Népszava, 1971. március (99. évfolyam, 51–76. sz.)

1971-03-17 / 64. szám

WM. március 1T NÉ­P­S­ZAVA Jelölőgyűlések országszerte (Folytatás az 1. oldalról) volt tsz-elnök és Hosszú László állami gazdasági igazgató. . SZOLNOK megyében hat képviselői és 247 ta­nácstagi választókerület­ben zajlott le a jelölés. Tiszafüreden Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ fel­ügyelő bizottságának el­nöke lett ismét képvise­lőjelölt. Kunhegyesen Oláh János, Besenyszö­­gön Szurgyi Istvánná, Jászapátiban pedig Gó­­cza József tsz-elnök és Horváth István tsz-elnök került — kettős jelöléssel — a listára. BUDAPESTEN a KEL­­TEX kultúrtermében Vass Istvánnét, az or­szággyűlés alelnökét je­lölték képviselőnek. A XV. kerületben, a Land­ler Jenő Járműjavító művelődési házában Sán­dor József, az MSZMP Központi Bizottsága iro­dájának vezetője kapta meg a jelölő gyűlés bi­zalmát. A Mechanikai La­bor kultúrtermében a képviselőjelöltek név­jegyzékébe dr. Mihályfi Ernőt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét vették fel. A Központi Statisztikai Hivatalban rendezett je­lölő gyűlés dr. Trautmann Rezső nyugalmazott mi­nisztert részesítette bizal­mában. Több jelölt neve első ízben szerepel majd a sza­vazócédulán. Csillik And­rást, a KISZ­ budapesti bizottsága első titkárát a 20-as választókerület, dr. Kanost­i Júliát, a Sem­melweis Orvostudományi Egy­e­­m oktatóját a 23-as választókerület jelöltje­ként vették fel a képvi­selői szavazócédulára. Csepelen Kardos Vilmos, a kerület­ tanács vb-elnö­­ke lett a jelölt, Csurkó László író pedig a 45-ös választókerületben. Kőbá­nyán a 32-es választóke­rület polgárai Lakatos Jó­­zsefnét, a Phylaxia Állat­gyógyászati Oltóanyagter­melő és Kutató Intézet dolgozóját és ugyanakkor Ménesfalvi Mártát, az Egyesült Gyógyszervegyé­szeti Gyár fiatal üzem­laboránsát fogadták el képviselőjelöltnek. Két je­lölt neve került fel a 40- es választókerületben is a listára: Csapó Ernőé, a Transzformátor és Villa­moskészülék Gyár cso­portvezetőjéé,­ valamit Godó Pálnéé, a Habselyem Kötöttárugyár angyalföldi egységének varrónőjéé. A fővárosban kedden még a következők kerül­tek a képviselőjelöltek sorába: dr. Udvardi Ká­­rolyné, az Országos Gu­miipari Vállalat pártbi­zottságának titkára, Csö­mör Ferenc, a Budapesti­ Vegyipari Gépgyár mű-­ vezetője, dr. Noszkay Aurél, a János-kórház urológiai sebészetének fő­orvosa, Mateovics József, a Mezőgazdasági Gépal­katrészgyártó és Javító Vállalat igazgatója, Szép­völgyi Zoltán, a buda­pesti pártbizottság titká­ra. Tanulságos felmérés a kohó- és gépiparban Ösztöndíj, bér, lakás a fiataloknak A kohó- és gépiparban dolgozó fiatalok helyzetét nemrég miniszteri érte­kezleten vitatták meg. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt négy esztendő­ben mindkét iparágban jelentősen növekedett a fiatalok­­ harminc év alattiak — száma. A köz­vetlen termelőmunkában részt vevő egyetemi, főis­kolai végzettségűek csak­nem 40 százaléka, az érettségizetteknek pedig több mint 60 százaléka A kohó- és gépipari üzemekben végzett vizs­gálatok során megállapí­tották, hogy a vállalatok többségében kialakultak az „üzemi négyszögek­’: az ifjúsági szervezet ja­vaslattétele és vélemény­­nyilvánítása a KGM-üze­­mekben „ polgár­jogot” nyert. A legtöbb vállalat szervezeti és működési szabályzatában is rögzí­tette a KISZ-szervezettel való együttműködés for­máit, s ily módon biztosí­tották, hogy az ifjúság képviselői az üzemük fel­adatairól, gondjairól tájé­kozódjanak, a fiatalokat jobban bevonhassák az egész közösség munkájá­ba. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs még min­dig sok olyan KGM-vál­­lalat, ahol a fiatalok véle­ményére nem kíváncsiak. Az új szakmunkástör­vény hatására az ipari Nem elég kedvezőek azonban a kezdő szakem­berek munkába állítása­fiatal. A középiskolát nem végzett fizikai dol­­gozók száma viszont csök­kent, érthetően, hiszen a mai technikai követelmé­nyek egyre műveltebb embereket igényelnek. Az alkalmazottak között ke­vésbé erőteljes a fiatalok előretörése: míg a terme­lők létszámának csaknem 42 százaléka 30 éven aluli, addig az alkalmazottak­nál a 30 százalékot sem érik el. tanulók képzésében is je­lentős változás tapasztal­ható. A legtöbb vállalat társadalmi tanulmányi ösztöndíjat ad szakmun­kástanulóinak. A DIMÁ­­VAG például 1969-1970- ben 351 tanulóval kötött ösztöndíjszerződést, a Ganz-MÁVAG 550-nel, ezenkívül 30 gép- és gyorsíró tanulóval is. Az Ikarusban 350 ezer forin­tot fordítanak évente ,a szakmunkás­ fiatalok ösz­töndíjára. Van olyan üzem — például az Egye­sült Izzó —, ahol a leány­tanulókat előnyben része­sítik az ösztöndíjak ki­adásában. A KGM-válla­­latok tehát egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a szakmunkásképzés segíté­sére, bár az anyagi támo­gatás jelenlegi rendszere még nem kellően ösztönzi jobb eredmények elérésé­re a fiatalokat­­nak tapasztalatai. A vál­lalatok nem veszik figye­lembe, hogy a pályakez­dés benyomásai erősen be­folyásolják a fiatalok helytállását, az üzemi környezetbe való beillesz­kedését. A kezdők felada­tainak képességeik sze­rinti megszabása vagy túl alacsony, vagy túl magas. Nagyon dicséretes az, hogy sok vállalat anyagi­lag igyekszik az első lépé­sek gondjain túlsegíteni a fiatalokat: kezdő szak­munkásoknak 5,60 forin­tos órabér helyett 7—8,50 forintot ad — mint az Irodagéptechnikai Válla­lat —, vagy nagyobb elő­leget biztosít, amit meg­határozott idő után nem kell visszafizetni — mint a­­Gördülőcsapágy Művek­nél —, de az anyagi tá­mogatás önmagában nem megoldás. Igaz, hogy több üzemnél még ez sem ta­pasztalható, s a fiatalok gyakran bérügyi panaszok miatt változtatnak mun­kahelyet. A béren kívül azonban törődni kell a munkába állítás körülmé­nyeivel is, hogy a fiatal érezze: teljesítménye el­éréséhez az üzem kollek­tívájának segítsége is hoz­zájárul. A szakszervezeti bizott­ságok számára figyelmez­tető az a kép, amit a fia­talok szervezettségéről fest a felmérés: politikai­­erkölcsi nevelésük elha­nyagolt, érdekvédelmük hiányos, szervezettségük alig éri el a 25 százalékot a KGM-üzemekben. A legjelentősebb a fia­talok lakásgondja. A 47 ezer fiatal munkáscsalád lakásigénye­­ csak lassan oldható meg. A KGM- vállalatok az utóbbi esz­tendőben igyekeztek lehe­tőségeikkel élni, s a fiata­lokat főleg kamatmentes hitel formájában segítet­ték, mint a Villamosszi­­getelő- és Műanyaggyár, a GELKA, a Mátra vidéki Fémművek, a Ganz Mű­szer, ,s még jó néhány. Más vállalatok viszont sa­ját kezdeményezés alap­ján építik a lakásokat, a Videoton például két év alatt 80, a Mechanikai Művek 40 lakást adott át legjobb fiataljainak, az EMG 90 lakásos KISZ- lakótelepet épített, a GanziMÁVACr -247­ lakást utalt ki a fiataloknak. Sok kezdeményezés ta­pasztalható a fiatalok la­kásgondjainak enyhítésé­re a KGM felmérése sze­rint, mégsem mondható, hogy a vállalatok mind­egyike megfelelően élt le­hetőségeivel. A meglevő forrásokat az eddigieknél jobban kell hasznosítani. A miniszteri értekezlet a felmérés tanulságai alapján felhívta a válla­lati vezetők figyelmét, hogy az új kollektív szer­ződésekben jobban vegyék figyelembe a fiatalok sa­játos érdekeit. P. F. Szerződés a tanulókkal Önmagában nem megoldás Csak 25 százalékuk szervezett Táltostempó Herenden körbemutat új „patiká­ján”, a tiszta betonon, a hatalmas ablakokon szűrt tél végi napsütésben, az ezüstösen csillogó