Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-23 / 43. szám

« Az olasz főhadiszálláson szövetségközi propa­gandabizottságot alakítottak, amelyben helyet foglaltak a kettős monarchia elnyomott népei­nek képviselői. A bizottság­ már áprilisban összeült és nyomban lengyel, cseh, délszláv és román nyelven hetilapot adott­ ki. Reggio Emíliában sajtó állt rendelkezésükre röpiratok és színes nyomások készítésére. A röpiratokat repülőgépekről az osztrák vonalak mögött do­bálták le vagy pedig rakéták vagy kézigráná­tok segítségével dobálták át; végül lengyel, cseh­ és egyéb szökevényekből álló propaganda­őrjáratokat küldtek át az ellenséghez, hogy ott toborozzanak híveket. Ilyen módon a röp­iratok millióit osztották szét. Az eredmény csakhamar kitűnőnek mutatkozott. Az osztrák szökevények száma csakhamar nagyon megnövekedett Nort­hclifte azt hiszi,­­hogy az o­sztrák offenzívának áprilisról jú­niusra való elsoglas­ztása tisztán az ő propa­gan­dáji­mak volt köszönhető. (A szerző mag­állapítja, hogy ez, téves, mert az offenzívát nem tervezték korá­bbra. — A szerk.) Még na­gyobb eredményeket érhetett volna el, ha nem­ okozott volna neki súlyos gondokat „az olasz kormány reakciós irányzata", amely nem tudta rászánni magát, hogy teljes erejével támogassa a­ délszlá­v mozgalmat. Northcliffe arra akarta rábírni az olasz kormányt, hogy nyilatkozatot adjon l­a, amely szerint a délszlávok független­sége és egysége ..Olaszország életérdeke", mi­alatt az olasz politika sok érthető módon csak .,a csehek és délszlávok szabadságra irányuló nemzeti törekvéseivel szemben való őszinte rokonszenvüket" voltak hajlandók engedé­lyezni. Northcliffe ezért későbben is rosszul bánt Olaszországgal és például nem is tekin­tette a nagyhatalmakhoz tartozónak „mert az országnak nincsenek szénbányái". Mindanyi nehézségek ellenére, amelyeket, az­ olasz politika gördített a Northcliffe-féle pro­paganda útjár­a, ez mégis sikeres volt Öröm­mel vették tudomásul a szökevények ellen sú­lyos intézkedésekkel fenyegetődző ellenséges hadseregparam­t­,sokat, megelégedéssel fogadták a cseh csapatok között kitört, lázadások kivét ée a propaganda legnagyobb sikerének egy délszlávokból álló teljes század szökését m­inő­sítették. A Piave-offenzíva alatt bizonyosak voltak abban, hogy a cseh csapatok a front mögött felrobboannítják az osztrák lőszerkészle­­teket. A csata után az olasz főparancsnok kö­szönetet mondott a szövetségközi propaganda­bizottságnak tevékenységéért és Diaz tábornok kijelentette, hogy a piavei sikereket jelenté­­keny mértékben a propaganda-akciónak tulaj­doníthatják. Northcliffe most már Magyarország ellen kirányította erőfeszítését. A magyar csapatok még mindig túlságos csökönyösen harcoltak a­­z­on tollon. Hogy ez­t a népet is „fölezsaba­dítsa", az agrárkérdést igyekezett felszínre hozni. Tomcsányi igazságügyminiszter — ideiglenes belügyminiszter. A hivatalos lap keddi száma közli hogy a kormányzó a miniszterelnök elő­terjesztésére Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügyminisz­tert a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével bízta meg. És szólt a vezérvármegye!... Pest vármegye kedden, délelőtti rendkívüli közgyűlésén haza­fias lelkesedéssel tiltakozott „a vármegyei és a községi önkormányzat tervbe vett módosítása tárgyában..." Egyhangúan elfogadott, hatá­rozatában közhírré tette azt a kívánságát­, hogy ..amiig a nemzet alkotmányos tényezői az or­szágnak ebben az egyik legél­etbevágóbb kér­déseiben nem határozhatnak, minden reform­tervezet mellőztessék". Nagy föltűnést keltett a közgyűlésen Kovács István rákospalotai