Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)

1993-07-02 / 26. szám

ISSN 0352-6569 arminchét év után felszá­molni egy sikeres utat, amely az igaz szót, a ma­gyarérdeket és nem a napi politikát volt hiva­tott szolgálni - nem könnyű. Azonban az életben bekövetkeznek a fordulók, amelyek jót vagy rosszat hoznak. A Népújságnak, a szlovéniai magyarok hetilapjának csak jót kívánhatunk és még legalább harminchét évet az új intézetben. Ilyenkor egyformán illendő jövőbe nézni és visszatekinteni a múltba. A jövő víziója készül. Huszonhárom évi újságírás feljogosít a történelmi elem­zésre. Voltak nehéz napok, amikor sokan megkérdőjelezték még legmaga­sabb szinten is az újság sorsát, örökös anyagi problémák közte sokszor a sze­mélyi jövedelmünkre is alig futotta. Értünk jobb napokat is, amelyek mel­lett eltörpültek a gondok. De legtöbb volt a lelkesedés annak tudatában, hogy a nemzetiséget, a közös együtté­lést szolgáljuk a határ tövében. A Nép­újság nevéhez fűződik a nemzetiségi hovatartozás megőrzésének jelentős mozzanata, hiszen elvitte a magyar szót, gondolkodási módunkat a pa­rasztotthonokba, polgári házakba, is­kolákba, gyárakba, s sok sok szlovén családba is szívesen vették kezükbe az egyre bővülő és külalakra formás heti­lapot. A megtett út, az olvasók számos tábora maga helyett tesz tanúbizonysá­got, hiszen munkatársaimmal egyfor­mán tudtunk szólni mindenkihez és építőjellegűén képviselni a közös ügyet, amely a békés együttélést, az emberi méltóság megőrzését, főleg pedig kul­túránk és hagyományaink, független­ségünk megőrzését jelentette.. Harminhét év után nincs mit szégyel- ni... * Pivar Ella

Next

/
Thumbnails
Contents