Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
Brit konzervatívpárti kongresszus A „leendő kormány" fokozni akarja a fegyverkezést Sugár András, az MTI tudósítója jelenti. Szerdán Brightonban megnyílt a brit Konzervatív Párt négynapos kongresszusa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fokozni fogja a fegyverkezést és megszünteti a Munkáspárt által kezdeményezett katonai takarékossági politikát. Egyébként a konzervatív vezetőket súlyosan aggasztja, hogy a Munkáspárt szénája egyre jobban áll a másfél éven belül sorra kerülő választások előtt. Heath egyelőre azzal próbált a brit nép érzelmeire hatni, hogy megígérte: ha hatalomra kerül, még egy kísérletet tesz a rhodesiai Smith-rezsimmel való kiegyezésre, mert Wilson „elrontotta a dolgot”. A konzervatívok ugyancsak ígérik az adóprés enyhítését, bár nem képesek megmagyarázni, miből fedezik majd a Szueztől keletre helyreállított katonai jelenlét óriási költségeit. Nikezics A jugoszláv belpolitika időszerű kérdéseiről Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Belgrádban nyilvánosságra hozták Marko Nikezicsnek, a Szerb KSZ KB elnökének a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elmondott zárszavát, amelyben egyebek mellett felhívta a figyelmet a nagy ipari létesítmények erősítésének, a gazdaság egyesítésének jelentőségére. „Ha továbbra is így alakul a helyzet, kétségtelen, hogy bizonyos értelemben kérdésessé válnak társadalmi viszonyaink és kérdésessé válik politikánk végrehajtása” — mondotta, majd a jugoszláv tagköztársaságok szerepének erősödéséről szólva hangoztatta: „Ha az önigazgatás nem erősödik meg, újabb hatósági vagy pénzügyi góc alakul ki ezúttal köztársasági szinten a köztársasági intézményekben, sőt mondhatnám, hogy a köztársasági veztő körben. Ez nem i■Off kevésbé állammonopolista, mint amilyen a szövetségi volt Csak annyiban fog különbözni tőle, hogy a politikai viszonyok, a politikai tudat területén ez a köztársasági monopólium akarva-akaratlanul nacionalista koncepciót fog szülni a centralista koncepció helyett Nikezics a megoldást abban látja, hogy a Jugoszláviában rendelkezésre álló minden erőt össze kell fogni és rendezni a Jugoszláviát alkotó nemzetek közötti viszonyt Rogers a genfi • szovjet-amerikai megállapodásról Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere ,megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségének Genfben sikerült megállapodásra jutnia a tengerfenék nukleáris demilitarizálásával kapcsolatban. A szerződéstervezetet most a leszerelési értekezleten részvevő delegációknak, majd utána az ENSZ-közgyűlésnek is meg kell vizsgálnia. Más szavakkal, még jelentős utat kell megtenni, mielőtt a szerződéstervezet aláírás végett a világ országainak vezetői elé kerülhet — mondotta Rogers. Mindenek ellenére bátorítást nyújt az a körülmény, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió, amely más országok képviselőivel együtt munkálkodik a genfi leszerelési értekezleten, ismét meg tudott állapodni egy olyan intézkedés kapcsán, amely nemcsak e két nagyhatalom érdekeit szolgája, hanem az egyetemes biztonság és stabilitás érdekeit is szerte a világon. Medici önkritikája Garrastaru Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki széket, rádió- és tvbeszédben ismertette politikai programját. Beszédében „szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet” ígért. „Amint a diákok, politikusok és újságírók felhagynak a „felforgató és terrorista” tevékenységgel, megteremtem szabadságuk feltételeit” — mondotta a tábornok. A mai brazil állapotokat így jellemezte: „Brazília jelenleg olyan rendszer uralma alatt él, amelyet nem lehet teljességgel demokratikusnak nevezni.” A világsajtóban állandó téma az utóbbi néhány hétben a legújabb arab köztársaság, Líbia. A kommentárok visszatérő hármas motívuma: a líbiai olaj, az amerikai és brit katonai támaszpontszerződések sorsa és a fiatal köztársaság jövőbeni politikája. Mindhárom kérdésben érthető a nyugati világ izgalma. Bár különbséget kell tennünk hivatalos és nem hivatalos adatok között, az Amerikai Egyesült Államok cégei mintegy öt milliárd dollárt invesztáltak a líbiai olaj kitermelésébe és nem sokkal marad le mögöttük Nagy-Britannia sem. A nyugat-európai országok érdekeltségét jelzi, hogy Nyugat-Németország öszszes nyersolajszükségletének 40 százalékát, Franciaország 20 százalékát, Olaszország 30 százalékát Líbiából szerzi be. A U. S. News and World Report szerint „egyetlen amerikai cég majdnem egymillió hordó olajat szállít el naponta Líbiából”. Az első kérdés tehát természetesen az volt a líbiai hatalomátvételt követő napokban, hogy az újonnan alakult Líbiai Arab Köztársaság tiszteletben kívánja-e tartani az olajszerződéseket? A nyugati cégek megnyugtató választ kaptak izgatott kérdésükre, mert Líbia új vezetői egyelőre nem változtatnak a szerződéseken, nem terveznek államosításokat. Ez azt je jelzi, hogy Líbiában elsősorban a nagyfokú politikai elégedetlenség váltotta ki az ismert eseményeket. Ezzel kapcsolatban az Europeo című olasz lap közli az államcsínyben részt vett egyik magas rangú katonai vezető nyilatkozatát: „A líbiai forradalomnak már két éve meg kellett volna történnie. Izrael és Egyiptom, Jordánia, Szíria háborúja után szégyelltük, hogy líbiaiak vagyunk, nem annyira azért, mert kormányunk mérsékelt volt, hanem azért, mert Líbia szinte teljesen kimaradt abból a mély megrendülésből, amely az egész arab világot áthatotta. Líbia csak pénzt adott, nem adott eszméket, nem adott politikát ahhoz, hogy az arabok kiemelkedhessenek tragédiájukból.” Az olajérdekeltségeket tehát egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély. A nyugati katonai támaszpontok felett azonban már Líbia kimondta az ítéletet, amikor Maghrebi miniszterelnök kijelentette: „Az egyezmények és megállapodások lejártával nem újítjuk meg a Líbia területén levő angol és amerikai támaszpontok használati jogát.” A legfiatalabb arab köztársaság nem hosszabbít Ezzel kapcsolatban azonban úgy tűnik, nem is voltak illúzióik az amerikaiaknak. Ugyancsak a U. S. News and World Report írta meg Maghrebi nyilatkozata előtt: „Az amerikai katonai vezetők azonnal úgy vélték (már mint a köztársaság kikiáltása után — a szerk.), hogy a támaszpontok elvesztése elkerülhetetlen.” Érezhető keserűséggel teszi még hozzá a lap: „A jelek szerint az új líbiai vezetők végül újabb fontos közép-keleti területeket szigetelnek majd el az Egyesült Államok politikájától.” A kommentár mindezt annak tulajdonítja, hogy „az arab világban észrevehetően növekszik a neheztelés az Egyesült Államok makacs izraeli politikája miatt”. Az angolokkal kötött szerződések 1973-ban, az amerikaiakkal kötöttek 1971-ben járnak le. Ha katonai szempontból nem is játszottak lényeges szerepet ezek a földközi-tengeri támaszpontok, elvesztésük — nyugati kifejezéssel élve — „fájdalmas kudarc”, az amerikai politika újabb kudarca. A Líbiai Arab Köztársaság jövőbeni politikáját elemezve a bejrúti L'Orient című lap azt írja, hogy „elméletileg lehetségessé vált az olaj egységes arab bojkottja”. A politikai térképre pillantva, ugyanígy lehetséges — az egyetlen Tunézia kivételével — az arab államok jelenleginél nagyobb cselekvési összhangja az izraeli agresszióval szemben. Az iszlám csúcstalálkozón és más helyeken elhangzott líbiai hivatalos nyilatkozatok amellett szállnak síkra, hogy a líbiai forradalmi rendszer politikájának középpontjában az arab nemzetek megerősítésének szándéka, s