Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)

1917-10-13 / 255. szám

2 SitPSZÄV A 1917 olitóbcr 13. ántánt-szocialisták béketörekvéseinek csata­sorba állítását célozta. A konferencia azonban, nem akarta valamennyi ország meghallgatása nélkül valamennyi országot kötelezni közös akcióra és a semlegesek között is (a svájciakat kivéve) bizonyos huzódozás volt észlelhető a nagy kockázat Vállalásától. E sorok írójának monda az egyik svéd: „Nektek könnyű, mért békekormányotok van." Hasonló okon az osz­trákoknak is „könnyű", a legtöbb semleges szakmozgalomnak is „könnyű" lenne azoknak az országoknak proletariátusát béketörekvé­seiben elősegíteni, amelyeknek nincs „békekor­mányuk", Czernin bn cl apes ti beszéde, amely éppen ezeknek a tárgyalásoknak idején érke­zett Bernbe, éppen rokonszenves voltával ter­jesztette azt a hitet, hogy a magyarországi párt semmit sem kockáztatna egy nemzetközi ak­cióban való résztvétellel. Ez a hit lehet helyes vagy téves, az nem rTáltoztat azon a tényen, hogy éppen azokban az országokban lenne na­gyobb szükség a. békéért való cselekvésre, amelyeknek kormányai ugy kerülgetik az igazi hadicélok bevallását, mint a macska a forró kását. Magyarországon sem volt mindig „békekormány", de a magyar példa nem volt elég ismerős a konferencia előtt ahhoz, hogy követésére a magyar javaslat elfogadásával hivja föl a konferencia a nemzetközi, de első­sorban a német ós ántánt-proletariátust A második kérdés, amelyben a magyar és svájci (meg a szavazati joggal nem biró bol­gár) küldöttek elvben a konferencia többségé­vel özemben foglaltak állást, a nemzetközi tit­kárság áthelyezése volt. Ezt a kérdést is az angol provokáció tette élessé. A németek ma­guk is azt vallják, hogy ez a kérdés gyakor­lati természetű és ha valóban nemzetközi kon­gresszus dönt ez ügyben, készséggel járulnak hozzá az áthelyezéshez. De az angol megokolás azt az elhatározást érlelte meg bennük, hogy a mai körülmények között bizalmatlansági in­dítványnak- fogják föl az áthelyezésről szóló javaslatot és egy ilyen irányú határozatnak, amelyet csonka szakszervezeti Internacionálé hoz, nem engedelmeskednek. Ennek a fölfogás­nak enyhítésén a magyarországi küldötteknek kellett fáradozniok, hiszen őket senki nem vá­dolhatja, mint esetleg a semlegeseket, angol­barátsággal. Nehogy azonban az ántánt-orszá­gokban félremagyarázzák azt az álláspontot, amely az áthelyezést amúgy is csak ideiglene­sen, a háború tartamára és a nemzetközi érint­kezés háborn-okozta. nehézségeinek leküzdé­sére kívánta a német szaktanács becsületes munkájának őszinte honorálásával, — a ma­gyar csoport végül is megszavazta az áthelye­zést megtagadó javaslatot. A magyar álláspont mindkét esetben erős hatással volt, ha ez a hatás nem is a .szava­zásban nyilvánult meg. Legfontosabb kíván­sága a magyar delegációnak: a nemzetközi kongresszus gondolatának stockholmi mintára való ébrentartása elfogadtatásra talált és hi, ez a találkozás sikerül, akkor az álláspont tel­jese® fog érvényesülni a béke szent érdekében. (be) A békemozgalom hírei * MstguSth beszéde. — Vád a német .