New Yorki Magyar Élet, 1974 (27. évfolyam, 1-51. szám)
1974-01-05 / 1. szám
NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Kol. 27. No. I. XXVII. évfolyam, 1. szám, 1974. január 5. szombat. Ára: 25 cent Havi 33 gallon lesz az amerikai üzemanyag-fejadag Benzin-jegyek ez USAl-ban? Meghiúsult merénylet Kissinger ellen Újabb arab terrorkampány? A nemrég felavatott keleti tengerparti Lubmin keletnémet városi atomerőmű felépítése során 400 magyar szakmunkás is dolgozott. A Szolzsenyicin szovjet Nobel díjas író egyik külföldön nemrég kiadott könyvében a sztálinisták bíróság elé állítását követeli, s a nyugatnémeteket hozza fel példának, ahol 1966-ig bezárólag 86.000 háborús bűnös személyt ítéltek el. „Ez a szovjet lakosság arányszámára átszámítva megfelel negyedmillió sztálinista háborús bűnösnek", — írja a szovjet szellemi ellenállás egyik főalakja. — Az 1974 mag Gyar—szovjet árucsereforgalmi egyezmény keretében „többek között" a magyarok 40.000 személygépkocsit kapnak. Cserébe autóbuszok, divatcikkek. "Gyógyszeráru, komputerek és persze be nem vallott uránium áramlanak kifelé az országból. — Lengyelország a világ 4-ik széntermelője, s az energiakorlátozások miatt nagy kereslet mutatkozik a lengyel szén iránt. — Angol-nyugatnémet tengeri szállítmányozók terve: atom meghajtású teherhajók építése, melyek egy üzemanyagfelvétellel több évig közlekedhetnének. — Az oroszok remélik, hogy az 1980-as olimpiai játékok rendezési jogát neol kapják. — A második, ugyancsak karácsonykor született Trudeau fiúgyermek neve Alexandre Emmanuel lesz, nyilatkozta a boldog szivar-osztogató atya, s a „Szása vitára” csak ennyit mondott: ,.Alexandre, az egyik pápa, vagy az egyik cár után ... de semmiesetre sem VI. Sándor után." — A Bell Telefontársaság 1974-re áremelést tervez. — A Kanadai Királyi Lovas Csendőrség kantinjában az egyik pénzváltó automatában több hamis bankót találtak. — A Fehér Ház szerint „a túlzott őszinteség" Nixon elnöknek nem használ, hanem inkább ártalmára szolgál ... ■ AZ USA FELKÉSZÜL A BENZINADAGOLÁSRA William Simon, az Egyesült Álhimek energia-elosztási csúcsminisztere kijelentette: amennyiben az önkéntes energiaspórolási mozgalom nem hozza meg a kívánt eredményeket, azesetben máris felkészültek egy országos benzin-fejadag rendszer bevezetésemiszerint .1egyés, hajtási igazolvány tulajdonosoknak havi 55 gallon üzemanyagot szolgáltatnának ki. A kormány az állami nyomdát megbízta, hogy három hónapra szóló, nehezen hamisítható benzinjegyeket készítsen, nehogy a Maffia, — amint hírlik — hamisított benzinjegyek forgalmazásával egyrészt újabb törvénytelen haszonhoz jusson, másrészt az állami terv zavartalan lebonyolítását esetleg megbénítsa. A százmilliónyi gépkocsi üzemanyagának állami adagolása — jegyrendszer keretében — rendkívül költséges adminisztrációt jelent: a szakértők másfélmillió dollár körüli összegre becsülik az első év körülségeit. A benzinszelvényeket minden 18 éven felüli amerikai lakos megkapná, amennyiben hajtási igazolvánnyal rendelkezik. A szelvényeket különböző színekben nyomják és a szín minden hónapban változik. A II. világháborús korlátozásokkal ellentétben, ezúttal , ha bevezetik a benzinjegyrendszert — szabad piacon értékesíthetik a szelvényeket a tulajdonosok, hogy ezzel is elejét vegyék a feketepiac elburjánzásának. * Az USA energia-csúcsminiszter még mindig reménykedik aban, hogy ha a nagyközönség betánja az államáltal tett energiamegtakarítási javaslatokat, az esetben nem kerül sor a szükségintézkedésekre. A kibocsátandó igazolvány ára egy dollár lesz és aki 35 gallonnál több benzint igényelne, magasabb árat kell majd érte lepengetnie. Nem újság . . . ■ ÚJABB 400.000 MUNKANÉLKÜLI ANGLIÁBAN! Alighogy a gyér angliai karácsonyi fények kialudtak, az ország sivár kilátásokra ébredt a jövőre nézve, mert máris 400.000 mmn- skast kellett elbocsátani az áramszüneteltetések és egyéb energiahiány miatt leállt gyárakból. És az Újév első hetében bevezetik a háromnapos munkahetet, ami újabb egymilliós munkanélkülit jelenthet, mielőtt januárius hónapját eltapossák Nagy-Britanniában. Az ország iparának talpraállítási reményei ugyancsak füstbe mentek, amikor a szénbányászokkal folytatott túlórapénz tárgyalások nemrég zátonyra futottak. A mammutvállalatok, mint a BRITISH STF.El. CORPORATION, heti 312 millió dollár veszteséggel számol, ami negyedmilliós munkásgárdájának 50 százalékos „lay-off" útilaput jelentve a BRITISH LIF’-‘ LAND 160 000 főnyi alkalmazottja is részleges, kényszerű munkabeszüntetést kapott karácsonyra, mert a világcég két gyárát áramhiány miatt máris lezárták. Az angol alkalmazottak, szánta 22 millió és ebből kb. 7 millió munkást nem érint a háromnapos munkahét veszélye, mert ún. kivételezett iparágban dolgoznak, mint az élelmiszer, szállítás, közlekedés, sajtó, egészségügyi, közügyi és persze a tűzoltási területek alkalmazottai. A sors iróniája, hogy a sztrájkoló szénbányászok is a kivételezett kategóriába esnek, de régesrég beszüntették a munkát, így egyre több angliai áruházban térnek át az elem- és viharlámpa világításra. Amíg az elem-készlet tart . . . a Vihar már megjött. ■ A VENEZUELAI OLAJ „ARSROFOLÁSA” A közel-keleti, indonéziai olajárak emelése után Venezuela is bejelentette, hogy csaknem duplájára emeli a jelenlegi hordónkénti 7,75 dolláros árat. Ez a lépés Kanadát rendkívül módon érinti, hisz a kanadai kőolaj import (napi egymillió barrel) 44 százalékát Venezuelából szerzi be. Macdonald Im-Tgiátijfin -miniszter ugyancsak bejelentette, hogy februártól kezdve az USA-ba irányuló kanadai kőolajszálltmányok után az árat 78 százalékkal emelik, hogy ezzel is enyhítsék a keleti tartományok beszerzési gondjait.Jelenleg a világpiaci árak(Folytatás a 2-ik oldalon) Boldog újévet kívánunk minden olvasónknak! Quo Vadis Románia ? A közel-keleti események óta egy újabb román elnyomó hullám sújtja Erdély magyarságát. Eleinte nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget a viharjeleknek, — azt gondolva, — hogy ez hozzátartozik a román kormány állandó taktikájához, amely eddig is alkalmazta a húzd meg-ereszd meg elvét a nemzetiségi politikában. De most olyan tények híre jutott el hozzánk, ami azt bizonyítja, hogy komolyabb, fenyegetőbb megtorlásokról van szó, — nemcsak a megszokott taktikáról. KI VÁLTOTTA KI AZ ÚJABB MEGTORLÁSOKAT? Az izraeli—arab háború kitörésekor a szovjet kormány erélyesen felszólította Bukarestet, hogy szakítsa meg a diplomáciai viszonyát Izraellal. Románia ugyanis az egyetlen kommunista állam, amely — a Szovjetunió ismételt követelése ellenére — 1967 óta még ma sem szakított Izraellal. — Amikor Ceausescu ezt újból megtagadta, Moszkva elővette egyik leghathatósabb politikai fegyverét, az erdélyi magyarság kérdését, s ezzel próbált nyomást gyakorolni Romániára. Ez a szovjet fegyver eddig sem volt lényegében valami hathatós, de annyi eredménye eddig mégis volt, hogy „bevetése” után Románia látszatengedményeket tett az erdélyi magyarságnak, így akarva bizonyítani az erdélyi magyarság állítólagos egyenjogúságát. Most azonban visszafelé sült el a szovjet fegyver: a román kormány nem szakította meg a diplomáciai viszonyát Izraellal és nemhogy látszat-engedményeket sem tett az erdélyi magyarságnak( amit Moszkva nem is akart!), hanem bosszúját egy sor, a magyar kisebbséget sújtó intézkedéssel töltötte ki. Ceausescu, akinek kitűnő orra van külpolitikai téren, jól tudja, hogy a mai kelet—nyugati nagy barátkozás légkörében Moszkva erélyes lépésekre nem szánhatja rá magát a renitenskedő Romániával szemben, anélkül, hogy liberalizálódó politikai hírnevét ne veszélyeztetné. Ezért barátkozik tovább Izraellal, sőt Kínával — és ezért gyakorol újabb, meg keményebb nyomást az erdélyi magyarságra. A JELEK SŰRŰSÖDNEK Először csak arról kaptunk hírt, hogy az erdélyi magyar íróktól, művészektől és tudósoktól megvonták a nyugati útleveleket. Torontóba is készült a marosvásárhelyi Székely Képi Együttes, s már megvolt az útlevelük, a nyugati körútjuk elő volt készítve, aztán egyszerre leállították az utazást. Ez még csak a kezdet volt. Megdöbbentőbb volt az a hír, hogy az idén ősszel megszüntettek Erdélyben 57 nyolc osztályos magyar iskolát, 12 középiskolát, 16 szakiskolát és teljesen törölték a magyar nyelvű előadásokat a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemeken! Egyéni tragédia is kapcsolódott az újabb elnyomó rendelkezésekhez: a fiatal Szőts Kálmán író, a marosvásárhelyi magyar napilap, a „Vörös Zászló” főszerkesztője, tiltakozásul a lap beszüntetése miatt öngyilkos lett. Életáldozatának annyi eredménye volt, hogy a lapot nem szüntették be, habár csak fordítása lett az ugyancsak Marosvásárhelyen megjelenő román napilapnak. — Szőts Kálmán követte Szabédi László költő, egyetemi tanár példáját, aki 1959-ben, amikor a kolozsvári magyar Bolyai Egyetemet beolvasztották a román Babes Egyetembe, szintén öngyilkosságával tiltakozott az önkényes intézkedés ellen. Tovább fokozódott most ősszel a magyar diplomások kihelyzezése Regátba. Romániában ugyanis szigorúan csak az állam helyezi el és nevezi ki a főiskolát és egyetemet végzett diplomásokat. A felrománosító politika egyik leghatékonyabb fegyvere, hogy a magyar fiatalokat csak románlakta vidékekre helyezik, viszont Erdélybe özönlenek a román diplomások. Nyugatról Erdélybe utazók mesélik: rokonaiknak, ismerőseiknek minden alkalommal jelenteniök kell a román Titkos Rendőrségen, ahányszor velük beszélgettek. Ilyenkor kínos faggatásoknak voltak kitéve: miről beszéltek, mi után érdeklődtek a nyugati vendégek? — Ugyanez áll a levelezésre is: nem elég a levélcenzúra, hanem az erdélyi magyar minden Nyugatról kapott levéllel köteles elmenni a Titkos Rendőrségre, hogy a felbontott levelet ott elolvashassák. A hazalátogatók egyöntetű véleményét fejezi ki egy levél, amit egy Amerikában élő erdélyi magyar írt: „Az erdélyi magyarság a lelki és pszichológiai terror szörnyű állapotában él. Mindenki mindenkitől fél, mert besúgót sejtenek. Alig mernek velünk nyugatiakkal szóbaállni, levelezni, mert a román elnyomás a nyugati kapcsolatokat bűnként könyveli el. Az elkeseredés az erdélyi magyarok körében nöttön nő, de ennek a legkisebb mértékben sem tudnak és mernek hangot adni." QUO VADIS ROMANIA? Feltesszük ezt a kérdést, — habár tudjuk eredmény nélkül. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy minden tiltakozásunk hiábavaló ma, amikor a nagyhatalmak között élet-halál harc folyik a „békés egymás mellen élés” hazug jelszavának spanyol fala mögött, — amikor Nyugatot a gazdasági élet csődje, az energiakrízis réme fenyegeti. Ilyen problémák mellett — mégha volna is jóakarat (ami nincs és nem is volt!) — eltörpül egy pár milliós nép elnyomásának kérdése. Mindegy. — azért mégis belekiáltjuk panaszunkat a világtérbe, — mert ez a kötelességünk, ezért menekültünk szabadföldre. Ez a feladat csak ránk hárul, mert a kommunista Kádár-rezsim, — habár tud az erdélyi magyarságot sújtó újabb román intézkedésekről, — mélyen hallgat. A múltban, hasonló esetekben, Moszkva beintésére még volt valami hang a román kormány felé. Most teljes a csend, ami Bukarestet még jobban ösztökéli arra, hogy szabadfolyást engedjen magyar gyűlöletének. A Kádár-kormányra nem számíthatunk, a Nyugat el van hajolva Ceausescu kifelé tetszetős, Moszkvától látszólag független külpolitikájától, amit legújabban még román olajjal is keneget, hogy a nagy barátkozás Nyugattal még simábban folyjon. Egyedül maradtunk. Ezért tiltakozunk és harcolunk, a vértanú Szőts Kálmán szavait kiáltjuk a közömbösség éjszakájába, amit búcsúlevelében hagyott ránk, mielőtt kiürítette a méregpoharat: „A szabadság! Nem tudok nélküled élni. Általad vagyok, jobban féltelek, mint önmagamat. Elraboltak. Együtt születtünk, együtt halunk is meg . . ’« H ||| |||| — A magyar éjszaka virrasztói agyunk! Nem hajthatjuk fejünket nyugodt álomra, míg a nap, a szabadság napja fel nem virradt Erdély fölött is! Dr. Zsigmond András: Reménya reménytelenségben Kezdjük ezt az újévi számvetést talán a „reménytelenségekkel". Egyrészt, mert ezekből több van, másrészt, mivel „reményeink” gyenge palántái is ezekből a „reménytelenségekből" nőnek ki. Elsőszámú és legfőbb okunk a „reménytelenségre” — a mai politikai helyzet. — A mi emigráns magyar politikánk sarkköve és alaptétele: szűnjön meg Magyarország szovjet megszállása! — Márpedig a legutóbbi közel-keleti háború óta a Szovjetunió politikai befolyása nőtt, — párhuzamosan azzal, hogy az Egyesült Államoké és általában Nyugaté csökkent. Közvetve Moszkva áll az arab olajbojkott mögött, amely lidércnyomásként nehezedik Nyugatra és nagyrészben tőle függ a béke a Közel-Keleten, s ezzel összefüggésben az olajembargó megszűnése. A nyugati energiakrízissel függ össze a tény, hogy a saját belső bajaikkal elfoglalt Nyugat még kevésbé törődik (mégha akarna is, bár ennek semmi jelét sem mutatta!) a kelet-európai szovjet megszállás alatt élő népek sorsával. A kormányok minden energiáját igénybe veszi az energiaválság és az ezzel kapcsolatos gazdasági csőd problémáinak megoldása. Az energiakrízis még jobban ráutalja — főleg Nyugat-Európát — a Szovjet kegyeire úgy politikailag (hogy az arabokat az embargó feloldására ösztökéljék), mint gazdaságilag, hiszen onnan remélhetnek kőolajat és földgázt. Magyar viszonylatban is van ok a „reménytelenségre” legalábbis azoknak, akik eddig abban reménykedtek, hogy a nyugati „keleti nyitás” politikája bizonyos „liberaralizálódást” hoz a kommunista rendszer vonalvezetésébe. Ilyen szabadabb légkört lehetett is észlelni kifelé: gazdasági előnyökért bizonyos rések támadtak a Vasfüggönyön, több nyugati útlevelet adtak, élénkebbek lettek a gazdasági- és részben a kultúrkapcsolatok a Nyugattal stb. Egyesek azt remélték, hogy ez a folyamat feltartóztathatatlanul arra vezet majd, hogy Magyarország mindjobban nyugati befolyás alá kerül s ezzel párhuzamosan csökken Moszkva befolyása. (Nem vették, vagy nem akarták észrevenni, hogy a kifelé való „liberalizálódással” együttjárt befelé a terror és elnyomás növekedése.) Most — az energiakrízis felléptével, ez a látszólagos folyamat: a Nyugathoz való közeledés is megszűnt, — mert Magyarország, mint energiaszegény ország 80 százalékban ki van szolgáltatva a szovjet kőolaj, földgáz és szén exportnak. A Nyugattól remélt gépeket — végszükségben — még nélkülözheti az ország, legföljebb megáll a tervezett ipari fejlődés, de energia nélkül egy napig sem működhetnek a gyárak és ipartelepek. Moszkva tudta mit csinál, amikor egy energiaalapot nélkülöző nehézipart fejlesztetett ki és amikor a „Barátság I. és II.” kőolaj és földgáz vezetékekkel elszakíthatatlanul magához láncolta az országot. Ennyi talán elég a „reménytelenségekből”. — Most nézzük ezekben a tényekben van-e a „remény” legalább egy szikrája? Azt állítottuk: „A közel-keleti háború óta a Szovjetunió befolyása megnőtt, párhuzamosn azzal, hogy az Egyesült Államoké és általában a Nyugaté csökkent." Ez pillanatnyilag így igaz. De, ha sikerülne Közel-Keleten stabil békét teremteni a genfi tárgyalásokon (nem egy újabb Vietnamot), akkor a kommunizmustól rettegő arabok örömmel fordulnának el Moszkvától és szívesen barátkoznának Nyugattal, amely a maga fejlett iparával meg is tudná valósítani álmukat, az iparosodást. Ez vonatkozik elsősorban a hithű Fejszál, Szaudi-Arábia királyára és Szadat, egyiptomi elnökre. Márpedig az arab olajcsapok legnagyobb részén Fejszál tartja rajta a kezét és Egyiptom az arab világ elismert politikai vezető hatalma. Ezzel összefüggésben, — ha igazságos béke jönne létre Közel-Keleten, — akkor megszűnne az arab olajbojkott és ezzel egycsapásra megszűnne a Nyugat jelenlegi legnagyobb problémája: az energiakrízis és az ezzel kapcsolatos gazdasági csőd veszélye. A gazdaságilag rendbejövő Nyugat—remélhetjük — tanult a leckéből és belátja, hogy a Szovjetunió semmi eszköztől sem riad vissza, hogy hódító terveit megvalósítsa. Kész háborúkat kirobbantani, olajembargót támogatni, ha úgy kívánja érdeke. Megtanulhatta újra Nyugat, hogy a Szovjetunióval csak az erő helyzetéből lehet tárgyalni, lásd Nixon atomerő mozgósítása a közel-keleti háború idején. A barátkozást a Szovjetunió mindig gyengeségnek veszi, kihasználja újabb engedmények kicsikarására Nyugattal szemben. Csak az erő nyelvén lehet sikerrel Moszkvával tárgyalni. „Magyar viszonylatban” már kevesebb a „remény”. Magyarország teljes gazdasági függése tovább tart minden esetben. Egyetlen remény az volna, ha a megerősödött Nyugat — amint említettük — az erőhelyzetéből tárgyalna a Szovjetunióval. Ehhez az kellene, hogy az Egyesült Államok továbbfejlesztené barátságát Kínával (amely az egyetlen komoly ellensége (Folytatás a harmadik oldalon)