Népszava, 1970. szeptember (98. évfolyam, 204–229. sz.)

1970-09-16 / 217. szám

Akik­ az egyszázalék többletet megtermelik Asszonyok „menetrendje“ „Ha jól megy a munka, az asszonyokkal madarat lehet fogatni. Bezzeg, kap­janak csak valami kisebb tételt, szakadjon a szál, hozzájuk sem lehet szólni. Pedig a szövőnő is válo­gat, ha a boltban odaáll a pult elé... Ezért meg kell érteniük, hogy divatirány­. Semmi sem megy ve­rejték és vita nélkül. Nyugtatjuk az embereket, nem kell pánikba esniük, a jövő héten majd jobban alakul... Pedig most ked­vező a helyzetünk. Jól zártuk az első félévet, s a nyereségtervet is túltelje­sítettük. A dolgozóknak nem mindegy, miképp szalad a vállalat szekere. És az sem közömbös, hogy az első félévben 300 ezer forint nyereségjutalmat osztottunk ki... — Mit vállaltak a nem­zeti jövedelem egyszázalé­kos emeléséért indult mozgalomban? — A múlt hónapban in­dítottuk a versenyt. A dolgozók elfogadták a ja­vaslatokat. Nem akarok dicshimnuszt zengedezni, min­t mindennapos problé­me szélhetnénk. De a nyolcmillió és a másfél mil­lió sorsa alapvetően a gé­pek mellett dől el. Ponto­sabban fogalmazva azo­kon, akik naponta több kilométert gyalogolva, fülsiketítő zúgásban lesik a gyorsan pergő fonalat. Gellei Erzsébet bronz­koszorús szocialista bri­gádvezető: — Nem mérem, meny­nyit gyalogolok egy mű­szakban. Nem is lenne rá időm. De az tény, hogy el­fáradok ... Nem igaz az, hogy egy idő után meg­szokja az ember. Húsz éve állok a szövőgép mellett, de most még jobban fáj­nak a lábaim, mint az­előtt. — Nem gondolt arra, hogy munkahelyet változ­tat? — De. Sokszor. Akad itt gond elég, s a munka is sok. Ennél többet talán már nem is bírhat az em­ber, így aztán sokan azt mondják, elég volt, s ki­lépnek. Van, aki inkább a vasiparba megy. De én szeretem a fonást, és ez mindig dönt: maradok... „Szeretem a fonást?" Vajon, mit jelent ez a mondat, miért visszatartó erő? — Egyszerűen csak sze­retem, másképp ezt nem tudom megmagyarázni... Talán azért, mert többet vagyok itt, mint odahaza. Nem tudom . . . Meg a lá­nyoktól is nehéz lenne megválnom. Aztán beszél a „hajtás miatt elmaradt ebédek­ről”, a hőn óhajtott szö­vetkezeti lakásról, és hogy sokszor csak azt várja, mikor ér véget a munka­idő. És ha délután el­hagyja a gyárat, a „napi­rend” nem sokat változik. — Vásárlás, főzés, taka­rítás, tévé­nézés. Valahogy mindig így következik. Legfeljebb a sorrend vál­tozik. De a csavargás na­gyon szórakoztat. Mond­hatná valaki, hogy most panaszkodtam a sok jár­­kálásról. De ez más. Egye­dül, csak önmagammal és céltalanul a várost járni, jó kikapcsolódás ... Sorolom a brigádtagok nevét: Torna Mária, Ka­darkút­i Róbertné, Kiss Ferencné, Tajti Mária, Dusenka Bálintné. A bri­­gádvezetővel együtt hat asszony, a hozzájuk tarto­zó hat géppel. Javaslom, játsszunk, mi jut eszébe a nevekről ? — Szorgalmas, rendes emberek ... Mást nem tu­dok mondani. Ismét rákérdezek, de az eredmény nem változik. Csak annyit mond róluk: „Szorgalmas, rendes em­berek”. A Hazaiban jó brigád­zatot szolgálunk ki. Kü­lönböző mintákból kisebb tételek — ez is a mi mun­kánk.” A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár kicsempézett irodájába is betör a gépek zaja. Simon Istvánná­szk­­titkár szenvedélyesen be­szél, már most is akadnak. De ennyire egyértelműen rit­kán mozdultak meg a dol­gozók ... Az erre az évre terve­zett 812 millió termelési értéket nyolcmillió forint­tal túlteljesítik... A nye­reséget másfél millió fo­rinttal növelik... Az üze­meket — az elért helye­zések alapján — tíz-, hat-, illetve négyezer forinttal jutalmazzák ... És mindezt úgy, hogy a gyárban a meglevő 180 szövőgépből általában csak 150—155 üzemel. Be­szélhetnénk az egyre nö­vekvő munkaerőhiányról is, de szólhatnánk a jól si­került műszaki fejlesztés­ről, s munkaszervezésről. Vagyis gondokról és ered­ményekről­­ként tartják számon őket. Az elmúlt hónapban 104 százalékot teljesítettek, előtte meg 105-öt. Ahogy a brigádvezető mondta: „Amit vállaltunk, azt hoz­tuk. Talán azért is, mert nagyon rossz mások nyo­mában kullogni.” Minden nap ilyen... A gyár hozzájárul a nemzeti jövedelem egy­százalékos növeléséhez. Ezen belül — a maga kis részével — Gellei Erzsé­bet és brigádja is. És Du­senka Bálintné is. — Tegnap az éjszakás úgy hagyta itt a gépet, hogy mindent szanaszét találtam. Ilyenkor aztán ideges vagyok. Meg az is rossz, ha szakad és csava­rodik a fonal. De megcsi­náltam, mert nem állha­tunk ... Enni is csak úgy tudtam, hogy a Tajti Mari vigyázott a gépemre. Alig vártam a két órát... De igazán csak akkor éreztem a kimerültséget, amikor megfürödtem, s letettem magam a padra. A lá­baim ... Mert amikor a gépek közt szaladgál az ember, akkor csak az iz­zadságot törli le a homlo­káról. Meg néha minden­félére gondol. A családra, meg a gyerekére is ... — Tegnap, amikor ki­fújtam magam, és meg­ebédeltünk a férjemmel — ő is itt dolgozik —, sza­ladjunk a kislányért a bölcsődébe. Aztán a közért következett: tej, kenyér, felvágott. Fél hat volt, mire végeztünk. Ja, egy cipőt is vettem kétszáz fo­rintért, mert lassan itt a hideg idő. Aztán haza az albérletbe. Vacsora, moso­gatás, és megfürdettük a gyereket. Az nagyon jó érzés... így néz ki a dél­előttös műszak. És általá­ban minden nap ilyen ... Dusenka Bálintné nem­rég töltötte be a 20. élet­évét!* Dr. Burkus Egon üzem­­gazdasági főosztályvezető: — Az idén nagyon jó eredményeket értünk el. Az elmúlt évhez képest a termelékenység 7,6 száza­lékkal emelkedett. Reme­kül sikerült a műszaki fejlesztés és a munkaerő átcsoportosítása is ... De ha az asszonyok a gépek mellett nem dolgoznának ilyen nagyszerűen, most minderről aligha számol­hatnék be. Sokszor már el sem akartuk hinni, hogy mennyit vállalnak. És hogy mennyit teljesíte­nek !... Mélykúti Attila Egyértelmű állásfoglalás :Szeretem a fonást?" Gyöngyös városkapujában épül a felhőkarcoló (Jentetics László felvétele) — Hát a pipája? — Ki is verne az asz­­szony! Persze, igaza van Vidák Jánosnak, a Beloiannisz kapitányának: tengerész mesékbe illő ma már a kapitány szakálla, pipája. S legfeljebb MAHART nyugdíjas nagypapák tet­szeleghetnek ilyesféle ka­pitányi pózban délután négy-öt óra körül a sió­foki, vagy a füredi mó­lón, csúcsforgalomban és mondhatják, hogy: „Jól vette az irányt!...” Nos,­­Vidák János jól vette az irányt. Nem is most, régebben, még va­lamikor 1953-ban, amikor alig tizenhét évesen ki­jelentette: „Kapitány le­szek! A Beloiannisz kapi­tánya!” Nagy szó volt ez akkor, kiváltképp matróz szá­jából, hiszen a hajó nem­csak a legújabb volt, ha­nem a legnagyobb is a Balaton vizén. — Hát, legnagyobbnak még most is a legna­gyobb. Mondhatnám azt is: luxushajó. Mert mi csináljuk a coctailutakat, SZOT-csoportokat is szál­lítunk, meg aztán a mi fedélzetünkről, ha lenéz az ember, nem olyan mint a vízibusz utastere... Áll a kapitányi hídon, és úgy mondja: — Amikor megláttam srác koromban ezt a ha­jót, hát... azt mondtam, ezen akarok dolgozni. Együtt kezdtük jóformán. No, én egy kicsit előbb, mert ötvenhárom január elsejével léptem a hajó­zásba. „Ő” meg később, úgy április, május táján. Most meg összekerültünk. Harmincnégy éves ko­romra megkaptam az „ajándékot”. — Akkor már nem kér­dezem meg, hogy hány éves a kapitány ... — Hivatalosan hajóve­­zető vagyok, parancsnoka a hajónak. — Hogyan lesz valaki parancsnok? — Matrózság, gépészség, kormányosság, tanfolya­mok, hát így ... — Mikor lett a Beloian­nisz parancsnoka? — Áprilisban. Akkor ment nyugdíjba az elő­döm. De mondták már előbb is, hogy én leszek, csak nem tudtam elhinni. Amikor megkaptam a ki­nevezést, nem mentem haza: a parancsnoki ka­binban aludtam. A Beloiannisznak Sió­fok a kikötője. Tihanyból indul minden hajnalban Vidák János, hogy utasí­tás szerint járjon hajójá­val. — Még egy párat for­dulunk, aztán vége a nyárnak. — Sajnál­­d? — Igen is, meg nem is. Télen több az idő a csa­ládra, két kis gyerekem van... A hajók télen pi­hennek. Javítás a kikötő­ben, jégvágás. De amikor fényesre mosva, sikálva, először kifutunk, utassal..., akkor másként dorombol még a motor is. — Most, pár napja jött az őszi menetrend. Szo­morú a hajó, ha kevesen vannak rajta. A szócsőbe szól, alat­tunk erősebben dorombol a motor, indulunk a sza­bad vízre. Most nem tö­rődik velem. Megadja az irányt a kormányosnak, közben egy pillantást vet a sétafedélzetre: minden rendben... S. Boda András MINDEN RENDBEN (Borbás János felvétele) Napirenden: az ifjúsági törvény Lehetőségek és elvárás­ok Beszélgetés dr. Vajó Péterrel, a KISZ KB titkárával Talán soha ilyen ko­moly szándékkal, lelket melengető buzgalommal nem ragadtak tollat ál­lampolgáraink, mint nem­régiben az ifjúsági tör­vényjavaslatok kapcsán. A beérkező igények, kí­vánságok sokoldalú ren­d­ Persze, hozzátehet­jük — folytatta dr. Vajó Péter —, hogy a törvény nem lesz csodaszer, nem várható­­ tőle, hogy min­denkinek minden problé­máját azonnal megoldja. Azonkívül lesz egy olyan Az előkészítés munkái­ról, a fiatalok jelentős gondjait megoldó tör­vény születésének körül­ményeiről dr. Vajó Péter­rel, a KISZ KB titkárá­val beszélgettünk. Először arról, mi tette szükséges­sé a törvényalkotást? — Hazánkban sokféle törvény, rendelet, határo­zat, miniszteri utasítás foglalkozik az ifjúsággal — hangoztatta —, például a családjogi törvény, a Munka Törvénykönyve, a szakmunkástanuló tör­vény, az oktatási reform, a kismamákat védő ren­delet, az 1016-os kormány­­rendelet stb. De feltétle­nül szükség van ezek összehangolására, össze­foglalására és részben kiegészítésére; másrészt közülük jó pár — különösen az MSZMP Központi Bizottságának 1970. február 18—19-i ha­tározata óta — korszerű­­sítésre szorul. Hogy miért ez a megkülönböztetett figyelem, amikor az ifjú­ dettevésre, szabályozásra hívták fel a törvényalko­tók figyelmét. A javasla­tokat az ifjúsági mozga­lom vezetői továbbították az Igazságügyminiszté­rium illetékeseihez, akik nemrégiben már tárgyaló­­asztalhoz is ültek, része, amely az ifjúság kötelességeivel foglalko­zik. Nemcsak lehetősége­ket nyújt számukra, ha­nem elvárásokat is. Első alkalom talán, hogy a közvélemény ennyire intenzív beleszólásával készül tör­vénytervezet. Érdemes ízelí­­­­tőül néhányat elolvasni a be­érkezett sok ezer javaslat­ból: „Legyen a VII-VIII. osz­tályos kislányoknak tan­tárgy a gyermekek szeretete és az új embertípus nevelé­se." (Lendvai Pál.) „Törvény kötelezze az üze­meket, hogy a kezdő mérnö­köket szakmájukban foglal­koztassák.” (Mérei Zsuzsa.) „Emeljék meg a családi pótlékot gyermekenként havi 300 forintra és ennek fede­zetét a 2 éven túli gyermek­telen családok fizette adóból fedezzék.” (Bodrogi György). „A három éven aluli kis­gyermek anyja akkor is kap­ja a 600 forintos gyermek­­gondozási segélyt, ha dolgo­zik, de nem adja be gyer­mekét bölcsődébe. Ezzel párhuzamosan, a nyugdíja­sok a nyugdíj teljes megtar­tása mellett vállalhassák a kisgyermekek gondozását és legyenek adómentes bölcső­dék.” (Takács Miklósné.) „A szakmunkások bérezé­sének felső határa ne legyen megszabva." (Fekete István.) „Legyen a fiataloknak kü­lön parlamenti képviselete, akit, vagy akiket lakóhelytől függetlenül a 30 éven alu­liak választanak." (Szekeres Marianna... „Addig adjanak családi pótlékot a szülőknek, amíg a gyerek keresőképtelen." (Dá­vid Ferencné.) „Azok a fiatal házaspárok, akik 400—500 forintos albérlet­ben laknak, munkahelyüktől kapjanak lakbérhozzájárulást, ugyanúgy, mint a komfortos főbérlők fognak kapni." (Ve­­rebényi Györgyné.) „Szabad szombatot minden gyermeknek és iskolásnak... Azonos vakációt minden ta­­nuló fiatalnak." (Dr. Szabó Gyula.) „A készülő ifjúsági tör­vény hasson oda, hogy a párt KB és a KISZ KB ifjúság­­politikai határozatait minden szinten hajtsák végre." (Klepah Ottomár.) „ Gyakorlatilag milyen se­gítséget jelentett a rengeteg, nemegyszer bizarrnak tűnő javaslat az előkészítésben? Mág is a társadalom szer­ves része? Azért, mert vannak olyan speciális problémáik, mint például a pályakezdés, továbbta­nulás, munkába állás, csa­ládalapítás stb., amelyek intenzíven csak fiatal életkorban jelentkeznek, s amelyek elemi erővel igénylik a társadalom ösz­­szefogását. Ezért remél­jük, hogy jó szolgálatot teszünk az új törvény megalkotásával. — Milyen lesz, milyen cé­lokat tűz maga elé az ifjú­sági törvény? — Elsősorban a jelen­leg is élő törvényeket „értékesítjük”. Másodsor­ban a jelenleg jogi szem­pontból feltáratlan gondo­kat, az ifjúsággal való törődés fehér foltjait szüntetnénk meg. Lesz olyan része, amely inkább a jövőnek szól, végül sze­retnénk, ha olyan dönté­seket is tartalmazna, amelyek azonnal éreztet­nék hatásukat. — Mindjárt megkérdem: lesznek-e „szankciói" az új törvénynek. A fiatalokat vé­dő 1016-os rendelet ugyanis, általános utasításokat, javas­latokat tartalmazott, de hiá­ba tesszük szóvá ma is, nem bír kötelező erővel .. . — Az új törvény szán­dékaink szerint végrehaj­tási utasítással készül, máskülönben valóban nem várhatunk sikert tőle. — Milyen szerepe volt a KISZ-nek a törvény előké­szítésében, végrehajtásában? — Mi voltunk az egyik kezdeményezői, de ez ta­lán nem is érdem, ez természetes, ez a felada­tunk. Az Igazságügymi­nisztérium készíti elő tár­gyalásra, elfogadásra, s a vitában mi is részt ve­szünk. Megvitatják me­gyei bizottságaink, a ré­tegtanácsaink és központi bizottságunk s csak az­után kerül a kormány elé. — Milyen gyökeres válto­zás várható a törvény életbe­lépésétől? — Amit a legfontosabb­nak látok: ráirányítja majd az egész társadalom figyelmét a fiatalokra; üzemek, vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek, minden munkáltató és ál­lampolgár részére félre­érthetetlenül szabályozza a tennivalókat. Olyan le­hetőségeket teremt, ame­lyek — jelen elképzelé­seink szerint — eddig nem voltak, például az Ifjúsági Alap létrehozá­sát, az ifjúsági üdülés, tu­rizmus szélesebb körű megszervezését és így to­vább. Jogilag és pénz­ügyileg megnyílik annak a lehetősége, hogy társa­dalmi, anyagi erőforráso­kat biztosítson a fiatalok­nak. A fiatalok üdülését például eddig senki sem érezte különösebb felada­tának, most erre is felelő­söket és törvényes lehe­tőséget teremtünk.­­ Már előzőleg is ren­geteg megértést tapasz­taltunk a különböző szer­vek részéről, sok olyan intézkedés született, amely már e törvény szellemé­ben fogant. Történetesen a fővárosi tanácstól egyik ötéves tervnél sem ta­pasztaltunk akkora támo­gatást, mint most. 1970— 1975-re vonatkozóan elfo­gadták, hogy a tömeg­sport, az iskolai sport kibontakoztatása érdeké­ben minden kerületben uszoda épüljön, növelik az úttörőtáborok számát és újabb ifjúsági parkok létesítésére is lehetőséget nyújtanak. A Pénzügymi­nisztérium a jövő évtől kezdve „ifjúsági keretet” biztosít a minisztériumok­nak, illetve erre lehetősé­get ad a különféle intéz­ményeknek, tanácsoknak. — Ha csak az lett vol­na az eredménye — vá­laszolta dr. Vajó Péter —, hogy felkeltettük a közvélemény érdeklődését, aktivizáltuk, gondolkodás­ra sarkalltuk az embe­reket, már önmagában ez is hasznos lenne. Sok ja­vaslat olyan, amely nem törvénybe való, de na­gyon sok felhasználható is érkezett. Számomra a legnagyobb élmény még­is az, hogy mennyire sok­színűen, sok oldalról kö­zelítették meg az ifjúsági problematikát, mi minden jut eszükbe az emberek­nek — munkásoknak, egyetemi tanároknak, fia­taloknak és öregeknek — a fiatalokról. A javasla­tok az élet minden apró és nagyobb kérdését át­fogják, érezni, hogy be­küldőik szívüket, lelküket tették a sorokba. Minden­esetre feladták a leckét: ekkora reflektorfényben nem könnyű megfelelni a várakozásnak, igyekezni kell, hogy ne okozzunk csalódást. Milyen ifjúságot kíván a szocializmus ? Milyen állami és társa­dalmi szervek vesznek részt, segítenek a törvény előké­szítésében? — A kormány az igaz­ságügy-minisztert bízta meg a törvény előterjesz­tésével, de a munkában természetesen részt vesz a Művelődésügyi, a Mun­kaügyi, az Egészségügyi, a Honvédelmi, a Pénz­ügyminisztérium, az Or­szágos Ifjúsági Tanács, a SZOT, a Tervhivatal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az MTI és így tovább, mindenki, akinek köze lehet a fiatalokhoz. — Milyen fejezeteket tar­talmaz, milyen feladatok megoldására készül az ifjú­sági törvény? — Amennyire ez most még egyáltalán látható, elsősorban leszögezi, hogy milyen ifjúságot kíván a szocializmus, kommuniz­mus építéséhez ez a tár­sadalom. Előírja, mi az állami szervek, az állam­polgárok feladata és mi az ifjúság feladata. Fog­lalkozik a tanulóifjúság gondjaival, a munkába lépő rétegek problémái­val, a pályakezdéssel. Nagy részt kap benne az ifjúságvédelem. Az álla­mi gondozás, az utógon­dozás, a hátrányos hely­zetű fiatalok védelme, a fiatalok minden irányú érdekvédelme. Szerepel­nek egészségügyi és csa­ládvédelmi problémák a tervezetben, és foglalko­zik az ifjúság közéletbe való bevonásával, érvé­nyesülésének további le­hetőségeivel is. — „Ifjúság", „fiatalok" — tulajdonképpen hány évese­ket ért ezalatt a törvény? — Nem lesz definiálva, de úgy érezzük, hogy nem nevezhető ki a 14—26 évesek törvényévé. Nem az életkor, hanem tartal­mi oldaláról közelítjük meg a problémákat, hi­szen a fiatalok különböző rétegeinél életük más­­más időpontjában csúcso­sodnak ki a már említett ellentmondások. A mun­kába állás nehézségei pél­dául szakmunkásoknál 17 éves korban, egyetemis­táknál majdnem egy év­tizeddel későbben jelent­keznek. — Végül egy utolsó kér­dés: a törvény mikor lép életbe? — Szeretnénk, ha már jövő ősztől ez a törvény segítene könnyebbé tenni fiataljaink életét — vála­szolta a KISZ központi bizottságának titkára. Jakab Ágnes Félreérthetetlen szabályozás Nem könnyű megfelelni a várakozásnak NÉPSZAVA 1970. szeptember 18

Next