&©»»« mány ellen. — íisqziith as amnexlévól. Asquith volt angol miniszterelnök megint beszélt, de sok ujat nem mondott. Válaszolt Kühlmannak a napokban mondott beszédére a szemére vetette a német kormánynak, hogy szavaiban nem lehet megbízni, mert minden ki­jelentése kétfélekép magyarázható, de ugyan­ezt cselekedte Asquith is, ahogy az annexió fogalmáról beszéli Nemcsak Elszász - Lotha­ringia visszafoglalását nem tartja annexiónak, de Szerbia és Románia természetes határait emlegette, amihez joguk van ós ebbe azután szintén belemagyarázható annyi annexió, amennyit csak éppen akarnak. Érdekes azon­ban, hogy Olaszország „igényeiről" nem emlé­kezett meg. Az olaszok nem valami nagy örömmel fogják fogadni a beszédet. Asquith azután megtette a már sablonos kijelentést, hogy Németországot Anglia nein akarja meg­semmisíteni. ßscjjwülLOs műgjjraö teessEéíí a BsEtd5séÍOtes ,!ffi(. (London, október 12.) A Reuter-ügynökség jelenti, hogy Asquith volt miniszterelnök teg­nap este Liverpoolban beszédet mondott a hadicélokról. Asquith többek között ezeket mondotta: Lacdsbcn elmondott beszédemben két mon­datban foglaltam össze mindazt, amit hadi­célunknak tartok: 1. Hogy ezt a háborút a béké­ért folytatjuk, 2. hogy a háború a háború ellen folyik. A második célt természetesen nem ér­hetjük el adig, amíg az elsőt el nem értük. Az első azonban az ellenségeskedés megszüntetése és a szerződés aláírása esak átmeneti és ideig­lenes állomás lesz, ha nem gondoskodunk meg­felelő és tartós biztosítékokról a háború kiuju­lásának lehetősége ellen. Az uj kancellár hiva­talba lépésekor a birodalmi gyűlés egy össze­foltozott formulában állapodott meg. Én azt, mondtam akkor, kétségbe vonom, hogy a német kancellár, vagy bárki más is tisztában lenne vele, vűt jelent a valóságban ez a békéhatáro­zat. Ezt a szeptikus fölfogást az események igazolták, mivel a vémet pártok azóta azon vi­tatkoznak, hogyan, kell ezt a határozatot ma­gyarázni. Nenr vonom kétségbe, hogy Német­ország valóban nagyon kívánja a békét. Amennyiben Ausztriái és Magyarországot il­leti, teljesen biztos is vagyok benne. Az illeté­tékes tényezők, amellyel nekünk számolnunk kell, nem a német közvélemény, vagy a német parlament, hanem a német kormány. így" gon­dolkozik aa is? Valóban őszintén kivánja,-e a békét? A világos kérdésekre eddig csak azt fe­lelték, hogy egyetlen összefüggő egészről van szó, ezért nem szabad elhamarkodott vagy rész­ietekbe menő.nyilatkozatokat tenni. Homcdyos­ságban hagynak bennünket és azt kívánják tő­lünk, hooy letegyük a fegyvert, anélkül, hogy más elégtételt vnsry biztosítékot érezhetnénk, mint hogy a reménység, a bizalom és az elné­zés hármas erényét gyakorolhatjuk. Senki sem állit,ja. hogy a felek egyike szá­mára helves vagv célszerű volna, hogy ultimá­tumot állítson föl részletes és pontos klauzu­lákkal és alklauzu Iákkal, amelyet szó-szerint, betű szerint, fejezetenkint és mondatonkint.^ a béke előfeltételeként el kellene fogadni. Sok dolog van, amelyet szükségképen esak egy ké­sőbbi időpontban kell maid megtárgyalni. De mi mindkét vezető célunkban, a valódi béke létesítéséhez és a jövőbeli háború hatásos elke­rtiléséhéz népi jutunk közelebb, ha nem va­gyunk elhat irozyai hogv azokat az utakat, és eszközökét érvényesítsük, amelyek által főcél­jaink elérhető!?. Asquith ezután rátért a területi kérdésnek nyugaton és keleten való szabályozására és föl­vetette azt a kérdést, hosrv ezek közül melyek jelentenek annexiókat iniperíalisztíkus érte­lemben. Ezek közé biztosan nem sorolható Franciaország, Oroszország. Belgium, Szerbia és Románia megszállt területeinek kiürítése, sem azoknak a tartományoknak visszaadása, amelyeket Franciaországtól 1871-ben