Népújság, 1988 (32. évfolyam, 1-50. szám)

1988-01-08 / 1. szám

- KÖLCSÖNVETT ÍRÁSUNK - KÖLCSÖNVETT ÍRÁSUNK - KÖLCSÖNVETT ÍRÁSUNK - KÖLCSÖNVETT ÍRÁSUNK -Kit zavarnak a nemzetiségek? MÁR SZINTE belefrisültünk a különböző színezetű nacionalistáik jól ismert siránkozásaiba és »megálmodott ideáljaikba«. A szerb és horvát nacionalisták hagyományosan versengenek abban, ki fog több bombasztikus tézist felröppenteni és több népet »magához ragadni« a jugoszláv térségben. Régóta ismertek a szerb nacionalisták számításai és aspirációi: a szerbek természetesen szerbek; a macedónok délszerbek; a muzulmánok boszniai szerbek, s elég sok a szerb Horvátországban is. Olyan téziseket hirdetnek, miszerint a szerbeket senki sem akarja megérteni, senki sem becsüli azt, hogy ők adakoztak a legtöbbet és ontották a legtöbb vért az első és a második Jugoszlávia megteremtéséért amiből az következik, hogy a háború győztesei a béke vesztesei egyben. A szerbekre állítólag mindenki gyanakvással tekint, felosztják és elnyomják őket, nem engedik meg, hogy megalakuljon a szerbnemzeti állam. Hasonló módon lépnek fel a horvát nacionalisták is, akiknek legfontosabb tűrései annak idején így hangzottak: a horvátok persze horvátok. Horvátországban több évszázada élnek szerbek és nem akarnak elhorvátosodni, jóllehet tulajdonképpen pravoszláv horvátok, a muzulmánok iszlám vallású horvátok, a crnagoraiak »vörös« horvátok, és így tovább. A horvát nacionalisták is »saját« területekre pretentálnak. A szerb és horvát nacionalistákkörében már évtizedek óta jelen vannak ezek a tézise, s minden bizonnyal a jövőben is hirdetni fogják őket. Az is biztos, hogy a nacionalizmusukkal szemben nem létezik szilárdabb védőgát, mint a nemzetek közötti viszonyok, a nemzeti egyenjogúság, a testvériség, egység és szocialista együvétartozás következetes érvényesítése és fejlesztése, ami a németszabadító háborúban és a szocialista forradalomban alapozódott meg .A párt Tito vezetésével a forradalom minden szakaszában így járt el. S miközben egykedvűen kommentáljuk a szerb és a horvát nacionalisták siralmait, az utóbbi időben — különösen a Szerb SZK Alkotmányának módosításával kapcsolatos viták keretében — egy veszélyes tendencia tanúi lehetünk: a nemzetiségeket ugyan még senki sem akarja kisajátítani, de sok az ellenük irányuló támadás, kételyek támasztása hazaszeretetükre és jugoszláv irányvételükre vonatkozóan. Ennek legeklatánsabb példája az albánellenes hangulat erősödése, különösen a paračimi kaszárnyában történt gaztett óta. Az utóbbi hetekben azonban az albánellenes hangulat a Jugoszláviában élő nemzetiségek minden tagjával szembeni frontális bizalmatlanság szitásába csap át. Emlékeztetésképpen: nem olyan régen Slobodan Nešovič publicista tagadta a magyar nemzetiség tagjainak részvételét a népfelszabadító háborúban, és ezzel elvitatta részvételüket a szocialista Jugoszlávia létrehozásában. A bori dr. Stanoje Živulovič a Szerb Képviselőiházban figyelmeztetett arra, hogy »északon« is lehetséges ellenforradalom és irredentizmus. Milivoje Stankovič a Szerbiai Tartalékos Tisztek SzövetségeKöztársasági Választmányának elnöke nyilvánosan támasztott kételyeket a tartományokban élő nemzetiségek tagjainak készsége és képessége iránt, hogy a honvédelem stabil tényezői legyenek. A nemzetiségek zászlóhasználata jogára irányuló, különösen a tömegtájékoztatási eszközökben megjelenő számos támadás közül említsük meg a zomfori dr. Stojan Berber küldöttkérdését, amelyben egyebek között azt állította, hogy a novemberi ünnepek idején a Zombori Képviselő-testület épületére a Magyar NK zászlaját tűzték ki. Berber számára a Magyar NK és a jugoszláviai magyar nemzetiség zászlaja egy és ugyanaz. Vagy talán megfontolt politikai manipulációról van szó, a nemzetek közötti viszonyok iránti kételyek és bizalmatlanság szításáról? A közös állami lét elmúlt hetven éve során eltérő volt a hozzáállás a nemzeti kisebbségekhez, illetve a jugoszláviai nemzetiségiekhez. A régi Jugoszláviában bizalmatlansággal, gyanakvással tekintettek a nemzetiségek tagjaira, mint olyan elemekre, amelyek között l ott lapul az ötödik hadoszlop, amelyek mindig készek az árulásra, amelyek a szubverzív és államellenes ténykedés forrásai. Úgy látszik, hogy egyesek agyában még mindig élnek az ilyen nézetek. A népfelszabadító háború idején a teljes nemzeti egyenjogúság, minden nemzet és nemzetiség testvériségének és egységének platformján oldottuk meg a nemzeti kérdést. Ilyen alapokon a háború utáni időszakban a nemzeti egyenjogúság olyan mértékben fejlődött, amilyen mértékben a szocialista önigazgatási is. Negyed évszázaddal ezelőtt a demokrácia és az önigazgatás további fejlődésére irányuló titói kezdeményezésnek köszönhetően a nemzeti kisebbségekhivatalosan is nemzetiségekké váltak, s ezzel elméletileg és gyakorlatilag is megszűnt az első- és másodrangú nemzetekre, nemzetiségekre való felosztás. Ahogy Tito követelte, a nemzetiségek a szomszédos és más országokkal való együttműködés hídjává váltak. A mostani válságos időkben, különösen a kosovói ellenforradalmi események után ismét feltámadnak a soviniszta nézetek, minden rosznak, a Szerb SZK minden megoldatlan kérdésének okát ismét a nemzetiségekben látják, ismét felelevenítik az első- és másodrangú nemzetiségeikről szóló koncepciókat. Az ilyen, alapjában véve ellenforradalmi törekvések nem jelentenek mást, mint arra irányuló kísérletet, hogy az országban még ingatagabb politikai helyzetet teremtsenek és utat nyissanak a különböző megoszlások felé. ELKÉPZELHETJÜK, hogy a jelen pillanatban hogyan érzik magukat a nemzetiségek tagjai, akiknek Jugoszlávia volt és maradt egyetlen hazájuk. A soviniszta tézisek és aspirációk azonban nemcsak őket nyugtalanítják. Szemben állnak velük — látszik ez a reagálásokból — s még határozottabban kell szembesítéllniük velük elsősorban a nemzetek tagjainak, tudatában annak, hogy az ilyen nézetek a forradalom alapvető koncepcióját kérdőjelezik meg. Ha engedékenyek lennénk a nacionalisták iránt, ez az AVNGJ-i Jugoszlávia szétzúzását jelentené, a történelem jól ismert mezeire való visszasanyarodást, amelyeken a nacionalizmusok uralkodnak, beleértve a nemzetiségek nacionalizmusait is, a megosztások, és a potenciális testvéri háborút. Erre viszont a jelen pillanatban s minden más időpontban, a legkevésbé van szükségünk. Tomislav Marčinko (DNEVNIK) DRÁGA KÍNAI LAKODALOM. Felszólították a fiatal, házasulandó kínai párokat, hogy a drága, hatalmas kiadással járó lakodalmi mulatság helyett inkább szerényebb keretek között ünnepeljék meg egybekelésüket például ültesenek fákat vagy menjenk ki a természtbe. Egy kínai lap szerint az ország déli részében a lakodalom 2100 dollárba is belekerül, s ezért a pénzért egy ottani munkásnak átlagban három évet kell dolgoznia. A költséges lakodalmak egyre nagyobb gondot jelentenek a szülőknek és a fiatal pároknak. AZ AMERIKAIAK ELÉGEDETTEK OTTHONUKKAL. Egy körkérdés alapján megállapították,, hogy a legtöbb, egyetemet végzett amerikai meg van elégedve otthonával, mint anyagi állapotának jelképével, de nem hiszi, hogy gyermekei jobban fognak élni. A megkérdezettek 90 százaléka elégedett az otthonéval, 50 százaléka nem hiszi, hogy gyermekei jobban fognak élni. 45 százalékának az a véleménye, hogy gyermekei otthona vagy ugyanolyan lesz, mint az övéké, vagy rosszabb. Csak a megkérdezettek 43 százaléka vélekedik úgy, hogy gyermekei jobban fognak élni, 60 százalékuk pedig kijelentette, hogy otthonuk jobb a szüleik otthonánál. Csak 12 százalékuk gondolja, hogy jelenlegi otthona rosszabb a szülői otthonnál. A NYUGATNÉMET NŐK ELÉGEDETLENEK A KEBLÜKKEL. — Nyugat-Németországban egy körkérdés végeztek, amelynek eredményeként kitűnt, hogy a megkérdezett 1148 nőnek 65 százaléka nincs megelégedve a keblével, mert túl kicsi, 24 százalékuknak pedig az a véleménye, hogy túl nagy a melle. A megkérdezettek négyötöde elégedetlen a keble alakjával. FÖLDET ADNAK EL A HOLDON. Egy kéthektáros parcella mindössze 24,05 dollárba kerül. Igaz, hogy nincs víz, áram telefonösszeköttetés a hely sziklás és 383 kilométerre van a legközelebbi üzlettől. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy amerikai ügynökség földet ad el a Holdon. Eddig már 16 hektárt adtak el, és a vásárlóknak szavatolták tulajdonjogukat, amire azonban egyelőre nincs jogi alap. FELVONÓ A KÍNAI FALRA. Egy francia sífelvonó cég tulajdonosa közölte, szerződést írt alá két olyan felvonó készítésére, amely turistákat fog szállítani a kínai falra. A felvonók a jövő nyáron készülnek el, és egy óra alatt 2200 turistát tudnak majd szállítani. A kábelek 650 méter hosszúak lesznek, az állomásokat a föld alatt fogják kialakítani. A beruházás értéke 4 millió dollár. A SZOVJETUNIÓBAN MEGJELENIK A DOKTOR ZSIVÁGÓ. — A Szovjetunióban először jelentek meg Borisz Paszternák, Doktor Zsivágó című regényének részletei. Az aganyok hetilap közölte a regény 4. fejezetének részleteit, amelyek 1056-ben íródtak. A regényért, mint ismeretes, Paszterniak Nobel-díjat kapott, de arra kényszerítették, hogy Utasítsa el. Az egész regényt a Novi Mir folyóirat fogja közölni folytatásokban a januári számától kezdve. Paszternákot 1058-ream kizárták a Szovjet Írók Szövetségéből, de nemrég újra felvették a szövetségbe. TOVÁBBRA IS ELLENŐRZIK AZ ÉLELMISZER RADIOAKTIVITÁSÁT. Az Európai Közös Piac országai elhatározták, hogy még két évig ellenőrizni fogják a radioaktivitást a mezőgazdasági termékekben. A tejben és a gyermektáplálékban a radioaktív cézium maximális menynyisége 370 Becquerel lehet, a többi mezőgazdasági terményben pedig 600 Becquerel. NÉPÚJSÁG Kevesebb a magánvendéglő Az elmúlt10 évben Szlovéniában a magánvendéglők száma rohamosan csökkent 1590-ről mintegy illilő-re. A vendéglőkkel ellentétben a feávéházak, a büfék száma növekedett a meglévő 370 mellett még 300 új büfé és kávéház nyílt. A szlovén idegenforgalmi szervezetek egyáltalán nem elégedettek a vendéglátóipar fejlődésével, mert a megszűnt magánvendéglők háromnegyede éppen a köztársaság idegenforgalmúlag fejletlen területén zárták be kapuikat. 1988. január 8. atlapozatlan Waldheim-dosszié AZ IlyiXNTHA FELÉ- met hadi levéltárakban. A LEDT va második világ- nürnbergi per után még sok háború Noha azóta tonnával gyarapodott az abolygónkmajdneim minnya, a világ pedig más ügyekben besz'icnyitt Volty dni fele ifforduilt. háború, a nagy vi- Waldheim ellenkezdetben lágégésselkísértettek, csak nagyon közvetett váda- Meghalt magányos kart tudtak felhozni, személy foglya, Al Hess, Hitler szerint semmilyenbizonyítóegykori legebbimunka- kot nem találtak ellene. A társa,látos perbe fog- gyanú azonban felmerült, ták Klaus B. Ivan (John) Waldheimnak nyilatkoznia Demjanyuk Kari Linnas kellett. És talán, akkor követháborús bűidet akikette el a legnagyobb hibát, mert váratlanul ki az ország sokáig vonakodott a vacogok, amelyektéig békés- mástól. Kanalanként adagosségben éldegél Mindez alta az »igazságot«, mindig karmat adott a visszafej- csak annyit árulva el belőle, tett imdulattal,lángolása- amennyit a »másik fél« felruhozott vádként. Vesztére — A második íghátorús mint egy jól rendezett színműit kellemetl« csapott darabban — újabb és egyre vissza Kurt Waldn osztrák komolyabb bizonyítékok keállaimiső, a két gbízatási rültek elő. Egyenként. Waldidőszaktít szolgálász-főheim ismét vallani kényszetitkár esetében Tavaly rült, de tizedszer már nehéz bombaként robban Zsidó pienni, hogy »ez a teljes Világkongresszus vlj hogy igazság, nincs más«. Semmi Waldheim a házba,aki a konkrétat nem tudnak rátni Bakeán-félszigeten segített zányitani, tehát kényelmeszolgálatot az elház (Ab- sebb, ha nem emlékszik semwehr) tisztjeként, sztha mire szavazópolgárai visz« volt Akkor miiért kapta a Fügbenne egy adag esaértiségetlen Horváth Állam imásameigválasztották állfővédik legfontosabb kitüntetését, Waldheim azóta ott tisztel a Tölgyfalombos Ezüst Zwohofburgi irodájában, a nimir-medáliát? Mert az al- Vatikánba, Marokkóba patákat tologatta a Nyugatkisztánba sikerült megat- boszniai Hadcsoportok osztania magát. Az országot prlgánmányzó szocialista nénit Vajon mit fog kideríteni a koalíció, részben hetekig A történészbizottság, amelyet hől, részben önszántából Ausztriai kormánya alakított nem túl lelkesen, kiállt Waldheim ügyének tisztázátette. Megjelent a Formára? Sokan csúfondárosan Könyv is, amelyben igyei fogadták a bizottság megalatók tisztára mosni Waldritkítását, és eleve »érvényremúltját és emlékezetét, lennek és megbízhatalannak« mindez nem segített. Nyugi minősítették. A két neves Európában egymás után történész (svájci, izraeli, nyulentek meg a Waldheim-ügy gatnémet, belga, angol, amiről szóló könyvek, amelyet iikai és görög) azonban kötörténelmi okmányokra közölte, valószínűnek tartják, vatkozva állítják azt, amit hogy Waldheim tudott aláállítónak. Ezek a kiadványok, borús bűnökről, amelyek egypéldául Hanspeter Bora Für die Richtigkeit Kurst Waldheim, vagy Luc Rosenszweig Der Komplex Waldheim című könyve, kifejezetten ellenségesen viszonyulnak a volt Abwehr-tiszthez. Kell-e borzasztóbb dolog egy államfő számára, mint hogy egy ország — s nem is akármelyik, az USA — a nemkívánatos személyek jegyzékére teszi a nevét? Waldheimmal az idén tavasszal ez is megtörtént a Belgrádi katonai levéltárból nemrégiben előkerült okmány szerint 1952. november20-án Jugoszlávia is megtette ezt, Waldheim volt a 30 293. a listán. Ő időköziben Karl Gruber akkori osztrák külügyminiszter kabinetfőnökévé lépett elő. A PAPÍRRÓL AZ EMBEREK idővel megfeledkeznek. Különösen akkor, ha tonnaszámra van belőle, mint a háború után zsákmányolt nőségének területén történtek, legalábbis az 1942 júniusáés augusztus végéig a bangalkai főhadiszállásontöltött szolgálata idején.Ekkor ugyan »megtisztították«. Nyugatreziiát a bandáktól és helyálláltották a rendet«. Ha részen is vett benne, tudnia kelle róla. ALDHEIMI ÜGYE nem magáigy. Egy egész országot állott szembe a világgal, és esk a kis országnak — megosztva monarchia korabelvarázsától, a keringő fiúkéin, és a salzburgi fesztivál hanjlatától — éppen elég baja van a gazdasággal és a növevő munkanélküliséggel. A Kirös Piac felé tekinget, mert, úgy vélik, manapság egy fks ország a saját erejéből na tarthat lépést a világ felődéseivel. Negyenkét éve ér véget a háború. Valahogy végre tisztázni kellene az ügyeket és pontot tenni az egészre. l olvassuk és terjesszük a NÉPÚJSÁGOT NÉPÚJSÁG — A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége lendvai és muraszombati község választmányának hetilapja. Kiadja a Rádió és sajtóintézet, Muraszombat, Titova utica 29/1, telefon: 06021-064 és 21-383. Szerkesztőség: Lendva, Partizán utca 120, telefon: (069) 75-085 és 75-719. Igazgató és főszerkesztő: Stefan Dravec, felelős szerkeszti: Báli-Konc Zsuzsanna. Szerkeszti a szerkesztő bizottal. Munkatársak: Gsivics Éva, Korcsmár Rózsa, Novák Jolán, Papp József, Pivar Ella és Szúnyogh Sánodor. Műszaki szerkesztő: Abraham Albert. — A beérkezett kéziratokat és a képeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Előfizetési díj: belföldül, fél évre 3.000 dinár, külföldre egész évre 11.000 dinár. Folyószámla 51900-603-30005 SDK (Murska Sobota. Készül a muraszombati Pomurski tisk nyomdájában. A Népújság mentes a forgalmi adótól.