Népújság, 1986 (30. évfolyam, 1-51. szám)
1986-01-10 / 1. szám
XXX. évfolyam, 1. szám Murska Sobota, 1986. január 10-én Ára 40.— dinár Nyilvános vitán a nemzetiségi különjogok megvalósítása A Szlovén Szocialista Köztársaság képviselőháza 1977- ben tárgyalt a köztársaságban élő olasz és magyar nemzetiség különjogainak megvalósításáról és ekkor fogadta el az ismert ’77-es álláspontokat, amelyek megvalósításáról 1981-ben tárgyaltak újra. Ugyanakkor megállapították, hogy az 1977-ben elfogadott álláspontok még mindig időszerűek, ezért úgy döntöttek, hogy ezek képezik az 1981—1985-ös időszakra szóló terv alapjait is. A köztársasági képviselőház január 22-én tűzi újra napirendre a nemzetiségi különjogok megvalósításáról szóló beszámolót. A nemzetiségi területen közben folyik a nyilvános vita a beszámoló javaslatáról. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége lendvai községi választmánya elnökségénél működő nemzetiségi bizottság, valamint a lendvai községi Magyar Nemzetiségi Érdekközösség elnökségének szerdai együttes ülésén tűzték napirendre a beszámoló szövegének javaslatát. A beszámoló a következő elveken alapul: a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságán, a nemzetiségi lét megőrzésén, azon a tényen, hogy a nemzetek létezése nemcsak nyelvi kérdés, hanem szerves része a munkásosztálynak, a szabad társult munkának, amely jövedelmet termel és ebből eredően joga is van dönteni ennek elosztásáról. Ugyancsak jelentős a nemzetiség azon joga, amely szerint minden szempontból jogilag egyenlő helyzetben van a többségi nemzettel. A többségi nemzetnek kötelessége, hogy gondoskodjon a környezetében élő nemzetiségi csoport mindenoldalú fejlődéséről; ehhez persze bizonyos eszközöket is biztosítania kell. Jelentős az a tény, hogy a nemzetiségek mindig az alkotó híd szerepét képviselték hazánk és a szomszédos országok között. Az elmúlt ötéves időszakban számos jelentős törvény fogadtak el a nemzetiség helyzetével kapcsolatosan, számtalan különböző nemzetiségi tudományos és más találkozót szerveztek ezzel kapcsolatosan és ennek következményeként számos eredmény könyvelhető el. Szinte minden téren haladás történt a nemzetiségek életében. Az oktatás és a nevelés terén elért eredmények, a művelődési élet fellendülése, az új könyvtárak nyitása, új könyvek és a bővített rádióműsor bizonyítja mindezt, hogy a múltban sokat tettek Szlovéniában a magyar nemzetiség érdekében. Persze, a beszámoló azt is megállapítja, hogy vannak még hiányosságok. A jövőben többségi nemzet feladata lesz ezek megoldása, hiszen tudott dolog, hogy maga a nemzetiség nem képes ezek felszámolására. Azért sem, mert ehhez nincs meg a megfelelő anyagi alap. Arra kell törekedni, hogy a nemzetiség életének minden terén érvényesüljenek az új eredmények. Különösen fontos ez az a kétnyelvű oktatásban, ahol korszerű módszerekkel még minőségesebb kádereket neveljünk. Csak ezektől várható el, hogy nemzetiségi öntudattal a nyelvükben élnek a jövőben is, és hogy a nemzetiség a jövőben is megtalálja helyét ebben a társadalomban. N. J. KOMMENTÁR: Küldöttproblémák A muraszombati községi képviselő-testület mindhárom tanácsa az elmúlt évben december 26-án ült össze, hogy megvitathassa a legalapvetőbb gazdaságfejlesztési terve ket. A küldöttek több javaslatot és módosítást terjesztettek elő, és végrehajtó tanács tagjai el is fogadták őket, sőt még azokat is, amelyekre nincs pénz. A küldöttek újból a szünetben ,a folyosón helyeseltek, vagy mondták ki az igazi véleményüket, amely