Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
A szakszervezet központi vezetőségének állásfoglalása A papíripar helyzetéről és tennivalóiról A papíripar termelése az elmúlt néhány év alatt gyors ütemben fejlődött Az 1965. évi 174 000 tonnával szemben 1967-ben 238 000, 1968-ban pedig már 258 000 tonna papír hagyta el a vállalat gyáregységeit. A fejlődés ellenére — állapította meg a legutóbbi ülésén a szakszervezet központi vezetősége — a papíripar nem tart lépést a megnövekedett igényekkel. A gondokat csak még Hogyan éltek ? A szakszervezet központi vezetősége mindezek ismeretében tette mérlegre a papíripar helyzetét, kutatva a bajok orvoslásának, a gyorsabb előrehaladásnak a lehetőségeit Különösképpen részletes vizsgálódás tárgyát képezte, hogy milyen tapasztalatokat mutatnak az új gazdaságirányítási rendszer érvényesítésének tényei úgy a termelésben, mint a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásában. E kérdésekkel kapcsolatban a szakszervezet vezető plénuma a következőket állapította meg: — A párt és a kormány határozata a papíripar fejlesztését kiemelkedő fontosságúnak tulajdonította. Ezért jelentős anyagi eszközöket is biztosítottak az iparág számára, hogy azt gondos körültekintéssel az egész népgazdaság javára a legcélszerűbben hasznosítsák. Ennek nyomán több gyáregységben nagyarányú rekonstrukciós munkálatok indultak, amelyek a ter Mire irányulta k„ Az eddig elkészült ■.Fejlesztési tervek, sajnos, •nem határozzák meg egyértelműen a fejlesztési célokat Szemléletbeli hiányosság, hogy a legújabb elképzelések koncepcióiban is csak az új beruházások nagyságát, a fő technológiai folyamatokat veszik figyelembe. Háttérbe szorult a termelékenységet javító, a nehéz fizikai munkát csökkentő segéd folyamatait megtervezése. Jelenleg az anyagmozgatás 60 százaléka még mindig kézi erővel történik. Nem szerepel kellő hangsúllyal a munkakörülmények javítása, a munkaerő biztosítása, és a ■szakemberek képzése sem. A központi vezetőség szükségesnek tartja: — Olpart megalapozott, —mindenre kiterjedő tervek kidolgozását, melyek meghatározzák a fejlesztés pontos irányát. Ennek biztosítani kell: — a hazai nyersanyagbázisra épülő féltermelőgyártás fejlesztését; — nagy teljesítményű termelőegységek beállítását, amelyekben a hazai féltermékek maximálisan feldolgozhatók; — a nehéz fizikai man súlyosbítja, hogy az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva az idei első fél évben a papírtermelésben 9000 tonnás lemaradás mutatkozik. Baj az is, hogy a papírfeldolgozó ipar a nagymértékben megnövekedett keresletet a belföldi termelésből még mindig nem tudja kielégíteni. A papíriparhoz hasonló időszak alatt a cellulózgyártásban is 7000 tonnás a hiány, lehetőséggel e melőkapacitás bővítésén kívül hozzájárultak általában a munkakörülmények javításához is. Jelenleg megvalósult már a Dunaújvárosi Papírgyár, folyamatban van a Hajdúdorogi Zsákgyár, a Nyíregyházi Hullámpapír Üzem, valamint a Lábatlan Vékonypapírgyár beruházása. Az előbbiek ellenére a központi vezetőség nincs meggyőződve arról, hogy az iparág vezetői a papíripar számára nyújtott lehetőségeket mindenkor a legeredményesebben használták fel. Továbbra is jellemző, hogy a gépi berendezések korszerűtlenek, a gyártástechnológiai folyamatok elavultak. Elmaradott az anyagmozgatás gépesítése, ami a balesetek fő forrása. Sok üzemépület korszerűtlen, zsúfolt, s nincs megoldva a kellő raktározás sem. Ahhoz, hogy a papíripar eleget tehessen feladatainak, a műszaki-technikai színvonal és a kapacitások gyorsabb ütemű fejlesztésére van szükség, s a tervezése k a folyamatok megszüntetését korszerű anyagmozgató gépek, berendezések beállításával, amely egyben a munkaerőhiány gondjait is enyhíti; — a feldolgozóiparban az import csökkentésére, a minőség javítására, a választék bővítésére speciális gépek beállítását; — a szakmunkás-utánpótlás hatásos megszervezését és képzését. Az előbbiek megvalósítását az elmúlt másfél esztendő termelési tapasztalatai is indokolják. A Papíripari Vállalat 1968- ban a 280 millió forintos tervezett nyereségével szemben közel 600 milliós nyereséget ért el. Ezt egyrészt a nagyobb vállalati önállóságból fakadó lehetőségek kihasználása biztosította. Másrészt nagy szerepe volt az eredményekben a vállalatoknál jól szervezett munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak, amelyekben kifejezésre jutott a dolgozók felelősségérzete a tervek valóra váltásában. Ennek nyomán tavaly az 1967. évivel szemben az egy főre jutó termelési érték 6 százalékkal, az egy órára eső pedig 9 százalékkal emelkedett, célkitűzéseinek meghatározásánál is elsődleges feladat. A papíripar eredményeinek elemzésénél és vizsgálatánál figyelembe kell venni a vállalati érdekeken túl a népgazdasági, vagyis össztársadalmi érdekeket is, amelyel- Az élet-és munkakör A dolgozók élet- és munkakörülményeinek meghatározásában egyik legfontosabb tényező a munkások keresetének, anyagi helyzetének alakulása. A papíriparban foglalkoztatott munkások keresete tavaly 3,3, idén az első fél évben 2,3 százalékkal emelkedett, így a papírgyártásban a szakmunkások havi keresete 2450, a betanított munkásoké 1900, a faudvari munkásoké pedig 2331 forintra alakult. Mindezek ellenére a dolgozók anyagi ösztönzése nem mindenütt kielégítő. A meghonosodott teljesítménybérezési forma egyes területeken nem ösztönző. Ennek oka, hogy a száz százalék alatti teljesítésnél bérelvonást alkalmaznak, túlteljesítés esetén pedig felső határt szabnak. A prémiumokat több helyütt konkrét feladatok meghatározása nélkül tűzik ki, így ez a minőségre és a termelékenyebb munkára nem bír ösztönző erővel. Baj az is, hogy a folytonos üzem bevezetésével együtt járó anyagi előnyök fokozatosan elmosódtak. A papíripari dolgozók munkakörülményei nem kielégítőék. Különösen a papírfeldolgozó üzemek elmaradottsága, a munkahelyek zsúfoltsága okoz sok gondot, amely növeli a baleseti veszélyforrásokat. Az összes iparágak közül a bányászat után a papíriparban a legtöbb az ezer főre jutó balesetek száma. És ami a legfájóbb, az idén nyolc hónap alatt négy halálos baleset is történt. A legtöbb sérülés az anyagmozgatás és szállítás területén fordult elő. Az egészségügyi, szociális, kulturális létesítmények részben elavultak, részben elégtelenek. És nem megnyugtató a vállalat gazdasági és szakszervezeti szerveinek tevékenysége a szociális helyzet javításában. Ezt igazolja: 1968-ban 10 millió forint állt rendelkezésre szociális beruházásokra. Ebből a kellő körültekintés elmulasztása miatt mindössze kétmillió forintot használtak fel. Az idei 4,5 millió forintból pedig az első fél évben csak 600 ezer forint értékű beruházás valósult meg. A központi vezetőség állásfoglalása: * 1 Az anyagi ösztönzés és a munkakörülmények hiányosságai akadályozzák a munkaerő stabilizálódását. Ez további munkaerőeláramlást okoz, ami hátráltatja a papíripar előtt álló feladatok megvalósítását. Éppen ezért: 1. A vállalat vezetősége vizsgálja felül, és ahol indokolt, tegyen intézkedéseket a teljesítményszintek túlteljesítésének elismerésére. Biztosítsák, hogy prémiumot csak konkrét feladatok teljesítéséért fizessenek. Fordítsanak nagyobb gondot a bérfejlesztésnél a folyamatos üzemrendben dolgozók fokozottabb anyagi elismerésére. 2. Igen aggasztó e baleseti helyzet alakulása, különösen a halálos balesetek számának szaporodása. Ezért a központi vezetőség szükségesnek tartja: — a műszaki fejlesztés megvalósítása segítse a biztonságos munkakörül,sősorban is a termelékenységet gátló körülmények megszüntetésével biztosítható.