Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-23 / 43. szám

XLXI. évf. 43. szám. Budapest, 1821 február 23. szerda. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: • egy évre 560 kor. [ negyed évre 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. S. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Br­ádai Ara­b korona A „munkaközösség" kérdéséhez. IL Amint előző cikkünkben hivatkoztunk is rá, Neuhaus Ferenc fölhívása a munkáltató- és munkásérdekel­tséghez az „Aurora" legutóbbi számában jelent meg. A cikk a többi között a következőket sorolja föl: Tekintettel a halasztást nem tűrő gazdasági problémák fontosságára, elvi szempontoknak itt nem szabad gátlóan latba esniök. Nem elvi, hanem a leggyakorlatibb állásfoglalásról van szó, amely a társadalom sülyedő hajóját meg­menteni alkalmas. Meg kell keresni és meg kell találni azt a középutat, amely módot nyújt arra, hogy a termelési tényezőket, a tőkét és munkát egymáshoz közelebb hozza és meg­teremtse azt a kölcsönös megértést, amely nélkül az összesség helyzetének jobbra­ fordu­lás­a nem is remélhető. Ezt a célt tartva szem előtt és belátván azt, hogy a teljes gazdasági összeomlás réme előtt minden osztályérdek is csupán abban az egyetlen célban egyesülhet, hogy ezt a fenye­gető közös végveszedelmet egyesült erővel elhárítsa, határozták el a németországi szociál­demokrata szakszervezetek már 1919-ben, hogy a munkáltató egyesületekkel egy „munkaközös­ségben­" egyesülnek. 1919 december 12-én tartotta a „Zentral­arbeitsgemeinschaft der industriellen und ge­werblichen Arbeitgeber und Arbeitnehmer Deutschlands" alakuló ülését. A munkásmoz­galom történetében ez a nap fontosságában ve­tekedni fog az 1844 évvel, a „roehedale-i pio­nírok" fogyasztási szövetkezet meg­alapításá­n­ak korszakalkotó időpontjával. Az „Arbeitsgemeinschaft"-ban részt vesznek — a ..sárgák" kivételével — Németország összes szakszervezete. A testület programja, az alap­szabályok élén, a következő mondatban jut ki­fejezésre: „A felelősségtől, és azon meggyőző­déstől áthatva, hogy közgazdaságunk újra­építése az összes gazdasági és szellemi erők összefogását és minden irányban egyetértő összmunkálkodást igényel, az ipari munkálta­tók és munkások szervezetei egy „központi munkaközösségben" egyesülnek." Az „Arbeitsgemeinschaft" célja. ..a Német­ország iparát érintő összes gazdasági és szo­ciálpolitikai, valamint az ezekre vonatkozó va­lamennyi törvényhozási és közigazgatási kér­dés közös megoldása". E „munkaközösségben" a munkáltatók és a munkások paritásos alapon vesznek részt és mint­­egyenjogú tényezők, kö­zösen határoznak az őket érdeklő összes gaz­dasági kérdésekben. A németországi Arbeitsgemeinsch­aft szerve­zete, a német ipari élet nagy kiterjedtségének megfelelően, úgy épül föl, hogy a berlini Zen­tralarbeitsgemeinschaft a tulajdonképeni fel­építménye az egyes szövetségi államok Reichs­arbeitsgemeinschaft-jainak, amelyek viszont a kerületi és az egyes helységek csoportjait (Bezirkliehe oder örtliche Gruppen) egyesítik. A Zentralarbeitsgemeinschaft élén a Zentral­aussehuss, illetőleg a Zentralvorstand áll A Zentralaussehuss 8 alcsoportra oszlik, neveze­tesen: 1. a bér- és munkafeltételek, 2. a szociálpolitikai törvényhozási incl. mun­kásbiztosítás, a gazd­asá­gpolitika, 4. a nyersanyagellátás, 5. a szén- és forgalmi kérdések, ti. az adókérdések, 7. a békeszerződés keresztülvitele, 8. az Anbeitegemeinsch­afttal összefüggő ügyek, nevezetesen a szervezeti szabályok tárgyalására hivatott albizottságokra. Már második éve működik a „munkaközös­ség" és az érdekeltek, valamint az egész társa­dalom által hozzáfűzött reményeket a legtelje­sebb mértékben valóra váltotta. Németország ezen legkritikusabb