Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)

1969-10-09 / 235. szám

A szakszervezet központi vezetőségének állásfoglalása A papíripar helyzetéről és tennivalóiról A papíripar termelése az elmúlt néhány év alatt gyors ütemben fejlődött Az 1965. évi 174 000 ton­nával szemben 1967-ben 238 000, 1968-ban pedig már 258 000 tonna papír hagyta el a vállalat gyár­egységeit. A fejlődés el­lenére — állapította meg a legutóbbi ülé­sén a szakszervezet köz­ponti vezetősége — a pa­píripar nem tart lépést a megnövekedett igények­kel. A gondokat csak még Hogyan éltek ? A szakszervezet közpon­ti vezetősége mindezek is­meretében tette mérlegre a papíripar helyzetét, ku­tatva a bajok orvoslásá­nak, a gyorsabb előreha­ladásnak a lehetőségeit Különösképpen részletes vizsgálódás tárgyát ké­pezte, hogy milyen tapasz­talatokat mutatnak az új gazdaságirányítási rend­szer érvényesítésének té­nyei úgy a termelésben, mint a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásában. E kérdések­kel kapcsolatban a szak­­szervezet vezető plénuma a következőket állapította meg: — A párt és a kormány határozata a papíripar fejlesztését kiemelkedő fontosságúnak tulajdoní­totta. Ezért jelentős anya­gi eszközöket is biztosítot­tak az iparág számára, hogy azt gondos körülte­kintéssel az egész nép­gazdaság javára a legcél­szerűbben hasznosítsák. Ennek nyomán több gyár­egységben nagyarányú re­konstrukciós munkálatok indultak, amelyek a ter­ Mire irányulta­ k„ Az eddig elkészült ■.Fejlesztési tervek, sajnos, •nem határozzák meg egy­értelműen a fejlesztési cé­lokat Szemléletbeli hiá­nyosság, hogy a legújabb elképzelések koncepciói­ban is csak az új beruhá­­zások nagyságát, a fő technológiai folyamatokat veszik figyelembe. Hát­térbe szorult a termelé­kenységet javító, a nehéz fizikai munkát csökkentő segéd folyamatait megter­vezése. Jelenleg az anyag­­mozgatás 60 százaléka még mindig kézi erővel történik. Nem szerepel kellő hangsúllyal a mun­kakörülmények javítása, a munkaerő biztosítása, és a ■szakemberek képzése sem. A központi vezetőség szükségesnek tartja: — Olpart megalapozott, —m­indenre kiterjedő tervek kidolgozását, melyek meg­határozzák a fejlesztés pontos irányát. Ennek biztosítani kell: — a hazai nyersanyag­bázisra épülő féltermelő­gyártás fejlesztését; — nagy teljesítményű termelőegységek beállítá­sát, amelyekben a hazai féltermékek maximálisan feldolgozhatók; — a nehéz fizikai m­an­ súlyosbítja, hogy az el­múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva az idei első fél évben a papírter­melésben 9000 tonnás le­maradás mutatkozik. Baj az is, hogy a papírfeldol­gozó ipar a nagymérték­ben megnövekedett keres­letet a belföldi termelés­ből még mindig nem tud­ja kielégíteni. A papír­iparhoz hasonló időszak alatt a cellulózgyártásban is 7000 tonnás a hiány,­ lehetőséggel e­ melőkapacitás bővítésén kívül hozzájárultak általá­ban a munkakörülmények javításához is. Jelenleg megvalósult már a Duna­újvárosi Papírgyár, folya­matban van a Hajdúdo­rogi Zsákgyár, a Nyíregy­házi­ Hullámpapír Üzem, valamint a Lábatlan­ Vé­konypapírgyár beruházá­sa.­­ Az előbbiek ellenére a központi vezetőség nincs meggyőződve arról, hogy az iparág vezetői a papír­ipar számára nyújtott le­hetőségeket mindenkor a legeredményesebben hasz­nálták fel. Továbbra is jellemző, hogy a gépi be­rendezések korszerűtle­nek, a gyártástechnoló­giai folyamatok elavultak. Elmaradott az anyagmoz­gatás gépesítése, ami a balesetek fő forrása. Sok üzemépület korszerűtlen, zsúfolt, s nincs megoldva a kellő raktározás sem. Ahhoz, hogy a papíripar eleget tehessen feladatai­nak, a műszaki-technikai színvonal és a kapacitá­sok gyorsabb ütemű fej­lesztésére van szükség, s a tervezése­ k a folyamatok megszünte­tését korszerű anyagmoz­gató gépek, berendezések beállításával, amely egy­ben a munkaerőhiány gondjait is enyhíti; — a feldolgozóiparban az import csökkentésére, a minőség javítására, a vá­laszték bővítésére speciá­lis gépek beállítását; — a szakmunkás-után­pótlás hatásos megszerve­zését és képzését. Az előbbiek megvalósí­tását az elmúlt másfél esztendő termelési tapasz­talatai is indokolják. A Papíripari Vállalat­ 1968- ban a 280 millió forintos tervezett nyereségével szemben közel 600 milliós nyereséget ért el. Ezt egy­részt a nagyobb vállalati önállóságból fakadó lehe­tőségek kihasználása biz­tosította. Másrészt nagy szerepe volt az eredmé­nyekben a vállalatoknál jól szervezett munkaver­senynek, a szocialista bri­gádmozgalomnak, ame­lyekben kifejezésre jutott a dolgozók felelősségérze­te a tervek valóra váltá­sában. Ennek nyomán ta­valy az 1967. évivel szem­ben az egy főre jutó ter­melési érték 6 százalék­kal, az egy órára eső pe­dig 9 százalékkal emelke­dett, célkitűzéseinek meghatá­rozásánál is elsődleges feladat.­­ A papíripar eredmé­nyeinek elemzésénél és vizsgálatánál figyelembe kell venni a vállalati ér­dekeken túl a népgazda­sági, vagyis össztársadal­mi érdekeket is, amely­el- Az élet-és munkakör A dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek meg­határozásában egyik leg­fontosabb tényező a mun­kások keresetének, anyagi helyzetének alakulása. A papíriparban foglal­koztatott munkások kere­sete tavaly 3,3, idén az első fél évben 2,3 száza­lékkal emelkedett, így a papírgyártásban a szak­munkások havi keresete 2450, a betanított munká­soké 1900, a faudvari munkásoké pedig 2331 fo­rintra alakult. Mindezek ellenére a dolgozók anya­gi ösztönzése nem minde­nütt kielégítő. A meghonosodott telje­sítménybérezési forma egyes területeken nem ösztönző. Ennek oka, hogy a száz százalék alatti tel­jesítésnél bérelvonást al­kalmaznak, túlteljesítés esetén pedig felső határt szabnak. A prémiumokat több helyütt konkrét fel­adatok meghatározása nél­kül tűzik ki, így ez a mi­nőségre és a termeléke­nyebb munkára nem bír ösztönző erővel. Baj az is, hogy a folytonos üzem be­vezetésével együtt járó anyagi előnyök fokozato­san elmosódtak. A papíripari dolgozók munkakörülményei nem kielégítőék. Különösen a papírfeldolgozó üzemek elmaradottsága, a munka­helyek zsúfoltsága okoz sok gondot, amely növeli a baleseti veszélyforráso­kat. Az összes iparágak közül a bányászat után a papíriparban a legtöbb az ezer főre jutó balesetek száma. És ami a legfá­jóbb, az idén nyolc hó­nap alatt négy halálos bal­eset is történt. A legtöbb sérülés az anyagmozgatás és szállítás területén for­dult elő. Az egészségügyi, szociá­lis, kulturális létesítmé­nyek részben elavultak, részben elégtelenek. És nem megnyugtató a válla­lat gazdasági és szakszer­vezeti szerveinek tevé­kenysége a szociális hely­zet javításában. Ezt iga­zolja: 1968-ban 