Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-26 / 74. szám

i. NÉPSZAVA 1920 március 2­7. Megegyeztek a ryskracaiki munkásokkal * * * A nagy­övetek Tanácsa itt egy­otelt 5sszígeret engedélyezett a né­vet kormán­ynak. — A rutsradéki munkások lcszolgáltatják a fegyvereket. — Berlinben helyreállt a rend. — A birodalmi kormányt újjáalakítják. — A porosz kormány lemondott? A nagykövetek tanácsa foglalkozott a spar­tacusok mozgalmával és fölhatalmazta a né­met kormányt, hogy az eddig engedélyezett lét­számnál nagyobb csapatokat küldhessen a föl­kelők ellen. A német kormány azonban a fegy­veres elintézésre való készülődés mellett békés megállapodásra is törekedett, még­pedig úgy látszik — sikerrel, mert egyik berlini" táv­irat szerint megállapodtak a kommunisták ve­zetőivel, engedményeket tettek a munkások­nak, akik viszont beszolgáltatják a fegyverei­ket. A birodalmi kormány átalakítására irányuló tárgyalások is eredményesnek ígérkeznek és így valószínű, hogy a véres zűrzavarok lecsil­lapulnak és Németországban újra helyreáll a béke, megindulhat a normális gazdasági és po­litikai élet. Az antant fegyveres beavatkozásra készül­. (Páris, március 25. — A „M. T. I." szikra­távirata a budapesti rádióállomás útján.) A „Chicago Tribune" tudósítója jelenti lap­jának Párisból. A nagykövetek tanácsa teg­napi ülésén elhatározta, hogy a német kor­mányt fölhívja, hogy a spartacusokkal azonnal tisztázza a­ helyzetet. Ha­ a békés megegyezés nem sikerül, a szövetségesek a békeszerződés katonai rendelkezéseinek némi megváltoztatá­sával engedélyt adnak az Ebert-kormánynak arra, hogy a Ruhr-vidéki spartacusok ellen a megkívánt csapatmennyiséggel offenzívát kezdhesse­n, ez a német offenzíva sikertelen marad, akkor Foeh marsall kap felhatalmazást a katonai előnyomulásra, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően a Ruhr-vidéki szénszállítást Franciaország részére biztosítsa. Az operációhoz a német kormánynak 100.000 emberre lesz szüksége. Minthogy 100.000 embert köt le az ország többi forrongó része. Német­országnak megengedik, hogy a jövő hónapig 200.000 emberből álló sereget tarthasson fönn. A nagykövetek tanácsában ezt a döntést heves vita előzte meg. A tanácshoz intézett né­met­ jegyzék ugyanis azt az alternatívát állí­totta föl, hogy vagy módosítják a szövetsége­sek a békeszerződés rendelkezéseit, vagy­­ma­guk készüljenek katonai intervencióra a német bolsevisták ellen. A franciák elleneztek min­den változtatást, de az angol és amerikai meg­bízott azzal is érvelt, hogy a tanács döntése a spartacusokra is megteszi majd a­ hatását és esetleg katonai intervencióra egyáltalán nem kerül a sor. A franciáknak azzal édesítették meg a szerződés változtatás keserű piluláját, hogy Fochnak felhatalmazást adtak az előnyo­mulásra arra az esetre, ha a német kormány akciója sikertelen marad. Nelegyeztek a ruhrvidéki munkásokkal. (Bécs, március 25. — A „M. T. L" magán­jelentése.) A „Neue Freie Pres­se"-nek jelentik Berlinből. A Ruhr-vidéken folytatott tárgya­lások tegnap fejeződtek be. Giesbert birodalmi miniszter megállapodásra jutott a kommu­nista vezérekkel. A megállapodás szerint a munkások ugyanolyan engedményeket kapnak, mint a berliniek. Viszont kötelezik magukat arra, hogy 10 napon belül minden fegyvert be­szolgáltatnak, a munkát pedig a legközelebbi napokban teljes mértékben megkezdik. Megszűnt a kommunista agitáció. (Bécs, március 25. — A „M. T. T." magán­jelentése.) A „Neues Wiener