Az Érem, 1925 (3. évfolyam)

1925 / 1. szám - Gohl Ödön: Magyarország barbár pénzeinek áttekintése

i Magyarország barbár pénzeinek áttekintése A Trianon előtti Magyarország ókori népei közül a keltákról és a dákokról tudjuk, a pannonokról pedig bizonyos jelenségekből következtetve föltételezhetjük, hogy a Kr. e. 3., illetve 2. században pénzt vertek. A szarmaták a Kr. u. századokban fejtettek ki ilynemű tevékenységet. A pénz használata ezen területen II. Fülöp és III. Sándor macedóniai királyok pénzei­nek, főképen az ezüstnek beszüremlésével kezdődött. Ezeket megismervén és megked­velvén, saját anyagukból utánozni kezdték. Az utánza ok mindinkább eltávolodtak stíl, súly és finomság dolgában mintáiktól és több különböző vidéken helyi jellegű típusok és fajok fejlődtek ki, melyek egybevetve lelőhelyeikkel, legfőbb támasztékaink az egyes barbár- pénziajoknak bizonyos vidékekhez és törzsekhez való beosztásánál, odaítélésénél. Az egyes törzsek települési helyeit az ókori írók és em ékek alapján és ezeknek kritikai feldolgozása útján lehet, bár olykor csak viszonylagos biztossággal megállapítani. Az említetteken kívül idő folytán egyéb görög pénzeket is utánoztak, részint a hazai, részint szomszédos területe­ken, így Lysimachos, Koson, Apollonia, Dyrrhachium, Thasos, a macedóniai első kerület stb. pénzeit, sőt némely hazai barbárpénzfaökat is. Aranypénzt csak a nyugati szélen és a felvidéken használtak és részben vertek is barbár népeink. Pénzeiknek zöme ezüst tetradrakmonok utánzataiból telt ki, később a déli szomszédos tájakon III. Sándor drakmáit is utánozták, nálunk pedig több helyen, íőképen a Dunántúlban kisebb arany-, ezüst- és rézpénzeket is vertek. Végül kevés vagy majdnem semmi ezüsttartalmú billonból tálalakú (sciphatus) pénzeket vertek, főképen a Marosvölgyé­ben, némely törzs pedig rézpénzt is kezdett használnk A rézzel, illetve ólommal bélelt ezüstpénzeket (N. K. VI. 59.) gyártani szintén jókor megtanulták, úgyszintén az öntött hamisítványok készítését is. Ilyen öntőminták bronzból és cserépből a Nemzeti Múzeumban láthatók. (N. K. VI. 57.) A Kr. e. 1. század közepe felé a római köztársasági dénárok már hazánk területén is ismer­tek és kedveltek voltak. Egyes fajok [pl. L. Papius, Babelon 1. sz.), C. Naevius Balbus(B. l.sz.), C. Postumius At. (B. 9.) stb.], nemcsak a magyarországi és a nyugati szomszédos vidékeken fölmerült leletekben fordulnak gyakrabban elő, hanem barbár utánzataik is ismeretesek. Az eraviszkusok pénzeinek (lá‘d Num. Közlöny I. k.) legnagyobb része római dénároknak többé- kevésbbé nacionalizált és hibrid utánzataiból áll. A hibridség, vagyis, hogy az érem két lapja két különböző pénzfajtól kölcsönzött bélyeggel veretett, általános jellemző tulajdonsága a későbbi barbárpénzeknek. A római császárok pénzeinek számos barbár utánzatát találják szórványosan, vagy római veretű pénzek közé keverve, nálunk. Ezek Augusztustól a késő bizánci arany-, ezüst­ös rézpénzekig úgyszólván összefüggő sorozatot alkotnak. A 4-ik századbeli kisbronz pénzek egyes fajainak utánzatai (fel. temp, reparatio, a lovast leszúró vitézzel és a két genius az oltárka fölé tartott votívpajzszsal) különö en gyakoriak. Utóbbiak a lelőhelyek tanúsága szerint a Duna—Tisza közén lakó szarmatáknak veretek Ugyanezek gyártották a hátlapju­kon nap (csillag) és félhold képét viselő lyukas vagy fülezett bronz amulet-érmeket is. (Num. Közlöny III. k. 82. lapés itt a 2. és 8. ábra.) Az időrendi sorban ismét visszanyúlva, ki kell emelnünk a Kr. e. 1. században vert 1 III. ÉVF. BUDAPEST, 1925 Laptulajdonos : a Magyar Numiz­matikai Társulat 5*í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Csepreghy utca 4 Megjelenik időközönként X Ára • Társulati tagoknak : 1 pengő. Nem tagok­nak : 2 pengő. X Pó statakarékpénztárí számla : 51.010. XZ ÉREÍR KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREM GYŰJTŐK SZÁMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS: SZENTGÁLIKÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents