Népszava, 1971. március (99. évfolyam, 51–76. sz.)

1971-03-17 / 64. szám

WM. március IT NE P S ZAVA % Jelölőgyűlések országszerte (Folytatás az 1. oldalról) roly tsz-elnök és Hosszú László állami gazdasági igazgató. . SZOLNOK megyében hat képviselői és 247 ta­nácstagi választókerület­ben zajlott le a jelölés. Tiszafüreden Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ fel­ügyelő bizottságának el­nöke lett ismét képvise­lőjelölt. Kunhegyesen Oláh János, Besenyszö- gön Szurgyi Istvánná, Jászapátiban pedig Gó- cza József tsz-elnök és Horváth István tsz-elnök került — kettős jelöléssel — a listára. BUDAPESTEN a KEL- TEX kultúrtermében Vass Istvánnét, az or­szággyűlés álelnökét je­lölték képviselőnek. A XV. kerületben, a Land­ler Jenő Járműjavító művelődési házában Sán­dor József, az MSZMP Központi Bizottsága iro­dájának vezetője kapta meg a jelölő gyűlés bi­zalmát. A Mechanikai La­bor kultúrtermében a képviselőjelöltek név­jegyzékébe dr. Mihályfi Ernőt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét vették fel. A Központi Statisztikai Hivatalban rendezett je­lölő gyűlés dr. Trautmann Rezső nyugalmazott mi­nisztert részesítette bizal­mában. Több jelölt neve első ízben szerepel majd a sza­vazócédulán. Csillik And­rást, a KISZ. budapesti bizottsága első titkárát a 20-as választókerület, dr. Kanost i Júliát, a Sem­melweis Orvostudományi Égj e em 'ktatdját a 23-as választókerület jelöltje­ként vették fel a képvi­selői szavazocédulára. Csepelen Kardos Vilmos, a kerület; tanács vb-elnö- ke 'ett a jelölt. Cyurkó László író pedig a 45-ös választókerületben. Kőbá­nyán a 32-es választóke­rület polgárai Lakatos Jó- zsefnét, a Phylaxia Állat­gyógyászati Oltóanyagter­melő és Kutató Intézet dolgozóját és ugyanakkor Ménesfalvi Mártát, az Egyesült Gyógyszervegyé­szeti Gyár fiatal üzem­laboránsát fogadták el képviselőjelöltnek. Két je­lölt neve került fel a 40- es választókerületben is a listára: Csapó Ernőé, a Transzformátor és Villa­moskészülék Gyár cso­portvezetőjéé.. valamim Godó Pálnéé, a Habselyem Kötöttárugyár angyalföldi egységének varrónőjéé. A fővárosban kedden még a következők kerül­tek a képviselőjelöltek sorába: dr. Udvardi Ká- rolyné, az Országos Gu­miipari Vállalat pártbi­zottságának titkára. Csö­mör Ferenc, a Budapestig Vegyipari Gépgyár mű-’ vezetője, dr. Noszkay Aurél, a Janos-kórház urológiai sebészetének fő­orvosa. Mateovics József, a Mezőgazdasági Gépal­katrészgyártó és Javító Vallalat igazgatója, Szép­völgyi Zoltán, a buda­pesti pártbizottság titká­ra. Tanulságos felmérés a kohó- és gépiparban Ösztöndíj, bér, lakás a fiataloknak A kohó- és gépiparban dolgozó fiatalok helyzetét nemrég miniszteri érte­kezleten vitatták meg. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt négy esztendő­ben mindkét iparágban jelentősen növekedett a fiatalok — harminc év alattiak — száma. A köz­vetlen termelőmunkában részt vevő egyetemi, főis­kolai végzettségűek csak­nem 40 százaléka, az érettségizetteknek pedig több mint 60 százaléka fiatal. A középiskolát nem végzett fizikai doI7 gozók száma viszont csök­kent. érthetően, hiszen a mai technikai követelmé­nyek egyre műveltebb embereket igénvelnek. Az alkalmazottak között ke­vésbé erőteljes a fiatalok előretörése: míg a terme­lők létszámának csaknem 42 százaléka 30 éven aluli, addig az alkalmazottak­nál a 30 százalékot sem érik el. dés benyomásai erősen be­folyásolják a fiatalok helytállását, az üzemi környezetbe való beillesz­kedését. A kezdők felada­tainak képességeik sze­rinti megszabása vagy túl alacsony, vagy túl magas. Nagyon dicséretes az, hogy sok vállalat anyagi­lag igyekszik az első lépé­sek gondjain túlsegíteni a fiatalokat: kezdő szak­munkásoknak 5.60 forin­tos órabér helyett 7—8,50 forintot ad — mint az Irodagéptechnikai Válla­lat —, vagy nagyobb elő­leget biztosít, amit meg­határozott idő után nem kell visszafizetni — mint a 'Gördülöcsapágy Művek­nél —, de oz anyagi tá­mogatás önmagában nem megoldás. Igaz, hogy több üzemnél még ez sem ta­pasztálható, s a fiatalok gyakran bérügyi panaszok miatt változtatnak mun­kahelyet. A béren kívül azonban törődni kell a munkába állítás körülmé­nyeivel is. hogy a fiatal érezze: teljesítménye el­éréséhez az üzem kollek­tívájának segítsége is hoz­zájárul. A legjelentősebb a fia­talok lakásgondja. A 47 ezer fiatal munkáscsalad lakásigénye • csak lassan oldható meg. A KGM- vállalatok az utóbbi esz­tendőben igyekeztek lehe­tőségeikkel élni, s a fiata­lokat főleg kamatmentes hitel formájában segítet­ték, mint a Villámosszi- getelö- és Műanyaggyár, a GELKA, a Mátra vidéki Fémművek, a Ganz Mű­szer, ,s még jó néhány. Mas vállalatok viszont sa­ját kezdeményezés alap­ján építik a lakásokat, a Videoton például két év alatt 80, a Mechanikai Művek 40 lakást adott át legjobb fiataljainak, az EMG 90 lakásos KISZ- lakótelepet épített. a GanzrMÁVACr -247- lakást utalt ki a fiataloknak. Sok kezdeményezés ta­pasztalható a fiatalok la­kásgondjainak enyhítésé­re a KGM felmérése sze­rint, mégsem mondható, hogy a vállalatok mind­egyike megfelelően élt le­hetőségeivel. A meglevő forrásokat az eddigieknél jobban kell hasznosítani. A kohó- és gépipari üzemekben végzett vizs­galatok során megállapí­tották, hogy a vállalatok többségében kialakultak az „üzemi négyszögek'’: az ifjúsági szervezet ja­vaslattétele és vélemény- nyilvánítása a KGM-üze- mekben „ polgár jogot” nyert. A legtöbb vállalat szervezeti és működési szabályzatában is rögzí­tette a KlSZ-szervezettel való együttműködés for­máit, s ily módon biztosí­tották, hogy az ifjúság képviselői az üzemük fel­adatairól, gondjairól tájé­kozódjanak, a fiatalokat jobban bevonhassák az egész közösség munkájá­ba. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs még min­dig sok olyan KGM-vál- lalat, ahol a fiatalok véle­ményére nem kíváncsiak. Az új szakmunkástör­vény hatására az ipari tanulók képzésében is je­lentős változás tapasztal­ható. A legtöbb vállalat társadalmi tanulmányi ösztöndíjat ad szakmun­kástanulóinak. A DIMÁ- VAG például 1969-1970- ben 351 tanulóval kötött ösztöndíjszerződést. a Ganz-MAVAG 550-nel, ezenkívül 30 gép- és gyorsíró tanulóval is. Az Ikarusban 350 ezer forin­tot fordítanak évente <a szakmunkás* fiatalok ösz­töndíjára. Van olyan üzem — például az Egye­sült Izzó —. ahol a leány­tanulókat előnyben része­sítik az ösztöndíjak ki­adásában. A KGM-válla- latok tehát egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a szakmunkásképzés segíté­sére, bár az anyagi támo­gatás jelenlegi rendszere még nem kellően ösztönzi jobb eredmények elérésé­re a fiatalokat. Önmagában nem megoldás Csak 25 százalékuk szervezett A szakszervezeti bizott­ságok számára figyelmez­tető az a kép, amit a fia­talok szervezettségéről fest a felmérés: politikai- erkölcsi nevelésük elha­nyagolt, érdekvédelmük hiányos, szervezettségük alig éri el a 25 százalékot a KGM-üzemekben. A miniszteri értekezlet a felmérés tanulságai alapján felhívta a válla­lati vezetők figyelmét, hogy az új kollektív szer­ződésekben jobban vegyék figyelembe a fiatalok sa­játos érdekeit. P. F. Táltostempó Herenden Körbemutat új „patiká­ján”, a tiszta betonon, a hatalmas ablakokon szűrt tél végi napsütésben, az ezüstösen csillogó kemen­céken, — Azelőtt egy kemen­cébe behordtam száz má­zsa fát — mondja —. most meg csak tekerek egyet a gazarmatúrán ... Újfajta időszámítás van Herenden, a Finomkerá­miaipari