Népszava, 1970. július (98. évfolyam, 152–178. sz.)

1970-07-14 / 163. szám

Üzemeket foglaltak el a munkások Argentínában Az argentin dolgozók kitartó harcot folytatnak lét- és munkafeltételeik megjavításáért, a demok­ratikus és szakszervezeti jogokért. Különösen nagy lendülettel folyik a küz­delem Tucumán, Rosario és Neuquén tartomá­nyokban; egyes városok­ban a sztrájkolók elfog­lalják az üzemeket. Tucumán városában a munkások két héttel ez­előtt megszállták a helyi cukorgyárat és követelték a visszatartott munkabé­rek kifizetését. Egyik éj­szaka rendőrök behatol­tak a gyár területére és ütlegelni kezdték a dol­gozókat. Mint a Crónica című lap közli, a mun­kások hajnalban újra el­foglalták a gyárat és le­fegyverezték a rendőrö­ket. A munkások kezében van két másik nagyüzem is, a fafeldolgozó üzem Tucumán egyik külváro­sában, valamint a városi húsfeldolgozó kombinát, amelynek dolgozói bér­emelést követelnek. Rosario városában a dolgozók még június má­sodikén elfoglalták az üveggyárat és követelték anyagi helyzetük megja­vítását. A munkásokat a rendőrök szorították ki az üzemből. CTASZSZ) Ceylon elismeri a KNDK-t A ceyloni külügyminisz­térium közleményben je­lentette be: Ceylon felve­szi a diplomáciai kapcso­latot a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság-­­gal. A teljes diplomáciai elismerésről Bandaranaike miniszterelnök és Kim Ir Szen miniszterelnök egye­zett meg. A kolumbiai partizánszervezet ultimátuma Az AFP francia hírügy­nökség értesülése szerint a Kolumbiai Nemzeti Fel­szabadítási Hadsereg ne­vű partizánszervezet ra­bolta el Fernando Lon­­dono y Londono volt kül­ügyminisztert, s most fel­ajánlotta, hogy a foglyot kicseréli két elfogott par­tizán vezetőért. A felszabadítási hadse­reg magyar idő szerint hétfő éjjel két óráig sza­bott határidőt a két ellen­álló szabadon bocsátására Jól tájékozott források szerint Januario Valero (ismertebb fedőnevében Oscar Reyes) és Jaime Arenas szabadon bocsátá­sát követeli. Reyes két hónappal ezelőtt esett fog­ságba és 27 évi börtön­büntetésre ítélték. Jelen­leg Gorgon a csendes­óceáni sziget börtönében őrzik. Londono­n Londonét múlt hét csütörtökén ra­bolták el Kolumbia ke­leti részén. (AFP) ­ Az olasz kormányválság a Andreottinak sikerül, ő lesz Olaszország har­­minckettedik miniszterelnöke és az utóbbi két évben most akarják megalakítani a hatodik olasz kormányt. Ezek az adatok már illusztrálják, hogy Itália évtizedek óta krónikus kormányválság­ban él. Alig alakul meg egy kabinet, máris kezdhetik keresni a következőt. A Rumor-kormány is nehezen tudta húzni száz napig. Rómában esetenként hosz­­szabb ideig tartanak az előkészítő tárgyalások, mint a nagy nehezen összehozott kormány élettartama. Andreotti tapasztalat, nagy múltú politikusnak számít és közismerten jó kapcsolatai vannak a Vati­­kánnal .Most ismét a középbal formulát akarja fel­éleszteni és a koalíciós partnerek közül kettő, a köz­­társasági párt és a szociáldemokrata párt erre haj­landónak is mutatkozik. A szocialisták pedig azt a feltételt állították fel, igent mondanak, de csak ak­kor, ha valamennyi párt egyetért a szükséges refor­mok azonnali megvalósításában. D­e vajon mi az oka a szinte példátlan olasz poli­tikai krízisnek? Idézzünk nyugati forrást. Az amerikai magazin, a Times „Olaszország” című szemléjében többek között az