időszakiban döntően hoz­zájárult ahhoz, hogy a gazdasági hét szerintel­láthatóan a nyugodt termelőmunka medrébe terelődött és a német gazdasági szervezet, a hatalmas megrázkódtatás ellenére, ismét ké­pessé vált a produktív munkára. Ennek a gi­gantikus feladatnak a megoldása kizáróan csak úgy volt keresztülvihető — és ma sem volna másképen folytatható —, hogy sikerült a tőke és munka vállvetett együttműködését az­­Arbeitsgemeinschaft" keretének megterem­tésével biztosítani. Mint minden mélyreható újításnál, úgy ez alkalommal is mindkét táborban akadnak, akik ellenzik e terv megvalósítását. A mun­káltatók egy része oly forradalmi újítást lát benne, amely halomra dönti a gazd­asági élet eddigi szervezetét és lehetetlenné teszi a ter­melőmunka megkezdését A munkások táborá­ban akadnak viszont akik az eddigi elvi állás­pont föladásának tekintik e tervbevett lépést és a munkásmozgalom kerékkötőjét vélik látni abban. Magyarország szervezett munkássága nem először kerül egy ilyen probléma elé, amely arra készteti, hogy együtt dolgozzon gazda­sági téren természetes ellenlábasaival, a tőke érdekeltségével. A háború ideje alatt meg kel­lett csinálunk a , a munkásü­gyi panaszbizottságokat és a szakszervezetek, ob­jektív elbírálás után, nem mondhatják, hogy ebben az intézményben nem lehetett sokat tenni tagjaik érdekeinek szolgálatában. Most a helyzet kétségtelenül súlyos. Okunk van ezer panaszra, elkeseredésre, teljes apát­tiára. De ezzel nem oldjuk meg a felénk me­ Mindent elvettetned tőled, a meggyőződésedet soha! " A ' Nortsh­liffe!­ akad a kezünkbe egy nyajatnyelvü füzet, amely csak a napokban hagyta el a sajtót. A címe: „Northcliffe. Die Geschichte des englischen Pro­pagandafeldzuge s." Kiadta Mittler und Sohn, Berlin. Arndt alább közlünk, szósaerint e­b­b­ő­l a füzetből való. — A s­z­e­r­k. Az Ausztria-Magyarország ellen indított pro­paganda szervezése és az első elért eredmények arra késztették Lloyd Georgeot, h­ogy már 1918 május 16-án North­cliff­e-hez a következő levelet intézze: „Úgy látom, hogy Ausztria ellen irányuló propagandájával nagyszerű dolgot kezdett meg. Bízom önben, h­ogy ügyelmét csakhamar a Németország ellen irányuló propagandára is fordítja, mégpedig úgy az angol, mint a francia front mentén. Az a biztos érzésem, hogy lehetségesnek kell lennie, hogy most már a német hadsereg­ erkölcsét is megrázkódtatja ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket olyan nagy eredménnyel alkalmazott az osztrák­magyar hadsereggel szemben Northcliffe rövid megfontolás után arra a megállapításra jutott, hogy az ellenséges ha­talmak között Ausztria a legérettebb a propa­ganda számára. Ezért nyomban megkezdték az akciót, Northcliffe úgy döntött, hogy a propa­gandát két irányban: építő és romboló irány­ban kell folytatni. Az előbbi alatt az egyes né­pek politikai önállóságra irányuló nemzeti kívánságainak teljesítését értette. Northcliffe végső célja a középeurópai és a dunai államok erős, nemgermán láncolata volt. A romboló irányzat a monarchia népeinek arra való bá­torításából állott, h­ogy ne harcoljanak többé a központi hatalmakért, az osztrák-magyar hadsereget mint harcoló hatalmat megszüntes­sék és ezzel súlyos helyzetbe hozzák a német vezetést. Northcliffe reménységét mindenekelőtt a cse­hekbe és a délszlávokba vetette. Az utóbbiakat illetően az 1915 áprilisi londoni titkos egyez­mény nagy nehézségeket okozott, mert ebben Olaszország részére nagy délszláv területeket engedtek át. Mialatt diplomáciai úton az így fölmerült nehé­zségeket igyekeztek megszün­tetni. Northcliffe megcsinálta az Ausztria el­len irányuló propaganda irányvonalait, a m e­redő kérdést: mikor, hogyan, milyen föltételek mellett indulhat