Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

Nyers Rezső nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) látva, a gazdasági haté­konyság vonatkozásában minden vonatkozásban számottevő előnyhöz ju­tottak. Mindezek alapján ért­hető, hogy a párt és a kormány vezetői csakúgy, mint a minisztériumi em­berek és a vállalati irá­nyítók, félreérthetetlenül hangsúlyozták: tovább kí­vánnak haladni a három évvel ezelőtt megkezdett és bevált úton. Sőt, ma éppen az foglalkoztatja a gazdaság különböző posztjain dolgozó vezető­ket, hogyan lehetne a szerzett tapasztalatok alapján „elmélyíteni” a reformot — vagyis meg­fontolt további lépésekkel még intenzívebbé tenni a szovjet gazdaság minden ágának fejlődését. A gazdasági reform to­vábbvitelénél a műszaki haladásé a fő szerep — hangoztatták beszélgető­­partnereink. A műszaki haladást azonban nem csupán ágazati-műszaki problémának tekintik, ha­nem itt is vezérelvként jelentkezik a hatékony­ság, a gazdaságosság, vagyis az, hogy minél ki­sebb befektetéssel, minél nagyobb hatásfokot érje­nek el. Mondani sem kell, hogy a műszaki haladás középpontba állítása a szovjet gazdaságnak a mi gazdasági életünkkel való sokoldalú kapcsolata, ko­operációja, a külkereske­delmi forgalom növekvő volumene miatt számunk­ra is rendkívül fontos. Az anyagi érdekeltség elvét ugyancsak erősíteni kívánják a szovjet gazda­ságban. Ennek rendszere — tapasztalataink szerint — a miénkhez hasonló. Figyelemre méltó viszont, hogy a közvetlen béren felüli juttatások — pre­mizálás, nyereségrészese­dés stb. — a szovjet vál­lalatoknál általában job­ban ösztönöz a nagyobb teljesítményre, inkább hat a munka termelé­kenységének emelésére, mint nálunk. Ez ismét fi­gyelmezteti azokat a vál­lalatainkat, amelyek ne­­­hezen szakítanak az egyenlősdivel. Úgyszintén hasznos ta­pasztalat, hogy a mi tö­rekvéseinkhez hasonlóan, a tudományos-kutató te­vékenységet közelebb kí­vánják hozni a termelés szférájához, s a tudomá­nyos intézeteket is átál­lítják az önálló gazdasági elszámolás rendszerére Érdekes megoldásokat láttunk a tervezésben is, különösen a hosszútávú prognózisok kidolgozásá­ban és népgazdasági al­kalmazásuknál. Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmon­dották : nem elégedettek a munka termelékenysé­gének növekedésével. Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gondot, hanem az a kö­rülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb üte­mű, mint a munka ter­melékenységéé. Foglal­koznak a műszaki fejlesz­tést jobban ösztönző ár­rendszer kimunkálásával. Szóba kerültek megbe­széléseink során a szocia­lista országok integráció­jának kérdései is. Azt ta­pasztaltuk, hogy néze­teink vagy azonosak, vagy pedig szovjet elvtársaink is hasonló irányokban ke­resik a szocialista orszá­gok gazdasági integráció­jából adódó lehetőségek kiaknázásának, a törvény­szerűségek felhasználásá­nak, a fejlődés meggyor­sításának az útját, mint mi, összefoglalóan azt mondhatom: ez a rendkí­vül hasznos és tanulságos út újra megerősített ben­nünket abban a meggyő­ződésünkben, hogy ta­pasztalataink kicserélése, a bennünket foglalkoztató kérdések beható megvita­tása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk. Gazdasági irányí­tási rendszerünk lényeg­beli azonossága lehetővé teszi, hogy gazdasági kap­csolatainkat, fejlődésünk irányát mindkét ország számára kedvezően össze­hangoljuk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. Szerda este hazaérke­zett a Nyers Rezső vezet­te pártküldöttség. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren­­Nemes Dezső, a­ Politikai Bizott­ság tagja, Sándor József, a Központi Bizottság tag­ja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára fogadta. Sztra Nyugat-Ném Minden szerdai nyugat­­nányű­ lap fő témája a „vad” sztrájkmozgalom, amely futótűz módjára terjed, s amely komoly következményekkel jár­hat. Kedden már több mint 40 ezer munkás sztrájkolt a saarvidéki bányákban, Észak-Rajna- Vesztfália, Alsó-Szászor­­szág és Bajorország acél­gyáraiban. A saarvidéki bányák teljesen leálltak — írja a Stuttgarter Zei­tung — és több mint 4 ezer munkás megbénítot­ta a forgalmat Saarbrüc­­kenben. A sztrájkmozgalom rendkívül nagy riadalmat kelt politikai körökben. A koalíciós partnerek egymást vádolják, az FDP pedig Kiesingert és Strausst teszi felelőssé. Mint a Kölner Stadt-An­zeiger írja, Schiller gaz­daságügyi miniszter (SPD), aki felszólította a munkásokat a „vad­sztrájk” abbahagyására, a „túlhevített konjunktú­rát” okolta a helyzetért. Heck, a CDU főtitkára viszont kijelentette: úgy látszik, Schiller „koncent­rált akciója” csődöt mon­dott Scheel, az FDP elnöke pártjának sajtószolgála­tában azt írta: a felelős­ség alól nem lehet fel­menteni Kiesingert. A kancellár ugyanis Strauss pénzügyminiszterrel együtt elmulasztotta megtenni a szükséges intézkedéseket a konjunktúra megféke­zésére és az árak stabi­lizálására. „Hála Kiesin­gernek — hangoztatta —, olyan inflációs jellegű ár­alakulással megyünk ne­ iskol­óiországban ki a hetvenes éveknek, amilyenre nem volt példa az NSZK-ban 20 év óta.” Befejeződött az afrikai csúcstalálkozó Határozat a közel-keleti helyzetről és Nigériáról Szászi József, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti. Szerdán befejeződött az afrikai állam- és kor­mányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsértekezlet. A kontinens jelenlevő veze­tői tíz órán át megszakí­tás nélkül tárgyaltak, a vita központjában a kö­zel-keleti helyzet és a ni­gériai probléma volt. Röviddel az ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagysza­bású „portyájának” híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában Ez az esemény adta meg az alaphangot a közel­­keleti téma vitájához. A csúcs részvevői megfo­galmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amely­ben biztosították az Egye­sült Arab Köztársaságot szolidaritásukról és elítél­ték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb izraeli támadást. Ezt a táviratot a jelenlevők egyhangúlag fogadták el, csakúgy, mint a közel-ke­leti témával foglalkozó két határozatot. Ezek közül az első, amelyet Szenegál nyúj­tott be, kifejezésre juttat­ja Afrika rokonszenvét az EAK iránt és elítéli Iz­rael agresszív politikáját. ( E határozattal kapcso­latban a 41-ből 8 küldött­ség élt különféle fenn­tartásokkal.) A határozat egyébként sürgeti az iz­raeli csapatok visszavo­nását a megszállt terü­letekről. A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a leg­utóbbi algíri határozatot, aggodalmát fejezi ki a kö­zel-keleti helyzet további romlása miatt, sürgeti „az összes külföldi csapatok visszavonását az 1967. június 5-e után megszállt területről, valamint a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tának teljesítését’’... . A nigériai kérdéssel­­ kapcsolatban is határoza­tot fogadott el a csúcsta­lálkozó: ez a határozat tűzszünetre és tárgyalá­sokra hív­ fel Nigéria egy­sége érdekében. Az elfogadott határozat egyébként szellemében némileg eltér a legutóbbi két csúcsértekezlet nigé­riai határozataitól, mert a hangsúlyt nem annyira Nigéria területi épségére és egységére helyezi, mint inkább a tűzszünetre és a tárgyalásokra. A határozat ellenére Nigéria álláspontja vál­tozatlan és ezt Enahoro tájékoztatási miniszter sajtóértekezletén is leszö­gezte. Lagos változatlanul követeli az elszakadt tar­tománytól, hogy mondjon le a különválásról és utá­na lehet szó tűzszünetről és politikai rendezésről. Az állam- és kormány­fők úgy döntöttek, hogy a következő, 7. csúcstalál­kozót 1970 szeptemberé­nek első felében szintén Addisz Abebában tart­ják. ,* Bumedien algériai el­nök útban hazafelé Ad­disz Abebából, az afrikai csúcsértekezletről, a ben­­gázi repülőtéren megbe­széléseket folytatott Moammer el Kadhafival, a líbiai fegyveres erők főparancsnokával és Ha­vaz hadügyminiszterrel. (AFP, MENA) BRAZIL PILLANATOK \1 1 M­ost repüljünk Brasi­lia fölé. A gépről úgy tűnt, mint hófehér dia­dem egy zölddel csíkozott palást piros bársonyán. Biztos túlzott a hasonlat, inkább csak a színek miatt jutott eszembe. Mert pontosabban, mint kiter­jesztett szárnyú sirály, vagy mint mesebeli főnix pihen a szavanna vérvö­rös homoktelevényén. Menjünk közelebb. Nó­gatom a taxist: egy óránk van, míg megjön a sötét, és holnap reggel menni kell tovább. Rohanjunk hát! És rohanhatunk, ahogy jólesik. Az egymás fölé emelt avenidák a gépkocsivezetők paradi­csomi útjai. Itt nincs se­hol kereszteződés. A zse­niális urbanista, Lucio Costa és Le Corbusier kedvenc tanítványa, Nie­­meyer itt tetszésük sze­rint keresztezhették a jö­vő emberéhez is méltó lakóhely praktikus kényel­mét az égbetörően merész vonalakkal. Eljátszogat­hattak álmaikkal. És tet­ték is. Földbe menesztet­ték a katedrális hajóját, amelynek csak kupolá­ja van a felszínen. A sze­nátus ülésterme fölé pe­dig mintha óriási fület­­len kávéscsésze borulna. A parlamenté is csésze, de az talpon áll. A brazil humor e hófehér csésze­kupolákat ink­ább­­félig nyitott tengerhez hason­lítja. A képviselők — ők a fiatalabbak — még — felfelé — tartják a mar­kukat: kijárni, hogy me­lyik telken mi épülhes­sen — azt nem adják in­gyen. A felsőháziak a markukat lefelé tartják, mert már megkapták, amit akartak. 4 J a­z új főváros Brazília geográfiai középpontja. Talán nagyzási­­lóbort volt éppen ide. Riótól majd' ezer kilométerre — ahol a közelben még fo­lyó, még víz se volt — várost teremteni? Nem tudom. Az is lehet, hogy Rio és Sao Paolo ádáz ri­­valitásának szüleménye az új Brasilia. A rióiak találták ki, hogy a pao- Listák ne nőjenek túlsá­gosan a fejükre. De az is igaz, hogy ma már az Amazonas partját, Belem városát 2300 kilométeres út köti össze az új fővá­rossal, átszelve az éhség övezetét, amelyen leg­alább 20 millió ember él. Száz és száz kilométere­ken keresztül ez az út ma szinte az egyetlen ka­pocs az indián, illetve a félvér parasztok és a ci­vilizáció között. Amikor de Gaulle író­műtörténész minisztere, André Malraux itt járt , Brasúiát a Remény­ség Városának nevezte. A hozzáértő Malraux-t éppúgy, mint a magam­fajta laikust joggal le­nyűgözhették a vasbeton­ba és üvegbe álmodott épületcsodák. Az Itana­­mari, az új külügymi­nisztérium leheletfinom oszlopsora, az egyetem 800 méteren át húzódó föld alatti laboratóriuma, amelynek termeiben épp­oly ózondús a levegő, mint odafent, a 200 mé­teres tv-torony teraszán. És az, hogy Brasiliában majd minden nagyobb házat mesterséges tavacs­ka vesz körül. De még foghíjasok a pázsitos telkek. Nincs még igazi korzó. Helyen­ként még a szavanna bo­zótja súrolja a sztrádát, a ,,madárváros” két­ szár­nya között. B­­rasiliának ma 250 ezer lakosa van. Többségük­ben miniszteriális embe­rek. Rióiak, így érthető, ha az új rezidenciát a száműzetés székhelyének tekintik. De az urbanisztika itt mindent előre kitervelt, kiszámított. A bozót bel­ső peremén a vörös ho­moktól lelépve állnak már mindenütt a felvo­nulás barakkjai. Felvonult a város köré a munka­erő. Mert az van itt bő­ven. Akár száz új Bra­silia számára is. A kö­zeli Goyasból, a távoli Pernambucóból, északról jönnek, özönlenek, vagy inkább özönlenének a a mocsár és az aszály em­berei. S ha ezerből egy­nek van az építőiparban hasznosítható szakmája, és Senora Aparecidához vagy a fétishez jól imád­kozott, úgy — miután vé­gigbolyongta Észak-Bra­­silia úttalan útjait — megtelepedhet az új Bra­­siliát körülvevő „bolygó­bároskák” egyikében. Az ő számukra valóban talá­ló Malraux definíciója Nekik Brasilia valóban a Reménység Városa. Ők négy-öt vagy tízszeresét keresik itt annak, mint ott, ahol aszály idején a mangrove gyökereit rág­ták. Ők a brazil nyomor arisztokratái. Rézbőrű vagy fekete arcukon fantasztikus kontrasztként csillant meg a neon áradó fénye, amint ott