Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)
1969-09-11 / 211. szám
Nyers Rezső nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) látva, a gazdasági hatékonyság vonatkozásában minden vonatkozásban számottevő előnyhöz jutottak. Mindezek alapján érthető, hogy a párt és a kormány vezetői csakúgy, mint a minisztériumi emberek és a vállalati irányítók, félreérthetetlenül hangsúlyozták: tovább kívánnak haladni a három évvel ezelőtt megkezdett és bevált úton. Sőt, ma éppen az foglalkoztatja a gazdaság különböző posztjain dolgozó vezetőket, hogyan lehetne a szerzett tapasztalatok alapján „elmélyíteni” a reformot — vagyis megfontolt további lépésekkel még intenzívebbé tenni a szovjet gazdaság minden ágának fejlődését. A gazdasági reform továbbvitelénél a műszaki haladásé a fő szerep — hangoztatták beszélgetőpartnereink. A műszaki haladást azonban nem csupán ágazati-műszaki problémának tekintik, hanem itt is vezérelvként jelentkezik a hatékonyság, a gazdaságosság, vagyis az, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb hatásfokot érjenek el. Mondani sem kell, hogy a műszaki haladás középpontba állítása a szovjet gazdaságnak a mi gazdasági életünkkel való sokoldalú kapcsolata, kooperációja, a külkereskedelmi forgalom növekvő volumene miatt számunkra is rendkívül fontos. Az anyagi érdekeltség elvét ugyancsak erősíteni kívánják a szovjet gazdaságban. Ennek rendszere — tapasztalataink szerint — a miénkhez hasonló. Figyelemre méltó viszont, hogy a közvetlen béren felüli juttatások — premizálás, nyereségrészesedés stb. — a szovjet vállalatoknál általában jobban ösztönöz a nagyobb teljesítményre, inkább hat a munka termelékenységének emelésére, mint nálunk. Ez ismét figyelmezteti azokat a vállalatainkat, amelyek nehezen szakítanak az egyenlősdivel. Úgyszintén hasznos tapasztalat, hogy a mi törekvéseinkhez hasonlóan, a tudományos-kutató tevékenységet közelebb kívánják hozni a termelés szférájához, s a tudományos intézeteket is átállítják az önálló gazdasági elszámolás rendszerére Érdekes megoldásokat láttunk a tervezésben is, különösen a hosszútávú prognózisok kidolgozásában és népgazdasági alkalmazásuknál. Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmondották : nem elégedettek a munka termelékenységének növekedésével. Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gondot, hanem az a körülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a munka termelékenységéé. Foglalkoznak a műszaki fejlesztést jobban ösztönző árrendszer kimunkálásával. Szóba kerültek megbeszéléseink során a szocialista országok integrációjának kérdései is. Azt tapasztaltuk, hogy nézeteink vagy azonosak, vagy pedig szovjet elvtársaink is hasonló irányokban keresik a szocialista országok gazdasági integrációjából adódó lehetőségek kiaknázásának, a törvényszerűségek felhasználásának, a fejlődés meggyorsításának az útját, mint mi, összefoglalóan azt mondhatom: ez a rendkívül hasznos és tanulságos út újra megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy tapasztalataink kicserélése, a bennünket foglalkoztató kérdések beható megvitatása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk. Gazdasági irányítási rendszerünk lényegbeli azonossága lehetővé teszi, hogy gazdasági kapcsolatainkat, fejlődésünk irányát mindkét ország számára kedvezően összehangoljuk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. Szerda este hazaérkezett a Nyers Rezső vezette pártküldöttség. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtérenNemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára fogadta. Sztra Nyugat-Ném Minden szerdai nyugatnányű lap fő témája a „vad” sztrájkmozgalom, amely futótűz módjára terjed, s amely komoly következményekkel járhat. Kedden már több mint 40 ezer munkás sztrájkolt a saarvidéki bányákban, Észak-Rajna- Vesztfália, Alsó-Szászország és Bajorország acélgyáraiban. A saarvidéki bányák teljesen leálltak — írja a Stuttgarter Zeitung — és több mint 4 ezer munkás megbénította a forgalmat Saarbrückenben. A sztrájkmozgalom rendkívül nagy riadalmat kelt politikai körökben. A koalíciós partnerek egymást vádolják, az FDP pedig Kiesingert és Strausst teszi felelőssé. Mint a Kölner Stadt-Anzeiger írja, Schiller gazdaságügyi miniszter (SPD), aki felszólította a munkásokat a „vadsztrájk” abbahagyására, a „túlhevített konjunktúrát” okolta a helyzetért. Heck, a CDU főtitkára viszont kijelentette: úgy látszik, Schiller „koncentrált akciója” csődöt mondott Scheel, az FDP elnöke pártjának sajtószolgálatában azt írta: a felelősség alól nem lehet felmenteni Kiesingert. A kancellár ugyanis Strauss pénzügyminiszterrel együtt elmulasztotta megtenni a szükséges intézkedéseket a konjunktúra megfékezésére és az árak stabilizálására. „Hála Kiesingernek — hangoztatta —, olyan inflációs jellegű áralakulással megyünk ne iskolóiországban ki a hetvenes éveknek, amilyenre nem volt példa az NSZK-ban 20 év óta.” Befejeződött az afrikai csúcstalálkozó Határozat a közel-keleti helyzetről és Nigériáról Szászi József, az MTI kiküldött tudósítója jelenti. Szerdán befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsértekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak, a vita központjában a közel-keleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású „portyájának” híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában Ez az esemény adta meg az alaphangot a közelkeleti téma vitájához. A csúcs részvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársaságot szolidaritásukról és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb izraeli támadást. Ezt a táviratot a jelenlevők egyhangúlag fogadták el, csakúgy, mint a közel-keleti témával foglalkozó két határozatot. Ezek közül az első, amelyet Szenegál nyújtott be, kifejezésre juttatja Afrika rokonszenvét az EAK iránt és elítéli Izrael agresszív politikáját. ( E határozattal kapcsolatban a 41-ből 8 küldöttség élt különféle fenntartásokkal.) A határozat egyébként sürgeti az izraeli csapatok visszavonását a megszállt területekről. A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a legutóbbi algíri határozatot, aggodalmát fejezi ki a közel-keleti helyzet további romlása miatt, sürgeti „az összes külföldi csapatok visszavonását az 1967. június 5-e után megszállt területről, valamint a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának teljesítését’’... . A nigériai kérdéssel kapcsolatban is határozatot fogadott el a csúcstalálkozó: ez a határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében. Az elfogadott határozat egyébként szellemében némileg eltér a legutóbbi két csúcsértekezlet nigériai határozataitól, mert a hangsúlyt nem annyira Nigéria területi épségére és egységére helyezi, mint inkább a tűzszünetre és a tárgyalásokra. A határozat ellenére Nigéria álláspontja változatlan és ezt Enahoro tájékoztatási miniszter sajtóértekezletén is leszögezte. Lagos változatlanul követeli az elszakadt tartománytól, hogy mondjon le a különválásról és utána lehet szó tűzszünetről és politikai rendezésről. Az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a következő, 7. csúcstalálkozót 1970 szeptemberének első felében szintén Addisz Abebában tartják. ,* Bumedien algériai elnök útban hazafelé Addisz Abebából, az afrikai csúcsértekezletről, a bengázi repülőtéren megbeszéléseket folytatott Moammer el Kadhafival, a líbiai fegyveres erők főparancsnokával és Havaz hadügyminiszterrel. (AFP, MENA) BRAZIL PILLANATOK \1 1 Most repüljünk Brasilia fölé. A gépről úgy tűnt, mint hófehér