Népújság, 1968 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1968-01-13 / 1. szám

HÉTRŐL Az el nem kötelezettség affirmációja Tito elnök a héten hosszabb útra indult, amelynek során több ázsiai és afrikai államot látogat meg. Először Afganisz­tánba látogatott, jelenleg Pa­kisztánban tartózkodik, ellá­togat ezenkívül Indiába, Kam­bodzsába, Etiópiába és az E­­gyesült Arab Köztársaságba is. Mint láthatjuk, olyan államok­ról van szó, amelyekkel ha­zánknak ezidáig is baráti kap­csolatai voltak és amely álla­mok jelentős szerepet játsza­nak az el nem kötelezettség politikájának affirmálódása te­rén. Éppen ezért jelentős Tito elnök ezekben az államokban tett látogatása és az államfők­kel folytatott tárgyalásai. Nem titok, hogy az el nem kötelezettség politikájának az utóbbi években és még napja­ikban is súlyos megpróbálta­tásokat kell elviselnie. Az im­perializmus növekvő agresszi­vitása, a nagyhatalmak egy­más közötti tárgyalásai — gyak­ran éppen az el nem kötele­zett államok rovására —, nem egyszer hozták válságos hely­zetbe az el nem kötelezettség politikáját. Az események ala­kulása azonban — főleg a kö­zel-keleten — megmutatta, hogy a kétség és a kishitűség nem helyénvaló, és hogy ép­pen az el nem kötelezettség politikája a legeredményesebb szavatosság a kis államok szu­verenitásának és függetlensé­gének megőrzésére. Tito elnök útja valóban jelentős hozzájá­rulás az el nem kötelezettség politikájának felélénkítésére és a politikai el nem kötelezett­ség megszilárdítására. Még egy fontos látogatásról kell beszámolnunk e heti kül­politikai hírmagyarázatunk­ban — Mika Špiljaknak, a ju­goszláv kormány elnökének ró­mai útjáról. E látogatás nem­csak Jugoszlávia és Olaszor­szág szempontjából figyelem­reméltó, noha a gazdasági e­­gyüttműködés, a két ország te­rületén élő nemzeti kisebbsé­gek szempontjából is jelentős. Nemzetközi jelentőséget e lá­togatásnak az a tény ad, hogy a különböző társadalmi beren­dezésű országok között is lé­trejöhet szoros és kölcsönös együttműködés még akkor is, ha az egyik ország az Atlanti Szövetség tagállama. Néhány megoldatlan kérdés ellenére is a jugoszláv-olasz együttmű­ködés a békés koegzisztencia bátorító példája, amely nem csak nyugodt határokat, ha­nem jelentős gazdasági sikert is jelent. Mika Spiljak Rómá­ban látogatást tesz VI. Pál pá­pánál is, amellyel ismét egy lépés történik majd a Vatikán­nal való viszonyok normalizá­lódása terén, s ugyanakkor le­hetővé teszi az állam és az egyház közötti viszonyok nor­malizálódását is. Jelentős eseménynek szá­mít a Demokratikus Vietnami Köztársaság válasza az ameri­kai »béke-offenzívára«. Az észak-vietnami külügyminisz­ter megerősítette a hírt, hogy a tárgyalásokat azonnal meg lehet kezdeni, mihelyt az ame­rikaiak beszüntetik Észak-Vi­­etnam bombázását. Amerikai kormány­körök szerint azon­ban a válasz valószínűleg »nem« lesz és ez bizonyára nem használ majd sem John­son népszerűségének, sem a vi­lágbéke ügyének. Ezzel a vár­ható válasszal tehát csak to­vább fokozódik annak a ve­szélye, hogy a vietnami hábo­rú fokozatosan kiterjed majd Kambodzsára és Laoszra is. HÉTRE 2 népújság Jogos-e a bírálat a vizszabályozási adóra? A Dráva-Mura vizlecsapoló közösség (vizlecsapoló társaság) 1967 decemberében ünnpelte fennállásának tíz éves évfordulóját. Ezalkalott, mai részletes beszámolót adott a közösség veze­tősége a szkupscsinának eddigi tevékenységéről különösen az 1966/67-es évről, és egyben elő­terjesztette 1968. évi munkatervét is. Mindazok, akik jelen vol­tunk a vízlecsapoló közösség szkupscsinájának fent említett gyűlésén egyetértettünk azzal, hogy e tíz év alatt valóban nagy és hasznos munkát vég­zett az ármentesítő társulat. Miközben a beszámolót és az 1968. évi munkatervet lapoz­gattam, felébredt bennem a gondolat, hogy nagyon jó vol­na az