megbé­lyegzésül fehér foltokkal eléktelenítenie a köntösét. Annak a kormánynak, amely a vá­lasztójogod beterjeszti, kötelessége ennek a sajtó-gettónak a szégyen es bélyegét eltörülni. A magyar KüldötteK berni föladatai. Luzern, október 6. —- A Népszava kiküldött tudósítójától. Amint előrelátható volt, a szakszer vezeti kongresszus jellege nem maradt tisztán szak­szervezeti. hauem szükségszerűen foglalkozott a nemzetközi proletariátus belső és külső kér­déseivel, — az Internacionálen belül és kívül eső politikai problémákkal is. Bernnek stock­holmi volt a karaktere s föladatai közül a leg­jelentékenyebb a proletár-nemzetköziség hely­reállítása s a világbéke utjának egyengetése volt. Nem « konferencián múlott, hogy ezt a föladatot csak félig oldhatta meg, ami elsősor­ban az ántánt szakszervezeteinek távolmara­dásán múlott. Ennek a távolmaradásnak' oka nem abban ta­lálható. mintha a proletariátusból a nemzetközi ka)>csetet' sitükségességéiwk 'ntfecte kitartt volna. A francia szakszervezetek ' kifejezték akaratukat a nemzetközi találkozáson való résztvételre, de a francia kormány, köyctkezér . tes utlevélmegtágadó politikája miatt ez a kifejezett akarat nem érvényesülhetett. Az olasz szervezetek semmiesetre sem maradtak nemzetközi proletárérzés dolgában a franciák mögött. Az Avantü-nuk a konferencián jelen­lévő tudósítója szerint is egyesegyedül az' olasz kormányon múlott, hogy az olasz prole­tariátus képviselőinek valamennyi irányzata — a szindikalistáktól kezdve s az intervenció^ uista reformistákon végezve — nem vett részt a tanácskozáson, sőt erre vonatkozó liatározu­táról sem értesíthette a konferenciát. Az angol proletariátus a szakszervezetek blackpoolí kon­gresszusán tudvalevőleg szintén a nemzetközi kongresszusok szükségessége mellett döntött s az angol szaktanács szoeiálpatriótái nem kap­tak számbavehető kisebbséget sem a németek­kel való tárgyalást ellenző javaslatuk számára. A szaktanács e súlyos veresége ellenére sem riadt vissza kongresszuson való résztvétel nyil­vános, levélbeli megtagadásától még pedig oly, politikailag tapintatlan, szocialistához nem illő megokolással, amely a német népet teszi a felelőssé a háborúért. Ez a levél rögtöaös és erőteljes visszautasí­tást provokált és l'élő volt, hogy a nemzetközi­nek indult kongresszusból egyoldalúan ántánt­elleues konferencia válik, aminek a béke ügyére súlyos és szomorú következményei le­hettek volna. Az angol szociálpatriótáknak adandó válasznak nem németbarát, hanem békebarát és munkásbarát válasznak kellett lennie. A német szélsőkkel szemben a svájci és a magyarországi párt gyakorolt bizonyos szükséges ellenhatást, aminek nyoma az elfo­gadott határozaton is rajta vau. A magyar küldöttek a felelősség tárgyalásának lehető­sége helyett egy közös, nemzetközi, akció lehe­tőségét akarták az Elfogadott határozaton túl­menő javaslatukkal biztosítani. Javaslatuk gyakorlati, természetű volt és elsősorban a« Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents