Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-09 / 1. szám

A SZLOVÉNIAI MAGYAROK HETILAPJA XXX. évfolyam, 1. szám Murska Sobota, 1987. január 9-én Ara 100 dinár Egymást megbecsülve IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK #■ Újabb innovációkat az újévben »Mindenhol jó, de otthon a legjobb« — mondja a ré­gi közmondás. Ez érződik ezekben a napokban Mura­vidék szerte is, ahonnan mintegy 4360-an vannak külföldi munkán a nyugat- -európai országokban. Tíz- tizenöt, sóit húsz évvel eze­lőtt azért ment ki a legtöbb­jük, mert itthon nem kapott munkát, vagy pedig na­gyobb szedet kenyérhez kí­vánt jutni. Közülük sokan úgy döntöttek, hogy végleg letelepednek az idegen or­szágban, de a legtöbbjük itt­hon építgeti fészkét, hogy ha előbb nem is, a nyugdí­jas korra, vagy a fiatal csa­ládoknál, mire a gyerek is­kolába megy, hazajöhesse­nek. Az idegenben nem tud­nak igazi gyökeret ereszte­ni. A napokban egy érdekes jelenségnek voltam a szem­tanúja. A háromtagú fiatal család megérkezett a szülői házhoz. Az öt éves kisfiú az udvaron az autóból kiugor- va először a nagy 'barátjá­hoz, a házőrzőhöz lépett, de németül kezdett gagyogni, csak később jött ellő az a- nyanyelv, amikor nagyanyja örömkönnyekkel küszködve szólt hozzá. A vendégmun­kásainknak nem csak az o- koz fájdalmat, hogy más­ként néznek rájuk, mint az ottani ország polgáraira, hanem afölött is éberen kell őrködniük, hogy ne feledjék el anyanyelvűket, és hogy a gyermeküket is megtanít­sák rá. Ehhez magas fokú öntudatra van szükségük, hiszen az idegen hatás néha káros is lehet. Az idegen­ben alaposan megdolgoznak a pénzért. A legtöbbjük sze­rényen él, hogy minél töb­bet összegyűjthessen. Ilyen­kor az ünnepekre vagy más­ként, hazajövet, sok vendég- munkás rendezgeti a fész­két. Ez az igazi otthon, ahol nem a megalázás, hanem a A Naš glas nevű szakszer­vezeti újság legutóbbi, de­cember 27-én megjelent szá­mát is nagyobb részt a prog­ramértekezletnek szentel­ték. A lap teljes egészében tartalmazza a szakszervezeti tanács és szerveinek munká­járól készült beszámolót, va­lamint az idei év program elveit. A 'beszámoló több fe­jezetben tárgyalja azokat a témaköröket, amelyekkel a megbecsülés veszi körül. Jó az, hogy abban a városban, ahol élete javarészét tölti, egyesületbe tömörülve ápol­ja kultúráját, anyanyelvét. »Haza, a szülőhazámba jöt­tem« volt a mottója annak a találkozónak, amit az újév előtti utolsó szombaton rendeztek Ljubljanában az idegienesen külföldön dol­gozó munkásaink tiszteleté­re a nyugat-európai szlovén egyesületek 10. j ubil ári s ta­lálkozója keretében. A Naš delavec lap szerkesztősége a vám- és egyéb előírásokról, az egészségügyi és nyugdíj­biztosításról és mindarról, ami a vendé,gmunkásokat érdekli, ismertetőt nyújtott. Volt sportverseny, a vendég­munkások gyermekei kultúr­műsorral léptek fel a Gan- kar otthonban. Muraszom­batban is fogadták az ideig­lenesen külföldön dolgozó munkásainkat. Hazánk tisztában van az­zal, hogy hidat alkotnak köztünk és Nyugat-Európa között, általuk tanulják meg tisztelni országunkat. Ezért tisztelettel tekintsünk rájuk, hiszen alaposan megszenved­nek mindazért, amijük van. Nekik pedig tisztelettel kell tekinteniük az itthon élők­re, erre az országra, ahol születtek, ahol bátran hasz­nálhatják anyanyelvűket, a- hova mindig szerettei vár­juk őket. Természetesen az sem ártana, ha lehetővé ten­nénk a tudásuk kamatozta­tását miunkaszervezeteink- ben. Nagyon sokan közülük nem csak a munkafegye­lemre tudnák megtanítani az itthon dolgozókat, mert ez sajnos sok helyen hiány­zik, hanem a tudását is át­nyújthatná sok vendégmun­kásunk. 'Mintegy, itt voltak körünkben, velünk töltöttek az újévi ünnepeket. Együtt örültünk az eredményeknek és kívánjuk, hogy minél si­keresebb legyen az új esz­tendő. szakszervezet az elmúlt év során a legtöbbet foglalko­zott. Mivel a gazdaságszilár­dít ási program megvalósítá­sa állt a lendvai község munkaszervezetei érdeklődé­sének homlokterében, a be­számoló ennek szenteli a 'legterjedelmesebb fejezetet. A második fejezet, amelyben a dolgozók szociális helyze­tét taglalja, szorosan kapcso­lódik az elsőhöz. Az elmúlt Igaz, hogy új évbe lép­tünk, de mégis hadd szól­junk egy régi témáról, amely mégis számos újdonsággal könnyítheti gazdasági hely­zetünket. Az innovációkról, az újításokról van szó. Ez a mozgalom az utóbbi egy­két évben örvendetes mér­tékben felerősödött, mond­hatnánk úgy is, hogy olyan tempóban, amilyennel a gaz­dasági nehézségek örvényé­ben voltunk kénytelenek e- vezni. Igaz, az újítások, az innovációk nagy része a ter­melésben alkalmazható mű­szaki megoldásokat tartal­maz és a szakemberek sze­rint még mindig nem tölti be azt a szerepet amelyet el­várunk: a műszaki gondolko­dás forradalmasítását. Akár­hogy is van, az újévben is kiemelt figyelmet keli fordí­tani az újításokra, ha lega­lább részben be szeretnénk pótolni azt a mulasztást, a- melyet hosszú éveken át el­követtünk. Az innovációkról társadal­mi-gazdasági és politikai éle­tünk több területén is szó e- sik. A nemrég megtartott szakszervezeti évi taggyűlé­seken is felvetődött ez a kér­dés. Az elmúlt év gazdálko­dási eredményeit vagy 'ép­pen sikertelenségeit taglalva fel kellett mérni azt is, mit tettek maguk a dolgozók, az egész kollektíva a jobb, a minőségesebb, a takaréko­sabb ügyvitel és termelés ér­dekéiben. És hogy vannak vállalatok, ahol nem csupán szólamként, vagy éppenség­gel divatként értelmezik az innovációkat, arról íme egy adat: a lendvai INA-Nafta vállalatiban az elmúlt évben a számítások szerint 200 mil­lió dinárt takarítottak meg éppen a termelésben alkal­mazott újításoknak köszönve. A lendvai INA-Nafftá'ban a­évben ugyanis tovább éleződ­tek a gazdálkodás körülmé­nyei és ezzel párhuzamosan rosszabbodott a dolgozók szo­ciális biztonsága is. Mint a beszámolóból kitűnik, az el­múlt év során munkaszerve­zetben — az Edektrokontakt- ban, a Primatban és az IN- DlP-ben — fejezték ki a dol­gozók erélyesen elégedetlen­ségüket. Mindebből az követ­kezik, hogy a szakszervezet­nek ebben az évben is külö­nös gondot kell fordítania mindazokra a kérdésekre, a- melyek a dolgozók szociális biztonságát szavatolják. B.K-Zs. is, hogy ez az eredmény ked­vezőbb is lehetett volna, ha kihasználnak valamennyi le­hetőséget. E vállalatban u- gyanis a termelési folyama­tok tarkasága, a szakembe­rek által képviselt szellemi potenciál mind-mind lehető­vé teszi, hogy a dolgozók in­tenzivebben és tervszerűbben foglalkozzanak újításokkal. Hogy az innovációk fonto­sak, sőt létfontosságúak, azt senki sem vonja kétségbe. Bár a lendvai INA-Naftában sokat tettek az elmúlt évek során az innovációk serken­téséért, mégis, még itt is, azt állapítják meg bogy távol­ról sem annyit mint ameny- nyit tenni lehetett volna. Kritikusan és önkritikusan szögezték le, hogy az inno­vációs munkát nem értéke­lik, azaz nem fizetik meg kellőiképpen. Különösen ak­kor bukkan elő az emberi 1 egység, amikor valakinek jelentős összeget kellene ki­fizetni egy-egy innovációért. Tisztázni kellene továbbbá azt is, mi a dolgozó munka­helyi kötelessége és mi az ezen kívül született újítás. (Egy érdekes megállapítást 'hallottam a minap: sajnos, nálunk a munkahelyeket fi­zetik meg és nem a munka­helyen elvégzett munkát. Aki például mérnök, az egyszer s mindenkorra, szinte egész életére biztosítva érzi magát a munkahelyén, nem nagyon töri magát azért, hogy lépést tartson a legújabb műszaki eljárásokkal. Márpedig ezek, jól tudjuk, olyan ütemben látnak napvilágot, hogy aki tíz évvel ezelőtt diplomáit, annak a tudása már igen­igen elavult. Megannyi kérdés, amelyre ebben a lendvai vállalatban is választ keresnek. A szak- szervezet mindenekelőtt a méltányos jutalmazást helye­zi előtérbe és a szubjektív e- rők szerepét az újítások ser­kentésénél. A kétszáz milliós megtakarítás mindenképpen arra figyelmeztet, hogy szisz- tematikus hozzáállással, 'kellő jutalmazással még többet le­hetne elérni az innovációk te­rén. Példaképpen említették a maribori HAM vállalatot, ahol a személyi jövedelmek struktúrájában nem kevesebb mint 15 százalékot tesz ki az az összeg, amelyet az inno­vációkért fizetnek ki a dol­gozóiknak. Igaz, a maribori TAM-nak nincsenek olyan veszteségei mint a lendvai INA-Nalftának, tény azonban az is, hogy ez a 'lendvai vál­lalat a szlovéniai vegyipar keretében élen jár az innová­ciók terén. Nem áttörésről van tehát szó, hanem arról, hogy még járhatóbbá tegyék a már ismert utat. B.K.Zs. zonban megállapították azt LENDYA Programértekezletet tart a községi szakszervezeti tanács A munkaszervezetekben megtartott taggyűlések után a lendvai községi szakszervezeti tanács a jövő héten hét­főn, január 12-én ül össze szokásos évi programértekez­letére. Az értekezleten beszámoló hangzik el a községi szakszervezeti tanács és szerveinek múlt évi munkájáról, megtárgyalják az idei év munkatervének programelveit végül pedig a szakszervezeti tanács az évi pénzügyi ter­véről döntenek. Mani a frontszervezet munkáján A Szocialista Szövetség muraszombati községi vá­lasztmánya a közelmúltban tartotta az utolsó program­értekezletét ebben az évben. Sok felszólaló működött közre a közel négy órás vi­tában. Geza Farkaš, a DNSZSZ községi választmá­nyának elnöke a bevezető­ben aprólékosan ismertette a frontszervezet egy éves munkáját. Ez idő alatt sok 'jelentős társadalmi-politikai megbeszélés, találkozó, ak­ció volt, de valamennyit az­zal a célkitűzéssel tartották, hogy minél jobban képvisel­jék a dolgozók és polgárok érdekeit. Ez, amint Boris Prejac, a Szocialista Szövet­ség muravidéki községközi tanácsának elnöke is kiemel­te, eléggé jól sikerült, hi­szen elsősorban a helyi kö­zösségekben jól dolgozott a frontszervezet. Csak a jövő­ben, amint azt a községi vá­lasztmány elnöke, Geza Far­kaš is hangsúlyozta, a front­szervezetnek jobban oda kell figyelni arra, mit monda­nak a külterületeken az emberek, akik a szavak he­lyett inkább a konkrét tevé­kenységet -igénylik. A jelen­leg előforduló hibákat a jö­vőben ki kell küszöbölni. A Szocialista Szövetség még nem töiti be kellően ellenőrző szerepét és a jö­vőben gondoskodnia kell arról Is, hogy mindazokat, felelősségre vonják, akik nem végzik el a rájuk bízott feladatot. Amikor arról tár­gyalunk, hogy a frontszerve­zetbe jobban be kell kap­csolódnia mindenkinek, ak­kor ez a pártalapszervezetre és a többi társadalmi-politi­kai szervezetre, valamint az egyesületekre is vonatko­zik. A Szocialista Szövetség keretében tevékenykedő kü­lönböző bizottságok munká­járól jobban kell tájékoztat­ni a helyi választmányok­ban közreműködő embere­ket, a bázist. lÉpipen ezért változtatni kell a munka- módszeren, azt a jelenlegi állapotokhoz kell igazítani és a társadalmi-politikai szervezetek közötti együtt­működésnek is jobbnak kell lenni. így a jövőben nem fordulna elő, hogy ugyan­azt a kérdést tárgyalják. A fcüldöttrendszerről is sok szó esett, amely a tö­rekvések ellenére sem hoz­ta meg a várt eredményt. A jövőben azon kell fáradozni, hogy megszűnjön a fórum- munka, mert csakis akkor várható előrehaladás, ha az embereket bevonjuk a mun­kába és így hozzuk meg a döntéseket, különben min­denkinek elmegy a kedve a közösségi munkától. A vitá­ban az is felmerült, hogy nem ártana Murántúl burgo­nyatermelő falvainak egyi­kében egy burgonyafeddol- gyozót létesíteni. A fiatal (földművesek arra panasz­kodtak, hogy túl nagy össze­get kell fizetniük az iskola- köteles gyermekük egész napos iskoláztatásáért, az i- dős földművesek viszont ne­hezen fizetik meig a külön­böző járulékokat. A mura- szombati ifjúsági szervezet képviselője ismét arra figyelmeztetett, hogy a fia­taloknak nincs megfelelő helyiségük. Szó volt a környezetvé­delemről, a káderpolitikáról, a fiatal családokról való gondoskodásról, a vadász­egyesületek felaprózottságá- ról és több más aktuális kérdésről. A muraszombati városi helyi közösségek egyikéből érkezett a javas­lat, hogy minél előbb meg­felelő ládákat kell felállíta­ni a városban, amelyekben kizárólag az üvegeket gyűj­tenék össze. A rakičani kór­házhoz is olyan autóbuszjá­ratot kell indítani, hogy az megfeleljen az emberek i- gényeinek. A nyugdíjra sem lenne szabad fél évig várni a nyugdíjba menőknek. A magyar nemzetiségi lakosság jobb tájékoztatásáról sem szabad megfeledkezni. A Szocialista Szövetség egyik legfontosabb feladata lesz a jövőben a stabilizációs prog­ram következetes megvaló­sítása. Végezetül a mura­szombati község útgazdasági közösségének problémáit vi­tatták meg. K. R. MURAVIDÉK A gazdasági helyzetről A gazdasági helyzet ala­kulásának, a lendvai INA Nafta szanációs programjai­nak és a veszteségeknek szenteltek legnagyobb figyel­met a Muravidéki Gazdasági Kamara végrehajtó bizottsá­ga legutóbbi ülésén, ahol még tárgyaltak több folyó ügy­ről is. A lendvai INA-Nafta hely­zete nem könnyű, most itt hosszú volna felsorolni a problémákat és az eredmé­nyeket, mert mindkettőből van elég. Ezért nem is meg­lepő, hogy a végrehajtó bi­zottság nagy figyelmet szen­telt ennek a kérdésnek. Bár már mögöttünk az 1986-os év a muravddéki munkaszervezetekben még csak a háromnegyedévi vesz­teségekről beszélnek, s a Tár­sadalmi Könyvviteli Szolgá­latnak is csak erre az idő­szakra szólnak az adatai. A kilenc hónap során kevesebb volt a vesztes munkaszerve­zet mint 19i85-ben, de a (hiány súlyosabb és a listára felkerültek azok is, akik é- vek során példás gazdálko­dóknak számítottak. Ilyenek a Radenska, a fafeldolgozók és a mezőgazdasági mun­kaszervezetek. iLegaggasztóbb a helyzet a muraszombati Platanában, ahol kényszer- igazgatást vezettek be január elsejével. A ljutomeri aszta­losüzem dolgozói abban bíz­nak, hogy a zárszámadás u- tán a veszteség minimális lesz. A Radenska palackozó üze­mében a számítások szerint az 1986-os évet 60 milliós veszteséggel zárták, de a hiányt a többi alapszervezet fedi. Itt meg kell oldani az alapvető technológiai és fej­lesztési kérdéseket. A mezőgazdaság helyzete valamit javult, de itt sem le­het kikerülni a vesztesége­ket. Hiánya van Ljutomer­čan szövetkezetnek, a mura- szombati húsgyárnak és több kisebb mezőgazdasági- és é- lelmi szeripari létesítmény­nek. A búsgyáriak vélemé­nye szerint a gazdasági év veszteségmentes lesz, ami el­sősorban az olcsó [behoza­tali húsnak köszönhető. A húsgyár veszteségének zöme az árkülönbözetekből ered.-ep

Next

/
Thumbnails
Contents