Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-09 / 197. szám

2 Mik a „keresztény" urak törekvései? A legfőbb az, hogy megtartsák gazdasági ki­sváltsógaarcát Az egyházi és a világi nagy­birtok reszket: a világháború iszonyúságain keresztülment proletárok, akik testükkel véd­ték a magántulajdont — a mások magán­tulajdonát! — nem akarnak többé éhes-ron­gyos rabszolgái maradni a nagybirtoknak, hanem annak jövedelmét maguknak és a köznek, az áramnak követelik. Ez elől nincs kitérés! Hát ha már így van a dolog, ha már muszáj a néptől eltulajdonított földet vissza­adni a népnek, olyan árat akarnak érte kapni, hogy a föld robotosai — megváltozott formában bár — tovább is az ő jobbágyaik maradjanak, tovább is ő érettük izzadjanak; a püspökökért és grófokért, a nagybankokért és (mivel ezeket eean lehet kikapcsolni) a nagyzsidókért Immár a nagypapok, grófok, nagybankok és nagyzsidók hajlandók a föld egy részét a népnek átengedni, mivelhogy muszáj, de igen nagy pénzeket, nehéz vált­ságokat akarnak érte kapni. És ha azután az így szerzett pénzekkel — „legyünk moder­nek!" jelszóval — az ipari és kereskedelmi kapitalizmus vizeire eveznek majd át, hogy részvények révén kapják meg az­ uzsora­kamatokat, akkor ott is olyan munkásosztály álljon rendelkezésükre, amelyet kedvük sze­rint kiizsákmányolhatnak. Ez a törekvés hú­zódik meg a „keresztény" jelszó mögött! Mivel a politikai demokrácia elkerül­hetetlen, mivel a magas egyházi és világi urak kénytelenek beletörődni az­­ általános,­­egyenlő, titkos választójogba, amely ellen mindig ádáz megátalkodottsággal­­— börtön­nel, szuronnyal és golyóval is! — küzdöttek: hát úgy a­karnak a bajon segíteni, hogy a jo­gokhoz jutó tömeget megtévesztik, osztály­helyzetének és osztályérdekeinek fölismerése iránt vakká teszik és a maguk érdekeinek szolgájává sorozzák be... Erre való a „ke­resztény" jelszó! A gondolkodó proletárnak azonban tud­nia kell, hogy a politikai hatalom veszede­lemben levő gazdasági és kulturális javak megvédésére, új gazdasági és kulturális ja­vak megszerzésére való. Hát veszedelemben van-e a vallás, főképen a keresztény val­lás? Mindenki tudja, hogy nincs és erről ma már szó sem lehet. Mindenki szabadon élhet hite szerint és veszedelem legföljebb csak a vallás főbérlőinek és haszonélvezői­nek a túlzott anyagi érdekeit fenyegeti, így ttehát semmi ok sincs a vallás, pláne a ke­reszténység védelme céljából való szervez­kedésre. Ellenben igenis szervezkednünk kell hiányzó gazdasági és kulturális javak ki­hívására. Tisztességes élelem és lakás és ruházat és egészség és kultúra kell •a mun­kásosztálynak. Mindezt csak úgy bztosít­hatjuk magunknak, ha egyesült erővel küz­dünk azok ellen, akik mindig nagyon szű­ken mérték nekünk ezeket a javakat és a maguk jószántából ezután sem fogják testvériesebben mérni. A keresztény és a zsidó kapitalisták egyenlő buzgalommal zsákmányolták ki eddig a keresztény és a zsidó proletárokat. Nem fognak másképen cselekedni ezután sem és nagyon együgyű az a munkás, akit vallási jelszavakkal a szenvedő testvérei ellen lehet harcba vinni. A proletárokat a közös gazdasági érdek Vaslánca fűzi szoros egységbe. Ezért az ér­­dekért kell folytatni a politikai harcot. Munkában és harcban együtt kell lennünk, imádkozni menjen kiki ahová akar. Az ántánt nem tárgyal Friedrichékkal, bár ezek már szokésszerűvé tették, hogy bizonyos időközökben kiíratják valamelyik osztrák lapba és ennek nyomán budapesti lapjaikba, hogy az ántánt elismerte őket és várja köve­teiket. Megtörtént, hogy­ egy ilyen befelé szánt hazugság kifelé is hatott és nyugat­európai lapokba l® eljutott, maga után vonva a következő két cáfolatot: Párisi távirat je­lenti. Az Havas­ ügynökség jelentése szerint több lap közleményével szemben megállapít­ható, hogy Magyarországgal ez idő szerint semmiféle tárgyalás nincs folyamatban. A legfelsőbb tanács eddig még nem is foglalko­zott a magyarok Párisba való meghívásával, hogy átadják nekik a békefeltételeket. -- Ró­mából táviratozzák! Párisból jelentik, hogy azok a hírek, amelyek szerint a legfelsőbb ta­­­nács a magyar kormánnyal a béke dolgában tárgyalásokba készül bocsátkozni, minden ala­pot nélkülöznek. 