Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-26 / 74. szám
4 * * * A német megegyezés. (Lásd a 2. oldalt.) Az őrségeket a szervezett kurcsok adják» (Bielefeld, március 25.) Beható tárgyalások után, amelyek tegnap a rajma-westfaliai ipari terület munkásképviselői és városi hatóságai között lefolytak, nyilatkozatot tesznek közzé, amelyben kifejtik, hogy a Lützow-, Lichtschlag- és Schultz-hadtesteket föl kell oszlatni. A most meglévő végrehajtó- és akcióbizottságok az illetékes községi szervekkel együttesen állítják föl a helyi őrségeket és ezeket a köztársasági érzelmű lakosság köréből választják ki, főleg a szervezett munkásság és az alkalmazottak és a tisztviselők köréből. A helyőrségek megalakítása után a polgárőrségek föloszlatandók. A fegyvert és a lőszert azonnal be kell szolgáltatni. Ha e rendelkezéseket lojálisan betartják, a Reichswehr-csapatok nem vonulnak be a rajna-westfialiai ipari területekre. A szigorított kivételes állapotot azonnal megkell szüntetni. Semmiféle hátrány vagy zaklatás nem érheti sem azokat a munkásokat, akik a harcokban résztvettek, sem a rendőrség, vagy polgárőrség tagjait, sem pedig a Reichswehrcsapatok legénységét. („M. T. I") a nemzetgyűlés pénteken összeül (Berlin, március 25. — Wolff-iroda. — „M. T. X") A pártvezérek bizottságának határozata szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülése 26-án, pénteken délután 3 órakor lesz. Háromnapos ülésezésre számítanak1. X X X X X X X X * * X X X X X X X X XX X XX X XX X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X :* * *. Minisztertanács — éjfélutánig. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A kormány tagjai csütörtökön délután, 5 órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson dr. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács kizáróan folyó ügyekkel foglalkozott és éjfél utáni 1 órakor ért véget. * * * Asquith nem harcol a munkáspárt ellen! (Páris, március 25. — „M. T. L") A londoni lapok jelentik: Asquith tegnap a liberálisok klubjában beszédet mondott, amelyben válaszolt Lloyd George, ama legújabb kijelentéseire, amelyekben annak szükségességét fejtegette, hogy az unionisták és liberálisok egyesüljenek a munkásképviselők ellen. Lloyd arra hiv föl bennünket — mondotta Asquith —, csoportosuljunk az ő zászlaja körül s közben a bolsevizmus rémét idézi elénk. Azonban az igazi liberális politikusoknak mindg az volt a nézetük, hogy nincs semmiféle elháríthatatlan ellentét a munkáspárt és a liberális párt között. Lloyd Georgenak ez a fölhívása az osztályok közötti szakadásra a legáldatlanabb politika, amit a jelenlegi viszonyok között el lehet képzelni. Olyan nagy múlttal dicsekedő párt, mint a liberális párt, sohasem hagyja magát a torypárt szekere elé fogni. Kínában forradalom van? (Amsterdam, március 25. — „M. T. I.") Mint a lapok jelentik, a „Service" Tokióból azt adja hírül, hogy — az ott keringő híradások szerint — Kínában forradalom van. A kínai keleti vasút valamennyi vonalán sztrájk van. Most jelent meg! Maxim Boskij és Ara 12 korona ! Kadható a Népszava - könyvkereskedésben, Budapest, VII. Erzsébet-kurút 35 és a szervezeti könyvárusoknál. j NÉPSZAVA * * Mese a nagyoknak. Az egyesített erő. (Ófrancia példázat után.) Egy ember vándorolt és az útja hegységen át vezetett. Egyszer csak olyan helyre érkezett, ahol nagy szikla elzárta előtte az. utat. És e keskeny ösvényen kivil nem volt átjáró, se jobbra, se balra. Amikor az ember azt látta, hogy nem vándorolhat tovább, megkísérelte, hogy elhengerítse a sziklát az útból, de mégsem tudta mozdítani. Közben nagyon elfáradt, de minden erőfeszítése hasztalan volt. Amikor fölismerte a tehetetlenségét, kimerülten, csüggedten leült és félelmet érzett. ..Mi lesz velem — mondotta —, ha leszáll az éj és meglop magányomban? Nincs táplálékom és nincs hajlékom és nemsokára előbújnak a vadállatok, hogy zsákmány után szimatoljanak." És amíg ennek a gondolatnak a rémképe töltötte be az egész képzeletét, egy másik vándor érkezett és tovább akart sietni. Amikor látta, hogy a szikla elzárja az útját, megkísérelte, hogy félre gurítsa. Sokat fáradozott, de minden erőlködése hiábavaló volt. Leült szótlanul és szomorúan horgasztotta le a fejét. Ezután még érkeztek vándorok. De egyikük sem tudta megmozdítani a sziklát. Busán őgyelegtek és nagy volt a félelmük. Végre egyik így szólt közülük: „Testvéreim, fohászkodjunk az istenünkhöz, aki az égben lakik és látja a mi ínségünket; könyörögjünk az istenünkhöz, hogy szánja meg a mi gyöngeségünket és gurítsen el a sziklát, amely az utunkat elzárja." Mindnyájan meghallgatták ezeket a szavakat és imádkoztak az istenükhöz, aki az égben lakik. De a szikla csak ott hevert és nem mozdult meg. Erre föláll egy másik vándor és diadalmas hangon így szól: „Testvéreim! Mindegyikünk el akarta hengeríteni a sziklát, de egyikünk sem birta, mert nem volt elég erőnk. Kíséreljük meg együttesen, akkor az erőnk nagy lesz és sikerül majd!" Mindnyájan fölálltak, nekifeszültek a sziklának és a szikla megmozdult, az utjuk fölszabadult és ők tovább vándoroltak békésen és boldogan. Mi az értelme ezeknek a szavaknak? A vándorok: a nép; az út, az élet; a szikla; az a nyomorúság és inség, amely az egyes ember elől lépten-nyomom elzárja az utat a boldogulás elől. A magános ember nem bírja a sziklát megmozdítani. De azoknak, akik együtt vándorolnak, nem akadály, mert nagy az erejük, ha közös akaratban egyesítik Minden, sziklát félrehengerítenek, amely az utat elzárja és az útjuk a boldoguláshoz és a győzelemhez vezet (s.) * *' * — „Csattanós éjszakák Budapesten". A Népszava már többször próbálkozott azzal, hogy jóvá tegye azt a lehetetlen és tűrhetetlen állapotot ami Budapesten az esti és éjszakai órákban napról-napra végbenagy. Minden kísérletünk kárba veszett és ezért közöljük az „Új Nemzedék" eSüM.Fiiau a fönti cím felatt megjelent cikkecskéjét, amely többek között a következőket mondjai. Napról-napra több panasz érkezik a rendőrségre, hogy fiatalemberek éjszakának idején megállítják a járókelőket és inzultálják őket. Az inzultus rendesen csattanós formában történik és a fölpofozott ember mélabúsan emlegeti az úgynevezett sóhivatalt, ahol a régi Magyarország hasonló természeti ügyekt sommásan intézték el. A brutális fiatalemberek a karhatalom és a fegyveres erő maszkjában követik el a kultúrcselekményüket és ezzel alkalmat adnak a külföldi sajtónak olyan megjegyzésekre, amelyeket a proletárdiktatúra és a Károlyi-rendszer idején kellett volna megtenniük. A fiatal sihederek és egyéb éjjeli duhajok a keresztény jelszavakat a tenyerükben hordják és csattanós kifejezésre juttatják ártatlan emberek arcán. A magunk részéről a legélesebben elítéljük ezeket a dolgokat, amelyeknek nincsen semmi más céljuk, minthogy megfélemlítsék a járókelőket és megbénítsák Budapest estéli forgalmát. Már 8—10 óra után a legnagyobb veszedelmet jelent az utcára menni, mert a duhajkodó csoportok, állítólagos „karhatalmi" és egyéb „őrség"-ek, megállítják az embert és a legbékésebb polgárt, kinevezvén izraelitának, alaposan helybenhagyják. Sűrűn előfordul az is, hogy nem elégszenek meg a helybenhagyással, hanem magukhoz felejtik az inzultált áldozat pénztárcáját és értéktárgyait. E jelenség még a Károlyi-forradalom hagyatéka. Azt kell hinnünk, hogy ugyanazok az emberek zuhogtatják a bunkósbotot, akik 1918-ban szétverték az Ébredő Magyarok gyűlését és ugyanazok akarják kiirtani a zsidókat, akik a proletárdiktatúra idején a vörös őrség rémuralmának támasztékai voltak. X XXXX X xxxxxx X XXXXX X XX — Nem szenzáció. Az itt következő hírben nem érdekes pikantéria, nem fulmináns politikai beszéd, még csak egy szenzációs rablógyilkosság leírása sem található. Mindennapos, éppen mindennapos mivoltuknál fogva megdöbbentő esetekről szól, mondván a következőket : A mentők naplójában nap-nap után többször fordul elő olyan eset hogy az utcán váratlanul összeesnek emberek. Ilyenkor már gyakran előfordult az, hogy az utcán összeesett embert, akit a mentők az ügyeletre behoztak, a legszorgosabban megvizsgálták és semmi súlyosabb bajt nem találtak rajtuk, amelynek következtében hirtelen összeesésük érthetővé válna. A mentőorvosok szerint ezeknek a váratlan összeeséseknek egyik oka a táplálkozás gyöngeségétől ered, viszont vannak esetek, amikor a szegény emberek szimulálják az összeesést az utcán, hogy a mentők kórházba vigyék őket, ahol a rettenetes megélhetési viszonyok elől rövid időre biztosítva vélik magukat. Mittegyünk ehhez hozzá? Mit tehetünk ehhez hozzá? A táplálkozás gyöngeségétől esnek össze emberek, egyesek meg, hogy kórházba vigyék őket szimulálják az összeesést... .. A bankjegyfelülbélyegzés. A