Népszava, 1919. december (47. évfolyam, 243–267. sz.)

1919-12-03 / 244. szám

­­s 81-én délután tértem vissza, mert telefonáltak nekem Mátyásföldre, hogy jöjjek be Pestre és vállaljam el a hadügyminisztert, tárcát. Be­jöttem és a minisztériumban Szurmay foga­dott, aki szörnyen aggódott Lukachich sor­sáért Arra kért engem, hogy mentsem meg Lukachichot. Én fölkértem Furó Géza bácskai földbirtokos barátomat, hogy szerezzen vala­honnan civilruhát és ennek segélyével szök­tesse meg Lukachichot. Egy órával későbbem rohannak hozzám a hadügyminisztériumba azzal a szörnyű hírrel, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Emlékszem pontosa­n, hogy a hit hallatára így fakadtam ki: Jaj, szegény ember! Ha én ezt sejtettem volna, megment­hettem volna őt is! Kár, hogy nem hallottam erről az ügyről! Ezt a kijelentésemet Bökény Zoltán miniszteri tanácsos és még számos je­lenlevő úr hallotta. A szembesítés. — A szembesülés igy folyt le: Amikor be­hozták Hüttnert a vizsgálóbíró szobájába, ki­jelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt Elmondotta, hogy a detek­tívek biztatták, le­gyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallomását, mondja meg az igazat Kijelentette Hüttner, hogy neki nagyon rossz az emlékező­tehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetben, a háborúban idegi sokkot kapott és a legjobb aka­rat mellett si­m tud visszaemlékezni az esemé­nyekre. Én fölszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert hogy mond­jon meg egész bátran mindent habozás és ki­menet nélkül, amit velem kapcsolatban a Tisza­féle ügyben tud. Erre Hüttner így felelt: Soha­sem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich István is ott volt a pártban, amikor kért kijelentéseket tett ölésről vagy gyilkosságról sokasem hal­lottam a pártban beszélni. Ezután háromszor vagy talán négyszer is az ablak elé hivtam Hüttnert mert ott világosabb volt és fölszólí­tottam, nézzen meg jól. Hüttner állhatatosan azt mondotta: Nem ismer. Erre aztán rárivall­tam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen­ jelenet után­­'az államügyész indítványt tett "a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érke­zett a vizsgálóbíróhoz dr. Ulain Ferenc,­ a Tisza-család képviselője. Kérésemre a vizsgáló­bíró elrendelte, hogy ismételjük meg az eddig történt egész eljárást Újból faggatni kezd­tük Hüttnert hogy mondjon el. min­dent Hüttner m­egism­­telte korábbi nyilat­kozatait amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt a kijelentést sehol senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Fried­rich István tudott volna a Tisza-féle gyilkos­ságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszéléseim részt vett volna. Jegy­sérz látott egy dohányzó szobában a Károlyi­Tántikör helyiségeiben és ebben a szobáiban, úgy rémli­k előtte, hogy valamikor a katona­tanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen, tiltakozni kezdett az ellen, hogy a­­ én személyemet be akarják vonni ennek az ál­datlan ügynek a keretébe. A kihallgatás végén kértem és követeltem a vizsgálóbírótól, hogy személyemet ebben az ü­gyben a leg­kíméletle­nebb szigorúság­gal kezeljék. Ezen ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot követelem. Nem tűrök semmiféle eltussol­ást A vizsgálóbíró engedélyével Usain átnézte a fölvett jegyző­könyvet azt fölolvasták, sőt egyes részeit is­mételten fölolvasták és annyi bizonyos, hogy Hüttner vallomásában semmiféle komoly mo­mentum nem­­található. NÉPSZAVA 1919 decemb­er 3. Cserny József és társai busipőrének főtárgyalása. * A­­etárgyalás nyolcadik napja. — Bate­festés* a Hadarász-l­gezet. — Letárgyal­ták a Szigety ügyet is. Kedden, a­ főtárgyalás nyolcadik napján befejezték a Madarász-ügyet, majd rátértek Szigety Gusztáv meggyilkolásának ügyére. Ebben az ügyben az államügyészség Csomor Gábort gyilkosság és rablás címén azzal vá­dolja, hogy két szökésben levő társa felbuj­tására Szigety Gusztáv kereskedőt Vesz­prémből a Balaton partjára vitte, ott meg­ölte és a nála levő 12.000 koronát magához vette. Az elnök reggel kiemckor nyitotta meg a főtárgyalást Bevezetik a Madarász-ügy václottait Az első tanú Bándy László politi­kai nyomozó,­­ aki az elnök kérdésére kijelenti, hogy csak annyi utasítást kaptak hogy min­denütt, ahol világosságot látnak, oltsák el. Ká­vér megfenyegette őt, hogy le fogja lőni, ha a nemzeti hadsereg bevonul Budapestre. Hlavanek Márton házmester elmondja, hogy Küvér folyton szitkozódott és Madarásztól re­volverét csak furfanggal tudta elszedni. Be­csületszavára megfogadta, hogy megvédi Ma­darászt ha a revolvert előadja. Madarász erre a fiókba nyúlt. Küvér rögtön megváltozott és pofomvágta. A liftben a pofonok megismétlőd­tek és a ház előtt meggyilkolták Madarászt Elnök: Részeg volt Küvér? A tanú: Nem. A szembesítésnél Küvér tagad. Wahl Gyula, abban a lakásban lakik, amely­ben Madarásznak volt egy rekvirált szobája, el­mondja, hogy júmius 24-én toeresssel 11 óra előtt Csöngettek ajtaján. A házmester kiséretében két vörösőr és egy civil ként bebocsáttatást. Azt állították, hogy világosságot láttá­k az ab­lakban. Végigkutatták az egész lakást Fegy­vert kereste­k. Wahlék hálószobáját csak egy tapétaajtó választotta el Madarász szobájától. Wiahl a hálószobából hallotta, amint Mada­rászt arculütötték és az ugyancsak a hálószo­bában lévő Küvér, amikor Madarász lassan öl­tözködött bekiáltott a Madarász mellett álló két vörös katonának: „Szarjátok le!" Másnap délután beállatott Gerbitz János vörös katona, összecsomagoltatta Madarász holmiját leho­zatta az orvosnövendék­­koffereit a padlásról és mindent elszállított Rosenfeld Ármin, amikor június 24-én haza­felé ment a Váci­ utcán, segélykiáltásokra sie­tett az Eskü-út 6. számú ház elé, ahová éppen akikor érkezett, amikor Löbl a roham kését­­döfte egy földöm heverő emberbe Madarász akkor még élt Látta Rosenfeld azt is, hogy Max hozott egy vastailicskát arra föltették a leszúrt embert aki még mindig élt és Max, va­lamint Polánszky, egy bőrkabátos terrorista intézkedésére az Erzsébet-hídra tolták a kor­dét A hidom Max lehúzta Madarász nadrág­ját. Cipő már nem volt a sebesült lábán. Ro­senfeld könyörgött engedték kórházba szállí­tani a szerencsétlen embert, de a bőrkabátos revolverrel fenyegette meg. Madarászt ezután bedobták a Dunába. Csuta János katona lövés zajára ment a gyil­kosság színhely­éra Madarász könyörgött: „Ke­gyelem, kegyelem! Emberek, kegyelmezzene­k meg nekem!" A válasz ennyi volt: „Tiszt vol­tál, gazember!" A katona még azt állítja hogy egy Maxhoz hasonló ember még egyszer bele­szólt Madarászba Max tagad és azt hiszi, hogy ezt­ a szúrást Alexandrovics tehette. Komlós Zoltánná Madarász családi viszo­nyairól adott fölvilágosítást Köller Ottó bűn­ügyi nyomozó előadja, miképen nyomozott a kommün alatt a gyilkosság ügyében. Úgy tudja, hogy Löblt ezért letartóztatták. Elnök: Löbl, letartóztatták magát? Löbl: Istem.­­A föállamügyész: Igen, valami lopásért! Az elnök: A gyilkosság senkinek sem fájt Korvin kem­inyen legyintett a kezével: „Hagy­janak békéiben ilyen csekélységgel." _ Két lényegtelen­ vallomás után Weisz Árpá­d, Guzy Ján­os és Dögei Imre terroristákat hall­gatták ki, akik nem tudtak lényegeset mon­dani. Azután az elnö­k kiadta a parancsot: — Vezessék be­ Korvin Ottót! Korvin halkan kezd beszélni. Nekem akkor hamisan jelentették a történteket. Azt hittem, hogy a Mária Valéria­ utcáiban gyilkolták meg Madarászt. Később tudtam meg, hogy a meg­gyilkolt Berend volt. Az elnök, Kléb­em, nyoma van annak, hogy maga ilyen kijelentést tett: „Mit alkalmat­lankodnak nekem ilyen