diadem egy zölddel csíkozott palást piros bársonyán. Biztos túlzott a hasonlat, inkább csak a színek miatt jutott eszembe. Mert pontosabban, mint kiterjesztett szárnyú sirály, vagy mint mesebeli főnix pihen a szavanna vérvörös homoktelevényén. Menjünk közelebb. Nógatom a taxist: egy óránk van, míg megjön a sötét, és holnap reggel menni kell tovább. Rohanjunk hát! És rohanhatunk, ahogy jólesik. Az egymás fölé emelt avenidák a gépkocsivezetők paradicsomi útjai. Itt nincs sehol kereszteződés. A zseniális urbanista, Lucio Costa és Le Corbusier kedvenc tanítványa, Niemeyer itt tetszésük szerint keresztezhették a jövő emberéhez is méltó lakóhely praktikus kényelmét az égbetörően merész vonalakkal. Eljátszogathattak álmaikkal. És tették is. Földbe menesztették a katedrális hajóját, amelynek csak kupolája van a felszínen. A szenátus ülésterme fölé pedig mintha óriási fületlen kávéscsésze borulna. A parlamenté is csésze, de az talpon áll. A brazil humor e hófehér csészekupolákat inkábbfélig nyitott tengerhez hasonlítja. A képviselők — ők a fiatalabbak — még — felfelé — tartják a markukat: kijárni, hogy melyik telken mi épülhessen — azt nem adják ingyen. A felsőháziak a markukat lefelé tartják, mert már megkapták, amit akartak. 4 J az új főváros Brazília geográfiai középpontja. Talán nagyzásilóbort volt éppen ide. Riótól majd' ezer kilométerre — ahol a közelben még folyó, még víz se volt — várost teremteni? Nem tudom. Az is lehet, hogy Rio és Sao Paolo ádáz rivalitásának szüleménye az új Brasilia. A rióiak találták ki, hogy a pao- Listák ne nőjenek túlságosan a fejükre. De az is igaz, hogy ma már az Amazonas partját, Belem városát 2300 kilométeres út köti össze az új fővárossal, átszelve az éhség övezetét, amelyen legalább 20 millió ember él. Száz és száz kilométereken keresztül ez az út ma szinte az egyetlen kapocs az indián, illetve a félvér parasztok és a civilizáció között. Amikor de Gaulle íróműtörténész minisztere, André Malraux itt járt , Brasúiát a Reménység Városának nevezte. A hozzáértő Malraux-t éppúgy, mint a magamfajta laikust joggal lenyűgözhették a vasbetonba és üvegbe álmodott épületcsodák. Az Itanamari, az új külügyminisztérium leheletfinom oszlopsora, az egyetem 800 méteren át húzódó föld alatti laboratóriuma, amelynek termeiben éppoly ózondús a levegő, mint odafent, a 200 méteres tv-torony teraszán. És az, hogy Brasiliában majd minden nagyobb házat mesterséges tavacska vesz körül. De még foghíjasok a pázsitos telkek. Nincs még igazi korzó. Helyenként még a szavanna bozótja súrolja a sztrádát, a ,,madárváros” két szárnya között. Brasiliának ma 250 ezer lakosa van. Többségükben miniszteriális emberek. Rióiak, így érthető, ha az új rezidenciát a száműzetés székhelyének tekintik. De az urbanisztika itt mindent előre kitervelt, kiszámított. A bozót belső peremén a vörös homoktól lelépve állnak már mindenütt a felvonulás barakkjai. Felvonult a város köré a munkaerő. Mert az van itt bőven. Akár száz új Brasilia számára is. A közeli Goyasból, a távoli Pernambucóból, északról jönnek, özönlenek, vagy inkább özönlenének a a mocsár és az aszály emberei. S ha ezerből egynek van az építőiparban hasznosítható szakmája, és Senora Aparecidához vagy a fétishez jól imádkozott, úgy — miután végigbolyongta Észak-Brasilia úttalan útjait — megtelepedhet az új Brasiliát körülvevő „bolygóbároskák” egyikében. Az ő számukra valóban találó Malraux definíciója Nekik Brasilia valóban a Reménység Városa. Ők négy-öt vagy tízszeresét keresik itt annak, mint ott, ahol aszály idején a mangrove gyökereit rágták. Ők a brazil nyomor arisztokratái. Rézbőrű vagy fekete arcukon fantasztikus kontrasztként csillant meg a neon áradó fénye, amint ott bolyongtak a pompás üzletsor kirakatai előtt. Itt is felvillannak előttem ezek az arcok. S úgy maradnak meg bennem, mint a brazil társadalom kontrasztjainak fantasztikus és mégis tragikusan reális jelképei. Róbert László A REMÉNYSÉG VÁROSA A Nemzetközi Újságír ó több mint 150 000 tagot tömörítő Nemzetközi Újságíró Szervezet a nemzetközi szolidaritási nap alkalmából szerdán nyilatkozatot tett közzé, amely felhív minden becsületes újságírót: törekedjék arra, hogy véget érjen a vietnami tömeggyilkosság, s hogy kialudjanak a konfliktusok tűzfészkei. A zó Szervezet felhívása nyilatkozat hangoztatja: a szövetség felhívja tagjait, támogassák mindazokat a javaslatokat, amelyek az európai s a többi földrész biztonságának szavatolására irányulnak. Harcoljon minden újságíró az emberi jogokért, a szabadságért és az igazságosságért — hangzik a többi között a felhívás. Dokumentumok a kínai határsértők terveiről Szovjet hírügynökségi jelentés szerint júniustól augusztus közepéig kínai részről 488 alkalommal sértették meg szántszándékkal a szovjet államhatárokat és provokáltak fegyveres összetűzéseket összesen több mint két és fél ezer kínai állampolgár részvételével. A kínai határsértők kiűzése során különféle dokumentumanyagok jutottak a szovjet határőrök birtokába, amelyek bizonyítják, hogy a határprovokációk konkrét tervek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten július 8-án végrehajtott ellenséges támadáskor — mint ismeretes — egy szovjet folyamőrt megöltek, hármat pedig megsebesítettek. A provokáció után talált bizonyítékokból kiderült, hogy a kínai provokátorok feladata a szovjet folyamhajózási dolgozók foglyul ejtése vagy elpusztítása volt. Naplókat találtak, amelyekben kivonatosan olvashatók az előre kidolgozott terv részletei, amelyeket a provokáció előkészítése során beszéltek meg a részvevőkkel. O Tokióban szerdán megnyílt a Japán Szakszervezeti Főtanács ülésszaka, amelynek fő témája a japán„amerikai biztonsági szerződés”, elleni kampány tervezete. O Herbert Wehner nyugatnémet „össznémetügyi” miniszter a Deutschland-Archiv című folyóiratban cikket írt, amelyben közli, hogy kész miniszteri szinten tárgyalásokat folytatni a Német Demokratikus Köztársasággal „belnémet” kérdésekről. A svéd külügyminisztérium szerdán közleményben jelentette be, hogy a stockholmi kormány elismerte az új líbiai kormányzatot. Dánia tripoli nagykövetsége jegyzékben tájékoztatta a forradalmi tanácsot arról, hogy kormánya ugyancsak elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot. Ia Paz-i bejelentés szerint Meggyilkolták G Guevara utódját La Pazban sajtóértekezleten jelentették be, hogy a rendőrséggel vívott harcban életét vesztette Guido „Inti" Peredo, Che Guevara egyik helyettese, aki a korábban meggyilkolt bolíviai partizánvezér utódja lett. A sajtóértekezletet megelőzően közölték, hogy a rendőrség La Pazban rajtaütött a nemzeti felszabadító hadsereg egyik szálláshelyén és a tűzharcban elesett egy személy, kettő pedig súlyosan megsebesült. Peredo azonosságát később állapították meg, ekkor azonban már a hivatalos verzió szerint úgy vesztette életét, hogy kezében felrobbant a rendőröknek szánt gránát. A bolíviai fegyveres erők főparancsnoka bejelentette, hogy a hadsereg egységei őrjáratokat fognak tartani Bolívia valamennyi városában az éjjeli órákban, tekintettel az utóbbi időben jelentősen fokozódó gerillaakciókra. (Reuter, AFP) Elrabolták az uruguayi bankvilág egyik vezetőjét A „Tupamaros" elnevezésű baloldali ellenállási szervezet tagjai kedden fényes nappal Montevideóban elrabolták a 42 éves Gaetano Pellegrini Giampietrót, Uruguay bank- és kiadóvilágának egyik vezető személyiségét. Az olasz származású Giampietro apja Mussolini uralma idején pénzügyminiszter volt. Néhány órával az akció után a rendőrség megtalálta a bankár