Művek porcelán- gyárában. — Azelőtt — folytatja tovább Staub Dániel — megittunk tízen egy mű­szak alatt két ballon, vagy negyven liter vizet, most meg... No, de néz­zen körül. .. Ismerem Staub Dánielt, a targoncakezelőt még a fekete, kormos arcot csi­náló. . fatüzelésű kemen­cék korából. Félelemmel vegyes csodálkozással fi­gyeltem az ő és társai bá­torságát. ahogy a 65—70 fokos melegben a kemen­cék „tüzébé” hordták be a kecses porcelán figurát. A huszonöt éve egy helyben dolgozó Dani bá­csi küldte az üzenetet: változások vannak Heren- éeakjnéaaMs-wea Az új importkemencék­ben gázzal tüzelnek, nincs már favágás, hordás, nem kell óránként mérni a hő­fokot. Ezt ma már auto­mata végzi. — Aztán látott-e már ilyen „autót"? — dicsek­szik. Mutatja az elektro­mos targoncát, amely Da­ni bácsi mozdulatára zümmögve emeli, szállítja ezer „matyó lakodalmas” menyasszony figuráinak sok mázsányi terhét... Dr. Felek Béla. a gyár igazgatója nem túl szíve­sen fogad. Emlékszünk még mindketten a fél éve a Népszavában megjelent cikkre, a „Köhögőpénzre”, amely az üzemben levő szilikózisveszéllyel foglal­kozott. — Az a cikk „rossz hí­rét” keltette a gyárnak. Múltkor azt kérdezte tő­lem valaki: igaz-e. hogy a szilikózis miatt bezár­ták a gyárat? Pedig nem arról volt szó. Két ember erkölcsi és anyagi rehabi­litációjáról. Bezárni He- rendet? Ötvenötnfiilió fo­rintos beruházást, felújí­tási végzünk. Annak egy része az áj egetókemeaee­ssr 36. A régi kemencék he­lyén új korongozóműhelyt építenek nyolcmillióéit. Két éven belül másik 12 millióért új, háromszintes épületet emelnek. Egy szint a festőké lesz. a töb­bi szociális létesítmény. Fekete-fehér öltöző, zuha­nyozó, mosdó, reggeliző­helyiség. A húszmillió fo­rintos felújítás, illetve be­ruházás 9—10 százalékos termelésfelfutást jelent. Serie vagy kevés? Talán nem is ezt kell elsősorban mérlegelni. A százalék­ban ki nem fejezhető, a forintban nem mérhető itt a lényeges. A koron- gozók új helyiségében nem lesz por! Nem lesz szili­kózisveszély. A harmincötmillió je­lentős része szociális, kommunális létesítmé­nyekre jut. Munkásszálló, derítő, világítás ... — Írja meg mind a jót — mondja Dani bátyám. — A gyár miatt! Mert úgy mondja a direkció, hogy nem jelentkeznek a tanulók. megijedtek a gyártól. A jótól csak nem ijednek meg?! Jöjjön! S cipel magával az üzem előtérébe, ahoi a Lehelek, a hűtőszekrények sora­koznak. — No, ezt nézze meg! Hü-tő-szek-rény — ta­golja a szavakat. A regge­linek, hogy „meg ne ro­moljon a tej . azért kap­tuk. A gyár 28 hűtőszekrényt vett az elemózsiának, pár hónapja pedig nyolcszáz új öltözőszekrényt, — A samottműhely ? — Megszüntettük az egesz műhelyt. A gyár legporosabb üzeme volt. Tizenkét ember jobb, tisz­tább, egészségesebb mun­kahelyre került. Az épü­let helyére orvosi rende­lőt, vendégszobát szeret­nénk építeni... Déryné mosolya nem változott, a „táltos ló” toppantása sem. „Csak" az épületek változtak He- renden, meg talán egy ki­csit az emberek is. Staub Dani bátyám kinevet, mert nem tudom megta­nulni „villanyautoja” irá­nyítását. De nyújtja is utána rögtön a kezét: — Nincs harág. ugye? — aztan megkínál egy pohár szódával. A hűtőszekrényből jég- kockákat hoz bele ... S- Boda András A Gyor-Sopron megyei lejipari Vállalat téti sajtüzemeben napi 40 ezer liier tejet dolgoznak fel. Itt készül a trappista és a félzsíros óvári sajt. Trappistából éven­te 110 vagont gyártanak, melyből 46 vagon exportra megy, óváriból pedig 27 vagont készítenek. Ez évben a tavalyihoz képest 29 százalékkal növeli sajtter- melesét-a Győr-Sopron-megyei Tejipari Vállalat. (MTI Foto — tíadas-Janes felvetőiéi Szerződés a tanulókkal Nem elég kedvezőek azonban a kezdő szakem­berek