Népújság, 1980 (24. évfolyam, 1-51. szám)

1980-01-10 / 1. szám

XXIV. évfolyam, 1. szám Josip Broz Tito köztársasági elnök újévi szózata .Még egy belpolitikai és külpolitikai tevékenységben igen gazdag év ért véget. Ez az év az önigazgatási társadal­mi-gazdasági viszonyok és a szocialista önigazgatási demo­krácia politikai rendszere továbbfejlesztésének jegyé­ben, köztársaságaink és tarto­mányaink szerteágazó fejlődé­sének és az egész közösségünk szilárdságának jegyében telt el. Ez idő alatt a termékeny külpolitikai tevékenység meg­szilárdította hazánk nemzet­közi helyzetét és új jelentős elismeréseket hozott neki. Nemzeteink és nemzetisé­geink szolidaritása még egy nagy próbatételen esett át. Sajnos, ettől az évtől búcsúz­va nem válhatunk meg azok­tól a súlyos gondoktól, ame­lyeket a pusztító földrengés és az árvizek okoztak. Ez ha­zánkra olyan csapás volt, a­­melynek következményeit még sokáig érezni fogjuk. Ha­zánk polgárainak szolidaritá­sa azonban erőteljesen kifeje­zésre jutott, és az együvétarto­zásunk szilárdsága mellett szól, szocialista önigazgatási rendszerünk hatékonyságát bi­zonyítja. Mindez igazolja erőn­ket és megszilárdítja jövőbe vetett hitünket. Ez alkalom­mal nem szeretnék a további fejlődéshez kapcsolódó eszmei és politikai irányelvekről és álláspontjainkról beszélni. E­­zek jól ismertek és dokumen­tumaink világosan megfogal­mazzák őket. Ha a társadalmi gazdasági viszonyok és a politikai rend­szer fejlesztéséről van szó, hangsúlyoznunk kell, hogy to­vább vittük azt a folyamatot, amely az alkotmány és a tár­sult munkáról szóló törvény elkészítésével kezdődött meg. A munkásosztály a küldött­rendszert olyanképpen fogad­ta el, hogy ez a legjobb mód a társadalmi határozatok előké­szítésében, meghozatalában és végrehajtásában való részvéte­lére. Már megkezdődött a máso­dik megbízatási időszak, a­­melyben a társadalmi politi­kai szervek és önigazgatási érdekközösségek képviseleti testületei és közgyűlései a kül­döttrendszer alapelvei szerint tevékenykednek. A küldöttsé­gek munkája egyre nagyobb mértékben támaszodik az ő­­ket megválasztó bázis követel­ményeire és a dolgozók egyre nagyobb befolyást gyakorol­nak az önigazgatási szervek munkájára. záltal pedig leggyakrabban a közös érdekeket sem, ame-A Kommunista Szövetség­nek és a többi társadalmi-po­litikai szervezetnek sokkal te­vékenyebb munkát kell ki­­fejezenie. A kommunistáknak közvetlen politikai tevékeny­séget kell folytatniuk, a lehe­tő legjobban síkra kell száll­niuk az intézkedések megma­gyarázásáért. A közvetlen élő szót semmi sem pótolhatja. Különösen veszélyes az, ha a közvetlen élő szót egy halom írott anyag váltja föl, amely­nek tartalmát gyakran nem értjük, tehát az emberek csak ritkán olvassák el őket. Min­dez igen nagy méreteket öl­tött. A politikai munkában ez az előttünk álló feladatok telje­sítésében nagy szerep jut a Szocialista Szövetségnek, a szocialista önigazgatás legát­fogóbb politikai alapjának. A küldöttrendszer teljes érvé­nyesülése is sokban függ a Szocialista Szövetségnek a szervezett szubjektív a szocia­lista erők frontjának a tevé­kenységétől. Országunk gazdasági fejlesz­tésében az idén is számos nagy eredményt értünk el. Gazdasági tevékenységünk még a tervezettnél is lendüle­tesebb volt. Becslések szerint a gyáripari termelés 8 száza­lékkal, a mezőgazdasági ter­melés 5 százalékkal növeke­dett. Több mint 200 000 dol­gozó lépett munkaviszonyba. A munkatermelékenység is nö­vekedett, noha nem megfelelő mértékben. Számos gazdasági és gazdaságon kívüli létesít­mény épült, köztük átfogó je­lentőségűek is, mint például a hazai kőolajvezeték, ame­lyet a napokban adtak át ren­deltetésének. Javultak dolgo­zóink és polgáraink életkörül­ményei, munkafeltételei. Ezek az eredmények azért is érté­kesek, mert a komoly nemzet­közi gazdasági válság és a hazánkat ért pusztító elemé­nyeknek érvényesülése nélkül nincs hosszú távú fejlődés, csapások évében értük el őket. Fejlődésünk azonban nehéz­ségekkel is járt, amelyek kü­lönösképpen kifejezésre jutot­tak a nagyfokú inflációban, valamint a fizetési mérleg­hiány problémáinak kiéleződé­sében. Ezeket a nehézségek a már említett kedvezőtlen nem­zetközi körülmények okoz­ták, de a saját belső mulasz­tásaink és gyengeségeink is. A gazdasági stabilizációs poli­tikát egyes helyeken nem fog­ták fel megfelelő komolyság­gal. Az új rendszerbeli megol­dások és a kijelölt gazdaság­­politika érvényesítése során elmaradt a szükséges szerve­zettség és hatékonyság. Nem ritka az sem, hogy az elfoga­dott határozatok és tervek nem valósulnak meg követke­zetesen, különösen a jövede­lem elosztására vonatkozó megállapodások és megegye­zések. A jövedelem nagy ré­sze továbbra is távol áll a tár­sult munka dolgozójától. Ha­sonló magatartást vehetünk észre a fogyasztás, az árak és a külfölddel folytatott gazda­sági kapcsolatok területén is. Maguknál a termelőknél is ta­pasztalhatók kedvezőtlen je­lenségek. Közülük egyesek sokkal erősebben követelik jogaikat, mint ahogy teljesítik kötelezettségeiket. Mindezekről a gyengeségek­ről, valamint a következő fej­lesztési időszak céljairól alapo­san beszámol a Jugoszláv Kommunista Szövetség Köz­ponti Bizottsága Elnökségének nemrégiben jóváhagyott hatá­rozata. Figyelmünk, érdeklő­désünk középpontjában to­vábbra is a gazdasági stabili­záció politikának és a szocia­lista önigazgatási viszonyok fejlesztésének kell állnia. Ez a határozat a legfontosabb út­mutató, amely kijelöli, hogy a jövőre és azután is minden társadalmi tényezőnek milyen munkát kell kifejtenie, ha anyagi helyzetének erősíté­sére irányuló törekvéseink so­rán is, mert ez feltétele mind a gazdasági stabilizációnak, mind az önigazgatás és a kül­döttrendszer további sikeres fejlesztésének. E célt a legha­tékonyabban csak úgy érhet­jük el, ha következetesen al­kalmazzuk a már jóváhagyott rendszerbeli megoldásokat és intézkedéseket, s ha újakat ké­szítünk. Ezzel egyidőben fo­kozni kell a munkatermelé­kenységet, jobban ki kell hasz­nálni a kapacitásokat és haté­konyabban kell igénybe venni a társadalmi eszközöket. E feladatok teljesítésének érdekében feltétlenül tovább kell tökéletesítenünk a meg­állapodások és megegyezések rendszerét a gazdasági és a társadalmi élet minden terü­letén, be kell tartanunk az ob­jektív gazdasági törvénysze­rűségeket. E szempontból kü­lön felelőség hárul a köztársa­ságokra és a tartományokra. Különösen fontos, hogy min­dannyiunk magatartása a ki­jelöltekkel összhangban áll­jon. Ez egyben feltétele nem­zeteink és nemzetiségeink test­vérisége és egysége további fejlesztésének is, tehát forra­dalmunk legnagyobb vívmá­nya továbbfejlesztésének, ez szavatolja sikeres fejlődésün­ket. A kommunisták szavát semmi sem pótolhatja Erőfeszítéseket kell tennünk küldöttrendszerünk továbbfejlesztésére A küldöttrendszer minél tel­jesebb érvényesítése érdeké­ben azonban továbbra is foko­zott törekvésekre van szükség, ugyanis lassan küűtjük le a korábbi képviseleti gyakorla­tot. Véleményem szerint ez nem főként a küldöttségek összetételéből eredő gyenge­ségek következménye, mert a dolgozók mindig helyesen tudnak választani, mindig kije­lölik azokat, akik következe­tesen kifejezésre juttatják ér­dekeit és a társadalmi érde­keket. Inkább arról van szó, hogy elégtelenül ismerik jo­gaikat és kötelezettségeiket. Ezért a dolgozók még mindig nem vesznek részt teljes mér­tékben a döntéshozatalokban, különösen akkor, ha a társa­dalmi-gazdasági viszonyok to­vábbi tökéletesítéséről, a társa­dalmi fejlesztési tervek elké­szítéséről és teljesítéséről van szó. Hasonló a helyzet az ok­tatás, a tudomány, az egészség­ügy, a művelődés kérdéseivel és a közös szükségletek kielé­gítésére szolgáló járulékok meghatározásával kapcsolat­ban is. A dolgozók létfontosságú kérdéseiről igen gyakran a munkaszervezetek szűk vezető körei döntenek, és nem rit­kán a társadalmi-politikai kö­zösségek ugyanilyen szűk kö­rű tisztviselőivel együtt, tehát a küldöttrendszer kikerülésé­vel. Ennek oka az is, hogy lassan alkalmazzuk az egyes rendszerbeli megoldásokat. Ez fenntartja az állami appará­tus hatalmát és a végrehajtó szervek erőteljes befolyását. Mindez táplálja a demokrati­kus viszonyok maradványait és erősíti a technobürokrati­kus tendenciákat. Jelentős feladatok várnak ránk tehát rendszerünk minél sikeresebb működéséért foly­tatott harcunkban, meg kell őrizni e rendszert a rendelle­nességektől. Ezzel kapcsolat­ban most is szeretném hangsú­lyozni, hogy milyen fontos a kollektív munka és felelősség bevezetése. Ez önigazgatási de­mokráciánk egyik fontos­ jel­legzetessége több nemzetisé­gű közösségünk számára pedig a szilárdság szempontjából az egyik legfontosabb előfel­tétel. A kollektív munkamód­szer az elvek és az akciók egy­ségét jelenti, ez pedig külö­nös jelentőségű a Kommunis­ta Szövetség munkájára néz­ve. Az elmúlt időszakban még inkább bebizonyosodott, hogy a megállapodások és a mege­gyezések elkészítése nemcsak hogy a legdemokratikusabb hanem az egyetlen lehetséges módja a föderáció, a köztársa­ságok és a tartományok közti viszonyok önigazgatási egybe­hangolásának. Az egyes meg­állapodások elodázása jórészt a bürokratikus és szűkkeblű magatartás következménye. Sajnos még sokan vannak, a­­kik nem hajlandók vagy nem tudják felméri a dolgozók problémáit és szükségleteit.­­­ Murska Sobota, 1980. január 10-én A stabilizáció terhét ne csak a munkásosztály viselje E cél érdekében feltétlenül következetesen arra kell töre­kednünk, hogy növeljük a ter­melés méretét és minőségét, hogy megváltoztassuk struk­túráját valamint, hogy a nem­zetközi munkamegosztásban erősödjön gazdaságunk hely­zete, mindenekelőtt a kivitel gyorsabb fokozása révén. E szempontból nagy szerep jut a gazdaságpolitikai intézkedé­seknek, amelyek serkentik a gazdasági kiviteli érdekeit, hogy munkaszervezeteink szer­vezettebben lépjenek fel kül­földön, egyben pedig azt is, hogy csak azt hozzuk be, ami elegendhetetlenül szükséges és gazdaságilag igazolt. Eré­lyesen meg kell fékeznünk a fogyasztás minden formáját, és biztosítanunk kell a fo­gyasztásnak a megvalósított jövedelemmel való egybehan­golását. Enélkül nincs gazda­sági stabilizáció, amelynek ter­hét minden gazdasági réteg­nek viselnie kell. Erre kény­szerülnek egyébként jelen pil­lanatban a jóval fejletebb és gazdagabb országok is. Ugyancsak feltétlenül ki kell tartanunk a társult man Josip Broz Tito köztár­sasági elnök a Népújsá­got fennállásának 20. évfordulója alkalmából 1975. december 31-én a Népért Tett Szolgálatok Ezüstcsillagos Érdem­rendjével tüntette ki. Ara­­­dinál Biztosítanunk kell a társult munka meghatározó szerepét a tervezésben Jövőre hatékony munkát kell kifejtenünk az 1981 — 1985. évi új középtávú terv elkészítésén. Véleményem sze­rint e szempontból biztosíta­nunk kell a társult munka döntő szerepét, és ezzel kap­csolatban a tudomány aktív részvételét. E tervbe be kell szőni azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek biztosít­ják az ország hosszú távú gaz­dasági stabilizációját. A küszö­bön álló 1980. évben meg kell állítanunk gazdaságunk ked­vezőtlen történéseit és felté­teleket kell teremtenünk ar­ra, hogy erélyes léptekkel ha­ladjunk a stabalizáció útján. Láthatjuk tehát, hogy nagy munka vár ránk. Sikeres és kellő időben való elvégzéséért a legnagyobb fokú felelősség a kommunistákra hárul, de u­­gyanígy minden egyes dolgo­zónkra is. A felelősségnek a­­zonban egész konkrétnak kell lennie. Nem vállalhat minden­ki mindenért felelősséget. Min­dig tudnunk kell, ki miért fe­lelős. Hogy ezt elérjük, kon­krét, és világos akciótervre van szükségünk, amelyben mindenki megleli a helyét és feladatát, kezdve a föderáció legmagasabb szerveitől egé­szen a községekig és minden munkaszervezetig. Ezzel kapcsolatban külön szeretném hangsúlyozni, mi­lyen nagy szükség van az öni­gazgatási rendszer további szi­lárdítására. Épp a napokban ünnepeljük a rendszer műkö­désének három évtizedét és erőteljes érvényesülését nem­csak hazánkban, hanem nem­zetközi téren is. Egyszóval a következő időszakban e célok eléréséért a legátfogóbb mó­don mozgósítani kell dolgo­zóinkat. Hiszem, hogy ehhez nagy mértékben hozzájárulna az önigazgatók újabb kon­gresszusának megtartása. a kollektív munka megvalósításának LEHETŐSÉGÉRŐL A Szlovén KSZ Elnökségének ülése A Szlovén KSZ KB Elnök­sége Franc Šetinc vezetésével megtartott ülésén megvitatta a községi pártválasztmányok megszervezéséről és tevékeny­ségéről szóló határozat javas­latát. A javaslatott Lojze Biis­ki, az Elnökség tagja ismertet­te. Felszólalásában kitért a­­zokra a szervezési módosítá­sokra, amelyek lehetővé kell hogy tegyék a kollektív mun­káról, vezetésről és felelősség­ről szóló titói kezdeményezés életrekeltését, valamint azok­ra, amelyek a Szlovén KSZ- nek a szocialista önigazgatási demokrácia politikai rendsze­re megerősítéséről szóló irány­vonalaiból következnek. Az ülésen megvitatták a községi választmány, a választási ér­tekezlet, a bizottság, az el­nök, a titkár és más községi pártszervek szerepét. Szó volt a megbízatási időről is. Az Elnökség tagjai a vita során a szervezés módosítá­sokból kiindulva felvetettek néhány kérdést a gazdasági stabilizáció végrehajtásával és az erre vonatkozó intézke­désekkel kapcsolatban. Hangsúlyozták, hogy az in­tézkedéseket olyan szempont­ból kell megítélni, hogy meny­nyiben járulnak hozzá a jöve­delmi viszonyok kiépítéséhez és a termelékenység fokozá­sához. Határozatot hoztak ar­ról, hogy a köztársaságban és a községben egyeztető bizott­ságokat alakítanak a stabili­záció állandó figyelemmel kí­sérése céljából. Erről szó lesz a Szlovén KSZ KB egyik kö­vetkező ülésén is.

Next