Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

­Nemztközi művészettörténeti kongresszus Budapesten Szeptember 15-től 20-ig a magyar fővárosban ren­dezi tanácskozását az UNESCO Nemzetközi Mű­vészettörténészi Szakosztálya, a CIHA (Comité In­ternational d’Histoire de l’Art). A kongresszus prog­ramjáról és nemzetközi jelentőségéről tájékoztatta a sajtó képviselőit tegnap délelőtt dr. Vayer Lajos professzor, a CIHA Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. A nemzetközi tanácskozásra 24 országból mint­egy 450 kutató érkezik Budapestre. Valamennyi nemzet aktív részvevője lesz a kongresszusnak, a tanácskozás mintegy 200 előadása plenáris üléseken, illetve a 12 szakbizottság ülésein hangzik majd el. A 200 előadás közül 40 magyar kutató referátuma. A tanácskozás főtémája, amelyet a nemzetközi szer­vezet 1968-as spliti értekezlete dolgozott ki: Egyete­mes és regionális fejlődés a művészettörténetben. A szakbizottságokban stíluskorszakonként, illetve módszertani témakörönként hangzanak el majd a referátumok. Az egyetemes művészettörténet ebben az év­ben három jelentős évfordulót ünnepel. A kongresz­­szuson külön plenáris ülésen emlékeznek meg Brueghel halálának 400. évfordulójáról, akiről a magyar származású Charles de Tolnay, a Brueghel­­kutatás nesztora, valamint Matisse születésének 100. évfordulójáról, akiről a párizsi Musée d’Art Mo­derne igazgatója, Bernard Darival emlékezik meg. Rembrandtról halálának 300. évfordulója alkalmá­ból pedig Egbert Haverkamp-Beggemann tart elő­adást. A 450 külföldi vendégen kívül a kongresszusnak 200 magyar részvevője lesz. A szocialista or­szágokból a hivatalos delegációkon kívül turista­ként is érkeznek a tanácskozásra művészettörténé­szek, sőt a Szovjetunióból az Inturiszt művészettör­ténész turistacsoportot is szervezett Tudományos tanácskozásokon kívül a kongresszus részvevői megismerkedhetnek a fővárosi és vi­déki múzeumok gyűjteményeivel. A kongresszus tiszteletére rendezték meg például A Szépművésze­ti Múzeum rejtett kincsei és legszebb rajzai című kiállítást, ekkor mutatják be a Leonardo-lovasszob­rokat, a Várpalotában vasárnap nyílik a Magyar re­mekművek című kiállítás, de megtekinthetik a ven­dégek a székesfehérvári múzeum Festett táblák ki­állítást, a szentendrei festők kiállítását, Esztergom, Visegrád műemlékeit is. A kongresszus számos kiadványa közül emlí­tésre méltó a magyar műemlékekről készült francia nyelvű ismertető, valamint az egy éven belül meg­jelenő Acta, amely tartalmazza a tanácskozáson el­hangzott valamennyi előadás teljes szövegét és il­lusztrációs anyagát. (r. g.) Három ép csontváz Aggteleki leletek A közeli erdő hűvös lehelete megborzongatta a tűz körül ülőket A nagy szikla fölött hideg fény­nyel ragyogtak a csilla­gok. Valaki újabb rönköt lökött a lángok közé. A férfi napok óta beteg volt, most is egészen kö­zel keveredett le az izzó hasábokhoz, s már jó ide­je meg se moccant. Egyik keze csaknem belelógott a tűzbe. Az asszony oda­ment, hogy elhúzza, s érezte: a kéz hideg. A férfi csendesen meghalt. Másnap a nagy család egyetlen tagja sem ment vadászni, sírt ástak, hogy illendően eltemethessék halottjukat. A gödör al­jába leterítették növé­nyekből font alvógyéké­nyét, arra fektették, lá­bát térdben, kezét kö­­nyékben behajlítva teste mellé erőszakolták. Olyan helyzetben, ahogy aludni szokott.