Népszava, 1999. március (127. évfolyam, 50–75. sz.)

1999-03-13 / 61. szám

Viki, 1999. MÁRCIUS 13., SZOMBAT * . * t K % é Amikor az osztrákokat kizavarták a nyomdából A cinege cipője — Szabadság az, ha nem vagyunk elfogva,mint egy rabló, bűnöző vagy drogos - Ha nincs zászlótartó... 1848-ról beszélgetünk. A for­radalomról, a szabadságról meg a márciusi if­jakról. A zug­lói Liszt Ferenc általános isko­la elsőseivel és másodikosaival., - Mit ünnepelünk március 15-én? - Húsvétot! - kiáltja Marcell. Az­ aranyszőke kisfiú ezzel meg is töri az osztályba lépésemkor be­köszönő csendet. Magabiztos vá­lasza okoz némi zavart társai kö­rében. Végül a szemüveges Gergő vet véget a tanácstalanságnak. - Dehogy húsvétot, a már­cius 15-i forradalmat. - Melyik évben volt ez a for­radalom? - 1956-ban - szól közbe me­gint Marcell. - S mi történt 1848 márciu­sában? - fordulok felé. - Semmi. - A közbekiabálá­sok alapján úgy tűnik, ezzel a véleményével,­ egyedül marad. Széchenyi István 1848 március 17-én kelt levelében írja: „Ba­rátom, csudákat élünk... Az el­ső felvonás gyönyörűen sike­rült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel... Az én politi­kám biztos volt,, de lassú, Kos­suth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám húsz év alatt nem bírhatott volna­ előállítani! ” - Hogyan kezdődött a forrada­lom? - A fiatalok beszélgetéseket folytattak a Pilvax kávéházban, aztán elindultak harcolni - mondja Eszter, miközben any­ujára jelentkezik, hogy majd ki­esik a padból. - Kik gyűltek össze a Pilvax­ban? - Akik nem tűrhették tovább, hogy el vannak nyomva - jelenti ki határozott hangon a barna, göndör. l^iW fip^Dgyid.^ ffln­­csis Mihályt -leszabadították, a börtönből Petőfiék, és kizavar­ták az osztrákokat, a nyomdából. - Ki volt Táncsis Mihály? - Hát,­akit ki kellett szabadí­tani - néz rám csodálkozva, majd folytatja: - Aztán pedig ki­adták a tizenkét parancsot. -Mi volt az? - Nem tudom, még nem olvas­tam. . .* Részlet Petőfi Sándor naplójá­ból, 1848 március, 15: „A Pilvax­ból először az orvosokhoz men­tünk. Szakadt az eső amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: víz nem oltja el..­. majd a mérnökökhöz, ezektől g, jogászokhoz vonult a szambán és lelkesedésben egy­aránt percenként növekvő se­reg...”--. * - Ki állt a forradalom élére? Többen kiabálnak egyszerre: - Kossuth Lajos, Petőfi Sán­dor, Móra Ferenc, Torgyán Jó­zsefi . Ki vélt Kossuth Lajos? - Hadvezér és író. . - Hát Petőfi Sándor? , Forradalmár! - vigyorog Pisti a h­armadik sorból. - Meg márciusi ifjú - teszi hozzá padtársa. - Az rédeg mit jelent?-nézek, rá érdeklődve. A szeplős fiúcska egy pillanat­ra zavarba jön: - Hát. . . - Elgondolkodik, az­tán felcsillan a szeme. - Ak­kor volt fiatal, mikor március volt. - Petőfi Sándor író volt - szólal meg komoly arccal egy tréningruhás kisfiú a leghátsó padból. - Versíró - teszi hozzá az előtte ülő. * Körözőlevél, 1849. Neve: Petőfi Sándor Kora: 26 éves Születési helye: Erdély Ál­epptá:Jiffer V,állása: Hermátt Beszeli: németül, magyarul, oláhul Állása: korábban versíró Testalkata: alacsony, pózna Arcár sovány Orra: széles Fogai: jók Különös ismertetőjegye: nyak­kendő nélkül szokott járni. * - Kik harcoltak a forradalom­ban?^ - A magyarok a németek meg a nácik ellen,- jelenti ki Zoltán, aki a beszélgetés közben egy­folytában a szomszédjának­­is magyaráz. Az aranyszőke hajú kisfiú - a harmadik, sorból - megint je­lentkezik­ . - Az Omyu szerint a magyarok mindig a törökök ellen csatáz­tak. Akik leigáztak minket. Amikor voltunk Törökország­ban, mi is láttunk törököket, de azok nem bántottak senkit. - Szerintem az oroszok ellen harcoltunk. ..■ - Én tudom, hogy az osztrá­kokkal­­ vág közbe Bori. A ba­rátunk férje, Walter osztrák, ő mondta. . Hol éltek az osztrákok? -Xsztrákországban. * Részlet Kossuth Lajos beszédé­ből, 1848: „A magyar haza .14 millió jogtalan gyermeke pol­gárságot követel... Megkíná­lunk titeket az értelem, az igaz­ságszolgáltatás, a törvényalko­tás, a földbirtok szabadságával, megkínálunk benneteket alkot­mányos polgárisággal, politikai nemzetiséggel... s mindezekért nem kívánunk egyebet, mint hogy a hazát, mely titeket ezen­nel ünnepélyesen édes gyerme­ketekké fogad, s a nemzetiséget, mely titeket politikai nagykorú­sággal megajándékoz, szeressé-é­tek, és velünk egyetemben oltal­mazzátok. * - Ki tudja, mi történt p­ercms lápon a Nemzeti, Muglyjancíl. - Ott volt a nép. - Osztrákok és magyarok összevegyülve - toldja meg Da­ni. Erre vita robban ki. Aztán megegyezés születik: csak ma­gyarokból állt a nép. - Petőfi Sándor elszavalta a versét - folytatja az intermezzo után Bori. -Hol? _ Egy templomnál - válaszol Ági. Már többször jelentkezett, de eddig még nem szólalt meg. - Inkább a múzeum lépcsőjén, a­ Kálvinnál - helyesbíti Pisti. - Melyik versét mondta el? - A cinege cipőjét - szólal meg valaki a háttérből. Hangos ne­vetés a válasz, aztán Marci rám nézve mondja: - A Talpra ma­gyart. - No és Nemzeti dalt ki írta?", - Azt Weöres Sándor. * Néhány sor a 984. sz. Petőfi cserkészcsapat életéről szóló­ dolgozatból, 1922: „Petőfi, mint ember: egyenes, nyűt, őszinte, miint költő, zseni, ma­gára talált harckézség, tele mély érzésekkel és a lelkesedés szakadatlan fellobbanásával. Humánus népboldogításból és nem szociális meggyőződésből emeli fel szavát a népért. Nem szociális költő. Magyar költő, akit magyarrá tett a szent, ta­vaszi láng 1­984-es cserkészek! Legyetek büszkék névadótok­ra, és tanuljatok Petőfitől egy­szerűséget, őszinteséget, ter­mészet és munkaszeretetet, hi­tet Istenben, szülők, testvérek, otthon forró szeretetét, a haza és szabadság lángoló imáda­tát!...­­ Végül leverték a forradalmat, mert az osztrákok három évre elmentek, de aztán visszajöttek­ újra harcolni ellenünk - folytat­ja Ági. Dani öntörvényű fiú. Sohasem jelentkezik, csak­ magyaráz. Most is ezt teszi. - Nem három évre, hanem há­rom hétre. Túlerővel visszajött­­ek, és elfoglalták a hazát. - Sokan meghaltak - fűzi hoz­zá Eszter. - Szerintem csak har­mincan maradtak. - Mi lett Petőfivel? - Ő is meghalt. Vagy átszökött az osztrákokhoz. - A magyarok megint rabok lettek, többé nem voltak sza­badok. - Mit jelent az, hogy szabad­ság? . .