Népszava, 1919. december (47. évfolyam, 243–267. sz.)
1919-12-03 / 244. szám
s 81-én délután tértem vissza, mert telefonáltak nekem Mátyásföldre, hogy jöjjek be Pestre és vállaljam el a hadügyminisztert, tárcát. Bejöttem és a minisztériumban Szurmay fogadott, aki szörnyen aggódott Lukachich sorsáért Arra kért engem, hogy mentsem meg Lukachichot. Én fölkértem Furó Géza bácskai földbirtokos barátomat, hogy szerezzen valahonnan civilruhát és ennek segélyével szöktesse meg Lukachichot. Egy órával későbbem rohannak hozzám a hadügyminisztériumba azzal a szörnyű hírrel, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Emlékszem pontosan, hogy a hit hallatára így fakadtam ki: Jaj, szegény ember! Ha én ezt sejtettem volna, megmenthettem volna őt is! Kár, hogy nem hallottam erről az ügyről! Ezt a kijelentésemet Bökény Zoltán miniszteri tanácsos és még számos jelenlevő úr hallotta. A szembesítés. — A szembesülés igy folyt le: Amikor behozták Hüttnert a vizsgálóbíró szobájába, kijelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt Elmondotta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallomását, mondja meg az igazat Kijelentette Hüttner, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetben, a háborúban idegi sokkot kapott és a legjobb akarat mellett sim tud visszaemlékezni az eseményekre. Én fölszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert hogy mondjon meg egész bátran mindent habozás és kimenet nélkül, amit velem kapcsolatban a Tiszaféle ügyben tud. Erre Hüttner így felelt: Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich István is ott volt a pártban, amikor kért kijelentéseket tett ölésről vagy gyilkosságról sokasem hallottam a pártban beszélni. Ezután háromszor vagy talán négyszer is az ablak elé hivtam Hüttnert mert ott világosabb volt és fölszólítottam, nézzen meg jól. Hüttner állhatatosan azt mondotta: Nem ismer. Erre aztán rárivalltam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után'az államügyész indítványt tett "a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz dr. Ulain Ferenc, a Tisza-család képviselője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismételjük meg az eddig történt egész eljárást Újból faggatni kezdtük Hüttnert hogy mondjon el. mindent Hüttner megismtelte korábbi nyilatkozatait amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt a kijelentést sehol senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszéléseim részt vett volna. Jegysérz látott egy dohányzó szobában a KárolyiTántikör helyiségeiben és ebben a szobáiban, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen, tiltakozni kezdett az ellen, hogy a én személyemet be akarják vonni ennek az áldatlan ügynek a keretébe. A kihallgatás végén kértem és követeltem a vizsgálóbírótól, hogy személyemet ebben az ügyben a legkíméletlenebb szigorúsággal kezeljék. Ezen ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot követelem. Nem tűrök semmiféle eltussolást A vizsgálóbíró engedélyével Usain átnézte a fölvett jegyzőkönyvet azt fölolvasták, sőt egyes részeit ismételten fölolvasták és annyi bizonyos, hogy Hüttner vallomásában semmiféle komoly momentum nemtalálható. NÉPSZAVA 1919 december 3. Cserny József és társai busipőrének főtárgyalása. * Aetárgyalás nyolcadik napja. — Batefestés* a Hadarász-lgezet. — Letárgyalták a Szigety ügyet is. Kedden, a főtárgyalás nyolcadik napján befejezték a Madarász-ügyet, majd rátértek Szigety Gusztáv meggyilkolásának ügyére. Ebben az ügyben az államügyészség Csomor Gábort gyilkosság és rablás címén azzal vádolja, hogy két szökésben levő társa felbujtására Szigety Gusztáv kereskedőt Veszprémből a Balaton