Népújság, 1989 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1989-01-06 / 1. szám

. Az ősz a terménybetaka­­rítás, a gyűjtés évszaka, a hulló levelek pedig arra fi­gyelmeztetnek, hogy a ter­mészet pihenőre tér. Ehhez hasonlít az idősebb emberek kora. Megtették a magukét. Gürcöltek, gyűjtöttek a csa­ládért, a­­gyermekekért. Ezért adjunk nekik lehetőséget a megérdemelt pihenésre. Te­gyük szebbé életük őszét. Ha erre nincs otthon lehetőség, teremtsünk olyan otthont az idősek részére, ahol jól ér­zik magukat. Ahogy néhá­­nyukk­al elbeszélgettem, az volt az érzésem, hogy ilyen a rakimani idősek otthona, így meséltek ott az emberek: Miholics János. Néhány éve azért került az otthon­ba, mert meghalt a felesége és habár tud főzni, nehezen élt volna egyedül. Egyébként Muraszombatból jött ide. Még nem túl idős, hiszen 1911-ben született, de fájnak a lábai. Amint mesélte, szép­­szobája van, rendszeresen takarítják. Sok barátja van az otthon­ban, akikkel elszórakozik, de néha elmegy a városba is látogatóba, de őt is megláto­gatják. Még Németországból is érkezik látogatója. Hajda­nában mészárosként dolgo­zott, így mészáros barátja is van, akivel többször találko­zik. Jól érzi az otthoniban ma­gát és reméljük, még sokáig élvezi az ottani nyugalmat. Unger Barbara: Barbara néni Lendváról jött az ott­honba. Amint mesélte, Lend­vahegyen iszép háza van az erdőszélen, de megbetegedett és nem tudott ott egyedül él­ni. Már hét éve itt van. Na­gyon jól érzi magát. Eleinte a konyhában segített, gondoz­ta az épület körüli virágo­kat, a kertet, de már nagyon fáj a keze, és így többé nem tud dolgozni. Olvasgat, be­szélget. Mindenkivel jóban van és így őt is­­szeretik. Sokszor meglátogatják az u­­nokák, m­ég dédunoka is van. A közelmúltban­­az egyik be­­rukkolt, és írt neki levelet is. Ő szüretkor volt otthon. Jó hazamenni, látni újra Lend­­vát, csak akkor nehéz visz­­szajönni. Mégis valahogy már annyira megszokta­­az otthonban, hogy visszakíván­kozik ide. Azt fájlalja csu­pán, hogy Lendván nincs ilyen otthon. Szerinte már régen épülhetett volna és ak­kor otthoni környezetben még szebb lehetne az idős ember élete. Barbara néni a 86 éve ellenére nagyon jól tartja magát és reméljük még sokáig élvezi az­­élete őszét. Lacó István: Kapornakról jött Rakicanba, az otthonba. Tíz évig Ausztriában 11 évig pedig Muraszombatban dol­gozott a kőműveseknél. A családja elhagyta, a háza rossz állapotban van, ezért az illetékes községi szervek úgy döntöttek, hogy jöjjön ide. 13,5 hektár birtokot átadott, ennek fejében teljes ellátást kap. Ketten vannak a szobá­ban, de nagyon jól megértik egymást, ő még csak 65 éves, ezért sokat segít az otthon környékén tisztogatásában, a konyhában is. Olvasgat a könyvtárban levő magyar és szlovén könyvekből. Elbeszél­get a társaival. Egyszóval jól érzi magát és nem bánta meg, hogy idekerült. Büki Aranka: Hosszúfalu­­ból jött és két éve lesz, hogy az otthonban van. A férje meghalt, a gyerekek csalá­dot alapítottak. Beteg volt, nem maradhatott egyedül. O­rmosra került. Ott két évig gyógyították és onnan hoz­ták ide. Sokat kézimunkázik, olvasgat, szórakozik az isme­rősökkel, hiszen nagyon jól megismerkedtek a két év a­­latt. Gyurica Terézzel van egy­­szobában. Igazi barátnők­ké váltak. Nagyon