Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-26 / 74. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 26. péntek. " ' ':") wnL,«nzr»jN AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre........ 160 kor. évre 80 kor. negyed évre...... «a kor. egy hóra......... 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 74. szám. különösen kötelessége mindenk­inek agi­tálni a magyarországi exo­ciáldemokrácia központi napi­­lapja, a Népszava érdekében! Garancia. A szociáldemokrata párt működését ért kri­tika oly területre csap át, amely homályba bo­rítja a kérdés érdemi részét­ A „Pesti Hírlap" csütörtöki vezércikkében foglalkozik a szociál­demokrata párttal, annak a közelmúltban ta­núsított és mostani politikájával és­­ meg­akad a „vezérekénél, vigyázzunk — mondja —, vigyázzunk a vezérekre, mert semmit sem ér, sőt veszedelmes az a szervezettség, amely „nyilván csak az élősdi és kizsákmányoló he­rék, a néptömegek jóhiszeműségét kiaknázó szédelgők megélhetési alapjául lehet beren­dezve". Vagyis: a „P. H." azt a hibát követi el, hogy a kérdés érdemi részét megkerüli és arra a tényre nem mutat rá, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt harminc esztendős küz­delme alatt miért nem tudott a nyugati álla­mok szociáldemokrata pártjaihoz hasonlóan parlamenti párttá lenni. Ennek okait elhall­gatja és ehelyett a vezérekben keresi a garan­ciális biztosítékokat. Holott, a kérdés alfája, az a probléma, hogy vájjon a társadalmi fejlődés­sel járó szociális irányzatok fokozatos érvé­nyesülésének lehetőségei adva vannak-e? Hogy vájjon az állam képes-e befogadni és a maga szerkezetének kereteiben helyet adni a jelent­kező társadalmi irányzatoknak, hogy ezeket a kétségtelenül értékes új erőket a nemzet egye­temes fejlődésének gyümölcsöző erőforrásává avassa. Nem kérdéses ma­ n­ár, a nagy világégés után különösen nem, h­ogy a szociáldemokrata párt­ban szervezkedett munkásság olyan értékes al­kotó része az emberi társadalomnak, amelyne­k politikai érvényesülése az állami életet termé­kenyebbé és egyetemesebbé teszi. A nyugati államok szociáldemokrata pártjai­nak működése bizonyíték arra, hogy minden államban, ahol tér nyílott számára, a törvény­hozás tevékenysége gyorsabb tempóban ölelte föl a dolgozó osztályok érdekeinek védelmét és­­ a szociáldemokrata párt belekapcsolódott a nemzet testébe A német birodalmi törvényho­zás a szociálpolitikai alkotások olyan hosszú sorozatát alkotta meg, amellyel méltán tette értékesebbé önmagát minden más kulturáltam­mal szemben a német munkás gondolkodásá­ban. Így volt ez más nyugati államokban is. Tessék csak arra gondolni, hogy a háborút megelőző években Lloyd George milyen SZÍVÓS harcot vívott, a munkássággal karöltve, An­glia történelmi osztálya ellen az aggkori bizto­sításért, amig azt kiküzdve törvénybe iktat­hatta. Nálunk azonban nem igy történt Nem hogy megértést nem tanúsítottak a szociális kérdé­sek iránt, hanem az ezirányu törekvés szám­űzött volt a magyar közéletből és hosszú esz­tendőkön át az „Idegen izgatók mű­ve!" jelszava alatt hallgattak agyon sok-sok társadalmi bajt és törekvést. Állami berendezésünk egész szerkezete merev egyoldalúságát megtartotta évtizedeken át és sem a jogkiterjesztés terén, sem a szociális megértés terén nem jutott el odáig, ahova né­hány alacsonyabb kultúrájú Balkán-állam, is eljutott. Amíg a­ nyugati államok törvényhozásai lé­pést tartottak a haladó kor szellemével és ma­gukba szívták azt, teret engedtek a­ munkásság érvényesülésének, addig nálunk a „Kivül tága­sabb!" szellem és vezérlő gondolat állt ort, hogy a munkásság kitagadottnak és jogtalan­nak érezze magát. Bolsevista törekvések a nyugati államokban is voltak és vannak. Ámde a munkásság parla­menti bekapcsolódásán, a szociáldemokrata pártnak működésén a bolsevista agitáció meg­törik, szertefoszlik. Adva van tehát a garancia nem a vezérek személyében és minőségében, h­a­nem az állam demokratikus berendezkedésében és abban, hogy a szociális törekvéseket képvi­selő munkások pártját, a szociáldemokrata pár­tot ne gátolják abban, hogy a parlamenten ke­resztül, törvényhozás útján iparkodjék kitűzött­ céljainak megvalósítására. Kormányválság A tiszántúli választásokig megmarad a koalíció. — Új kormányt akarnak gazda­sági szakférfiakból. — Nincs kormány­válság, csak pártválság van? Azok az események, amelyek a Simonyi-Semadam-kormány megalakulása óta úgy a nemzetgyűlésen, mint a kormányt támogató pár­tok körében lezajlottak, nagyon bizonytalanná tették a mérséklet jegyében induló Simonyi-Semadam helyzetét Néhány napi parlamenti élet után kitűnt hogy a miniszterelnök mögött álló két­ párt között nincs meg az az összhang, amely biztosítaná a kormányzat zavartalansá­gát és a­ kabinet összetétele sem olyan, amely a keresztény szövetség pártjainak egymás iránt való bizalmatlanságát el tudná­­oszlatni. Az állandó, nagyobb zökkenések nélkül való kor­mányzás szükségességének fölismerése érlelte meg Gaál Gasztonban, a kisgazdapárt egyik vezető tagjában azt a gondolatot hogy lehe­tőleg politikai színezettől mentes, szakfércakból álló kabinet alakuljon — Apponyi Albert elnöklete alatt. A keresztény egyesülés körében, hír szerint rokonszenvvel fogadják az Apponyi elnöklete alatt elképzelt kabinet eszméjét. Rubinek földmivelésügyi miniszter, a kis­gazdapárt vezére, kijelentette, hogy Apponyi­nak a miniszterelnökségre való jelöltségét a kisgazdapárt is szívesen látná, erről azonban csak Apponyinak Neuillyből való visszatérése után lehet szó komolyan. A földmivelésügyi miniszter szerint a­­ kormánynak az az állás­pontja, hogy a koalíciót legalább a tiszántúli választásokig, tehát májusig fönn kell tartani. A koalíción nem változtatna az sem, ha a Friedrich-csoport kiválna a keresztény egyesü­lésből. Politikai körökben különben nem tu­lajdonítanak nagy jelentőséget Friedrichék tá­vozásának, amenyiben a vezért csak legsze­mélyesebb barátai — heten-nyolcan — fogják követni. A hadügyminiszterségből kicsöppent csoport­vezér az egyik újságban terjengősen ismerteti a válságról táplált véleményét. Friedrich hosszadalmas nyilatkozatát azzal kezdi, hogy az ő és elvbarátai kilépése a keresztény egyesülésből „sok mindenfélétől függ". Céljuk egyébként az,­ hogy visszaterel­jék a politikát arra a vágányra, amelyen a múlt év augusztus, szeptember és október ha­vában haladt. A hónapok óta hányódó huza­vonát a legnagyobb keserűséggel nézi és a leg­élesebben kikel az ellen, hogy a belügyi, kül­ügyi és kereskedelemügyi tárcák már egy hó­napja gazdátlanul vannak. Pedig a Tiszántúl kiürítése miatt égető szükség van belügymi­niszterre s nem elég, ha a miniszterelnök na­ponta egy órára átsétál a­ belügyminiszté­riumba. Most a béketárgyalások idején a leg­fontosabb funkcionáriusnak, a külügyminisz­ternek hiánya rendkívül káros következmé­nyekkel jár. Az­ hogy a kereskedelemügyi tár­cát nem töltötték be, anarchiára vezet a köz­gazdasági életben. Az állami munkások között például „békétlenek izgatnak". Nagy baj, hogy Simonyi-Semadam folyton hangoztatja, hogy szívesen félreáll. Ha érzi a miniszterelnök, hogy a parlamenti többség nem támogatja, azonnal álljon félre. Aki nem tud a mostani gyors rit­musokkal lépést tartani, azt az események kö­nyörtelenül elsöprik. Arra a hírre, hogy a kisgazdapárti Gaál Gaszton fölvetette egy Apponyi elnöklete alatt szakférfiakból alakítandó kormány eszméjét mint a mostani válságból kivezető megoldást, Friedrich kijelentette, hogy ezt a gondolatot amelynek érdekében annak idején ő is kardos­kodott magáévá teszi. Ő azonban úgy képzeli ezt a kormányt hogy a szakférfiakból kikerülő miniszterek között helyet foglaljanak a pártok megbízottai is, mint politikai miniszterek, akinek „a politikai kurzus integritását" kell biztosítani­uk. Tehát öt-hat szakember és két­három politikus legyen a kabinetben. A poli­tikai államtitkárságokat meg kell szüntetni. Csak ilyen kormány tudná a mostani, csaknem kipattanó feszültségben a közhangulatot meg­­nyugtatni. A volt hadügyminiszter azzal végzi nyilatkozatát hogy se neki, se barátainak nin­csenek személyi ambíciói és az említett szem­pontok szerint alakuló kormányt támogatnak. Friedrich mini­szterelnökj­elöl­tje tehát Apponyi, a külügyek élén legszívesebben látna, gróf Andrássy Gyulát, a pénzügyi tárcát pedig Po­povics Sándorra bízná a közélelmezési minisz­térium élére báró Kü­rthy Lajost a középpárt vezérét kívánja. Ezekkel a megnyilatkozásokkal szemben mai oldalról túlzottabtnak tartják a válsághíreket. Ezek, kellő mértékükre leszállítva, csak annyit jelentenek, hogy a keresztény egyesülés kebelé­ben észlelhető némi bomlás. E hírforrás sze­rint a kormány most annyira nem foglalkozik a távozás gondolatával, hogy betölti a még gazdátlan miniszteri tárcáikat. Simonyi-Sema­dam nem hajlandó tovább vállalni a rendkívül nehéz feladatokkal járó belügyminiszterséget amelyet a kormányzó múltkori döntése értel­mében keresztény egyesülésbeli politikusra fognak bízni. A külügyminiszterség betöltésé­ről csak a húsvéti ünnepek után lehet­ szó. A külügyminiszterjelöltek ugyanis a békedele­gáció tagjai sorában keresendők, a delegátu­sok pedig hazajönnek a húsvéti ünnepekre és a miniszterelnök akkor fog a kiszemelt embe­rekkel tárgyalni A nyugatmagyarországi állatcsempészés ügye a szerdai minisztertanács határozatából parla­menti vizsgálóbizottság elé kerül. Rubinek földmivelésügyi miniszter ajánlotta a nagy port fölvert ügynek ily módon való tisztázását A bizottságot a szombati ülésen megala­kítja a nemzetgyűlés és abba három-három tagot a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés, egy ta­got pedig a demokrata párt jelöl Egy hold föld! Az egyik esti lapban olvassuk Rubinek földmivelésügyi miniszternek követ­kező nyilatkozatát: — A tegnapi minisztertanácshoz beterjesz­tettem a hadirokkantak és hadiözvegyek föld­höz juttatása érdekében készült rendeletterve­zetemet, amelyet a minisztertanács elfogadott és igy a rendelet holnapután meg is jelenik a hivatalos lapban. Lényege ennek a rendeletnek az, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek egy holdig terjedő földdarabokat fognak kapni, te­hát olyan nagyságú területet, amelyet a ma­guk kezemunkájával tudnak megművelni. Ter­mészetesen egyelőre csak bérletről lehet szó, mert a tulajdonjog kérdésében a birtokpoliti­kai törvény fog intézkedni. A miniszter nem nyilatkozik róla, tehát meg kell várni a rendeletet hogy megtudhassuk: az egy hold földbérlet mellett miféle más támoga­tásban fognak részesülni a hadirokkantak! Kapnak-e a szükséges beruházásokra megfelelő kölcsönt kitől és milyen feltételek mellett vagy ha nem kapnak ilyesmit állami támoga­tás mellett természetben jutnak-e majd a ke­véske instinktushoz és a vetőmagvakhoz. Föl kell tennünk, hogy a kormány ebben az irány­ban különösen segítségére lesz a háború rok­kantjainak, mert hiszen e nélkül csak azoknak a holdaknak a száma növekedne, amelyeket nem tudnak megművelni. Arról is nyilatkozik még a földművelésügyi miniszter, hogy azok, akik 1918 és 1919-ben föld­bérlettel bírtak, ugyanezt a földet me­g fogják kapni a rendelet értelmében, ha az illető terü­let még nincs bevetve és ha 1918-ban és 1919-ben a haszonbérleti díjat megfizették. A­ „Vörös Újság" — Bécsből ismételten jön­nek szerkesztőségünkbe panaszkodó elvtársak, akiket azért tartóztat le a rendőrség, mert címükre Bécsből „Vörös Ujság"-okat küldöz­nek Kun Béla emberei. Mindenki megértheti, hogy az ilyen küldemények megakadályozása nincs módjában a címzetteknek X X X X x xxxxx x xxxxxx x xxxxx X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXXX Azért mert valaki aZ ,,Új Nemzedék"-et olvassa, még nem keresz­tény-szociális és nem okvetlenül kommunista az, akinek a címére kéretlenül „Vörös Ujság"-ot küldenek.

Next