10 millió forint állt rendelkezésre szociális beruházásokra. Ebből a kellő körültekin­tés elmulasztása miatt mindössze kétmillió fo­rintot használtak­ fel. Az idei 4,5 millió forintból pedig az első fél évben csak 600 ezer forint érté­­­kű beruházás valósult meg. A központi vezetőség állásfoglalása: * 1 Az anyagi ösztönzés és a munkakörülmények hiá­nyosságai akadályozzák a munkaerő stabilizálódá­sát. Ez további munkaerő­­eláramlást okoz, ami hát­ráltatja a papíripar előtt álló feladatok megvalósí­tását. Éppen ezért: 1. A vállalat vezetősége vizsgálja felül, és ahol in­dokolt, tegyen intézkedé­seket a teljesítményszin­­tek túlteljesítésének elis­merésére. Biztosítsák, hogy prémiumot csak konkrét feladatok teljesítéséért fi­zessenek. Fordítsanak na­gyobb gondot a bérfej­lesztésnél a folyamatos üzemrendben dolgozók fo­kozottabb anyagi elisme­résére. 2. Igen aggasztó e bal­eseti helyzet alakulása, különösen a halálos bal­esetek számának szaporo­dása. Ezért a központi ve­zetőség szükségesnek tart­ja: — a műszaki fejlesztés megvalósítása segítse a biztonságos munkakörül,­sősorban is a termelé­kenységet gátló körülmé­nyek megszüntetésével biztosítható.­­— Megvizsgálásra szo­rul továbbá, hogy a KGST-n belül megfelelő szakosítással miként le­hetne a papírféleségek vá­lasztékát növelni, élmények alakulása menyek kialakítását, az anyagmozgatás korszerű­sítését; — a Könnyűipari Mi­nisztérium mielőbb bo­csássa a vállalatok rendel­kezésére az iparági óvó­rendszabályokat; — a gazdasági vezetés a korábbinál nagyobb gon­­dot fordítson az egészség­­ügyi, szociális és kulturá­lis helyzet fejlesztésére. A szakszervezeti bizottságok pedig gondoskodjanak ar­ról, hogy az ilyen célokat szolgáló anyagi eszközö­ket megfelelően felhasz­nálják.* A Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói­nak Szakszervezete köz­­ponti vezetőségének ta­nácskozása — amelyen az iparág vezetői is részt vettek — igen részletesen feltárta az eredmények m­ mellett a még meglevő gondokat is. Ha ennek nyo­mán az iparág gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai megteszik a kellő intézkedéseket, ak­kor ezzel nemcsak az eredményesebb munka út­­jából hárítják el a gátló körülményeket, hanem hozzájárulnak a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek gyorsabb ütemű javításához is. Tarai László A termelékeny — A termelékenység ala­kulásában az idén, sajnos, lemaradás várható. Ennek okai között szerepel a munkaerőhiány miatt a termeléskapacitás kihasz­nálatlansága, a bázisbér­­szint kötöttségeiből adódó kényszerű munkaerő-gaz­dálkodás, és nem utolsó­sorban a munkafegyelem szembetűnő lazulása. Baj az is, hogy a gazdasági vezetők szemléletében, te­vékenységükben a rövid távú nyereségre való tö­rekvés mellett háttérbe szorulnak a termelékeny­­séget javító perspektivi­kus intézkedések. Emiatt igen vontatottan halad a munka- és üzemszervezés elmaradottságának, a mű­szak-technikai színvonal egyenetlenségeinek, a tér­­ ség növelése számolása. Mindez közre­játszik abban, hogy a pa­píripar a szükségesnél csak magasabb mértékű import útján képes meg­felelő minőségben és vá­laszték szerint kielégíteni az igényeket. Igen jelen­tős még mindig az import rotációs újságnyomó, fa­mentes finom csomagoló­papírokból, könyvkötésze­ti vászonpótló anyagokból és kartonféleségekből. A központi vezetőség megállapítja: " A papíripar általá­ban eleget tett a harma­dik ötéves tervben előírt mennyiségi követelmé­nyeknek. A termékek mi­nősége azonban nem éri el a kívánt színvonalat, ezért ez a mutatóverseny Nem válság: új időszak Régi házasságok a válás küszöbén Érdekes adatot közöl a KSH a családjogi felmé­rések köréből: több mint 1500 olyan házasság bom­lik fel évente Magyaror­szágon, amelyet 20 éve vagy annál is régebben kötöttek. „Előkelő” helye­zésünk a világ válási sta­tisztikájában közismert, az évi 20 ezer válásból pe­dig — az említett adatot figyelembe véve — majd­nem 10 százalék jut a ki­fejezetten régi házassá­gokra. . Elgondolkoztató a szám — figyelemre méltók az okok is. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon tár­gyalják az ország váló­pereinek mintegy 50 szá­zalékát; a családjogi és bontóperes csoport vezető bírója, dr. Zalai László, bírótársaival együtt több érdekes megfigyelést gyűj­tött már a régi házassá­gok egy részében bekö­vetkező törésekkel össze­függésben.­­ Nem új a következ­tetésünk, de mindig ú­jabb bizonyítékokkal erősödik: a nők munkába állása döntően befolyásolja a „kompromisszumos” régi házasságok sorsát — mondja. — Az utóbbi években igen sok 45—50 éves asszony is munkát vállalt; 15—20 évig mos­tak, vasaltak, gyereket neveltek otthon, most fel­váltották a családi tűzhe­lyet is kereső foglalkozás­sal. Felnőttek a gyerekek... S amikor a gyerek már nagykorú — sokszor már családja van — az évti­zedekig csöndes, beletö­rődő asszony rádöbben: már nem feltétlenül szük­séges, hogy a kikapós, go­romba, esetleg soha nem szeretett férj mellett ma­radjon. Elpattognak a kö­telékek, a saját kereset lazítja az anyagi megszo­rí­tásokat. S a szomszé­dok egyszer csodálkozva hallják: Z-ék válnak, „pedig milyen csöndesen éltek évtizedekig”. — Csöndesen igen. De nem jó, nem igazi házas­sági kötelékek voltak az ilyenek — töpreng a cso­port fiatal bírónője.­­ Sok keresetlevél részlete­zi őszintén: a gyerekek felnevelése volt az egyet­len összekötő szál a ré­gen meglazult kapcsolat fenntartására. Idős orvos nyújtott be nemrégiben válókeresetet, amolyan klasszikus „régi házasság felbomlása” példaként említik a bí­rók. Felneveltek három gyereket, fiaik, lányuk önálló otthont alapított. „Már beszédtémájuk sem volt, tulajdonképpen csak az a néhány hónap fűzte össze őket, amikor fiata­los meggondolatlansággal, egymást alig ismerve ösz­­szeházasodtak” — mond­ja a bíró. — Más gondol­kodás, évtizede megsza­kadt házastársi együtt­élés — ilyen esetekben, s ha a 3. irányelv, a közös megegyezés alapján kérik a házasság felbontását — a bíróság elválasztja a feleket. le­mondása után: ezt a zsarnokot legalább az utolsó éveimben ne lás­sam magam mellett.” — Az asszonyok job­ban „megfogóznak” a tár­sadalomban — összegezi a bírók megfigyelését dr. Zalai László. „ Mellettük van sokszor a munkahely; észreveszik, ha a férj megverte a feleségét (ér­dekes, hogy a férfiak itt, a tárgyalásokon sehogy sem akarják elismerni a tettlegességet,­­kapott né­hány pofont, na és?”, mondják, s vétlennek tart­ják magukat). A vidékről felkerült, városi munkát vállaló asszonyok pedig igen gyorsan felismerik, hogy az egykori „pater familias” tulajdonképpen közönséges házizsarnok, durva egyeduralmi rend­szere fel is számolható. A társadalmi átalaku­lás — az utóbbi, 25 év — eredményezi tulajdonkép­pen ezeket a szemléleti változásokat. Többségüket elemezve a bírák egyál­talán nem ítélik rossznak ezt a statisztikát — In­kább azt jegyezném meg — veti közbe a csoport­vezető bíró —, hogy saj­nálatos: az évtizedek óta alkoholista férj mellett miért tartanak ki a fele­ségek? Aránylag kevés az olyan per, ahol az iszá­„ h­im imammxMCB­­ " ............. l l­a­kosságot jelölik meg a több évtizedes házasság megrontóján. A nők egy része ma is azt tartja, „mindig ivott, csak nem hagyom ott, ha eddig el­tűrtem?”. E tekintetben­ elkelne a még fokozot­tabb jogismeret — és a nagyobb női önérzet ál kevesebb képmutatássa! Régi házasságok érde­kes felbomlási oka még: a fiatalok elhelyezése. — A nők, az anyák legtöbb­ször szeretnék, ha a fel­nőtt fiú, lány­ családjával hozzájuk költöznék. Az apák inkább tiltakoznak — említi meg az egyik bírónő. — Amikor aztán kenyértörésre kerül a do­­log, az anyák a gyere­küket választják, s hátat fordítanak az ellenszegü­lő férjnek, benyújtják a válókeresetet. Sok egyéb összetevője is van a régi házasságok elég gyakori felbomlásá­nak. Amit a bírák hang­súlyoznak: nem „tragi­kus” társadalmi jelenség, nem is „a házassági in­tézmény csődje" mindez, hanem a kevesebb házas­társi képmutatással, sza­badabb életvitellel, anya­gi biztonsággal együtt já­ró jelenség; kísérője an­nak a természetes igény­nek, amely a házasságot két egyenrangú fél mély és őszinte érzelmi kap­csolatára kívánja alapoz­ni. Várkonyi Margit Betegek érzékenysége — egészségesek kötelessége A GYALOGOSOK ÉRZÉ­KENYSÉGÉRŐL olvas­tam a minap cikket egyik napilapunkban. Miért, mire érzékeny a gyalo­gos? Azért és arra, ha az autón járók fölényüket éreztetik vele. Azért ér­zékeny, amiért mindenki azzá válik, ha mások va­lódi vagy vélt fontosságu­kat fitogtatják előtte. A gyalogosok érzékeny­sége a gondolatkeltő fo­galom. Gyalogosnak lenni bizonyos kiszolgáltatott­ságot jelent a járművön közlekedőkkel szemben. A kiszolgáltatottság tudata pedig rendszerint érzé­kenységgel társul. Ezért nem képesek a beosztot­tak főnökük gorombasá­gát nagyvonalúan rossz modornak elkönyvelni és napirendre térni fölötte. Azért nem, mert a sértő hang nem velük egyen­rangú féltől, hanem a ranglétra felsőbb fokán állótól származik. Márpe­dig azt senki sem szereti, ha felülről kezelik. Ha hanggal, hanglejtéssel, ha a „melódiával” adják tud­tára alárendelt mivoltát A BEOSZTOTTAK ÉR­ZÉKENYSÉGE tehát kötelez. Az emberi méltó­ság megbecsülésére, tisz­teletben tartására kötelez. Akkor is, ha az esetek többségében tulajdonkép­pen nincs is mire érzé­kenykedniük. Mert gyalo­gosnak, beosztottnak, köz­legénynek lenni — nem fogyatékosság. Hanem ál­lapot Méghozzá termé­szetes állapot. Nyilvánvaló, hogy a ter­mészetellenes állapot, a betegség viszont fokozott figyelemre kötelezi a kör­nyezetet. Ez volt a leg­értékesebb tanulsága a bányászszakszervezet legutóbbi elnökségi ülésé­nek, ahol a dorogi szén­bányák csökkent munka­képességű dolgozóinak helyzetét, a vállalat reha­bilitációs tevékenységét vitatták meg. Mert — ahogyan az igazgató és az szb-titkár jelentéséből kiderül — rendesen, emberségesen foglalkoznak a munkában megrokkant társaikkal. Amit az előírások meg­engednek, mindent, vagy ennél