Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-09 / 197. szám
2 Mik a „keresztény" urak törekvései? A legfőbb az, hogy megtartsák gazdasági kisváltsógaarcát Az egyházi és a világi nagybirtok reszket: a világháború iszonyúságain keresztülment proletárok, akik testükkel védték a magántulajdont — a mások magántulajdonát! — nem akarnak többé éhes-rongyos rabszolgái maradni a nagybirtoknak, hanem annak jövedelmét maguknak és a köznek, az áramnak követelik. Ez elől nincs kitérés! Hát ha már így van a dolog, ha már muszáj a néptől eltulajdonított földet visszaadni a népnek, olyan árat akarnak érte kapni, hogy a föld robotosai — megváltozott formában bár — tovább is az ő jobbágyaik maradjanak, tovább is ő érettük izzadjanak; a püspökökért és grófokért, a nagybankokért és (mivel ezeket eean lehet kikapcsolni) a nagyzsidókért Immár a nagypapok, grófok, nagybankok és nagyzsidók hajlandók a föld egy részét a népnek átengedni, mivelhogy muszáj, de igen nagy pénzeket, nehéz váltságokat akarnak érte kapni. És ha azután az így szerzett pénzekkel — „legyünk modernek!" jelszóval — az ipari és kereskedelmi kapitalizmus vizeire eveznek majd át, hogy részvények révén kapják meg az uzsorakamatokat, akkor ott is olyan munkásosztály álljon rendelkezésükre, amelyet kedvük szerint kiizsákmányolhatnak. Ez a törekvés húzódik meg a „keresztény" jelszó mögött! Mivel a politikai demokrácia elkerülhetetlen, mivel a magas egyházi és világi urak kénytelenek beletörődni az általános,egyenlő, titkos választójogba, amely ellen mindig ádáz megátalkodottsággal— börtönnel, szuronnyal és golyóval is! — küzdöttek: hát úgy akarnak a bajon segíteni, hogy a jogokhoz jutó tömeget megtévesztik, osztályhelyzetének és osztályérdekeinek fölismerése iránt vakká teszik és a maguk érdekeinek szolgájává sorozzák be... Erre való a „keresztény" jelszó! A gondolkodó proletárnak azonban tudnia kell, hogy a politikai hatalom veszedelemben levő gazdasági és kulturális javak megvédésére, új gazdasági és kulturális javak megszerzésére való. Hát veszedelemben van-e a vallás, főképen a keresztény vallás? Mindenki tudja, hogy nincs és erről ma már szó sem lehet. Mindenki szabadon élhet hite szerint és veszedelem legföljebb csak a vallás főbérlőinek és haszonélvezőinek a túlzott anyagi érdekeit fenyegeti, így ttehát semmi ok sincs a vallás, pláne a kereszténység védelme céljából való szervezkedésre. Ellenben igenis szervezkednünk kell hiányzó gazdasági és kulturális javak kihívására. Tisztességes élelem és lakás és ruházat és egészség és kultúra kell •a munkásosztálynak. Mindezt csak úgy bztosíthatjuk magunknak, ha egyesült erővel küzdünk azok ellen, akik mindig nagyon szűken mérték nekünk ezeket a javakat és a maguk jószántából ezután sem fogják testvériesebben mérni. A keresztény és a zsidó kapitalisták egyenlő buzgalommal zsákmányolták ki eddig a keresztény és a zsidó proletárokat. Nem fognak másképen cselekedni ezután sem és nagyon együgyű az a munkás, akit vallási jelszavakkal a szenvedő testvérei ellen lehet harcba vinni. A proletárokat a közös gazdasági érdek Vaslánca fűzi szoros egységbe. Ezért az érdekért kell folytatni a politikai harcot. Munkában és harcban együtt kell lennünk, imádkozni menjen kiki ahová akar. Az ántánt nem tárgyal Friedrichékkal, bár ezek már szokésszerűvé tették, hogy bizonyos időközökben kiíratják valamelyik osztrák lapba és ennek nyomán budapesti lapjaikba, hogy az ántánt elismerte őket és várja követeiket. Megtörtént, hogy egy ilyen befelé szánt hazugság kifelé is hatott és nyugateurópai lapokba l® eljutott, maga után vonva a következő két cáfolatot: Párisi távirat jelenti. Az Havas ügynökség jelentése szerint több lap közleményével szemben megállapítható, hogy Magyarországgal ez idő szerint semmiféle tárgyalás nincs folyamatban. A legfelsőbb tanács eddig még nem is foglalkozott a magyarok Párisba való meghívásával, hogy átadják nekik a békefeltételeket. -- Rómából táviratozzák! Párisból jelentik, hogy azok a hírek, amelyek szerint a legfelsőbb tanács a magyar kormánnyal a béke dolgában tárgyalásokba készül bocsátkozni, minden alapot nélkülöznek. 