Az Érem, 1976 (32. évfolyam)

1976 / 1. szám - A Szerkesztő Bizottság köszöntője - Dr. Káplár László: A Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érme

Köszöntő Mint a régi törzséről leszakadt és más, bár nem idegen talajba begyö­kerezett hajtás köszönti AZ ÉREM a háromnegyed évszázados ősi tör­zset a Magyar Numizmatikai Társu­latot. Amikor 75 évvel ezelőtt né­hány éremgyűjtő a magyar numiz­matika hivatásos képviselőivel kéz a kézben megalapították a Magyar Nu­mizmatikai Társulatot, ezzel egy­szersmind megalkották a magyar nu­mizmatika Magna Chartáját, melyet ugyan sem kőbe nem véstek, sem pergamenre nem róttak, de lényege háromnegyed évszázad óta is fenn­áll. Tömören imigyen szól: A ma­gyar numizmatika két alappilléren nyugszik, a hivatásos numizmatiku­­sok tudományos működésén és a gyűjtőknek nevükben rejlő tevé­kenységén, bár az utóbbiak szak­mai, irodalmi eredményei sem lebe­csülendők. Ezt olyan nevek bizonyít­ják, mint Dessewffy, Jeszenszky, Procopius, Faludi, Schulek, hogy csak a legjelentékenyebbeket említ­sük. Ez utóbbi szerepet tölti be AZ ÉREM is, bár nem a Magyar Nu­mizmatikai Társulat keretében, ha­nem új talajában a Magyar Érem­gyűjtők Egyesülete kiadásában. Ez azonban nem jelent eltávolodást a régi Társulattól. Kell, hogy a két társulás együtt haladjon a magyar numizmatika érdekében, kéz a kéz­ben, mint az alapítók tették 75 év­vel ezelőtt. Párhuzamosan haladunk a cél felé, de hisszük, hogy párhu­zamos vonalaink nemcsak a végte­lenben találkoznak. Ezzel a gondo­lattal köszöntjük a Magyar Numiz­matikai Társulatot és kívánunk sok sikert az elkövetkező évtizedekhez. AZ ÉREM Szerkesztő Bizottsága A Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érme DR. KÁPLÁR LÁSZLÓ Lapunk 1972/1. számában dr. Va­­rannai Gyula ismertette a Magyar Numizmatikai Társulat emlékér­meit. Jelen dolgozatomban a Társu­lat tagsági érmével kapcsolatos ku­tatásaim és vizsgálataim eredmé­nyéről kívánok beszámolni. Az eredmények itt kerülnek először pub­likálásra. Az 1901-ben megalakult Magyar Numizmatikai Társulat vá­lasztmánya már 1904-ben elhatároz­ta, hogy a más társulatoknál szoká­sos tagsági okirat — oklevél — ki­adása helyett a társulat tagjai részé­re „ .. . művészi kéz által vésett tag­sági érmet veret". 1904. októberében előjegyzési körlevelet nyomatott és küldött szét a Társulat vezetősége. Ebben így írtak: „Ezen tallérnagysá­gúnak tervezett érem legrégibb magyar tallérok egyikének rekonst­rukciója volna s arra a tagnak neve, felvételének éve veretnék.” GERL KÁROLY éremvésnök csakhamar elkészítette az érem tervét, a kör­­möcbányai pénzverde pedig az ér­meket. A Társulat 1905. évi közgyű­lése után osztották szét a megren­delőknek az első példányokat. Ettől kezdve 44 éven át, 1949-ig a Társu­lat az igényeknek megfelelően, töb­­bé-kevésbé rendszeresen verette a tagsági érmeket. Az ezüst és bronz példányok 1905—1919-ig Körmöcbá­nyán, 1921—1949 között pedig Bu­dapesten készültek. Leírás: Az érmek előlapján, középen gyöngykörben, három oldalról dí-

Next