ország egyik legjelen­tősebb városának, Nápolynak a helyzetével illuszt­rálja, milyen súlyosak a gazdasági problémák az or­szágban. Emlékeztet rá, hogy Nápolyt eddig min­denki úgy emlegette, mint a tenger, a nap és a da­lok városát. Most viszont azt is emlegetik, hogy Ná­polyban a munkanélküliek száma húsz százalék, a közegészségügyi viszonyok tarthatatlanok és ha va­lamikor azt mondták, „Nápolyt látni és meghalni most ez más változatban jelentkezik: „Lássa meg Nápolyt, mielőtt az meghal.” És ha hamarosan meg is nyitja kapuit az új Alfa Romeo gyár, mely 15 ezer munkásnak fog kenyeret adni, megmaradnak a nyo­mornegyedek, megmarad a megdöbbentő gyermek­­halandóság. A Times végül idézi az ismert közgaz­dász, Cascetta szavait: „A nehézségeken nem a kor­mány segítségével, hanem a helyi hatóságok aktivi­tásával lehetünk csak arra-. Ez igen figyelemre méltó megállapítás, mert Olaszországban napjainkban már valósággal úgy te­kint a közvélemény a helyi regionális szervekre, mint amely egyedül tudja rendbehozni az ország ügyét. Az is vitán felül áll, hogy a helyi szervekben a legnagyobb befolyással az Olasz Kommunista Párt rendelkezik. És itt jutunk el a Rumor-kormány bu­kásának az előbbiekkel szorosan összefüggő másik alaptételéhez. A­z olasz szakszervezetek különböző, már régóta megérett bérkövetelések érvényesítéséért általá­­­­nos sztrájkot hirdettek. Sok megfigyelő úgy véli, Rumor nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy ezzel megbirkózzon, ezért ő maga robbantotta ki a kormányválságot, azzal a hátsó gondolattal, hogyha ilyen helyzetben következik be a sztrájk, a káoszért majd a munkásmozgalmat, az OEP-t lehet felelőssé tenni. A szakszervezetek azonban keresztezték ezt a tervet, a kormány lemondása után visszavonták a sztrájkfelhívást. Az események kapcsán az OKP rá­mutatott: a kormánykoalíció jobboldali tagjaiban az is rendkívüli nyugtalanságot váltott ki, hogy egyes helyi kormányzatoknál erősödik az irányzat, mely­nek lényege minden haladó erő és a kommunisták együttműködése, ennek akarták útját állni. Andreotti tehát tárgyal, a kormányalakítás ne­hézségeit azonban az is jelzi, hogy a keresztény­­demokrata pártban is késhegyig menő hatalmi harc dúl. A hajnalba nyúló tanácskozásokról kiszi­várgott a hír, hogy hosszú listát állítottak­ össze a posszibilis politikusokról. A rendkívül kényes vitá­ban pedig már annak lehetősége is felmerült, hogy a párt ketté szakad. A kereszténydemokrata politikusok a kormány­­alakításon kívül már messzebbre is tekintenek 1971-ben tesz ugyanis az új köztársasági elnök megválasztása. Ennek kapcsán nem érdektelen az egyik nagy esélyes, Moro szavait idézni, amit az V Mondo tett közzé: „Az OKP túl erős ahhoz ma már Olaszországban, hogy védekezésre lehetne kényszerí­teni. Időt kell tehát nyernünk, sőt az együttműkö­dést sem szabad elutasítanunk.” Nem kezeskedhe­tünk érte, hogy Moro valóban így fogalmazott. D° bizonyos: Itália politikai ábécéjéhez tartozik az OKP-val való megfelelő kapcsolatok kiépítése. Sümegi Endre Ma megnyílik a szovjet parlamenti ülésszak Nyikolaj Podgornij el­nökletével hétfőn ülést tar­tott a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnök­sége. Az ülésen megtárgyal­ták az újonnan megvá­lasztott Legfelső Tanács kedden megnyíló első ülésszakának napirendjé­vel és lebonyolításával kapcsolatos kérdéseket. A Legfelső Tanács el­nöksége a szovjet kor­mány által ratifikálásra előterjesztett és Buka­restben július 7-én aláírt szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szer­ződést a Legfelső Tanács szövetségi tanácsának és nemzetiségi tanácsának külügyi bizottságai elé utalta. Ezt követően a szerző­dést megvitatja a Legfel­ső Tanács elnöksége. Pham Van Dong interjúja a Morning Starban Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke interjút adott a Morning Starnak, az Angol KP lapjának, amelyben az amerikaiak kambodzsai beavatkozásá­ról és a párizsi tárgyalá­sokon részt vevő amerikai küldöttség új vezetőjének kinevezéséről is szólt. Az interjút Sam­ Russel, a Morning Star külpolitikai szerkesztője készítette, aki nemrégiben hosszabb körutat tett a VDK-ban. A VDK miniszterelnöke kijelentette: „Az Egyesült Államok kambodzsai be­avatkozása teljes bukás­sal végződött. Az ameri­kaiak, valamint a saigoni bábcsapatok bevonulása Kambodzsába, azzal az eredménnyel járt, hogy az országban forradalmi helyzet alakult ki.” Hoz­zátette, hogy a kambod­zsai Len Nol-féle rezsim „olyan zsákutcába került, amelyből sem katonailag, sem politikailag, sem gaz­daságilag nincs kiút”. A dél-vietnami kor­mányról elmondta, hogy az ma „kamiptabb, mint valaha”. „Nixon vietnami­­zálfist programja a csőd felé halad — mondotta azután a miniszterelnök. — Nixon minden remé­nyét ebbe a programba helyezte, hamarosan lát­nia kell azonban, hogy rossz lóra tett, és nem jut messzire vele.” Az interjúban a minisz­terelnök megismételte a VDIc álláspontját a viet­nami háborúval kapcso­latban, és azt mondta, hogy az­ amerikaiak kivo­nulása Kambodzsából és David Bruce kinevezése a Párizsban tárgyaló ame­rikai küldöttség élére, nem változtat az alapvető helyzeten. „David Bruce kinevezésének nincs nagy jelentősége — mondta Pham Van Dong —, mi­vel Nixon tulajdonképpen soha sem volt hajlandó arra, hogy komolyan meg­vizsgálja azt­­a tízpontos programot, amelyet mi a vietnami probléma igaz­ságos rendezése érdeké­ben előterjesztettünk.” A UPI a DNFF rádió­adójára hivatkozva közli hétfőn, hogy Hanoiban múlt hét pénteken szaba­don bocsátottak néhány amerikai tengerészgyalo­gost, akik 1969-ben adták meg magukat és kerültek fogságba. Az amerikai ka­tonák szabadon bocsátá­suk előtt sajtókonferen­ciát tartottak, kijelentet­ték, hogy Svédországba szándékoznak utazni és ott politikai menedékjogot kérni. Szuezi csatornaövezet Az egyiptomi nehéztüzérség és a kommandók támadása Az egyiptomi nehéztü­zérség vasárnapra virra­dóan a Szuezi-csatorna frontövezetében izraeli ál­lásokat bombázott és sú­lyos károkat okozott az ellenségnek. Vasárnap este két egyiptomi egység El Shatt térségében átkelt a Szue­­zi-csatornán, és sikeres támadást intézett, az iz­raeli állások ellen — je­lentette be a kairói ka­tonai szóvivő. A gráná­tokkal és automata kézi­fegyverekkel felszerelt kommandók rajtaütéssze­rű támadása jelentős veszteségeket okozott az izraeli félnek; a sikeres akció befejeztével a tá­madók veszteségek nélkül visszatértek állomáshe­lyükre. Izraeli harci gépek hét­főn egyiptomi állásokat támadtak a Szuezi-csator­na déli és északi szekto­rában. Mint egy kairói szóvivő közölte, az egyip­tomi légvédelem vissza­verte a támadókat. A szó­vivő közlése szerint a tá­madásban 36 izraeli gép vett részt. Az egyiptomi fél nem szenvedett vesz­teségeket sem emberben, sem anyagiakban. Egy izraeli egység két harckocsival a tűzszüneti vonalon át Kafr Kala községnél hétfőn behatolt Dél-Libanonba. A bejrúti rádió bejelentette, hogy a libanoni tüzérség vissza­verte a betolakodókat és megsemmisítette az egyik­ harckocsit. Mint Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósí­tója jelenti, Joseph Lisco közel-keleti ügyekkel meg­bízott külügyi államtitkár hétfőn Dobrinyin wa­shingtoni szovjet nagykö­vettel tárgyalt a közel­­keleti helyzetről. Az ame­rikai kezdeményezésre létrejött találkozónak fel­­tételezések szerint ugyan­az volt a célja, mint an­nak a megbeszélésnek, amelyet Jakob Beam moszkvai amerikai nagy­követ kért múlt pénteken Gromiko szovjet külügy­­mi­nisztertől: tolmácsolni Nixon elnök „súlyos ag­godalmát” amiatt, hogy a Szovjetunió egyre haté­konyabb segítséget nyújt az EAK védelméhez az izraeli légitámadásokkal szemben. Lisco és Dobri­nyin megbeszéléseiről nem adtak érdemi tájékozta­tást, de azok természeté­re következtetni lehet az amerikai külügyi állam­titkár vasárnapi tv-nyi­­latkozatából. _______ Ribicsics beszámolója szovjetunióbeli látogatásáról Mirja Ribicsics jugo­szláv kormányelnök a ju­goszláv szövetségi nem­zetgyűlés két illetékes há­za — a népek tanácsa és a társadalmi-politikai ta­nács — külpolitikai bi­zottsága előtt megtartott hétfői beszámolójában eredményesnek és hasz­nosnak minősítette a Szovjetunióban közelmúlt­ban tett hivatalos látoga­tását. Pozitívan értékelte, hogy ezúttal a moszkvai tárgyalásokon is megerő­sítették az 1955-ben Belg­rádiján aláírt szovjet—ju­goszláv nyilatkozat el­veit, mint a két ország közötti kapcsolatok tartós alapjait. Ribicsics­­jelen­­tésében hangsúlyozta a Szovjetunió és Jugoszlá­via közötti jó baráti kap­csolatok fejlesztésének fontosságát Megnyílt a keleti-tengeri hét Dr. Lothar Bolz, a ke­leti-tengeri hetet szervező NDK-bizottság elnöke va­sárnap Rostockban meg­nyitotta a 13. keleti-ten­geri hetet. A megnyitón részt vettek az NDK ve­zető közéleti személyisé­gei, élükön Walter Ulb­richttal, az NDK Állam­tanácsának elnökével. A részvevőkhöz üdvözletet intézett Nyikolaj Podgor­nij, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnökségének elnöke. Az ünnepségek alkal­mából hétfőn Rostock­ban Otto Winzer, az NDK külügyminisztere adott tájékoztatót a bel- és kül­földi újságíróknak. Otto Winzer a többi között hangsúlyozta, hogy a bé­ke biztosításának közpon­ti kérdése az európai bé­ke tartósítása. Ezzel ösz­­szefüggésben kiemelte, hogy az NDK kormánya teljes mértékben támogat­ja az európai biztonsági konferencia összehívására irányuló kezdeményezést. Kiemelte, hogy a leg­utóbbi budapesti külügy­miniszteri tanácskozás eredménye, egyértelműen aláhúzta a szocialista or­szágoknak az Európa és a világ békéjének bizto­sítására irányuló, közös törekvését. Athén Újabb ítélet Az athéni katonai bíró­ság hétfőn folytatta a kü­lönböző baloldali ellenál­lási mozgalmak tagjai és kommunisták ellen indí­tott perek tárgyalását. Hatévi börtönre ítélte Georgiosz Celliosz 53 éves tisztviselőt, a Görög Kom­munista Párt tagját. Aki Mangakisz asszonyt, Georgiosz Mangakisz egyetemi tanár feleségét, akit korábban négyévi börtönre ítéltek, mivel el­járást indított férjének a hatóságok által történt megkínzása ügyében