evan­gélikus pap, aki hievolifiai aggodalomtól sugallt felszólalással támogatta a határozati javasla­tot Szerinte, amikor a parlamentáris rendszer világszerte csőd előtt áll és nem képviseli az állam igazi szellemét, nem szabad hozzányúlni a vármegyei szervezethez. A vármegye maga a múlt amelyből erőt meríthetü­nk a jövő mun­kájára. A nemzetgyűlés még csak nem is par­lament­i meg fog szűnni hamarosan, amikor a vármegye még mindig él. A szabadkőművesség ellen hozott döntés után az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga át­irata került tárgyalás alá, amelyben a ligia, a forradalmakban bűnös destruktiv sajtó fele­lősségre vonását és pártatlan sajtóbír­óság föl­állítását követeli. Az átirathoz egyedül Pálóczi-Horváth István szólalt föl. Mint a debreceni események is mutatják, mondotta, a destruktiv sajtó tóból fölütötte fejét és egyess lapok hangja, amelyet újabb időben használ­nak, 1918-ra emlékeztet Egyhangú elfogadásra ajánlja az átiratot s föllhí­vja a közgyűlés tag­jait, hogy minden erejükkel támogassák az ébredő magy­arok­ akcióját, akik egy hónapon át gyűjtést tartanak a destruktív sajtó ellen küzdő plakátok és felvilágosító röpiratok költ­ségeire. A közgyűlés egyhangúan csatlakozott a liga átiratához. A németajkú szociáldemokraták a Volksstimme-t olvassák! NÉPSZAVA 3521 február 23. Andrássy bejelenti, hogy csatakozik Szmrecsányi—Kaller pártjáh­oz. * * Giesswein beszéde a közszabadságokért. Andrássy befejezte hetekig tartó tépelődését és csatlakozott a keresztény párthoz. Ezt az el­határozását úgynevezett nagy beszéd kereté­ben jelentette be a nemzetgyűlés keddi ülésén. Most tehát boldog a keresztény tábor, mert kapott egy vezérnyi vezért akitől nagyon is me­gfakult nimbuszának új fényét várja. An­drássy petsig, aki­­már vagy három esztendeje bolyong a politikai pusztaságban nyáj nélkül, végül ismét megszólaltathatja varázslatos ve­zéri csengetyűje szavát. Különös jelentőséget az esetnek nem tulajdoníthatunk, a haladás táborának veszteségszámláján nincs elköny­velni való. Andrássy megint őszinte volt —­legalább ő hiszi —, mint már annyiszor, mozgalmas életének fordulatokban gaz­dag folyamán. Őszinte volt akkor, amidőn világra hozta a pluralitás gondolatát. Ő persze ezt, liberalizmusnak vagy demokráciának tar­totta — azért undorodott most most a demo­kráciától, mert azt csak a saját értelmezésében tudta elképzelni. Őszinte volt akkor is, amidőn plurális magzatának kimúlta után „küzdött" az általános titkosért — blokba tömörülve a haladó rétegekkel. És őszinte most is — most valóban őszinte —, amidőn véglegesen és ki­fejezetten csatlakozott oda. .­.mi — szerinte is — egészen ízlése szerint való. Ismételjük: Andrássynak ez a lépése nem lep meg bennünket. Következetesen, jutott el oda, ahova érzesem szerint mindig tartozott még akkor is, amidőn a liberalizmus volt az ural­kodó politikai planéta. Az erők őszinte csopor­tosulása és elhelyezkedése pedig csak előnyére válik a kialakulásnak: mindenesetre jó tudni, ki hová tartozik. Persze, más kérdés, hogy az „européer" Andrássynak hogyan illik a szá­jába „európai divat"-nak nevezni a sajtósza­badságot úgyszintén az is, hogy a Polgárok és Munkások Szövetségeinek tisztán a közszabad­ságok kivívására és a politikai, felekezeti és faji üldöztetések megszüntetésére irányuló programja ellen nekik — már­mint An­drássyéknak — morális, fegyverekkel kell küz­­deni. Nem értjük: tehát folytatni kell az üldö­zéseket és fönn kell tark'-' n -‹hh'''ť Tvk›1T'sval ̋ institúcióit? De hát ez az ő magánügye, illetve magánizlése. Beszél­t még Andrássy a fehér terrorról