Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)
1917-10-13 / 255. szám
2 ántáni szocialisták béketörekvéseinek csatasorba állítását célozta. A konferencia azonban, nem akarta valamennyi ország meghallgatása nélkül valamennyi országot kötelezni közös akcióra és a semlegesek között is (a svájciakat kivéve) bizonyos húzódozás volt észlelhető a nagy kockázatvállalásától. E sorok írójának monda az egyik svéd: „Nektek könnyű, mert békekormányotok van." Hasonló okon az osztrákoknak is „könnyű", a legtöbb semleges szakmozgalomnak is „könnyű" lenne azoknak az országoknak proletariátusát béketörekvéseiben elősegíteni, amelyeknek nincs „békekormányuk". Czernin budapesti beszéde, amely éppen ezeknek a tárgyalásoknak idején érkezett Bernbe, éppen rokonszenves voltával terjesztette azt a hitet, hogy a magyarországi párt semmit sem kockáztatna egy nemzetközi akcióban való résztvétellel. Ez a hit lehet helyes vagy téves, az nem változtat azon a tényen, hogy éppen azokban az országokban lenne nagyobb szükség a békéért való cselekvésre, amelyeknek kormányai úgy kerülgetik az igazi hadicélok bevallását, mint a macska a forró kását. Magyarországon sem volt mindig „békekormány", de a magyar példa nem volt elég ismerős a konferencia előtt ahhoz, hogy követésére a magyar javaslat elfogadásával hívja föl a konferencia a nemzetközi, de elsősorban a német és antani proletariátust A második kérdés, amelyben a magyar és svájci (meg a szavazati joggal nem bíró bolgár) küldöttek elvben a konferencia többségével szemben foglaltak állást, a nemzetközi titkárság áthelyezése volt. Ezt a kérdést is az angol provokáció tette élessé. A németek maguk is azt vallják, hogy ez a kérdés gyakorlati természetű és ha valóban nemzetközi kongresszus dönt ez ügyben, készséggel járulnak hozzá az áthelyezéshez. De az angol megokolás azt az elhatározást érlelte meg bennük, hogy a mai körülmények között bizalmatlansági indítványnak fogják föl az áthelyezésről szóló javaslatot és egy ilyen irányú határozatnak, amelyet csonka szakszervezeti Internacionálé hoz, nem engedelmeskednek. Ennek a fölfogásnak enyhítésén a magyarországi küldötteknek kellett fáradozniuk, hiszen őket senki nem vádolhatja, mint esetleg a semlegeseket, angolbarátsággal. Nehogy azonban az antant-országokban félremagyarázzák azt az álláspontot, amely az áthelyezést amúgy is csak ideiglenesen, a háború tartamára és a nemzetközi érintkezés háború okozta, nehézségeinek leküzdésére kívánta a német szaktanács becsületes munkájának őszinte honorálásával, s a magyar csoport végül is megszavazta az áthelyezést megtagadó javaslatot. A magyar álláspont mindkét esetben erős hatással volt, ha ez a hatás nem is aszavazásban nyilvánult meg. Legfontosabb kívánsága a magyar delegációnak, a nemzetközi kongresszus gondolatának stockholmi mintára való ébrentartása elfogadtatásra talált és hi, ez a találkozás sikerül, akkor az álláspont teljese® fog érvényesülni a béke szent érdekében. (be) A békemozgalom hírei * Astquith beszéde. — Vád a német .