erőszak­kal elvettek. Itt bele kell mennem — mondotta Asquih -— Kiihlmann 1 államtitkárnak a biro­dalmi gyűlésen mor-dott beszédébe. Azt-mondja Kühlmann, hogy Németország sohasem tehet engedményt az elszász-lotharingiai kérdésben és hogy ezt, a kérdést egyáltalában nem lehet tárgyalni. Elszásvr-Lotharingla tehát nemcsak mint a német győzelem dija, hanem mint Fran­ciaország megalázásának szimbóluma, német kézben maradna. Ebben volt a gyökere és a for­rása a nyugtalanságnak és a veszélyeztetett egyensúlynak és a fegyverkezés versenyének, amely a háborúk c lesrborzasztóbhikára veze­tett. Még e háború történetében is nehéz ot­rombább' vagy átlátszóbb manővert találni, mint az az ügyetlen kísérlet volt, hogy köztünk és francia szövetségeseink közölt egyenetlen­séaet, támasszanak. Kühl mann dr. ugyanis azt mondja nekünk, hogy Elszász-Iiotharinglátó] eltekintve, nincs semmi föltétlen akadálya a békénél;. A szövet­ségesek Belgium esetéhen nemcsak az ország térületének kiüritófét, hanem Belgium politi­kai ós gazdasági függetlenségének teljes és állandó helyreállítását kívánják. Mit hasz­nálna a belga népnek, ha Belgiumot két részre osztva vagy pénzügyi vagy más kötelékek ál­tal az a veszedelem fenyegetné, hogy a német politikával szemben tartós alárendeltségbe jutna. Én nem egyszer fölvetettem azt a kérdést, vájjon Németország hajlandó-e hozzájárulni ahhoz,* hogy Belgiumot valóban helyreállítsák, ami egyike volna a leglényegesebb békefölté­teleknek. Választ azonban nem kaptam. Kiihl­mann dr. Belgium jövője tekintetében válto­zatlanul jellemző hallgatást tanúsított. Hogy Szerbiának és délszláv szomszédainak és füj­rokonáinak és Romániának megadják termé­szetes haláraikat, az nem agresszív cselekedet, hanem ezzel csak megfizetnék azt az adósságot, amelynek kiegyenlítését az igazsásr már rég megkövetelte. Mert nincs rútabb fészke a há­borúnak és indító okainak, mint az egymástól elválasztott elégedetlen nemzetiségek, amelyek ezáltal mesterséges módon el vannak vágva fajrokonaiktól és jogszerű hazájuktól. Én is­mételten kijelentettem és minden felelős ál­lamférfin is kijelentette, hogy sohasem tarto­zott politikámhoz az, hogy Németországot meg­semmisítsük vagy szétdaraboljuk. Mi hábo­rúnkat a porosz militarizmus, az úgynevezett hatalmi politika ellen folytatjuk, ameli- alatt a gyöngéknek nincs joguk. A legrosszabb do­log, ami a világot érhetné, az oly béke volna, amely c-salc foldozó munka, amely oly megál­lapodásokból állana, amelyek magukban rej­tik a jövőbeli nehézségek okait és amely, béke a nemzeteknek csak a föllélegzésre engedne időt, hogy ezután mégegyszer fegyverhez nyúl­janak és pedig ezúttal döntő harcot kezdjenek. Asquith ezután leírta az yperni harctéren szerzett benyomásait, majd ezt mondotta: Még azután is, hogy végignéztem e könyörtelen pusztításokat, elhatározottan ezt mondom: Helyesebbnek tartom, hogy a háború a végle­ges döntésig folytatódjék, mint azt, hogy tökéletlen kompromisszum utján bevégződjék, inert csak egy igazi tartós béke nyújthat, ha nem is kártérít ési, hanem t igazolást a szenvedé­sekért és az' áldozatokért.' Ha oly harcról van szó, jwnely a kitartáson múlik, ugy nem kell elveszítenünk bátorságunkat és reményünket. Csapataink nagy teljesítményeket végezne!?. Az a veszedelem egyáltalában nem fenyeget minket, hogy éhséggel megadásra lehetne minket kényszeríteni. A levegőben is, ugy hiszem, rövidesen végezni fogunk az ellenséges repülőgépek betöréseivel. Az Egyesült Államok 'teljesítményei hónapról - hónapra nagyobbod­nak. Ha mindent tekintetbe veszünk, Orosz­ország időleges megbénulását is, ugy nem lehet kétség aziránt, hogy nemcsak erkölcsi, hanem. materiális túlsúlyt szereztünk ellenségeink fölött. A* áwíáwS w&Casxä* rraiFjg mämSIgj MlEdStt£!