Néptanítók lapja 50. évfolyam, 1917

1917-01-04 / 1. szám

nn-if i Ötvenedik évfolyam, 1. szám. Budapest, 1917 január 4» SZERKESZTI ÉS KIADJA A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM. Szerkesztőség: Vall. és Közokt. Minisztérium, V. Szalay-utca 3. Telefonszám: 68-10. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utca 4, Franklin-Társaidat Telefonszám: 72-42. Megjelenik e lap minden csütörtökSn. Előfizetési ár: Egy érre 10 kor., íél­«Vre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. — Egy negyed cvuél kevesebb időre elí­fiynést nem fogadunk el. — Ar. előfize­tési pénzek a kiadóhivatalba küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. TARTAI.OII. — A királyfi. — Az özvegyekért és ár­vákért. — Dezső L'pót: A magyar beszéd taní­tása. — Dr. Kármán Elemér: Az iskola és a gyermekbíróság. II. — A hazai tanügyi lapokból. — A külföldi tanügyi lapokból. — Hírek. — Egyesületi élet. — Ismeretterjesztő. (Szabó László: Rousseau, az ember.) — Tanácsadó. — Hivatalos rész. A hirdetések árszabása: A hivatala» pályázati hirdetéseknél minden egy»» szóért 6 fill., magánhirdetéseknél 12 nil. fizetendő. (Rövidített szavak és számok egy­egy szónak számítandók.) Üzleti hirat­íécek egy-egy hasáb (-=40 milliméter) szélei ós egv-egy milliméter nmgas teriih­teért 20 fill." számíttatik. A hirdetjal díjak előre Szetendők a kiadóhivatalnak. Oda küldendő a hlrdetéaek szövege !t. A KIRÁLYFI. Mikor a királyi pár Budapestre be­vonult, a várakozó közönség soraiban legtöbbször az a kérdés hallatszott: «Vájjon velők lesz-e a trónörökös?» És mikor Budavárában kétszer elvonult a menet az ablakok, tribünök és gyalog­járók mohón szemlélődő népe előtt, a feje­delmi gyermek iránt aklcor is igen nagy érdeklődés nyilatkozott. Akik csak látni akartak, azok fürtjeit, ruháját, integetését figyelték; akik azonban az egész fényes ünnepséget a nemzet életének új kor­szakához való bevezetésként fogták fel: a kis trónörökös láttára évtizedekkel előre néztek, abba a — reméljük — távoli időbe, amikor majd ez a gyermek teszi meg a koronázási domb felé ugyan­ezt az utat. Mi lesz akkor? A koronázás történelmi képe történelmi gondolatokat ébresztett. Szt. István koronája a XX. szá­zadban mást követel viselőjétől, mint amit az első királytól követelt; az ősi kard­dal megtett négy vágásnak mély értel­mét ma még százszor világosabban lát­juk, mint apáink 1867-ben; a. régi dísz­kocsik mellett automobilok suhantak el, ezek is azt jelentették, hogy most más világ van. A királyság örök rendeltetését a nemzet mai állapotához mérten kell ifjú királyunknak betöltenie s- ebben a világot rengető időben bizonyosra vehet­jük, hogy mire fiának adja át helyét, a közvetlen feladatok ismét megváltoznak. Nem tudhatjuk hát: mi lesz akkor? S kivált azért nem tudhatjuk, mert az azon fordul meg: mi lesz addig és hogjmn nő fel, miként készül elő hasonlithatlanul súlyos feladataira ez a most még gond­talan fiúcska?! 0 Felsége, a király, kijelentette, hogy a trónörökös nevelésében magyar királyfi voltát is megfelelően érvényesíteni akarja. Ez a híradás minden magyar emberben a jó reménység melengető érzését ébresz­tette, mert ez azt jelenti, hogy előkészí­tik a királyfit életének azokra a fel­adataira is, amelyeket mint magyar királynak kell majdan betöltenie. Tehát megismertetik vele multunkat és jelenün­ket, törekvéseinket és a bennünk levő erőt, hogy tudja: mily célok felé halad ez a nép s mit lehet elérnie, ha erejét kifejtik s megértéssel vezetik. Hátha most teljesedik majd Széchenyi sóvárgása és jön az a fejedelem, aki «a magyarnak eredeti sajátságaira állítja annak polgári kifejtését» és aki «magyar szellemben fejti ki nemzetünk erejét s azt a törvé­nyek közt szigorú kézzel tartva, azzal nagyszerűt, állandót, a nemzethez illőt visz véghez!» A nemzet jövőjén való merengés napjai

Next

/
Thumbnails
Contents