&©»»« mány ellen. — Misqzuth as amnexiével. Asquith volt angol miniszterelnök megint beszélt, de sok újat nem mondott. Válaszolt Kühlmannak a napokban mondott beszédére a szemére vetette a német kormánynak, hogy szavaiban nem lehet megbízni, mert minden kijelentése kétfélekép magyarázható, de ugyanezt cselekedte Asquith is, ahogy az annexió fogalmáról beszélt Nemcsak Elszász - Lotharingia visszafoglalását nem tartja annexiónak, de Szerbia és Románia természetes határait emlegette, amihez joguk van és ebbe azután szintén belemagyarázható annyi annexió, amennyit csak éppen akarnak. Érdekes azonban, hogy Olaszország „igényeiről" nem emlékezett meg. Az olaszok nem valami nagy örömmel fogják fogadni a beszédet. Asquith azután megtette a már sablonos kijelentést, hogy Németországot Anglia nem akarja megsemmisíteni. BscjjwülLOs műgjjraö teesszéíí a BsEtdisérOtes,iffi. (London, október 12.) A Reuter-ügynökség jelenti, hogy Asquith volt miniszterelnök tegnap este Liverpoolban beszédet mondott a hadicélokról. Asquith többek között ezeket mondotta: Landsben elmondott beszédemben két mondatban foglaltam össze mindazt, amit hadicélunknak tartok: 1. Hogy ezt a háborút a békéért folytatjuk, 2. hogy a háború a háború ellen folyik. A második célt természetesen nem érhetjük el adig, amíg az elsőt el nem értük. Az első azonban az ellenségeskedés megszüntetése és a szerződés aláírása csak átmeneti és ideiglenes állomás lesz, ha nem gondoskodunk megfelelő és tartós biztosítékokról a háború kiújulásának lehetősége ellen. Az új kancellár hivatalba lépésekor a birodalmi gyűlés egy összefoltozott formulában állapodott meg. Én azt, mondtam akkor, kétségbe vonom, hogy a német kancellár, vagy bárki más is tisztában lenne vele, mit jelent a valóságban ez a békehatározat. Ezt a szeptikus fölfogást az események igazolták, mivel a német pártok azóta azon vitatkoznak, hogyan, kell ezt a határozatot magyarázni. Nem vonom kétségbe, hogy Németország valóban nagyon kívánja a békét. Amennyiben Ausztriát és Magyarországot illeti, teljesen biztos is vagyok benne. Az illetétékes tényezők, amellyel nekünk számolnunk kell, nem a német közvélemény, vagy a német parlament, hanem a német kormány, így gondolkozik aa is? Valóban őszintén kívánja,-e a békét? A világos kérdésekre eddig csak azt felelték, hogy egyetlen összefüggő egészről van szó, ezért nem szabad elhamarkodott vagy részletekbe menő nyilatkozatokat tenni. Homolyosságban hagynak bennünket és azt kívánják tőlünk, hogy letegyük a fegyvert, anélkül, hogy más elégtételt vaszy biztosítékot érezhetnénk, mint hogy a reménység, a bizalom és az elnézés hármas erényét gyakorolhatjuk. Senki sem állítja, hogy a felek egyike számára helyes vagy célszerű volna, hogy ultimátumot állítson föl részletes és pontos klauzulákkal és alklauzulákkal, amelyet szó szerint, betű szerint, fejezetenként és mondatonként, a béke előfeltételeként el kellene fogadni. Sok dolog van, amelyet szükségképen csak egy későbbi időpontban kell majd megtárgyalni. De mi mindkét vezető célunkban, a valódi béke létesítéséhez és a jövőbeli háború hatásos elkerüléséhez népi jutunk közelebb, ha nem vagyunk elhatározva, hogy azokat az utakat, és eszközöket érvényesítsük, amelyek által fő céljaink elérhető!?. Asquith ezután rátért a területi kérdésnek nyugaton és keleten való szabályozására és fölvetette azt a kérdést, hogzy ezek közül melyek jelentenek annexiókat imperialisztikus értelemben. Ezek közé biztosan nem sorolható Franciaország, Oroszország, Belgium, Szerbia és Románia megszállt területeinek kiürítése, sem azoknak a tartományoknak visszaadása, amelyeket Franciaországtól 1871-ben