az izraeli agresszió következményeinek felszámolása áll. A közeli jövő útja Líbiában tehát körvonalaiban már megrajzolható. Elsőként is a társadalmi rendszer átalakulásából adódó változások, hiszen az akkor még ismeretlen katonatisztekből álló forradalmi tanács a Líbiai Arab Köztársaság kormánya nevében közzétett első kiáltványában hangsúlyozta, hogy „a szabadság, az egység és a szocializmus korszaka következik Líbiában”. Az ilyen irányú törekvés szándékában azóta sem történt változás. Szükséges azonban mértéket tartani a következtetésekben, hiszen egyfelől olyan országról van szó, ahol a lakosság nagyobb része egymástól elszigetelt, törzsi szervezetben, primitív körülmények között él, másfelől olyan országról, ahol a politikai döntések még nagymértékben függvényei a nemzetközi olajtársaságokkal folytatott vitáknak. A Líbiai Arab Köztársaság létrejöttével azonban — s ezt megerősíti a támaszpontoknak szóló „felmondás” is — a haladó arab országok olyan erőegyensúlya alakult ki az észak-afrikai partokon, amellyel lehetségessé válik az arab népek jövőjének a jelenleginél gyorsabb ütemű és összefogottabb megváltoztatása. Diósst Uwlé A köztársaság nem hosszabbít Dél-Vietnam Amerikai szenátorok a saigoni kormány felelősségéről Pham Van Ba, a DNFF párizsi irodájának vezetője kedden francia és külföldi újságírók előtt ismertette az amerikai imperialisták és lakásaik dél-vietnami háborús bűneit kivizsgáló bizottság szeptember 30-i különleges közleményét A felsorolt tények azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok és a saigoni vezetés tovább szélesíti a háborút Dél-Vietnamban. A saigoni bábhadsereg bestiális módszereiről Nguyen Thi Tren aszszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttségének tagja — akit 1967 elején letartóztattak és egy évig sínylődött a börtönben — adott részletes tájékoztatást. Elmondotta, hogy olyan módszerekkel kínozzák a női foglyokat, hogy sokan megőrülnek, vagy meghalnak. Az amerikai helikoptereik a Saigon környékén levő tartományokban kedden több támadást intéztek a szabadságharcosok feltételezett állásai ellen. Az összetűzésekbe a tüzérség és a vadászbombázók is beavatkoztak. Újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben a szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Hughes és Eagleton szenátorok kedden beterjesztett határozati javaslata szerint az amerikai egységeknek hatvan napon belül el kell hagyniuk Dél-Vietnamot, ha a saigoni kormány nem tesz lépéseket az érdemi tárgyalásokra és nem bocsátja szabadon a politikai foglyokat. A szenátorok szerint kizárólag a saigoni kormányt terheli a felelősség a béketárgyalások sikertelenségéért. Frank Church demokrata és Mark Hatfield republikánus szenátor közös határozati javaslata nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli A márka felértékelése az új kormányra marad A Kiesinger-kormány szerdán tartotta meg utolsó minisztertanácsát. A legfontosabb napirendi pont az exportot sújtó négy százalékos különadó, illetve az importot ugyancsak négy százalékkal megkönnyítő kedvezmény felfüggesztése volt. Egyetértés alakult ki abban, hogy az exportvállalatok helyzetén könnyíteni kell. Strauss azonban azt javasolta, hogy az exportot sújtó adót és az importnak juttatott kedvezményt csak november elejéig függesszék fe. Strauss nyilvánvaló célja az volt, hogy a gazdasági köröket bizonytalanságban tartsa, mert a november 1-i terminus lejárta után már az új kormánynak kell döntenie, hogy milyen utat követ ezután. Schiller gazdaságügyi miniszter kijelentette, hogy az új kormány — amennyiben a várakozásoknak megfelelően Brandt vezetése alatt alakul meg —, nagyon rövid idő alatt végleges helyzetet teremt és nemcsak az exportkölcsönadót törli el, hanem egyidejűleg a márka árfolyamát is véglegesen meg fogja állapítani, tehát forma szerint is végrehajtja a felértékelést. Kizárások a Cseh Újságíró Szövetségből Prágában kedden ülést tartott a Cseh Újságíró Szövetség titkársága, amelyen megvitatták a cseh újságírók második kongresszusának előkészítésével összefüggő kérdéseket A titkárság ezután azoknak a cseh újságíróknak az ügyét tárgyalta meg, akik elhagyták Csehszlovákiát és külföldi tevékenységük ellentmondásban van a szövetség szervezeti szabályzatával. Ezzel összefüggésben a titkárság úgy döntött, hogy kizárja a Cseh Újságíró Szövetségből Kamil Wintert, Rudolf Strebingert, Lubomir Fischert, Karel Kralt, Karel Jezdinskyt, Alexej Kusákot, Jiri Pelikánt, Jan Steint és Karel Beront. A Szlovák KP pozsonyi városi szervezetének aktivistái is megvitatták a CSKP KB szeptemberi plénumának és a Szlovák KP Központi Bizottsága októberi plénumának eredményeit. Az elfogadott határozat leszögezi, hogy a város kommunistái teljes mértékben helyeslik a CSKP és a Szlovák KP Központi Bizottságainak elvi marxista-leninista állásfoglalását a jobboldali opportunista, szocialistaellenes és szovjetellenes jelenségekkel szemben, s egyetértenek azzal, hogy mindazokat le kell váltani párt- és állami tisztségeikből, akik tevékenységükkel tévútra vezették a párt és a társadalom egészséges erőit. Prágában szerdán ülést tartott a Nemzetközi Diákszövetség titkársága. A titkárság tájékoztatta az NDSZ titkárságát, a csehszlovák felsőoktatási diákközpont a továbbiakban nem tartja lehetségesnek, hogy Zbynek Vokrouhlicky elvtárs képviselje a csehszlovák diákokat a Nemzetközi Diákszövetségben és visszahívja Vokrouhlickyt az NDSZ elnöki tisztéből. Mint ismeretes, Vokrouhlickyt a CSKP KB szeptemberi plénumán kizárták a Központi Bizottság tagjainak sorából. Várnában nemzetközi tanácskozás nyílt a szocialista országokban felhalmozódott tudományos és politikai ismeretek terjesztésének problémáiról. A tanácskozáson szovjet, magyar, NDK-beli, mongol, lengyel, román, csehszlovák és bolgár küldöttségek vesznek részt. © Anthony Grey, a Reuter iroda pekingi tudósítója, aki szombaton szabadult 26 hónapos háziőrizetéből, megkapta a kiutazási engedélyt a kínai hatóságoktól, és jegyet váltott csütörtökön a Sanghajból Karachi felé induló pakisztáni repülőgépre. Peru Caxamalca olajas évforduló van Peruban. Bizonyos vonatkozásban történelminek is mondható, bár csak egy esztendáról van szó, s nem annyira tragikus események húzódnak a háttérben, mint amelyről Jakob Wassermann „Caxamalca aranya” című, immár klasszikus művében olvashatunk. „A hódítók a tengerentúlról jöttek, fejlett kultúrájukkal, fegyvereikkel... Gyilkoltak, gyújtogattak, raboltak ... Az aranyért jöttek ... Mindez 1532-ben történt, Peruban, Pizarro tábornok vezetése alatt” Caxamalca — magyarul Zimankóváros — ma régi emlék és aranyát, pontosabban az inkák aranyát a konkvisztádorok hordták el. De a Kordillerák hegységében s a tengerpartok szűk sávján más kincsre is bukkantak az újabb időkben — az olajra —, amelyért új hódítók jöttek. A New Yorker így ír Peruról: „Szinte teljesen az Egyesült Államok kormányától függ, hogy jelentős tartozásait — 1968-ban 700 millió dollárt — törleszteni tudja." Az ország, ahol évenként 50 ezer gyermek hal meg elégtelen táplálkozás következtében, eladósodott és egyik legnagyobb „hitelezője”, az International Petroleum Co. ilyen szót nem ismer: haladék. Egy esztendővel ezelőtt katonai junta került uralomra Limában — és ami a katonai junták tevékenységénél szokatlan — államosították a fent nevezett „nemzetközi” céget. De nemcsak ennyi történt. Az új vezetés egyéb lépéseket is tett a haladás irányába. A szocialista országok érdeklődéssel kísérik a perui változásokat. Növeli ezt az érdeklődést, hogy a perui vezetők helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, továbbá diplomáciai viszonyt teremtettek Magyarországgal és más szocialista országokkal. A limai junta belső támogatói közé tartozik a polgári pártok java része, valamint a kommunista párt is. Illúzió lenne azonban Washington teljes „megértésére” számítani az eseményekkel kapcsolatban. A Pentagon nem titkolja, hogy Rockefeller kormányzó latin-amerikai utazásáig csak azért nem küldött tengerészgyalogosokat Peruba, mert reménykedett, hogy az ország visszazuhan a korábbi szociális, gazdasági és politikai szakadékba. Jelenleg az amerikaiak által épített kikötőkből nem lehet „illegális módon” kivinni olajat, bármennyire is kedvező lenne az USA hadigépezetének. Peru nemzetközi helyzete viszont úgy alakult, hogy az olajkonkvisztádorok más módszerekkel próbálják megállítani az ország fejlődését. Az amerikai titkosszolgálat ügynökei a perui reakciós APRA párttal együttműködve, a közelmúltban véres összetűzéseket provokáltak. Ezek a kísérletek szerencsére kudarcba fulladtak s remélhető, hogy az ország független irányvonala mellett fellépő Alvarado tábornok kormányának lesz elegendő ereje folytatni azt, amelyet egy évvel ezelőtt megkezdett. Jankovszky János Az EAK új szóvivőjének sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) az EAK szívesen fogadná Jarring tevékenységének folytatását. Abdel-Megid elítélte az amerikai magatartást, amely Nixon elnök és Golda Meir tárgyalásai alkalmával is megnyilvánult Az EAK és a többi arab állam ellenáll az agreszszornak és felkészül megszállt területeinek felszabadítására — folytatta a szóvivő. — Az EAK nem fogja ölbe tett kézzel nézni, hogy az agresszor berendezkedik a megszállt területeken. A szóvivő közölte, hogy az Arab Liga a jövő hónap elejére összehívja az arab országok védelmi tanácsát. Ezen az ülésen hadügy- és külügyminiszterek vesznek részt , a tanácsülést az arab csúcstalálkozó előkészítőjének lehet tekinteni. Szovjet—tanzániai tárgyalások A Kremlben megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Legfelső Tanácsa meghívására hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó tanzániai küldöttség és a szovjet vezetők között. A tárgyalásokat tanzániai részről Nyerere köztársasági elnök, " szovjet részről Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke vezeti. A laoszi kormánycsapatok amerikai erősítést kérnek Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvanna Photima laoszi miniszterelnök keddi tanácskozásairól. Közlések szerint a laoszi miniszterelnök újabb katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól, a laoszi kormány hadseregének megerősítésére. A segély fegyverek és repülőgépek szállítására terjedne ki, de Souvanna Phouma azt is kérte, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb légi támogatást a kormánycsapatoknak a hazafias erők ellen vívott háborúban. 333 A leningrádi nemzetközi újságíró-találkozó részvevői szerdán megkoszorúzták Moszkvában a Lenin-mauzóleumot, majd az ismeretlen katona emlékművét. Brezsnyev, a ■ SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözletet intézett az európai szocialista országok békeharcosai uzsgorodi nemzetközi találkozójának részvevőihez. © Nagy Béla stockholmi magyar nagykövet október 7-én átadta megbízólevelét VI. Gusztáv Adolf svéd királynak. © Prágában megkezdődött a Cseh Szakszervezeti Tanács ötödik plénuma. O Willy Spühler svájci külügyminiszter benyújtotta lemondását. Spühler a kabinet második tagja, aki ezen a héten lemondott . Varsóban kedden ünnepi nagygyűlést rendeztek a lengyel polgári rendőrség és állambiztonsági szolgálat megalakulásának 25. évfordulója alkalmából.