New Yorki Magyar Élet, 1978 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-07 / 1. szám

■ N Nem tokatág, kérném LMek t mM tUp lett ennie dolgokat... BZKZSINVI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vöd. 31. 1. XXXI. évfolyam. 1. 1978. Január 7. Szombat Ára: 30 cent Komoly ellentétek a Szadat — Begin közelkeleti tervek között Brezsnyev a neutron ellen 1 Megmagyarázhatatlan robbanások Amerika partjainál # Arab „ellencsács” Karácsony éjjelén Johanc Gauthier Berlamont montreali születésű anya né gyes ikreknek adott, életet a franciaországi Montpellierben.—A texasi Galveston- ban egy gabona-felvonó robbanása következtében kii'enc ember meghalt és több mint húsz megsebesült. — Az USA Űrkutatási Szervezet nem óhajtja felújítani az UFO-k (azonosítatlan repülő tárgyak) vizsgálatát. Itt jegyezzük nieg, hogy az USA Légierő 1969-ben hivatalosan lezárta a kormányszervek által folytatott UFO vizsgálatokat. — Indira Gandhi volt indiai miniszterelnök hét híve ki­lépőit a Kongresszuspártból. — Brazíliában ádáz parlamenti csaták után a vá­lásokat törvényesnek minősítették, de csak egy ízben. (Brazília a vi'ág leg­népesebb katolikus országa. — Szerk.) — A héten a rhodesiai kormánycsapa­tok újabb 52 gerillát semmisítettek tmeg. — Mitchell volt amerikai igazság­ügyminiszternek, — aki a Watergate ügy kapcsán 30 hónapos börtönbünteté­séből félévet letöltött, — csipőbántalmak miatt orvosi szabadságot engedé­lyeztek. — Buffalo városa úgy küzd a masszirozó-szalonok és telefon-prosti­tuáltak ellen, hogy a ,,kuncsaftok” n.vét is naponta köz'ik az újságok. — New Yorkban az egyik manhattani földalatti szerelvény belefutott a má­sikba: 30 ember megsebesült. — A los-angelesi rendőrség legújabban saját szervezetén belül kezdett alapos nyomozásba a „Hollywoodi kéjgyilkos” kéz- rekerítésére. — Az osztálynélküli társadafómban visszatért az elsőosztály? A szovjet AEROFLOT 20 százalék extra díjért I. osztályú szolgálatot vezet be járatain. — Egy csoport szovjet zsidó éhségsztrájkba kezdett Moszkvában, azt követelve, hogy eresszék szabadon a „lelkiismereti foglyokat” a munka­táborokból. BREZSNYEV ELLEN — BOMBÁVAL FENYEGET Amióta 1977 nyarán az Egyesült Államok bejelen­tette azt, hogy fontolóra vette a North Atlantic Tre­aty Organization (NATO) szövetségeseknek a neutron taktikai bombával' való fel­szerelését, azóta a Szovjet­unió füstöt és kénkövet fúj., A neutron-bomba, — mely épületekben nem tesz kárt, hanem az emberi életet roppant vákumhatásával kioltja, azóta is a szovjet és csatlós sajtó pergőtüze alatt áll. Legújabban azonban jelek mutatkoznak arra vonatkozólag, hogy . az oroszok is a neutronhoz hasonló nagyhatású fegy­verre'. kísérleteznek, legalábbis ezt lehet kiven­ni „a sorok között” való olvasáskor, ha tanulmá­nyozzuk Brezsnyev szovjet elnök legújabb nemzetkö­zi helyzetmagyarázatát, me­lyet .a PRAVDA készsége­sen leközölt. . „A Szovjetunió fel­veszi a kesztyűt — írta cik­kében Brezsnyev, — ameny- nyiben az Egyesüli Álla­mok továbbfejleszti a neut­ronbombát. „Javaslatot teszünk a ne- ifironbomba-gyártás köl­csönös csökkentésére, hogy megmentsük a vi­lágot ettől az új tömeg­pusztító