Pénzintézeti Központhoz beérkezett jelentések szerint Budapesten és a vidéken, eddiig mintegy két milliárdnyi bankjegyet bélyegeztek fölül. A fölülbélyegzés most már zavartalanul történik, mert a gépek elég jól működnek és ahol üzemzavarok álltak be, ott úgy intézkedtek, hogy a helységben levő nyomdák gépeit használják a felülbélyegzésre. Budapesten a fölülbélyegzést végző gyorshajtók számát szaporították, úgy hogy a Pénzintézeti Központ már nemcsak a budapesti, hanem a vidéki pénzintézeteket is elláthatja fölülbélyegzett bankjegyekkel. A hivatalos körök fölfogása az, hogy úgy Budapesten, mint vidéken a lebélyegzési határidő utolsó napjaira halogatják az emberek a fölülbélyegzést. A hatóságoknak már arról is van tudomásuk, hogy a bélyegzőt hamisítják, a bélyegzést utánozzák, sőt egy ilyen tettest már el is fogtak. Hir szerint már Bécsben is hamisítják a magyar fölülbélyegzést. Megtörtént az is, hogy olyan bankjegyeket mutattak be fölülbélyegzés céljaira, amelyekről lemosták a jugoszláv bélyegeket. Az ilyen bankjegyeket azonban a magyar bélyegzővel ellátni nem lehet. — A ,,M. T. X." jelentése szerint a minisztérium a fölülbélyegzésre kitűzött határidőt április hót (nyolcadik) napjáig bezárólag meghosszabbította. — Földes Béla előadása. Dr. Földes Bélai volt miniszter a kőf pufi papnevelő dísztermében szerdán este előadást tartott az etikai nemzetgazdaságtanról és a szociálpolitikáról. Előadásának lényege ez. Az előadó azt fejtegette, hogy bár a gazdasági jelenségek minden korban vizsgálódás tárgyai voltak, mégis főleg azok alatt a nagy áramlatok alatt fejlődött a gazdasági tudomány, amelyek az újkor elején érvényesültek. Az anyagi jólét utáni törekvés, az egyéniszabadság utáni vágyódás, a tőkének megerősödése vezettük ahhoz a fölfogáshoz, hogy a gazdasági élet állami szabályozása fölösleges, mindent a szabad versenyre kell bízni. Ebből azonban a munkásoknak olyan kizsákmányolása következett, amely azokat fiziailag, szellemileg és erkölcsileg veszélyeztette. Az akkori munkásnemzedékek erkölcsi elvekről tudomást nem szereztek, családi életet nem éltek, a nők erkölcsileg züllöttek, a legkezdetlegesebb ismeretek hiányoztak. E viszonyok a legerélyesebben rácáfoltak arra a tanra, hogy a gazdasági életnek csak egy rugója van: az egoizmus. Carlyle és mások hatalmas szavára a társadalmi gazdaságtant erkölcsi alapon kezdték fölépíteni. Helyesebb jövedelemmegoszlás: a gyöngék védelme, az ultruisztikus motívumok erősítése, tíz állam messzemenő szabályozó munkája a munkafeltételek és a munkaszerződés körül, ezek a főbb követelmények. Ennek az etikai iránynak legértékesebb gyümölcse a szociálpolitika, amely a társadalmi bajok orvoslását tűzi ki feladatul, egy magasabb igazságosság és a társadalmi egyetemesség érdekében. A szociálpolitika valósítja meg az igazi szabadságot, az igazi egyenlőséget, és az igazi testvériséget. A szociálpolitikaijuk nem szabad a jövedelem megoszlására szorítkozni, hanem helyesebb elvekre kell fektetnie a termelést és különösen a fogyasztást. A szociálpolitika körébe be kell vonni a nevelésügyet, a közegészségügyet, a népességi ügyet, az oktatásügyet. A szociálpolitikának minden társadalmi osztályra ki kell terjednie. Egy magasabb morált kell terjeszteni, hogy az egoizmus helyébe az egyetemlegesség szempontja lépjen. — Támadás egy szakszervezeti helyiség ellen. Csütörtökön reggel az órások és ablaktisztítók szervezeti helyisége ellen támadást intéztek. A címtáblát leszakították, összetörték ésaz utcára hajították. XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX — Levegőbe röpült tüzérségi raktár. Csütörtökön délutáni Lankwitz berlini külvárosban a két darab, amelyben nagytömegű tüzérségi lőszer volt elhelyezve, a levegőbe röpült. A szomszédos házaik, a városház és a templom súlyosan megrongálódtak. Amennyire eddig meg lehetett állapítani 18 munkás megsebesült. Ezenkívül még számos ember sebesült meg a légnyomás folytánszéttört ablaküvegek szerteröpülő szilánkjaitól. A robbanás okát eddig még nem derítették ki. („M. T. I.") — Munkaközben. Hölzer István 17 éves gyári munkás a Gyömrői úti fűrészgyárban munkaközben súlyosan megsérült Az István-kórházba vitték. Nedecz Ferenc kőfaragó a budakeszi kőbányában robbantás közben súlyosan megsérült A mentők a Rókus-kórházba szállították. 1920 március 21.