Néptanítók lapja 41. évfolyam, 1908
1908-01-02 / 1. szám
120007 XLI. évfolyam. 1. szám. * * IBudapest, 1908 január 2. NÉPTANÍ TOK LAPJA. KIADJA A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI KIR. MINISZTÉRIUM. SZERKESZTŐSÉG : KIADÓHIVATAL . BUDAPEST, Vil. KEK., BÉRKOCSIS UTCA 16. SZÁM. MAGY. KIR. EGYETEMI NYOMDA, 1. KEK., ISKOLA-TÉR 3. Klessiratokat nem advunk vissza. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökig (este)-! Megkaphatja e lapot minden magyarországi Mégoktatásiintézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népő- , polgári iskolák és tanítóképző - intézetek egy példányban irigyeli. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola,létezőkép igazoló és az illetékes kir. tanfelügyelő által láttamozott községi elöljárósági bizonyítvánnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetős ár: Egy évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egy negyed évnél kevesebb időre előfizetést nem fogadunk el. — Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalba küldendők. A fürdetésik árszabása. — A pályázati hirdetéseknél minden egyes szóért, minden közlés után 6 fillér fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknek az egész oldal egy hetvenketted részét tevő petit, nyomású és egyhasábú sora 1 korona. Ezek a díjak is előre a kiadóhivatalba küldendők. Kié a föld? Kié vagy, te föld ? Magyar föld ? Kik a te uraid? Sorsodnak intézői? Jövőd irányítói? Fönnmaradásod és dicsőséged biztosítói? Kik? Ha téres síkságaidon járunk, szívünk megdobban: magyar szó csendül minden ajkon. Azt mondjuk: „Magyarok a te uraid!" Ha a felvidéken járunk, szláv áramlat szele fagyasztja le reménységünk hajtásait. Keleti hegyeink közt a dákoromán eszméket proklamálják. Délen a horvátok tűzik ormaidra a lázadás zászlaját... S a magyarság? Itt mindenütt háttérben, viszálykodás miatt gyengülten. Vannak ugyan itt is mentsváraid, aziskolák, mindenre kész, önfeláldozó fiaid, a tanítók. Csakhogy ezek szegények és kevesen vannak. Százannyi kellene, hogy megvívhasson mindazokkal, akik a magyar földet és magyar kultúrát elárulták. Százannyi ! S mindannyi erősebb, hatásában védettebb. S ne legyünk tovább is magunkra árván, egyedül, de érezzük a magyar törvény fölemelő és segítő, ha kell, sújtó erejét a magyar kultúra irtásain... Kié e föld? Kik jogos tulajdonosai? Kiknek akarata kell érvényesülnie minden intézményben, hogy magyar maradjon, mindvégig ? Magyaré, magyarok, magyaroknak ! Ugy-e? Ám vessünk számot. A szó igazi értelmében tettünk-e mindnyájan, kivétel nélkül csak egy lépést is arra, hogy a mienk, egyenként tulajdonunk legyen e földnek akárminő kicsiny, de legalább akkora része, amekkorát szegénységünk közepett és ellenére megtakarított pénzünkön magunkhoz válthatunk, nercünkre írhatunk örök tulajdonul — a telekkönyvben. A magyar tanítókhoz intézem e kérdést egyenként. Ha felelnünk kell rá, elmondhatjuk-e: ez a föld az enyém is. Pénzen, verejtéken szereztem, hogy elmondhassam: a mienk. Just követeltem és kaptam belőle; just tartok hozzá s míg eszem és erőm bírom, fő célom lesz magamhoz váltani újabb és újabb darabját, hogy ne jusson idegen kézre; hogy ne csak gyarapodjunk, szaporodjunk, de a föld is kezünkhöz kerüljön. Földet szerezni — in natura — hazafias kötelesség! Hacsak egy kis házhely is, büszke öntudattal tölt el, hogy a mienk! De mi kezdettől fogva elvétettük a dolgot. Lelkesülten fújtuk és szavaltuk: „ A nagy világon e kívül nincsen számodra hely"!; lelkesen hirdettük, hogy a Kárpátoktól az Adriáig , a Székely havasoktól a Morváig Magyarország szabad földje a mi hazánk, de sohasem néztünk a telekkönyvbe : kinek a nevén áll ? Most, amikor megnéztük, látjuk és ijedten szemlélhetjük, hogy idegen hang-