Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-26 / 74. szám

4 * * * A német megegyezés. (Lásd a 2. oldalt.) Az őrségeket a szervezett k­urcsok adják» (Bielefeld, március 25.) Beható tárgyalások után, amelyek tegnap a rajma-westfaliai ipari terület munkás­képviselői és városi hatóságai között lefolytak, nyilatkozatot tesznek közzé, amelyben kifejtik, hogy a Lü­tzow-, Licht­­schlag- és Schultz-hadtesteket föl kell oszlatni. A most meglévő végrehajtó- és akcióbizottsá­gok az illetékes községi szervekkel együttesen állítják föl a helyi őrségeket és ezeket a köztár­sasági érzelmű lakosság köréből választják ki, főleg a szervezett munkásság és az alkalmazot­tak és a tisztviselők köréből. A helyőrségek megalakítása után a polgárőrségek föloszlatan­dók. A fegyvert és a lőszert azonnal be kell szolgáltatni. Ha e rendelkezéseket lojálisan be­tartják, a Reichswehr-csapatok nem vonulnak be a rajna-westfialiai ipari területekre. A szi­gorított kivételes állapotot azonnal meg­­kell szüntetni. Semmiféle hátrány vagy zaklatás nem érheti sem azokat a munkásokat, akik a harcokban résztvettek, sem a rendőrség, vagy polgárőrség tagjait, sem pedig a Reichswehr­csapatok legénységét. („M. T. I") a nemzetgyűlés pénteken összeül­­ (Berlin, március 25. — Wolff-iroda. — „M. T. X") A pártvezérek bizottságának határozata szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülése 26-án, pénteken délután 3 órakor lesz. Három­napos ülésezésre számí­tana­k1. X X X X X X X X * * X X X X X X X X XX X XX X XX X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X XXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X :* * *. Minisztertanács — éjfélutánig. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A kor­mány tagjai csütörtökön délután, 5 órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson dr. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács kizáróan folyó ügyekkel fog­lalkozott és éjfél utáni 1 órakor ért véget. * * * Asquith nem harcol a munkás­párt ellen! (Páris, március 25. — „M. T. L") A londoni lapok jelentik: Asquith tegnap a liberálisok klubjában beszédet mondott, amelyben vála­szolt Lloyd George, ama legújabb kijelentéseire, amelyekben annak szükségességét fejtegette, hogy az unionisták és liberálisok egyesüljenek a munkásképviselők ellen. Lloyd arra hiv föl bennünket — mondotta Asquith —, csoporto­suljunk az ő zászlaja körül s közben a­ bolseviz­mus rémét idézi elénk. Azonban az igazi libe­rális politikusoknak mindg az volt a nézetük, hogy nincs semmiféle elháríthatatlan ellentét a munkáspárt és a liberális párt között. Lloyd Georgena­k ez a fölhívása az osztályok közötti szakadásra a legáldatlanabb politika, amit a jelenlegi viszonyok között el lehet képzelni. Olyan nagy múlttal dicsekedő párt, mint a li­berális párt, sohasem hagyja magát a tory­párt szekere elé fogni. Kínában forradalom van? (Amsterdam, március 25. — „M. T. I.") Mint a lapok jelentik, a „Service" Tokióból azt adja hírül, hogy — az ott keringő híradások sze­rint — Kínában forradalom van. A kínai keleti vasút valamennyi vonalán sztrájk van. Most jelent meg! Maxim Bos­kij és Ara 12 korona ! Kadható a Népszava - könyvkereskedésben, Budapest,­ VII. Erzsébet-kurút 35 és a szervezeti könyvárusoknál. j NÉPSZAVA * * Mese a nagyoknak. Az egyesített