Népújság, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-08 / 1. szám

Új mérleg a közfogyasztásról CSAK A REZOLUCIÓ ALAPJAI SZERINTI NÖVEKVÉ­SEK JÖHETNEK SZÁMÍTÁSBA A lendvai községi Képvi­selői-testület tanácsainak leg­utóbbi ülésén megvitatták az érdekközösségek közös fo­gyasztásra száraz eszközeinek mérlegét. A közfogyasztás ki­indulópon­tja az 1981-es évre a következő fontos határozat­­i ok­at tartalma­zza: 1. Az összes alakzatú fogyasz­tások növekvése a tavalyi­hoz képest csak 10 százalék lehet a társadalmi termék­hez­ viszonyítva, 2. A társadalmi termék reális növekvése az 1981-es év­ben a rezioliáció-tervezet szerint 4,5 százalékot tesz ki­. 3. A reális és nominális nö­vekvés közti különbözet a társadalmi terméknél 21 százalékot tesz ki, és ennek alapján a társadalmi ter­méknél 26,5 százalékos no­minális növekvést vettek igénybe a tervezésnél­. 4. A közfogyasztás nominális növekvése az 1981-es év­ben mintegy 23,8 százalék és külön az egyes érdekkö­zösségek mérlegei szerint váltakozik. 5. Az 1981—1985-ös évi kö­­zéptávlatú társadalmi terv időszak alapjairól kötött önigazgatási megegyezés szerint a közös fogyasztás az 1981-es évre reális fo­kozat szerint 6,3 százalék, függően attól, hogy a reá­lis társadalmi termék nö­vekvése az említett tervid­ő­szakban eléri az átlagos 7 százalékot. E fenti célkitűzésektől az önigazgatási megállapodások elfogadása után nem igen le­het eltérni. A község terv­­alapjairól kötött társadalmi megállapodással lekötötték, hogy az önigazgatási érdekkö­zösségek az egyes években számítás­ba veszik az esetleges csökkentést a gazdaság nö­vekvésénél és evvel összhang­ban azok saját programjukat módosítják. Az ilyen össze­­gen el kell végezni, mivel a hangolást mér az 1981-es év­­valamivel nehezebb gazdasá­gi viszonyok miatt úgy léte hatjuk elő, hogy a társadalmi termék reális növekvése eb­ben az évben csak 4,5 száza­lékot tesz ki. Ezen kívül az érdekközössé­gek az 1981-es évben új kö­telezettségeket vállalnak a köztársasági egészségügyi ér­dekk­özösségitől. Az esetben ha e feladatokat vállalták vol­na már eb­ben az évben a bruttó személyi jövedelemtől eredő járulék fokozata 1,98 százalékkal emelkedett vol­na. Ha tehát az érdekközös­ségek e feladatokat ez évben vállalni fogják a globális já­rulék fokozata 22,83 százalék lesz.. Ezen gyűjtő járuléka fo­kozat nem hasonlítható össze a tavalyi év jérulékfokozatá­­val, mivel az érdekközössé­gek számára az idén új esz­­közforrások vannak e­lőté­tv­e a társadalmi tevékenységek pénzelésére. Szúnyog. A munkavédelem érdekében Az elmúlt évben fogadták el az új munkavédelmi tör­vényt, amely minden téren szigorú ellenőrzést diktál és a szabálysértőkre nagyobb bír­ságokat, gyors eljárásokat i­z kit. Az új törvény főleg nagy súlyt helyez a balesetvédelem­re a magániparosítónál és az építőiparban, hiszen a múlt­ban éppen itt történt legtöbb súlyos baleset, amelyek közül nem egy halálos kimenetelű volt. A munkavédelmi ellenőrző szakszolgálat az elmúlt évben a muraszombati községben fel­mérést készített el, amelynek alapján elmondhatjuk, hogy a munka­körülm­ények m­inde­nütt javultak, de még min­dig igen sok a balesetek szá­ma­ és sokan vannak, akik a szabályokat igen gyakran megsértik. így tavaly közel öt­száz üzemegységben tartottak ellenőrzést és közel 7000 ok­tív dolgozó munka- és élet­­körülményeit vizsgálták fe­lül A vizsgálatok során az ille­tékeseket figyelmeztették a kisebb hibákra, míg más ese­tekben eljárást indítottak el. Az elmúlt év kilenc hónapjá­ban a nem megfelelő és élet­veszélyes körülmények miatt 9 esetben betiltották a mun­kát amíg a hibákat és a hi­­ányoságokat ki nem küszöböl­ték. Ezenkívül 12 esetben az építőmunkálatok­ nem meg­felelően szervezett védelme miatt indítottak eljárást. A rendvétségi bíróságon ti­zenkilenc személy ellen indult eljárás, míig az ügyészségre egy esetben érkezett feljelen­téss, az ellenőrző bizottság a helysztmen 19-szer rótt ki pénzbeli bírságot összesen 5200 dinár értékben­.­­ep XjaHAX Y SORUAX 1­­___­_____' ■ . ■ A TITOV VELESZ-I ÖNTÖDE KIVITELE — A Ti­tov Velesz-i öntödében úgy tervezik, hogy az új évben 27 000 tonna cink- és ólomkivitelből 34 millió dolláros jö­vedelemet valósítanak meg, 10 százalékkal többet, mint tavaly. A legtöbbet a Szovjetunióba, az Egyesült Államok­ba és Csehszlovákiába exportálják. NYOLCVANEZER TELEFON NIŠ KÖRZETÉBEN — Nic körzetében az elkövetkező öt évben, még 800 000 tele­fon­t kapcsolnak be, s­­így ez a­ város ebben a tekintben a legfejlettebbek egyike lesz az országiban. Erre a célra hárommill­árd dinárt fordítanak. Az elmúlt évben ebben a körzetben négyezer telefont szereltek föl. LEMARADT A FALUSI TURISZTIKA — Macedónia falvaiban a fizető-vendég szolgálat keretében az idén min­dössze 1500 fekvőhelyet adtak ki a turistáknak. A festői falvak lakossága nem használja ki eléggé a lehetőségeket, és nem szívesen fogadja be a mai élettempó és a zsúfoltság elől menekvő turistákat. Nem kínálják szervezetten az ízle­tes ételeiket és a friss levegőn való pihenést. Az idegen­­forgalom főleg a tavak mentén, valamint a hegyi falvak­ban népszerűsödik. A köztársaságban 1600 falu van, össze­sen 165 (a hegyvidéken 82, a tavak mentén 37, a fürdőknél 10, az útvonalak mentén pedig 37) helyen lehet megszer­vezni az idegenforgalmat. Az éghajlati viszonyok nagyon kedvezőek. BŐVÍTIK A DUBROVNIKI CSÓNAKKIKÖTŐT­­ Március végére fejezik be a dubrovniki csónakkikötő bő­vítését és korszerűsítését. A következő idegenforgalmi idény­ben már 620 jacht vitorlás és csónak befogadására lesz al­kalmas. Csónakház, valamint javítóműhely is épül. A ter­vek szerint az idény kezdetéiig kereskedelmi központ, sport­pályák és benzintöltő állomás is­ épül. Az ÜNNEPEK ALATT IS DOLGOZTAK A BÁNYÁ­SZOK . A velenjei bányászok teljesítették évi tervüket: 4,7 millió tonna szenek bányásztak ki. Ez csak úgy sikerült, hogy decemberben minden nap, szombaton és vasárnap is lent voltak a bányákban. Egyébként a banoviéi bányászok is szénfejtéssel töltötték az ünnepeket. Amíg mások vidám hangulatban búcsúztatták az óévet, 1500 banoviéi szénbá­nyász ereszekedett le a tárnákba, hogy minél több szenet termeljenek. BEFEJEZÉS ELŐTT A SZKOPJEI KŐOLAJFINOMÍ­­TÓ­K A macedón fővárostól 30 kilométerrel épül a szkopjei kőolajfinomító, amelynek befejezését az idére tervezik. Évente 2,5 millió tonna kőolajat dolgoz majd fel. 2 N*IC*«JMI Véleményt mondtak: TÉLAPÓ — HÓORSZÁG LEGKEDVESEBB MESEFIGU­­ RÁJA: Nagyon örülök, hogy az idei gazdaságszolleb­bsitási évben is új­ra eljöhettem Muravidékre, ahol a munkásáé övezetekben dolgo­zók tudják, hogy az egész világ üzlet, s ha nincs mivel fizetni, akkor üres a batyu. Mivel az utóbbi néhány évben Hóország­ban is spóroltunk,­­—még csak rendes jégcsalpok és jégvirágaink sincsenek hogy egy jó méteres hótakarót ne is beszéljek­­— ilyen örömet nem hozhattam a gyerekeknek, u­gy hát a társult munk­a szer­vezetek szolidaritására alapoztam az ajándékozást, mint ahogyan ezt maguknál mondják. Minden gyereknek szép csomagot készíttettem, aztán kios­ztottam a helyi közössé­geknek, hiszen ott majd tudják kinek mi jut. Eddig minden rendben is volna, ha nem lépnének színre mások. Hol hogyan futotta a pénzből úgy vettek még cukrot, kekszet, csokoládét, így aztán egyik helyen a gyerekek majd 100 di dináros csomagot kaptak miig másut alig volt 50 dinár értékű ... És ki lett az oka? Én,, a Télapó. Jancsi gyerek már itt is, és szememre vetette, hogy az ének az igazságos Télapóról nem igazi: »Igazságos Télapó, Te tudod, hogy ki a jó, Kinek jár az ajándék, A gyümölcs, cukor, a játék ...« Kedves Jancsi, én tudom, hogy ti mind jók vagytok, hogy nektek jár gyümölcs, cukor, a játék — egyformán. Úgy látszik, a négy muravidéki községben, sőt még helyi közösségről helyi közösségre sem tudják hogy ki az a jó. Úgy látszik, hogy mindenki a a pénze szerint tartja jónak vagy rossznak a gyerekeket. Tudom, ez nem szép, nem jó, de mit csináljunk, én itt tehetetlen vagyok Ti beszéljetek a lelkükre a felelősseknek, hogy a Jancsi a szomszéd falu­ból annyit kapjon, minit a Mariska a városból. Újabb veszteségek a rendezetlen árak miatt A törekvések és erőfeszíté­sek sem hoztak valami nagy eredményeket az ABC Pomiur­ka húsfeldolgozó részlegének, hiszen az elmúlt évben a vesz­teség még nagyobb és min­den jel­ből arra lehet követ­keztetn­, hogy míg alapos vál­tozások nem lesznek az egész állattenyésztésben és húsipar­ban, a helyzet a jövőben is a régi marad. Tény, hogy van­nak bizonyos belső hibák is, de távolról sem olyan na­gyok és élesek, hogy ilyen nagy veszteségeket vonnának maguk után. A fő ok a felvá­sáralt jószág és a nyershús, valamint a hústermékek a­­­ránytalan árviszonyában van, aminek pedig legkevésbé a húsigyér az okai Az elmúlt év kilenc hó­napjában a húsgyárban 13 276 szarvasmarhát és 96 427 ser­tés vágtak le, ami a szarvas­marháknál 11 százalékkal a sertéseknél pedig 14 százalék­kal jelent többet mint az 1978-ban A tavalyi év kilenc hónapjában még 355 borjút is levágtak, főleg olyan állato­kat, amelyek nem alkalmasak tenyésztésre. De mindez ke­vés ahhoz, hogy a teljes vágó­hídi kapacitást kihasználták volna, csak 50 százalékban ü­­zemelit. Ez pedig újabb költ­ségeket és kiadásokat jelent. Ha mindezt összegezzük ak­kor láthatjuk, hogy az arány talán árviszonyok mellett a közel 73 millió dináros vesz­teséget, amelynek 60 száza­léka a sertésvágásnál keletke­zett, a vágás és a feldolgozás számlájára lehet róni. Az utóbbi időben a hús­­gyárban igen sok nyershúst feldolgoznak és ezt nemcsak a hazai, hanem a külföldi pia­cokcon is igen jól értékesítik. Az elmúlt év kilenc hónapjá­ban a kivitelt 25 százalékban növelték és u­gy a húsfeldol­gozó alaps­zervezetekben a veszteség jóval kisebb mint a vágóhídon, ahol közel 63 millió dinárt tesz ki. -ep Az elkövetkező évekről Mindannyian, ahányan csak vagyunk ebben az or­szágban, különböző gondolatainkkal és kívánságainkkal, gondjainkkal és örömünkkel egyetemben, egyenetlenegy gondolatra fogunk összpontosítani ezekben a napokban, amikor az elmúlt évtől veszünk búcsút és köszöntjük az újat. Arra a dologra, ami széttéphetetlenül egybefog ben­nünket és visszavonhatatlanul meghatározza kötelezett­ségünket, ami mércéül és mértékül szolgál mérlegeink és terveink értékeléséhez. Megállunk egy pillanatra­, hogy ismétlen eszünkbe véssük fogadalmunkat, személyes és társadalmi, általános honvédelmi fogadalmunkat, amit Tito elvtársunk tettünk, hogy tűrhetetlenül kitartunk életműve mellett, hogy nem térünk le az útjáról. Nemcsak érzelmeinkhez szólunk ennek az új évnek a küszöbén, amit első ízben lépünk át Tito elvtárs nélkül, hanem el­­ fogjuk végezni mindannak a rendkívül ész­szerű, kritikai és gondos mérlegelését és újraértékelését, a tiitói útmutatók alapján, amit teszünk és tenni szán­dékozunk az elkövetkező és az azt követő években. Jövő évi tervünk, vegyünk sorra először ezt a példát, sokkal kevesebb gond és baj mellett készül el, mint ko­rábban. Megszületett az első öt, kulcsfontosságú meg­állapodás is, amelyek hazánk középtávú gazdasági és tár­sadalmi fejlődésének alapjait határozzák meg. Nem azért állítjuk azonban előtérbe a­z eredményes megállapodásokat és tervezést, mert ezek nélkül nem lép­hetünk a jövőbe. Már önmagéban véve ezeknek a ter­veknek újféle összeállítása és egybehangolása is sajátos bizonyítéka az emberek politikai érettségének, az önigaz­gatási megegyezések és társadalmi megállapodások rend­­szerének sikeres próbatétele. Ezt a létfontosságú vizsgát­­— első ízben Tito nélkül — sok nemzetiségű közösségünkben eredményesen megol­dottuk, amivel hozzájárultunk közösségünk, testvérisé­günk és egységünk szilárdságának elmélyítéséhez. Per­sze, nem azért, mintha az önigazga­tási tervezés, noha számunkra alternatívája nem létezik, önmagában véve varrázserejű kulcs lenne, inkább azért, mert helyes mó­don alkalmaztuk a rendszerbeli lehetőségeket számos ön­igazgatási érdek szembeállításéra, türelmes és közvetlen szembesítésére, amikor mindegyik fél teljes egyenjogú­ságot élvezett, majorizáció és döntőbírák jelenléte nélkül. Meg kell azonban mondanunk, hogy bármennyire is nem tudunk meglenni a tervek nélkül, meghozataluk, de még végrehajtásuk sem jelenthet mindent. Bármennyire is szorosan kapcsolódnak a gazdasági stabilizáció felada­taihoz, a stabilizációt, akár az életet, nem lehet szigorúan tervek közé szorítani. Tevékenységünk alapvető hordo­zója az öniigazgatásilag szervezett dolgozó és polgár, akik­nek alkotótevékenységét irányíthatjuk tervekkel, de sem­miféle tervvel sem pótolhatjuk, így azután a gazdasági stabilizációt sem választhatjuk el a szocialista demokrácia társadalmi, de általában véve, politikai rendszerének további fejlődésétől sem. Ponto­sabban szólva, mindazok a nehézségek, amelyek miatt társadalmunk stabilizációs intézkedéseket fogantosít, tu­lajdonképpen a bürokratizmusban és a technokrata jog­­tiprásban, a törvénnyel és megállapodásokkal szabályo­zott dolgoktól való eltérésben, gyökereznek. Éppen ezért a társult munka szervezettségének fokozásáért, a törvé­nyességért, az önigazgatásért, a politikai és küldöttrend­szer fejlesztéséért vívott harc jelenti a gazdasági sta­bilizáció kulcsát, mint ahogyan eredményei fordított irány­ban is elősegítik rendszerünk egészének működését. Nyilvánvaló, hogy nem készíthetünk olyan jegyzéket, amelyen kivétel nélkül felsorolnánk az elkövetkező évek­ben ránk váró feladatokat. Mégis, mindezeket a felada­tokat sajátos módon összefoglalta Tito elvtársnak az a közismert követelménye, hogy térjünk át a szavakról a tettekre. Ha következtesebben tartanánk magunkat eh­hez a követelményhez, s amennyiben a Kommunista Szö­vetség vezette szervezett szocialista erőink mindegyike határozottabban szállna szembe a szavak és a tettek között tapasztalható eltérésekkel, a törvények és a gyakorlat közötti lépésvesztéssel, a kinyilatkoztatások és a valós állás­foglalások közötti különbségekkel, akkor kétségtelen, hogy mindannyiunknak könnyebb lenne az élete, kevesebb gon­­­dun­k adódnia. Nagyon nagy kihasználatlan lehetőségekkel találkoz­hatunk még demokratikus szocialista rendszerünkben­. Ezért, ha valamennyi jogunkat, illetve alkotmányunkkal és törvényeinkkel szabályozott kötelezettségeinket azonos felelősséggel fogadjuk, ha mindent megteszünk annak ér­dekében, hogy a jobb munka és feladatvállalás eredmé­nyeként jobban is éljünk, akkor ez a törekvésünk szol­gál majd politikai, társadalmi és munka jellegű trud­zigó­­sításunk megvalósításához. E­zeknek a rejtett tartalékok­nak a kihasználása kétségtelenül a Kommunista Szövet­ség és a szubjektív erők legfontosabb feladata, s egyben biztosítéka is annak, hogy az eddiginél is nagyobb sikereket érjünk el tűz előttünk álló évben. "

Next