­ Mellé helyezték használati tárgyait. Bete­mették a sírt, majd sár­ral gondosan letapasztot­ták fölötte a földet. Az újabb kőkori teme­tést csak az újságíró fan­táziája idézte fel, amikor megm­lantotta a közel­múltban feltárt sírokat. Öt folt­ú tűzhelymaradványokkal Aggteleken, közvetlenül a barlang bejárata előtt három újkőkori ember csontvázára bukkantak. A lelethez a véletlen jut­tatta a szakembereket. Az aggteleki barlangmúzeum­ról szóló cikkünkben em­lítettük lapunkban, hogy néhány múlt században készült fénykép került a Borsod megyei Idegenfor­galmi Hivatal birtokába. (Azóta megtudtuk, az 1890-ben készült fényké­peket Kovács Géza mis­kolci lakos ajándékozta H. Szabó Bélának, a hi­vatal főelőadójának.) Ezeken a képeken az agg­teleki barlangbejárat előtt még nem voltak fák, bokrok. Ebben az évben a fényképek szerint — hogy jobban érvényesül­jön a sziklafal — hozzá­­kezdtek a terület rende­zéséhez. Amikor a föld­gyalu leszedett mintegy hatvan centiméter vas­tag földréteget, tapasztott sárréteg bukkant elő. Emberi kéz munkája. Dr. Korek Józsefet, a Nemzeti Múzeum főigaz­gató-helyettesét kérték fel a település feltárására. Tőle kérdeztük meg, mi­lyen emlékeket hagyott nekünk az újkőkori em­ber Aggteleken? — Hazánkban több he­lyen találtunk települé­seket, az aggteleki lelet a bükki kultúra része. A neolitikum, azaz az újabb kőkor óta van itt telepü­lés. A földgyalut félre­állítva, óvatosan kutat­tunk tovább, s öt lakó­helyre bukkantunk a Ba­­radla-barlang bejárata körül, kinn a szabadban. Ezek mintegy húsz méter átmérőjű, nagyjából kör alakú foltok, amelyek szélén kettő-öt tűzhely maradványait fedeztük fel. Közepükön, a jelek szerint fedett, árnyas építmény állhatott, ahova behúzódtak az eső és a nap elől.­­ Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nem bent éltek a barlangban? — Barlangi emberről itt nem lehet beszélni, illetve csak úgy említhet­jük, hogy a szabadban élők húzódtak be oda, esetleg lakták is rövi­­debb-hosszabb ideig. Do­­micán (a csehszlovák ré­szen) inkább vannak te­metkezési leletek. Szerin­tem nem az egész életét élte le a barlangban az újkőkori ember, hanem csak az időjárás viszon­tagságai, esetleg ellensé­ges törzsek támadásai elől húzódott be oda egy időre. Egy edény és egy kőbalta — Milyen jelentőségű a bükki kultúrán belül a mostani lelet? — A bükki kultúra le­letei két rétegből szár­maznak: egy a neolitiku­­mon belüli legkorábbiból és egy későbbiből. A ket­tő között maximálisan kétszáz év lehet. Ami lé­nyeges: a kettő kerámiá­jában az edények formá­ja egyezik, de díszítésük­ben vannak eltérések. A most felfedezett foltok alsó rétegében találtunk három sírt, bennük há­rom ép csontvázat. Eze­ket felhoztuk Pestre, most vizsgáljuk őket. Egy fér­fi és egy női csontváz az említett korábbi időből származik, a harmadik, egy gyermeké pedig a neolitikum későbbi korá­ból. Jelentőségük, hogy a bükki kultúrának ezek az első ép csontvázas le­letei. Tudományos érté­küket az adja, hogy az első hiteles, úgynevezett teljes anyag ezen a kör­nyéken, mert a sírokban a csontvázakat az eszkö­zökkel együtt találtuk meg. — A neolítikumbeli la­kóhelyeknek csak a nyo­ma maradt meg?­­ — Találtunk lakóhely­­alapzaton is egy épség­ben levő edényt és egy kőbaltát, de ezeken kívül csak cserepeket. — Mi lesz a leletek sorsa? — Először arra gondol­tunk, hogy az eredeti he­lyükön hagyjuk őket, de akkor épületet kellett volna emelni föléjük, ami elrontotta volna a kör­nyezet képét. Egy-két csontváz egy épületben egyébként is kevés látni­való. Le is süllyeszthet­tük volna az épületet, s üvegtető alatt, földbe vájt folyosón körüljárva néz­hették volna a csontvá­zakat a látogatók. Félő azonban, hogy így a víz többször is elöntötte volna. Ezért azt a meg­oldást választottuk, hogy a vizsgálatok, a tudomá­nyos feldolgozás után a csontvázak­at visszaszál­lítjuk Aggtelekre, s a barlangmúzeumban he­lyezzük el őket. Ott jól érvényesülnek, mivel dia­rámán a neolitikum em­berének mind a szabad­ban, mind a barlangban levő szállását rekonst­ruáljuk, ezekhez pedig szervesen kapcsolódnak a sír leletek. Mátyás István 1969. szeptember 11 NÉPSZAVA □TÓIM'BDDOQQD Sziget a szárazföldön új magyar játékfilm Alig-alig elképzelhető nagyobb, mélyebb gond, mint a magány. Korunk művészetének ezernyi változatban főtémája. A magyar filmművészetben is vissza-visszatér. Hosz­­szan lehetne sorolni a műveket, amelyeknek célja, hogy ráébresszenek a magány sivárságára, el­­viselhetetlenségére, szük­ségképpen arra ösztönöz­zenek, hogy vegyük észre mások magánosságát. Hi­szen az észrevevés a meg­szüntetés kezdete. A rendező Elek Jutká­nak, aki játékfilmmel most lépett első ízben a közönség elé, érezhetően központi mondanivalója éppen ez. Fixa ideáról egy ilyen fiatal alkotónál korai még beszélni, de méltán nagy sikerű doku­mentumfilmje, a Meddig él az ember?, majd most a Sziget a szárazföldön is­meretében nyilvánvaló, hogy mélyen foglalkoz­tatja, nyugtalanítja a vég­telen, sok ágú téma. A rendezőnő máris sok­kal rangosabb, semhogy „kifizethetnénk” holmi keveset érő elismeréssel, kifejező eszközei szerény­ségének, halk szavú elő­adásmódjának óhatatla­nul vállveregető dicsére­tével (megjelent már ha­sonló értékelés a filmmel kapcsolatban). Játékfilm­jében csak részben és mindenképpen csak rész­letekben sikerült kifejez­nie értékes mondanivaló­ját, kamatoztatnia gya­korlatát és tudását, ame­lyet dokumentaristaként bizonyított. Inkább csak indításában és néhány rendkívül kifejező, össze­tett jelentésű képsorában tudta művét felemelni a filmkészítés világából a filmművészetébe. A hiba nyomon követé­se nem is olyan egyszerű — az esztétikai élmény lényegéig kell hatolni, hogy pontosan érthetővé váljék. Vajon magáról az eseménytelenségről, az el­­sivárosodásról, a társta­­lanságról, a szürkeségről nem a maguk megfelelői szólnak-e a legbeszéde­sebben? Tehát a szürke­ségről a szürkeség — az unalomról az unalom ? Nyilvánvaló, hogy nem. Ezt a rendező pontosan tudja — ezt bizonyítja „izgalmas” indítása (és ezen nem csupán a főcí­met megelőző, érzékletes epizódot értem). Változa­tosan, ritmusban és ada­golásban kitűnően buk­kannak elénk ebben a részben az elmagányo­­sultság mozzanatai, pél­dásan arányos képi, han­gi és cselekvésbeli ötvö­zetben. Szinte megmutatható a pont, ahol ez az arány megbillen, és ahol ennek következtében rövidzár­lat keletkezik a vászon és a nézőtér között. Remek szűkszavúság. Az öreg­asszony, a magánynak ez a sovány szimbóluma, egy ápolható, pátyálható, lágyon beteg bácsit vár vissza a kórházból. A kér­­dezősködése: „mikor jön vissza?” — érezzük vala­mennyien — gyermeteg. A­ válasz — piacról jövet, csak úgy mellékesen — szíven üt, ahogyan egy filmjeleneten csak szíven üthet: „Az már semmi­kor”. Azt hiszem, általá­nos nézői közérzet (akkor is, ha nem kap megfogal­mazást) , ezen a ponton ehhez nincs mit hozzá­tenni. Kivált nem egy hosszú temetési jelenetet, amely a maga­­ halmozott sivárságával, „szürkeség­­rekvizitumaival” nem hozzátesz, hanem elvesz. Agyonfogalmazva a vi­dámság nem vidám — a szomorúság nem szomorú a művészetben. A példa kiragadott — de jellemző. A rendező művészi eszközei nagy­ ré­szét kimeríti az őszinte indításban — túl ezen már inkább csak techni­kai eszközei maradnak. Igazságtalanság volna el­hallgatni : itt is, ott is fel­lobban újra-újra az igaz­mondó művészi kifejezés fénye — de képtelen már bevilágítani az egészet. Önismétlésekre kénysze­rül, elveszíti művének jól meghatározott ritmusát. A „híd”, amelyet rajzol (felívelés egy rendkívül groteszk „mulatság” csúcspontjára — és visz­­szahullás­ az indítás csendjébe) szerkezetében szép és arányos — a ne­héz téma teherpróbáját mégsem bírja. A nemesen kidolgozott, új és mély meglátásokban gazdag je­lenetek közötti anyagban túlságosan sok ehhez az evidencia, azt ne mond­jam, a közhely. És még valami. Tehet­ségének és gyakorlatának egy része ezúttal nehe­zékként súlyosodott a rendezőre. Néhány ragyo­gó felvillanás, emberi magatartásra vonatkozó röpke megfigyelés, amely dokumentum­ munkájá­ban olyan életteli színe­ket adott — a játékfilm több helyen tehertétel. Egyszerűen nem fér bele. Ebben a halmazaiban legalábbis nem. A művé­szi kifejeződésnek ez a­ másik formája egy ré­szüket kiveti, mint az élő organizmus az idegen anyagot, még ha az utób­bi önmagában egészséges is. A meggyőzőbb művészi siker gátja, hogy Mándy Iván forgatókönyve sem rendelkezik végig az író­ra jellemző finom ár­nyaltsággal és tömörség­gel. Ragályi Elemér képei nagyon tetszettek, a ren­dezővel nyilván közös be­állításai helyenként kivé­­­­teles művészi rangot köl­csönöznek egy-egy jele­netnek. Elsőrendű a zenei aláfestés (a zongoránál Vujicsics Tihamér műkö­dik közre), és emlékeze­tes nagy művésznőnk, Kiss Manyi játéka. Az egyöntetű és leegyszerű­sített színészi magatartás egészében érett rendezőre vall — nem sikerült el­lenben a laikus szereplők mindenikét megőrizni lai­kusnak. Egyik-másikból kitör a dilettáns. Meglehet, hogy az érté­kelés némileg a fogyaté­kosságok alátámasztása felé billent. A rendezőnő eredeti, jelentékeny te­hetsége azonban — indo­kolt ismételten hangsú­lyozni — egyenesen meg­követeli még a túlzó igé­nyességet is. Rajk András A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének sikere Szlovákiában Julius Hanes szlovák miniszterelnök-helyettes szerdán fogadta a Magyar Néphadsereg Művész­­együttesének vezetőit. A magyar katonaművészek különböző szlovákiai vá­rosokban léptek fel nagy sikerrel és csütörtökön Pozsonyban fejezik be turnéjukat. A fogadáson jelen volt Dobos László miniszter, Varga Ferenc pozsonyi magyar konzul, a pozso­nyi helyőrségi és katonai művészegyüttes, valamint a Csemadok több képvi­selője. A kormány elnök­­helyettese melegen üdvö­zölte Méreg László alez­redest, a Politikai Főcso­portfőnökség kulturális osztályának vezetőjét és az együttes többi képvi­selőit, akik hangoztatták, hogy mindenhol testvéri, baráti fogadtatásban volt részük. A magyar katonaművé­szek szerdán megkoszo­rúzták a szovjet hősök Slavin-hegyi emlékművét, majd több csoportban po­zsonyi üzemek dolgozóit látogatták meg.­­ Hazánkba érkezett Tatsuro Matsumae pro­fesszor és Toruchiro Ta­­keichi tanár, rektori tit­kár, a Japán Kulturális Szövetség küldöttei akik az egyetemi oktatók cse­réjének lehetőségeiről tár­gyalnak és szakmai ta­pasztalatcserét folytat­nak. József Attila Színház: Va­lami mindig közbejön (7). — Kis Színpad: Urak és elvtár­­sak (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: „Tessék tovább­menni” (fél 9). A Pesti Színházban szep­tember 17-én az Arzén és le­vendula előadása elmarad. A jegyek érvénytelenek, a vál­tás helyén visszaválthatók. Aznap Gogol: Egy őrült nap­lója kerül színre. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idej. 4.33—7.59: Ze­nés műsor. Közl. 5: H. Idej. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Idej. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Idej. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Mű­sorok. 7: Reggeli krónika . Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idej. 8.05: Műsorok. 8.30: Katonadalok, csárdások. 8.40: A Társadal­mi Szemle legújabb számá­ból. 8.50: Offenbach: Hoff­mann meséi. Három felv. ope­ra. 10: H. Időj. 10.05: Opera­­közv. folyt. 11.36: Népi zene. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiákok­tól. 13.40: Néphadseregünk egyik alakulatánál. — Nagy Tibor r­p. 14: Kóruspódium. 14.11: Népdalok. 14.30: Schu­bert: II. szimfónia (Drezdai Áll. Szimf. Zkr. vez.: W. Sa­­■ivallisch). 15: H. Ides. 13.10: Csak öregeknek... 16: A vi­­lággazd. hírei. 16.05: Ilosfalvy Róbert operaáriákat énekel. 16.28: Jordan Radicskov sza­tírái. 16.58: Műsorok. 17: H. Idős. 17.05: Titkos háború — Ónody György műsora. VIII. rész. 17.25: Erich Kreisler he­gedül. Km. a Londoni Fil­harmonikus Zkr. Vez.: J. Barbirolli. Brahms: D-dik­ hegedűverseny. 18.05: Nyitott stúdió. — Pet­ress István mű­sora. 18.30: Operacsillagok — operaslágerek. Kertész Iván műsora. 19: Esti kr. 19.25: Nótacsokor. 20.01: Grisa őr­mester. — Rádiójáték Arnold Zweig regénye nyomán. I. r. 20.58: H. 21.01: Szólistapará­dé. 21.39: Színház-, film- és képzőművészet-kritika. Szer­kesztő : Vajda Ferenc. 22: H. Idős. Sport. 22.20: Romanti­kus muzsika. 23.20: Kacsóh­ Pongrácz daljátékaiból. Közl. 24: H. Idős. 0.10: Az operett­­részi. folyt. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth adóval. 8.05: Zkri muzsika. 8.45: Kislpol. figyelő. 9: Könnyűzenei hír­adó. 9.30: Az élő népdal. Dr. Matiga János műsora. 9.49: Informáltság — tervkészítés. 10: A zene hullámhosszán. Közben. 11. II. 11.03: A zene hullámhosszán — folvó. 11.50: Magánvélemény közügyek­ben. Szántó Jenő i­ata. 12: Patience. — Reszt. Sullivan operettjéből. 12.30: Liszt-zon­­goraművek. 13: H. Időj. 13.05: Győri stúdiónk jelentkezik. 13.20: Mozart: D-dúr „Prá­gai” szimf. (Bécsi Filharm. Zkr. Vez.: Karl Böhm). 13.03: Időj, Vízállásj, H. Kettőtől Műsorok hatig. Közben: 14.50—14.35: H. Körz. időj. 15.30—15.33: Hírek. 15.33: Tánczene. 16.30: Hírek. 17.30: H. 18: H. Idős. 18.10: Szabó Ferenc—Komját Ala­dár: Lenin meghalt — kan­táta (MRT ének- és szimf­­ztra. Vez.: Németh Gyula). 18.18: Parasztok. Rádiójáték III. rész. 19.04: Tánczene. 19.25: Esti mese. 19.30: Ma­gyarország—Hollandia vízi­labdatorna közv. Közb. 20: Esti kr. u. 20.20: Vízilabda­torna folyt. 20.25: Új köny­vek. 20.28: A Bolgár Rádió és Televízió szimf.­zkr. hgv.-e. Közb. 20.50: A selyem útján. Szuhay-Havas Ervin írása. 21.14: A hgv. közv. folyt. 22: A Nashville Gamblers­ együt­tes műsorából. 22.20: Via Ha­noi. — Róbert László írása. I. r. 22.40: Népi 7. 23: H. Időj. 23.10: Pickwick. — Részi. Ornandel zenés játé­kából. 23.20: Artur Rubin­stein Chopin-műveket zon­gorázik. 24: H. Időj. URH 18.10: Hgl. parádé. 19: Haydn-művek. 20: Anneliese Rothenberger és Kurt Böhme énekel. 