sokban eltért a »hivatalos« véleménytől. A rogašovci küldött két javaslattal állt elő: a faluban óvodát és egészségházat akarnak építeni, bár a középtávú társadalmi-gazdaságfejlesztési terv egyiket sem látja elő a terveztben. A végrehajtó tanács erre áldását adta, bár az érdekközösségek még nem tudják honnan szerezzék be a pénzt. Ez egy újabb tanújele annak, hogy a küldöttek csak formálisan döntenek. A képviselő-testület ülései nem csak a muraszombati községben, hanem máshol is lanyhák, a küldöttek legtöbbször még a kezüket sem emelik fel, hogy valamiről döntsenek. A javaslatok szimplák, az előterjesztett beszámolókra még ez sem mondható. Már évek óta mondogatjuk, tudományos kutatásokkal igazoljuk, hogy krízisben van a küldöttrendszerünk, de csak a tényeknél maradunk, változtatni a dolgokon nem tudunk, vagy talán nem is akarunk. A választások előtt fel kellene számolni a hibákat és a problémákat, mert a régi problémákkal új eredményeket nem lehet elérni. pivar 1986 Pár nappal előbb léptünk be az 1986-os esztendőbe. Ez a választások és a kongresszusok éve lesz. Mindaz a tevékenység, ami ezzel kapcsolatban folyik politikai és társadalmi-gazdasági rendszerünket kell hogy szilárdítsa. Éppen ezért a küldöttrendszer működéséről szóló beszámolókat, amelyek az elmúlt mandátumidőszakot ölelik fel, ezenkívül a kongresszusi rezolúciókat és a politikai rendszerről szóló kritikus elemzéseket nem volna szabad pusztán tájékoztató jeleggel tárgyalni. Alkotó jellegű és kritikus hozzáállásra van szükség, arra, hogy minden környezetben szembenézzünk a valóságos állapotokkal és kivezető utat javasoljunk a helyzetből. Az idei év több szempontból jelentős már csak azért is, mert ez az 1986—1990-es középtávú fejlesztési tervidőszak első, tehát kezdő éve. Az 1985-ben meghozott terveknek az idén kell szembenézniük a reális viszonyokkal. A próbatétel nehéz lesz, de Muravidéken sem szabad túl alacsony pontról startolni, hiszen az idehaza uralkodó viszonyok és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás feltételei ezt bizonyára nem fogják megengedni. Muravidék szempontjából az 1986-os esztendő jelentős lesz abból a szempontból is, hogy új megoldások után kell kutatnunk ahhoz, hogy kilábaljunk az energiaválságból. Ezt a lendvai szénbányának és a Murán építendő vízi erőműveknek kell segíteniük. A murai vízi erőművekkel kapcsolatban olyan projektumot kell követelni, amely a természetbe való kisebb mértékű beavatkozásokkal és ezzel együtt kisebb mértékű következményekkel teszi lehetővé az optimális hatékonyságot. Mindent összegezve Muravidék számára az 1986-os év igen-igen igényes lesz. Nagy mértékben megköveteli majd, hogy a saját erőinkre támaszkodjunk, és ezt a szolidaritással — az iskolák, az utak és a telefonhálózat építésére javasolt járulékkal — a muravidéki községben már meg is kezdtük. Štefan Dravec Szakszervezeti kapcsolatok A muraszombati községi szakszervezeti tanács legutóbbi ülésén többek között megtárgyalták a nemzetközi együttműködést és megállapították, hogy ezek a kapcsolatok hasznosak gazdasági, politikai és emberi szempontból is. A hazai kapcsolatok közül ki kell emelni a paraminit, amely a két község szélesebb kapcsolata révén jött létre és elsősorban a gazdasági, politikai, szakmabeli és a kulturális kapcsolatokat helyezik előtérbe. A szomszédos Vas megye szakszervezeti tanácsával kialakított kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek — állapították meg az ülésén és kihangsúlyozták, hogy ezek a kapcsolatok nem