kemen­céken. — Azelőtt egy kemen­cébe behordtam száz má­zsa fát — mondja —, most meg csak tekerek egyet a gazarmatúrán ... Újfajta időszámítás van Herenden, a Finomkerá­miaipari Művek porcelán­­gyárában. — Azelőtt — folytatja tovább Staub Dániel — megittunk tízen egy mű­szak alatt két ballon, vagy negyven liter vizet, most meg... No, de néz­zen körül. .. Ismerem Staub Dánielt, a targoncakezelőt még a fekete, kormos arcot csi­náló,­­ fatüzelésű kemen­cék korából. Félelemmel vegyes csodálkozással fi­gyeltem az ő és társai bá­torságát, ahogy a 65—70 fokos melegben a kemen­cék „tüzébe” hordták be a kecses porcelán figurát. A huszonöt éve egy helyben dolgozó Dani bá­csi küldte az üzenetet: változások vannak Heren­­ceakinénaMs-nen Az új importkemencék­ben gázzal tüzelnek, nincs már favágás, hordás, nem kell óránként mérni a hő­fokot. Ezt ma már auto­mata végzi. — Aztán látott-e már ilyen „autót"? — dicsek­szik. Mutatja az elektro­mos targoncát, amely Da­ni bácsi mozdulatára zümmögve emeli, szállítja ezer „matyó lakodalmas” menyasszony figuráinak sok mázsányi terhét... Dr. Felek Béla, a gyár igazgatója nem túl szíve­sen fogad. Emlékszünk még mindketten a fél éve a Népszavában megjelent cikkre, a „Köhögőpénzre”, amely az üzemben levő szilikózisveszéllyel foglal­kozott. — Az a cikk „rossz hí­rét” keltette a gyárnak. Múltkor azt kérdezte tő­lem valaki: igaz-e, hogy a szilikózis miatt bezár­ták a gyárat? Pedig nem arról volt szó. Két ember erkölcsi és anyagi rehabi­litációjáról. Bezárni He­­rendet? Ötvenötm­illió fo­rintos beruházást, felújí­tást végzünk. Annak egy része az új égetőkemence­ssz 36. A régi kemencék he­lyén új korongozóműhelyt építenek nyolcmillióért. Két éven belül másik 12 millióért új, háromszintes épületet emelnek. Egy szint a festőké lesz, a töb­bi szociális létesítmény. Fekete-fehér öltöző, zuha­nyozó, mosdó, reggeliző­helyiség. A húszmillió fo­rintos felújítás, illetve be­ruházás 9—10 százalékos termelésfelfutást jelent. Lenne vagy kevés? Talán nem is ezt kell elsősorban mérlegelni. A százalék­ban ki nem fejezhető, a forintban nem mérhető itt a lényeges. A koron­­gozók új helyiségében nem lesz por! Nem lesz szili­kózisveszély. A harmincötmillió je­lentős része szociális, kommunális létesítmé­nyekre jut. Munkásszálló, derítő, világítás ... — Írja meg mind a jót — mondja Dani bátyám. — A gyár miatt! Mert úgy mondja a direkció, hogy nem jelentkeznek a tanulók, megijedtek a gyártól. A jótól csak nem ijednek meg?! Jöjjön! S cipel magával az üzem előterébe, ahol a Lehelek, a hűtőszekrények sora­koznak. — No, ezt nézze meg! Hű-tő-szek-rény — ta­golja a szavakat. A regge­linek, hogy „meg ne ro­moljon a tej , azért kap­tuk. A gyár 28 hűtőszekrényt vett az elemózsiának, pár hónapja pedig nyolcszáz új öltözőszekrényt. — A samottműhely ? — Megszüntettük az egész műhelyt. A gyár legporosabb üzeme volt. Tizenkét ember jobb, tisz­tább, egészségesebb mun­kahelyre került. Az épü­let helyére orvosi rende­lőt, vendégszobát szeret­nénk építeni... Déryné mosolya nem változott, a „táltos ló” roppantása sem. „Csak" az épületek változtak He­­renden, meg talán egy ki­csit az emberek is. Staub Dani bátyám kinevet, mert nem tudom megta­nulni „villanyautója” irá­nyítását. De nyújtja is utána rögtön a kezét: — Nincs harag, ugye? — aztán megkínál egy pohár szódával. A hűtőszekrényből jég­­kockákat hoz bele ... S- Boda András ­ Erkölcsi igények —társadalmi biztosítékokM­ iután megjelent a lapban A köz­erkölcs mércéje című írásom, sű­rűn csengett íróasztalomon a tele­fon. Akik véleménynyilvánításukkal megtiszteltek, azokat mindenképpen a közérdek vezette. Volt közöttük, aki azt­ vitatta: sokkal több nálunk az ügyes­kedő pénzhajhász, a basáskodó főnök, mintsem hogy — miként én teltem — ezrelékben mérhetnénk számukat. Ma sok kétségbe vonták, hogy csakugyan léteznek nálunk olyan biztosítékok, amelyek a közerkölcs igazi mércéjének, a társadalom növekvő erkölcsi igényei­nek érvényesülését segítik elő. A Gál Ferenc technikusként bemutatkozó tele­fonáló különösen élesen fogalmazott: „Uram, abban egyetértek, hogy a becsü­letes dolgozók elü­­k a gátlástalanul, kevés munkával vaj önt összeharácsoló embereket. De annak én még semmi jelét sem láttam, hogy bármilyen intéz­kedés történt volna ellenük. Anélkül pedig hiába háborgunk! Egyszóval, nem hiszek az ön által beharangozott bizto­sítékokban.” Hadd bizonyítsak hát Gál Ferencnek és mindazoknak, akik az ő nézeteit osztják. Bizonyára valamennyien emlé­keznek rá, hogy amikor a tsz-ekben megindult a melléküzemek — alapjá­ban helyes, szükséges, célszerű —­ szer-'­vezése, ezt a „szűz területet” valósággal, elözönlötték a szélhámosok, meg azok, akik felismerték : egy kis ügyességgel, manipulálással, kevéske munkával sok pénzt lehet szerezni. Lehetett is. Csak­hogy erre az egészségtelen jelenségre igen hamar felfigyelt, mondhatnánk, érzékenyen felszisszent a közvélemény, ennek hatására a sajtó is. Egy időben egyre-másra jelentek meg, többek kö­zött lapunkban is, a különféle vissza­éléseket feltáró cikkek. Legtöbbjük büntető eljárást eredményezett. Végül is a tsz-ekre rászabadult, r­endszerint büntetett előéletű csalók, szélhámosok­­többsége megérdemelt helyére került. V­an azonban számos olyan szer­vező, melléküzemág-vezető, aki ugyan nem követett el kifejezett bűncselekményt, de jövedelme sokszo­rosan több annál, mint amennyi mun­kája után, annak társadalmi hasznossá­gát tekintve, jogosan megilletné. Róluk sem feledkezett meg a kormány. Csu­pán azokra az intézkedésekre emlékez­tetek, amelyek egyrészt korlátozták a tsz-ek melléküzemági tevékenységének területét — azzal, hogy telephelyüktől távol, indokolatlanul nem „gründolhat­­nak" nehezen ellenőrizhető, tehát visz­­szaélések elkövetésére eleve ösztönző részlegeket —, másrészt, bizonyos mér­tékig rendeletileg szabályozták a jöve­delmek felső határát. A magam részé­ről biztos vagyok benne, hogy ha szük­ségesnek mutatkozik, sor kerül további intézményes lépésekre is. Ezek azonban a vadhajtások elleni biztosítéknak csupán az alapját képez­hetik. Teljes eredményre, a társadalmi­lag elfogadott igazságosság megnyug­tató győzedelmeskedésére csak akkor számíthatunk, ha a szövetkezeti demok­rácia még jobban megerősödik. Ha az ellenőrző bizottságok mindenütt meg­felelő politikai és gazdasági felkészült­­séget szereznek, s megbízatásuknak megfelelően, maguk néznek a körmére a részlegvezetőknek, és az esetleges sza­bálytalanságok, igazságtalanságok elle­ni fellépésükben határozottan támogat­ja őket a tagság. Mind a közgyűlésen, mind azon kívül. Napjainkban egy másik, viszonylag rendezetlen, területre fordult a közfi­gyelem, a mellék- és másodállásokra. Az emberek nem azt kifogásolják, hogy vannak ilyenek, mert belátják: szükség van rájuk. Legalábbis általában. Az el­ítélő indulatokat azok váltják ki, akik visszaélnek a lehetőségekkel. Halmoz­zák a másodállásokat, olyannyira, hogy ha akarnának, sem tudnának eleget tenni a vállalt kötelezettségeiknek: má­sok a kölcsönösség alapján, felesleges, kizárólag a többlet,jövedelem leganzá­­lására szolgáló lehetőséget kreálnak ba­rátaik számára, amit azok hasonló gesz­tussal — mondjuk inkább, manipulá­cióval — viszonoznak. E­zek a mesterkedések is a közerkölcs mind szilárdabb falába ütköznek. Sokan nem nézték tétlenül a kör­nyezetükben észlelteket, hanem a népi ellenőrzéshez