szép szo­bájuk van. Amint mesélte A­­ran­ca néni, nagyon jó a koszt, és jól érzi magát. Többször meglátogatja az Ausztriában levő fia és a lá­nya, aki Hosszúfaluban és szintén néha ellát­ogat hozzá. Csakhogy neki­­két kis gyer­meke és rokkant férje van, ezért nehezebben tud otthon­ról­­elszabadulni. Vele inkább leveleznek és néhanapján A­ranka néni is hazamegy. Ő most 56 éves, így minden bizonnyal még sok évet tölt el az otthonban­­kellemesen. Varga Sidonija: Nem ma­gyar anyanyelvű, de amint meséli, azért beszél ilyen szépen magyarul, mert a fér­je, akivel 60 évet éltek e­­gyütt, magyar volt és oda­haza csak magyarul beszél­tek. Lendváról jött ide. Meg­halt a férje és aztán azonnal idejött. Ők már a férjével együtt ide szerettek vo­lna jönni, de mindjárt nem kap­tak szobát, közben elveszítet­te az élete párját, ezért egye­dül jött ide már két és fél évvel ezelőtt. Kellemesen töl­ti itt az idejét. Reggel fel­kelés után tornázik, ami bi­zony meg is látszik, hiszen szeptemberben már betöltöt­te a 85 évet, de ennél so­kkal fiatalabbnak néz ki. A falu­ban van barátnője, akivel na­ponta találkoznak, hiszen na­ Tegyük szebbé életük őszét HOGYAN ÉLNEK RAKIBANBAN AZ IDŐS EMBEREK OTTHONÁBAN?­ gyon szeretik egy- on­nan hazasétálva ebédel. Ebéd után két épihen, majd a szomszédosakban tesz látogatást a tó levő barátnőknél. Köz olvas­gat. A Ljubljanába! fiával szoros a kapcsa sűrűn meglátogatja ő csa­ládja, de a rokonsággaöbbször találkozik. Kiva hogy Sidonija néni ésbbi ott­honban lakó idaber is jól érezze magbben a családi metegséglyettesí­­tő közösségben. s már R. Miholics János Unger Barbara Lacó István Büki Aranka Varga Sidonija Menedékjog csak kivételes esetben JELENLEG HARMINCEZER JUGOSZLÁV POLGÁR ÉL OLASZORSZÁGBAN Olaszország már nem az ígéret­­földje a jugoszlávok számára, s ezért azok­­a sze­mélyek,­­akik politikai me­nedékjogot kérnek — függet­lenül­­attól, hogy van-e okuk erre vagy csak egyszerűen ilyen módon szeretnének a szomszédos országban marad­ni — az utóbbi két éviben nem is­­szerepelnek a nyil­vántartási listán. A politikai menekültekről nyilvántartott adatok, amelyeket az olasz belügyminisztérium állított össze, arról tanúskodnak, hogy 1987-ben és 1988-ban a JSZSZK egyetlen állampol­gára sem k­ért politikai me­nedékjogot ebben az ország­ban. Az olaszországi statisztikák azonban feljegyezték, hogy­­az elmúlt években mégiscsak volt néhány jugoszláv, aki po­litikai menedékjogot kért: 1986-ban 21 jugoszláv állam­polgár, 1985-ben 20, 1984-ben 34 személy nyilatkozott úgy, hogy ebben az országban a­­kar letelepedni, a belügymi­nisztérium­­közleménye sze­rint ügyük rendezése most van folyamatban, de nagyon kicsi az esély arra, hogy e­­leget tegyenek kívánságuk­nak. Mindebből persze nem sza­bad azt a következtetést le­vonni, hogy a jugoszlávok el­kerülik Olaszországot. Csak­nem 30 ezer hazánkfia él ideiglenesen Olaszországban. A tavalyi adatok szerint 6386 személy legális enge­déllyel tartózkodik az or­szágban. Ilyen engedélyt a rendőrség ad ki, és tulajdo­nosát egyévi olaszországi tartózkodásra jogosítja fel. Sokkal többen vanna­k­­azok, akik turistaként vagy tanu­lás céljából érkeztek az or­szágba. Az idén május 27-én az olasz belügyminisztérium közzétett ,egy adatot, amely szerint az