elvégzett munkákról és a befektetésekről a polgárokat is tájékoztatni. Ez a tájékoz­tatás azért is fontos, mert az ármentesítő közösség munká­járól leginkább csak bírálatot hallunk. Mindazoknak, akik­nek alkalmuk volt látni a viz­lecsapoló közösség munkáját a mi községünkben az utóbbi három év folyamán, bizonyá­ra jobb véleménnyel lesznek majd róluk. Nincs szándékomban a viz­lecsapoló közösség tíz évi munkáját elemezni, ezért elha­tároztam, hogy rövid tájékoz­tatómban a közösség 1966/67 évben községünkben végzett munkáját és költségeit, vala­mint az 1968-as évi munkater­vét ismertetem. 1965-ben és 1966-ban a pusz­tító, katasztrofális árvizek a lendvai községben is tetemes károkat okoztak, különösen a Mura-menti falvakban. A Mu­ra gátjait G. Bistricától Beni­­cáig ezek az árvizek nagyon megrongálták és már az a ve­szély fenyegetett, hogy a gá­tak a legcsekélyebb áradást sem tudják már megfékezni. Sürgős cselekedetre volt te­hát szükség. A legkritikusabb szakaszokon már 1966 tava­szán megkezdődött a munka. Ez a megkezdett munka 1966 őszén és 1967 tavaszán tovább folyt és egy év leforgása alatt csaknem 20 km hosszú védő­gát épült újjá a G. Bistrica — Lendva — Mursko Središče vonalon. Ebből a munkából ki­vette részét a Mura-menti fal­vak lakossága is, összesen 5311 órát dolgoztak. A védő­gát építését jobbára gépekkel végezték és az elvégzett mun­ka értéke az 1966/67-es évben 105.800.000 régi dinárt tett ki, amely összeget a köztársasági vízrendészeti alapból fizették ki. A másik, nagy ármentesítő munka a Lendva és a Kebele­­patak medrének szabályozásá­ra folyt. A Kebele-patak sza­bályozására Hármasmalomtól Lendva felé 1966/67-ben 177.400.000 régi dinárt fektet­tek be községi és köztársasági alapokból. A Lendva patak medrének szabályozására 1967- ben 9.620.000 régi dinárt for­dítottak. A fent említett három je­lentős összeget községünkben 1966/67 folyamán fordították az ármentesítés céljaira, azaz összesen 292.820.000 régi di­nárt. Az 1968-as évi munkaterv a Kebele-patak további szabályo­zását látja elő és erre 105 mil­lió régi dinárt irányoztak elő. A Mura-gátak javítására, vala­mint a meder szabályozására 50 millió régi dinárt láttak elő. Ha ezeket a számokat össze­adjuk, kitűnik, hogy az ármen­tesítő közösség három év alatt 347.820.000 régi dinárt értékű munkát végzett és végez köz­ségünkben. Ebbe az összegbe nincsenek beleszámítva azok a kisebb munkálatok, amelye­ket a különböző kisebb, vízle­vezető árkok és csatornák szabályozásán végeztek és vé­geznek majd a jövőben is. Úgy gondolom, a feltüntett szám elégséges ahhoz, hogy feltegyük a kérdést, jogosan bírálják-e az ármentesítő kö­zösséget? Nyugodtan állítha­tom, hogy a bírálat nem he­lyénvaló. Az utóbbi években a földmű­vesek 500 régi dinárt fizettek hektáronként a vízszabályozá­­si alapba. Községünk területén ez a járulék az utóbbi évben 7.500.000 régi dinárt tett ki. Egy ideig külön adó erre a célra nem is volt, csak 1951 táján fizettek a gazdák 200 régi dinárt hektáronként. Ha átlagosan vesszük, hogy a föld­művesek évenként 300 régi di­nárt fizettek hektáronként a vízszabályozási alapba, akkor ez a felszabadulástól számít­va 95.000.000 régi dinárt tett ki. Ha ezt az összeget össze­hasonlítjuk az utóbbi három év folyamán eszközölt befek­tetésekkel, akkor megállapít­hatjuk, hogy a befeketetések összege mindig jóval felülmúl­ta a befolyt jövedelmet. Ezek szerint tehát elégedet­tek lehetünk a vízlecsapoló kö­zösség munkájával, mert még mindig jóval többet kaptunk, mint amennyit adtunk. A fen­tebb felsorolt számok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nincs jogunk arra, hogy minden, egyszerű falusi árkot és kanálist a vízlecsapoló kö­zösségre »sózzunk« csak azért, mert fizetjük az ármentesítő adót. Vegyük tekintetbe azt, hogy mennyit adunk és meny­nyit kapunk és csak ez után következzék­­ a bírálat. Varga Sándor VÁLASZTÓGYÜLÉS HOSSZUFALUHEGYEN Faluotthon épül Hosszufaluhegyen Petróleumlámpa pislákoló fényénél tartották meg a hosz­szufaluhegyi polgárok január 3-án első választógyűlésüket. Hosszufaluhegy azok közé a ritka települések közé tartozik a lendvai községben, amelyek több szempontból is hátrányos helyzetben vannak: nincsenek jó utaik, mert a környező sző­lőkben igyekvő, de más falvak­ban lakó emberek nem tartják rendbe az utakat; villanyveze­ték sincs a faluban, faluottho­nunk sincs. A választógyűlésen a hosszú­­faluhegyi polgárok támogat­ták a helyi utak karbantartá­sára és újjáépítésére kiírt re­ferendum ügyét, és reméljük, hogy miután a referendum si­került, a községi útalap igaz­gatósága nem feledkezik meg róluk. Az értekezleten a pol­gárok egyébként elmondták, hogy tavaszra és a nyár folya­mán önkéntes munkával is hajlandók hozzájárulni a he­gyi utak karbantartásához és megjavításához, amennyiben a községi hivatal egy kicsit is támogatja igyekvésüket. Az ér­tekezleten ezenkívül elmond­ták, hogy faluotthont szeret­nének építeni, egy kisebb épü­letet, amelyben a helybeli tűz­­oltóegyesület is helyet kapna. Ez ügyben kérvénnyel fordul­nak majd a községi hivatalhoz, hogy hagyjon jóvá a számuk­ra megfelelő lokációt, az épí­tés jó részét pedig hajlandók önkéntes munkában is elvég­zeni. József Attila est a magyar klubban A ljubljanai Petőfi Sándor ma­gyar kultúrkörben december 25-én József Attiláról tartott előadást Konc József egyetemi hallgató. Az ismert és tragikus életű magyar költő egy-két verse szlovén fordításban is felolvasásra került. A költőről és a költészetről folytatott vi­ta során a korszerű költészet legjelenlevőbb kérdései kerül­tek terítékre. A ljubljanai magyar klub­ban legközelebb a magyar nép történelméről rendeznek elő­adást. Olvassuk és terjesszük a Népújságot! A SOBOTAI KÖZSÉGI KÉPVISELŐTESTÜLET LEGUTÓBBI ÜLÉSÉRŐL A gazdaság kilencévi alakulása A sobotai községi képviselőtestület legutóbbi ülésén a község gazdaságának kilenchavi alakulásáról számoltak be. A beszámolóban többek között adatokat közöltek a község területén nyilván­tartott munkanélküliek számáról is. Noha várható volt, hogy a gazdasági reform után nem lesz tömeges és nagyobb mé­retű munkábalépés, az adatok mégis elgondolkodtatók. Szeptember végén a munka­­nélküliek száma a sobotai köz­ségben 454 volt, azaz a társa­dalmi szektorban alkalmazott munkások számához viszonyít­va 5,2 százalék. A munkát ke­resők között különösen sok a szakiskolát és középiskolát végzett fiatal káder, akik az is­kola elvégzése után nem tud­nak állást szerezni. Összeha­sonlítás kedvéért hadd említ­sük meg, hogy a munkanélkü­liek százaléka köztársasági vi­szonylatban az alkalmazottak­nak mindössze 2,6 százalékát teszi ki, tehát a helyzet a so­botai községben valóban kri­tikus. A beszámoló megjegyzi, hogy a gazdasági reform bevezeté­se után több kezdeményezést vártak a község munkaszerve­zeteitől a második és a harma­dik műszak bevezetése terén. A beszámoló megemlíti továb­bá, hogy a fölös munkaerő el­helyezése a jövőben is kérdé­ses, hiszen a vállalatok több­sége a termelés gépesítésére törekszik, és egyre kevesebb »élő« munkaerőt igényel. Sajnos azonban, hogy a so­botai község iparvállalataiban dolgozó alkalmazottaknak csak valamivel több mint 1 százalékának van főiskolai vég­zettsége. A leginkább gondol­kodásra késztető adat viszont az, hogy a község iparvállala­tainak igazgatóságain a tiszt­viselők 36,4 százalékának sem­milyen szakiskolai végzettsége nincs, s kevés a remény arra, hogy a jövőben valamivel rá változik ez a kedvezőtlen ká­derösszetétel. CSÖKKENT A HÚS ÁRA LENDVAN A múlt héten csökkentették a hús árát a lendvai földmű­­vesszövetkezet mészárszékei­ben, azaz alacsonyabb árakat láttak elő nemcsak a gyen­gébb, hanem a jobb minőségű hús eladásánál is, így a marhahús új ára osz­tályonként a következő: 1440 — 1110 — és 850 régi dinár; a borjúhús új ára, ugyancsak osztályonként, 1800 — 1380 — és 950 régi dinár; a sertéshús ára 1600 — 1300 — 900 régi di­nár osztályonként. Az árcsökkenés után a mar­hahús átlagos ára a lendvai község mészárszékjaiban 1025, a borjúhúsé 1310 míg a sertés­húsé 1200 régi dinár kilónként. Értesüléseink szerint a hús árát a sobotai Pomurka kom­binát mészárszékeiben és hús­­eladó helyein is csökkentették. KOMMENTÁRUNK Vadászidény végén A végéhez közeledik a vadászidény és a vidékünkön járt olasz és osztrák vadászok bizonyára megelégedéssel állapít­ják meg, hogy a lendvai község erdejei sem szűkölködnek vadba. A vadászok számára tehát kétségtelenül jó eredmény­nyel zárult a vadászidény, kérdés azonban mi a véleményük minderről a gazdáknak, akiket bizonyára már kev­ésbé lel­kesít az ilyenfajta szórakozás. Nem egy panaszt volt alkalman hallani a vadászokkal kapcsolatban, amikor a gazdák mérgesen panaszolták fel, hogy a vadászok és a hajtók összegázolták a vetést, és hogy ezért semmiféle kártérítést nem kaptak. Alapjában véve ez esetben a vadászok a legkevésbé ma­rasztalhatók el, hiszen ők megfizetik a vadászegyesületnek a szükséges illetéket, és hogy ezután a vadászegyesület mi­lyen úton-módon egyezik meg a gazdákkal, milyen formában kártalanítja őket, ez már nem rájuk tartozik. Értesüléseink szerint újévtől kezdve ezzel a kérdéssel kapcsolatban új törvény lép életbe, amely kimondja, hogy a jövőben a vadászterületeket csak a községi hivtalok adhat­ják ki a vadászegyesületnek, az meg a vadászoknak. Ezzel egyidőben tehát lehetőség nyílik arra is, hogy a községi hivatal követeljen kártérítést a vadászegyesülettől a vetés­ben és a szántókban okozott kár miatt. Mint a panaszkodó gazdák többsége elmondta, nem az a céljuk, hogy személy szerint ennek vagy annak a gazdá­nak fizessék meg a kárt. De ha már a vadászok összetapos­sák az őszi búzát és a rozsot, legalább a helyi közösségnek fizessenek kártérítést, hiszen a helyi közösségekben mindig hasznosan és mindenki javára lehetne felhasználni az ily mó­­don begyűlt pénzt. Ebben a csikorgó kemény hidegben biz­ony elkelne már az új autóbuszállomás Sobotán a di­dergő utasoknak. Ötvennyolcezer milliomos — Hol van a legtöbb »millio­mos« ember? — statisztiku­saink minden év elején erre a kérdésre is választ adnak. A múlt évi személyi jövedel­mek öszegezése még nincs be­fejezve, a végleges eredményt még nem tudjuk, de azt elő­re sejtjük, hogy a legtöbb »milliomos« ember valószínű­leg Szlovéniában, azaz Ljub­ljanában él. Ljubljanában a munkavi­szonyban levő lakosság 53 szá­zalékának évi személyi jöve­delme egymillió dinártól öt­millióig terjed. A fennmaradt 47 százalék dolgozó jövedelme is közel áll a millióhoz. A »milliomos« emberek nagy része társadalmi és gazdasági szervezetek dolgozója. Legala­csonyabb személyi jövedelmük a tanügyi munkásoknak, és ke­reskedőknek van. Tanka Velencei Mária INNEN-ONNAN - 1NNEN-ONNAN ÁRMENTESÍTÉS. — Jože Tramšek, a Mura-Dráva vízgaz­­dasági közösség képviselője nemrég megbeszélést tartott a muravidéki községek képvise­lőivel az idei vízszabályozási munkálatokról. Közölte, hogy Muravidéken az idén 296 mil­lió régi dinár áll rendelkezés­re erre a célra. Ebből az ösz­­szegből elsősorban a Mura, a Kučnica és a Lendva patak szabályozását pénzelik majd. 14 MILLIÓ TÉGLA. — Arra a hírre, hogy újévtől kezdve be­szüntetik a devizával való vá­sárlást és a vele járó kedvez­ményeket, a hosszúfalusi és a dobronaki téglagyárban az utóbbi pár hét alatt 14 millió tégla eladására kötöttek szer­ződést. A hirtelen jött megren­delések mintegy 20 százalék­kal emelik majd a hosszúfalu­si és a dobronaki téglagyárak idei termelési tervét.

Next