Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)

1920-01-14 / 12. szám

1920 január 14. NÉPSZAVA LEGÚJABB * * * A magyar békedelegáció Párisban (Páris, január 13.) A magyar békemegbízot­tak meghatalmazásainak átvizsgálása kap­csán még ezt jelentik: A Cambon elnöklésével működő bizottság délelőtt átvizsgálta a ma­gyar meghatalmazásokat, az antant képviselői­ meghatalmazásait azonban még nem adták át a magyar békedelegációnak. Ez valószínűleg csak mintegy, három nap múlva történik meg. („M. T. L") * '* A berlini véres tüntetés. * Kommunista szelmekkel magyarázzák a történteket. (Berlin, január 13.) A birodalom elnöke má­ról kelt rendeletével az egész birodalomra ki­hirdette a kivételes állapotot. Ennek alapján Noske birodalmi hadügyminiszter Berlin és egész Brandenburg területére átvette a végrehajtó hatalmat. Polgári biztosul Ernst, berlini rendőrfőnököt küldték ki. Felvonulá­sokat és szabad ég alatt gyűléseiket nem sza­bad tartani, ha a nemzetgyűlés munkáját újó­lag meg­ akarnák zavarni, ezt a fegyverek kö­nyörtelen alkalmazásával megakadályozzák. („M. T. I.") A halottak és sebesültek. (Berlinjanuár 13. — Wolff.) A birodalmi gyűlés épülete körül nagy számban táborozó tömeg között a németországi kommunista párt lázító röpiratát terjesztették s ez a különféle agitátorok izgató beszédei kapcsán, végre arra birta a tömeget, hogy a rendőrtisztviselőket le­fegyverezze és a maga fegyvereivel rájuk lőj­jön és késeikkel is megtámadja. Egy tisztet meg­állítottak és letépték róla a vállszalagot. A helyzet oly fenyegető volt, hogy a többi tiszt­viselőnek fegyverét kellett használnia. A tömeg szétrebbent és eközben a­ közúti várat egyik alkalmazottja a birodalmi gyűlés épületének nagy följárójtáb­ól leesett és nyakát szegte. Amikor a tömeg a­ 2. számú kapubejá­­ratnál álló rendőrség felé tódult, innen gép­fegyverekkel és karabélyokkal tüzeltek. A ha­zottak száma tízre tehető. Mintegy negyvenen súlyosan megsebesültek. A könnyen sebesültek számát nem lehet tudni, mert ezek vagy m­a­gu­k távoztak el, vagy hozzátartozóik vitték magukkal. A rendőrség emberei közül egyet megöltek, többet megsebesítettek. Az egyik megsebesült rendőrtiszt­viselőt, ami­kor a klinikára akarták szállítani, sokan meg­támadták és megrugdosták. A birodalmi gyű­lés épülete előtt a tér lassan-lassan kiürült Csak a Siegessäule mellett tartott hosszabb ideig, amíg az ott összegyűlt 500—500 embert szétszórták. A környékbeli hidakat mindenütt­elzárták Az egyik utcakeresztezésnél a nagy néptömeg megállította a közúti vasút kocsi­jait, kényszerítette az utasokat, hogy szálljanak ki és a kocsikat nem engedte tovább. A közön­ség köréből eredő értesülés szerint három rendőrtisztviselőt lefegyverzésük után elhur­coltak és egyiküket a Paris­erplatzon agyon­verték. Ezt a hírt azonban nem erősítették meg. („M. T. I.") A­ román kormány a Tiszántúl kiürítéséről és a rekvirálásokról. Amint Bukarestből jelen­tik, a román kormány válaszolt az antantnak hozzá intézett ama jegyzékére, amely a román csapatoknak a demarkációs vonalon túlra leendő visszavonását és a magyarországi­­ rek­virálások felülvizsgálatát követelte. A válasz­jegyzék megállapítja a román hadsereg azon érdemét, hogy a világháborúban az ellenség­nek negyven hadosztályát tartotta lekötve. Magyarország megszállása kérdésében a ro­mán kormány szándékát világosan mutatja az a körülmény, hogy kiürítette Budapestet és a román hadsereg visszavonult. A legfőbb ta­nács utasításához képest a román hadsereg nem vitte magával a Magyarországon rekvirált anyagot, hanem Budapesten, Szolnokon és Csongrádon az elszállított anyagok leltározá­sára bizottságokat alakított A román kormány kész megvizsgálni és megtorolni a román ka­tonai hatóságok részéről elkövetett visszaélé­seket, de ellenzi, hogy a vizsgálatot idegen tisz­tek vezessék. A jegyzék hivatkozik arra, hogy a román hadsereg törte le Magyarországon a bolsevizmust és teremtett rendet. A román kormány határozottam kijelenti, hogy a leg­főbb tanács által kijelölt országhatárokkal szemben ragaszkodik azokhoz a határokhoz, amelyeket szerződésben biztosítottak számára. Csapatait visszarendeli túl a tiszai vonalon, de csak akkor, ha erre a magyarországi hely­zet elegendő biztosítékot nyújt. Le BcelS tűrni mmn Senuzsorást! * BeváHjfik a szénjegyeket. — Étiasviz mint enhoi'péUS.­a munlsáseEt pét­legyei. Irtunk arról, hogy a kormány a sz«*«ad ke­reskedelem mellett foglalt állást, ennek követ­kezéseképen most a szabad kereskedelemnek minél nagyobb teret akarnak biztosítani az élelmiszerek behozatala körül. E cél elérésére megalakították a szindikátusok központi hi­vatalát, amelynek irányítására a közélelme­zési minisztérium és a főváros is befolyást gyakorolnak. A szindikátus első tevékenysége volt hogy Mardarescu tábornok által meg­ígért élelmiszer behozatalát lebonyolította, már eddig is mintegy 10.000 tonna gabonát szállított a fővárosnak. A szindikátus segítsé­gével letörték a magas hagymaárakat és tojás­uzsorát, valamint több vagon burgonyát is szállítottak Budapestre. A fővárosba hozott élelmiszerek árait a szindikátus állapítja meg. Már nem is óhaj, parancsoló szükségesség volt az élelembeszerzés terén fönnálló anar­chiát megfékezni.­­ (Lisztpótjegyek a munkásoknak.) A főváros közélelmezési ügyosztálya közli: A gyárai,­ ipari vállalatok és üzemek, nehéz testi munkát végző azon alkalmazottak számára, akik pót­jegyre jogosultak, még január hóra érvényes újabb pótjegyeket utalt ki a liszthivatal. Mindazon gyárak, ipari­­vállalatok, stb., ame­lyek pótjegyekért már benyújtották az alkal­mazottak névsorrát a Központi Liszthivatal­hoz, újabb névjegyzéket nem kötelesek bekül­deni. A liszthivatal az utalásokat a régebbi névjegyzékek alapján fogja eszközölni és az illetékes üzemeket postán fogja értesíteni, hogy mely napon vehetők át (Központi Liszt­hivatal, IV. Szervita-tér 8) az újabban kiadott pótjegyek. Azon kisüzemek, amelyek ötnél ke­vesebb munkást foglalkoztatnak, továbbá hor­dárok, földmivesek és mindazok, akik a mun­kakönyvük, elöljárósági igazolványok, tanúsít­ványok, stb. alapján vették föl pótjegyeiket ugyanezen okmányok bemutatása­ mellett újabb pótjegyekért január 15-étől kezdődően szintén jelentkezhetnek a Központi Liszthiva­talná­l. * (Mindenkinek beváltják a szénjegyét.) Köz­lik velünk: A szénbizottság legutolsó közlemé­nyét amely szerint e hó végéig a szénjegyek­nek egyszerre való beváltását, illetve a ma­gánháztartások részére a további soron kívüli szénkiutalásokat szüneteltetik, egyesek arra magyarázzák, mintha a széntermelés csökkenő­ben lenne. Ez a föltevés téves. Amikor ugyanis a háztartási fűtés céljaira csak nagyon kevés szén állott rendelkezésre (mint a múlt, év nya­rán), a szénbizottság kénytelen volt a szén jel­rendszert a legszigorúbban betartani, mert csakis az esedékes szén szelvényekre jutó m­eny­nyiséget engedélyezhették minden kivétel nél­kül. A külföldön (Bécs, Berlin és egyéb nagy­városokban) ma is ragaszkodnak ehhez a szi­gorú jegyrendszerhez, míg nálunk éppen a széntermelés fokozása tette lehetővé, hogy kü­lönös méltánylást érdemlő esetekben megen­gedjék a még esedékessé nem vált szelvények­nek előre és egyszerre való beváltását. A beál­lott torlódás következtében a további egyszerre való beváltást egyelőre föl kellett függeszteni, azonban a szénjegyek esedékes szelvényeit a szénkiskereskedők útján ezután is beváltják, mert erre elegendő szén áll rendelkezésre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bányák karácsony hetében csak három napon, újév he­tében pedig csak négy és fél napon át dolgoz­tak és január 5-én is ünnepeltek, ami összesen mintegy 600.000 méter mázsa szén elmaradását jelenti. Ezzel szemben a közüzemeket a hétnek valamennyi napján el ke­llett látni szénnel és hazai szénnel pótolta a bizottság azt a cseh­országi szenet is, amely az ünnepi rakodási szü­net folytán elmaradt A múlt évben a napi 650 vagon termeléssel szemben karácsony előtt már 1106 vagon és a múlt héten egy ünnepnap, dacára 1380 vagon szenet termeltek. Ez a foko­zatos termelési emelkedés tette lehetővé, hogy a közszempontból fontos üzemeket szénnel el­láthatták. (A cukorpótló.) Mintegy négy hete, hogy a fővárosi kereskedők cukorpótlót árusítanak. Feljelentés folytán megvizsgálták a folyadékot, amelyről a vegyvizsgálat megállapította, hogy közönséges szacharinoldat, az előállítási költ­sége 7—8 korona és ennek ellenére 70—80 koro­náért árusítják. Négyszáz fűszerkereskedésben lefoglalták­ a szacharinoldatot. Az előállítók el­len közegészségügyi kihágás címén indítottak eljárást, az eladókat pedig­ jövedéki kihágás miatt pénzbüntetésre ítélték. * (A súly és nem a csomagolás­os értékmérő.) Újabb időben mind gyakrabban előfordul, hogy a kereskedők teát, kávét és egyéb fűszer-, illetve gyarmatárut dobozokban vagy színes zacskókban, borítékokban már előre becsomagolva, jóval az illető cikk megállapított tájékoztató, illetve piaci árán fölül hoznak forgalomba. Az Árvizsgáló Bizottság figyelmezteti úgy a kereskedőket, mint a vevőközönséget, hogy Szt­eléra becsomagoltan forgalomba hozott cikkek ára nora haladhatja meg azt az árat, amely az ugyan­olan minőségű és súlya áruért akkor számítható, ha a vevő jelenlétében lemérve szolgáltatják ki. Ehhez leg­följebb a csomagolás önköltségi ára számítható hozzá. Azt a kereskedőt, aki ennél többet számít föl, árdrágító visszaélés miatt megbüntetik. 4 fl 3 Nincsen politikai párt, amely a maga programjáért olyan követ­kezetesen harcolt és harcol, mint a munkások pártja; azért hát, munkástestvérem, szavazz a szociáldemokrata párt jelöltjére! MARINA I NI • N­L I,I * — Az író joga. Napok óta közleményeket ol­vas a közönség könyvkiadóvállalatok harcáról, az Athenaeum könyvet jelentetett meg olyan művekkel, ami a Franklin-, Révai-kiadók köny­veiben már benne van, ezek azután kártérítést követeltek a bíróságtól, míg a megtámadott kiadó azzal védekezik, hogy elvi állásponton van, mert nem lehet, hogy az író egyes művei­vel egész életére potom áron adja el magát a kiadónak, aki évtizedekig hozza a hasznát a­ megvásárolt könyvnek. A m­agyar kultúra leg­szomorúbb területe a könyvkiadás dolga és ro­konszenves, igaz az Athenaeum állásfoglalása, mert egészen új szellemet jelez a barbárságok­kal szemben, ahogyan kiadóink az íróval és termékeivel elbántak. Misztikus történet ahogy a magyar író elindul a maga akadályos útján és rendesen az a szokás, hogy találkozik a könyv­kiadóigazgatóval, aki unottan, kegyesen szoba­ál­ a bátortalannal, s az igazgató úr azonban elő­veszi másik titkosabb énjét és a kibujt bánya­természetű könyvügynök garasokra beváltja a gyámoltalan iró jövendőt szimatoló művét Er­ről szerződést is csinálnak. És ezzel kötözi meg az irót ugy, hor­y azon koldul az egész életén. "A mi törvényeink szankcionálják ezt az állás­pontot, de a bíróság is, amely ez ügyet vizs­gálta, elismerte az Athenaeum helyes szándé­kait Ezért kell a szerzői jog törvényét meg­reformálni. A kiadó csak a könyv fölött rendel­kezik, amit megvásárolt, a vásár után pedig fölszabadul az író munkája és amint öregbedsik a hite, nő az ismertsége, új és új megjelente­téssel hasznosíthatja írásait Ez az egyetlen erkölcsös, tiszta álláspont teljesen ismeretlen volt a magyar könyvkiadás d­zsun­gel­­­ében. Ez okból érdemes a fölfigyelésre, hogy miről csa­táznak könyvkiadóink. — A közgazdaságtudományi kar szervezete. A hivatalos lap keddi száma közli a tudomány­egyetem mellett fölállított közgazdaságtudo­mányi kar szervezeti szabályzatát. E szerint ez a fakultás egyenrangú az egyetem többi ka­rával. A négyéves tanfolyam keretén belül­ az oktatás a közgazdasági élet főbb irányai szer­­­rint a következő szakcsoportokra tagozódik: Egyetemes közgazdasági, mezőgazdasági és ke­reskedelmi szak a, kereskedelmi iskolai tanár­képzővel, végül a konzuli és külképviseleti szak. Az első két év tananyaga, a mezőgazda­sági osztály kivételével, minden szakon azonos, a szakcsoportok anyaga csak a második év után különbözik. A kereskedelmi iskolai tanár­képzőről a közoktatásügyi miniszter külön rendeletben fog intézkedni. A tanszékeket nyil­vános rendes vagy nyilvános rendkívvü­li­talá­rokkal a kar jelölésének figyelembe vételével a közoktatásügyi miniszter fogja betölteni. A kar élén a dékán áll, az ügyek intézése úgy történik, mint a többi fakultáson. A tanulmá­nyaikat befejező hallgatók, ha irodalmi műkö­dést fejtettek ki, szigorlat után közgazdaság­tudományi doktorokká avathatók. Külön sza­bályzat állapítja meg­ a tanulmányi, vizsgá­lati és szigorlati rendet-

Next