csak fórum szinten érvényesülnek, hanem a határ két oldalán élő dolgozók, munkaszervezetek veszik fel a kapcsolatokat. A szakszervezeti alapszervezetek között létrejött gazdasági, szakmabeli, kereskedelmi, kooperációs kapcsolatok köztársasági szinten is például szolgálhatnak. Az ingoldstadti Audi autógyárral, valamint az ottani szakszervezettel a kapcsolatok a vendégmunkásaink révén jöttek létre és főleg az ott élő muravidékiekkel erősek a szálak. -ep GORNJA RADGONA Mi mindent terveznek? A Gornja Radgona-i községben az elmúlt év tavaszán kezdték meg az előkészületeket a községi referendumi program összeállítására. A közvita során, amely az év végén zárult, összegezték a programmal kapcsolatos megjegyzéseket. A helyi közösségek, a végrehajtó tanács és az önigazgatási érdekközösségek egyeztetése szerint a javaslat a begyűjtendő pénz felét a tanügy és az egészségügy szükségleteire látta elő, a másik felét pedig a közművesítésre. A polgárok gyűlésein elhangzott megjegyzések alapján ez a program némileg módosul. Az említett tervek mellett a polgárok javaslatára bővítették a beruházásokat. Hozzájárulást láttak elő a radgonai és a radenci kultúrotthon rendezésére, ezenkívül két helyi jellegű út rendezésére a vidémi helyi közösségben. Ehhez a tervezett 260 millió dinár helyett több mint 300 millióra lesz szükség. A referendumi program javaslatáról a képviselő-testület tanácsai e hónap 13-án döntenek, a referendumot pedig február 9-én tartják meg a Gornja Radgona-i község választói. Az óvodákról, iskolákról, tornatermekről, telefonokról, az egészséges fiatal nemzedékről, szebb távlatainkról, az összetartozásról döntünk... Néhány nappal ezelőtt múlt el a nagy jubileumok éve: megünnepeltük a felszabadulás 40 éves évfordulóját. Beléptünk abba az esztendőbe, amikor a 45 évvel ezelőtt kezdődött felkelésre és több más jelentős eseményre emlékeztünk. Megkezdődött az új középtávú tervidőszak is, amelyben merészen rajzoltuk fel fejlődésünk és terveink útját. Amikor további fejlődésünkről vitatkoztunk és gondolkodtunk, mindenütt az a felismerés került előtérbe, hogy az elmúlt 40 év alatt óriási előrehaladást értünk el szűkebb hazánkban és az egész országban, valamint az emberek életszínvonalának emelése terén is. A fejlődés ezen éves dolgozóinak és polgáraink lemondásához, az önkéntes járulékok társításához kapcsolódnak. A közös beruházások — a lerombolt haza újjáépítésétől kezdve napjainkig, amikor a számítógépek korszakát éljük — mindmind a nagy döntések motivációi voltak. Az elmúlt időszakban, és különösen az utóbbi években, kiemelkedő módon érvényesült a dolgozók és a polgárok járulékának társítási formája. A járuléknak tehát, mint a közös programokhoz szükséges pénz biztosítása módjának, gazdag hagyományai vannak. Járulékoknak köszönve változott meg falvaink, egész vidékünk arculata, megvalósultak a különböző tervek a helyi közösségeinkben, a községekben és az egész vidékünkön. Az elmúlt évben ünnepelt nagy jubileumok alkalmából a háború utáni 40 év eredményeiről beszéltünk. Napjainkban nincs olyan település, ahol ne találkoznánk a fejlődés látható nyomaival. Napjainkban nincs olyan polgár, aki ilyen vagy olyan módon ne élvezné a szabadságban elért fejlődés eredményeit. Mindez megmutatkozik a munkahelyeken, az új házak, utak, vízvezetékek, a személyes életszínvonal, a mezőgazdaság vívmányai, az iskolák, az óvodák útján. Mindezeket mérlegelve nem abból kell kiindulnunk, mit kapott az én falum és az én helyi közösségem. Abból kell kiindulnunk, hogyan hat mindez az egyén társadalmunkban elfoglalt helyzetére a gyermekektől kezdve a legidősebb polgártársunkig. Sok objektum épült fel saját eszközeink társítása nélkül is. A legtöbb akkor, amikor ezt a társadalom anyagi alapjai nagyobb mértékben lehetővé tették. A gyorsabb fejlődés mellett döntöttünk az 1990-ig terjedő középtávú tervdokumentumokkal is. Úgy döntöttünk, hogy saját eszközeinkkel, helyi járulékkal építjük fel azokat a javakat, amelyekre ebben az időszakban égetően szükségünk lesz és amelyektől további fejlődésünk függ. Az elért eredmények és a viszonyaink javítása az az alapmotívum, amely a járulékon nyugszik. Bizonyára nincs olyan polgár aki ne tudná, mi mindent építettünk eddig járulékból. Minden muravidéki ember büszke a rakičani sebészeti osztályra, a lendvai község valamennyi polgára tud azokról az egészségügyi és tanügyi objektumokról, amelyeket járulékkal és az eszközök társításával építettünk. Miután a tervezett egészségügyi objektumokat felépítettük, a társadalmi-politikai szervezetek az 1986—1990-es időszakra járulék bevezetését javasolták olyan magasságban, amilyen az az 1981—1985-ös időszakban volt azzal a céllal, hogy fokozott ütemben oldjuk meg a felgyülemlett problémákat a tanügy, a gyermekvédelem és a telefonhálózat terén. A polgárok közgyűlésein, a képviselő-testületben folyó viták megerősítették ezt az elhatározást. A közvita során kialakult megjegyzések figyelembevételével most itt áll előttünk a javaslat, amelyet a képviselő-testület tanácsa elfogadta, és amelyről a polgárok a referendumon döntenek majd. Társadalmunk egészséges, minőséges tudással rendelkező fiatalokat kíván nevelni, akik tudásukkal képesek lesznek fokozottabb ütemben előrelendíteni jövőnket és a mi jövőnket is, akiknek a kezében most a döntés kulcsa van amikor a turniščei, a črenšovci, a dobronaki és a bistricai iskola tornaterméről döntünk. A gyermekvédelem érdekeit is szem előtt tartottuk. Tudatában vagyunk annak, hogy az oktatás és a nevelés már zsenge gyermekkorban kezdődik. A helyeslő IGEN a črenšovci és a bistricai óvodának is szól. Ha mellette szavazunk, ezzel gyermekeink boldogságát és boldogságát, társadalmunk jövőjét erősítjük meg. A döntés, hogy a helyi járulékból pénzt adjunk a telefonhálózatra is abból indul ki, hogy polgáraink körében egyre fokozottabb a kívánság a szorosabb kapcsolatteremtésre, az információk áramlására, mert mindez döntő mértékben befolyásolja fejlődésünket a jövőben. A referendum programját elemezve láthatjuk, hogy abban minden polgár megtalálhatja önmagát. S amikor január 19-én a szavazóhelyre megyünk, induljunk ki ebből a megállapításból. És a január 19-én kimondott IGENT ne csak mint megterhelést értelmezzük, hanem mind olyan döntést, amikor saját erőinket latba vetve valósítjuk meg saját kívánságainkat és szükségleteinket elégítjük ki. Ne feledkezzünk meg történelmünk eseményeiről sem, amikor az emberek szilárd elhatározással, még életünk árán is a szabadság mellett döntöttek. Ha így tekintünk a referendumra, akkor nem lesz nehéz bekarikázni a MELLETTE szót. A döntés tehát valamennyiünk, Lendva község polgárainak kezében van. Tudatában vagyunk annak, hogy minden amit eddig építettünk közös munkánk, erőfeszítésünk és magas fokú szocialista öntudatunk eredménye. A javasolt referendumi program is ennek folytatását jelenti, a fejlődés további folyamatait teszi lehetővé. Helyes döntésünket gazdagon gyümölcsözteti majd az új nemzedékek. ŠTEFAN FTIČAR a DNSZSZ lendvai községi választmányának elnöke