erőszakkal elvettek. Itt bele kell mennem — mondotta Asquih— Kühlmanni államtitkárnak a birodalmi gyűlésen mondott beszédébe. Azt mondja Kühlmann, hogy Németország sohasem tehet engedményt az elszász-lotharingiai kérdésben és hogy ezt, a kérdést egyáltalában nem lehet tárgyalni. Elszásr-Lotharingia tehát nemcsak mint a német győzelem díja, hanem mint Franciaország megalázásának szimbóluma, német kézben maradna. Ebben volt a gyökere és a forrása a nyugtalanságnak és a veszélyeztetett egyensúlynak és a fegyverkezés versenyének, amely a háborúk leszborzasztóbbikára vezetett. Még e háború történetében is nehéz otrombább vagy átlátszóbb manővert találni, mint az az ügyetlen kísérlet volt, hogy köztünk és francia szövetségeseink között egyenetlenséget, támasszanak. Kühlmann dr. ugyanis azt mondja nekünk, hogy Elszász-Siotharingiától eltekintve, nincs semmi föltétlen akadálya a békénél. A szövetségesek Belgium esetében nemcsak az ország területének kiürítését, hanem Belgium politikai és gazdasági függetlenségének teljes és állandó helyreállítását kívánják. Mit használna a belga népnek, ha Belgiumot két részre osztva vagy pénzügyi vagy más kötelékek által az a veszedelem fenyegetné, hogy a német politikával szemben tartós alárendeltségbe jutna. Én nem egyszer fölvetettem azt a kérdést, vajjon Németország hajlandó-e hozzájárulni ahhoz, hogy Belgiumot valóban helyreállítsák, ami egyike volna a leglényegesebb békeföltételeknek. Választ azonban nem kaptam. Kihlmann dr. Belgium jövője tekintetében változatlanul jellemző hallgatást tanúsított. Hogy Szerbiának és délszláv szomszédainak és fajrokonainak és Romániának megadják természetes határaikat, az nem agresszív cselekedet, hanem ezzel csak megfizetnék azt az adósságot, amelynek kiegyenlítését az igazsási már rég megkövetelte. Mert nincs rútabb fészke a háborúnak és indító okainak, mint az egymástól elválasztott elégedetlen nemzetiségek, amelyek ezáltal mesterséges módon el vannak vágva fajrokonaiktól és jogszerű hazájuktól. Én ismételten kijelentettem és minden felelős államférfin is kijelentette, hogy sohasem tartozott politikámhoz az, hogy Németországot megsemmisítsük vagy szétdaraboljuk. Mi háborúnkat a porosz militarizmus, az úgynevezett hatalmi politika ellen folytatjuk, amely alatt a gyöngéknek nincs joguk. A legrosszabb dolog, ami a világot érhetné, az oly béke volna, amely csak foldozó munka, amely oly megállapodásokból állana, amelyek magukban rejtik a jövőbeli nehézségek okait és amely, béke a nemzeteknek csak a föllélegzésre engedne időt, hogy ezután mégegyszer fegyverhez nyúljanak és pedig ezúttal döntő harcot kezdjenek. Asquith ezután leírta az yperni harctéren szerzett benyomásait, majd ezt mondotta: Még azután is, hogy végignéztem e könyörtelen pusztításokat, elhatározottan ezt mondom: Helyesebbnek tartom, hogy a háború a végleges döntésig folytatódjék, mint azt, hogy tökéletlen kompromisszum útján bevégződjék, mert csak egy igazi tartós béke nyújthat, ha nem is kártérítést, hanem igazolást a szenvedésekért és az áldozatokért." Ha oly harcról van szó, amely a kitartáson múlik, úgy nem kell elveszítenünk bátorságunkat és reményünket. Csapataink nagy teljesítményeket végeznek?. Az a veszedelem egyáltalában nem fenyeget minket, hogy éhséggel megadásra lehetne minket kényszeríteni. A levegőben is, úgy hiszem, rövidesen végezni fogunk az ellenséges repülőgépek betöréseivel. Az Egyesült Államokteljesítményei hónapról - hónapra nagyobbodnak. Ha mindent tekintetbe veszünk, Oroszország időleges megbénulását is, úgy nem lehet kétség aziránt, hogy nemcsak erkölcsi, hanem materiális túlsúlyt szereztünk ellenségeink fölött. A* áwráwS w&Casxä* rraiFjg mämSIgj MlEdStt£!fel. (Genf, október 12.) Föltűnést kelt a klerikális „Corriere d'Italia" október 8-i számának az a közlése, hogy az antantnak a pápához intézendő válaszjegyzéke még messzebbmenő lesz, mint amilyen a központi hatalmak válasza volt. A lap szóról-szóra ezt írja fönt említett cikkében: A világháború befejezéséhez közeledik, már látjuk a békét. Megjegyzi a lap, hogy közlése jól értesült helyről való. (Hága, október 12.) A „Manchester Guardian" szerint az angol szakszervezetek képviselői megjelentek Lloyd George előtt és tudtára adták neki, hogy a munkásság körében nagy a nyugtalanság amiatt, hogy az antant még mindig nem válaszolt a pápa békejegyzékére. Lloyd George azt válaszolta, hogy a válasz megfelelő időpontban el fog menni. Francia válasa Bettfolmannatk i Prancto©B-saiís© ttovásb harcol- Elssárs Bécrt, (Bern, október 12.) Kühlmann német külügyi államtitkár Elszász-Lotharingiára vonatkozó nyilatkozatához félhivatalosan sugalmazott egyik francia közlemény megjegyzi, hogy Franciaország közvéleménye egyáltalán nem gondol a visszacsatolás követelésének elejtésére. Franciaország tovább fog harcolni mindaddig, míg az elszászi kérdésben ki nem erőszakolja a katonai döntést. Franciaország teljes tudatában van annak, hogy szövetségesei azonosítják magukat ezzel az állásponttal. ScmSQ 15-s lapok KOMmann Siesszcétfjéről. (Kopenhága, október II.) A „Politiken" Írja: A német birodalmi gyűlés keddi ülése olyan gazdag volt izgalmas és korszakalkotó eseményekben, hogy alig lehet valamenynyit áttekinteni. Jellemzi, hogy ez eseményekkel szemben Kihlmann nagy beszéde háttérbe szorul. Pedig ez abeszéd nemcsak külső formájúra nézve volt mesteri, hanem egyúttal világtörténelmi esemény is volt, mert először fejtette ki tisztán és világosan Németország hivatalos álláspontját Belgiummal és Fesztísz-Lotharingiával szemben. Az a kijelentés, hogy Elszász-Lotharingián kívül más akadálya nincs a békének, kétségtelenül Angliának szóló üzenet, amely azt mondja, hogy Németország hajlandó Belgiumot visszaállítani. (Stockholm, október 12.) Kühlmann német birodalmi államtitkár beszédét nagy figyelemmel tárgyalja a svéd sajtó. Az Elszász-Lotharingiáról szóló kijelentésről megjegyzi a „Svenska Dagblad": Ezek a mondatok azt jelentik, hogy NémetországBelgiumról és a megszállóit többi területről is hajlandó tárgyalni. Minthogy az államtitkár hangsúlyozta, hogy Elszáss-Lotharingiát nem adhatja vissza Németország, ebben csendes célzást lehet találni arra, hogy viszont Belgiumot bizonyos feltételekkel visszaadná. Bétels párt Olaszországban. (Lugano, október 12.) A nacionalista sajtó ír a kamarában alakult új csoportról, amely 45 tagból áll. Ennek a pártalakításnak az a célja, hogy közeledést hozzon létre a háborúellenes szocialisták és Giolitti hívei között A radikális lapok azt mondják, hogy az új csoport határozottan Giolitti-párti és Giolitti híveinek, a szocialisták és a katolikusok együttműködésének eredménye. StPSZAVA 1917 október 13.