csekélységgel!" Korvin: Én ezt nem mondtam. Az elnök átnézi az iratokat majd kijelen­tette: Igaza van. Ezt a kijelentést más ügyben tette meg! Löbl még szemébe mondotta Korvinnak hogy jelen volt amikor Lukács kiadta neki a paran­csot hogy kíméletl­enül gyilkoljanak. Ezután áttértek a Szigety-ügy­­ tárgyalására A tárgyalást Csomor Gábor ki­hallgatásával kezdik meg, aki az elnök kérdé­sére kijelenti, hogy a gyilkosságban bűnösnek érzi magát de a rablásban nem. Elmondja ez­után, hogy Siófokról behozták Szigethy keres­kedőt is. Amikor a vörös őrségre átvitték, a nála levő körülbelül 11—12.000 koronát is el­vették. — Mikor én kivégeztem — mondja Csomor —, a pénz már nem volt nála — Ki adta a parancsot magának eme a kivég­zésre? — Perwamger terrorista adta. Mikor Balaton­kenesét elhagytuk, a kocsis hátrakötözte a kezét Szigethynek... — De maga parancsolta! — Igen, én mondtam neki. Amikor a partra érkeztünk és bementünk a vízbe, akkor Szi­gethy arra kért hogyha már nincs mentség, végezzék vele, hogy ne kínlódjon. — Persze, mert már követ rakott a nyakára. N­a és...? v — Akkor kétszer rálőttem, többször nem mer­tem lőni, elővettem a rohamkésem­et és bele­szúrtam ... ,, — Tizenkétszer nyomta bele, — mondja az el­nök — na és mit csinált azután. Levágta a fülét. — Nem egészen, csak egy darabot a füléből mert kellett bizonyítéknak. Elmondta azután, hogy amikor Korvin Ottó­val közölték a dolgot, indulatosan ezt mondta: — Ugyan hagyjanak békét az ilyen csekély­ségekkel! Elnök ezután a Veszprémben­­folytatott ki­hallgatások jegyzőkönyvét olvassa föl, ame­lyek szerint Csomor kijelentette, hogy a gyil­kosságot Perwanger parancsára követte el, de anélkül is elkövette volna, mert gyűlöli a bur­zsujt. Váry főállamügyész Korvin Ottó kihallgatá­sát kér. Bevezetik Korvint. — Tud valamit erről a gyilkosságról? — kérdi az elnök. -y Én soha a gyilkosságról neont hallottam. — Csomor mondja a szemébe, mit­­mondott Korvin Perwangernek? Vádlott: Azt mondta, hogy menjetek a fe­nébe, ne zavarjatok ilyen csekélységgel. Korvin: Ezt Perwanger mondotta neki, de én nem mondtam. A Szigethy-ügy tárgyalása ezzel véget ért Szerdán a Ferry-ügyet tárgyalják. H­ÍREJC A bécsi gyilkosság. # Megvonaglik az ember képzelete, amikor a bécsi gyermekgyilkosságot olvassa A gyilkosság módja, a fölfedezésnek körül­ményei, a gyermekhulla fölött lakmározó, ártatlan, de éhes emberek — könyörtelen marok, amely belevág az ember lelkébe: ime, igy is élünk._ Mi azonban nem ezekről a rettenetessé­gekről akarunk. Írtni, hanem kiemelni a sze­métdomb alól a meggyilkolt leánykát és rámutatni, proletárgyermek volt és igy kel­lett meghalnia. Az anyja ujságárusító, öz­vegy asszony, akinek három kiskorú gyer­mekére kellett keresnie. Az áldozat a nyolc éves Mária, szabad madár volt tehát a kül­városi utcákom, mint sok-sok ezer apró társa a többi proletárcsaládokban; őrizője nincs, szabadon j­ár-kel duvad emberek között és az orv gonoszság, mely leselkedik körülötte, könnyen lecsap reá a fölkínált prédára Ez az igazság lázad a bécsi szörnyűség­ben. —* A kereskedelmi és iparkamara teljes ülése. A budapesti kereskedelmi és iparkamara Lánczy Leó titkos tanácsos kamarai elnök el­nöklete alatt teljes ülés tartott Lánczy meg­nyitó beszédében utalt az uj kormány meg­alakulására és vázolta azt a fölfogást amelyet Heinrich kereskedelemügyi miniszter a kamarai küldöttsége előtt kifejtett A miniszter utalt a szénkérdés súlyosságára, jelentve, hogy min­den erejével azon van, hogy ezt a kérdést eredményesen megoldja olyképen, hogy a szén­termelés fokozását kívárja elérni. Eredmény is van a tekintetben már, mert eddig napi 109 vagonnal fokozta a termelést. Különös gondja a miniszternek, hogy Budapest világító mű­veit szénnel és koksszal ellássák. Nehézség e tekintetben az, hogy a románok rendkívül sok

Next