többet is adnak ne­kik. A LELKIISMERETESEN fejezetekbe foglalt je­lentés annak rendje-mód­­ja szerint beszámol a csökkent munkaképessé­­gűekért tett erőfeszítések­ről, intézkedésekről. Szá­mot ad a munkahelyek felméréséről, a testi fo­gyatékosoknak alkalmas beosztásokról, az állapot súlyosságának megfelelő fokozatokról. A rehabili­tációt olykor igen-igen megnehezítő anyagi okok­ról. Becsületesen feltárva hogy 162 olyan rokkant munkásuk van, aki meg­maradt régi munkahe­lyén. Nem vették igénybe az állapotuknak megfele­lő, részükre fenntartott beosztást, mert itt keve­sebb a bér és szokatlanok a körülmények. A jelentésben foglaltak lényegében megegyeztek a bányászszakszervezet munkatársainak tapaszta­lataival. A vitában el­hangzottak legalábbis ezt bizonyították. Érdembeni tanácsot, út­mutatást talán nehéz is lett volna a papírra fekte­tett igényekhez adni. A résztvevők szempontjából nyilvánvaló volt, hogy a dorogi szénbányák veze­tői nem hagyják magukra beteg vagy rokkant tár­saikat. Kihasználják az előírások, valamint az anyagi erejük adta bázist. DE KEVÉSNEK BIZO­NYULNA mindez, de figyelmen kívül hagynák, a betegek érzékenységét. Erre intette az elnökség a napirend előadóit, mond­ván: „A rokkant ember érzékeny, úgy kell beszél­ni vele, hogy meggyőzzük saját érdekéről...” „Olyan emberekről van szó, akik évtizedeket töl­töttek a bányában. Olyan emberekről, akik megér­demlik a lelkiismeretes bánásmódot. Még a hang­súlyra is vigyázni kell, ne­hogy lelki sérüléssel m­­lyosbítsuk bajukat.. .* A figyelmeztetés a je­lenlevő dorogiaknak szólt. De címezhetjük bátran az ország összes bányáinak. Sőt, valamennyi munka­helyi vezetőnek. Hiszen a napi munka lendületében nemegyszer szem elől tévesztik e hangsúly, a „melódia” je­lentőségét. A munkameg­osztás által alárendeltek érzékenységét. A segítség­re szorulók túlfinomult tapintatigényét És ha általában igaz, hogy tapintatosabban, tü­relmesebben kellene érintkezniük egymással az embereknek, százszorosan igaz ez olyankor, amikor az egyik fél valamiféle fogyatékosságban szen­ved. I­LYENKOR SZÁZSZO­­­­­OSAN JOGOS az ér­zékenység. A betegek érzékenysé­ge. Amit tiszteletben tar­tani mindannyiunk — mi egészségesek — kötelessé­ge. Lukács Mária „Mit számít egy pofon?” Akadnak, persze, fonák, furcsa esetek is, amikor apróság, nevetségesen ki­csiny ellentét dobja fel­színre a teljes elhidegü­­lést Hetvenkét éves öreg­úr jelentkezett tavaly (a feleség 68 éves) , egy bútor elhelyezésén ugrot­tak össze, s az indulatos kitörés felszakította a ré­gi sérelmeket, ki gondol­ná, hogy 40—45 évi há­zasság után is lappang eredendő gyűlölet egyik vagy másik félben! El is váltak, hiába ellenezték a fiaik. „A néni azt kia­bálta a folyosón a válás NÉPSZAVA 1969. október 9 KÖZ Losonczi Pál táviratban fejezte rá jókívánságait dr. Milton Obote elnök­nek, Uganda függetlenné válásának hetedik évfor­dulója alkalmából. Fehér Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese fogadta Kim Man Gam elvtársat, a hazánkban tartózkodó koreai mező- ÉLET gazdasági küldöttség ■ve­zetőjét. Elutazott­­ hazánkból szerdán E. Hartmans, a FAO mezőgazdasági és szolgáltatási osztályának igazgatója, aki megbeszé­léseket folytatott a Ma­gyarországon megrende­zésre kerülő agrár-köz­gazdasági nemzetközi sze­minárium lehetőségeiről

Next