— Megvizsgálásra szorul továbbá, hogy a KGST-n belül megfelelő szakosítással miként lehetne a papírféleségek választékát növelni, élmények alakulása menyek kialakítását, az anyagmozgatás korszerűsítését; — a Könnyűipari Minisztérium mielőbb bocsássa a vállalatok rendelkezésére az iparági óvórendszabályokat; — a gazdasági vezetés a korábbinál nagyobb gondot fordítson az egészségügyi, szociális és kulturális helyzet fejlesztésére. A szakszervezeti bizottságok pedig gondoskodjanak arról, hogy az ilyen célokat szolgáló anyagi eszközöket megfelelően felhasználják.* A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete központi vezetőségének tanácskozása — amelyen az iparág vezetői is részt vettek — igen részletesen feltárta az eredmények m mellett a még meglevő gondokat is. Ha ennek nyomán az iparág gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai megteszik a kellő intézkedéseket, akkor ezzel nemcsak az eredményesebb munka útjából hárítják el a gátló körülményeket, hanem hozzájárulnak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek gyorsabb ütemű javításához is. Tarai László A termelékeny — A termelékenység alakulásában az idén, sajnos, lemaradás várható. Ennek okai között szerepel a munkaerőhiány miatt a termeléskapacitás kihasználatlansága, a bázisbérszint kötöttségeiből adódó kényszerű munkaerő-gazdálkodás, és nem utolsósorban a munkafegyelem szembetűnő lazulása. Baj az is, hogy a gazdasági vezetők szemléletében, tevékenységükben a rövid távú nyereségre való törekvés mellett háttérbe szorulnak a termelékenységet javító perspektivikus intézkedések. Emiatt igen vontatottan halad a munka- és üzemszervezés elmaradottságának, a műszak-technikai színvonal egyenetlenségeinek, a tér ség növelése számolása. Mindez közrejátszik abban, hogy a papíripar a szükségesnél csak magasabb mértékű import útján képes megfelelő minőségben és választék szerint kielégíteni az igényeket. Igen jelentős még mindig az import rotációs újságnyomó, famentes finom csomagolópapírokból, könyvkötészeti vászonpótló anyagokból és kartonféleségekből. A központi vezetőség megállapítja: " A papíripar általában eleget tett a harmadik ötéves tervben előírt mennyiségi követelményeknek. A termékek minősége azonban nem éri el a kívánt színvonalat, ezért ez a mutatóverseny Nem válság: új időszak Régi házasságok a válás küszöbén Érdekes adatot közöl a KSH a családjogi felmérések köréből: több mint 1500 olyan házasság bomlik fel évente Magyarországon, amelyet 20 éve vagy annál is régebben kötöttek. „Előkelő” helyezésünk a világ válási statisztikájában közismert, az évi 20 ezer válásból pedig — az említett adatot figyelembe véve — majdnem 10 százalék jut a kifejezetten régi házasságokra. . Elgondolkoztató a szám — figyelemre méltók az okok is. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon tárgyalják az ország válópereinek mintegy 50 százalékát; a családjogi és bontóperes csoport vezető bírója, dr. Zalai László, bírótársaival együtt több érdekes megfigyelést gyűjtött már a régi házasságok egy részében bekövetkező törésekkel összefüggésben. Nem új a következtetésünk, de mindig újabb bizonyítékokkal erősödik: a nők munkába állása döntően befolyásolja a „kompromisszumos” régi házasságok sorsát — mondja. — Az utóbbi években igen sok 45—50 éves asszony is munkát vállalt; 15—20 évig mostak, vasaltak, gyereket neveltek otthon, most felváltották a családi tűzhelyet is kereső foglalkozással. Felnőttek a gyerekek... S amikor a gyerek már nagykorú — sokszor már családja van — az évtizedekig csöndes, beletörődő asszony rádöbben: már nem feltétlenül szükséges, hogy a kikapós, goromba, esetleg soha nem szeretett férj mellett maradjon. Elpattognak a kötelékek, a saját kereset lazítja az anyagi megszorításokat. S a szomszédok egyszer csodálkozva hallják: Z-ék válnak, „pedig milyen csöndesen éltek évtizedekig”. — Csöndesen igen. De nem jó, nem igazi házassági kötelékek voltak az ilyenek — töpreng a csoport fiatal bírónője. Sok keresetlevél részletezi őszintén: a