erő. (Ófrancia példázat után.) Egy ember vándorolt és az útja hegységen át vezetett. Egyszer csak olyan helyre érkezett, ahol nagy szikla elzárta előtte az. utat. És e keskeny ösvényen kivil nem volt átjáró, se jobbra, se balra. Amikor az ember azt látta, hogy nem vándorolhat tovább, megkísérelte, hogy elhengerítse a sziklát az útból, de még­sem tudta mozdítani. Közben nagyon elfáradt, de minden erőfeszítése hasztalan volt. Amikor fölismerte a tehetetlenségét, kimerül­ten, csüggedten leült és félelmet érzett. ..Mi lesz velem — mondotta —, ha leszáll az éj és meglop magányomban? Nincs táplálékom és nincs hajlékom és­ nemsokára előbújnak a vad­állatok, hogy zsákmány után szimatoljanak." És amíg ennek a gondolatnak a rémképe töl­tötte be az egész képzeletét, egy másik vándor érkezett és tovább akart sietni. Amikor látta, hogy a szikla elzárja az útját, megkísérelte, hogy félre gurítsa. Sokat fáradozott, de minden erőlködése hiábavaló volt. Leült szótlanul és szomorúan horgasztotta le a fejét. Ezután még érkeztek vándorok. De egyikük sem tudta megmozdítani a sziklát. Busán őgye­legtek és nagy volt a félelmük. Végre egyik így szólt közülük: „Testvéreim, fohászkodjunk az istenünkhöz, aki az égben lakik és látja a mi ínségünket; könyörögjünk az istenünkhöz, hogy szánja meg a mi gyöngeségünket és gurítsen el a sziklát, amely az utunkat elzárja." Mindnyá­jan meghallgatták ezeket a szavakat és imád­koztak az istenükhöz, aki az égben lakik. De a szikla csak ott hevert és nem mozdult meg. Erre föláll egy másik vándor és diadalmas hangon így szól: „Testvéreim! Mindegyikünk el akarta hengeríteni a sziklát, de egyikünk sem birta, mert nem volt elég erőnk. Kísérel­jük meg együttesen, akkor az erőnk nagy lesz és sikerül majd!" Mindnyájan fölálltak, nekifeszültek a sziklá­nak és­­ a szikla megmozdult, az utjuk föl­szabadult és ők tovább vándoroltak békésen és boldogan. Mi az értelme ezeknek a szavaknak? A ván­dorok: a nép; az út, az élet; a szikla; az a nyomorúság és inség, amely az egyes ember elől lépten-nyomom elzárja az utat a boldogu­lás elől. A magános ember nem bírja a sziklát megmozdítani. De azoknak, akik együtt ván­dorolnak, nem akadály, mert nagy az erejük, ha közös akaratban egyesítik Minden, sziklát félre­hengerítenek, amely az utat elzárja és az útjuk a boldoguláshoz és a győzelemhez vezet (­s.) * *' * — „Csattanós éjszakák Budapesten". A Nép­szava már többször próbálkozott azzal, hogy j­óvá tegye azt a lehetetlen és tűrhetetlen álla­potot ami Budapesten az esti és éjszakai órák­ban napról-napra v­égben­agy. Minden kísérle­tünk kárba veszett és ezért közöljük az „Új Nemzedék" eSüM­.Fiiau a fönti cím­ felatt meg­jelent cikkecskéjét­, amely többek között a kö­vetkezőket mondjai. Napról-napra több panasz érkezik a rendőrségre, hogy fiatalemberek éjszakának idején megállítják a járókelőket és inzultálják őket. Az inzultus rendesen csattanós for­mában történik és a fölpofozott ember mélabúsan emle­geti az úgynevezett sóhivatalt, ahol a régi Magyarország hasonló természeti­ ügyekt sommásan intézték el. A brutá­lis fiatalemberek a karhatalom és a fegyveres erő maszkjá­ban követik el a kultúrcselekményüket és ezzel alkalmat adnak a külföldi sajtónak olyan megjegyzésekre, amelye­ket­­ a proletárdiktatúra és a Károlyi-rendszer