Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-09 / 197. szám
1919 október 9. If . FSZAVA 5 Stég, nig líiSsaSísgatás nélkifil aScasztaroafc a federals. — CseztsiáSeS a románeSc kivonulésa után. Tul a Dunán — mondják — megszűnt már a zsidóüldözés. Az özvegyek és az apátlan árvák azonban, akiket a zsidóüldözésmentes fehér terror kenyérkeresőiktől fosztott meg, másként vélekednek a dunántuli állapotokról. Kezdhetjük Bali Mihály szűkebb hazájával, Faddal Augusztus végén csapott itt le a fehér terror. Ekkor jelentek meg fehér tisztek Erdős Márkus kereskedő lakásán s elhurcolták azzal, hogy Tolnára viszik kihallgatásra. Erdős azonban nem juthatott Tolnára, mert másnap már az odavezető országúton találták meg holttestét, amelyen több bajonettszúrástól eredő seb volt. Ugyanekkor Weinberger Mór bádogoshoz is két katona toppant be és őt is kihallgatás végett hurcolták magukkal. A Tolnára vezető országúton három nap múlva láthatták az árokba nyakig betemetett holttestét. Még kegyetlenebbül bántak el Bloch Mór 24 éves mészárossal, akit Fadd környékén gyilkoltak meg. Fejét teljesen levágták a törzséről. Mindezek sem kommunisták, semörös katonák, de még csak vörös őrök sem voltak. A somogy megyei Böhönyén október elsejére virradó éjjel garázdálkodtak a fehérek. Körülbelül hatszázan lepték el a községet és nyomban kidoboltatták, hogy minden zsidó férfi vonuljon a vásártérre. Pontosan tizenhét zsidó férfi lakott a községben, akik teljes ártatlanságuk tudatában eleget tettek a fehérek parancsának. Amikor mindannyian együtt voltak, a fehéreik nekük eeték, earabeortielmül ütötték -verték őket, majd kihallgatás és valaszás mellőzésével egyszerűen megkezdték az akasztást. Schwartz Mórt és ennek Béla nevű fiát, Krauszki Ignácot, Steiner Sándort, Kohn Jenőt és Stein Izidort fölakasztották már, amikor egy emberségesebb érzésű fehér százados odasúgta a többinek, hogy akit tud, meneküljön az éj sötétjében. Ring Ignác ottani lakosnak sikerült is a boraalmai lakóhelyéről elmenekülni. Arról azonban, hogy a többi fejjel mit történt, semmi hirsiem különösent hangsúlyozni kell, hogy ennek a községnek lakossága a legteljesebb egyetértésben élt mindig a zsidó vallású lakossággal, ismerték a bolsevizmus alatt tanúsított magatartásukat és még a fehérek bevonulása előtt megnyugtatták a falu valamennyi lakosát, hogy ne féljenek, garantálják vagyon- és személybiztonságukat. Ki is vonultak a zsidók összefogdosásának hírére a vásártérre, de a vérszomjas fehér terror tiltakozásuk ellenére is irgalmatlanul akasztatott. A román megszállás megszűnésének baljóslatú perspektívája is világosan előreveti már árnyékát. Példa rá a komárom megyei Kisbéren e hónap 6-án történt fosztogatás. A román megszálló csapatok a zsidó böjt estéjén, október 4-én hagyták el a községet. Kisbér intelligenciája, amely a proletárdiktatúra minden nyomorúságát a zsidó lakosságon akarta megbeszülni, még a román megszállás alatt bejelentés nélküli gyűlést tartott. A románok ezért többet elfogtak közülük. Természetesen az intelligencia ezt is a zsidóknak tulajdonította. Amikor már a községtől távol érezték a románokat, egyszerre megjött a falu népének bátorsága és az ott több mint negyven év óta lakó, tehetősebb zsidó lakosságra vetették magukat. Kohn Lipót kereskedőnek lakását a bútorokkal együtt kifosztották és elrabolták 33.000 koronáját. Róna Manó rövidámkereskedőhöz az ablakon át törtek be és nemcsak teljes árukészletét, hanem még ágyneműit, ruháit és cipőit is elvitték. Itt a kassza tartalma sértetlen maradt, mert Róna nem volt otthon, kulcsok hiányában pedig a kisbéri banditáknak még nincsen elegendő gyakorlatuk a kasszafúrásban. Kovács Samut mindenéből kifosztották és korából kedd délig mulattak. Eislitzer Mór és Fia bőrkereskedő cég üzletéből pillanatok alatt eltüntettek minden árut és elvitték a kassza tartalmát, 7000 koronát. A csendőrség természetesen semmit sem tett a fosztogatás megakadályozására. Csak akkor, amikor már minden elrabolható holmit elloptak, szólalt meg a kisbíró dobja, aki közhírré tette, hogy az elrabolt árukat és pénzt ki-ki vigye a községházára, mert különben házkutatásokat fognak tartani. A betörések tettesei közül azonban senkit sem tartóztattak le. íme, így fest a fejlettebb magyar kultúra, amikor már távol érzi a román megszálló csapatok megtorlásának lehetőségét. Megalakult a nemzeti demokrata polgári párt A nemzeti szabadelvű párt kedden délután Zsolnai Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Ugron Gábor előterjesztése alapján kimondotta a demokrata párttal való egyesülést. _ Szakadás a német független szocialisták és a kommunisták között. A nagyberlini munkástanács keddi ülésén a független szociáldemokraták és a kommunisták között komoly konfliktus keletkezett abban a kérdésben, vájjon a szakszervezeteket a kommunizmus értelmében vett forradalmi harci szervezetekké alakítsák-e át vagy hogy azok a jövő gazdasági alakulás szervei gyanánt maradjanak-e meg. A függetlenek indítványának elfogadása után, amely a kommunisták kívánságainak nem felelt meg, ezek kivonultak a teremből, miután képviselőjük kijelentette, hogy a függetlenek és kommunisták között föltétlenül szakításnak kell bekövetkeznie, ha ezt a határozatot nem hatálytalanítják. A „Mittagsjournal" jelenti: A független szocialisták és a kommunisták között szakadásra került a dolog. A végső okot a szakszervezetekről való vita szolgáltatta, amely kedden folyt le a munkástanács egyik gyűlésén. A kommunisták a szakszervezetek felrobbantását követelték, a függetlenek pedig ragaszkodtak a szakszervezetekhez és azokat csak befolyásuk alá akarták juttatni. A kommunisták erre kijelentették, hogy további együttműködés nem lehetséges és eltávoztak a teremből. Ezzel valóra vált a szakadás, amelyet a függetlenek többsége már rég óhajtott, mert a pártot a kommunistákkal való együttműködés a radikális munkásság körében is kompromittálta. Andrássy a régi képviselőház összehívása ellen. Andriássy Gyula grófot, aki most vidéken van, egy újságíró megkérdezte, helyesnek tartja-e a régi képviselőház összehívásának tervét. Andrássy a következőleg válaszolt: — Nem. Azzal érvelnek mellette, hogy a jogfolytonosságot biztosítja. Jogfolytonosságot csak oly választási törvény biztosíthat, amit a király szentesít. Király nélkül formai jogfolytonosság nincs. Csak a nemzeti szuverenitás, minden jog forrása, teremthet új jogi alapot Féljogfolytonosság, törvényesség szempontjából értéktelen és gyakorlati szempontból sem hiszem, hogy a régi politikai irány föltámasztása a hozzá kapcsolt emlékekkel együtt hasznos lenne. Főleg veszedelmes előtérbe állítani egy olyan szervet amely, ha egyszer aktiváltatik, sokkal többet pretentálhat magának, mint amit azok szántak nekik, akik életre hívták. Azt hiszem, hogy káros befolyást gyakorolhatna, mert izgatná a munkásságot hogy ez a parlament megint a nemzet nevében akar beszélni, amelynek összeállításából a munkásság ki volt zárva. Rubinek Gyula Kecskeméten lép föl. Ma délelőtt a földmivelésügyi minisztériumban a kecskeméti egyesült kisgazda és földmives párt küldöttsége kereste föl Rubinek Gyula földmivelésügyi minisztert, hogy a párt megbizásából részére a képviselői mandátumot fölissdja SínaMnak már az ilyen minisztereket jelölő küldöttségeket Ezeket ugyanis nem szokták kiküldeni, hanem meg szokták hívni. Ennél sokkal érdekesebb, hogy Rubinek, aki exponált híve a nagybirtokpolitikának, nem a grófi és papi nagybirtokok mellett beszélt, amikor a,iefelieget elfogadta, hanem a belterjes g&3-k menyt dicsőítette, aminek Magyarországon tudvalevően a Pubinek részéről hőn támogatott nagybirtok állja útját. Ahogy mi Rubineket és nagyúri híveinek szívósságát iskiírrjük, a Veszettek a kisbirtok és belterjes gazdálkotást ötesszik, elmondóik pedig a nagybirtokot fogják továbbra is szolgálni. Tűzre vetik a aipsiavit. ® foierGSEEéEssF sz'-Zu EiswétsEév®a QäecjefiäE« ai Ssszies gscSgári Ssgsolteatt« — Mesäd® SP®3-tiffisiés. A Népszava üldözését egyre vadabb tempóban folytatják a terror fölesküdött lovagjai. E bátor fiúk valóságos sportot űznek azzal, hogy a Népszavát bármely állomáson elcsípjék és a tűz lobogó lángjai közé vessék. A Népszavában útnak indított gondolattól sokkal jobban félnek, mint a tűztől. A mai postánkból szedünk ki néhányat, hogy megörökítsük a Friedrich-korszak sajtószabadságának jellemzésére. Nagykanizsára semmiféle ellenzéki lapot nem engednek be. Az ellenzéki lapoktól nyilván okuk van félni, mert a nagykanizsai közönséget arra kényszerítik, hogy kormánypárti lapokat olvasson. A kormánypárti lapok bizonyára megkedveltetik a Friedrich-kormányt Nagykanizsa közönségével is. Pápán a Népszava elleni gyűlölet tombol, a Budapestről érkező utasokat az állomáson megmotozzák és, akinél budapesti ellenzéki lapokat találnak, attól azt elkobozzák és akinél Népszavát találnak, azt megverik. Simontornyán az előfizetőknek nem kézbesítik a lapot, a lapokat a postán összeszedik és elégetik. Simontornyán nyilván tilos lapot olvasni. Siófokon, Tapolcán nincs veszedelmesebb bűn, mint a Népszava olvasása, ele szorgalmasan elégetik az összes polgári lapokat, a keresztény sajtó kivételével. Ugyaníigy járnak el Sopron, Komárom, Sárospatak, Bonyhád, Zalaegerszeg, Kaposvár és Újdombóvár terrorlovagjai. Legfőbb hivatásuknak tekintik a Népszava üldözését és ahol csak egy példányhoz hozzájutnak, azt kíméletlenül tűzre vetik. A vasúton érkező lapokat a vasútállomásnál kidobálják és összegyűjtve tűzre vetik. A postán érkező, lapokat a postahivatalnál gyűjtik össze és ugyancsak elégetik. Ilyenformán Friedrich Magyarországában tűzre vetik a gondolatot, mint ahogy tűzre vetették Giordano Brúnót, aki ugyancsak a gondolat harcosa volt. Mondanunk sem kell, hogy vad üldözésükkel nem érik el a kívánt célt, mert Magyarország öntudatos munkássága megtanulta már, hogy minél jobban üldözik a Népszavát, annál jobban mellé kell állania. A munkásság már megtalálta azt a gondolatot, amelyet tettekben kell kifejezésre juttatnia. „Munkások! Üldözik a Népszavát! — álljatok a Népszava mellét" Csak azért is ! Tusar belpolitikai helyzetünkről és a királyság veszedelméről beszélt a „Pester, Lloyd" egyik munkatársa előtt tett nyilatkozatában. A beszélgetés során Tusar elvtárs a csehszlovák köztársaság nemzetiségi kisebbségeire vonatkozólag kijelentette, hogy az ő kormánya többség és kisebbség közt csupán számtani tekintetben ismer különbséget egyébként a kisebbséghez tartozók is egyenlősogú tagjai a köztársaságnak. A magyarországi politikai helyzetről és a Magyarországhoz való viszonyról így nyilatkozott: " A legutóbbi fordulattal meg vagyunk elégedve, mert a történtek után a monarchia visszaállítására irányuló kísérletek elintézetteknek tekinthetők. Egy fölújított magyar királyság nem csupán anakronizmus lett volna, hanem fenyegető veszedelem is Középeurópa egész demokratikus és köztársasági irányú fejlődésére, a mi államunkat pedig folytonos éberségre kényszerítette volna, bárha szigorúan ki is tartottunk volna azon elvünk mellett, hogy tartózkodunk Magyarország beli ügyeibe való beavatkozástól. A monarchia visszaállítása hosszú időre kárára lett volna a Magyarországgal való jószomszédi viszonynak, amelyre pedig őszintén törekszünk. Az új, demokrata Magyarországgal oly sok közös szükségletünk, oly sok párhuzamos érdekünk van, hogy önmagától adódik egy közgazdasági kölcsönösség, amely jóakarattal bizonyára sokkal egészségesebb viszonyhoz, vezet majd, mint aminek kifejlődtek azelőtt, a dualizmus természetellenes korszakában a Lajthán Innen és tuli részek közt. Minthogy ez után hosszú ideig minden erőnket államaink gazdasági regenerálására kell fordítanunk, önmagától ki fog fejlődni a bizalom légköre, amely esetről-esetre szabad, kívülről nem befolyásolt megállapodáshoz fog vezetni. Mindenesetre föntartás és hátsó gondolat nélkül kívánjuk Magyarország belső helyzetének megszilárdulását.