partjára vitte, ott megölte és a nála levő 12.000 koronát magához vette. Az elnök reggel kiemckor nyitotta meg a főtárgyalást Bevezetik a Madarász-ügy václottait Az első tanú Bándy László politikai nyomozó, aki az elnök kérdésére kijelenti, hogy csak annyi utasítást kaptak hogy mindenütt, ahol világosságot látnak, oltsák el. Kávér megfenyegette őt, hogy le fogja lőni, ha a nemzeti hadsereg bevonul Budapestre. Hlavanek Márton házmester elmondja, hogy Küvér folyton szitkozódott és Madarásztól revolverét csak furfanggal tudta elszedni. Becsületszavára megfogadta, hogy megvédi Madarászt ha a revolvert előadja. Madarász erre a fiókba nyúlt. Küvér rögtön megváltozott és pofomvágta. A liftben a pofonok megismétlődtek és a ház előtt meggyilkolták Madarászt Elnök: Részeg volt Küvér? A tanú: Nem. A szembesítésnél Küvér tagad. Wahl Gyula, abban a lakásban lakik, amelyben Madarásznak volt egy rekvirált szobája, elmondja, hogy júmius 24-én toeresssel 11 óra előtt Csöngettek ajtaján. A házmester kiséretében két vörösőr és egy civil ként bebocsáttatást. Azt állították, hogy világosságot látták az ablakban. Végigkutatták az egész lakást Fegyvert kerestek. Wahlék hálószobáját csak egy tapétaajtó választotta el Madarász szobájától. Wiahl a hálószobából hallotta, amint Madarászt arculütötték és az ugyancsak a hálószobában lévő Küvér, amikor Madarász lassan öltözködött bekiáltott a Madarász mellett álló két vörös katonának: „Szarjátok le!" Másnap délután beállatott Gerbitz János vörös katona, összecsomagoltatta Madarász holmiját lehozatta az orvosnövendékkoffereit a padlásról és mindent elszállított Rosenfeld Ármin, amikor június 24-én hazafelé ment a Váci utcán, segélykiáltásokra sietett az Eskü-út 6. számú ház elé, ahová éppen akikor érkezett, amikor Löbl a roham késétdöfte egy földöm heverő emberbe Madarász akkor még élt Látta Rosenfeld azt is, hogy Max hozott egy vastailicskát arra föltették a leszúrt embert aki még mindig élt és Max, valamint Polánszky, egy bőrkabátos terrorista intézkedésére az Erzsébet-hídra tolták a kordét A hidom Max lehúzta Madarász nadrágját. Cipő már nem volt a sebesült lábán. Rosenfeld könyörgött engedték kórházba szállítani a szerencsétlen embert, de a bőrkabátos revolverrel fenyegette meg. Madarászt ezután bedobták a Dunába. Csuta János katona lövés zajára ment a gyilkosság színhelyéra Madarász könyörgött: „Kegyelem, kegyelem! Emberek, kegyelmezzenek meg nekem!" A válasz ennyi volt: „Tiszt voltál, gazember!" A katona még azt állítja hogy egy Maxhoz hasonló ember még egyszer beleszólt Madarászba Max tagad és azt hiszi, hogy ezt a szúrást Alexandrovics tehette. Komlós Zoltánná Madarász családi viszonyairól adott fölvilágosítást Köller Ottó bűnügyi nyomozó előadja, miképen nyomozott a kommün alatt a gyilkosság ügyében. Úgy tudja, hogy Löblt ezért letartóztatták. Elnök: Löbl, letartóztatták magát? Löbl: Istem.A föállamügyész: Igen, valami lopásért! Az elnök: A gyilkosság senkinek sem fájt Korvin keminyen legyintett a kezével: „Hagyjanak békéiben ilyen csekélységgel." _ Két lényegtelen vallomás után Weisz Árpád, Guzy János és Dögei Imre terroristákat hallgatták ki, akik nem tudtak lényegeset mondani. Azután az elnök kiadta a parancsot: — Vezessék be Korvin Ottót! Korvin halkan kezd beszélni. Nekem akkor hamisan jelentették a történteket. Azt hittem, hogy a Mária Valéria utcáiban gyilkolták meg Madarászt. Később tudtam meg, hogy a meggyilkolt Berend volt. Az elnök, Klébem, nyoma van annak, hogy maga ilyen kijelentést tett: „Mit alkalmatlankodnak nekem ilyen csekélységgel!" Korvin: Én ezt nem mondtam. Az elnök átnézi az iratokat majd kijelentette: Igaza van. Ezt