is, amelyet, „úgy­nevezett" jelzővel­­ enyhítve, kilengésnek minősített és hozzátette, hogy az „következménye volt tíz előzmények­nek". Bájos disztinkciók! Külön érdekessége volt az ülésnek Giesswein Sándor beszéde. A becsületes és következetes pap, aki sohasem vette magára az, éppen diva­tos politikai irányzat köpenyét aki sohasem tagadta meg önmagát és Andrássy álliberaliz­musával is szemben állott, követelve az euró­pai korszellemnek megfelelő politikát most is bátran, becsületesen szállt síkra a közszabad­ságokért és a demokráciáért­. Beszéde során példákkal mutatott arra a romlámtársra, amely mindenütt kommunistát sejt így például — mondotta. ..Élő példa ez ellen Csizmadia, aki népbiztos volt és most a kormány megbízásá­ból lapot alapít". A keddi ülésnek mindjárt az elején foly­tatták a kormányprogram fölötti vitát Giesswein beszéde a közszabadságokért. Az ülés első szónoka Giesswein Sándor, be­széde elején Milotay Istvánnal polemizált aki szerint, nem elég a­ keresztény gondolat ha­nem keresztény tett is kell. Nos, a kormány eddigi, tettei nem töltik el sok bizalommal. Helyes, ha a pénzügyminiszter megadóztatja a polgárokat, de szociális tettekre is rá kell szánnia magát a kormánynak és szükség van az alkotmányos élet fölvirulására. A szocialis­ták mindig hasznos munkát végeztek, helye­sen mondotta Milotay, hogy az "ő energiájukra szükség van... (Kószó István közbeszólt: „Romboló munkát végeznek! Destruktivok!") A destrukció szót manapság nagyon könnyen alkalmazzák. Óva inti­ a nemzetgyűlést attól, ne jöjjön egy újabb Bach-korszak erre az or­szágra, ne következzék be a spiclik rendszere, amely már körülbelül itt is van. Elkövetkez­het egy idő, amikor azokra, akik alkotmányos életet akarnak ebben az országban, a®t fogják mondani, hogy forradalmárok. A királykérdésben az a véleménye, hogy a király az országért van, nem pedig az ország a királyért Hogy kijussunk a tétlenségből, ahhoz föltétlenül szükséges, hogy kivirágozza­nak a közszabadságok. Elsősorban sajtószabad­ságra van szükség és amikor a sajtószabadság­ról beszél, nem azt kívánja, hogy a pornográ­fiának, a rágalmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. (Orbók Attila: „Mint ahogy a keresztény sajtó teszi!") Ezt sajnos, szóló is tapasztalja. A cenzúra túlkapásait sorolta föl ezután. Egy cikkéből, amelyben a nemzetközi jogról beszélt törölték a „nemzet­közi" szót... (Nagy derültség.) Mi lesz Csara­dával, a nemwtkSri io»r »«ry­wiri stmáráv»»!?? (Haller István közbeszólt:­­„Már nem tanált! Fölfüggesztették!") Analfabéták intézik a cen­zúrát?! Ha ilyenek megtörténnek, nem számít­hatnak bennünket a­ művelt népek közé. (Koszó István: „Remélhetőleg ezt nem hallja meg a külföld! ) De igen, azt akarom hogy a külföl­dön meghallják a szavam. Páter Bangha azt írta, hogy a tőzsdék és bankok megrendszabá­lyozása tekintetében „tanulni kell a bolseviz­mustól"... Úgy látszik, mostanában csak a rosszat tanulják el a bolsevistáktól, a jót nem Apponyi szerint nekünk nemcsak nemzetiek­nek kell lennünk, hanem nemzetközieknek is. Mégis azokat akiik szabadságot alkotmányt akarnak, destruktívoknak bélyegzik Ellene van a gyöngéket elnyomó liberalizmusnak, de miért kell küzdeni a, báró Eötvös-féle liberalizmus ellen? (Haller István: „Mi is csak a gazdasági, liberalizmus ellen küzdünk!") A sajtó egy ré­szében a zsidók ellen használt durva hang _ a gyermeki szíveket is megrontja Elmondja hogy kisgyermekek szüleik távollétében ját­szottak. Amikor a szülők hazajöttek, gyerme­küket megfojtva találták. A pajtásai akasztot­ták föl. Héjjast játszottak. (Mozgás.) Azt a kis gyermeket, akinek kiosztották