Journal"-nak je­lentik Berlinből. A kommunista izgatás telje­sen megszűnt. A berlini helyőrség szilárd­­ma­gatartása megijesztette a kommunista vezére­ket és lemondtak a­ fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még némi nyug­talanság. Berlin egyébként ismét a dolgozó város ké­pét mutatja. A közlekedés megindult és a vá­ros központjában a villamosvilágítás is műkö­dik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. (Braunschweig, március 25.) Tegnap délután elhatározták az általános sztrájk beszüntetését. („M. T. I.") A birodalmi kormány átalakítása. (Berlin, március 25.) A reggeli lapok értesü­lése szerint a birodalmi kormány tegnap a többségi pártokkal tárgyalt a szakszervezetek­kel és a többségi pártokkal megállapított újabb pontokról, valamint a kormány megalakításá­ról. A tárgyalás folyamán csaknem eljutottak a teljes megegyezésig. Valószínű tehát, hogy a­ kormány még a mai nap folyamán megalakul. (Berlin, március 25.) A „Vossische Zeitung" szerint a szakszervezetekkel még nem jött létre megegyezés. A k.o®liciás kormány megtartása egyelőre csak pártközi megállapodás. A Reichs­wehr-miniszter és a munkaügyi miniszter ellen a szakszervezetek tegnapi értekezletén kifogást emeltek, de eddig nem tetteik, ellenj­avaslatot más alkalmas jelöltekre nézve. („M. T. I.") (Berlin, március 25. . ..M. T. I.") Az „Acktuhr Abendblatt'"' szerint a birodalmi kabinet az át­alakulás után a következőkből fog állni: Biro­dalmi kancellár: Bauer, helyettes kancellár és igaz­ságügyminiszter: Schiffer, birodalmi had­ügyminiszter: dr. Geisler, birodalmi pénzügy­miniszter: Cuno, birodalmi kincstári miniszter: Bols, újjáépítési miniszter: Silberschmidt, bel­ügyminiszter: Koch, közlekedésügyi miniszter: Bell, postaügyi miniszter: Giesberts, külügy­miniszter: Müller, gazdasági minisz­ter: Schmidt, birodHlmi munkaügyi miniszter: Schlicke, tárcanélküli miniszter: dr. David. A porosz kormány lemondott? (Berlin, március 25.) A lapok jelentik: Hirsch porosz miniszterelnek átadta a porosz nemzet­gyűlés elnökének a kormány lemondó kérvé­nyét. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy Noskenak az új porosz kormányban fölajánlják valamelyik tárcát. (,M. T. I.") (Berlin, március 25.) A Wolff-iroda illetékes helyen arról értesül, hogy az a hír, mintha Hirsch miniszterelnök beadta volna a­ porosz kormány lemondását, nem fedi a tényeket. („M. T. I.") Az anaant várakozó álláspontra helyez­kedik. (Berlin, március 25.) Párisi tudósítás szerint a legfelsőbb tanács tegnapi ülésén elhatározta, hogy a németországi események­kel szemben várakozó álláspontra helyezkedik és eláll at­tól, hogy Németországgal szem­ben aktív kato­nai és gazdasági intézkedéseket tegyen. („M. T. I.") A nemzetgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a felülbélyegzés­ről szóló javasl­at tárgyalását. Pótválasztás három kerületben. Csütörtökön három kerületben volt pótválasztás. A fő­városban, az I. kerületben, ahol Haller István kultuszminisztert választották meg első ízben, Cinkotán és Zalalövőn. Az I. kerületben négy jelölt vette föl a küzdelmet, ezek: Schlachta Margit, Csilléry András és Szentirmay Ödön, mind a hárman a keresztény egyesülés pro­gramjával és Török Elemér,­ antiszemita pro­grammal. A keresztény egyesülés hivatalos jelöltje Schlachta Margit volt. Cinkotán még több, hat jelölt küzdött a kerület mandátumá­ért: Balla Aladár kisgazdapárti, Wein Dezső keresztény egyesülés. Bucski Péter kisgazda, Szegedi Albert keresztény egyesülés. Horvát Jenő kisgazda, Milosevics János kisgazda és Barabás Ábel keresztény egyesülés. Zalalövőn Mándoky kisgazda és Ferzsák­­Jenő, kormány­biztos, a keresztény egyesülés jelöltje, állottak szemben. Kívülük még egy keresztény egyesü­léspárti helyi jelölt lépett föl A hordó tetejéről — rágalmak röpültek eszét az I. választókerület egyik szerdai válasz­gyűlésén. A rágalmak szerzője Csilléry András fogorvos és diplomás ellenforradalmár. Hosszú kortesbeszédében — estilapjaik tudósítása sze­rint — kijelentette, hogy „amikor ő, mint mi­niszter, a szociáldemokrata párt­agitáció meleg­ágyához, a mun­kásbiztosító pénztárhoz nyúlt, nemcsak politikai célokat tartott szem előtt, hanem azt is, hogy a munkások fillérei való­ban törvényesen, a kitűzött, feladatokra fordít­tassanak. És ezeket a filléreket nem annyira a­­ betegek és agyrok ellátására, mint inkább" a Nép­szav­a papírvásárlására használták." Ezzel szem­ben ki kell jelentenünk, hogy Csilléry András tudva mondott valótlanságokat. Egy­szerűen rágalmazott. A Népszava nem kapott, nem is kaphatott a munkásbiztosító pénztárak­tól egyetlen fillért sem. Sem papírvásárlásra, sem más célokra. Csilléry úrnak különben al­kalma lesz arra, hogy kijelentéseiért helyt áll­jon. Mert — reméljük — akár a kerületi, akár az országos pénztárról van szó, egyik sem fogja engedni, hogy Csilléry úr a felelősségre vonás elől elinúljon és megfelelő helyen fog elégtételt keresni a rágalmakért". Helyreigazítás. A nemzetgyűlés március 24-i ülésén kis ipari munkásság érdekében momlott interpellációról szól A közleményeikben egyes lapok tévesen a Hatvani-Deutsch cukorgyár munkásainak letartóztatásáról írtak, holott én — amint azt a gyorsírói följegyzések bizonyítják — a Hatvani-Peutsch palagyár munkásainak sorsát tárgyal­tam. — Szabó József, nemzetgyűlési képviselő. a címe Zola Emil leghatalmasabb regényének, amely Bresztovszky Ernő elvtársunk pompás fordításában u.i kiadásban nemrég jelent meg a Népszava-könyvkereskedés vállalkozásában*), egyik dokumentumaként a Zola-kultusznak, a­ Zola-könyvek ama reneszánszának, amelyről a minapában írtunk ezen a helyen, kapcsolato­san azzal, hogy a Nép­sz­a­ve-kön­y­vke­re­ske­dés a fontosab­b könyveknek előbb való kiadásával, a Révai Testvérek-még pedig sorban-rendben a Ronston - Magnart ciklus lefordíttatásával és kiadásával, itt meg új Zola-könyvvel lepik meg az olvasóközönséget. Nagy az örömünk, hogy a könyvpiac ajándékai sorában találkozunk az igazság­gal, hogy éppen most találkozunk. Soha könyv nem volt annyira aktuális, mint ez, a küzdelem könyve, az igazságért való küz­delemnek, az igazság győzelmének a könyve. Amikor a nagy ciklust, a második császár-ságbeli család történetének a regényét meg­kezdette Zola: 31 esztendős volt, hatalmas mun­kakedvvel, a tervek tömegével, óriási koncep­cióval megáld­ottan. Életének húsz esztendejét vette el a ciklus, amikor Lourdes, Róma, Páris hatalmas köteteivel végezvén, az Evangéliu­mokon dolgozik — a Termékenység-en, a Muntcá­n, az Igazság-on: öreg ember már. De *) A közel BOO stiril old­ala.3 rigeny-óriás koro­náért kapható a Népszava-köny­vkere­skedésben (VII. Er­zsébet-körút 33) és a szervezeti könyvárusoknál. harcos kedve sehol sem annyira fiatalos, mint az Evangéliumok köteteiben, mint az Igazság­ban. És sehol sincs annyira közel hozzánk, szo­cialistákhoz, mint ebben a regényében, amely megjelenése idejében nemcsak Franciaország­ban, hanem az egész világon elkeseredett har­cok két táborába osztotta az embereket A kle­rikális Franciaország és a fölszabadult Fran­ciaország háborús összecsapásainak története ez a könyv, amely két évtizeddel ezelőtt az egész világot foglalkoztató nagy pör — nagy igazságtalanság — mesteri regényírói kézzel szőtt hatalmas analógiáját adja­ A regény főhőse Froment Márk joinvillei tanító meg Simon, a maillebois-i zsidó tanító, alakjai meg tanítók, tanítónők, közoktatásügyi meg közigazgatásügyi emberek, azután papok, egyházi férfiak és emberek a társadalom min­den osztályából. Is­em, nem: — a regény főhőse Zola meg Dreyfus, a zsidó katonatiszt, az alakjai pedig a kilencvenes évek Francia­országának politikusai, újságírói, vezető kleri­kálisai, nyárspolgárai, papjai, munkásai . . . Aki egy nagy regényíró szerkesztő munkáját élvezni akarja, aki részese akar lenni a mű­alkotás titkainak, annak olvasnia kell az igazságot, de ismernie kell egyúttal a Dreyfus­per rettenetes huzavonáját, nehézkes, de mégis megnyugtató kibogozódását is. 1894-től 1936-ig tart­ott a herce-hurca a zsidó tüzérkapitány körü­l, akit a legundokabb bűnnel: honfitársai, embertársai elárulásá­val vádolták, örökös deportálásra ítéltek és elhagyatott, kietlen, kopár, gyilkos szigetre szállítottak. Egész nagy irodalma van ennek a pernek — Reinach hat kötetben adta a Dreyfus-ügy históriáját —, de a nagy-nagy irodalomnak Zola ,,Verité"-je a legélvezetesebb olvasmánya. Regényírói kész­sége, a szerkesztés virtuozitása, az alapjában véve szimpla, mégis nassz bonyolódottságot mutató cselekmény szövése és kikuszálása még mindig a régi nagyságában mutatják — a „Vérité" 1900-ban jelent me­g— (bár hiszen a regénynek az egyenetlensége szemmel lát­ható: a kifejtés gyors, egyes fejezetek megírása szinte­ balladaszerű­, érzik rajta a­ dolgozás láza és lüktetése), mégis, ami ennek a regénynek a karakterisztikonját (jellemzését, fősajátossá­gát) adja, az az eleven harcosság, a bátor, jó­kedvű verekedőkészség, az igazságért, az egyet­len igazságért való küzdelem és e küzdelem dicsérete és dicsősége. Zola a Dreyfus-perneik él 1898 elejétől, hogy Clemenceau „Aurore"-jában megírja a „Jacouse"-t, amellyel még tarajo­sabbra kovácsolja az „affaire­" haragos hullá­mait. Egymás után kerül a bíróság elé, egymás után ítélik el — Clemenceauval együtt — és az egyesztendős várfogság elől külföldre kell menekülnie, miután az „üsd a zsidót és üsd a zsidók pártfogóit!­" jelszavával az ellene és az igazság barátai ellen ingerelt néptömeg nem tudta megfél­említeni. Az Evangéliumok — közöttük a ,,Vérité" — koncepciója számkive­tettségében érlelődött meg benne és a hatal­mas ciklus elsejét (a „Termékenység"-et) hazá­jától távol írta meg. Az „Igazság" Dreyfusa, Maillebois zsidó ta­nítója, Simon, akit ugyancsak förtelmes bűnnel vádolnak meg: kis — nemzsidó — rokonát, Zéphirint államias kegyetlenséggel, nerverz ösz­töneitől kergetve, meggyilkolta. Froment, az állami tanító, aki csak hivatásának, a tanítás magasztos munkájának és­ az igazságnak él, a vád terjesztésének első percében odaáll a zsidó mellé és évtizedek makacs munkájával fürkészi az igazságot, amelyről tudja, hogy az ártatlan­ság bizonyságát, a becsület visszakapását hozza meg az üldözött tanító, a zsidó számára. Az első oldalakon in m­edias res vagyunk: a sötét­ség, a gyűlölködés, s bűn emberei hirtelenül és ügyesen szövik a hálót, amellyel bűnöst kell fogni gyorsan — és a zsidóban kell megfogni

Next