gyerekek felnevelése volt az egyetlen összekötő szál a régen meglazult kapcsolat fenntartására. Idős orvos nyújtott be nemrégiben válókeresetet, amolyan klasszikus „régi házasság felbomlása” példaként említik a bírók. Felneveltek három gyereket, fiaik, lányuk önálló otthont alapított. „Már beszédtémájuk sem volt, tulajdonképpen csak az a néhány hónap fűzte össze őket, amikor fiatalos meggondolatlansággal, egymást alig ismerve öszszeházasodtak” — mondja a bíró. — Más gondolkodás, évtizede megszakadt házastársi együttélés — ilyen esetekben, s ha a 3. irányelv, a közös megegyezés alapján kérik a házasság felbontását — a bíróság elválasztja a feleket. lemondása után: ezt a zsarnokot legalább az utolsó éveimben ne lássam magam mellett.” — Az asszonyok jobban „megfogóznak” a társadalomban — összegezi a bírók megfigyelését dr. Zalai László. „ Mellettük van sokszor a munkahely; észreveszik, ha a férj megverte a feleségét (érdekes, hogy a férfiak itt, a tárgyalásokon sehogy sem akarják elismerni a tettlegességet,kapott néhány pofont, na és?”, mondják, s vétlennek tartják magukat). A vidékről felkerült, városi munkát vállaló asszonyok pedig igen gyorsan felismerik, hogy az egykori „pater familias” tulajdonképpen közönséges házizsarnok, durva egyeduralmi rendszere fel is számolható. A társadalmi átalakulás — az utóbbi, 25 év — eredményezi tulajdonképpen ezeket a szemléleti változásokat. Többségüket elemezve a bírák egyáltalán nem ítélik rossznak ezt a statisztikát — Inkább azt jegyezném meg — veti közbe a csoportvezető bíró —, hogy sajnálatos: az évtizedek óta alkoholista férj mellett miért tartanak ki a feleségek? Aránylag kevés az olyan per, ahol az iszá„ him imammxMCB " ............. l lakosságot jelölik meg a több évtizedes házasság megrontóján. A nők egy része ma is azt tartja, „mindig ivott, csak nem hagyom ott, ha eddig eltűrtem?”. E tekintetben elkelne a még fokozottabb jogismeret — és a nagyobb női önérzet ál kevesebb képmutatássa! Régi házasságok érdekes felbomlási oka még: a fiatalok elhelyezése. — A nők, az anyák legtöbbször szeretnék, ha a felnőtt fiú, lány családjával hozzájuk költöznék. Az apák inkább tiltakoznak — említi meg az egyik bírónő. — Amikor aztán kenyértörésre kerül a dolog, az anyák a gyereküket választják, s hátat fordítanak az ellenszegülő férjnek, benyújtják a válókeresetet. Sok egyéb összetevője is van a régi házasságok elég gyakori felbomlásának. Amit a bírák hangsúlyoznak: nem „tragikus” társadalmi jelenség, nem is „a házassági intézmény csődje" mindez, hanem a kevesebb házastársi képmutatással, szabadabb életvitellel, anyagi biztonsággal együtt járó jelenség; kísérője annak a természetes igénynek, amely a házasságot két egyenrangú fél mély és őszinte érzelmi kapcsolatára kívánja alapozni. Várkonyi Margit Betegek érzékenysége — egészségesek kötelessége A GYALOGOSOK ÉRZÉKENYSÉGÉRŐL olvastam a minap cikket egyik napilapunkban. Miért, mire érzékeny a gyalogos? Azért és arra, ha az autón járók fölényüket éreztetik vele. Azért érzékeny, amiért mindenki azzá válik, ha mások valódi vagy vélt fontosságukat fitogtatják előtte. A gyalogosok érzékenysége a gondolatkeltő fogalom. Gyalogosnak lenni bizonyos kiszolgáltatottságot jelent a járművön közlekedőkkel szemben. A kiszolgáltatottság tudata pedig rendszerint érzékenységgel társul. Ezért nem képesek a beosztottak főnökük gorombaságát nagyvonalúan rossz modornak elkönyvelni és napirendre térni fölötte. Azért nem, mert a sértő hang nem velük egyenrangú féltől, hanem a ranglétra felsőbb fokán állótól származik. Márpedig azt senki sem szereti, ha felülről kezelik. Ha hanggal, hanglejtéssel, ha a „melódiával” adják tudtára alárendelt mivoltát A BEOSZTOTTAK ÉRZÉKENYSÉGE tehát kötelez. Az emberi méltóság megbecsülésére, tiszteletben tartására kötelez. Akkor is, ha az esetek többségében tulajdonképpen nincs is mire érzékenykedniük. Mert gyalogosnak, beosztottnak, közlegénynek lenni — nem fogyatékosság. Hanem állapot Méghozzá természetes állapot. Nyilvánvaló, hogy a természetellenes állapot, a betegség viszont fokozott figyelemre kötelezi a környezetet. Ez volt a legértékesebb tanulsága a bányászszakszervezet legutóbbi elnökségi ülésének, ahol a dorogi szénbányák csökkent munkaképességű dolgozóinak helyzetét, a vállalat rehabilitációs tevékenységét vitatták meg. Mert — ahogyan az igazgató és az szb-titkár jelentéséből kiderül — rendesen, emberségesen foglalkoznak a munkában megrokkant társaikkal. Amit az előírások megengednek, mindent, vagy ennél többet is adnak nekik. A LELKIISMERETESEN fejezetekbe foglalt jelentés annak rendje-módja szerint beszámol a csökkent munkaképességűekért tett erőfeszítésekről, intézkedésekről. Számot ad a munkahelyek felméréséről, a testi fogyatékosoknak alkalmas beosztásokról, az állapot súlyosságának megfelelő fokozatokról. A rehabilitációt olykor igen-igen megnehezítő anyagi okokról. Becsületesen feltárva hogy 162 olyan rokkant munkásuk van, aki megmaradt régi munkahelyén. Nem vették igénybe az állapotuknak megfelelő, részükre fenntartott beosztást, mert itt kevesebb a bér és szokatlanok a körülmények. A jelentésben foglaltak lényegében megegyeztek a bányászszakszervezet munkatársainak tapasztalataival. A vitában elhangzottak legalábbis ezt bizonyították. Érdembeni tanácsot, útmutatást talán nehéz is lett volna a papírra fektetett igényekhez adni. A résztvevők szempontjából nyilvánvaló volt, hogy a dorogi szénbányák vezetői nem hagyják magukra beteg vagy rokkant társaikat. Kihasználják az előírások, valamint az anyagi erejük adta bázist. DE KEVÉSNEK BIZONYULNA mindez, de figyelmen kívül hagynák, a betegek érzékenységét. Erre intette az elnökség a napirend előadóit, mondván: „A rokkant ember érzékeny, úgy kell beszélni vele, hogy meggyőzzük saját érdekéről...” „Olyan emberekről van szó, akik évtizedeket töltöttek a bányában. Olyan emberekről, akik megérdemlik a lelkiismeretes bánásmódot. Még a hangsúlyra is vigyázni kell, nehogy lelki sérüléssel mlyosbítsuk bajukat.. .* A figyelmeztetés a jelenlevő dorogiaknak szólt. De címezhetjük bátran az ország összes bányáinak. Sőt, valamennyi munkahelyi vezetőnek. Hiszen a napi munka lendületében nemegyszer szem elől tévesztik e hangsúly, a „melódia” jelentőségét. A munkamegosztás által alárendeltek érzékenységét. A segítségre szorulók túlfinomult tapintatigényét És ha általában igaz, hogy tapintatosabban, türelmesebben kellene érintkezniük egymással az embereknek, százszorosan igaz ez olyankor, amikor az egyik fél valamiféle fogyatékosságban szenved. ILYENKOR SZÁZSZOOSAN JOGOS az érzékenység. A betegek érzékenysége. Amit tiszteletben tartani mindannyiunk — mi egészségesek — kötelessége. Lukács Mária „Mit számít egy pofon?” Akadnak, persze, fonák, furcsa esetek is, amikor apróság, nevetségesen kicsiny ellentét dobja felszínre a teljes elhidegülést Hetvenkét éves öregúr jelentkezett tavaly (a feleség 68 éves) , egy bútor elhelyezésén ugrottak össze, s az indulatos kitörés felszakította a régi sérelmeket, ki gondolná, hogy 40—45 évi házasság után is lappang eredendő gyűlölet egyik vagy másik félben! El is váltak, hiába ellenezték a fiaik. „A néni azt kiabálta a folyosón a válás NÉPSZAVA 1969. október 9 KÖZ Losonczi Pál táviratban fejezte rá jókívánságait dr. Milton Obote elnöknek, Uganda függetlenné válásának hetedik évfordulója alkalmából. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta Kim Man Gam elvtársat, a hazánkban tartózkodó koreai mező- ÉLET gazdasági küldöttség ■vezetőjét. Elutazott hazánkból szerdán E. Hartmans, a FAO mezőgazdasági és szolgáltatási osztályának igazgatója, aki megbeszéléseket folytatott a Magyarországon megrendezésre kerülő agrár-közgazdasági nemzetközi szeminárium lehetőségeiről