Népszava, 1945. augusztus (73. évfolyam, 155–180. sz.)
1945-08-08 / 161. szám
7 J* évfolyam 142. (lel.) szám Budapest, 1945 augusztus 8. szerda Ára 3 t hcng& A SZOC I A LD E M O R-'R AT, A PART KÖZPONTI LAP JAS szerV. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 A demokrácia, a kenyér és a szabadság kérdéseiről beszélt Szakasits Árpád elvtárs Istvántelek munkásai előtt Az istvántelki főműhely szociáldemokrata munkásai előtt ismertette hétfőn délután Szakasits Árpád elvtárs az angol munkáspárt győzelme és a potsdami konferencia befejezése után előállott helyzetből adódó feladatainkat. Beszéde elején rámutatott arra, hogy az angol választások eredménye után nyilvánvalóvá válhatott a magyar reakció számára is, hogy nem 1919-et írunk már, hanem 19915-öt. Az európai reakció megbukott és a magyar reakció sem szerezheti vissza többé hatalmát. Azóta újabb szerencsés fordulat következett, mert Potsdamban a Szovjet-Unió és az angol munkáspárt vezetői jóvoltából Magyarország ügyét különválasztották Németországétól és remélhetjük, hogy rövidesen békét kapunk. Rajtunk múlik most már, hogyan élünk vele. A világ népei döntöttek, nem akarnak többé háborút, nem akarnak nyomort szenvedést, bizonytalanságot, hanem békét, kenyeret és szabadságot. Hogy jó békét kapjunk, meg kell teremtenünk demokráciánkat, amelyben demokratikus rendőrség, demokratikus hadsereg és népi közigazgatás biztosítja a dolgozók nyugodt életét. Ehhez szükséges, hogy a munkásság és parasztság fiai minél előbb átvehessék e három fontos intézmény vezetését. Ez azonban nem minden, mert a demokrácia nemcsak az intézményekben, hanem az emberekben testesül meg. A demokrácia közmegegyezés, amelyben az egész nép hozza a törvényeket, határozatokat és a nép demokratkus öntudata védelmezi ezeket. Másik fontos kérdés a kenyér és általában a megélhetés. A földreform helyesnek bizonyult, a földek 30%-át művelték meg az új tulajdonosai, a nagy nehézségek ellenére. Most mezőgazdaságunk átszervezése következik. Ettől függ az egész magyar demokrácia és az egész magyar ipari munkássság sorsa. Kanada és Ukrajna gabonagyáraival nem tudunk versenyezni, át kell térnünk a zöldség és a gyümölcs termelésére, mert csak ezekből tudunk olyasmit szállítani külföldre, amiért gépeket kaphatunk iparunk helyreállításához. Kán és Síerő elvtársak most kötnek kereskedelmi szerződést Moszkvában a Szovjetunióval, amelynek értelmében gyapotot kapunk. Hogy textilgyáraink kettős munkaturnusban dolgozhassanak. Kapunk nyersgumit és ritka fémeket, valamint ablaküveget, hogy a jóvátételt kielégítő termelés mellett magunknak is maradjon belőle és megindulhasson végre a normális gazdasági forgalom a falu és a város között Romániával most kesrül a rekompenznciás szerződét. Keressük a kapcsolatokat Csehszlovákiával és Jugoszláviával is, de sohase felejtsük el, hogy rajtunk, egyedül rajtunk múlik, hogyan élünk azzal, amit kapunk. Alacsony munkabérek mellett kell dolgoznunk, nehogy az infláció tönkretehesse munkánkat, de a munkásság nem fog azért éhbéren küszködni. Éppen most tárgyal a két munkáspárt és a Szakszervezeti Tanács a bérek bizonyos mértékei emeléséről, e tárgyalás eredményei napokon belül nyilvánosságra kerülnek. Sohse felejtsük el, nem a bérek emelése, hanem az árak letörése a legfontosabb, hogy a gyárak munkásai megszerezhessék a legszükségesebb élelmi- és iparcikkeket. Megfogjuk fékezni a feketepiac hiénáit — folytatta felemelt hangon hatalmas taps közepette — be fogjuk vezetni az általános munkakötelezettséget, mert csak a legkönyörtelenebb munkafegyelemmel tudjuk biztosítani a magunk és az utánunk következő nemzedékek kenyerét. És harcot kezdünk a legyzedelmesebb méreteket ért korrupció ellen. A szabadság kérdése a gazdasági rend függvénye, amilyen demokráciát és amilyen gazdasági rendet tudunk teremteni, olyan lesz a magyar nép szabadsága is. E szabadság elnyeréséhez azonban szükséges a két munkáspárt szoros és rendíthetetlen együttműködése. Megfeszített erővel kell dolgoznunk, meg kell védelmeznünk a munkásság egységét, akkor lesz demokrácia, lesz kenyér, lesz szabadság, akkor megteremthetjük a szebb és boldogabb Magyarországot. Az atomrombolás a hadviselés szolgálatában Kétezerszeres hatású újfajta „atombombák"hullanak Japánra Hétfőn, 1945 augusztus 7-én Hirosima japán város fölött néhány amerikai bombavető jelent meg és ledobta terhét. Hogy azután mi történt, arról mit sem tudunk, mert a felderítőgépek még órákkal később sem tudták megállapítani az okozott károkat. „A célterületet átláthatatlan vastag por- és füstfelhő borítja" — jelentették. A japán hírszolgálat pedig a következő szűkszavú kommünikét tette közzé: „Az ellenség Hirosima várost újfajta bombákkal támadta. A kevésszámú gép tevékenysége következtében jelenetős károk keletkeztek. A részletek felderítése folyik" Truman bejelenti az atombomba felhasználását Tizenhat órával a Hirosima elleni légitámadás után megszólalt az amerikai rádió: az „Augusta" fedélzetén hazafele hajózó Truman elnök nevében nyilatkozatot olvastak be, amely szerint a japán hadsereg hirosimai támaszpontjára a háború történelmében példátlan erejű bombákat szórtak. Az új „atombomba" robbanóereje kétezerszer nagyobb, mint az eddig alkalmazott legsúlyosabb, tíztonnás légiaknáék hatása 2A.00 tonna, vagyis a tehervonat-rakomány robbanóanyag hatóerejének felel meg. Közölte Truman azt is, hogy a bombában nem valami újfajta robbanóanyagot helyeztek el, hanem az atomrombolásnál felszabaduló óriási energiákat, az anyag elemi erejét hasznosították egy titkos szerkezetben. Ez igen regényesen hangzik, tudjuk azonban, hogy a modern atomfizika mgálapításai szerint az anyag elemi részeiben, az atomokban valóban az eddigi legnagyobb technikai méreteket is miste felülmúló energiák lakoznak, s ezeknek felszabadítására, hasznosítására évtizedek óta törekszik a tudományos kutatás, úgynevezett „atomromboló" kísérletek keretében. A radioaktív anyagok (a sugárzó rádium, thorium stb.) atomjai önmaguktól is szétesnek, rombolódnak, azonban ez a folyamat olyan befolyásolhatatlan, s a rendelkezésre álló anyagmennyiségek olyan csekélyek, hogy az energia gyakorlati hasznosításáról eddig szó sem lehetett Úgy látszik a kutatóknak most sikerült — talán a mesterséges radioaktív anyagok régen kísérleti stádiumban levő előállítsa kerekében — előállítani most egy olyan anyagi rendszert, amely szabályozhatóan, gyorsan és nagy mennyiségben szabadít fel atomenerziákat. Háború lévén, „inasától értetődik" hogy ezeket az energiákat is elsősorban a hadviselés szolgálatába állítják. Trumantól megtudjuk hogy a németek is kísérleteket folytattak ebben az irányban, azonban nem értek idejében célhoz — részben mert skandináviai kísérleti telepeiket, különleges repülő- és szabotázs-vállalkozások során, nagy emberáldozatok árán szétrombolták. Ezzel szemben az angol-amerikai közös kutatómunka eredményre vezetett s ma már két nagy gyártelep és sok kisebb gyár nagyban is előállítja az atombombákat. A japánokhoz intérzett július 25-i ultimátumot azért küldték el, hogy még egy utolsó békekísérletet kezdeményezzenek, mielőtt „bevetik" ezt a pusztítóeszközt A japán kormány az ultimátumot elutasította. Ha a japánok a hirosimai „bemutató" után sem gondolják meg magukat ,olyan rémeső fog rájuk zúdulni, amilyet még nem látott a világ". Az amerikai kongresszus egyébként azonnal bizottságot fog kiküldeni, hogy az atomenergia termelését és felhasználását az Egyesült Államok területén ellenőrizze s megállapítsa, hogy az atomenergia miképpen válhat a világbéke fenntartásának hatalmas és erőteljes eszközévé. Attlee az atombomba feltalálásának történetéről Attlee miniszterelnök külön nyilatkozatban bejelentette, hogy „az atomrombolás kérdését megoldották" s felolvasta Churchillnek még a kormányváltozás előtt megírt nyilatkozatát, amelyből kitűnik, hogy az atombomba többéves tervszerű tudományos kutatás eredménye, amelynek eredményeit hadiipari kihasználás céljából átadták a német támadások hatósugarán kívül eső Egyesült Államoknak. A kanadai kormány egyrészt nyersanyagot (radioaktív uránércet) bocsátott a gyártás rendelkezésére, másrészt maga is bekapcsolódott a titkos termelésbe. Megemlékezik Attlee a hasonlóirányú német munkálatokról is és nagy örömét fejezi k azon, hogy a brit és amerikai tudósoknak sikerült elébevágniok minden német erőfeszítésnek. „Ha a németeknek birtokukban lett volna ez a fegyver, a háború kimenetele megváltozhatott volna Éppen ezért mély aggodalom töltötte el azokat, akiknek tudomásuk volt a dologról." Haditechnika és társadalom Attlee elvtársunkat e gondolatmenetében nem tudjuk teljesen követni. Való igaz az, hogy technikai esetlegességek — új találmányok, mint például akár a hátultöltő puka feltalálása — a történelemben gyakran játszottak döntő szerepet a csatákban, amelyek még a vétel-