Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-09 / 197. szám

1919 október 9. If . FS­Z­AVA 5 Stég, ni­g líiSsaSísgatás nélkifil aScasztaroafc a federals. — CseztsiáSeS a románeSc kivonulésa után. Tul a Dunán — mondják — megszűnt már a zsidóüldözés. Az özvegyek és az apátlan árvák azonban, akiket a zsidóüldözésmentes fehér terror kenyérkereső­i­k­től fosztott meg, másként vélekednek a dunántuli állapotok­ról. Kezdhetjük Bali Mihály szűkebb hazá­jával, Faddal Augusztus végén csapott itt le a fehér terror. Ekkor jelentek meg fehér tisztek Erdős Márkus kereskedő lakásán s elhurcol­ták azzal, hogy Tolnára viszik kihallgatásra. Erdős azonban nem juthatott Tolnára, mert másnap már az odavezető országúton talál­ták meg holttestét, amelyen több bajonett­szúrástól eredő seb volt. Ugyanekkor Wein­berger Mór bádogoshoz is két katona toppant be és őt is kihallgatás végett hurcolták ma­gukkal. A Tolnára vezető országúton három nap múlva láthatták az árokba nyakig be­temetett holttestét. Még kegyetlenebbül bán­tak el Bloch Mór 24 éves mészárossal, akit Fadd környékén gyilkoltak meg. Fejét telje­sen levágták a törzséről. Mindezek sem kom­munisták, sem­­­örös katonák, de még csak vörös őrök sem voltak. A somogy megyei Böhönyén október elsejére virradó éjjel garázdálkod­tak a fehérek. Körülbelül hatszázan lepték el a községet és nyomban kidoboltattá­k, hogy minden zsidó férfi vonuljon a vásártérre. Pontosa­n tizenhét zsidó férfi lakott a község­ben, akik teljes ártatlanságuk tudatában ele­get tettek a fehérek parancsának. Amikor mindannyian együtt volta­k, a fehéreik nekük eeték, earabeortielmül ütötték -verték őket, majd kihallgatás és valaszás mellőzésével egysze­rűen megkezdték az akasztást. Schwartz Mórt és ennek Béla ne­vű fiát, Krauszki Ig­nácot, Steiner Sándort, Kohn Jenőt és Stein Izidort fölakasztották már, amikor egy em­berségesebb érzésű fehér százados odasúgta a többinek, hogy a­kit tud, meneküljön az éj sötétjében. Ring Ignác ottani lakosnak sike­rült is a boraalmai lakóhelyéről elmenekülni. Arról azonban, hogy a többi fejjel mit történt, semmi hir­siem különösent hangsúlyozni kell, hogy ennek a községnek lakossága a legteljesebb egyet­értésben élt mindig a zsidó vallású lakosság­gal, ismerték a bolsevizmus alatt tanúsított magatartásukat és még a fehérek bevonu­lása előtt megnyugtatták a falu valamennyi lakosát, hogy ne féljenek, garantálják va­gyon- és személybiztonságukat. Ki is vonul­tak a zsidók összefogdosásának hírére a vá­sártérre, de a vérszomjas fehér terror tilta­kozásuk ellenére is irgalmatlanul akasztatott. A román megszállás megszűnésének bal­jóslatú perspektívája is világosan előreveti már árnyékát. Példa rá a komárom megyei Kisbéren e hónap 6-án történt fosztogatás. A román megszálló csapatok a zsidó böjt estéjén, ok­tóber 4-én hagyták el a községet. Kisbér intelligenciája, amely a proletárdiktatúra minden nyomorúságát a zsidó lakosságon akarta megbeszülni, még a román megszál­lás alatt bejelentés nélküli gyűlést tartott. A románok ezért többet elfogtak közülük. Természetesen az intelligencia ezt is a zsi­dóknak tulajdonította. Amikor már a községtől távol érezték a­ románokat, egyszerre megjött a falu népé­nek bátorsága és az ott több mint negyven év óta lakó, tehetősebb zsidó lakosságra ve­tették magukat. Kohn Lipót kereskedőnek lakását a bútorokkal együtt kifosztották és elrabolták 33.000 koronáját. Róna Manó rö­vidámkereskedőhöz az ablakon­ át törtek be és nemcsak teljes árukészletét, hanem még ágyneműit, ruháit és cipőit is elvitték. Itt a kassza tartalma sértetlen maradt, mert Róna nem volt otthon, kulcsok hiányában pedig a kisbéri banditáknak még nincsen elegendő gyakorlatuk a kasszafúrásban. Ko­vács Samut mindenéből kifosztották és ko­rából kedd délig mulattak. Eislitzer Mór és Fia bőrkereskedő cég üzletéből pillanatok alatt eltüntettek minden árut és elvitték a kassza tartalmát, 7000 koronát. A csendőrség természetese­n semmit sem tett a fosztogatás megakadályozására. Csak akkor, amikor már minden elrabolható holmit elloptak, szólalt meg a kisbíró dobja, aki közhírré tette, hogy az elrabolt árukat és pénzt ki-ki vigye a községházára, mert különben házku­tatásokat fognak tartani. A betörések tet­tesei közül azonban senkit sem tartóztat­tak le. íme, így fest a fejlettebb magyar kul­túra, amikor már távol érzi a román meg­szálló csapatok megtorlásának lehetőségét. Megalakult a nemzeti demokrata polgári párt A nemzeti szabadelvű párt kedden dél­után Zsolnai Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Ugron Gábor előterjesztése alapján kimondotta a demokrata párttal való egyesü­lést. _ Szakadás a német független szocialisták és a kommunisták között. A nagyberlini munkás­tanács keddi ülésén a független szociáldemo­kraták és a kommunisták között komoly konfliktus keletkezett abban a kérdésben, váj­jon a szakszervezeteket a kommunizmus értel­mében vett forradalmi harci szervezetekké alakítsák-e át vagy hogy azok a­ jövő gazda­sági alakulás szervei gyanánt maradjanak-e meg. A függetlenek indítványának elfogadása után, amely a kommunisták kívánságainak nem felelt meg, ezek kivonultak a teremből, miután képviselőjük kijelentette, hogy a füg­getlenek és kommunisták között föltétlenül szakításnak kell bekövetkeznie, ha ezt a hatá­rozatot nem hatálytalanítják. A „Mittags­journal" jelenti: A független szocialisták és a kommunisták között szakadásra került a do­log. A végső okot a szakszervezetekről való vita szolgáltatta, amely kedden folyt le a munkástanács egyik gyűlésén. A kommunisták a szakszervezetek felrobbantását követelték, a függetlenek pedig ragaszkodtak a szakszer­vezetekhez és azokat csak befolyásuk alá akarták juttatni. A kommunisták erre kije­lentették, hogy további együttműködés nem lehetséges és eltávoztak a teremből. Ezzel valóra vált a szakadás, amelyet a függetlenek többsége már rég óhajtott, mert a pártot a kommunistákkal való együttműködés a radi­kális munkásság körében is kompromittálta. Andrássy a régi képviselőház összehívása ellen. Andriássy Gyula grófot, aki most vid­é­ken van, egy újságíró megkérdezte, helyesnek tartja-e a régi képviselőház összehívásának tervét. Andrássy a következőleg válaszolt: — Nem. Azzal érvelnek mellette, hogy a jog­folytonosságot biztosítja. Jogfolytonosságot csak oly választási törv­é­ny biztosíthat, amit a király szentesít. Király nélkül formai jogfoly­tonosság nincs. Csak a nemzeti szuverenitás, minden jog forrása, teremthet új jogi alapot Féljogfolytonosság, törvényesség szempontjá­ból értéktelen és gyakorlati szem­pontból sem hiszem, hogy a régi politikai irány föltámasz­tása a hozzá kapcsolt emlékekkel együtt hasz­nos lenne. Főleg veszedelmes előtérbe állítani egy olyan szervet amely, ha egyszer akti­vál­tatik, sokkal többet pretentálhat magának, mint amit azok szántak nekik, akik életre hív­ták. Azt hiszem, hogy káros befolyást gyako­rolhatna, mert izgatná a munkásságot hogy ez a parlament megint a nemzet nevében akar beszélni, amelynek összeállításából a munkás­ság ki volt zárva. Rubinek Gyula Kecskeméten lép föl. Ma d­él­előtt a földmivelésügyi minisztériumban a kecskeméti egyesült kisgazda és földmives párt küldöttsége kereste föl Rubinek Gyula föld­mi­velésügyi minisztert, hogy a párt megbizá­sából részére a ké­pviselői mandátumot föl­is­sdja SínaMnak már az ilyen minisztereket jelölő küldöttségeket Ezeket ugyanis nem s­zokták kiküldeni, hanem meg szokták hívni. Ennél sokkal érdekesebb, hogy Rubinek, aki exponált híve a nagybirtokpolitikán­ak, nem a grófi és papi nagybirtokok mellett beszélt, amikor a,­iefelieget elfogadta, hanem a belter­jes g&3-k men­yt dicsőítette, aminek Magyar­országon tudvalevően a Pubinek részéről hőn támogatott nagybirtok állja útját. Ahogy mi Rubineket és nagyúri híveinek szívósságát is­kiírrjük, a Veszettek a kisbirtok és belterjes gaz­dálkotást ö­tesszik, elmondóik pedig a nagybir­tokot fogják továbbra is szolgálni. Tűzre vetik a aipsiavit. ® foierGSEEéEssF sz'-Zu EiswétsEév®a QäecjefiäE« ai Ssszies gscSgári