New Yorki Magyar Élet, 1974 (27. évfolyam, 1-51. szám)

1974-01-05 / 1. szám

NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET \ol. 27. No. I. XXVII. évfolyam, 1. szám. 1974. január 5, szombat. Ara: 25 cent Ha\i 33 gallon lesz az amerikai üzemanyag-fejadag Benzin-jegyek ez USfl-ban? Meghiúsult merénylet Kissinger ellen Újabb arab terror kampány? A nemrég felavatott keleti tengerparti Lubmin keletnémet városi atom­erőmű felépítése során 400 magyar szakmunkás is dolgozott. — Szolzscnyicin szovjet Nobel díjas író egyik külföldön nemrég kiadott könyvében a sztálinis­ták bíróság elé állítását követeli, s a nyugatnémeteket hozza fel példának, ahol 1966-ig bezárólag 86.000 háborús bűnös személyt ítéltek el. „Ez a szovjet la­kosság arányszámára átszámítva megfelel negyedmillió sztálinista háborús bűnösnek", — írja a szovjet szellemi ellenállás egyik föalakja. — Az 1974 ma- 6>ar—szovjet árucscrefoi'^alml egyezmény keretében „többek között" a ma­gyarok 40.000 személygépkocsit kapnak. Cserébe autóbuszok, divatcikkek. '0yógy szeráru. komputerek és persze be nem vallott uránium áramlanak kife­lé az országból. — Lengyelország a világ 4-ik széntcrmelöje, s az energiakorlá­tozások miatt nagy kereslet mutatkozik a lengyel szén Iránt. — Angol-nyugat­német tengeri szállítmányozók terve: a tóm meghajtású teherhajók építése, melyek cgv üzemanyagfelvétcllel több évig közlekedhetnének. — Az oroszok remélik, hogy az 1980-as olimpiai játékok rendezési jogát ntd/kapják. — A második, ugyancsak karácsonykor született Trudeau fiúgyermek neve Alex­andre Emmanuel lesz. nyilatkozta a boldog szlvar-osztogató atya. s a „Szása vitára” csak ennyit mondott: ,.Alexandre: az egyik pápa, vagy az egyik cár után ... de semmiesetre sem VI. Sándor után." — A Bell Telefon-társaság 1974-re áremelést tervez. — A Kanadai Királyi Lovas Csendórség kantinjában az egyik pénzváltó automatában több hamis bankót találtak. — A Fehér Ház szerint „a túlzott őszinteség" Nixon elnöknek nem használ, hanem inkább ár­talmára szolgál ... ■ AZ USA FELKÉSZÜL A BEN7.IN- ADAGOLASRA William Simon, az Egye­sült Álhitnek energia-elosz­tási csúcsminisztere kije­lentette: amennyiben az ön­kéntes energiaspórolási mozgalom nem hozza meg a kívánt eredményeket, az- esetben máris felkészültek egy országos benzin-fej­adag rendszer bevezetésé- miszerint .1/ egyc^, haj­tási igazolvány tulajdono­soknak havi 55 gallon üzemanyagot szolgáltatná­nak ki. A kormány az állami nyomdát megbízta, hogy három hónapra szóló, nehezen hamisítható benzinjegyeket készít­sen, nehogy a Maffia, — amint hírlik — hamisított ben­zinjegyek forgalmazásával egyrészt újabb törvényte­len haszonhoz jusson, más­részt az állami terv zavar­talan lebonyolítását eset­leg megbénítsa. A százmilliónvi gépkocsi üzemanyagának állami ada­golása — jegyrendszer ke­retében — rendkívül költ­séges adminisztrációt je­lent: a szakértők másfél­billió dollár körüli összeg re becsülik az első év kőiül ségcit. 1 A benzinszclvényekct minden 18 éven felüti amerikai lakos meg­kapná, amennyiben hajtási igazolvánnyal rendelkezik. A szelvényeket különböző színekben nyomják és a szín minden hónapban vál­tozik. A II. világháborús korlátozásokkal ellentét­ben. ezúttal — ha bevezetik a benzinjegyrendszert — szabad piacon értékesíthe­tik a szelvényeket a tulaj­donosok. hogy ezzel is ele­jét vegyék a feketepiac el­burjánzásának. * Az USA energia-csúcsmi- niszter még mindig re­ménykedik aban, hogy ha á nagyközönség bétán ja az állam .által tett energia- megtakarftási javaslatokat, azesetben nem kerül sor a szükség-intézkedésekre. A kibocsátandó igazolvány ára egy dollár lesz és aki 35 gallonnál több benzint igé­nyelne, magasabb árat kell majd érte lepengetnie. Nem újság . . . ■ ÚJABB 400.000 MUNKANÉLKÜLI ANGLIÁBAN! Alighogy a gyér angliai j karácsonyi fények kialud- j tak, az ország sivár kilátá- ‘ sokra ébredt a jövőre néz-j ve. mert máris 400.000 mun- j kast kellett elbocsátani az áramszüncteltctések és egyéb energiahiány miatt leállt gyárakból. És az Újév első hetében beve­zetik a háromnapos munkahetet, ami újabb egymilliós munkanél­külit jelenthet, mielőtt Januárius hónap­ját eltapossák Nagy-Bri- tanniában. Az ország iparának talp­ráállítást reményei ugyan­csak füstbe mentek, ami­kor a szénbányászokkal folytatott túlórapénz tár­gyalások nemrég zátonyra futottak. A mammutvállalatok, mint a BRITISH STF.El. CORPORATION, heti 312 millió dollár veszteséggel számol, ami negyedmilliós munkásgúrdájának 50 szá­zalékos „lay-off" útilapui Jelent De a BRITISH LI^’-‘ LAND 160 000 fönvl alkal­mazottja is részleges, kény­szerűmunkabeszüntetést kapott karácsonyra, mert a világcég két gyárát áram­hiány miatt máris lezár­ták. Az angol alkalmazottak, szánta 22 millió és ebből kb. 7 millió munkást nem érint a háromnapos mun­kahét veszélye, mert ún. kivételezett iparágban dol­goznak, mint az élelmiszer, szállítás, közlekedés, sajtó, egészségügyi, közügyi és persze a tűzoltási területek alkalmazottai. A sors iróniája, hogy a sztrájkoló szénbányászok is a kivételezett kategóriá­ba esnek, — de régesrég be­szüntették a munkát, így egyre több angliai áruházban térnek át az elein- és viharlámpa vi­lágításra. Amíg az elem-készlet tart . . . a Vihar már megjött. ■ A VENEZUELAI OLAJ „ARSRÜFOLASA” A közel-keleti, indonéziai olajárak emelése után Ve­nezuela is bejelentette, hogy csaknem duplájára emeli a jelenlegi hordón­kénti 7.75 dolláros árat. Ez a lépes Kanadái rendkívül módon érin­ti, hisz a kanadai kő­olaj import (napi egy­millió barrel) 44 száza­lékát Venezuelából szerzi be. Macdonald rm-Tgiátijfvi -mi niszter ugyancsak bejelen tette, hogy februártól kezd­ve az USA-ba irányuló ka­nadai köolajszálHtmánvok után az árat 78 százalékkal emelik, hogy ezzel is eny­hítsék a keleti tartomá­nyok beszerzési gondjait. (Jelenleg a világpiaci árak­(Folytatás a 2-ik oldalon) Quo Vadis Románia ? A közel-keleti események óta cgv újabb román elnyomó hullám sújtja Erdély magyarságát. Eleinte nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget a viharjeleknck, — azt gondolva, — hogy ez hozzátar­tozik a román kormány állandó taktikájához, amely eddig is alkal­mazta a húzd-meg-ercszd-meg elvét a nemzetiségi politikában. Be most olyan tények híre jutott el hozzánk, ami azt bizonylt­ja, hogy komolyabb, fenyegetőbb megtorlásokról van szó, — nem­csak a megszokott taktikáról. \1I VÁLTOTTA KI AZ ÚJABB MEGTORLÁSOKAT? Az izraeli—arab háború kitörésekor a szovjet kormány erélye­sen felszólította Bukarestet, hogy szakítsa meg a diplomáciai vi­szonyát Izraellal. Románia ugyanis az. egyetlen kommunista állam, amely — a Szovjetunió ismételt követelése ellenére — 1967 óta még ma sem szakított Izraellal. — Amikor Ceausescu ezt újból megtagadta, Moszkva elővette egyik leghathatósabb politikai fegy­verét: az erdélyi magyarság kérdését, s ezzel próbált nyomást gyaJ korolni Romániára. Ez a szovjet fegyver eddig sem volt lényegében valami hatha­tós, _ de annyi eredménye eddig mégis volt. hogy „bevetése” után Ro mánia látszatengedményeket tett az erdélyi magyarságnak. — ígv akarva bizonyítani az erdélyi magyarság állítólagos egyenjogú­ságát. Most azonban visszafelé sült el a szovjet fegyver: a roman kormány nem szakította meg a diplomáciai viszonyát Izraellal és nemhogy látszat-engedményeket sem tett az erdélyi magyarsag- nak( amit Moszkva nem is akart!), hanem bosszúját egy sor, a ma­gvar kisebbséget sújtó intézkedéssel töltötte ki. Ceausescu, akinek kitűnő orra van külpolitikai téren, jól tud­ja. hogv a mai kelet—nyugati nagy barátkozás légkörében Moszk­va erélyes lépésekre nem szánhatja rá magát a renitenskedő Romá­niával szemben, anélkül, hogy liberalizálódó politikai hírnevet no veszélyeztetné. Ezért barátkozik toyább Izraellal, sót Kínával — és ezért gyakorol újabb, meg keményebb nyomást az erdélyi magyar­ságra. A JELEK SŰRŰSÖDNEK Először csak arról kaptunk hírt, hogy az erdélyi magyar írók­tól. művészektől és tudósoktól megvonták a nyugati útleveleket. Torontóba is készült a marosvásárhelyi Székely Képi Együttes, — már megvolt az útlevelük, a nyugati kőrútjuk elő volt készítve, — aztán egyszerre leállították az utazást. Ez még csak a kezdet volt. Megdöbbentőbb volt az a hír, hogy az idén ősszel megszüntettek Erdélyben 57 nyolc osztályos magyar iskolát. 12 középiskolát, 16 szakiskolát és teljesen törölték a ma­gyar nyelvű előadásokat a kolozsvári és marosvásárhelyi egyete­meken! Egyéni tragédia is kapcsolódott az újabb elnyomó rendelkezé­sekhez: a fiatal Szöts Kálmán író, a marosvásárhelyi magyar napi­lap, a „Vörös Zászló” főszerkesztője, tiltakozásul a lap beszüntetése miatt — öngyilkos lett. Életáldozatának annvi eredménye volt, hogy a lapot nem szüntették be, habár csak fordítása lett az ugyancsak Marosvásárhelyen megjelenő román napilapnak. — Szöts Kálmán követte Szabcdi László költő, egyetemi tanár példáját, aki 1959-ben, amikor a kolozsvári magyar Bolyai Egyetemet beolvasztották a ro­mán Babes Egyetembe, szintén öngyilkosságával tiltakozott az ön­kényes intézkedés ellen. Tovább fokozódott most ősszel a magyar diplomások kihelyz» zése Regátba. Romániában ugyanis szigorúan csak az állam helye­zi el és nevezi ki a főiskolát és egyetemet végzett diplomásokat. A* clrománosító politika egyik leghatékonyabb fegyvere, hogy a ma­gyar fiatalokat csak románlakta vidékekre helyezik, viszont Erdély­be özönlenek a román diplomások. Nyugatról Erdélybe utazók mesélik: rokonaiknak, ismerőseik­nek minden alkalommal Jelenteniök kell a román Titkos Rendőr­ségen. ahányszor velük beszélgettek. Ilyenkor kínos faggatásoknak voltak kitéve: miről beszéltek, mi után érdeklődtek a nyugati ven­dégek? — Ugyanez áll a levelezésre is: nem elég a levélcenzura, hanem az erdélyi magyar minden Nyugatról kapott levéllel köteles elmenni a Titkos Rendőrségre, hogy a felbontott levelet ott elolvas­hassák. A hazalátogatók egyöntetű véleményét fejezi ki egy levél, amit egy Amerikában élő erdélyi magyar irt: „Az erdélyi magyarság a lelki és pszichológiai terror szörnyű állapotában él. Mindenki — mindenkitől fél, mert besúgót sejtenek. Alig mernek velünk nyu­gatiakkal szóbaállni, levelezni, mert a román elnyomás a nyugati kapcsolatokat bűnként könyveli el. Az elkeseredés az erdélyi ma­gyarok körében nöttön-nö, de ennek a legkisebb mértékben sem tudnak és mernek hangot adni." QUO VADIS ROMANIA? Feltesszük ezt a kérdést, — habár tudjuk eredmény nélkül. Tudatában vagvunk ugyanis annak, hogy minden tiltakozásunk hiá­bavaló ma. amikor a nagyhatalmak között élet-halál harc folyik a „békés egymásmellen élés” hazug jelszavának spanyolfala mögött. — amikor Nyugatot a gazdasági élet csődje, az energiakrizis réme fenyegeti. Ilyen problémák mellett — mégha volna is jóakarat (ami nincs és nem is volt!) — eltörpül egy pár milliós nép elnyomásának kérdése. Mindegy. — azért még is belekiáltjuk panaszunkat a világtélbe, — mert ez a kötelességünk, ezért menekültünk szabadföldre. Ez a feladat csak ránk hárul, mert a kommunista Kádár-rezsim, — ha­bár tud az erdélyi magyarságot sújtó újabb román intézkedésekről, — mélyen hallgat. A múltban, hasonló esetekben. Moszkva beinté- sére még volt valami hang a román kormány felé. Most teljes a csend, ami Bukarestet még jobban ösztökéli arra, hogy szabadfo­lyást engedjen magyar gyűlöletének. A Kádár-kormányra nem számíthatunk, — Nyugat cl van ha­jolva Ceausescu kifelé tetszetős, Moszkvától látszólag független kül­politikájától. amit legújabban még román olajjal is keneget, hogy a nagy barátkozás Nyugattal még simábban folyjon. Egyedül ma­iadtunk. Ezért tiltakozunk és harcolunk, a vértanú Szöts Kálmán szavait kiáltjuk a közömbösség éjszakájába, amit búcsúlevelében hagyott ránk, mielőtt kiürítette a méregpoharat: „Ö szabadság! Nem tudok nélküled élni, Általad vagyok, jobban féltelek, mint önmagamat. Elraboltak. Együtt születtünk, egvütt halunk is meg . . ’« H f|| |l|l — A magyar éjszaka virrasztói agyunk! Nem hajthatjuk fe­jünket nyugodt álomra, míg a nap, a szabadság napja fel nem vir­rad — Erdély fölött is! Boldog újévet kívánunk minden olvasónknak! Dr. Zsigmond András: Remény-a reménytelenségben Kezdjük ezt az újévi számvetést talán a „reménytelenségekkel". Egy­részt, mert ezekből több van, másrészt, mivel „reményeink” gyenge palán­tái is ezekből a „reménytelenségekből" nőnek ki. Elsőszámú és legfőbb okunk a „reménytelenségre” — a mai politikai helyzet. — A mi emigráns magyar politikánk sarkköve és alaptétele: szűn­jön meg Magyarors7.ag szovjet megszállása! — Márpedig a legutóbbi kö­zel-keleti háború óta a Szovjetunió politikai befolyása nőtt, — párhuzamo­san azzal, hogy az Egyesült Államoké és általában Nyugaté csökkent. Köz­vetve Moszkva áll az arab olajbojkott mögött, amely lidércnyomásként ne­hezedik Nyugatra és nagyrészben tőle függ a béke a Közel-Keleten, s ezzel összefüggésben az olajembargó megszűnése. A nyugati energiakrizissel függ össze a tény, hogy a saját belső bajaik­kal elfoglalt Nyugat még kevésbé törődik (mégha akarna is, bár ennek semmi jelét sem mutatta!) a kelet-európai szovjet megszállás alatt élő né­pek sorsával. — A kormányok minden energiáját igénybe veszi az energia- válság és az ezzel kapcsolatos gazdasági csőd problémáinak megoldása. Az energiakrizis még jobban ráutalja — főleg Nyugat-Európát — a Szovjet kegyeire úgy politikailag (hogy az arabokat az embargó feloldására ösztö­kéljék), mint gazdaságilag, hiszen onnan remélhetnek kőolajat és földgázt. Magyar viszonylatban is van ok a „reménytelenségre” legalábbis azok­nak, akik eddig abban reménykedtek, hogy a nyugati „keleti-nyitás” poli­tikája bizonyos „liberarálizálódást” hoz a kommunista rendszer vonalvo- zetésébe. Ilyen szabadabb légkört lehetett is észlelni kifelé: gazdasági elő­nyökért bizonyos rések támadtak a Vasfüggönyön, több nyugati útlevelet adtak, élénkebbek lettek a gazdasági- és részben a kultúrkapcsolatok a Nyugattal stb. Egyesek azt remélték, hogy ez a folyamat feltartóztathatat­lanul arra vezet majd, hogy Magyarország mindjobban nyugati befolyás alá kerül s ezzel párhuzamosan csökken Moszkva befolyása. (Nem vették, vagy nem akarták észrevenni, hogy a kifelé való „liberalizálódással” együtt­járt befelé a terror és elnyomás növekedése.) Most — az energiakrizis fel­léptével, ez a látszólagos folyamat: a Nyugathoz való közeledés is meg­szűnt, — mert Magyarország, mint energiaszegény ország 80 százalékban ki van szolgáltatva a szovjet kőolaj, földgáz és szén exportnak. A Nyugat­tól remélt gépeket — végszükségben — még nélkülözheti az ország, leg­följebb megáll a tervezett ipari fejlődés, — de energia nélkül egy napig sem működhetnek a gyárak és ipartelepek. Moszkva tudta mit csinál, ami­kor egy energiaalapot nélkülöző nehézipart fcjlesztetett ki és amikor a „Barátság I. és II.” kőolaj és földgáz vezetékekkel elszakíthatatlanul ma­gához láncolta az országot. Ennyi talán elég a „reménytelenségekből”. — Most nézzük ezekben a tényekben van-e a „remény” legalább egy szikrája? Azt állítottuk: „A közel-keleti háború óta a Szovjetunió befolyása meg­nőtt, párhuzamo^n azzal, hogy az Egyesült Államoké és általában a Nyu­gaté csökkent." Ez pillanatnyilag így igaz. De, ha sikerülne Közel-Keleten stabil békét teremteni a genfi tárgyalásokon (nem egy újabb Vietnamot), akkor a kommunizmustól rettegő arabok örömmel fordulnának el Moszk­vától és szívesen barátkoznának Nyugattal, amelv a maga fejlett iparával meg is tudná valósítani álmukat: az iparosodást. Ez vonatkozik elsősorban a hithü Fejszál. Szaudi-Arábia királyára és Szadat, egy iptomi elnökre. Már pedig az arab olajcsapok legnagyobb részén Fejszál tartja rajta a kezét és Egyiptom az arab világ elismert politikai vezető hatalma. Ezzel összefüggésben. — ha igazságos béke jönne létre Közel-Keleten, — akkor megszűnne az arab olajbojkott és ezzel egycsapásra megszűnne a Nyugat jelenlegi legnagyobb problémája: az energiakrizis és az ezzel kap­csolatos gazdasági csőd veszélye. A gazdaságilag rendbejövö Nyugat _re­mé lhetjük — tanult a leckéből és belátja, hogy a Szovjetunió semmi esz­köztől sem riad vissza, hogy hódító terveit megvalósítsa. Kész háborúkat kirobbantani, olajembargót támogatni, ha úgy kívánja érdeke. Megtanul­hatta újra Nyugat, hogy a Szovjetunióval csak az eröhelyzetébol lehet tár­gyalni. lásd Nixon atomerö mozgósítása a közel-keleti háború idején. A ba- rátkozást a Szovjetunió mindig gyengeségnek veszi, kihasználja üjabb en­gedmények kicsikarására Nyugattal szemben. Csak az erő nyelvén lehet sikerrel Moszkvával tárgyalni. „Magyar viszonylatban” már kevesebb a „remény”. Magyarország tel­jes gazdasági függése továbbtart minden esetben. Egy etlen remanv az vol­na. ha a megerősödött Nyugat. — amint említettük — az eröheívzetéből tárgyalna a Szovjetunióval. Ehhez az kellene, hogy az Egyesült Államok továbbfejlesztené barátságát Kínával (amely az egyetlen komoly ellensége (Folytatás a harmadik oldalon)

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents