Népszava, 1986. március (114. évfolyam, 51–75. sz.)

1986-03-29 / 75. szám

NÉPSZAVA 198 6. MÁRCIUS 2 9., SZOMBAT 7 Hiúzok hava 1981 MÁRCIUSA: hiúz tűnt fel a Zemplénben, melyet azon­nal agyonlőttek. 1985 MÁRCIUSA: a Mátra északi lejtőjén kapitális hím hiúzt lőttek ki. 1986 MÁRCIUSA: a Pilisi Parkerdőben négy hiúz jelenlé­tét észlelik egy ideje. Kilövésükre a szokásos akció már meg­kezdődött. A március, úgy látszik, nálunk lassan a hiúzok hava lesz ... Ki ülhet a mentő volánjához? Gépkocsivezetők a rostán Az OKTH országos köz­pontja vette a Pilisi Park­erdő vezetőségének kilövési- engedély-kérését, amelyet szolgálati úton továbbított a budapesti felügyelőséghez. Az itteni illetékes kapcsolatba lépett a Pest Megyei Tanács vadgazdálkodási és termé­szetvédelmi csoportjával. Az ügyben egyelőre’ senki nem tud (vagy akar) lényegi in­formációt adni; papírok hiá­nyáról beszélnek, és így teljes bizonytalanságban vannak az ügy lehetőségeit, az engedély kiadását illetően. ,Két olyan illetékes van je­len pillanatban, akit min­denképpen meg kell szólal­tatnunk a küszöbön álló hiúzvadászatról, lévén ez az ügy már most, a kibontako­zás előtt erősen abszurd. Dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdő főigazgatója: — A hiúzok feltehetően szovjet Kárpát-Ukrajnából jöttek át, ahol dúvadként vannak nyilvántartva. Cseh­szlovákia, Ausztria bérvadá­szokkal löveti ki őket, mert pusztítják az értékes vadál­lományt. Nálunk is ez a hely­zet: nemrégen negyven átha­rapott torkú muflont hoztak be. A fiúk egészen közelről ' :,;ik is, ahogy a hiúz ráve- ■fi'ínagát egy muflonra. Nem kívánunk hiúzbőr 'refer- n:. jutni, nem akarjuk met? ei teni a törvényeket. NePcünk jó megoldás a befo­gás és az elirányítás is — csak innen tűnjenek el. Vé­gül, is a dolog most már így vélniük fel: vagy hiúz, vagy rr.flon A hiúz kegyetlen ragadozó. És — ez a mester- szisztémánk gyen­géié - n< m tudjuk elvisel­ni az a andó jelenlétét. Ná- l'jnk egyébként soha nem olt őshonos, a veszélyezte­tett muflon viszont kétszáz “vi- el Magyarországon, s a ad állomány értékes részét ::otja. Egyelőre így állnak a Igok. Megkértük az en­gedélyt, hogy érdemben lép­hessünk . . . A fenti információ vétele után dr. Balogh János aka­démikus, tanszékvezető pro­fesszort, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia természetvé­delmi bizottságának elnökét kérdeztük meg, hogy mi a helyzet „hiúz-komplexu- saink” terén, tekintettel az ügyben évek óta tapasztalha­tó ellentmondásokra, ame­Guth Antal száz évvel ez­előtt, 1886. március 29-én született Szamoskorondon. Szüleiről, gyermekkoráról, iskolaéveiről alig tudunk va­lamit. Csak valószínű, hogy orvosi diplomáját Budapes­ten szerezte, az sem biztos, hogy március 29-e pontos születésnapja. A fiatal se­bészorvos először Budapes­ten dolgozott, nagyon sze­rény körülmények között élt. A főhadnagyi rendfokozat a katonaorvosnak dukált, amikor az első világháború idején bevonult. Szolnokra vezényelték 1916-ban és ott a tartalék-kórház sebésze­ti osztályát vezette. Meggyőződése vezette a munkásmozgalomba. Már 1916-ban kapcsolatba került a szolnoki szociáldemokrata vezetőkkel és részt vett a munkások felvilágosításában, mozgósításában. Történe­lem szemlélete, az októberi szocialista forradalom hatá­sa kommunistává, forradal­márrá érlelte. A KMP ala­pító tagjai között volt, ve­zetőszerepre vállalkozott a KMP szolnoki szervezetének megalakításában (1918. de­cember 12.). Vállalta azt a veszélyt is, hogy munkahe­lyén, a kórházban tartották az előkészítő megbeszélése­ket a párt megalapításáról. Lehetséges, hogy már ezt megelőzően kapcsolata volt a fővárosban szervezkedő kommunistákkal. Az azon­ban bizonyos, hogy a KMP központi bizottsága és a szol­lyeket egyszerűen nem sike­rült sem feloldanunk, sem tisztáznunk. — Fel nem foghatom, hon­nan származnak azok az ér­tesülések, miszerint a hiúz szovjet Kárpát-Ukrajnában dúvadnak minősül, s hogy mint ilyent, kíméletlenül ül­dözik. — A Szovjetunióban szigorúan védett faj ez a ne­mes nagymacska. Szomszé­dos országainkban, továbbá Franciaországban, Svájcban, az NSZK-ban komoly erőfe­szítések történnek a vissza­telepítésére. Az NSZK-ban — micsoda bizarr fintora ez en­nek a helyzetnek — a magyar származású Festetich Antal professzor irányításával fo­lyik ez az akció. Elzászban Csehszlovákiából importált tenyészállatokat engedtek szabadon, hogy, kétszáz év után újra elszaporodjanak. Itt történt a következő figye­lemre méltó eset: mini rádió­adókkal felszerelt nyakörv­vel látták el a betelepítendő nagymacskákat. Közölték a kibocsátás idejét is. A meg­jelölt dátum után azonnal sorra jelentkeztek a „káro­sultak”, akik a hiúzok által elpusztított birkáikért kárté­rítést követeltek. Csakhogy a természetvédők — élve a gyanúperrel — egy kis dip­lomáciai fondorlatot iktattak be: a megjelölt időpontnál több hónappal később enged­ték csak szabádon a hiúzo- kat. A számláikra írott „mé­szárlások” idején tehát egyet­len hiúz sem tartózkodott a területen. — Egyébként a ragadozó­károk abszurd eltúlzása, a velük való takarózás elter­jedt módszer. így jöttek ösz- sze a többmázsás „halkárok” is, amelyeket a vidrák rová­sára írtak. Ez a muflonpusz­títás szintén gyanús nekem. A muflon köztudottan nem bírja a fagyot, a telet, a ha­vat. Ez a tél agresszívan vég­ződött, nagy fagyot, mély ha­vat hozott. Ilyenkor a muf­lonok felfáznak, belázasod- nak, és tömegesen elhulla­nak. Egyébként is: az állí­tólagos „tömegmészárlást” dokumentálni kell. Le kell őket fényképezni. Egy állat­faj hasznosságát vagy kárté­konyságát pillanatnyi önér­dekek alapján megítélni... ez már nemcsak túlhaladott, de felháborító álláspont. — A hiúz őshonos nemes noki szervezet Összekötőié­ként is tevékenykedett. A kommunista mozgalom or­szágos vezetőségében is sze­repet vállalt: tagja volt a KMP „második” központi bizottságának. Azok közé tartozott, akik irányították a mozgalmat, amikor a kom­munista vezetőket letartóz­tatták (1919. február 20— 21-én). Forradalmi meggyőződése, emberszeretete, óriási mun­kabírása jó szervezőkész­séggel párosult és fáradha­tatlan energiával szolgálta a népet, a proletárdiktatúrát. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságon helyettes népbiztos (1919. március 21.), részt vett a szolnoki direk­tórium megszervezésében és segítésében is. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság vezetője Boká­nyi Dezsővel (április 3.), de szervezi a Vörös Hadsereg egészségügyi szolgálatát is. A Fejér megyei kormányzó- tanács biztosa (június 7.), Népjóléti és közegészségügyi népbiztos (június 24.), de Garbai Sándorral, Landler Jenővel, Nyisztor Györggyel és másokkal a fronton van és Tokajnál szervezi, báto­rítja, lelkesíti a vöröskato­nákat. Jelenléte sehol sem volt formális: intézkedett, agitált, gyűléseket tartott, mozgósított a Tanácsköztár­saság erősítésére, védelmé­re Budapesten, Szolnok és Fejér megyében, munkáso­vadunk volt századokon át. A múlt század derekán pusz­tult ki, az ember „jóvoltá­ból”. A muflon köztudottan korzikai juhfajta, amit nem kétszáz éve, hanem a hiúz kipusztításával nagyjából egy időben, 1868—69-ben te­lepítettek be — de ponto­sabb, ha azt mondom, szaba­dították ránk. Azóta is nyög­jük. A vadjuhok minden faj­tája elemi csapást jelent ar­ra a területre, amelyre így rászabadítják. — A szóban forgó pilisi részen egyébként az egyik kiemelten védett bioszféra magrezervátumunk található. Magyarországon ebből kettő van, a világon összesen 170. Az én kérdésem most így hangzik: mit keresnek a nem őshonos muflonok az ilyen szigorúan védett területen, amelynek flórája és faunája pótolhatatlan? Ha a hiúzok a muflonállományt itt gyérítik, akkor a legjobbat teszik az ügynek. — Ami egyelőre hazai pá­lyán folyik, az elfogadhatat­lan és tarthatatlan. Totális zűrzavar jellemzi az eddigi intézkedéseket. Egyelőre el­méleteket és rémmeséket gyártunk a különböző elfo­gadhatatlan akciók igazolá­sára. — Van azonkívül itt még két fontos motívum, amelyet meg kell említeni. Ezek a hiúzok nem a magyar állam tulajdonát képezik. Hogyan számolunk el velük azokkal az országokkal, ahol szigo­rúan védettek, sőt ahol va­gyonokat áldoztak rá, hogy újra betelepítsék őket? Jó lenne, ha illetékeseink fel­fognák azt az országos mére­tű felháborodást (semmi túlzás nincs abban, amit mondok, mert a felháboro­dást naponta érzékelem én is ezen a látszólag elzárt „harc- állásponton”), amelyet ezek az események kiváltanak. És amelyet egyesek nem vesz­nek figyelembe. Visszatérve a hiúzokra: ezek az állatok létezésük lé­nyegénél fogva szelektálnak, és szerepük pótolhatatlan. Nem bolygatják fel az egyen­súlyhelyzetet, inkább annak visszaállítását segítik elő. Baróti Szabolcs kát, parasztokat, értelmisé­gieket nyert meg az ügy­nek. Aktív tagja volt a Szö­vetséges Központi Intézőbi­zottságnak. Guth Antal nevétől elvá­laszthatatlanok a Tanácsköz­társaság munkaügyi, és köz­egészségügyi és szociálpoliti­kai intézkedései. Újjá kel­lett szervezni (a régi szak­emberek jó részével folyta­tott harcban, szabotálásuk ellenére) az intézményrend­szert, intézkedéseket kellett kidolgozni, végrehajtási fel­adatokat kellett megoldani és mindehhez megtalálni a megfelelő embereket. „A Ta­nácsköztársaság megalaku­lása után — írja Sípos Er­zsébet — először a párttit­kárságába küldtek, de kér­tem, osszanak be más mun­kára. Így kerültem a Mun­kaügyi és Népjóléti Népbi­zottságra, Guth Antal nép­biztos mellé. A Tanácshata­lom megalakulása után új­ra kellett szervezni ezt az egész intézményt. A Népbiz­tosság egyik legsürgősebb feladata a gyermekvédelem egységesítése és összponto­sítása volt.” A királyi palo­tában székelő Népbiztosság feladata szerteágazó volt: a gyermekvédelemtől a köz- egészségügyig. „Dr. Guth, a közegészségügy népbizto­sa ... — emlékezik dr. Ho- lós József — mindenképpen rábeszélt a hivatal elfogadá­sára. Módomban lesz a tu­berkolózis ellen és az alko­Mentőautóba is kell gépko­csivezető címmel foglalkoz­tunk lapunkban a mentőszol­gálatnak súlyos gondokat ökozó létszámhiánnyal, amelynek egyik oka lehet a pályaalkalmassági vizsgálat­ra való hathetes várakozás. Dr. Perczel Tamást, a Köz­lekedési Főfelügyelet Pálya- alkalmasság-vizsgáló Intéze­tének igazgatóját kérdezem: — Mi a véleménye a men­tők észrevételéről? Mennyi munkája van az intézetnek, kiket kell megvizsgálnia? — A 15/1984. KM—BM együttes rendelet alapján mindenkit, aki hivatásos gépjárművezetői munkakör­ben akar dolgozni. Ezen be­lül megkülönböztetetten a megkülönböztetett jelzésű járművek, köztük a mentő­autók vezetőit. Vizsgára kö­telezettek a taxi-, az autó- buszvezetők, a külföldön rendszeresen vezető hivatá­sosok. Emellett mindenki, akinek ötször nem sikerült levizsgáznia, és hatodszor is szeretne. Rendkívüli vizsgálatot kez­deményezhet az előzetes és az időszakos alkalmasságot elbíráló orvos, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, va­lamint a munkaadó. Ez a már jogosítvánnyal rendel­kezőiket érinti, ha valami esemény kapcsán pszichogén alkalmatlanság gyanúja me­rül fel, aminek sok oka le­het. Ez évi húszezer esetet jelent. Közlekedési előélet — Sok ez, vagy kevés? — Azt hiszem, nincs sok értelme egybevetni ezt a két és fél millió — többségében nem hivatásos — vezetővel. Fontosabb, hogy a pszicholó­giai alkalmasság sem örök életű, de erre nincs idősza­kos vizsgálat. Bár az orvos-' nak — ha úgy véli, hogy in­dokolt — joga van bárkit vizsgálatra küldeni. A jog­szabály keretet ad ehhez, más kérdés azonban a gya­korlat: az évi hétszáz vizsgá­lat a balesetek, szabálysérté­sek, ittas vezetés számához képest, aránytalanságra utal. És megfogalmazhatom a kö­vetkeztetést: kevesebben ke­rülnek ide, mint ahányszor jogosan vetődhet fel a pszi­chológiai alkalmatlanság gyanúja. — Megfelelő-e a létszámuk a feladathoz képest? — Az intézet hetvenöt fő­nyi létszámából huszonhat a pszichológus. De mert a ha­holizmus ellen saját ideáim és legjobb belátásom sze­rint harcba vonulni, amihez minden fegyver rendelkezé­semre áll. A szifilisz leküz­dése is az én feladatom lesz ... Nem lehet kitérni, soha nem adódik többé ilyen alkalom, ilyen lehetőség azt csinálni, amihez legnagyobb kedvem van, amihez legtöbb képességet és hivatást érzek magamban.” A Tanácsköztársaság 133 napja kevés volt, de olyan forradalmárok mint Guth Antal, neves és névtelen har­costársaikkal feledhetetlen­né tették. Az ellenforrada­lom neki sem bocsátotta meg tetteit; elfogatóparancsot ad­tak ki ellene. Emigrált; Bécs- ben a KMP vezetősége Marx Tőkéjének a lefordításával bízta meg, melynek első kö­tetével el is készült. Prágá­ba utazott a rendőrség zak­latásai elől, majd Berlin volt tartózkodási helye. Berlin­ből a fasizmus elől ismét Bécsbe menekült, de a fa­siszta csapatok oda is bevo­nultak. Mi lett vele, hova tűnt? Talán Párizsba került, talán valami más történt vele — nem tudni, akár születése pontos dátumát, fiatalkori éveinek történetét. Adósok vagyunk még emlékének élet- történetének teljes feltárá­sával, de amit tudunk róla, önmagában is tiszteletet, megbecsülést