bolyongtak a pompás üzletsor kirakatai előtt. It­t is felvillannak előt­tem ezek az arcok. S úgy maradnak meg bennem, mint a brazil társadalom kontrasztjainak fantasz­tikus és mégis tragikusan reális jelképei. Róbert László A REMÉNYSÉG VÁROSA A Nemzetközi Újságír­ ó több mint 150 000 ta­got tömörítő Nemzetközi Újságíró Szervezet a nem­zetközi szolidaritási nap alkalmából szerdán nyilat­kozatot tett közzé, amely felhív minden becsületes újságírót: törekedjék ar­ra, hogy véget érjen a vietnami tömeggyilkosság, s hogy kialudjanak a konfliktusok tűzfészkei. A­ zó Szervezet felhívása nyilatkozat hangoztatja: a szövetség felhívja tagjait, támogassák mindazokat a javaslatokat, amelyek az európai s a többi földrész biztonságának szavatolá­sára irányulnak. Harcol­jon minden újságíró az emberi jogokért, a szabad­ságért és az igazságossá­gért — hangzik a többi között a felhívás. Dokumentumok a kínai határsértők terveiről Szovjet hírügynökségi jelentés szerint júniustól augusztus közepéig kínai részről 488 alkalommal sértették meg szántszán­dékkal a szovjet állam­határokat és provokáltak fegyveres összetűzéseket összesen több mint két és fél ezer kínai állampolgár részvételével. A kínai határsértők ki­űzése során különféle dokumentumanyagok ju­tottak a szovjet határőrök birtokába, amelyek bizo­nyítják, hogy a határpro­vokációk konkrét tervek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten július 8-án végrehajtott ellenséges támadáskor — mint ismeretes — egy szovjet folyamőrt megöl­tek, hármat pedig meg­sebesítettek. A provoká­ció után talált bizonyíté­kokból kiderült, hogy a kínai provokátorok fel­adata a szovjet folyam­­hajózási dolgozók foglyul ejtése vagy elpusztítása volt. Naplókat találtak, amelyekben kivonatosan olvashatók az előre ki­dolgozott terv részletei, amelyeket a provokáció előkészítése során beszél­tek meg a részvevőkkel. O Tokióban szerdán megnyílt a Japán Szak­­szervezeti Főtanács ülés­szaka, amelynek fő témá­ja a japán„amerikai biztonsági szerződés”, el­leni kampány tervezete. O Herbert Wehner nyugatnémet „össznémet­­ügyi” miniszter a Deutschland-Archiv cí­mű folyóiratban cikket írt, amelyben közli, hogy kész miniszteri szinten tárgyalásokat folytatni a Német Demokratikus Köztársasággal „belné­­met” kérdésekről.­­ A svéd külügymi­nisztérium szerdán közle­ményben jelentette be, hogy a stockholmi kor­mány elismerte az új lí­biai kormányzatot. Dánia tripoli nagykövetsége jegyzékben tájékoztatta a forradalmi tanácsot arról, hogy kormánya ugyancsak elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot. Ia Paz-i bejelentés szerint Meggyilkolták G Guevara utódját La Pazban sajtóérte­kezleten jelentették be, hogy a rendőrséggel ví­vott harcban életét vesz­tette Guido „Inti" Peredo, Che Guevara egyik he­lyettese, aki a korábban meggyilkolt bolíviai par­tizánvezér utódja lett. A sajtóértekezletet meg­előzően közölték, hogy a rendőrség La Pazban raj­taütött a nemzeti fel­szabadító hadsereg egyik szálláshelyén és a tűz­harcban elesett egy sze­mély, kettő pedig súlyo­san megsebesült. Peredo azonosságát később álla­pították meg, ekkor azon­ban már a hivatalos ver­zió szerint úgy vesztette életét, hogy kezében fel­robbant a rendőröknek szánt gránát. A bolíviai fegyveres erők főparancsnoka beje­lentette, hogy a hadse­reg egységei őrjáratokat fognak tartani Bolívia valamennyi városában az éjjeli órákban, tekintet­tel az utóbbi időben je­lentősen fokozódó gerilla­akciókra. (Reuter, AFP) Elrabolták az uruguayi bankvilág egyik vezetőjét A „Tupamaros" elneve­zésű baloldali ellenállási szervezet tagjai kedden fényes nappal Montevi­­deóban elrabolták a 42 éves Gaetano Pellegrini Giampietrót, Uruguay bank- és kiadóvilágának egyik vezető személyisé­gét. Az olasz származású Giampietro apja Musso­lini uralma idején pénz­ügyminiszter volt. Néhány órával az akció után a rendőrség megtalálta a bankár kocsiját, benne a következő levéllel: „Fog­lyainkkal ugyanúgy fo­gunk bánni, ahogy a kor­mány a letartóztatott szakszervezeti vezetők­kel.” Uruguayban jelen­leg tízezer bankalkalma­zott sztrájkol és a kor­mány, hogy rávegye őket a munka felvételére, több vezetőjüket letartóztatta és katonai behívóparan­csot adott ki a sztrájko­­lóknak. (UPI, Reuter) Brazília A junta bevezette a halálbüntetést A háromtagú brazíliai katonai junta — az általa bejelentett különleges in­tézkedések keretében — módosította az alkot­mányt olyanformán, hogy felforgató vagy forradal­mi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. A juntának az a döntése, hogy felforga­tó tevékenység esetén halálbüntetés eszközéhez folyamodik, drámaian bi­zonyítja, mennyire sú­lyosnak ítéli meg az or­szágban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. A junta legújabb ren­delkezése értelmében „lé­lektani és forradalmi há­ború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytig­lani fegyházat, illetve va­gyonelkobzást. A rendőrség időközben fokozott erővel folytatja az Elbrick amerikai nagy­követ elrablói utáni haj­szát; két újabb gyanúsí­tottat tartóztattak le. Úgy tűnik, hogy az eddig le­tartóztatottaknak nem sok közük van az amerikai nagykövet elrablásához. Rio de Janeiróban egyébként a legkülönbö­zőbb híresztelések kaptak lábra. Eszerint tömeges letartóztatások vannak és nagyarányú csapatmozdu­latok folynak. E híreket ezideig nem erősítették meg. Mindössze annyi is­meretes, hogy több tábor­nok érkezett az ország fővárosába. Feltehetőleg azért, hogy részt vegyen annak a tanácsnak az ülésén, amely — mint ka­tonai személyekhez közel­álló körökben mondják — „végérvényesen” rendezni hivatott Arthur Costa e Silva köztársasági elnök utódlását. A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil poli­tikai foglyok virágkoszo­rút helyeztek el a mexi­kói függetlenségi emlék­mű talpazatánál. A koszo­rún a következő felirat olvasható: „A szabad Brazília a mexikói füg­getlenség hőseinek”. (Reu­ter, AP, AFP) Kolder nyilatkozata a Rudé Právóban és a Tribunában A Rudé Právo, a CSKP központi lapja és a Tri­­buna, a CSKP KB cseh irodájának hetilapja szer­dai számában beszélgetést közöl Drahomir Kolder­­ral, aki 1968 augusztusá­ig a KB elnökségének tagja és a Központi Bi­zottság titkára volt. Kolder a többi között elmondotta, hogy Cseh­szlovákia 1968 január utáni belső fejlődése el­tért a Központi Bizott­ság és a pártelnökség ere­deti elképzeléseitől. A drezdai tanácskozá­sokról szólva a pártel­nökség volt tagja elmon­dotta, hogy az nagy isko­lát jelentett számára. Szólott a testvérpártok ott kifejtett aggodalmai­ról és kiemelte a magyar tapasztalatokat, amelye­ket — mint mondotta — Kádár János nagyon plasztikusan ismertetett. Kolber hangsúlyozta, hogy „a januári plénum eredményeit az SZKP vezetői megértéssel fo­gadták, és a CSKP dön­téseit belügynek tekin­tették”. Koider a továbbiakban megerősítette Oldrich Cemniknek a Rudé Právó­ban és a Tribunában megjelent nyilatkozatá­nak azt a részét, amely szerint az elnökség ja­vaslatával ellentétben, Dubcek televíziós beszé­dében nem ítélte el a „Kétezer szó”-t, és ezzel félrevezette a járási pártkonferenciák küldöt­teit. Koiber arra a kérdés­re­ válaszolva, hogy a KB elnökségének tavaly jú­liusi ülésein a pártveze­tés jobbszárnyának poli­tikája, a szovjetellenes­­ség hivatalos jelleget ka­pott-e, azt mondotta úgy vélem, ez így volt. * NÉPSZAVA . A Szlovák KP Köz­ponti Bizottságának el­nöksége megvitatta azo­kat az okmányokat, ame­lyeket a Központi Bizott­ság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Mivel a szóban forgó ál­lásfoglalások ellentmon­danak a párt jelenlegi is­mereteinek azokról a té­nyezőkről, amelyek a szö­vetséges csapatok bevor­nulásához vezettek, az el­nökség elhatározta, hogy érvényteleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23-án elfogadott határo­zatait. 1969. szeptember 1I

Next