fegyverből, — folytatta Brezsnyev, aki azt sejtette, hogy a Szov­jetunió is dolgozik egy „fo­kozott sugárzást” előidéző fegyveren. Brezsnyev ugyanakkor békés húrokat is pengetett: „Helyes volna — írta cik­kében —, ha a két szuper­hatalom megegyezésre jut­na a' stratégiai fegyverkor­látozás területén.” A szovjet vezér cikke végén lesújtó véleménnyel nyilatkozott arról a „zsák­utcáról”, amelybe a közel- keleti tárgyalások jutottak. A BÉKE „DÉLIBÁBBÁ” FOSZLOTT? Menachcm Begin izrae­li miniszterelnök kijelentet­te: országa nem hajlandó engedni annak az egyipto­mi követelésnek, miszerint Izrael vonja ki csapatait a Jordán folyó nyugati part­járól és a Gaza földsávról. Anwar Szadat egyipto­mi elnök ennek ellenére de­rülátó nyilatkozatot tett, mert kijelentette: folytatja a nyomást és 2 hónapon belii' közel-kele­ti egyezmény megkötését várja. Ezenközben Moshe Da­yan külügyminiszter titok­ban Teheránba .repült, hogy az iráni sahot tájé­koztassa az eddig történ­tekről, t.i. Jimmy Carter el­nököt és Husszein jordániai királyt várják a napokban, a Ifik ellátogatnak Iránba is. Begin az izmailiai csúcstalálkozón a Nyugati Part lakosai és a Gaza földsáv lakói számára ön- kormányzatot ajánlt, azzal megta'dva, hogy az említett erületen élő zsidók bizton­sága miatt továbbra is bi­zonyos katonai felügyeletet gyakorolnának. A Begin-terv szerint Iz­rael fokozatosan visszavon­ná csapatait a Sinai félszi­getről, közben egyes terüle­teket „ütköző zónának”, más területeket korlátozott biztonsági zónáknak nyil­vánítanának. Az ellenzék vezére, Si­mon Peres -a parlamentben felszólalt s kijelentet e: „Izmaiba siker, azonban nem teljes”. Valóban, Szadat az ABC—TV-nek adott nyilatkozatában ar­ra panaszkodott, hogy „Begin a palesztin kér­désben megkö'ötte ma­gát” ... TITOKZATOS ROBBANÁSOK Egész december hó fo- I lyamán Észak - Karolina | partjait fel egész New-Jer- sey-ig titokzatos és mindeddig megmagyarázatlan robba­nás-sorozatok rázták meg, melyeket a tudományos intézetek műszerei ponto­san regisztráltak. így a Columbia egye- I tem földrengésjelző műsze­rei az egyik robbanás ere­dőpontját kb. 50 kilométer­re (30 mérföld) teszi New Yersey partjaitól. A repülésügyi illetékes LTSA hatóságok csak any- nyit jelentettek, hogy a robbanás-sorozatot nem o- kozhatták a szuperjét repü­lőgépek szónikus, rianás­szerű hangjai, — mert 'a robbanások regisztrálása i- dején a kérdéses földrajzi tdrületen nem tartottak nyilván szuperszonikus re­pülőgépet. A csillagászok a maguk részéről kizárták a meteor­hullások és kisebb üstökö­sök esetét. A tudósak elvetették azt a Cehe őséget, hogy e- setleg más égitestekről származó élőlények kezdték volna meg próbarobbantá­saikat az amerikai partok mentén. A szeizmológusok (föld­rengés-szakértők) nem tart­ják lehetségesnek a tenger- alatti földrengések esetét. Végül a Pentagon kije­lentette: egyelőre az állam­biztonságot nem veszélyez­tetik a robbanások. Dr. William Donn, a Cqfumbia egyetem légköri tudományok fakultásának igazgatója szerint (Folytatás a 2-ik oldalon) Minden kedves olvasónknak: boldog és sikerekben gazdag újesztendőt kívánunk! Flórián Tibor: a rózsaszínű