meg a munka és a munkás­ságnak mennyi áldozatot kell hoznia azért, hogy megtalálja számadását, munkája után a megélhetését? Ha e kérdésben mindkét fél a maga útján megy, egyik sem fog boldogulni, mert olyan harcok ékelődnek közbe, amelyeket egy újraépülő gazdasági élet nem bír meg és amelyeket a munkásság érdekei sem tűrnek meg, csak a kényszer hatása alatt. Ezeket a küzdelmeket kell eliminálni — ha lehet. A­ szervezett munkásság ereje és ön­tudatossága mellett semmit sem kockáztat, ha megkísérli az eliminálás lehetőségének megtalálását. Más kérdés, hogy milyen lesz a magatartása a munkáltatói érdekeltségnek és tesz-e hajlandó­sága — a közérdekért — engedni a maga me­rev álláspontjából. Ha nem, akkor is csak nyerhet a munkásság, miért elhárítja magáról a felelősséget és tisztán látja azt az utat, ame­lyen haladnia kell. A kérdés gyakorlati megfogása a szakszer­vezetekre tartozik. A Szakszervezeti Tanács bizonyára elviszi a kérdést a szakszervezeti választmány elé s módot ad arra, hogy a szak­szervezeti mozgalom hivatott képviselői el­mondhassák véleményüket, tisztázhassák állás­pontjukat. Időközben a munkáltatói érdekelt­ség is állást foglalhat és a kérdés vagy jobbra vagy balra dűlőre jut Annyi bizonyos, hogy a gazdasági élet tényleges talpraállítása érdekében végre-valahára kell egy elhatározó lépésnek történnie, azert ez a nagy feladat ma­gától nem fog megoldásra kerülni. Beszédek­kel s politikai érdekhajhászattal a legkevésbé íyeket 1918 február 21-én Balfour elé terjesztett jóváhagyás végett Northcliffe elméletben­ két módot talált alkalmasnak: vagy különbézet kötnek a császár, a bécsi udvar és az ariszto­krácia együttműködésével azon az alapon, hogy a Habsburg-ház ügyeit nem vonják bele a kérdésbe, területeit pedig épségben hagyják, vagy pedig megkísérlik Ausztria-Magyarország hatalmának a letörését mindennemű német­ellenes törekvés fölelevenítésével a kettős mon­archia népei között Northcliffe az előbbi mód­szert gyakorlatilag nem találta kivihetőnek, mert addig a különbékére irányuló minden kísérlet meghiúsult. Az Olaszországgal a ket­tős monarchia föntartására irányuló megálla­podások pedig lehetetlennné tették ennek a terv­nek a kivitelét.­ Ezért Ausztria-Magyarország földarabolásá­nak a terve lépett előtérbe. Ötvenkétmillió la­kosa közül 31 németellenes és 21 németbarát. A szövetségeseknek és Wilson elnöknek tehát „Ausztria-Magyarország valamennyi népének az önrendelkezés jora alapján " demokratikus szabadságot" kellett követelniük. Föl kellett darabolni a kettős monarchiát, mert Ausztria-Magyarország radikális átalakítása nélkül nem lehetett megnyerni a háborút és más módon nem lehetett megszüntetni a német befolyást. A megmaradt német országrészek azonban tet­szésük szerint csatlakozhatnak a német biroda­lomhoz. Balfour már 48 óra múlva válaszolt North-­ cliffe emlékiratára. Fölfogása szerint csak a kormány adhat végleges választ javaslataira. Egyébként nemcsak kívánságaiktól, hanem mindenekelőtt a fegyverek sikerétől és a szö­vetségesek fölfogásától függ, hogy mit kezd­jenek a kettős monarchiával. Balfour azonban kijelentette, hogy egyetért minden olyan in­tézkedéssel, amely föleleveníti a németellenes hangulatot, hozzá­járul ahhoz, hogy Károly császárt hajlandóvá tegye a különbékére és ugyanakkor meggyöngíti A­usz­tria-M­agyar­­ország fellentálló erejét Helyesel tehát min­den olyan propagandát, amely támogatja a nemzetiségek szabadságharcát, ha ez végül a kettős monarchia szétdarabolására vagy pedig csak a németség meggyöngítésére vezet a Habsburgok uralma alatt. Mivel Northcliffe tudta, hogy tavasszal Olaszországban nagy osztrák vagy osztrák­német offenzió készül, sietett megindítani pro­pagandáját.

Next