Népújság, 1969 (12. évfolyam, 1-49. szám)

1969-01-11 / 1. szám

Két merénylet Az athéni repülőtéren két fiatal arab gyúj­tóbombákat dobott egy izraeli repülőgépre ezenkívül több géppuskasoro­­zatot adott le a személyszállí­tó repülőre. A merényletnek két következménye lett, elő­ször: a repülőgép egy utasa meghalt, többen megsebesül­tek. Másodszor: két nappal később, december 28-án négy izraeli helikopter, izraeli ka­tonasággal, leszállt a bejrúti nemzetközi repülőtéren, Liba­nonban. Háromnegyed óra hoszszáig kezükben tartották a repteret, teljesen tönkretettek 13 utasszállító repülőt, ame­lyek valamennyien az arab re­pülőtársaság tulajdonát ké­pezték mintegy 50 millió dol­lár értékben. Más nemzet re­pülőgépeihez hozzá sem nyúl­tak. E két esemény következmé­nyei azonban jóval súlyosab­bak. A közel-keleti helyzet, a­­mely azelőtt is igyen rossz volt, most a végsőkig kiéleződött. A Biztonsági Tanács, amelyet nagy hamarjában összehívtak, rezolució keretében ítélte el Izraelt. Izraelben azt mond­ták, hogy a Biztonsági Ta­nács határozata mellékes do­log, mert úgyis csak az ara­bokat támogatják. Libanon­ban Izrael ellen háborognak mondván, mi szükség volt er­re a támadásra éppen ellenük, amikor Libanon mindig bé­kében hagyta Izraelt, sőt emi­att nem egyszer kapott szem­rehányást a harcias arab szomszédaitól, különösen Szí­riától. De Gaulle megfenye­gette Izraelt, hogy nem fogja ölhetett kezekkel nézni, ha Izrael Libanont is megtámad­ja. És eszük ágába sem jus­son, hogy megkapják azt az 50 darab »mirage« vadászre­pülőt ha továbbra is igy vi­selkednek ... A szélesebb háttérben pe­dig tovább folyik a nagyha­talmak tervezgetése, játéka. Különösen a szovjet diplo­mácia élénkült meg miközben Washingtonban, Párizsban és Londonban puhatolóznak. A Szovjetunió azt ajánlja, hogy üljön össze a négy nagyhata­lom, lépjenek fel együttesen és teremtsenek rendet. A szov­jet javaslat a Biztonsági Ta­nács 1967-ben kiadott rezolu­ció­j­ára támaszkodik, mely szerint Izrael vonuljon vissza az elfoglalt területekről, az arab államok pedig tegyék lehetővé a zavartalan hajó­zást a szuezi csatornán. Az izraeliek közvetlenül az ara­bokkal szeretnének tárgyalni, a nagyhatalmak képviselői nélkül és a szovjet javaslat­ra már meg is adták a vá­laszt, kérdés formájában: »Miben áll a szavatosság?« Egy azonban kétségtelen: a közel-keleti helyzet már an­nyira megromlott, hogy meg­fertőzte a nemzet­közi helyze­tet is. Most az amerikaiak­nak is, meg a szovjeteknek is hadihajóik vannak a Földközi­tengeren. Mindketten attól tartanak, hogy összeütközés­re kerülhet sor, akkor pedig komoly következményekkel számolhatunk! HÉTRE 2 NÉPÚJSÁG BEFEJEZŐDÖTT A 6228-AS SZÁMÚ VASÚTVONAL PÁLYAFUTÁSA A »mariska« utolsó útja... Az elmúlt év utolsó napja a Murska Sobota-i vasútállomáson egy cseppet sem volt vi­dám. A Murska Sobota és Hodoš között közlekedő vonat vagonjain feliratok voltak látha­tók, amelyeken a gorickóiak elégedetlenségüket fejezték ki a közkedvelt »mariska« beszüntetése miatt. Minden jel szerint a 6228-as számú szerelvény utolsó menetrendszerű útja nem lesz sima, és az este 19:20-kor induló utolsó szerelvényt — nincs kizárva — amolyan vadnyugati stílusban kivitelezett »támadás« fogadja majd. De a 61 éve közlekedő vo­nat-veterán minden zaj és kel­lemetlenkedés nélkül gördült ki a Murska Sobota-i pálya­udvarról. Az utolsó előtti szerelvény vezetője Jože Bmik a sobotai vasútállomáson türelmetlenül olvasta az utasítást. Noha a régi, csikorgó szerelvény jó hogy ne kellene elkésnem az iskolából, még valahogy men­ne... De az autóbusz 6:45-kor indul, az iskolában pedig már 7 órakor kezdődik a tanítás. Az autóbuszon érvényes térít­­ménnyel is baj lesz...« Az Osztrák-Magyar Monar­chia Magyarországhoz akarta csatolni Muravidéket, így, be került volna. Az utasfor­galom soha sem volt kifizető­dő. Az ebből származó veszte­ségeket miindig a teherforga­lomból kellett fedezni. De a csöndes goričkoi vidéknek nincs ipara, nincsenek gyárai ahhoz, hogy rendes teherfor­galomra lenne szükség a va­sút útján. A spuconci kvarcho- Türelmetlenül topogtak a szilveszert délutánján induló szerelvény utasai a kemény hidegeken. félórás késéssel indult, Brnik néptársnak nem akadt ideje beszélgetésre. Az utasok mérgesen várták a forgalmista vonat­ indító je­lét. Éppen ezért a nyilatkoza­taik is ilyenek: Štefan Prelec hodosi Jákos, a KIK Pomurka tisztviselője :»A felszabadulás óta minden nap vonaton utaz­tam munkahelyemre, Murska Sorbotára. Számunkra még mindig nem világos, miért szüntették be ezt a járatot, hiszen mind a négy vagon tömve szokott lenni utasokkal. Mackovcitól kedve Hodos fe­lé rossz az országút. Úgy tűnik föl, mintha a világtól elzárt tartományban élnék. Hát Szi­bériát akarnák csinálni ebből a vidékből? Eddig a havije­gyért 74 új dinárt fizettem. Az autóbuszjegy minden jel sze­rint jóval többe kerül majd.« Lida Podlesek, dankovci la­kos: »Hat éve utazok már ezen a vonaton, a mostan­i állomáson szoktam felszállni. Nagyon nehezünkre esik, hogy beszüntetik ezt a járatot. Az autóbuszok nem mindig in­dulnak és érkeznek menetrend szerint. A gorickói utak rosz­­szak, és sok asszony rosszul tűri az autóbusszal való uta­zást.« Aleksander Čahuk, petrovci lakos: »A Murska Sobota-i gimnázium diákja vagyok. Nem egyezünk azzal, hogy a vasútvonalat beszüntetik. Ha az autóbuszok olyan időben ér­kezné­nek Murska Sobotára, 1907 június 26-án, politikai szempontokból, indult meg a forgalom a Murska Sobota— Hodoš vasútvonalon. A vonal soha nem volt kifizetődő. Ezt senki sem állapította meg ad­dig, amíg a vasút állami intéz­mény volt — mondotta Ma­tija Serak, a Murska Sobota-i vasútállomás főnöke. Azonkí­vül, hogy a v­onalon a ráfize­tés évente 900.000 urdinárnál is többet tett ki, a vonalon nem lehetett 25 km/óránkén­­ti sebességnél gyorsabban közlekedni. Ugyanakkor a modernizált Murska Sobota— Ormož vonalon a sebesség 50 km­/h. A gori­­kói vasútvonal megjavítása nagyon sok pénz­mok irányáig ezentúl is rend­szeresen közlekedik majd a vonat. Puconciról évente 3000 vagon kvarchomokot szállíta­nak majd. A Murs­ka Sobota-i községi képviselőtestület mindent meg­tett annak érdekében, hogy az utasok ne szenvedjenek hiányt a vasút beszüntetése után sem. A vasút szerepét autó­buszjáratok vették át. A ma­ribori autóbuszvállalat kész arra is, hogy térítményezze ezt a forgalmat. Mindenkép­pen jó időre lesz szükség, hogy a gorickóiak felháboro­dása csillapodjon és a vihar elüljön. P. P. Balról jobbra: Jože Brdnik, Štefan Prelec, Sida Podlesek és Aleksander Čahuk, a ,.mariska” utolsó utasai. AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS. — ZAJEČARBAN NAGY felháborodást okozott, hogy január harmadikéval a hús árát kilónként egy új dinárral emelték. A mahahús ára 8 di­nár helyett 9 lett, a disznóhúsé pedig 9 helyett 10 dinár. — Mi szólnának ugyan a zajecáriak a mi nem növelt húsá­rainkhoz? ÖSZTÖNZŐ DIJAK.­­ MINT ISMERETES, AZ ÉV elején osztották ki a Boris Kraigher-díjakat, amelyekkel a legjobb gazdasági vezetőket jutalmazzák. A díjak kiosz­tása után valaki úgy vélte, hogy célravezetőbb lenne a leg­rosszabb gazdasági vezetőket díjazni, mert valószínűleg minden díjazott lemondana állásáról, és így a díj nagyon hatásos lenne! ÚJFAJTA TÜZELŐANYAG. — A VAJDASÁGI TANYÁ­­kon nagymennyiségű beteg kukoricacsövet kellet félredob­ni. Néhány gazda azonban feltalálta magát. A csöveket meg­­szárították és tüzelésre használják. Azt mondják, hogy a kukorica egy kicsit »illatos«, de azért jól melegít! HA A GYEREKEK A FELNŐTTEKET UTÁNOZZÁK. — Manapság nagy divat a whisky, vagy ahogy mondják, az angol pálinka. A napokban néhány 10—12 éves spliti kisfiú is megkóstolta ezt a híres italt. A gyerekek kerítettek egy üveg whiskyt, és meg is itták egy kettőre. Az egyik kis­fiúnak annyira megártott az itóka, hogy kórházban alig tudták megmenteni az életét. VÍZ HELYETT — NAFTA. — A NOVOSTI CIMŰ Új­ság arról számol be, hogy Majdanpekben néhány nap víz helyett nafta folyt a vízvezetékből. Állítólag nem is tudták megállapítani, hogy honnan került a nafta a vízvezetékbe — Ilyen vízvezeték nálunk se ártana, különösen akkor, ha nincs elég fűtőolaj! OLIMPIA UTÁNI REKORD. — EGy PANCSOVAI FiA­­talember egy hónap alatt kereken 100 (száz) lopást köve­tett el. Betört a lakásokba és mindent elemeit, ami a keze­­ügyébe került. A rekordért majd a bíróság ítél neki érmet! Emelték a hús árát Lendván Decemberben a lendvai földművesszövetkezet javasla­tot nyújtott be a községi hivatal gazdasági tanácsának a húsárak emelésére. A javaslat szerint a hús Lendván átlag­ban 50 régi dinárral drágulna meg kilónként. Nem tudom, hogy az illetékes szervek meglepődve, vagy kevésbé meglepődve fogadták ezt a javaslatot, tény azonban az, hogy az ilyenkor szokásos rövidebb-hosszabb vita után beleegyezésüket adták a hús árának emeléséhez. Tekintetbe vették a szövetkezet indoklását :a felvásárlási árak növek­szenek, növelni kell tehát a hús kiskereskedelmi árát is, mert különben a szövetkezet ráfizet a felvásárlásra. Nem tudom, hogy az ilyen számítások mennyiben hely­tállóak, az azonban kétségtelen, hogy Lendva környékén igen nagy a jószágkínálat, a keresletnél is nagyobb. Az egyszerű lokiga alapján a földművesek úgy számolnak, hogy a mészárszékekben olcsóbb lenne a hús, több fogyna belőle és a felvásárlás is rendeződne. A fogyasztók véleményét fölösleges lenne idézni, hiszen ki örül az árdrágulásnak, amikor úgy is minden drága. A helyzet annál is inkább fonák, mert a szövetkezet tavaly csökkentette a hús árát. Fogyasztói szempontból szin­tén furcsa az a tény is, hogy ezek után a lendvai hús pél­dául Zágrábban, vagy másutt olcsóbb, mint Lendván, ott, ahol szállítási és egyéb költségek alig terhelik a hús árát. Egyes vélemények szerint a hús drágulása után a szövet­kezet annyi jövedelemre tesz majd szert, ami semmikép­pen sem áll arányban az esetleges »veszteség« összegével. Akárhogy is nézzük az ügyet, a hús árának emelése Lendván mindenképpen elhamarkodott és indokolatlan lé­pés volt. Sajnos az áremelés ellen csak a szakszervezeti tanács képviselője szavazott. MÓDOSULT A KISHATÁRFORGALMI EGYEZMÉNY JU­­GOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖT­T CSAK A MÁSODIK BELÉPÉS MENTES A KÖTELEZŐ VALUTA­­ BEVÁLTÁS ALÓL. Már az első belépéskor: kötelező valutabeváltás A belgrádi magyar nagykövetségtől az alábbi értesítést kapta szerkesztőségünk és mindazoknak figyelmébe ajánl­,­juk, akik kishatárforgalmi engedéllyel szándékoznak a szom­szédos Magyarországra utazni: »Az illetékes magyar ható­ságok a jugoszláv állampol­gárokra vonatkozó kötelező valuta beváltásáról szóló ren­delkezést a magyar-jugoszláv kishatárforgalomban az aláb­biak szerint módosítják: 1969 január elsején nulla órától a kishatárforgalomról szóló megállapodás alapján Magyarországra belépő ju­goszláv állampolgároknak a valutabeváltási kötelezettség­nek az első belépéskor kell eleget tenniök. Ezek az uta­sok a második belépés alkal­mával mentesülnek a valuta­beváltási kötelezettség alól. Az új gyakorlat az eddigi­től abban tér el, hogy a kisha­tárforgalomban résztvevő ju­goszláv állampolgárok részé­re a valutabeváltási kötelezett­ség alóli mentesség nem az el­ső, hanem a második beuta­zás alkalmával vehető igény­be.­ A gyakorlatban a magyar hatóságoknak ez az intézkedé­se azt jelenti, hogy a kötelező valutabeváltást illetően jófor­mán semmi kedvezmény nem maradt, és ezek után semmi­képpen sem várhatjuk, hogy a két ország között fellendül a kishatárforgalom. Esetleg csak abban reménykedhetünk, hogy a két ország kishatár­­menti bizottságának sike­rül megegyeznie a kishatár­forgalmi átkelések szám­át il­letően és az eddigi, évenkénti két átlépés helyett a határ­sávban tartózkodó polgárok­nak többször is alkalmat ad­nak határátlépésre kishatár­forgalmi engedéllyel. U

Next