idején kellett volna megtenniük. A fiatal sihederek és egyéb éjjeli duhajok a keresztény jelszavakat a tenyerükben hordják és csattanós kifejezésre juttatják ártatlan embe­rek arcán. A magunk részéről a legélesebben elítéljük ezeket a dolgokat, amelyeknek nincsen semmi más céljuk, minthogy megfélemlítsék a járókelőket és megbénítsák Budapest estéli forgalmát. Már 8—10 óra után a leg­nagyobb veszedelmet jelent az utcára menni, mert a duhajkodó csoportok, állítólagos „karhatalmi" és egyéb „őrség"-ek, megállítják az embert és a legbékésebb pol­gárt, kinevezvén izraelitának, alaposan helybenhagyják. Sűrűn előfordul az is, hogy nem elégszenek meg a helybenhagyással, hanem magukhoz felejtik az inzultált áldozat pénztárcáját és értéktárgyait. E jelenség még a Károlyi-forradalom hagyatéka. Azt kell hinnünk, hogy ugyanazok az emberek zuhogtatják a bunkósbotot, akik 1918-ban szétverték az Ébredő Magyarok gyűlését és ugyanazok akarják kiirtani a zsidókat, akik a proletár­diktatúra idején a vörös őrség rémuralmának támasz­tékai voltak. X XXXX X xxxxxx X XXXXX X XX — Nem szenzáció. Az itt következő hírben nem érdekes pikantéria, nem fulmináns politi­kai beszéd, még csak egy szenzációs rablógyil­kosság leírása sem található. Mindennapos, éppen mindennapos mivoltuknál fogva megdöb­bentő esetekről szól, mondván a következőket : A mentők naplójában nap-nap után több­ször fordul elő olyan eset hogy az utcán vá­ratlanul összeesnek emberek. Ilyenkor már gyakran előfordult az, hogy az utcán össze­­­esett embert, akit a mentők az ügyeletre be­hoztak, a legszorgosabban megvizsgálták és semmi súlyosabb bajt nem találtak rajtuk, amelynek következtében hirtelen összeesésük érthetővé válna. A mentőorvosok szerint ezeknek a váratlan összeeséseknek egyik oka a táplálkozás gyöngeségétől ered, viszont van­nak esetek, amikor a szegény emberek szimu­lálják az összeesést az utcán, hogy a mentők kórházba vigyék őket, ahol a rettenetes meg­élhetési viszonyok elől rövid időre biztosítva vélik magukat. Mit­­tegyün­k ehhez hozzá? Mit teh­etünk ehhez hozzá? A táplálkozás gyöngeségétől es­nek össze emberek, egyesek meg, hogy kórházba vigyék őket szimulálják az összeesést... .. A bankjegyfelülbélyegzés. A Pénzintézeti Központhoz beérkezett jelentések szerint Budapesten és a vidéken, eddiig mintegy két milliárdnyi bankjegyet bélyegeztek fölül. A fölülbélyegzés most már zavartalanul történik, mert a gépek elég jól működnek és ahol üzemzavarok álltak be, ott úgy intézkedtek, hogy a helységben levő nyomdák gépeit használják a felülbélyegzésre. Budapesten a fölülbélyegzést végző gyorshajtók számát szaporították, úgy hogy a Pénzintézeti Központ már nemcsak a buda­pesti, h­anem­ a vidéki pénzintézeteket is elláthatja fölül­bélyegzett bankjegyekkel. A hivatalos körök fölfogása az, hogy úgy Budapesten, mint vidéken a lebélyegzési határ­idő utolsó napjaira halogatják az emberek a fölülbélyeg­­zést. A hatóságoknak már arról is van tudomásuk, hogy a bélyegzőt hamisítják, a bélyegzést utánozzák, sőt egy ilyen tettest már el is fogtak. Hir szerint már Bécsben is hamisítják a magyar fölü­lbélyegzést. Megtörtént az is, hogy olyan bankjegyeket mutattak be fölülbélyegzés cél­jaira, amelyekről lemosták a jugoszláv bélyegeket. Az ilyen bankjegyeket azonban a m­agyar bélyegzővel ellátni nem lehet. — A ,,M. T. X." jelentése szerint a miniszté­rium a fölülbélyegzésre kitűzött határidőt április hó­t (nyolcadik) napjáig bezárólag meghosszabbította. — Földes Béla előadása. Dr. Földes Bélai volt miniszter a kő­f pufi papnevelő dísztermé­ben szerdán este előadást tartott az etikai nemzetgazdaságtanról és a szociálpolitikáról. Előadásának lényege ez. Az előadó azt fejtegette, hogy bár a gazdasági jelensé­gek minden­ korban vizsgálódás tárgyai voltak, mégis főleg azok alatt a nagy áramlatok alatt fejlődött a gazda­­sági tudomány, amelyek az újkor elején érvényesültek. Az anyagi jólét utáni törekvés, az egyéni­­szabadság utáni vágyódás, a tőkének megerősödése vezettük ahhoz a föl­fogáshoz, hogy a gazdasági élet állami szabályozása fölös­leges, mindent a szabad versenyre kell bízni. Ebből azon­ban a munkásoknak olyan kizsákmányolása következett, amely azokat fiz­iailag, szellemileg és erkölcsileg veszé­lyeztette. Az akkori munkásnemzedékek erkölcsi elvekről tudomást nem szereztek, családi életet nem éltek, a nők erkölcsileg züllöttek, a legkezdetlegesebb ismeretek hiá­nyoztak. E viszonyok a legerélyesebben rácáfoltak arra a tanra, hogy a gazdasági életnek csak egy rugója van: az egoizmus. Carlyle és mások hatalmas szavára a társa­dalmi gazdaságtant erkölcsi alapon kezdték fölépíteni. Helyesebb jövedelemmegoszlás: a gyöngék védelme, az ultruisztikus motívumok erősítése, tíz állam messzemenő szabályozó munkája a munkafeltételek és a munkaszerző­dés körül, ezek a főbb követelmények. Ennek az etikai iránynak legértékesebb gyümölcse a szociálpolitika, amely a társadalmi bajok orvoslását tűzi ki feladatul, egy maga­­sabb igazságosság és a társadalmi egyetemesség érdeké­ben. A szociálpolitika valósítja meg az igazi szabadságot, az igazi egyenlőséget, és az igazi testvériséget. A szociál­politikaijuk nem szabad a jövedelem megoszlására szorít­kozni, hanem helyesebb elvekre kell fektetnie a termelést és különösen a fogyasztást. A szociálpolitika körébe be kell vonni a nevelésügyet, a közegészségügyet, a népes­ségi ügyet, az oktatásügyet. A szociálpolitikának minden társadalmi osztályra ki kell terjednie. Egy magasabb morált kell terjeszteni, hogy az egoizmus helyébe az egyetemlegesség szempontja lépjen. — Támadás egy szakszervezeti helyiség el­len. Csütörtökön reggel az órások és ablak­tisztítók szervezeti helyisége ellen támadást intéztek. A címtáblát leszakították, összetörték és­­az utcára hajították. XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX — Levegőbe röpült tüzérségi raktár. Csütör­tökön délutáni Lankwitz berlini külvárosban a két darab, amelyben nagytömegű tüzérségi lő­szer volt elhelyezve, a levegőbe röpült. A szom­szédos házaik, a városház és a templom súlyo­san megrongálódtak. Amennyire eddig meg lehetett állapítani 18 munkás megsebesült. Ezenkívül még számos ember sebesült meg a légnyomás folytán­­széttört abla­küvegek szerte­röpülő szilánkjaitól. A robbanás okát eddig még nem derítették ki. („M. T. I.") — Munkaközben. Hölzer István 17 éves gyári munkás a Gyömrői­ úti fű­részgyárban munka­közben súlyosan megsérült Az István-kór­házba vitték.­­ Nedecz Ferenc kőfaragó a budakeszi kőbányában robbant­ás közben sú­lyosan megsérült A mentők a Rókus-kórházba szállították. 1920 március 21.

Next