fordultak. A bejelentések tömege késztette arra a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot , mint Péteri István, a KNEB általános elnökhelyet­tese egyik nyilatkozatában elmondotta hogy hónapokig tartó, átfogó vizsgá­latot indítson ebben az ügyben. S hogy a népi ellenőrzés tekintélye ma már mennyire megnőtt, azt többek között bizonyítja: a szükségtelennek látszó mellékfoglalkozások közül 800-at már a vizsgálat során megszüntettek! A népi ellenőrök javaslatára 35 bűnvádi, illetve szabálysértési eljárás indult, 39 fagyék­­­ot felelősségre vonás történt. Megmutatkozott közben, hogy a kér­dés átfogó rendezése szükséges. Így ha­tározott a­ kormány is, amely nemrégi­ben minisztertanácson foglalkozott a jelentéssel, a KNEB javaslataival. Ezek alapján intézkedések várhatók a­ főállá­son kívüli foglalkoztatásokkal kapcso­latos jogszabályok szükség szerinti kor­szerűsítésére. S ennyi vajon elég lesz új­ indokolat­lan jövedelemszerzés megfékezésére, a megsértett erkölcsi normák becsületé­nek helyreállítására? Megint azt kell mondanom: csak félig. Teljes eredmény akkor várható, ha minden üzemben, vállalatnál, intézménynél belülről is ak­ciót indítanak az erkölcsi tisztaságért Mindenekelőtt a közösségek kommunis­táinak, a pártszervezeteknek de nem kevésbé a szakszervezeteknek nehéz, de kötelező feladata ez. Éppúgy, mint az antidemokratikus magatartást folytató, vagy közmegbot­ránkozást kiváltó vezetők ,,megnöve­lése'’. Természetesen erre is vannak ál­lami biztosítékok, tucatjával lehetne idézni a példákat. Maradjunk csak a napokban megjelent kis hírnél, amely nekem különösen tetszett. Az történt, hogy egy kisebb üzemben a vezető el­rendelte: a forgácsolók 5 nap alatt 66 órát dolgozzanak le. Ezt az érdekeltek természetesen sérelmesnek tartották, s megbízásukból egyik társuk írásban kö­zölte a vezetővel észrevételeiket. A presztízsében „megbántott” vezető erre igen kemény, anyagiakban is súlyos veszteséget jelentő fegyelmivel sújtotta a­ kezdeményező munkást, aki felleb­bezett a munkaügyi döntőbizottsághoz. Itt megjelent a járási ügyész is, aki kifejtette: a dolgozók beadványa neki tekinthető fegyelmi vétségnek. Sőt, az említett megtorlás — amelyet végül hatálytalanítottak — egyenesen a de­mokrácia megsértése. Merem remélni, hogy az ügy nem marad folytatás nél­kül, s az önkényeskedő vezető ezek után alapos leckét kap az üzem kommunis­táitól és a szakszervezettől. -Ne­m tudom, sikerült-e­­mindezzel­­­ meggyőznöm Gál Ferencet és tár- t-­­ sait? Annyit talán bizonyítottam, hogy igenis léteznek, működnek nálunk a biztosítékok. Vannak olyan állami és társadalmi szervek, amelyekhez bízvást lehet fordulni a társadalmi, erkölcsi igények, elvárások­ érvényesítése végett. Persze, máról holnapra nem megy a tisztulás! Hosszú folyamat ez, amelynek időtartama elsősorban attól függ, eléggé élünk-e a rendelkezésre álló fórumok­kal, lehetőségekkel, hiszen a­­biztosíték” tulajdonképpen kétoldalú. Az egyik része a mi aktivitásunk, felelősségérze­tünk. Mindannyiunké. Vajon ez a kollektív felelősségválla­lás a közerkölcsért eléggé hatékony-e, vagy talán még javításra szorul? Azt javaslom Gál Ferencnek, hogy ha ismét, megtisztel hívásával — amit örömmel vénnek legközelebb már erről vitat­kozzunk. Miklós Dezső A Győr-Sopron megyei tejipari Vállalat téti sajtüzemében napi 40 ezer liter tejet dolgoznak fel. Itt készül a trappista és a félzsíros óvári sajt. Trappistából éven­te 110 vagont gyártanak, melyből 46 vagon exportra megy, óráriból pedig 27 vagont készítenek. Ez évben a tavalyihoz képest 29 százalékkal növeli sajtter­­melését­ a Győr-Sopron­ megyei Tejipari Vállalat. (MTI Foto­s­tradas-Janos felvetésén

Next