a kijelentést más ügyben tette meg! Löbl még szemébe mondotta Korvinnak hogy jelen volt amikor Lukács kiadta neki a parancsot hogy kíméletlenül gyilkoljanak. Ezután áttértek a Szigety-ügy tárgyalására A tárgyalást Csomor Gábor kihallgatásával kezdik meg, aki az elnök kérdésére kijelenti, hogy a gyilkosságban bűnösnek érzi magát de a rablásban nem. Elmondja ezután, hogy Siófokról behozták Szigethy kereskedőt is. Amikor a vörös őrségre átvitték, a nála levő körülbelül 11—12.000 koronát is elvették. — Mikor én kivégeztem — mondja Csomor —, a pénz már nem volt nála — Ki adta a parancsot magának eme a kivégzésre? — Perwamger terrorista adta. Mikor Balatonkenesét elhagytuk, a kocsis hátrakötözte a kezét Szigethynek... — De maga parancsolta! — Igen, én mondtam neki. Amikor a partra érkeztünk és bementünk a vízbe, akkor Szigethy arra kért hogyha már nincs mentség, végezzék vele, hogy ne kínlódjon. — Persze, mert már követ rakott a nyakára. Na és...? v — Akkor kétszer rálőttem, többször nem mertem lőni, elővettem a rohamkésemet és beleszúrtam ... ,, — Tizenkétszer nyomta bele, — mondja az elnök — na és mit csinált azután. Levágta a fülét. — Nem egészen, csak egy darabot a füléből mert kellett bizonyítéknak. Elmondta azután, hogy amikor Korvin Ottóval közölték a dolgot, indulatosan ezt mondta: — Ugyan hagyjanak békét az ilyen csekélységekkel! Elnök ezután a Veszprémbenfolytatott kihallgatások jegyzőkönyvét olvassa föl, amelyek szerint Csomor kijelentette, hogy a gyilkosságot Perwanger parancsára követte el, de anélkül is elkövette volna, mert gyűlöli a burzsujt. Váry főállamügyész Korvin Ottó kihallgatását kér. Bevezetik Korvint. — Tud valamit erről a gyilkosságról? — kérdi az elnök. -y Én soha a gyilkosságról neont hallottam. — Csomor mondja a szemébe, mitmondott Korvin Perwangernek? Vádlott: Azt mondta, hogy menjetek a fenébe, ne zavarjatok ilyen csekélységgel. Korvin: Ezt Perwanger mondotta neki, de én nem mondtam. A Szigethy-ügy tárgyalása ezzel véget ért Szerdán a Ferry-ügyet tárgyalják. HÍREJC A bécsi gyilkosság. # Megvonaglik az ember képzelete, amikor a bécsi gyermekgyilkosságot olvassa A gyilkosság módja, a fölfedezésnek körülményei, a gyermekhulla fölött lakmározó, ártatlan, de éhes emberek — könyörtelen marok, amely belevág az ember lelkébe: ime, igy is élünk._ Mi azonban nem ezekről a rettenetességekről akarunk. Írtni, hanem kiemelni a szemétdomb alól a meggyilkolt leánykát és rámutatni, proletárgyermek volt és igy kellett meghalnia. Az anyja ujságárusító, özvegy asszony, akinek három kiskorú gyermekére kellett keresnie. Az áldozat a nyolc éves Mária, szabad madár volt tehát a külvárosi utcákom, mint sok-sok ezer apró társa a többi proletárcsaládokban; őrizője nincs, szabadon jár-kel duvad emberek között és az orv gonoszság, mely leselkedik körülötte, könnyen lecsap reá a fölkínált prédára Ez az igazság lázad a bécsi szörnyűségben. —* A kereskedelmi és iparkamara teljes ülése. A budapesti kereskedelmi és iparkamara Lánczy Leó titkos tanácsos kamarai elnök elnöklete alatt teljes ülés tartott Lánczy megnyitó beszédében utalt az uj kormány megalakulására és vázolta azt a fölfogást amelyet Heinrich kereskedelemügyi miniszter a kamarai küldöttsége előtt kifejtett A miniszter utalt a szénkérdés súlyosságára, jelentve, hogy minden erejével azon van, hogy ezt a kérdést eredményesen megoldja olyképen, hogy a széntermelés fokozását kívárja elérni. Eredmény is van a tekintetben már, mert eddig napi 109 vagonnal fokozta a termelést. Különös gondja a miniszternek, hogy Budapest világító műveit szénnel és koksszal ellássák. Nehézség e tekintetben az, hogy a románok rendkívül sok