érdemel. Verbai Lajos tósági feladat mellett kutató tevékenységet is folytatunk, más szakképzettségűeik, pél­dául mérnökök, matematiku­sok is dolgoznak itt. A vára­kozási idő csökkentése azon­ban nem egyszerűen lét­számprobléma. A hat hét alatt ugyanis elég sok a tisz­tázni, ellenőrizni való a közlekedési előéletben. Az alkalmasság feltételei közé tartozik például a kétéves folyamatos jogosítvány, amit nem lehet bemondásra ala­pozni, ezt dokumentálni kell. Emellett nem egyenletes az igény, sok a hullámzóan jelentkező feladat. Ha fon­tosság szerint igyekszünk sorrendet kialakítani, ez az egyének érdekeit sértheti. De a mentősök így is kiemelt helyen szerepelnek. Ám hangsúlyozom, hogy akinek hat hét alatt elmegy a ked­ve a mentőzéstől, az amúgy sem lett volna kitartó. Egyébként sokan már a vizs­gálat küszöbén megtorpan­nak, attól tartva, hogy ve­szélybe kerülhet a már meg­szerzett jogosítvány. De az sem ritka, hogy az alkalmas­nak bizonyuló végül nem a mentőszolgálathoz megy dol­gozni, vagy esetleg éppen a soronkívüliség reményében jelentkezett oda, és mondjuk magántaxis akar lenni... Ezt a magatartást a Fővá­rosi Taxinál mutatkozó neu­ralgikus létszámhiánnyal kapcsolatban értük tetten. Közös ergonómiai laborató­riumot létesítettünk, többek között előszűrő-vizsgálatra, amivel a várakozás egy hét­re csökkent. Munkaerőgond­jaink azonban ettől sem eny­hültek, ezzel szemben felis­merte a lehetőséget jó né­hány jelentkező, s a vizsgá­lat után elment — magán­taxisnak. Veszélyes esetlegessé«* — De az mindenképpen helyes, ha minden taxis át­esik pszichológiai alkalmas- sági vizsgálaton. — Az lenne, de a taxisak vizsgálata csak 1978 óta ki­emelt kategória, visszame­nőleges hatály nélkül. En­nek következtében az, aki például 1960-ban szerzett hi­vatásos jogosítványt, de so­ha nem dolgozott ilyen mun­kakörben, most 60—70 éve­sen iparengedéllyel magán­taxizhat, vagy mellékállás­ban a Főtaxinál vezethet. — Megnyugtató ez? — A válasz nem egyszerű, és nemcsak a tényleges vizs­gálókapacitás bővíthetőségé­nek függvénye. Ügy vélem, él bennünk valamiféle aggo­dalom a vizsgálat kiterjesz­tésének következményeitől is. Mi történne például, ha az autóbuszvezetői állomány tel­jes átszűrésével mondjuk húsz százalék fennmarad a rostán? Talán nem is lenne indokolt megvonni tőlük a jogosítványt, hiszen az is igaz, hogy aki húsz-harminc éve ül a busz volánjánál, a A folyóirat legújabb számá­ban A munkáltató anyagi fe­lelőssége című cikksorozat újabb darabjával ismerked­het meg az olvasó, ezúttal a munkáltatónak az egyéb ká­rokért való felelőssége van terítéken. Megtudhatjuk egyebek között, mikor felel a cég a dolgozónak a munka­helyére bevitt dolgaiban ke­letkezett kárért, hogyan fe­lel a dolgozó munkakönyvé­vel kapcsolatos károkért, és egyáltalán, milyen egyéb ká­rokért felel még. Az Állampolgári ismeretek rovatban az Ingó dolgok adásvétele című cikksorozat folytatódik, amely most a semmis és érvénytelen szer­ződés fogalmával, a semmis­ség és érvénytelenség követ­kezményeivel foglalkozik. A megsértett jogrend című cikksorozat része A jogvita című írás, amely szintén hasznos tudnivalókat kínál az érdeklődőknek, közérthe­tő stílusban. gyakorlatban bizonyította al­kalmasságát, olyan rutint szerezve, amely ellensúlyoz­za a megkopott képességeket. — Mégis nagyon idekíván­kozik a kérdés: hogyan befo­lyásolja a közlekedés bizton­ságát a vizsgálatok jelenlegi szintje? — Szakmai szempontból persze a mindenkire kiterje­dő ellenőrzés a jó, de ez ma nem megvalósítható. Akkor sem lenne az, ha az ország összes pszichológusa ezzel foglalkozna. Reálisabb kér­dés, hogy a rendkívüli vizs­gálat kezdeményezésének gyakorisága megfelel-e a kö­vetelményeknek. Erre fele­lősséggel nemet mondhatok. A kezdeményezések esetle­gesek, találkoztunk olyan gépkocsivezetővel, akitől ittas vezetés, gázolás, cserbenha- gyás miatt háromszor vették el időlegesen a jogosítványt, és büntetésének kiállása után mindenféle egészségügyi pszichológiai vizsgálat mel­lőzésével visszakapta. Végül halálos baleset kapcsán a rendőrség küldte hozzánk, holott alkalmatlansága az el­ső eseményből megállapít­ható lett volna. A munkaadó felelőssége A pszichológiai vizsgálat mellőzésének egyszerű fi­nanciális oka is van. A hat­száz forintos díjat — ha nem bűncselekményhez kötődik — költségvetési intézmények­nek gondot okozhat kifizetni. Legfontosabb szerep mégis a munkaadónak jut, aki hiva­talból elsőként szerez tudo­mást az eseményről, anyagi kárról, rendőri intézkedésről. De általában nem siet pszi­chológiai vizsgálatra küldeni a gépjárművezetőt. Mert egy­részt amúgy is létszámhiány­ban szenved, másrészt kelle­metlen dolog szemtől szembe ilyesmit közölni. Nemrégi­ben egy vállalat úgy akarta elvágni a gordiuszi csomót, hogy tizennégy buszvezetőt küldött hozzánk, mert egy- gyel volt gondja. Leszakadt az ég, amikor a tizennégyből négy bizonyult alkalmatlan­nak .,. — Mindezek a vizsgálati rendszer gyenge pontjairól árulkodnak. Milyenek a kül­földi tapasztalatok? — A nem hivatásosokat nem vizsgálják, a hivatáso­sokkal az angolszász orszá­gokban például cégen belül foglalkoznak, a lényeg azon­ban itt is, a német nyelvte­rület országaiban is, a hát­térben levő központi adat­bázis, a pontos nyilvántar­tás, amelyből automatikusan kiemelődnek az alkalmatla­nok. Bizonyos szabálysérté­si szám után behívják, spe­ciális továbbképző tanfo­lyamra kötelezik őket. Mi azonban sajnos minden fej­lettebb országnál kevesebbet teszünk az alkalmassá tétel, illetve az alkalmasság meg­tartása érdekében. Lukács Mária S egy téma, ami minden­kit érdekel: ismeretterjesztő t cikket közöl a Jogsegély a településfejlesztési hozzájá­rulásról. Tájékoztatót olvas­hatunk ezen kívül a gyer­mekgondozási díj továbbfej­lesztéséről és a súlyosan fo­gyatékos gyermeket nevelő szülők további támogatásá­ról. A Jogsegély előfizetőihez a februári számmal együtt jut el az Útmutató a szakszerve­zeti alapszervezetek társada­lombiztosítási és egészség- ügyi munkájának segítésé­hez, valamint A kisiparosok és magánkereskedők társa­dalombiztosítása című kiad­vány. Ezúttal is a 16. és 17. oldal közé fűzve kapja meg az olvasó az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság tájékoztatóit, amelyek egyebek közt a baleseti táp­pénzzel kapcsolatos kérdé­sekkel és a szerződéses üzlet­vezető társadalombiztosításá­val foglalkoznak. K. T. Adósai vagyunk még emlékének Guth Antal m%ületétienck ÍOO. éciorduláján \ Jogsegély legújabb száma

Next

/
Thumbnails
Contents