Népújság, 1962 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1962-01-13 / 1. szám

Jó kezdet az Újévben Vajon történnek-e változások az Újévben az Amerikai Egyesült Államok és Szov­jetunió viszonyaiban? A vezető politikusok kijelentései ugyan sokat ígérnek, de ki tudja nem-e csak újévi hangulatban kiejtett szavak voltak? Thompson, az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete az Újév napján kereste fel Gr­omiko szovjet külügyminisztert és hosz­­s­zab­ban elbeszélgetett vele a Kelet-Nyugat viszonyairól. Azonnal utána összehívta Nagy Británia, Franciaország és Nyugat Németor­szág nagyköveteit, akikkel megvitatta Gro­­mikóval­ folytatott beszélgetését. Erről kor­mányának is részletesen beszámolt. A kezdet szóval sokat ígér, Thompson »közbenjárása« folytatódik. Azonnal Gromi­­kóval való találkozása után kijelentette, hogy a tá­rgyalásokból, ha továbbá i­s ilyen eredményesek lesznek, megszülethetik a kül­ügyminiszterek értekezlete. Washingtonban ugyan azt állítják, hogy pillári világ még nem érkezett el az idő hogy megegyezést kössenek Szovjet­unióval. Ber­lini­el parkcsolatban azonban meg lehetne e­­gyezni, számbaveéve a mostani helyzetet. Úgy vélik, hogy a szovjet kormány Ber­linben a határátlépési pontok lezárásával el­érte és megteremtette azokat a feltételeket, hogy Kelet Németország megerősítheti, és hogy jele­n pillanatban a berlini helyzetet nem kívánja feszültebbé tenni. A Nyugat másrészt (kivéve néhány bonni ágaskodót) valahogy beletörődött a keletnémet határral Berlinben. A nyugati megfigyelők szerint (így vélekedik Thompson nagykövet is), Moszkva most nem fogja követelni, hogy a nyugati csapatoknak Berlinbe való belépési jogát a keletnémet kormánnyal közvetlen tárgyalásokkal kell rendezni. Az Egyesült Államok sem vernek fel külön port abban az esetben, ha Szovjetunió Kelet Németor­szággal külön békeszerződést köt. Ez azt jelenti, hogy úgy látszik, mind a két fél kész elfogadni és belenyugodni a mostani helyzetbe. Ez lenne a megbeszélé­sek kiinduló pontja is, aminél mind a két fél arra törekszik, hogy minél jobban szil­­árdítsa pozícióit. Sajnos azonban, Nyugat nem teljesen egységes, milyenek legyenek Moszkvával a tárgyalások. Ezt a belső meg nem értést még fokozta a hír, hogy Kroll, nyugatnémet nagykövet december 27-én megbeszélést folytatott Gromiko, szovjet külügyminiszterh­el. Nyugaton egyesek fel­háborodtak, hogy a bonni kormány »hátuk mögött« tárgyal Moszkvával. A német libe­rális körök pedig ezzel kapcsolatban arra utalnak, hogy Nyugaton valaki azt kívánja, hogy Krollt hívják vissza. Nem szabad elfe­ledni, hogy Kroll elég sok ügyességet mu­tatott már előbb is a közvetítésben és hogy a nyugatnémet kormány egyszer ki is je­lentette, hogy Kroll néha saját szakállára határozott. A bonni kormány azt is sokáig elhalgat­­ta, hogy Krollnak hosszabb emlékiratot nyújtottak át, amelyről azonban ezidáig még hallgatnak. Ismét elkezdtek gyanakodni, hogy a nyugatnémet kormány miért halga­­tott erről olyan soká. Egyelőre azonban csak találgatják, mi lehet e titkozatosság mögött. Valószínűleg azonban csak bizonyos ja­vaslatokról van szó a német és berlini kér­déssel kapcsolatban, amelyeket alaposan át kell gondolni... Katasztrófa a La Manche-csatornán Vasárnap este 11 óra előtt 5 perccel Dun­kerque és Dover között a La Manche csa­tornán a Sabac nevű jugoszláv hajó össze­ütközöt­t a Dorington Court nevű angol ha­jóval. Az angol hajó a Sabac 1. számú rak­tárának ütközött neki, s ezután néhány perc alatt a jugoszláv hajó elsüllyedt. Az össze­ütközést a sűrű köd okozta. Az életben ma­radt jugoszláv tengerészek több órát töltöt­tek a jéghideg vízben. A szerencsétlenség után több angol hajó és mentőcsónak sietett a jugoszláv tengeré­szek megmentésére. A sűrű ködben igen nehéz volt a mentés. Az angol és francia jelenté­sek szerint csak öt jugoszláv tengerészt si­került megmenteni. A szerencsétlenség szín­helyén rátaláltak még tizenhét tengerész holttestére, tizenegy tengerész után pedig jóformán minden remény nélkül tovább ku­tatnak. Három életben maradt tengerészt a dunkerquei kórházba szállítottak, kettőt pe­dig a doveri kórházban részesítettek első­segélyben. A doveri kórházban lévő életben maradt tengerészek csak keveset tudnak mondani a szerencsétlenség körülményeiről. Arra emlé­keznek, hogy szörnyű erős ütközés követ­keztében valósággal ki­röpültek ágyaikból. A legénység legtöbb tagja a szerencsétlen­ség ipillailanatában a kabinokban tartózko­dott. Mivel az ütés olyan erős volt, hogy va­lósággal kettévágta a hajót, az összeütközés után néhány pillanat múl­ra süllyedni kezd­tek, s még arra sem volt idejük, hogy leen­gedjék a mentőcsónakokat. A Sabac nevű haljó elsülyedése egyike a legnagyobb tengeri katasztrófáknak a há­ború utáni években a La Manche csatornán. A Sabac jugoszláv teherhajó december 25-én indult ki Plocse kikötőből és­ 4.200 ton­na állam­i miumérc rakományával a rotterdami kikötő felé 'tartott. Január 10-én kellett vol­n­a megérkeznie. A Dori­ngton Court angol hajó Rigából London felé tartott. Télapó a milicisták között Lapjaink szerkesztőségének kezdeménye­zésére Télapó megemlékezett a forgalmi mi­­licita tagjairól is, akik azon fáradoznak, hogy biztosítsák a biztoságos közlekedést utcáin­kon, biztosítsák a biztonságos közlekedést utcáin­­k­a tagjait I1 és 13 óra között. Sikeres foga­dásról kaptunk jelentést I.Jutomerből és G. Radgonából. Mukiszka Szoboréban a forgalmi bizton­ság őrei külön figyelemben részesültek, hi­szen a »Zvezda« szálló élőtt nemcsak a pro- 11­rok üdvözölték és ajándékozták meg őket, hanem számos vállalat és intézet képviselői is. Azok között, akik lekezeltek velük, és meleg szavakkal kívántak nekik sok sikert felelősségteljes szolgálatuk teljesítésénél, lát­tuk Karel Lutar e­lv társai is, a murszka szo­­botai községi népbizottság elnökét. A válla­latok és intézetek képviselői kellemes meg­lepetést készítettek a milícia tagjainak szép ajándékokkal. Sőt két magán kisiparos is gondolt rájuk és szintén szép ajándékot a­­dott nekik át. Karel Lutar, a murszka szobotai községi népbizottság elnöke gratulál a forgalmi milíciának. g NÉPÚJSÁG Pomurje gazdaságának fejlődése az elkövetkező ötéves időszakban Peter Vujec, a murszka szobotai járási népbizottság gazdasági osztályaink o­­sztályfőnöke a közelmúltban rövid ismertetőt mondott a járás új ötéves távlattervéről. Nyilatkozatát a következőképpen foglalhatjuk össze. Az elkövetkező időszakban valamivel gyorsabb lesz a gazdasági és általános fej­lődés, mint az elmúlt négy évben. Saját be­ruházásainkkal és a szövetségi, valamint a köz­társa­sági források, eszközök segítségével a járás területe a nemzeti jövedelem tekin­tetében valamivel közelebb kerülne a köz­társasági és állami átlaghoz, és 1965-ben o­­lya­t fejlődési szintet tudnánk biztosítani, a­­mely nagyjából lehetővé tenné saját repro­dukciónk kiszélesítését és a vidéknek a szlo­vén és a jugoszláv gazdaságba való egybe­­hangoltabb bekapcsolódását. Úgy gondolom, hogy ez az alapvető jellegzetessége és leg­fontosabb célkitűzése az új távlattervnek. Az előirányzott fejlődés elsősorban ab­ban tükröződik vissza, hogy a nemzeti jö­vedelem fejenként körülbelül száz százalék­kal növekszik.­­180-ban 105 ezer dinár volt, 1965-ben pedig 215 ezer dinár lesz a fejen­kénti nemzeti jövedelem.) Az elkövetkező időszakban azonkívül jelentősen megválto­zó az össztermelés összetétele, a társadalmi szektorban növekszik a foglalkoztatottak száma (kb. 9 ezer ember kap foglalkozást), a lakosság összetétele pedig a mostani 31,1 százalékróll 42,3 százalékra emelkedik a nem paraszt lakosság javára. A murszka szobo­­tai járásban a fejlődés a mezőgazdasági ter­melés továbbfejlődésén és ezzel párhuzam­ban a feldolgozó ipar fejlesztésén alapszik. Hatvanakkor a jövőben is kihasználjuk a földgázt és az ásványvizet, a kvarcport, a­­gyagot, stb. s továbbfejlesztjük a legmegfe­lelőbb ipari ágazatokat, elsősorban a tekszlil- és készruhaipart. A továbbfejlődés irányvo­nala összhangban van Pomurje természeti adottságaival és gazdaságával, a nyersanyag alapokkal, a lakosság összetételével, s végül az eddigi szerzet tapasztalatokkal és a meg­levő káderrel. A távlatterv a gazdasági fejlődés mellett természetesen külön figyelmet szenel az egészségügy, iskolaügy és kommunáik ob­jektumok építésének, valamint fejlesztésé­nek, a közlekedés javulásának a kereskede­­lem, vendéglátóipar, idegenforgalom stb. fejlődésének. Pomurje erősen ag­rár­ jellegű, s ez an­nak a jele, hogy a járás területén a mező­­gazdaság képezi a legfontosabb gazdasági tevékenységet, éspedig mint a foglalkozta­tottak száma, mint az évi termés megvalósí­­tása tekintetében. Emiatt az alapvető fela­datok egyike a lehető legjobban növeli a mezőgazdasági termelés összes ágazatát és ezzel párhuzamosan csökkenteni a termelés költségeit. A távirattervben rendkívül fontos helyet foglal el az állattenyésztési termelés, továbbá a társadalmi birtokok növelés és a társastermelés fejlesztése, a mezőgazda­­sági termelés korszerűsítése, a gyümölcs és szőlőtermelés, a mag és káderszolgálat fej­lesztése, s végül, de nem utolsó sorba a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar minél szorosabb közreműködése. A mezőgazdasági össztermelés az ekö­­vetkező időszakban 71,5 százalékkal növek­­szik, vagyis évente 11,4 százalékkal. Ezzel kapcsolatban elsősorban a társadalmi brto­­kokon lesz jelentő® a növekedés. (A sar­­vasmarha termelés pl. 870 százalékkal, a bo­­kon tenyésztés pedig 620 százalékkal növek­­szik.) A fejlődés szóval a társadalmi brto­­kokon és a társastermelésben összpontosul. A mezőgazdaság terén az összes erőfesíté­­sek arra irányulnak, hogy gyorsabban ej­­tődjék az állattenyésztés és a szükséges nyersanyag alap, vagyis a takarmányterme­­lés, stb. A társadalmi birtokok a szanas­­marha állományt az eddigi 2300 darabról 20 ezer darabra emelnék, a dokonokat pe­di­g 8 ezer darabról 50 ezer darabra. Az el­következő években ezzel kapcsolatosan to­vább kell növelni a társadalmi birtokok te­rületeit is. Az előirányzott növekedés össz­hangban van az eddigi lehetőségekkel és e­­redményekkel, valamint a hazai és külfödi piac szükségleteivel. A járás gazdasági fejlődése az elkövet­kező években is jelentős beruházásokat lö­vetelt Az alapeszközökbe kb. 35 milliárd fs­márt fektetünk, jobban mondva a gazdaság­­ba 28 miliárd dinárt, a társadalmi életszn­­vona­l fejlesztésére pedig 7 milliárd dinárt. Ez annak a jele, hogy a beruházások össze­­tétele az elkövetkező időszakban is a gaz­daság hasznára válik éspedig annak ellené­re, hogy szükség volna számos más nemgaz­­dasági beruházásra is. Az említett beruhá­­zási politika egyrészt a mostani gazdasági helyzet miatt helyes és szükséges, másrészt a jövőben lehetővé teszi a nemgazdasági b­e­­ruházások jelentős növekedését. Habár a gazdasági beruházásoknál az ipar és a me­zőgazdaság fejlesztésén van a hangsúly, kü­lön figyelmet szenteltünk annak, hogy mi­nnél egybehangoltabb legyen a fejlődés, s hogy a különféle tevékenységek esetleges elmaradása ne gyakoroljon negatív hatást a többi tevékenység fejlesztésére és a dol­gozók életszínvonalára. A gazdaságban nagyobb befektetéseket eszközölünk a további kőolaj fúrásokra és kutatásokra, a metanol feldolgozására a bel­­incei üveggyár építésére, az élelmiszeripar továbbfejlődésére (hús, tej, baromfi, tojás, bor, stb. feldolgozása), a pezsgő termelésre, a falsztil ipar fejlesztésére, a fafeldolgozás­ra, az ásványvíz termelés növelésére, a Ra­denci gyógyfürdő továbbfejlesztésére, a fémipar fejlesztésére, hizlaldák, istállók, borpincék stb. építésére. Az életszínvonal fejlesztését szolgáló be­ruházások mint már megemlítettük 7 milli­árd dinárt tesznek ki. Ezen a téren nagyobb beruházásokat fordítunk az új kórház épí­­t­ésé­re, lakásépítésre, a­­kommunális objek­tumok építésére és kultúrtevékenységre. Kérdéses természetesen, hogyan és hol szerezzük meg a szükséges eszközöket. Az anyagi eszközök hiánya miatt az elmúlt öt­éves időszakban csak 64 százalékban valósí­tottuk meg az előirányzott beruházási ter­vet és a pénzelés problémái a jövőben is fennállanak. A továbbfejlődés tulajdonkép­pen a helyes beruházási politikától függ, és a munkaközösségeknek tisztában kell lenni­­ök azzal, hogy a távlatterv külön hangsúlyt fektet saját eszközeinkre. Amint már meg­­enyhhí­tettem az elkövetkező ötéves időszakban 35 milliárd dinárt fektetünk az alapeszkö­zökbe. Vagyis: az általános beruházási alap­ból 7 milliárd dinár kölcsönt kapunk, ezött a köztársasági beruházási alapból, 22 milli­árd dinárt pedig a gazdasági szervezetek, népbizott­ságok, valamint az intézmények, és intézetek alapjaiból kell biztosítani. Súlyos földrengés Dalmáciában Vasárnap délelőtt hazánkban sokhelyütt észleltek földrengést. A legsúlyosabban Ma­­karszka környéke szenvedett. A makarszkai kommunában mintegy 400 család maradt fe­dél nélkül a földrengés következtében. A makarszkai községi népbizotság elnökének jelentése szerint Makarázkában és környé­kén összesen 21 földlökést észleltek. Az el­sőt vasárnap délelőtt 11 óra 3 perckor, az utolsót pedig hétfőn délelőtt 7 óra 25 perc­kor. A község lakóépületeinek 75 százaléka a földrengés következtében megrongálódott. Néhány kisebb falu épületei teljesen rom­­badőltek. A földrengést hazánk más részein is ész­lelték. A beográdi szeizmológiai intézet je­lentése szeriint Boszniában, Hercegovinában és a tengermelléken történt földrengés Beo­­grádban is érezhető volt. A legerősebb löké­seket vasárnap 11 óra 4 perckor és 11 óra 24 perckor észlelnék. Létrejött az élelmiszer kombinátus Január elsejétől kezdve Murszka Szobo­­tában működni kezdett az élelmiszer kom­­binátus, amely egyelőre a murszka szobotai t­ejporgyárat, »Pomurka« húsfeldolgozó gyá­rat Agromerkur és Malom vállalatot egye­síti magában. Mivel a mezőgazdasági terme­lés is szoros összefüggésben van a termények feldol­­gozásával. a murszka szobotai járási népbizottságon a napokban megbeszélést folytattak a rakiosiáni, beltincei és lendavai mezőgazdasági birtokok képviselőivel az é­­lelmiszer kombinátushoz való csatlakozásról. A birtokok képviselői ezt a csatlakozást a kombinátushoz előnyösnek vélik, mert lát­ják, hogy terményeiket előnyösen értéke­síthetik és ezáltal fejlődésüknek is szebb táv­latok nyílnak. A DNSzSz községi bizottságának ülése Petrovcin Petrovcin kedden délután tartotta ülését a DNSzSz községi bizottságának végrehajtó bizottsága. Az ülésen a Szocialista szövetség új falusi bizottságainak össztételéről tárgyal­tak. Az ülésen arról is tárgyaltak, hogy mily mód lenne a legmegfelelőbb az új falusi bi­zottságok választásánál:­­két javaslatot tet­tek, mégpedig hogy a választásokat a mos­tani bizottságok keretében végezzék, vagy pedig minden faluban külön. A jelenlévők véleménye szerint a legmegfelelőbb lenne a falusi bizottságok megszervezése minden e­­gyes faluban, csak­hogy ezzel kapcsolatban innét felmerül a megfelelő helyiségek hiá­nyának kérdése, míg a mostani meglévő szervezetek keretében a teremkérdést már megoldották. Az összegyűltek hangsúlyoz­ták, hogy az új bizottságokba több nőt és ifjúságot kerü­l beválaszani. Közismert ugyan­is, hogy az eddigi bizottságokban majdnem egyáltalán nem volt nő, vagy ifjú. Ezért el­határozták, hogy minél több nőt és ifjút ja­vasolnak. Végül pedig a tagság számának növeléséről és egyébb szervezeti kérdések­ről tárgyaltak.

Next