munkába állításá­nak tapasztalatai. A vál­lalatok nem veszik figye­lembe. hogy a pályakez­Erkölcsi igények —társadalmi biztosítékok M iután megjelent a lapban A köz­erkölcs mércéje című írásom, sű­rűn csengett íróasztalomon a tele­fon. Akik véleménynyilvánításukkal megtiszteltek, azokat mindenképpen a közérdek vezette. Volt közöttük, aki azt; vitatta: sokkal több nálunk az ügyes­kedő pénzhajhász. a basáskódó főnök, mintsem hogy — miként en teltem — ezrelékben mérhetnénk számukat. Ma sok kétségbe vontak, hogy csakugyan léteznek nálunk olyan biztosítékok, amelyek a kózerkölcs igazi mércéjének: a társadalom növekvő erkölcsi igényei­nek érvényesülését segítik elő. A Gál Ferenc technikusként bemutatkozó tele­fonáló különösen élesen fogalmazott: „Uram. abban egye'érték, hogy a becsü­letes dolgozók elü ik a gátlástalanul, kevés munkával vat ont összeharácsoló emberekét. De annat én még semmi jelét sem láttám, hogy bármilyen intéz­kedés történt volna ellenük. Anélkül pedig hiába háborgunk! Egyszóval, nem hiszek az ön által beharangozott bizto­sítékokban.” Hadd bizonyítsak hát Gál Ferencnek és mindazoknak, akik az ő nézeteit osztják. Bizonyára valamennyien emlé­keznek rá, hogy amikor a tsz-ekben megindult a melléküzemek — alapjá­ban helyes, szükséges, célszerű —- szer-' vezése. ezt a „szűz területet” valósággal, elozónlötték a szélhámosok, meg azok. akik felismerték • egy kis ügyességgel, manipulálással, kevéske munkával sok pénzt lehet szerezni. Lehetett is. Csak­hogy erre az egészségtelen jelenségre igen hamar felfigyelt, mondhatnánk, érzékenyen felszisszent a közvélemény, ennek hatására a sajtó is. Egy időben egyre-másra jelentek meg, többek kö­zött lapunkban is, a különféle vissza­éléseket feltáró cikkek. Legtöbbjük büntető eljárást eredményezett. Végül is a tsz-ek>e rászabadult, í-endszerint büntetett előéletű csalók, szélhámosok •többsége megérdemelt helyére került. V an azonban számos olyan Szer­vező, melléküzemág-vezető, aki ugyan nem követett el kifejezett bűncselekményt, de jövedelme sokszo­rosan több annál, mint amennyi mun­kája után, annak társadalmi hasznossá­gát tekintve, jogosan megilletné. Róluk sem feledkezett meg a kormány. Csu­pán azokra sz intézkedésekre emlékez­tetek, amelyek egyrészt korlátozták a ísz-ek melléküzemági tevékenységének területét — azzal, hogy telephelyüktől távol, indokolatlanul nem „grundolhat- nak" nehezen ellenőrizhető, tehát visz- szaélések elkövetésére eleve ösztönző részlegeket —. másrészt, bizonyos mér­tékig rendeletileg szabályozták a jöve­delmek felső határát. A magam részé­ről biztos vagyok benne, hogy ha szük­ségesnek mutatkozik, sor kerül további intézményes lépésekre is. Ezek azonban a vadhajtások elleni biztosítéknak csupán az alapját képez­hetik. Teljes eredményre, a társadalmi­lag elfogadott igazságosság megnyug­tató győzedelmeskedésére csak akkor számíthatunk, ha a szövetkezeti demok­rácia még jobban megerősödik. Ha az ellenőrző bizottságok mindenütt meg­felelő politikai és gazdasági felkészült- seget szereznek, s megbízatásuknak megfelelően, maguk néznek a körmére a részlegvezetőknek, és az esetleges sza­bálytalanságok. igazságtalanságok elle­ni fellépésükben határozottan támogat­ja őket a tagság. Mind a közgyűlésen, mind azon kívül. Napjainkban egv másik, viszonvlag rendezetlen, területre fordult a közfi­gyelem: a mellék- és másodállásokra. Az emberek nem azt kifogásolják, hogy vannak ilyenek, mert belátják: szükség van rajuk. Legalábbis általában. Az el­ítélő indulatokat azok Váltják ki. akik visszaélnek a lehetőségekkel. Halmoz­zák a másodállásokat, olyannyira, hogy ha akarnának, sem tudnának eleget tenni a vállalt kötelezettségeiknek: ma­sok a kölcsönösség alapján, felesleges. kizárólag a többlet.iövedeiem leganza- lására szolgáló lehetőséget kreálnak ba­rátaik számara, amit azok hasonló gesz­tussal — mondjuk inkább, manipulá­cióval — viszonoznak. E zek a mesterkedesek is a közerkölcs mind szilárdabb falába ütköznek. Sokan nem nézték tétlenül a kör­nyezetükben észlelteket, hanem a népi ellenőrzéshez fordultak. A bejelentések tömege késztette arra a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot — mint Péteri István, a KNEB általános elnökhelyet­tese egyik nyilatkozatában elmondotta hogy hónapokig tarló, átfogó vizsgá­latot indítson ebben az ügyben. S hogy a népi ellenőrzés tekintélye ma már mennyire megnőtt, azt többek között bizonyítja: a szükségtelennek latszó mellékfoglalkozások közül 800-at már a vizsgalat során megszüntettek! A népi ellenőrök javaslatára ?5 bűnvádi, illetve szabálysértési eljárás indult, 39 fagyéi- rot felelősségre vonás történt. Megmutatkozott közben, hogy a kér­dés átfogó rendezése szükséges. Így ha­tározott a. kormány is, amely nemrégi­ben minisztertanácson foglalkozott a jelentéssel, a KNEB javaslataival. Ezek alapján intézkedések várhatók a- főállá­son kívüli foglalkoztatásokkal kapcso­latos jogszabályok szükség szerinti kor­szerűsítésére. S ennyi vajon elég lesz üf. indokolat­lan jövedelemszerzés megfékezésére, a megsértett erkölcsi normák becsületé­nek helyreállítására? Megint azt kell mondanom: csak félig. Teljes eredmény akkor várható, ha minden üzemben, vállalatnál, intézménynél belülről is ak­ciót indítanak az erkölcsi tisztaságért Mindenekelőtt a közösségek kommunis­táinak, a pártszervezeteknek de nem kevésbé a szakszervezeteknek nehéz, de kötelező feladata ez. Éppúgy, mint az antidemokratikus magatartást folytató, vagy közmegbot­ránkozást kiváltó vezetők ,.megnöve­lése'’. Természetesen erre is vannak ál­lami biztosítékok, tucatjával lehetne idézni a példákat. Maradjunk csak a napokban megjelent kis hírnél, amely nekem különösen tetszett. Az történt, hogy egy kisebb üzemben a vezető el­rendelte: a forgácsolók 5 nap alatt 66 órát dolgozzanak le. Ezt az érdekeltek természeteden sérelmesnek tartották, s megbízásukból egyik társuk írásban kö­zölte a vezetővel észrevételeiket. A presztízsében „megbántott” vezető erre igen kemény, anyagiakban is súlyos veszteséget jelentő fegyelmivel sújtotta a. kezdeményező munkást, aki felleb­bezett a munkaügyi döntőbizottsághoz. Itt megjelent a járási ügyész is, aki kifejtette: a dolgozók beadványa népi tekinthető fegyelmi vétségnek. Sőt, az említett megtorlás — amelyet végül hatálytalanítottak — egyenesen a de­mokrácia megsértése: Merem remélni, hogy az ügy nem marad folytatás nél­kül, s az önkényeskedő vezető ezekután alapos leckét kap az üzem kommunis­táitól és a szakszervezettől.-»j:m tudom, sikerült-e 'mindezzel \| meggyőznöm Gál Ferencet és tár- J- x sait? Annyit talán bizonyítottam, hogy igenis léteznek, működnek nálunk a biztosítékok. Vannak olyan állami és társadalmi szervek, amelyekhez bízvást lehet fordulni a társadalmi, erkölcsi igények, elvárások-érvényesítése végett. Persze, máröl holnapra nem megy a tisztulás! Hosszú folyamat ez. amelynek időtartama elsősorban attól függ, eléggé élünk-e a rendelkezésre álló fórumok­kal. lehetőségekkel, hiszen a .biztosíték” tulajdonképpen kétoldalú. A; egyik részé a mi aktivitásunk, felelősségérze­tünk. Mindannyiunké. Vajon ez a kollektiv felelősségválla­lás a közerkölcsért elégge hatékony-e. vagy talán még javításra szorul? Azt javaslom Gól Ferencnek, hogy ha ismét, megtisztel hívásával — amit örömmel vénnek legközelebb már erről vitat­kozzunk. Miklós Dezső

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents