Népújság, 1969 (12. évfolyam, 1-49. szám)
1969-01-11 / 1. szám
Két merénylet Az athéni repülőtéren két fiatal arab gyújtóbombákat dobott egy izraeli repülőgépre ezenkívül több géppuskasorozatot adott le a személyszállító repülőre. A merényletnek két következménye lett, először: a repülőgép egy utasa meghalt, többen megsebesültek. Másodszor: két nappal később, december 28-án négy izraeli helikopter, izraeli katonasággal, leszállt a bejrúti nemzetközi repülőtéren, Libanonban. Háromnegyed óra hoszszáig kezükben tartották a repteret, teljesen tönkretettek 13 utasszállító repülőt, amelyek valamennyien az arab repülőtársaság tulajdonát képezték mintegy 50 millió dollár értékben. Más nemzet repülőgépeihez hozzá sem nyúltak. E két esemény következményei azonban jóval súlyosabbak. A közel-keleti helyzet, amely azelőtt is igyen rossz volt, most a végsőkig kiéleződött. A Biztonsági Tanács, amelyet nagy hamarjában összehívtak, rezolució keretében ítélte el Izraelt. Izraelben azt mondták, hogy a Biztonsági Tanács határozata mellékes dolog, mert úgyis csak az arabokat támogatják. Libanonban Izrael ellen háborognak mondván, mi szükség volt erre a támadásra éppen ellenük, amikor Libanon mindig békében hagyta Izraelt, sőt emiatt nem egyszer kapott szemrehányást a harcias arab szomszédaitól, különösen Szíriától. De Gaulle megfenyegette Izraelt, hogy nem fogja ölhetett kezekkel nézni, ha Izrael Libanont is megtámadja. És eszük ágába sem jusson, hogy megkapják azt az 50 darab »mirage« vadászrepülőt ha továbbra is igy viselkednek ... A szélesebb háttérben pedig tovább folyik a nagyhatalmak tervezgetése, játéka. Különösen a szovjet diplomácia élénkült meg miközben Washingtonban, Párizsban és Londonban puhatolóznak. A Szovjetunió azt ajánlja, hogy üljön össze a négy nagyhatalom, lépjenek fel együttesen és teremtsenek rendet. A szovjet javaslat a Biztonsági Tanács 1967-ben kiadott rezoluciójára támaszkodik, mely szerint Izrael vonuljon vissza az elfoglalt területekről, az arab államok pedig tegyék lehetővé a zavartalan hajózást a szuezi csatornán. Az izraeliek közvetlenül az arabokkal szeretnének tárgyalni, a nagyhatalmak képviselői nélkül és a szovjet javaslatra már meg is adták a választ, kérdés formájában: »Miben áll a szavatosság?« Egy azonban kétségtelen: a közel-keleti helyzet már annyira megromlott, hogy megfertőzte a nemzetközi helyzetet is. Most az amerikaiaknak is, meg a szovjeteknek is hadihajóik vannak a Földközitengeren. Mindketten attól tartanak, hogy összeütközésre kerülhet sor, akkor pedig komoly következményekkel számolhatunk! HÉTRE 2 NÉPÚJSÁG BEFEJEZŐDÖTT A 6228-AS SZÁMÚ VASÚTVONAL PÁLYAFUTÁSA A »mariska« utolsó útja... Az elmúlt év utolsó napja a Murska Sobota-i vasútállomáson egy cseppet sem volt vidám. A Murska Sobota és Hodoš között közlekedő vonat vagonjain feliratok voltak láthatók, amelyeken a gorickóiak elégedetlenségüket fejezték ki a közkedvelt »mariska« beszüntetése miatt. Minden jel szerint a 6228-as számú szerelvény utolsó menetrendszerű útja nem lesz sima, és az este 19:20-kor induló utolsó szerelvényt — nincs kizárva — amolyan vadnyugati stílusban kivitelezett »támadás« fogadja majd. De a 61 éve közlekedő vonat-veterán minden zaj és kellemetlenkedés nélkül gördült ki a Murska Sobota-i pályaudvarról. Az utolsó előtti szerelvény vezetője Jože Bmik a sobotai vasútállomáson türelmetlenül olvasta az utasítást. Noha a régi, csikorgó szerelvény jó hogy ne kellene elkésnem az iskolából, még valahogy menne... De az autóbusz 6:45-kor indul, az iskolában pedig már 7 órakor kezdődik a tanítás. Az autóbuszon érvényes térítménnyel is baj lesz...« Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországhoz akarta csatolni Muravidéket, így, be került volna. Az utasforgalom soha sem volt kifizetődő. Az ebből származó veszteségeket miindig a teherforgalomból kellett fedezni. De a csöndes goričkoi vidéknek nincs ipara, nincsenek gyárai ahhoz, hogy rendes teherforgalomra lenne szükség a vasút útján. A spuconci kvarcho- Türelmetlenül topogtak a szilveszert délutánján induló szerelvény utasai a kemény hidegeken. félórás késéssel indult, Brnik néptársnak nem akadt ideje beszélgetésre. Az utasok mérgesen várták a forgalmista vonat indító jelét. Éppen ezért a nyilatkozataik is ilyenek: Štefan Prelec hodosi Jákos, a KIK Pomurka tisztviselője :»A felszabadulás óta minden nap vonaton utaztam munkahelyemre, Murska Sorbotára. Számunkra még mindig nem világos, miért szüntették be ezt a járatot, hiszen mind a négy vagon tömve szokott lenni utasokkal. Mackovcitól kedve Hodos felé rossz az országút. Úgy tűnik föl, mintha a világtól elzárt tartományban élnék. Hát Szibériát akarnák csinálni ebből a vidékből? Eddig a havijegyért 74 új dinárt fizettem. Az autóbuszjegy minden jel szerint jóval többe kerül majd.« Lida Podlesek, dankovci lakos: »Hat éve utazok már ezen a vonaton, a mostani állomáson szoktam felszállni. Nagyon nehezünkre esik, hogy beszüntetik ezt a járatot. Az autóbuszok nem mindig indulnak és érkeznek menetrend szerint. A gorickói utak roszszak, és sok asszony rosszul tűri az autóbusszal való utazást.« Aleksander Čahuk, petrovci lakos: »A Murska Sobota-i gimnázium diákja vagyok. Nem egyezünk azzal, hogy a vasútvonalat beszüntetik. Ha az autóbuszok olyan időben érkeznének Murska Sobotára, 1907 június 26-án, politikai szempontokból, indult meg a forgalom a Murska Sobota— Hodoš vasútvonalon. A vonal soha nem volt kifizetődő. Ezt senki sem állapította meg addig, amíg a vasút állami intézmény volt — mondotta Matija Serak, a Murska Sobota-i vasútállomás főnöke. Azonkívül, hogy a vonalon a ráfizetés évente 900.000 urdinárnál is többet tett ki, a vonalon nem lehetett 25 km/óránkénti sebességnél gyorsabban közlekedni. Ugyanakkor a modernizált Murska Sobota— Ormož vonalon a sebesség 50 km/h. A gorikói vasútvonal megjavítása nagyon sok pénzmok irányáig ezentúl is rendszeresen közlekedik majd a vonat. Puconciról évente 3000 vagon kvarchomokot szállítanak majd. A Murska Sobota-i községi képviselőtestület mindent megtett annak érdekében, hogy az utasok ne szenvedjenek hiányt a vasút beszüntetése után sem. A vasút szerepét autóbuszjáratok vették át. A maribori autóbuszvállalat kész arra is, hogy térítményezze ezt a forgalmat. Mindenképpen jó időre lesz szükség, hogy a gorickóiak felháborodása csillapodjon és a vihar elüljön. P. P. Balról jobbra: Jože Brdnik, Štefan Prelec, Sida Podlesek és Aleksander Čahuk, a ,.mariska” utolsó utasai. AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS. — ZAJEČARBAN NAGY felháborodást okozott, hogy január harmadikéval a hús árát kilónként egy új dinárral emelték. A mahahús ára 8 dinár helyett 9 lett, a disznóhúsé pedig 9 helyett 10 dinár. — Mi szólnának ugyan a zajecáriak a mi nem növelt húsárainkhoz? ÖSZTÖNZŐ DIJAK. MINT ISMERETES, AZ ÉV elején osztották ki a Boris Kraigher-díjakat, amelyekkel a legjobb gazdasági vezetőket jutalmazzák. A díjak kiosztása után valaki úgy vélte, hogy célravezetőbb lenne a legrosszabb gazdasági vezetőket díjazni, mert valószínűleg minden díjazott lemondana állásáról, és így a díj nagyon hatásos lenne! ÚJFAJTA TÜZELŐANYAG. — A VAJDASÁGI TANYÁkon nagymennyiségű beteg kukoricacsövet kellet félredobni. Néhány gazda azonban feltalálta magát. A csöveket megszárították és tüzelésre használják. Azt mondják, hogy a kukorica egy kicsit »illatos«, de azért jól melegít! HA A GYEREKEK A FELNŐTTEKET UTÁNOZZÁK. — Manapság nagy divat a whisky, vagy ahogy mondják, az angol pálinka. A napokban néhány 10—12 éves spliti kisfiú is megkóstolta ezt a híres italt. A gyerekek kerítettek egy üveg whiskyt, és meg is itták egy kettőre. Az egyik kisfiúnak annyira megártott az itóka, hogy kórházban alig tudták megmenteni az életét. VÍZ HELYETT — NAFTA. — A NOVOSTI CIMŰ Újság arról számol be, hogy Majdanpekben néhány nap víz helyett nafta folyt a vízvezetékből. Állítólag nem is tudták megállapítani, hogy honnan került a nafta a vízvezetékbe — Ilyen vízvezeték nálunk se ártana, különösen akkor, ha nincs elég fűtőolaj! OLIMPIA UTÁNI REKORD. — EGy PANCSOVAI FiAtalember egy hónap alatt kereken 100 (száz) lopást követett el. Betört a lakásokba és mindent elemeit, ami a kezeügyébe került. A rekordért majd a bíróság ítél neki érmet! Emelték a hús árát Lendván Decemberben a lendvai földművesszövetkezet javaslatot nyújtott be a községi hivatal gazdasági tanácsának a húsárak emelésére. A javaslat szerint a hús Lendván átlagban 50 régi dinárral drágulna meg kilónként. Nem tudom, hogy az illetékes szervek meglepődve, vagy kevésbé meglepődve fogadták ezt a javaslatot, tény azonban az, hogy az ilyenkor szokásos rövidebb-hosszabb vita után beleegyezésüket adták a hús árának emeléséhez. Tekintetbe vették a szövetkezet indoklását :a felvásárlási árak növekszenek, növelni kell tehát a hús kiskereskedelmi árát is, mert különben a szövetkezet ráfizet a felvásárlásra. Nem tudom, hogy az ilyen számítások mennyiben helytállóak, az azonban kétségtelen, hogy Lendva környékén igen nagy a jószágkínálat, a keresletnél is nagyobb. Az egyszerű lokiga alapján a földművesek úgy számolnak, hogy a mészárszékekben olcsóbb lenne a hús, több fogyna belőle és a felvásárlás is rendeződne. A fogyasztók véleményét fölösleges lenne idézni, hiszen ki örül az árdrágulásnak, amikor úgy is minden drága. A helyzet annál is inkább fonák, mert a szövetkezet tavaly csökkentette a hús árát. Fogyasztói szempontból szintén furcsa az a tény is, hogy ezek után a lendvai hús például Zágrábban, vagy másutt olcsóbb, mint Lendván, ott, ahol szállítási és egyéb költségek alig terhelik a hús árát. Egyes vélemények szerint a hús drágulása után a szövetkezet annyi jövedelemre tesz majd szert, ami semmiképpen sem áll arányban az esetleges »veszteség« összegével. Akárhogy is nézzük az ügyet, a hús árának emelése Lendván mindenképpen elhamarkodott és indokolatlan lépés volt. Sajnos az áremelés ellen csak a szakszervezeti tanács képviselője szavazott. MÓDOSULT A KISHATÁRFORGALMI EGYEZMÉNY JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT CSAK A MÁSODIK BELÉPÉS MENTES A KÖTELEZŐ VALUTA BEVÁLTÁS ALÓL. Már az első belépéskor: kötelező valutabeváltás A belgrádi magyar nagykövetségtől az alábbi értesítést kapta szerkesztőségünk és mindazoknak figyelmébe ajánl,juk, akik kishatárforgalmi engedéllyel szándékoznak a szomszédos Magyarországra utazni: »Az illetékes magyar hatóságok a jugoszláv állampolgárokra vonatkozó kötelező valuta beváltásáról szóló rendelkezést a magyar-jugoszláv kishatárforgalomban az alábbiak szerint módosítják: 1969 január elsején nulla órától a kishatárforgalomról szóló megállapodás alapján Magyarországra belépő jugoszláv állampolgároknak a valutabeváltási kötelezettségnek az első belépéskor kell eleget tenniök. Ezek az utasok a második belépés alkalmával mentesülnek a valutabeváltási kötelezettség alól. Az új gyakorlat az eddigitől abban tér el, hogy a kishatárforgalomban résztvevő jugoszláv állampolgárok részére a valutabeváltási kötelezettség alóli mentesség nem az első, hanem a második beutazás alkalmával vehető igénybe. A gyakorlatban a magyar hatóságoknak ez az intézkedése azt jelenti, hogy a kötelező valutabeváltást illetően jóformán semmi kedvezmény nem maradt, és ezek után semmiképpen sem várhatjuk, hogy a két ország között fellendül a kishatárforgalom. Esetleg csak abban reménykedhetünk, hogy a két ország kishatármenti bizottságának sikerül megegyeznie a kishatárforgalmi átkelések számát illetően és az eddigi, évenkénti két átlépés helyett a határsávban tartózkodó polgároknak többször is alkalmat adnak határátlépésre kishatárforgalmi engedéllyel. U