ország területén 20 135 jugoszláv állampolgár tartózkodik ideiglenesen. A rendkívül szigorú követelmé­nyekkel magyarázható, miért k­értek az utóbbi néhány év­ben egyre kevesebben politi­kai menedékjogot Olaszor­szágban. Azok közül, akik ilyen jellegű kérelemmel for­dultak az olasz hatóságokhoz, mindössze négy-öt százalék telepedhetett le végleg. A jugoszláv politikai »menekül­tekkel« kapcsolatban két év­vel ezelőtt az olaszok arra kezd­tek hivatkozni, hogy a JSZSZK aláírta a menekül­tekre vonatkozó genfi meg­állapodást, amelynek értel­mében kötelezte magát, hogy menekülteket fogadhat be nem pedig küldhet. Azok a jugoszláv állampo­lgáro­k, a­­kiik politikai menedékjogot kaptak Olaszországban, úgy tekinthetik magukat mint az utolsó ilyen személyek mert újabb kérelmeket az olasz hatóságok nem vesznek fi­gyelembe. Az újabb szigorításokra ta­valy augusztusban került sor, amikor az országot elárasz­tották­­a lengyel menekültek. Számukat tízezerre becssülték. A római Villa Borghese park­ban annak idején sátrakat állítottak fel, mert a capuai és a latinai menekülttáborok­ban nem jutott mindegyik­nek hely. A lengyelek nagy többsége turistaként érkezett Olasz­országba és egyszerűen ottma­radtak azzal a szándék­kal, hogy továbbut­az­zanak az Egyesült Államokba, Kana­dáiba vagy Ausztráliába. Nagy részük azonban még mindig szűkös körülmények között tengeti életét a szebb napok reményében. Becslések sze­rint Olaszországnak naponta 100 millió lírájába kerül a menekül­tek eltartása. A genfi megállapodás arra kötelezi­­az okmányt aláíró országokat, hogy aá menekül­teket fogadják be és egyet­lenegyet sem utasíthatnak vissza. Az 1986-ban összeál­lított adatok ,amelyeket az eddigiek folyamán közzétet­tek­­anról tanúskodnak, hogy abban az évben Olaszország­ban 5070 valamelyik kelet­­európiai államból érkezett személy kért politikai me­nedékjogot. NÉPÚJSÁG NÉPÚJSÁG — A Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetsége lendvai és muraszombati községi választmá­nyának hetilapja. Kiadja a Rádió és Sajtóintézet, Muraszombat, Tito utca 29/1., telefon (069) 21-064 és 21-383. Szerkesztőség: Lendva, Partizán utca 120, telefon (069) 75-085 és 719. Igazgató és főszerkesztő: Irma Benkő, felelős szerkesztő Báti Konc Zsuzsanna. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Munkatársak: Botka Ágnes, Csinos Éva, Korcsmár Rózsa, Novák Császár Jolán, Papp József, Piv­ar Ella és Szúnyogh Sándor. — A beérkezett képeket és kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. A hetilap előfizetési díja belföldre fél évre 13 000 dinár, külföldre egész évre 40 márkának megfelelő dinárösszeg. — Folyó­számla 51900-603-30005 SDK Murska Sobota. Készül a muraszombati Pomurski tisk nyomdájában. A Népújság mentes a forgalmi adótól. 1989. január Rakicani van a gondo­zottak, illetve az idő emberek otthonában jú­nius óta Viola Bertala­nič az igazgató. Ekép­pen vázolta az ot­thon­ban folyó életet: — A muraszombati, lendvai és a Gorn Radgona-i községek­ vannak az otthoni gondozottak. 268 ággy rendelkezik az otth és pillanatnyilag idős ember van nálunk, tehát kilenccel többen, mint mennyi a befogadóképessége az épületnek. Két részt áll az otthon. A lakórészlegben azok vannak, akiknek kásra, élelmezésre van szükségük, különben saját­­­ogukról tudnak gondoskodni. A gondozottak rés­zlegét öt részre osztják. Az egyikben állandó segítségre szerk vannak, a másikban az időnkénti segítségre szoru­lói 4 dolgozója van az otthonnak, akik ezekről az emberől gondoskodnak. Szlovéniában Muravidéken él a legtöbb 60 él idősebb ember és az otthon befogadóképességét ve fi­­gyelembe, nagy a lemaradás nálunk. Úgy tervezték így megépítik a harmadik fázist, amelyben 80 ágy lett fa. Azonban a Szlovén Egészségügyi és Szociális Vám Bizottság, valamint a Szlovén Szociális Gondozási Es­ség véleménye szerint a túl nagy otthon nem elfogató. Habár pénzebedileg olcsóbb, a gondozottak közérzetét fi­­gyelembe kell venni. A jövőben minden községben­ építeni ilyen otthont és ennek az idős emberek kifá­­jává kell alakulni. A három község véleménye ezt a meglévő eszközből Lendván kellene egy 100 ágyas­ont építeni, amit két dologgal indokolnak: a lendvai ég­ből sok a gondozott és a magyar nemzetiségű embnek a nyelv miatt is ott jobb lenne. Lendván a szociogon­­dozási közösség és a végrehajtó tanács mindent tett az otthon építése érdekében. Még olyan javaslat volt, hogy beiktatják a referendumi programba. Az érzési helyet is tudják biztosítani. Reméljük, valóra vált a terv és a lendvai idős emberek otthonában a lo­kók mellett a kívülről időnként ebédelni vagy szórakoztató idős embereket is tudják majd fogadni. D­r. Viola Bertalanné­­ igazgatónő A mozgalom korszerítése A JSZSZK KÉPVISELŐHÁZA SZÖVETSÉGI ÍRSÁ­­NAK KÜLPOLITIKAI BIZOTTSÁGA MEGVJA AZ EL NEM KÖTELEZETTEK SORONKÖVETKE­LÁL­KOZÓINAK ELŐKÉSZÜLETEIT A JSZSZK Képviselőháza Szövetségi Tanácsának kül­politikai bizottsága hozzájá­rult a jugoszláv küldöttség­nek az el nem kötelezettek januári ciprusi miniszteri ér­tekezletén való fellépéséhez. Milivoje Matosič szövetségi külügyi titkárhelyettes szólt az előik kesszíte­tt okmányokról, amelyeket platform címszó­val, tűztek napirendre. El­mondta, ho­gy ez a platform az eddigi értesülések összesé­­ge, amelyet természetesen a belgrádi csúcsértekezletig ál­landóan csiszolni fognak. Hasznos alapként­­szolgál a mozgalom korszerűsítéséhez, s ez a nicosiai találkozó cél­ja is. Marksic megállapította, hogy a csúcsértekezlet előkészüle­tei már jól hal­adnak, és tá­jékoztatta a küldötteket, hogy jugoszláv bizottságot alakí­tottak, amelynek elnöklője a JSZSZK Elnökségének elnö­ke, tagjai pedig tekintélyes politikusok és közéleti sze­mélyiségek lesznek. E célból alakult egy belgrádi városi bizottság, mivel fővárosunk lesz a vendéglátó. Mivel na érdeklődés nyilvánult mi el nem kötelezettek pitáról szó­ló vita iránt,sic hang­súlyozta, hogy nemcsak a mozgalom bőségét, ha­nem felélénkít értik o­­lyan értelet,hogy kül­politikánk ütését vár­ják tőle. A atom kor­­szerűsí­tésévelsolatban a külügyi titlyette is el­mondta, hogruson már tesznek ilyetgn lépése­ket, el­sősortehermente­­sítik a mázt a hosszú és általá nonányoktól«. Ezentúl a nem értekez­leteit le­keltetni a ká­ros és nemvezető szo­kásról, hogy kös­térségi gondokból« dános szük­ségletek »tusát« állít­sák ös­sze. Maksič­iibe vette a dialógus ezt a mozgal­mon kívüli tkrözi ténye­zőkkel is, s a nagyha­talmakkal angsúlyozta, hogy még­is elfogad­ható ötlete hozhatnak eredményt,ám a kellő körben fog el őket.

Next