Ssgsolteatt« — Mesäd® SP®3-tiffisiés. A Népszava üldözését egyre vadabb tempó­ban folytatják a terror fölesküdött lovagjai. E bátor fiúk valóságos sportot űznek azzal, hogy a Népszavát bármely állomáson el­csípjék és a tűz lobogó lángjai közé vessék. A Népszavában útnak indított gondolattól sokkal jobban félnek, mint a tűztől. A mai postánkból szedünk ki néhányat, hogy meg­örökítsük a Friedrich-korszak sajtószabad­ságának jellemzésére. Nagykanizsára semmi­féle ellenzéki lapot nem engednek be. Az ellenzéki lapoktól nyilván okuk van félni, mert a nagykanizsai közönséget arra kény­szerítik, hogy kormánypárti lapokat olvas­son. A kormánypárti lapok bizonyára meg­kedveltetik a Friedrich-kormányt Nagy­kanizsa közönségével is. Pápán a Népszava elleni gyűlölet tombol, a Budapestről érkező utasokat az állomáson megmotozzák és, aki­nél budapesti ellenzéki lapokat találnak, attól azt elkobozzák és akinél Népszavát találnak, azt megverik. Simontornyán az előfizetőknek­­ nem kézbesítik a lapot, a lapokat a postán összeszedik és elégetik. Simontornyán nyil­ván tilos lapot olvasni. Siófokon, Tapolcán nincs veszedelmesebb bűn, mint a Népszava olvasása, ele szorgalmasan elégetik az összes polgári lapokat, a keresztény sajtó kivételé­vel. Ugyaníigy járnak el Sopron, Komárom, Sárospatak, Bonyhád, Zalaegerszeg, Kapos­vár és Új­dombóvár terrorlovagjai. Legfőbb hivatásuknak tekintik a Népszava üldözését és ahol csak egy példányhoz hozzájutnak, azt kíméletlenül tűzre vetik. A vasúton ér­kező lapokat a vasútállomásnál kidobálják és összegyűjtve tű­zre vetik. A postán érkező, lapokat a postahivatalnál gyűjtik össze és ugyancsak elégetik. Ilyenformán Friedrich Magyarországában tűzre vetik a gondolatot, mint ahogy tűzre vetették Giordano Brúnót, aki ugyancsak a gondolat harcosa volt. Mondanunk sem kell, hogy vad üldözésükkel nem érik el a kívánt célt, mert Magyarország öntudatos munkás­sága megtanulta már, hogy minél jobban üldözik a Népszavát, annál jobban mellé kell állania. A munkásság már megtalálta azt a gondolatot, amelyet tettekben kell kifeje­zésre juttatnia. „Munkások! Üldözik a Nép­szavát! — álljatok a Népszava mellét" Csak azért is­ ! Tusar belpolitikai helyzetünkről és a király­ság veszedelméről beszélt a „Pester, Lloyd" egyik munkatársa előtt tett nyilatkozatában. A beszélgetés során Tusar elvtárs a cseh­szlovák köztársaság nemzetiségi kisebbségeire vonatkozólag kijelentette, hogy az ő­­ kor­mánya többség és kisebbség közt csupán számtani tekintetben ismer különbséget egyébként a kisebbséghez tartozók is egyenlő­sogú tagjai a köztársaságnak. A magyarországi politikai helyzetről és a Magyarországhoz való viszonyról így nyilatkozott: " A legutóbbi fordulattal meg vagyunk elé­gedve, mert a történtek után a monarchia visszaállítására irány­uló kísérletek elintézet­teknek tekinthetők. Egy fölújított magyar ki­rályság nem csupán anakronizmus lett volna, hanem fenyegető veszedelem is Középeurópa egész demokratikus és köztársasági irányú fejlődésére, a mi államunkat pedig folytonos éberségre kényszerítette volna, bárha szigo­rúan ki is tartottunk volna azon elvünk mel­lett, hogy tartózkodunk Magyarország beli ügyeibe való beavatkozástól. A monarchia visszaállítása hosszú időre kárára lett volna a Magyarországgal való jószomszédi viszony­nak, amelyre pedig őszintén törekszünk. Az új, demokrata Magyarországgal oly sok közös szükségletünk, oly sok párhuzamos érdekünk van, hogy önmagától adódik egy közgazdasági kölcsönösség, amely jóakarattal bizonyára sokkal egészségesebb viszonyhoz, vezet majd, mint aminek kifejlődtek azelőtt, a dualizmus természetellenes korszakában a Lajthán Innen és tuli részek közt. Minthogy ez után hosszú­ ideig minden erőnket államaink gazdasági re­generálására kell fordítanunk, önmagától ki fog fejlődni a bizalom légköre, amely eset­ről-esetre szabad, kívülről nem befolyásolt megállapodáshoz fog vezetni. Mindenesetre föntartás és hátsó gondolat nélkül kívánjuk Magyarország belső helyzetének megszilárdu­lását.

Next