20.30: H. 20.33: Bee­thoven : G-dúr hegedű-zongo­raszonáta (Szigeti J. és Cla­p­­die Arrau). 21.03: XX. szá­zadi klasszikusok. A műsort szerkesztette: Garai Gábor. 22: Dzsessz. 22.16: Vladigo­­rov: Exotikus prelúdiumok (Bolgár Rádió és Televízió szimf.­zkr.) 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz, ált. isk. 5. o. 13.10: Földrajz (ism.). 17.58: Hírek. 18.05: Mindenki közle­kedik . . . 18.45: Reklámmű­sor. 18.55: Esti mese. 19.10: Írók, könyvek, kritikusok. Beszélg. a 10 évvel ezelőtt újjáalakult írószövetségben. 19.30: Zenei Figyelő. 20: Tv­­híradó. 20.20: Nagy kavaro­dás (magy. besz. olasz film, 16 éven felülieknek). 21.55: Vendégünk volt. . . Abu el Murral, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bi­zottságának tagjával beszél­getés. 22.10: Tv-híradó. 2. POZSONYI TV 17.35: Ifjú szemmel. 18.38: Vásári ötletek. 19 és 22.10: Tv-híradó. 20.15: Dalok. .20.25: Minőség-olimpia. 21.35: Dzsesszpódium. 150 kilométernyi irat Születési éve: 1756 — Iratvédelem Fényképek, filmek, hangszalagok megőrzése Új magyar központi levéltár A levéltárak tevékeny­ségét szabályozó, most megjelent törvényerejű rendeletről tartott sajtó­tájékoztatót dr. Varga Já­nos, a Levéltári Igazgató­ság vezetője. Rövid történeti beveze­tőjében elmondotta, hogy a fontos ügyek írásba fog­lalását Magyarországon III. Béla király rendelte el az 1185-ös évben. Ezt követően a XIII. század­tól kezdve hallunk városi, egyházi, családi levéltá­rakról, a nagy királyi le­véltárról, s később a me­gyék levéltárairól. Az Országos Levéltárat azon­ban csak 1756-ban szer­vezték meg, s akkor is az ország legfőbb rendi hi­vatalainak iratai számára. A kiegyezés után a levél­tári kezelést fokozatosan kiterjesztették az állami szervek egész iratanyagá­ra. Azóta annyi anyag gyűlt össze, hogy Magyar­­ország levéltárai ma már több mint 150 kilométer hosszú polcot megtöltő iratmennyiséget őriznek. A Népköztársaság El­nöki Tanácsának most megjelent 27. számú tör­vényerejű rendeletének kettős célja van: egyrészt a történettudomány leg­fontosabb forrásainak vé­delme, másrészt az állam­­igazgatási és népgazdasági szervek munkájának segí­tése. A Levéltári Igazgató­ság vezetője hangsúlyozta, hogy a rendelet nemzeti értékű levéltári anyagnak tekint minden megőrzést igénylő iratot, függetlenül attól, hogy ki a tulajdo­nosa. Ez azt jelenti, hogy a rendelet az állami és szövetkezeti szervek, sőt a magánszemélyek birto­kában levő iratokat is vé­delemben kívánja része­síteni. Ezen belül lehető­séget adnak szaklevéltá­rak létesítésére, amelyek­ben egy-egy intézmény saját iratait őrzi. Az új szabályozás szá­mol korunk írásostól el­térő formájú dokumentu­maival, mert a rendelke­zést kiterjeszti a fényké­pekre, filmekre, hangsza­lagokra és egyéb olyan állandó megőrzést igény­lő anyagokra is, amelyek napjaink történetkutatá­saihoz majdan fontosai­ lesznek.­­ A közeljövőben az 1945 óta keletkezett, szo­cialista átalakulásunkat tükröző, modern irat­anyag megőrzésére a Ma­gyar Országos Levéltár mellett létrehozunk egy új Magyar Központi Le­véltárat — fejezte be sajtótájékoztatóját dr. Varga János. M. I. UNIVERZÁLIS PASSZÍROZÓ (ónozott lemezből) Kiválóim használható borsó, bab, lencse, paradicsom stb. passzírozására Higiénikus, mert könnyen tisztán tartható Kapható Budapesten és vidéken minden szaküzletben Gyártja: Angyalföldi Fémipari Ktsz Budapest XIII., Röppentyű utca 56 TELEFON: 408—524

Next