a zsidó szerepét, fölakasztották. (Zaj.) Apponyival együtt köve­teli, legyen vége a megtorlásnak! Az interná­­lásoknál több emberiességre van szükség. El­mondja, hogy választókerületéből 30 év óta ottlakó munkásokat utasítottak ki, mert szólóra, szavaztak. Foglalkozott a faji problémával. Nagy tévedés, amikor a nemzeti eszmét a faji kérdéssel tévesztik össze._ Európában nincse­nek tiszta fajok. Az első keresztények Jeru­zsálemben is mindenütt a zsidók­­ voltak. A zsidó községek voltak magvai a terjedő keresz­ténységnek. Zsidókérdés van, de ez gazdasági kérdés. A zsidók elfoglalták azokat a pályá­kat, amelyekről a keresztények elmaradtak. A magyarságnak rá kell lépnie a haszonhaj­tó pá­lyákra is. Ebből azonban keresztényellenes dolog faji kérdést csinálni. Hiszen az idegen fajbeliek kitiltása esetén Wekerle, Proteászka Ottokár, Huszár Károly és­­ Turi-Tillmann Béla se szerepelhettek volna a közpályán. A faji hecceket a kapitalizmus szitja, hogy az emberek összevesszenek. Kezet kell fogni a munkássággal Nem szabad azt hinni, hogy az ő nemzetköziségük kizárja a nemzeti gondolatot A kormányt csak akkor támogatja, ha visszaállítja az al­kotmányos jogokat. (Élénk helyeslés.) Andrássy csatlakozik a keresztény párthoz. Utána gróf Andrássy Gyula beszélt Úgy képzelte az ország újjá­épí­tését, kezdte, hogy mindenki összefog és elfelejtik a múlt ellen­téteit E helyett a társadalmi és politikai­ életben a régi kicsinyességek érvényesülnek, pedig az ország ma is élet-halál küzdelemben van. Ezért intenzívebben kíván résztvenni a közéletben és kijelenti, hogy csatlakozik a keresztény és nemzeti alak­ulla­thoz, am­elynek meggyőződése egyezik a övével... (Közbe­kiáltások jobbról: „Ízlése ellenére!") Nem, az a párt megfelel ízlésemnek és az ügynek... A múlt szerencsétlenségeinek az erkölcsök le­rombolása volt az oka, most tehát a keresz­tény erkölcsöt kell vezérelvnek tekinteni Az egyes fajok, egyes felekezetek egymás ellen való izgatásának azonban nem szabad meg­történni. Azért csalakozott a keresztény nem­zeti párthoz, mert meg akarja akadályozni, hogy a keresztény nemzeti jelszavak lejárják magukat Már­pedig a mai rendszer bukása után a másik véglet jönne, nem mérsékelt li­beralizmus. Kezet kell fogni a munkássággal. Nem sza­bad azt hinni, hogy az ő nemzetköziségük ki­zárja a nemzeti gondolatot A legelső feladat a jogrend biztosítása A kormányzatnak elsősorban oda kell hatnia, hogy semmiféle hatásköri túllépés ne legyen. A katonaság ne csináljon politikát, a rendőrségt teljesítse a maga kötelességét, a társadalmi szervezetek éljenek hivatásuknak. Helyre kell állítani a tekintély elvét A sajtótörvényt ki kell egészíteni. A cenzúra nem maradhat ál­landó intézmény. A mai cenzúra, úgy ahogy van, védhetetlen. Megszüntetni azonban csak fokozatosan lehet Szükséges volna hogy a cenzúra ügyeiben egy miniszter és egy állam­titkár felelősséggel tartozzék. Cenzúra helyett később legyen új sajtótörvény, szigorú retor­zióval a forradalmi izgatásokkal szemben és gyors eljárással. Később a szigorúság enyhít­hető lesz. Erőteljes közigazgatás kell, mert a vidéken anarchia van, amely a központból származott át, a vidékre és amelyet nem igye­keznek megfékezni Hangoztatta ezután, hogy rend­be kell hozni az államháztartást és a pénz­ügyminiszternek nagy érdeme, hogy megkezdte a takarékosságot A terhet az viselje, aki el­bírja. Az ingó tőke ne részesüljön olyan ked­vezményben, amilyent­ a pénzügyminiszter múltbeli foglalkozása alapján föltételezni le­hetne. A forgalom terén szükséges a szabad­ság. álm hintnyita­ni­­kell az, pHátatla­nak •Sz.fikszaiv

Next