1 Fehér terror nincsen. Végre kaptak Friedrichék olyan hivata­los okmányt­ is, amelyet kitehetnek az ab­lakba, mert megállapítja, hogy fehér terror nincsen és hogy a fehér hadseregbeli tiszt­urak valamennyien kifogástalanul visel­kedtek. Zsidóellenes „agitáció" folyt ugyan sok helyen, de csak annyi az egész. Mind­ez előtt a hivatalos megállapítás előtt meghajolunk. Alaposságában kétel­kedni nem merünk. De — bocsánatot ké­rünk — nem vagyunk benne egészen biz­tosak, vajjon ugyanezt az álláspontot ak­ceptálni tudja-e, például (hogy közönséges prolikról ne beszéljünk) Tószegi Freund­né vagy Gráznerné, vagy az öreg Ham­bur­gerné. És akceptálni fogják-e a Kaposvá­ron meg egyebütt politikai­­okokból, birói eljárás nélkül kivégzettek hozzátartozói? Meg fognak-e vigasztalódni a szerencsétlen özvegyek? Föltámadnak-e agg­apák és anyák legyilkolt támaszai, éhség és pusztu­lás martalékává lett árvák kenyérkeresői? Ezt a csudát is meg tudja-e va­jon tenni az a hivatalos hatalom és tekintély, amely meg tudta szüntetni­ a fehér terrort... visz­szamenően? bátorkodunk egy szerény kérdést intézni Horovitz Náthán úrhoz, az Egyesült Álla­mok érdemes ezredeséhez. Az ezredes úr hivatalosan tudtára adja a világnak­ a következőket: „Személyesen beszéltem a Magyar Nemzeti Hadsereg számos tisztjével és azt találtam, hogy mindnyájan a haza­fiasság és legmesszebbmenő kötelesség­tudás és igazságosság érzelmeitől vannak áthatva."­­. Távol áll mitőlünk, Hogy az ezredes úr egyetlen szavának vagy csak egyetlen be­tűjének a hitelességét kétségbe merjük vonni.. Az ezredes úr számos tiszttel be­szélt, tehát bizonyos, hogy úgy van. Azon­,­ban kérdjük teljes tisztelettel: hány volt az a „számos": harminc? ötven­­három­száz? vagy mind a kétezer vagy hány? És kérdjük továbbá: közöttük volt-e például Salm főhadnagy úr, aki bizonyára haza­fias és igazságos cselekményeit azzal a sa­ját fantáziájából merített ténnyel okolta meg, hogy csak boszút áll az apja és test­vére meggyilkolásáért? Köztük volt-e Bibó hadnagy úr, aki még nemrég Szántó Béla népbiztos személye körül teljesített hűsé­ges soffőri szolgálatot? Köztük volt-e a hősi cselekedetei révén nem annyira a vi­lágháború folyamán, mint inkább mosta­nában országos hírességre lendült Prónay százados úr? Köztük voltak-e mindazok a tiszt urak, akiket a Népszava és más la­pok tárgyilagos tudósításai név szerint megemlítettek? Tiszteletteljel tudomásul vesszük azt is, hogy a „Magyar Nemzeti Hadsereg" tiszt­jei, akikkel az ezredes úr beszélt, „mind­nyájan a hazafiasság és legmesszebbmenő kötelességtudás és igazságosság érzelmeitől vannak áti­atva". De — legyen szabad még ezt az egyet megkérdeznünk —: hogyan győződött meg az ezredes úr, aránylag oly rövid idő alatt­, az illető tiszt urak érzelmei­ről, az illető tiszt urak cselekedeteiből vagy csak szavaiból? Végül bátorkodunk még a föltétlenül jó­hiszemű ,ezredes úrnak elárulni, hogy milyen szokás járja nálunk, sok helyen az iskolai vizsgákon: a tanító úr főképen a kitűnő gyerekeket felelteti, a gyönge ta­nulókhoz pedig előre beszarkázott kérdése­,­ket vitéz és a jóhiszemű vendég odavan az elragadtatástól, hogy milyen nagyszerű iskola ez. Amerikában az ilyesmi bizonyára nem szokott megtörténni, a teljesen jó­hiszemű amerikai vendégnek tehát még sokkal könnyebben imponálhat a ravasz magyar tanító bácsi, mint az idevalósinak. 1919 október 9. * & #­­ A balti tartományod kiürítése. * Az ántánt újabb blokáddal fenyegeti meg Né­metországot — A német csapatok hazaözön­lenek. A „Neue Freie Presse"-nek táviratozzák Ber­linből. A legfelsőbb tanács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vette a német kormány válaszát az ántántnak a balti tartományok ki­ürítéséről szóló jegyzékre. A tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit, mert ellen­tétben vannak az antánthoz érkezett jelentések­kel. Foch tábornagy, aki jelen volt az ülésen, megbízást kapott hogy szerdára dolgozza ki a németeknek küldendő választ Már a meghatal­mazásokat is kiállították arra az esetre, ha Né­metország nem teljesítené az ántánt követelé­sét. A kilátásba helyezett intézkedéseket azon­nal végrehajtja az ántánt elsősorban pedig megszünteti Németországnak élelmiszerrel való ellátását. A Kurland­ban levő német csapatok kiált­ványt bocsátottak ki, amely szerint lelkiismere­tük parancsára a kormány rendeletével szem­tan is továbbra is kitartanak a bolsevista fronton, hogy a haza határait megvédjék attól a kimondhatatlan nyomorúságtól, amit a bol­sevista hordáknak betörése jelentene a német népre. Ehhez a WolS-ü­gynökség a következő meg­jegyzést fűzi: A balti szabad csapatnak ezt a kiáltványát még a­ kormánynak nyilatkozata és a birodalmi hadügyminiszternek a balti tar­tományok kiürítésére vonatkozó utolsó döntő parancsa előtt bocsátották ki. Meg kell még várni, várjon a l­űszerszállításnak, élelmezés­nek és realdilzetésnek teljes megszüntetése nem fogj­a-e megváltoztatni a német csapatok fölfogását Ha még északkeletről katonailag jelentkező bolsevista, veszedelem fenyegeti Né­metországot akkor a birodalom határain kell kivédeni és nem idegen földön, ahol német sza­bad csapatokat ellenségnek tekintik. De még a bolsevista csapatok feltartóztatásánál is na­gyobb kötelesség a blokád újbóli elrendelésé­nek megakadályozása és­­ a blokád halálos biztonsággal bekövetkezik, ha a német szabad­csapatok a német kormány parancsának nem engedelmeskednek. A kormánynak a balti tartományokban levő ném­­et csap­atokhoz intézett felhívása nem ma­radt eredménytelen. A csapatszállítmányok állandóan özönlenek­ vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azonban, hogy a vezéreknek sikerülni fog eze­ket is meggyőzni hazatérésük szükségességéről és arról, ho­­y amúgy is lehetetlen lenne a balti tartományokban megm­ana­dniosok , Zavargások Portugáliában és Spanyolország­ban. Az „Havai”-ü­gynökség jelenti madridi la­pok nyomán, hogy Portugáliában újabb forra­dalmi zavargások vannak, amelyeket 68 szerve­zett munkás bírój üldözés© idézett elő. Egy gyű­lés után nagyobb számú szervezett munkás a fogház épületéhez vonult és meg akarta ostro­molni.­­ A zavargókat szétkergették. A rendőrség megparancsolta, hogy abban a vá­rosrészben, ahol ezek az események történtek, minden üzletet zárjanak be. A lapok jelentése szerint Lisszabonban vasutassztrájk tört ki. A barcelonai zavargás tovább tart s mosti már az 1400 embernyi megerősítésen kívül, újabb megerősítést kellett küldeni: 1100 gyalo­gost és 200 lovast A várost is terroristáktól még nem tudták megtisztítani, akik ellen most a legerélyese­­b eszközökkel fognak föllépni. A délszlávok meg akarják szállni Klagen­­­furtot. Bécsi lapok értesülése szerint a dél­szlávok ismét készülődnek Klagenfurt meg­szállására. Ezt az intézkedést azzal okolják meg, hogy a délszláv államnak kézizálogot kell szereznie Fiuméért. Klagenfurtot csak akkor ürítik ki ismét ha az olaszok határozot­tan lemondanak Fiuméról. Új választások Franciaországban. Párisi la­pok jelentése szerint a kormány törvényjavas­latot terjesztett a kamara elé az új­ választá­sokról. A javaslat november 16-ára tűzi ki a választásokat A köztársaság elnökét megvá­lasztó nemzetgyűlés 1320 február 2-án ül össze. A kínai katonák összerabolják a zsoldjukat Kína nem bírja a hadsereg költségeit, amelyek 240 millió dollárt tesznek ki. A katonák már nem kapnak zsoldot és ellátást és ezért rabol­nak. A kormány most a háború alatt meggaz­dagodott katonai kormányzókkal akarja a­ katonák zsoldját kifizettetni.

Next