­ . Egyszerre többen is vála­szolnak: - Hogy nyugodtan élnek az emberek. ■ - Nem vagyunk rabszolgák. - Akkor vagyok szabad, ha nem vagyok otthon. - Szabadság az, ha nem va­gyunk elfogva, mint egy rabló,­ bűnöző vagy drogos. * Részlet Petőfi naplójából, 1848 március 15.: „Ma született a ma­gyar szabadság, mert ma esett le a sajtárul a bilincs... vagy van oly együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bár­mely nemzetnek szabadsága?... Oh, szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű e föl­dön, élj addigi m­íg csak él egy magyar... szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mosták, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek... * - Hogyan ünnepeltek március 15-én? - Mi sehogy. Hétvégéken kon­certre szoktunk járni, ezért nem érünk rá - jelenti ki Dani hatá­rozottan. - Minden évben kimegyünk a Nemzeti Múzeumhoz, ahol apu elmondja a Talpra magyart ne­kem és a testvéreimnek - mond­ja a szemüveges Gergő. -­­Úgy ünneplünk, hogy nem jövünk iskolába - szól közbe Ági. - Ha ünnep van, el kell éne­kelni a Himnuszt - néz rám ko­molyan Eszter. - Kitesszük a petárdákat... Vagyis a kokárdákat a szívünk fölé - kelt némi derültséget vá­i lászával Pisti. - Karszalagot is ki lehet tenni ! Olyat, amelyik a kopasz bácsik kezén volt a múltkor, amikor a­ tévében ünnepeltek - szólal meg a melegítőruhás fiú. - Meg a magyar zászlót. Mi mindig kiakasztjuk zászlót március 15-én. - Mi nem - vallja meg Dávid. - Miért nem? - nézek rá meg­lepődve - Mert nincs zászlótartónk, Marci hirtelen feláll, vár egy kicsit, s azután azt mondja: - Március 15-én arra kell gon­dolni, hogy sok fiatal megvédte a hazánkat. Apukám szerint ma már nem tudnák megvédeni Magyarországot a fiatalok, ezért :Csatlakozunk a NATO-ba. A múltkor szavazták meg a Parla­,­mentben. Én ha nagy leszek, m­eg fogom védeni a hazámat! ” Kossuth Lajos parlamenti fel­szólalása 1848-ból: „ Uraim! Mi­dőn a szószékre lépek, hogy önö­ket felhívjam, mentsék meg a hazát! E percnek irtózatos nagy­­szerűsége szorítva hat telkem­re. .. Egyenesen, ünnepélyesen kérem: adja meg a képviselőház a 200 000 főnyi katonát, s az er­re szükséges pénzerőnek előte­­remtését fűtt Nyári Pál, ez ellen­zék, vezére felugrott, és jobbját esküre erk­elve kiáltotta: Megad­juk! A lelkesedés viharként tört ki­. Ezt akartam kérni, de önök fölállottak, s én leborulok a nemzet nagysága előtt! Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztal­tam a megajánlásban, és Ma­gyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!­­ Az osztály már türelmetlen. Rö­videsen szünet következik. Az­tán, mikor megszólal a csengő, a mai „márciusi ifjak” közül né­hány vonalzóval kezd kardozni. Küzdenek a szabadságért... Kirády Attila Petőfi Sándor „szavalása” a Múzeumkertben A forradalmi tömeg hömpölygdve anno I­­. pl­bi­ K'. Zászlók, eső és a márciusi ifjak A rajzokat a zuglói Liszt Ferenc­ Általános Iskola alsós diákjai készítették „Kardoznak” a magyarok és az osztrákok SZÉPSZÓ NÉPSZAVA

Next