1 Fehér terror nincsen. Végre kaptak Friedrichék olyan hivatalos okmányt is, amelyet kitehetnek az ablakba, mert megállapítja, hogy fehér terror nincsen és hogy a fehér hadseregbeli tiszturak valamennyien kifogástalanul viselkedtek. Zsidóellenes „agitáció" folyt ugyan sok helyen, de csak annyi az egész. Mindez előtt a hivatalos megállapítás előtt meghajolunk. Alaposságában kételkedni nem merünk. De — bocsánatot kérünk — nem vagyunk benne egészen biztosak, vajjon ugyanezt az álláspontot akceptálni tudja-e, például (hogy közönséges prolikról ne beszéljünk) Tószegi Freundné vagy Gráznerné, vagy az öreg Hamburgerné. És akceptálni fogják-e a Kaposváron meg egyebütt politikaiokokból, birói eljárás nélkül kivégzettek hozzátartozói? Meg fognak-e vigasztalódni a szerencsétlen özvegyek? Föltámadnak-e aggapák és anyák legyilkolt támaszai, éhség és pusztulás martalékává lett árvák kenyérkeresői? Ezt a csudát is meg tudja-e vajon tenni az a hivatalos hatalom és tekintély, amely meg tudta szüntetni a fehér terrort... viszszamenően? bátorkodunk egy szerény kérdést intézni Horovitz Náthán úrhoz, az Egyesült Államok érdemes ezredeséhez. Az ezredes úr hivatalosan tudtára adja a világnak a következőket: „Személyesen beszéltem a Magyar Nemzeti Hadsereg számos tisztjével és azt találtam, hogy mindnyájan a hazafiasság és legmesszebbmenő kötelességtudás és igazságosság érzelmeitől vannak áthatva.". Távol áll mitőlünk, Hogy az ezredes úr egyetlen szavának vagy csak egyetlen betűjének a hitelességét kétségbe merjük vonni.. Az ezredes úr számos tiszttel beszélt, tehát bizonyos, hogy úgy van. Azon,ban kérdjük teljes tisztelettel: hány volt az a „számos": harminc? ötvenháromszáz? vagy mind a kétezer vagy hány? És kérdjük továbbá: közöttük volt-e például Salm főhadnagy úr, aki bizonyára hazafias és igazságos cselekményeit azzal a saját fantáziájából merített ténnyel okolta meg, hogy csak boszút áll az apja és testvére meggyilkolásáért? Köztük volt-e Bibó hadnagy úr, aki még nemrég Szántó Béla népbiztos személye körül teljesített hűséges soffőri szolgálatot? Köztük volt-e a hősi cselekedetei révén nem annyira a világháború folyamán, mint inkább mostanában országos hírességre lendült Prónay százados úr? Köztük voltak-e mindazok a tiszt urak, akiket a Népszava és más lapok tárgyilagos tudósításai név szerint megemlítettek? Tiszteletteljel tudomásul vesszük azt is, hogy a „Magyar Nemzeti Hadsereg" tisztjei, akikkel az ezredes úr beszélt, „mindnyájan a hazafiasság és legmesszebbmenő kötelességtudás és igazságosság érzelmeitől vannak átiatva". De — legyen szabad még ezt az egyet megkérdeznünk —: hogyan győződött meg az ezredes úr, aránylag oly rövid idő alatt, az illető tiszt urak érzelmeiről, az illető tiszt urak cselekedeteiből vagy csak szavaiból? Végül bátorkodunk még a föltétlenül jóhiszemű ,ezredes úrnak elárulni, hogy milyen szokás járja nálunk, sok helyen az iskolai vizsgákon: a tanító úr főképen a kitűnő gyerekeket felelteti, a gyönge tanulókhoz pedig előre beszarkázott kérdése,ket vitéz és a jóhiszemű vendég odavan az elragadtatástól, hogy milyen nagyszerű iskola ez. Amerikában az ilyesmi bizonyára nem szokott megtörténni, a teljesen jóhiszemű amerikai vendégnek tehát még sokkal könnyebben imponálhat a ravasz magyar tanító bácsi, mint az idevalósinak. 1919 október 9. * & # A balti tartományod kiürítése. * Az ántánt újabb blokáddal fenyegeti meg Németországot — A német csapatok hazaözönlenek. A „Neue Freie Presse"-nek táviratozzák Berlinből. A legfelsőbb tanács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vette a német kormány válaszát az ántántnak a balti tartományok kiürítéséről szóló jegyzékre. A tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit, mert ellentétben vannak az antánthoz érkezett jelentésekkel. Foch tábornagy, aki jelen volt az ülésen, megbízást kapott hogy szerdára dolgozza ki a németeknek küldendő választ Már a meghatalmazásokat is kiállították arra az esetre, ha Németország nem teljesítené az ántánt követelését. A kilátásba helyezett intézkedéseket azonnal végrehajtja az ántánt elsősorban pedig megszünteti Németországnak élelmiszerrel való ellátását. A Kurlandban levő német csapatok kiáltványt bocsátottak ki, amely szerint lelkiismeretük parancsára a kormány rendeletével szemtan is továbbra is kitartanak a bolsevista fronton, hogy a haza határait megvédjék attól a kimondhatatlan nyomorúságtól, amit a bolsevista hordáknak betörése jelentene a német népre. Ehhez a WolS-ügynökség a következő megjegyzést fűzi: A balti szabad csapatnak ezt a kiáltványát még a kormánynak nyilatkozata és a birodalmi hadügyminiszternek a balti tartományok kiürítésére vonatkozó utolsó döntő parancsa előtt bocsátották ki. Meg kell még várni, várjon a lűszerszállításnak, élelmezésnek és realdilzetésnek teljes megszüntetése nem fogja-e megváltoztatni a német csapatok fölfogását Ha még északkeletről katonailag jelentkező bolsevista, veszedelem fenyegeti Németországot akkor a birodalom határain kell kivédeni és nem idegen földön, ahol német szabad csapatokat ellenségnek tekintik. De még a bolsevista csapatok feltartóztatásánál is nagyobb kötelesség a blokád újbóli elrendelésének megakadályozása és a blokád halálos biztonsággal bekövetkezik, ha a német szabadcsapatok a német kormány parancsának nem engedelmeskednek. A kormánynak a balti tartományokban levő német csapatokhoz intézett felhívása nem maradt eredménytelen. A csapatszállítmányok állandóan özönlenek vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azonban, hogy a vezéreknek sikerülni fog ezeket is meggyőzni hazatérésük szükségességéről és arról, hoy amúgy is lehetetlen lenne a balti tartományokban megmanadniosok , Zavargások Portugáliában és Spanyolországban. Az „Havai”-ügynökség jelenti madridi lapok nyomán, hogy Portugáliában újabb forradalmi zavargások vannak, amelyeket 68 szervezett munkás bírój üldözés© idézett elő. Egy gyűlés után nagyobb számú szervezett munkás a fogház épületéhez vonult és meg akarta ostromolni. A zavargókat szétkergették. A rendőrség megparancsolta, hogy abban a városrészben, ahol ezek az események történtek, minden üzletet zárjanak be. A lapok jelentése szerint Lisszabonban vasutassztrájk tört ki. A barcelonai zavargás tovább tart s mosti már az 1400 embernyi megerősítésen kívül, újabb megerősítést kellett küldeni: 1100 gyalogost és 200 lovast A várost is terroristáktól még nem tudták megtisztítani, akik ellen most a legerélyeseb eszközökkel fognak föllépni. A délszlávok meg akarják szállni Klagenfurtot. Bécsi lapok értesülése szerint a délszlávok ismét készülődnek Klagenfurt megszállására. Ezt az intézkedést azzal okolják meg, hogy a délszláv államnak kézizálogot kell szereznie Fiuméért. Klagenfurtot csak akkor ürítik ki ismét ha az olaszok határozottan lemondanak Fiuméról. Új választások Franciaországban. Párisi lapok jelentése szerint a kormány törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé az új választásokról. A javaslat november 16-ára tűzi ki a választásokat A köztársaság elnökét megválasztó nemzetgyűlés 1320 február 2-án ül össze. A kínai katonák összerabolják a zsoldjukat Kína nem bírja a hadsereg költségeit, amelyek 240 millió dollárt tesznek ki. A katonák már nem kapnak zsoldot és ellátást és ezért rabolnak. A kormány most a háború alatt meggazdagodott katonai kormányzókkal akarja a katonák zsoldját kifizettetni.