Népszava, 1919. december (47. évfolyam, 243–267. sz.)
1919-12-03 / 244. szám
Budapest, 1919 december 3. szerda, XLVI. évfolyam, 211. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 12 kor. lél évre 81 kor. negyed évre...... 12 kor. egy hóra ........ 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA C0 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Munkafegyelem. A sajtószabadság — vagy jobban mondva: a sajtócenzúra — kérdésében tartatot értekezleten Huszár Károly miniszterelnök néhány pontba foglalva elmondta, hogy milyen irányban kell most a sajtónak az ország helyreállítása érdekében dolgoznia. Egyebek között azt kívántja a miniszterelnök úr, hogy a sajtó iparkodjék előmozdítani a munkafegyelem helyreállítását. Értjük és méltányoljuk ezt a kívánságot. .Való igaz, hogy akárhány esetben még ott sem folyik rendben a termelő munka, ahol annak anyagi föltételei megvannak, mert az emberek nem tudnak és nem akarnak dolgozni. Azt hisszük azonban, hogy ilyen esetekben nem a munkafegyelem hiányzik, hanem annak alapja: a munkakedv. Hogy miért hiányzik a munkakedv, annak több oka van. A legelső: az ötéves háború és az utána következett bizonytalanság, utóbb fölfordulás. A háború a férfinépesség javarészét elszoktatta a munkától. Akik hosszú hónapokon és esztendőkön át lövészárkokban és kórházakban is hevertek, azoktól senki sem várhatta, hogy máról-holnapra vissza fognak térni a rendszeres, kiadós munkához. A háború óta eltelt esztendő zavarai, nagy bizonytalanságai, kalandori életmódra csábító eseményei, mind egy napig, szintén nem voltak alkalmasak arra, hogy a kénytelen henyeséghez és romboláshoz szoktatott embereket visszavezessék a rendes építőmunka szeretetéhez. De hogy még mindig nem tud visszatérni a munkakedv, annak az a legfőbb oka, hogy a munkás nem kapja meg munkájának méltó jutalmát, elsősorban a tűrhető megélhetést. Ma például egy munkásellenes klerikális lap állapítja meg — amit mi már oly sokszor elpanaszoltunk —, hogy a bányamunkások napi 3—20 koronát keresnek. De ha a 30—40 koronás napikereseteket, sőt az egyes kivételes szakmákban meglévő 60—100 koronás napikereseteket számítjuk is, mire megyünk vele? Külföldi lapokban olvassuk, hogy Svájcban az átlagos napibér 8 frank; ennek most 200 magyar korona felel meg; 200 magyar koronáért lehet annyi élelmiszert, ruhát és élelmicikket vásárolni, mint 8 svájci frankért; és melyik magyar munkás keres 200 frankot, vagyis annyit, mint a svájci utcaseprő, kapás, szénlapátoló? A magyar munkás a keresményéből nem vehet annyi élelmiszert és ruhát, amennyi a legszerényebb megélhetéséhez szükséges, hát hogy legyen benne munkakedv® . Azonban tudjuk, hogy a mi szerencsétlen hazánk koldus országgá lett, koldus országban pedig a munkásnak nélkülözés, nyomoruság a sorsa. Hát nélkülöznünk, türnünk, szenvednünk kell. De legalább a jövendő lenne biztató! Legalább arra számíthatnánk, hogy a nélkülözéseknek és szenvedéseknek még egy-két esztendeje után jobb napok fognak ránk virradni. Ehelyett, azonban azt kell látnunk, hogy munkásellenes törekvések még a jövendőnket is el akarják kobozni, még a lehetőségét és reményét is el akarják tőlünk venni annak, hogy „lesz még szőlő, lágy kenyér!" Hát honnan vegye a munkás a munkakedvet, amikor még a jobb jövendő lehetőségétől is meg akarják fosztani!? A miniszterelnök a munkafegyelem helyreállítását akarja; mi többet akarunk: a munkakedv megteremtését. Csakhogy ennek föltételei vannak. Első föltétel: a munkás testi-aki szükségleteinek tűrhető kielégítése. Második föltétel: olyan politikai helyzet teremtése, amely a munkásságnak lehetővé teszi a jobb jövendő előkésztését; vagyis:a teljes gazdasági és politikai szervezkedés szabadsága, a politikai érvényesülés lehetősége kell a munkásságnak. Ha ezek a feltételek (a második rögtön, az első legalább fokozatosan) teljesülnek, akkor nagyon gyorsan visszatér a munkakedv és ebből kisarjad az igazi munkafegyelem, az értékes munkafegyelem, hanem a munkásság lelkéből fakad. A békeszerződés sorsa Washingtonból jelentik. Az amerikai szenátus hátfőn megkezdte üléseit. A republikánus párt vezérének, Hitchcock szenátornak véleménye szerint a békeszerződés ügyében rövidesen sikerül kompromisszumot létrehozni, amelyet rövid vita után a szenátus ratifikálni fog. A „Chicago Tribüne" jelenti, hogy Maniu, a román kormányzótanács elnöke, kijelentette, hogy Románia fentartás nélkül alá fogja írni az Ausztriával kötött békeszerződést és elismeri a kisebbségek védelmét. („Mi T. I.") A "német haiti csapatok visszavonása. "Berlin: ahol táviratozzák .A berlini szövetségesközi bizottság elhatározta, hogy' a német Csapatokat a ',alti a tartományokból legkésőbb december 15-ig vissza kellvonni. A visszavonulás ideje alatt a litván csapatok' kötelesek, támállásaikat beszüntetni. A bizottság véleménye szerint a csapatok visszavonása ez alatt az idő alatt technikailag végrehajtható.