< el. (Genf, október 12.) Föltűnést kelt a kleriká­lis „Corriere d'Italia" október 8-i számának az a közlése, hogy az ántántnak a pápához inté­zendő válaszjegyzéke még messzebbmenő lesz, mint amilyen a központi hatalmak válasza volt. A lap szórói-szóra ezt irja föntemlitett cikkében: A világháború befejezéséhez köze­ledik, már látjuk a békét. Megjegyzi a lap, hogy közlése jól értesült helyről való. (Hága, október 12.) A „Manchester Guardian" szerint az angol szakszervezetek képviselői megjelentek Lloyd George előtt és tudtára ad­ták neki, hogy a munkásság körében nagy a nyugtalanság amiatt, hogy az ántánt még min­dig nem válaszolt a pápa békejegyzékére. Lloyd George azt válaszolta, hogy a válasz megfelelő időpontban el fog menni. Francia v&lasa BCttfolmannatk i Prancto­©B-saiís© ttovűZsb harcol- Elssáísxécft, (Bern, október 12.) Kühlmann német külügyi államtitkár Elszász-Lotharingiára vonatkozó nyilatkozatához félhivatalosan sugalmazott egyik francia közlemény megjegyzi, hogy Franciaország közvéleménye egyáltalán nem gondol a visszacsatolás követelésének elejté­sére. Franciaország tovább fog harcolni mind­addig, mig az elszászi kérdésben ki nem erő­szakolja a katonai döntést. Franciaország tel­jes tudatában van annak, hogy szövetségesel azonosítják magukat ezzel az állásponttál. ScmS«f5«s !ap«k KOMmann Siesszcétflér&l. (Kopenkága, október II.) A „Politiken" Írja: A német birodalmi gyűlés keddi ülése olyan gazdag volt izgalmas és korszakalkotó eseményekben, hogy alig lehet valaincny­nylt áttekinteni. Jellemzi', hogy ez eseményekkel szem­ben Kiihlmann nagy beszéde háttérbe szorul. Pedig ez a .beszéd nemcsak külső formájúra nézve volt mesteri, ha­nem egyúttal világtörténelmi esemény is volt, mert ei8­ször fejtotto kl tisztán és vilígosan Németország hivatalos álláspontját Belgiummal és FAsztísz-Lotharingiával szem­ben. Az a kijelentés, hogy Elszász-Lotharingián kivül más akadálya nincs a békének, kétségtelenül Angliának szóló üzenet, amely azt mondja, hogy Németország hajlandó Belgiumot visszaállítani. (Stockholm, októben 12.) Kühlinann német birodalmi államtitkár beszédét nagy figyelemmel tárgyalja a svéd sajtó. Az Elszász-Lotharingiáról szóló kijelentésről meg­jegyzi a „Svenska Dagblad": Ezek a mondatok azt jelen­tik, hogy Németország tBelgiumról és a megszállóit többi területről is hajlandó tárgyalni. Minthogy az államtitkár hangsúlyozta, hogy Elszáss-Lotharingidt nem adhatja vissza Németország, ebben es5ndes célzást lehet találni arra, hogy viszont Belgiumot bizonyos föltételekkel vissza­adná. Bötejsáárt Olasxarszägba». (Lugano, október 12.) A nacionalista sajtó ir a kamarában alakult uj csoportról, amely 45 tagból áll. Ennek a pártalakitásnak az a célja, hogy közeledést hozzon létre a háború­ellenes szocialisták és Gíolitti hívei között A radikális lapok azt mondják, hogy az uj cso­port határozottan Giolitti-párti és Giolitti hí­veinek, a szocialisták és a katolikusok együtt­működésének eredménye.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents