Népújság, 1980 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1980-01-10 / 1. szám
A SZLOVÉN SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG A TERVEZÉSRŐL Nincs szükség elefántcsonttornyokra A Szlovén Szakszervezeti Szövetség kis híján egy éve erőteljesen foglalkozik az önigazgatáson alapuló társadalmi tervezéssel és a szakszervezeteknek ezzel kapcsolatos feladataival. A tapasztalatokat a következőképpen összegezhetjük: a szakszerveknek olyan feltételeket kell teremtenie, hogy a dolgozók önállóan dönthessenek a munkájuk, a társadalmi munka, és a jövedelem feltételeiről és eredményeiről. Különösképpen kifejezésre jutott ez a Szlovén Szakszervezeti Szövetség múlt hónapban megtartott ülésén. Most, amikor az 1981—1985. évre szóló középtávlatú fejlesztési terv előkészületeinek időszakában vagyunk, Szlovéniában a szakszervezetek munkájának homlokterében a most folyó középtávlatú fejlesztési terv felmérése áll, ebből vonják le a szükséges tapasztalatokat. A többi között megállapították, hogy jelenleg meglehetősen ingadozó gazdálkodási feltételek között élünk és dolgozunk, ennek alapvető jellegzetessége a nagyfokú infláció, az előlegezett fogyasztás, a nemzetközi munkamegosztásban való alacsony szintű részvétel, egyszóval a nem reális minden fogyatékosságával való tervezés. Egyrészt a felmért fogyatékosságokból, másrészt az óhajokból kiindulva igyekszik körvonalazni is jövő teendőit a szakszervezet. Ez pedig az, hogy szavatoljuk a termelési erők minőségi fejlődését. A fejlesztési tervezeteknek és a terveknek a jövőben a szükségletekhez és a valóság követelményeihez kell idomulniuk. A társadalmi tevékenységekben — ahol a szabad munkacsere révén valósítják meg a jövedelmet —, is megfelelő fegyelemre, minőségi munkára, szolgáltatásra van szükség. Van még rá idő, hogy némely tervezés hordozónak esetében elejét vegyük a tervezés elavult módszerének, más szóval: a tervezéshez felelősségteljesen kell viszonyulnia, nemcsak a bázisnak, hanem a tervezés minden alanyának egyaránt. Ez az egyik előfeltétele annak, hogy a személyi jövedelmek lassabban növekedjenek, mint a termelékenység. A szakszervezetnek is jóval mozgékonyabbnak kell lennie, hogy lépést tarthasson a követelményekkel, és figyelemmel kísérje a munkát kezdve a tervezés előkészületeitől. És — ami ennél is fontosabb — szeretnénk elkerülni azt, hogy az eddigi hibákat, melléfogásokat átvigyük a következő tervidőszakra, ahogyan a múltban történt. Hogy eleget tehessünk ennek a követelménynek, a következőkre kell ügyelnünk: széles körű nyilvános vitát kell szerveznünk a lehetőségeinkről és a terv célkitűzéseiről. Csakis ilyen nyilvános vita teheti lehetővé, hogy a dolgozókat valóban bevonjuk a tervezésbe, mert a dolgozók eddig alig, szinte csak jelképesen vettek részt ebben a munkában. Az eddigi vélemények alapján nemegyszer fölmerült a kérdés, vajon mi is lehet a szakszervezet hozzájárulása a tervezéshez. Ha egy kicsit is alaposabban fontolóra vesszük ezt, lájuk, hogy bizony ezen a téren a szakszervezetnek nagyon sok feladata van. A szakszervezeti alapszervezet például a társult munka alapszervezeteiben és többi alapszervezeteiben ellenőrizhetik, mennyi is valósul meg a tervelőkészületekkel kapcsolatos programból. A szakszervezeti alapszervezetekre kell bízni azt is, hogy véleményt mondjanak, juttatják kifejezésre, a dolgozók érdekeit a készülő tervek. A szakszervezeti alapszervezett továbbá követelheti azt is, hogy ezzel kapcsolatban átfogó és teljes képet kapjanak arról, hogy a társultmunka alapszervezetek fejlesztéséhez hogyan biztosítják a szükséges nyersanyagot a devizát, a kádereket, az energiát stb. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakszervezeti alapszervezeteknek hány más kérdéssel kell foglalkozniuk, és mi mindenre kell kiterjedenie figyelmüknek,a többi között arra is, hogyan él a tagság a helyi közösségekben, miként rendezik a lakáskérdéseket, a munkavédelmet, a gyerekek elhelyezését stb.), kiderült, hogy milyen nagy feladat áll a szakszervezet előtt. Szlovéniában a szakszervezet ezért azt szorgalmazza, hogy a társultmunka alapszervezeteinek dolgozói minél tömegesebben kapcsolódjanak be a középtávlati fejlesztési terv elkészítésébe, összehangolásába és elfogadásába. Szlovéniában tehát ezekben a napkban nagy fontosságot tulajdonítanak a tervezésnek. M. G. December 22-én ünnepelt a Jugoszláv Néphadsereg. Muravidékszerte ünnepeltek a határőrök, a laktanyákban meglátogatják őket a helyi közösségek társadalmi-politikai szervezeteinek képviselői, a fiatalok. A katonák szerves részei a környezetüknek, s ezért december 22-re nem csak a hadsereg, hanem a többi polgár és dolgozó ünnepe is ... 2 népújság GÖRÖGORSZÁG A turisták eldorádója Az autóval érkező turistát Görögországban nem érheti meglepetés. Ha gépkocsija netán meghibásodik, nyugodt lehet benne, hogy megjavítják bármilyen típusi is, mert utaikon, városaikban a világ mindenféle típusú gépkocsija megtalálható, és szervizeik is el vannak látva minden alkatrésszel. Már csak azért is érdemes elmenni a szomszédos Görögországba. A jugoszlávok az északi országrészt lepik el nyaranta, a legtöbben a Katerinitől Plamaton városkáig húzódó 35— 40 kilométer hosszú tengerpartot. Az elmúlt 8—10 év alatt temérdék nyaraló szálloda és sátortábor épült itt, természetesen a jugoszlávok pénzén. Fő idényben tömegesen érkeznek ide a pihenni vágyók Szkopjéból, Tetovoból, Nisből, Svetozarevoból, Belgrádból, Újvidékről, Zrenjaninból, Szabadkáról. Szinte otthon érzi magát az ember, sőt kevesebb idegen szót hall, mint az Adrián. A bátrabbak aztán lemerészkednek Athénig, mert Athént látni kell. Felmenni az Akropoliszra és csodálni legszebb építményét a Partenont. Athénben valóban van mit látni. Az egész város egy nagy kirakat. Egymást érik az ékszerboltok, tömve arany nyal, a cipőboltok, készruhaüzletek stb. Utcáin óriási a forgalom, csak úgy hömpölyögnek a kocsifolyamok, s még egy karcolás sem történik: a görögök nagyon vigyáznak vendégeikre, még a taxisofőrök is: az idegen rendszámú kocsiknak elsőbbséget adnak. Görögországba természetesen nem csak azért megy az ember, hogy nyaraljon, hanem azért is, hogy minél többet lásson. Feltétlenül megnézi tehát a Meteorokat, Delfit, Epidauroszt, az Olümpiát, a Szumion hegyfokot, a Korinthoszi-csatornát, hogy csak a legjelentősebb látnivalókat soroljuk fel. A turisták százai, ezrei özönlenek például a Szumon hegyfokra, hogy megnézzék a naplementét, mert állítólag itt a legszebb. Az athéni repülőtér buszai szinte nem győzik szállítani őket. Amerikaiak, angolok, franciák, németek, hollandok, japánok, afrikaiak, a világ minden tájáról érkeznek ide, mert az útikönyvek mind -mind a csodálatos naplementét hirdetik. Ilyenkor a Poseidon templom tele van kíváncsiskodókkal. Kattognak a fényképezőgépek, zúgnak a kamerák. A Nap lassan lemegy, s a kívánciskodóak is lassan lemennek a hegyfokról. Még sokat lehetne írni Görögországról, de inkább kívánjunk boldog új évet jószomszédainknak. ALBANIA Takarékossággal a jólétig A felszabadulás óta eltelt 35 év alatt, Albánia jelentős eredményeket ért el az évszázados elmaradás és a szegénység elleni harcban. Nincs többé éhező, munkanélküli, sem maláriabeteg (malária okozta a háború előtt a halálozások nagy részét). Az egész országban van villanyáram, 1970. október 25-én az utolsó házban is kigyulladt a villany, azóta ezt a napot a világosság ünnepeként tartják nyilván. Az öntözés és gépesítés lehetővé tette, hogy a művelhető földterületeket maximálisan kihasználják. A hazai termelés kielégíti a lakosság szükségleteit, ami a lakosság élelmezését és a bányakincsek kiaknázását illeti. Van elegendő kőolaj, króm, réz, aszfalt, fa, bor, dohány és villanyáram. A sokéves elzárkózás és a demográfiai robbanás jelentősen akadályozta az életszínvonal növelését. Európai viszonylatban manapság Albániában a legnagyobb a szaporulat (1000 lakosra 33,3 születés és 8,1 elhalálozás jut) A 28 748 négyzetkilométeren jelenleg 2 605 000 lakos él, a felszabadulás első évfordulóján pedig alig volt 1 222 000. Albánia lakosságának java része érdekelt az ország fejlesztésében. A kétkezi munká soktól az egyetemi tanárokig mindenki az életszínvonal javításán fáradozik. Mindazok, akik nem vesznek részt a közvetlen termelésben, évente 15 napot töltenek önkéntes munkán valamely mezőgazdasági birokon vagy gyárban. Azt mondják, hogy ez alól a miniszterek sem képeznek kivételt. Az Albán Munkapárt (kommunista) 1976-ban elfogadta a hatodik ötéves tervet, amely az ipari fejlesztőre és a mezőgazdaság serkentésére helyezi a hangsúlyt. Az albánokat a szerénység és takarékosság jellemzi. Rendkívül ésszerűen gazdálkodnak a vízzel. Az utcákat nem locsolják, hogy minél több víz maradjon a termőföldek öntözésére. Igen takarékosan bánnak a villanyárammal is, egy égő naponta három órán át világít, hogy minél több áram maradjon exportra. Mint minden más ország, Albániai is arra törekszik, hogy minél többet exportáljon és minél kevesebb legyen az importja. A külfölddel folytatott árucsere értéke körülbelül 500 millió dinár évente. Albániában hatnapos a munkahét, összesen 48 órával. A fizetések 500—1300 leket tesznek ki (1 dinár — 0,40 lek). Az albán állami bank 28 ország valutáját váltja, ideértve Vietnámi és a Koreai NDK pénznemét is. A jugoszláv dinárt és a magyar forintot is ugyanolyan jól váltja mint az amerikai dollárt. Albánia politikai életében ma nincs újdonság. A gyerekeket változatlanul arra tanítják, hogy a világ két részre oszlik: kapitalista és revizionista országokra. Csak Albánia az »igazi szocializmus bástyája«. XIHÁXY SOHHAX DRÁGUL AZ ÁRAM SZERBIÁBAN A köztársasági végrehajtó tanács jóváhagyta az áramszolgáltatás díjának emelésére vonatkozó határozatot, amely szerint Szerbiában december 30-tól kezdve a háztatások számára 19, a nagyfogyasztók számára pedig 24 százalékkal emelkedik az áramszolgáltatás díja. IRAKBAN ÉPÍT A PELAGONIJA — A szkopjei Pelagonija építővállalat az iraki ipari minisztériummal kötött szerződés alapján gyermekruhagyárat épít majd Mosulban, Irak északi részén. A munka értéke 30 millió dollár. Az építést január 15-én kezdi meg, s 24 hónap alatt kell befejeznie. GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK — Az utóbbi két év alatt nem változott meg a világjövedelem egyenlőtlen elosztása. Továbbra a világ lakosságának 15 százaléka élvezi a világjövedelem 60 százalékát, a legszegényebbeknek (20 százalék) pedig a világjövedelemnek csak a 2 százaléka jut. A világbank adatai szerint a világ leggazdagabb országa az Arab Emírségek Szövetsége 14 800 dollár lakosonként nemzeti jövedelemmel, utána követik Kuvait (12 690 dollár), Katar (11 370) és Svájc (11 080). Másfelől— 1977 óta nem sokat változott a helyzet a 21 országnak, amelyben a világ lakosságának egyötöde él, a lakosonkénti nemzeti jövedelem nem éri el a 200 dollárt. REKORD SZÁMÚ GYILKOSSÁG — New Yorkban az év eleje óta 1692 gyilkosságot követtek el. Ezzel már december 21-én megdőlt az 1972. évi gyilkoságok száma, akkor 1691 ember életét oltották ki az amerikai metropolisban. PUSZTÍTÓ CIKLON — A indiai-óceáni Mauritiuson végigsöprő, pusztító ciklon, a Clodett, 40 ember halálát okozta. Tetemes az anyagi kár is. Az időnként 120 kilométeres óránkénti sebességgel fújó szélvész súlyosan megrongálta a sziget szállodáit. A turisták közül azonban senki sem esett áldozatul. MARIHUANA ZSÁKMÁNY — Százhetven kiló marihuánát találtak a vámőrök a csempészeknél a genfi repülőtéren. A letartóztatott hat csempész közül egy brit, a többi libanoni állampolgár, de kilétüket nem közölték. A brit állampolgár felesége és három gyermeke társaságában 73 kiló marihuánát és három kiló marihuanaolajat vitt magával Koppenhágába utazva. A libanoniak nem egész száz kiló marihuánát kíséreltek Párizsba csempészni. A lefoglalt kábítószer értéke meghaladja az egymillió dollárt. ARANYLÁZ — Valóságos aranyláz kerítette hatalmába Nyugat-Berlin lakosait. Tömegesen vásárolják az aranyat. A bankokban hosszú sorokban álltak, hogy afrikai dukátot, és kanadai aranypénzt szerezzenek be. A kisebb bankokban elkelt az összes aranypénz. HÚSZEZER VÁLÁS HARMINCEZER HÁZASSÁG — Hivatalos statisztikai adatok szerint Svédországnak az elmúlt évben 8 304 000 lakosa volt, 19 000-rel több, mint tavalyelőtt. Egy év alatt 20 000 válás és 36 000 házasságkötést jegyeztek fel. Január második felében Poisson mester megnyitotta halasboltját. Tudta, hogy halételek kedvelői megrohanják a boltot, de mégis valami szembetűnő cégtáblát akart festetni. Ezért a környék legismertebb címfestőjét alkalmazta. Nem is csalódott benne, mert remekül megrajzolta, festette a cégtáblát. Ez állt rajta: Itt friss hal kapható! Halárusunk meg volt győződve róla, hogy a vásárlóközönségnek is tetszik majd az új cégtábla. És valóban, már az első napon sok volt a vevő, de már az első megjegyzést tett a cégtáblára. — Minek, az magának a cégeren, hogy »itt«? — Milyen »itt«? — Hát a cégtáblán. Mindenki tudja, hogy itt kapható a hal, nem pedig a tulajdalon. Poisson elmosolyodik, mert úgy véli, hogy a vevőnek igaza van. Ezért átíratta a cégért. Másnap egy éltes asszonyság oktatta ki a halárust: — Igen — mondta — nevetséges, mert miért írták ki, hogy kapható? Az csak természetes, hogy nem dobják a halat a vevő után. — Igen, asszonyom. Igaza van, de hát ilyenek a címfestők. Teljesítményre dolgoznak. Több szó, több lóvé. És másnap a bolt felett új cégtábla volt olvasható: Friss hal. Ám harmadnap Martin, az adóügynök fanyalogva lépett be hozzá .— Ki volt a címfestő? — Talán nem tetszik? — Azt nem mondhatnám, de miért hangsúlyozta, hogy friss hal? Így arra gondolhat az ember, hogy te állott és friss halat árulsz. Hogy valamit el akarsz sinkofálni. — Igazad van, erre nem is gondoltam. De ez alkalommal a halárus már nem hívta a címfestőt. Másnap az egyik törzsvevő meg is jegyezte: Mi az, te költözködsz? — Nem, de miért kérded? — Hát levetted a cégtáblát. — Vagy úgy, — nevette el magát a mester. — Nincs rá többé szükség. — Hogyhogy nincs? Hiszen minden boltnak van cégtáblája. — Hát ami az én boltomat illeti, nincs rá szükség. Hiszen már a túlsó sarokról megszimatolhatják, hogy nem kölni vizet árulok.