kocsiját, benne a következő levéllel: „Foglyainkkal ugyanúgy fogunk bánni, ahogy a kormány a letartóztatott szakszervezeti vezetőkkel.” Uruguayban jelenleg tízezer bankalkalmazott sztrájkol és a kormány, hogy rávegye őket a munka felvételére, több vezetőjüket letartóztatta és katonai behívóparancsot adott ki a sztrájkolóknak. (UPI, Reuter) Brazília A junta bevezette a halálbüntetést A háromtagú brazíliai katonai junta — az általa bejelentett különleges intézkedések keretében — módosította az alkotmányt olyanformán, hogy felforgató vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. A juntának az a döntése, hogy felforgató tevékenység esetén halálbüntetés eszközéhez folyamodik, drámaian bizonyítja, mennyire súlyosnak ítéli meg az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélektani és forradalmi háború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonelkobzást. A rendőrség időközben fokozott erővel folytatja az Elbrick amerikai nagykövet elrablói utáni hajszát; két újabb gyanúsítottat tartóztattak le. Úgy tűnik, hogy az eddig letartóztatottaknak nem sok közük van az amerikai nagykövet elrablásához. Rio de Janeiróban egyébként a legkülönbözőbb híresztelések kaptak lábra. Eszerint tömeges letartóztatások vannak és nagyarányú csapatmozdulatok folynak. E híreket ezideig nem erősítették meg. Mindössze annyi ismeretes, hogy több tábornok érkezett az ország fővárosába. Feltehetőleg azért, hogy részt vegyen annak a tanácsnak az ülésén, amely — mint katonai személyekhez közelálló körökben mondják — „végérvényesen” rendezni hivatott Arthur Costa e Silva köztársasági elnök utódlását. A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil politikai foglyok virágkoszorút helyeztek el a mexikói függetlenségi emlékmű talpazatánál. A koszorún a következő felirat olvasható: „A szabad Brazília a mexikói függetlenség hőseinek”. (Reuter, AP, AFP) Kolder nyilatkozata a Rudé Právóban és a Tribunában A Rudé Právo, a CSKP központi lapja és a Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának hetilapja szerdai számában beszélgetést közöl Drahomir Kolderral, aki 1968 augusztusáig a KB elnökségének tagja és a Központi Bizottság titkára volt. Kolder a többi között elmondotta, hogy Csehszlovákia 1968 január utáni belső fejlődése eltért a Központi Bizottság és a pártelnökség eredeti elképzeléseitől. A drezdai tanácskozásokról szólva a pártelnökség volt tagja elmondotta, hogy az nagy iskolát jelentett számára. Szólott a testvérpártok ott kifejtett aggodalmairól és kiemelte a magyar tapasztalatokat, amelyeket — mint mondotta — Kádár János nagyon plasztikusan ismertetett. Kolber hangsúlyozta, hogy „a januári plénum eredményeit az SZKP vezetői megértéssel fogadták, és a CSKP döntéseit belügynek tekintették”. Koider a továbbiakban megerősítette Oldrich Cemniknek a Rudé Právóban és a Tribunában megjelent nyilatkozatának azt a részét, amely szerint az elnökség javaslatával ellentétben, Dubcek televíziós beszédében nem ítélte el a „Kétezer szó”-t, és ezzel félrevezette a járási pártkonferenciák küldötteit. Koiber arra a kérdésre válaszolva, hogy a KB elnökségének tavaly júliusi ülésein a pártvezetés jobbszárnyának politikája, a szovjetellenesség hivatalos jelleget kapott-e, azt mondotta úgy vélem, ez így volt. * NÉPSZAVA . A Szlovák KP Központi Bizottságának elnöksége megvitatta azokat az okmányokat, amelyeket a Központi Bizottság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Mivel a szóban forgó állásfoglalások ellentmondanak a párt jelenlegi ismereteinek azokról a tényezőkről, amelyek a szövetséges csapatok bevornulásához vezettek, az elnökség elhatározta, hogy érvényteleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23-án elfogadott határozatait. 1969. szeptember 1I