szemüveg Elérkezett az ideje annak, hogy tisztán lássunk és leszámoljunk a világ jövőjét és azon belül a magyarság helyzetét rózsaszínű köd­del takaró minden illúzióval. A tisztánlátás nem gyöngít, hanem erő­sít, mert arra ébreszt, hogy a minket befogadó országoktól — és ezek között elsősorban Amerikától — lényegesen kevesebbet várha­tunk, mint hittük. A fölmért helyzet tehát az eddiginél nagyobb erőkifejtésre kényszerít és legfőképpen arra, hogy a világon szét­szórt diaszpóráink végre egy ütemre lépjenek és cselekedjenek. Helyzetünk egyáltalán nem ijesztő és nem reménytelen, mert nem vagyunk kevesen! Magyarországon és a két világháborút követő kény­szerbékék után keletkezett utód-államokban és a szabad világban 15 millió magyar él. Számunk lényegesen nagyobb, mint pl. a hol­landoké, dánoké, belgáké, svédeké, norvégeké, portúgáloké, finneké, észteké, vagy a balti nemzeteké. Nemrégen egy kisebbségben élő, kisszámú népcsoport, a katalánok szerezték meg autonómiájukat és rövidesen az Olaszországban élő déltiroli németek is elnyerik. Csak a kisliitü kételkedhetik abban, hogy egy 15 milliós nemzet meg tudja szerezni függetlenségét és önrendelkezési jogát, ha egész nem­zetünk egységesen és az idő múlásától meg nem törve, állandóan és szívósan ezt akarja. Ma, holnap és holnapután is ezért kell küzdenünk. Még akkor is, ha ezt nem mi, hanem csak az utánunk következő nemzedék valósíthatja meg. Meg kell azonban állapítanunk, hogy sorainkban vannak olya­nok, akik hajlamosak arra, hogy Amerika, vagy más nagy- és kö­zép-hatalom cselekedeteit kedvező színben tüntessék fel előttünk. Sőt olyanok is akadnak, akik ezt a nézetüket nem mint szerény, egyéni véleményt mondják el, vagy írják meg, mintha ők lennénék és másokat lekicsinylő módon állapítják meg, mintha ők lennének a világ és a magyar nemzet jövőbelátó és a valóság mérlegelésére egyedül hivatott „prófétái”. A „prófétákat” azonban meggyőzni nem lehet, mert a fölényes emberek sohasem ismerik be tévedéseiket! Mást nem '.ehetünk, mint hogy levegyük végre azt a rózsaszínű szemüveget, amelyet első­sorban Amerika, de vele együtt sok nyugati állam nyújtott át ne­künk és amelyet hatalomtisztelő és lojalitásukban túlbuzgó „prófé­táink” is igyekeztek szemünkön tartani. Ha levesszük ezt a rózsaszínű szemüveget és szembenézünk a közelmúlt és a jelen tényeivel a következőket látjuk: Az Egyesült Államok 1950-ben még a rab népek felszabadításá­nak programját hirdette meg és vállalt érte jelentős anyagi áldoza­tot. Lengyel, magyar, cseh, román és bolgár félhivatalos ellenkor­mányokat hívott életre, amelyek Nemzeti Bizottmányok néven működ­tek New Yorkban. Kaliforniában pedig tanfolyamokat indítottak és az 5 közép-kelet-európai nép nyelvére is tanítottak számos amerikai katonát, hogy a megszállás első fázisában, a felszabadulás utáni hó­napokban, a szabad választások megtartása előtt, olyan embereik legyenek, akik ismerik a közép-kelet-eprópai országok nyelvét. Ezzel egyidejűleg kezdte meg 1950-ben működését a Szabad Eu­rópa Rádió is, amely 5 nyelven közvetített műsort Közép-Kelet-Euró- pába. Magyar nyelven napi 18 órás műsort adtak. Ez olyan fela­dat volt, amelyre még nem volt példa a történelemben. Az 1956- os fölkelés mégis fölkészületlenül találta Amerikát. Nem merték vál­lalni a segítségadás kockázatát. Sőt Eisenhower elnök egy Titón ke­resztül küldött üzenetével arról biztosította Hruscsovot, hogy to­vább is tiszteletben tartja a Szovjet ,,érdekterület”-ét és nem avat­kozik bele az ott történtekbe. A magyar forradalom eltiprása után pedig új programo hirde­tett Amerika. Most már nem a felszabadítás, hanem csak a leválasz­tás politikáját. A rab államok egyenkénti és fokozatos leválasztását a keleti tömbről. Amikor pedig a cseh kísérlet sem sikerült és az oroszok meg­szállták Csehszlovákiát, még a leválasztás programjáról is lemondott Amerika. Ekkor már bwérték azzá), ha a kommunizmus liberalizálását tudják elősegíteni egyes államokban. És pár év múlva ezt is felad­ták és fölcserélték a békés együttélés jelszavával. Vagyis, mint megváltoztathatatlan tényt fogadták el a jelenlegi vasfüggöny mögöt­ti állapotokat és ezzel elárulták ezeknek a népeknek a függetlenség­be és a változásba vetett hitét. folytatás a 3-ik oldalon Elnézést kérek a másnapos állapotomért, amn.: ion nem sok olvasónk osztozik velem, — de ennek ellenére van n/A2/*diyi erőm,’ hogy igen boldog újévet kívánjak minden kp'ECs olvasónknak! IOBOC= Or. Pogány András: Magyar újév 1978-ban Újévi vezércikk írása mindig megtisz­teltetés,' annak tartja jelen sorok írója is. Ha botladozva is, azon az úton jár, me­lyen egykoron a magyar publicisztika hal­hatatlanjai haladtak, akik nemesveretű tradíciót hagytak örökül minden kései má- gyar pennaforgató számára. Deák Ferenc, Kossuth Lajós, Bartha Miklós, Rákosi Je­nő, Pethő Sándor, Milotay István, Baj- csy-Zsilinszky Endre emléke kötelez és mutatja az útat minden magyar publicis­ta számára. Ez a tradíció kivánja meg azt, hogy őszintén szóljunk létfontosságú nemzeti problémáinkról ennek az új esztendőnek küszöbén. A magyar történelem során a nemzet sokszor állott a lét- és nemlét mesgyéjén. Mégis úgy érezzük, az új esztendőben és a közeljövőben oly problémákkal állunk szemben, melyekről őszintén és kertelés nélkül beszélnünk kell. Nemcsak a szovjet megszállásról szó­lunk, elvégre történelmünk során túléltünk már százötven éves idegen megszállást is. Nemcsak arra gondolunk, hogy az orszá­gos hatalom jelenlegi bitorlói alázatos ki­szolgálói egy idegen nagyhatalom politikai érdekeinek. Sajnos, erre is akadt példa már 11 évszázados történelmünk során, nem is egy alkalommal. Még csak a Ká­dár-féle diktatúra keserveiről sem beszé­lünk, mely csokoládémázba burkolt mé­regként járja át és át az amúgy is meg­gyötört nemzettestet. Nem. Mi elsősorban a magyar léiéi kritikus meghasadásának veszélyéről be­szélünk, arról, ami átkos történelmi ha­gyatékként, mint „hereditas damnosa” ü' a hátunkon s mely, mint évszázadok óta annyiszor, újra és újra megoszt bennün két. Még ugyanazokat a tagadhatatlan tényeket is kétféleképpen látjuk, mint lát­ta annakidején Pázmány Péter és Bethlen Gábor is. A főpap egyik levelében szemé­re vetette a fejedelemnek, hogy Bethlen elfeledkezik a magyar nép mérhetetlen szenvedéseiről, melyet a királyi Magyar- ország ellen intézett ismételt katonai tá­madásaival okozott. Bethlen Gábor ugyan­olyan magyarságszeretettel arra hivatko­zott, hogy a magyar népet a császári ka­tonaság visszaélései már éppen eléggé meggyötörte s az ő hadai csak a fennál­ló gyalázatos állapotokon kívánnak segíte­ni. Azonosan értékelt tények, mégis két­féle vélemény . .. Ez a megosztottság, talán 1848 és 1956 végveszélyben született nemzeti egy­ségén kívül, végigkíséri egész újabbkori történelmünket. Azok, akik jelen sorok írójával együtt a harmincas évek ifjúsá­gához tartoztak és Sze/kifű Gyula Három nemzedek-ét olvasták, jól ismerik azt a két felfogást, melyet a tudós történész nagy-magyar, illetve kisrmagyar urnák ne­vezett. . Ma az otthon élő és .a világban szét­szórt magyarságnak ismét tapasztalnia kell a megosztottság mindén átkát. Ma, mikor minden negyedik magyar külföldön él és a nemzettesthez fűződő szálai, már csak az idő múlása miatt is, elvékonyodnak s ugyancsak máj mikor az Otthon népe ide­gen katonai megszállás alatt, testétől-lel- kétől idegen rendszer szorító ölelésében kénytelen tengetni életét, valóban két­szeresen és sokszorosan siralmas dolog az, hogy a két magyar út jelenvalósága még meglévő gyér erőinket is kettéforgácsolja. Rosszabb ez, mint volt a mohácsi tragé­dia évtizedeiben. Ha két királlyal is, de akkor még volt Magyarország és a ma­gyar történelmi és politikai hivatás szik­laszilárd tudata is élt, mely 150 év tö­rök részmegszállás alatt sem gyengült el lényegesen. Ma sajnos, ezt a sziklaszilárd magyar hivatástudatot aligha mernénk a magunk számára követelni. Hogy várhatjuk el ezt az új magyar generációktól, hogy érzékel­je és tudatosítsa ezt a történelmi hivatás- tudatot, a nyugati kereszténység védelme­zőjének és képviselőjének szerepkörét, ha még a magyar múlt alapelemeire sem ta­nítják meg őket. Magyar nacionalizmus, mely valószínűleg mély gyökereket verhet a mai magyar ifjúság lelkében is, önma­gában emocionális rugó csupán, mely a- igha segít a magyarság történelmi szere­pének, hivatásának és áldozatvállalásai­nak megértésében. A történelmi múlt tu­datos elhallgatása és elferdítése késztet­te minap azt a Pannonhalmát látogató középiskolás magyar kisfiút arra a más­különben teljesen jóindulatú kérdésre, hogy „ki ez a hapsi azzal a vaskalappal a fején?” mikor az egyik bencés atya ép­pen a székesegyház koronás Szent István szobrát mutatta meg neki. Igazán csak az egykori Ladomér esztergomi érsek jaj­kiáltása juthat' eszünkbe, aki Kun Lász­ló király uralkodásának végén, szentmisé­je közben az oltárra borulva panaszkodott: „Uram Isten, mirp jutánk..:?” Ma nem egy Ladomér, de milliónyi magyar ladomérok ostromolják az Eget ugyanezzel a kérdéssel. Kritikus pillana­tot . élünk, akárcsak a Dózsa lázadás ide­jén, mikor a török tigris orra előtt egy­más torkát vágtuk el, vagy éppen a má­sodik világháború napjaiban, amikor egy­mást jobban gyűlöltük, mint ellenségein­ket, akármilyen néven és akármilyen szí­nű rongyot lobogtatva is kerültek a kö­zelünkbe. Az egyiknek Mohács, a másik­(Folytatás a negyedik oldalon)

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents