Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-09 / 1. szám

2 ÁBRAHAM DEZSŐ, hodo­­si lakos, családjával kint él Németországban, de itthon építi a család igazi otthonát: »Mind a hárman Németor­szágban élünk, de alig vár­juk, hogy hazalátogathas­sunk, hiszen ez a mi igazi otthon­unk. Itt él az édes­anyám, a testvérem és bár a feleségem szlavóniai, ő is nagyon szívesen jön Hódos­ra. A tavalyi év bizonyos kezdet is ivott, hiszen a szülő­házamat adaptáltuk, hozzá­építettünk, hogy mikor vég­leg hazatérünk lesz hova menni. Anyám sikeresen át­vészelte a vesekő-operációt és kívánom, hogy az egész­sége jól szolgálja ebben az esztendőben. Ezt kívánom a családomnak, ismerősöknek és mindenkinek. Az idei év­ben a fiam elsős lesz és mit is kívánhat egy apa, mint azt, hogy jól tanuljon­. Erőt, egészséget és békét Az év utolsó napján mindenki valahova sietett, mintha az egész évben meg nem tett dolgokat most akarná elvé­gezni. A tömegben az ismerősök kezet szorítottak, boldog új esztendőt kívántak. Minket az érdekelt, hogy mit vár­nak az 1987-es évtől, mit kívánnak az új esztendőben és mi volt szép, kevésbé szép az elmúlt évben. Ahány ember, annyi kívánság, annyi megpróbáltatás. LEÓKŐ ZSUZSANNA, mu­raszombati lakos: Az el­múlt év hozott örömet, ■bánatot, megpróbáltatást. Bizony az árak egyre magasabbak, a megélhetés nehéz, mert a fizetések nem bírják nyomon követni a drágulást. Kívánom, hogy az 1987-es évben rendeződjenek az árviszonyok, kisebb le­gyen az infláció. A tavalyi évhez fűződik egy szép do­log is: a fiam sikeresen­­be­fejezte a nyolcadik osztály, középiskolába iratkozott. Szakmát tanult, kenyér lesz a kezében és ez a legtöbb, a­­mit egy szülő a szeretetlen kívül a gyerekének adhat. Az idei év évről pedig kívánom, hogy legyen boldog minden ember számára, főleg, hogy szolgáljon az egészségünk.« GÉZA FARKAS, humoris­ta, aki a humor rózsaszín szemüvegén át néz a jelen­re és a múltra: »Hogy mi­lyen volt az óév? Szép, bár szebb is lehetett volna. Hi­ány semmiből sem volt, főleg az infláció áldása adatott meg bőségesen. Strájkoltunk is, de nem baj, fő, hogy á­­téltük az évet. És mit kívá­nunk az 1987-es évben? Erőt, egészséget és sok pénzt, fő­leg pedig jó bort és szép lányt....« nem kívántunk? Erőt, egész­séget, boldogságot és szeren­csét — ez legyen meg min­den háznál. Kívánom, hogy az infláció, a gazdasági ne­hézségek múljanak el, bár tudatában vagyok, hogy ezt kívánni egymagában nem e­­lég, hanem sokat kell tenni, hogy a nehézségeket mellőz­zük. Kívánom, hogy legyen egészség, mert ha ez van, akkor sok mindent le lehet küzdeni. Minden embernek kívánom, hogy legyen az 1987-es év békés és boldog­ pivar­ella NÉPÚJSÁG—A DOLGOZÓ NÉP SZOCIALIS­TA SZÖVETSÉGE lendvai és muraszombati községi választmányának a hetilapja. Kiadja a Rádió és Sajtóintézet, Muraszombat, Tito utca 29/1., telefon: (069) 21-064 és 21-383. Szerkesztőség: 69220 Len­dva, Partizán utca 120, tel. (069) 75-085 és 75-719. Igazgató és főszerkesztő: Štefan Dravec, felelős szerkesztő: Varga Sándor. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Munkatársak: Báti Konc Zsuzsanna, Csinos Éva, Korcsmár Rózsa, Novák Jolán, Papp József, Pivar Ella és Szúnyogh Sándor. Műszaki szerkesztő: Ab­raham Albert. — A beérkezett kéziratokat és a ké­peket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Elő­fizetési díj fél évre belföldön 1800 dinár, külföldre 10.000 dinár. Megjelenik minden pénteken, egy szám ára 100 dinár. Folyószámla 51900-603-30005 SDK Mur­ska Sobota. Készül a muraszombati Pomurski tisk nyomdájában — A Népújság mentes a forgalmi adótól. NÉPÚJSÁG Aszfaltos utat és telefont szeretnének A Szocialista Szövetség hó­dosi és šalovci helyi bizott­sága hétfőn este aalovcin ér­tekezlet tartott. Fő napirendi pontként az utakkal kapcso­latos kérdéseket vitatták meg. Ez algigaisztja az ott élő embereket a legjobban. Ho- Hodos­ doson a faluban v­égig maka­­dám út van é­s az ottani ha­tárőrséghez vezető út is ka­vicsos.­­Habár a közelmúltban megjavították, most, amikor az olvadó hó ráfagyott, szin­te járhatatlanná vált, így például a hadsereg napja al­kalmából a látogatók sem tudtak autóval eljutni a ha­tárőrökhöz, pedig az útszélen ott a kavics, csak nincs aki elszórja. Ezért természetesen az útkarbantartási közösség, illetve annak a munkája fele­lős. Ar­ról is álmodoznak Ho­doš lakói, hogy aszfaltburko­latot húznak a falusi útnak. Sajnos, ez nem került be az 1990-ig szóló középtávú fej­lesztési tervbe, így nehezen tudják rá összegyűjteni a szükséges pénzt. A falusiak megígérték, hogy önkéntes munkával hozzájárulnak az út korszerűsítéséhez. Ezenkí­vül a Dominföldre vezető u­­­tat is szeretnék kiszélesíteni, hiszen jelenleg két autó sem tudja rajta elkerülni egy­mást. A másik nagy gondjuk a telefonhálózat kiépítése. Töb­ben is szeretnének telefont a faluban, ide mivel a Posta vállalat nem tervezte be, így egyenlőre aligha kerülhet rá sor, pedig fontos lenne, hi­szen jelenleg olyan rossz a telefonösszeköttetésük, hogy bizony betegség és tűzeset al­kalmával sem kaphatnak gyors segítséget. K. R. ­Új, korszerű cukrászda Lendván Közvetlenül az újév előtt nyílt meg Lendván a ben­­zinkúttal szembeni új üzlet­­központban az Intes vállalat Új cukrászdája. Elmondhat­juk hogy valamennyi süte­ménykedvelő örömét szolgál­ja, mivel naponta friss süte­ményt lehet itt vásárolni. A cukrászdában egyben az In­tel más termékeit is árusít­ják: kenyeret lisztet, leves­tésztát. A beruházás 6 milliárd ré­gi dinárba került és ennek látszata is van hiszen — a­­mint a képen is látható —, a cukrászda igen szép és a­mit ugyancsak meg kell emlí­teni tilos benne a dohányzás. Az új cukrászda, sajnos, vasárnap zárva van és szom­baton is csak délelőtt tart nyitva, habár valószínűleg sok szülő örülne annak, ha szombaton vagy vasárnap délután séta közben belép­hetne a gyerekekkel egy kis süteményre. Reméljük azon­ban, hogy ez csak átmeneti nyitvatartási idő és a nyá­ron, amikor a tervek szerint a ker­thelyiségben is lesz ki­szolgálás, a cukrászda egész héten minden nap nyitva tart. Novák J. A KOPERI TOMOS DOLGOZÓI úgy határoztak, hogy ezentúl minden gyűlést a munkaidő letelte után tartanak. Javasolják egyúttal, hogy az egész szlovéniai tengerparton ez legyen a jövőben a gyakorlat. Lehet, hogy ez a mód­szer lerövidíti, hatékonyabbá, értelmesebbé és eredmé­nyesebbé teszi összejöveteleinket? A BELGRÁDI DUGA CÍMŰ, kéthetente megjelenő lapban az egyik olvasó szerint 30 különböző papírt, iga­zolást, és engedélyt kell beszereznie annak, aki önerőiből építi házát. A szerkesztőség nem tudta jó hírrel meglepni a pulai polgárt. Leveléhez hozzáfűzte, hogy nem har­minc, hanem 41 engedélyre, igazolásra (stb.) van szükség. ÍJHÁNY SOI IHAN »HARCOS, ELKÖTELEZETT ÖNIGAZGATÓ, a test­vériség és egység kitartó építője, környezetének maradék­talan bizalmát élvező szakember« (stb.) kell, hogy legyen az, aki megpályázza a titogradi temetkezési vállalat igaz­gatói tisztségét. Itt fordul visszájára — és ilyenkor — minden jó szándék, minden jól elképzelt előírás és ren­delet. Mert ezek még csupán a külön feltételek... NAGY VISSZAÉLÉSEK NYOMÁRA bukkantak a nyomozók Sremska Mitrovica városában, a helyi bör­tönben. A büntetőintézet szinte teljes vezetősége, több börtönőr, rab, ügyvéd és külföldi állampolgárok is bele­keveredtek a megvesztegetési ügyek egész sorába. Jó pén­zért, elsősorban valuta ellenében korábban szabadulhattak azok az elítéltek, akiknek volt pénzük, és ismerték a kapcsolatokat. Várható, hogy hamarosan megtelnek a cellák, és hogy többen ide költöznek a börtön épületében levő irodáikból. A FOCI TOVÁBBRA IS az érdeklődés középpontjá­ban áll nálunk. Mi több, most már film is készül a labda­rúgásunkban kialakult helyzetről. Egy külön forgatócso­port kíséri a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség vezetősé­gének és bizottságainak minden ülését. Az egyik fősze­replő — kétségtelenül — Slavko Čajber, a JLSZ elnöke lesz. Reméljük, a mozikban is láthatjuk majd ezt az al­kotást ... A NOVI PAZAR VÁROSÁBÓL Isztanbulba tartó autó­busz egyik utasa, egy fiatal hölgy intim ruhadarabja 930 gramm tiszta ezüstöt és 10 000 dinárt tartalmazott. Nem túl eredeti rejtekhely, és nem is túl biztonságos. Ez de­rült ki a vámvizsgálat során. 1987. január 9. Ie­mét megdrágultak a Zastava gépkocsik JANUÁR 5-ÉTŐL ÁTLAG 30 SZÁZALÉKOS ÁREMELÉS A Zastava járművek átlag 30 százalékkal drágultak meg. A­­Zastava munkásta­nácsa úgy döntött, hogy az új ár január 5-étől ér­vényes. Az áremelés vonat­kozik a Szovjetunióval, a lengyelországi és az olaszor­szági Fiat céggel kooperá­cióban gyártott termékekre is, a 126-os Zastava 8,33 szá­zalékkal, a Zastava 101 GTL S5 háromajtós változata pe­dig 32,26 százalékkal drágult meg, így tehát a 126 P lesz a legolcsóbb, gyári ára 1 400 000 dinár. A Jugo 45 B legalacsonyabb ára 1 950 000 dinár, a Jugo 55 A a legdrá­gább 2 450 000 dinárba kerül majd. A Zastava 101 GTL ötaj­tós változata 2 150 000 dinár, a Lada 1300 S pedig 2 470 000 a Lada Samara ötfokozatú sebességváltóval készülő változata 3 550 000 dinárba kerül. Ehhez még hozzá kell adni a szállítási költségeket, a forgalmi adót, amelyet a vásárló lakhelyétől függően fizet, így például Kraguje­­vacom a Lada 1300 S mint­egy 3 123 000 dinárba kerül­ne. A tartalékalkatrészek is 30 százalékkal megdrágul­nak. A már befizetett árat a gyár­­ szavatolja. Az új áremelést az illeté­kesek a nyersanyag, az e­­­nergia drágulásával, a más költségek emelkedésével magyarázzák, és azzal, hogy a Zastava járművek, ára to­vábbra sem éri el a hason­ló kategóriába tartozó és más gyártmányú járművek árát, 14—405 százalékkal a­­lacsonyabb, mint a más jár­műveké. Rekordnagyságú katonai kiadások a béke évében Földünkön percenként 1,7 millió dollárt költenek fegy­verkezésre. 1986-ban, amelyet a béke nemzetközi évévé nyilvánítottak, tovább növe­kedtek a fegyverkezés költ­ségei és előrejelzések szerint az idén elérik a 900 milliárd dollárt, az összeg 90 m­iliárd­­dal nagyobb a tavalyinál. Ez­zel párhuzamosan a szegé­nyek mind szegényebbek lesznek, az éhínséget még minidig nem sikerült felszá­molni, az óriási külföldi a­­dósságok terhe súlyosan é­­rinti a fejlődő országokat. Békemozgalmi aktivisták egy csoportja a közelmúltban Katonai és társadalmi költ­ségek a világban 1986-ban munkacímmel jelentést ho­zott nyilvánosságra, amely­ben egyebek között megálla­pította, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió ré­szesedése ebben 60 százalék. S ami a legfurcsább, mindez akkor történik,­­amikor a két szuperhatalom képviselői ki tudja immár hányadszor ül­nek tárgyalóasztalhoz, hogy hozzálássanak az érdemi le­szereléshez. A jelentés megállapítja, hogy a­­világ valamennyi munkaviszonyban levő pol­gára szolgálati idejéből 3-4 évet arra fordít, hogy úgy­mond kifizesse a katonai kia­dások rá eső részét. A ver­senyt természetesen a nagy­hatalmak diktálják. Különösen aggasztó a nuk­leáris arzenál pusztító ereje, ezeknek a fegyvereknek a 97 százalékát az Egyesült Álla­mok, illetve a Szovjetunió birtokolja. A meglevő atom­fegyverek pusztító ereje — a szóban forgó jelentés sze­rint — 160 miilliószor na­gyobb, mint az az energia, amely a csernobili nukleáris halasest folytán felszabadult. A Szovjetunióban kétszer annyit költenek honvéde­lemre, mint oktatásra és e­­gészségv­édelemre együttvéve, az Egyesült Államokban 17- szer több pénzt fordítanak a »világű­ri lehetőségek feltárá­sára«, mint amennyit a szá­razföldi közlekedés korszerű­sítésére. A jelentés nemcsak a nagy­hatalmakat, hanem a fejlődő országokat is bírálja, mert — amint állítja — napjainkban hatszor annyit költenek fegy­verekre, mint 1960-ban. A fejlődő országok az 1975-től 1985-ig terjedő idő­szakban külföldi adósságuk 40 százalékát fordították fegyverek vásárlására. A szó­ban forgó országok adóssá­gát 754 milliárd dollárra be­csülik. Ez természetesen óriá­si teherként nehezedik gaz­daságiakra és egyben aláássa stabilitásukat, miközben szá­mos fejlődő országban éhín­ség és betegség pusztítanak, írástudatlan a lakosság és a fejlettség is rendkívüli ala­csony szintű. A fejlődő országokra há­ruló teher azonban megtette a magáét. A fegyverek im­portja 1980-ban vett lendü­letet, 1982-ben érte el tető­fokát, de tavaly már számot­tevő mértékben csökkent. Jóllehet a fegyverekeskedők idomulnak a piachoz és a legkorszerűbb módszerekkel árusítják portékájukat, s mind nagyobb azoknak az or­szágoknak a száma, amelyek maguk is exportálnak fegy­vert, a súlyos gazdasági hely­zet a fejlődő országokban korlátlanak vélt keresletet. A másik biztató jel — áll a Londonban közzététett jelen­tésben —, hogy a közvéle­mény mind nagyobb nyomást gyakorol a kormányzatokra.

Next