hétfőn reggel szabadon bocsátották REFLEKTOR A telepesek kitelepítenek A­z alapvető emberi szabadságjogokat is lábbal tiporja a rhodesiai fajüldöző rezsim: dél-afrikai a példára, megkezdte az őslakosság erőszakos ki­telepítését a fehér gyarmatosítók lakta körzetekből. Afrikának ezen a nagyszerű éghajlatú vidékén, amelyen szavannák és trópusi erdők váltogatják egymást, ahol a Zambezi óriási vízesése, a Victoria, mennydörögve hullik a mélybe és a föld páratlan természeti kincseket rejteget, ezen a vidéken felet­tébb különös társadalmi viszonyok­­ alakultak ki Akinek van pénze, az ember, akinek nincs pénze, az nem ember... legalábbis Ian Smith fehér tele­pes rhodesiai miniszterelnök és „parlamentje” sze­rint. Osztja ezt a nézetet az ott élő több mint 200 ezer fehér telepes tekintélyes része is. Tudniillik, az afrikai munkás évi bére mintegy 114 font sterlinget tesz ki, míg az európai munkásoké átlagosan 1217 font sterling. Ily módon, ebben a sokmilliós afrikai országban a képviselők listáján — érthető módon — csak fehér nevek szerepelnek. Ezek a társadalmi viszonyok, valamint a szemé­lyes hatalom, a kiváltságok fenntartása és több mil­lió afrikai teljes jogi osztottsága képezi a hátterét an­nak a felháborító intézkedésnek, amely szerint sok ezer afrikai családnak haladéktalanul el kell hagy­nia a fehérek számára kijelölt Iniang hegyvidéki körzetet , Rhodesia egyik legszebb részét. A­z ENSZ emberi jogok bizottsága nap mint nap újabb tényeket hoz nyilvánosságra a rhodesiai­­ állapotokról. A börtönökben százával halnak meg a fajgyűlölő terror áldozatai; azok az afrikaiak, akik megpróbálnak ellenállni az apartheid-politikának. Nem tekinthető véletlennek, hogy éppen most került sor Ian Smith rhodesiai miniszterelnök „magánláto­gatására” Pretoriában, Dél-Afrika fővárosában. Smith arról tárgyalt Vorster dél-afrikai kollégájával, hogy a két fajüldöző állam miként javíthatná kapcso­latait Nagy-Britanniával. Miután Anglia feloldotta a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítási tilalmat, Smith arra számít, hogy az új konzervatív kormány nemcsak a Dél-afrikai Köztársaságot, hanem Rhode­siát is hajlandó esetleg felfegyverezni. Rhodesiában nem olyan régen a népi felszaba­dító mozgalom partizánalakulatai és a Smith-rezsim rendőrosztagai között összecsapások történtek. Smithék, rettegve egy újabb támadástól, minden le­hetséges segítséget igénybe vesznek, hogy elfojtsák ezt a mozgalmat. Smith pretoriai látogatása és az említett kitelepítések között nyilvánvaló az össze­függés. Az egyik dél-afrikai lap rámutat, hogy a rho­desiai hatóságok különlegesen idomított kutyák fel­­használásával, amelyeket a pretoriai rendőrségtől „kölcsönöztek”, kívánják az erőszakos kitelepítéseket lebonyolítani. Egyéb kölcsönökről nem is szólva... Jankovszky János „Orániai parádé" Észak­-Írországban Hétfő reggelre a brit hadsereg valóságos gyűrűt vont Belfast városa köré, hogy megakadályozza a nagyobb arányú zavargá­sokat. Vasárnap este a csapatok megszállták a protestáns és katolikus negyedeket elválasztó „tűzszüneti vonal” minden fontos pontját. Hírügynökségi jelenté­sek szerint Belfastba hét­főn felvonult protestán­sok száma elérte a száz­ötven­ezret is. Délelőtt tíz órakor zászlókkal, sza­lagokkal és a felhős idő miatt esernyőkkel felsze­relt protestánsok tömege indult el, hogy megünne­pelje Orániai Vilmos her­cegnek a Katolikus János király hadai felett 280 év­vel ezelőtt aratott győzel­mét, s fenyegető erejének demonstrálásával félem­lítse meg Észak-Írország korlátozott jogú katolikus kisebbségét. A déli órákig a brit katonaságnak és a rend­őrségnek sikerült meg­akadályoznia, hogy na­gyobb incidensekre ke­rüljön sor. A katolikusok néhány helyen barikádo­kat építettek, s a belvá­ros egy pontján kisebb lö­völdözés is volt. Közben Észak-Írország­­ból katolikusok százai menekülnek a szomszédos Írországba. Az ír hadse­reg egy szóvivője szerint csütörtök óta csaknem ezernégyszázan lépték át a határt, többségükben asszonyok és gyermekek. (UPI, AP) N­É­PSZAVA 197­0. július 14 - a Murmanszkban va­sárnap véget ért az északi országok — Norvégia, a Szovjetunió, Finnország és Svédország — társadalmi képviselőinek találkozó­ja. A vita során foglal­koztak Észak-Európa bé­kéjének és biztonságának kérdéseivel. A közös köz­leményben hangsúlyoz­zák, hogy össze kell hívni az összeurópai értekezle­tet az európai biztonság szavatolásának megoldása végett.­­ A Mongol Népköz­­társaság és a Marokkói Királyság kormánya kö­zött megállapodás szüle­tett a diplomáciai kapcso­latok felvételéről nagykö­veti szinten — jelenti a Moncame mongol hír­­ügynökség. A Mao Ce-tung hétfő délután fogadta a francia­­ kormány küldöttségét,­­ amelyet Andre Betten­court, a területtervezési és fejlesz­tési ügyekkel fog­lalkozó miniszter vezet. A tárgyaláson, amely az Új Kína jelentése szerint ba­­r­ráti légkörben zajlott le, kínai részről jelen volt Lin Piao, Mao Ce-tung­­ helyettese és Csou Ert-laj­z miniszterelnök, m­i­ron­ ­ Mitja Ribicsics, a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács (kormány) elnöke hétfőn búcsúláto­gatáson fogadta Marjai József belgrádi magyar nagykövetet.­­ Joszip Broz Tito ju­goszláv államfő hétfőn Brioni szigetén fogadta a négynapos hivatalos láto­gatáson Jugoszláviában tartózkodó Pierre Harmel belga külügyminisztert.­­ Bukarestben hétfőn, az Államtanács épületé­ben megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások Nicolae Ceausescu, a román Ál­lamtanács elnöke és Jean Bedel Bokassa tábornok, a Közép-afrikai Köztársa­ság elnöke és kormányfő­je között, aki hivatalos lá­togatáson tartózkodik Ro­mániában.­­ A szaúd-arábiai légi­társaság Boeing 707 típu­sú, Bejrút felé tartó gépét vasárnap este Törökor­szág felett egy fegyveres géprabló arra kényszerí­tette, hogy útirányát m meg­­változtatva, Damaszkusz­ban szálljon le.­­ A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság legfelső népi gyűlésének elnöksége Pak Szong Csoi miniszterelnök-helyettest felmentette a külügymi­niszteri feladatok ellátása alól és kinevezte a Minisz­tertanács második elnök­­helyettesévé. Az új kül­ügyminiszter Ho Dam lett, aki korábban a külügymi­niszter első helyettese volt.­­ Az Iraki Köztársa­ság ötnapos ünnepségso­rozattal emlékezik meg az 1958. július 14-i forra­dalom 12. évfordulójáról: a kedden kezdődő esemé­nyek sorából kiemelkedik az Iraki hadsereg dísz­szemléje, a szervezett dol­gozók felvonulása, vala­mint több új ipari és me­zőgazdasági létesítmény felavatása.­­ Nyikolaj Firjubin szovjet külügyminiszter­helyettes hétfőn találko­zott Indira Gandhi mi­niszterelnök-asszonnyal. Megbeszéléseik fő témája az indokínai helyzet volt.

Next